Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-26 / 26. szám, vasárnap

Ä népgazdaság továbbfejlesztéséért és az életszínvonal biztosításáért (Folytatfis a 2. oldalról) képpen, mint a gépiparban tettük, kl kell dolgozni ezt a programot a kémiai és a kohóipari ágazatok, valamint az épitőanyagipar számára is E munkálatok első célkitűzése az lenne, hogy kidolgozzák az elavult gyártmányok 1965-ben való kiselejtezésének Javaslatát. A gépipari termelés további fejlesztése megköveteli, hogy az 1964 év a fordulat éve legyen, olyan módsze rei; és technológiai eljárások széles körű alkalmazásával, mint a forrná zás és hegesztés, a pontos öntvények és kovácsolt fémek előállítása. A tudomány és a technika terve erre irányul s teljesítését következetesen biztosítani kell. Hogy milyen nagy Jelentőségű feladatokról van szó. azt kellőképpen megvilágítja a gépalkatrészek több műveletes formázása, ahol 150 millió darab gyártásánál 6300 tonna anyagmegtakarítást lehet elérni, ami az anyagszükséglet mint egy 40 százalékos csökkenését jelenti. s a közönséges megmunkálással szemben a munkatermelékenység tízszerese. A gépipar, a gépipari minisztériumok elsőrendű feladatát a gazdasági szervezőmunka hatékonyságának növelésében kell látni, amely arra irányul, hogy megvalósítsa a munka szakosítását, különösen a haladó technológiai eljárások bevezetése révén. A jelenlegi helyzettel nem elégedhetünk meg. Az üzemek ezernyi alkatrészt barkácsolnak elavult munkamódszerek alkalmazásával, sok élő munkát fordítanak előállításukra s emellett nagy az anyagszükséglet is. Ugyanakkor sok üzemben nagy teljesítményű gépek hevernek kihasználatlanul, vagy esetleg feleslegesen sok alkatrészt gyártanak s végül normán felüli tartalékok gyanánt az ócskavasba kerülnek. Sok gazdasági vezető azt állítja, hogy a szakosítás és az összpontosítás fejlődése a termelési programoknak a szocialista országok közötti végső felosztásától függ. Senki sem vonja kétségbe, hogy a KGST-nek alapvető jelentősége van a szakosítás szempontjából. Mégsem lehet egyetérteni azzal a nézettel, hogy halaszszuk el a szakosítás fejlesztését azokban az ágazatokban, ahol azt mindentől függetlenül, saját lehetőségeink keretében is megoldhatjuk. E feladat teljesítését haladéktalanul meg kell kezdeni. A szakosítás fejlesztésének elégtelensége bizonyítja, hogy a társadalmi munkatermelékenység emelésének fontosságát nagy általánosságban elismerve, mégis messze vagyunk a konkrét intézkedések megvalósításától. A határozati javaslat azt követeli, hogy a szakosítás egész folyamatát tervszerűen és céltudatosan Irányítsuk és tegyük meg erre nézve a szükséges lépéseket már ebben az évben. A munkatermelékenység emelésének, az önköltség, csökkentésének, a beruházási költségek megtakarításának hatalmas eszköze az üzemek korszerűsítése, a termelés összpontosítása, a teljes gépesítés és automatizálás, valamint az anyagkezelés és szállítás haladó formáinak bevezetése. Sajnos, e feladatok megoldása nem kapott megfelelő helyet a népgazdaság fejlesztésének 1964. évi tervében. Ennek megvalósítását egyre halogatjuk, s többnyire a „kilátások és távlati tanulmányok" stádiumában vagyunk. A helyzet annál komolyabb, mivel a párt ezeket a kérdéseket már évek hosszú során át újra és újra felvetette, de mindenki azt bizonygatja, hogy korlátozott beruházási forrásaink nem teszik lehetővé számunkra a komplex korszerűsítés megvalósítását. Az igazság az, hogy eszközeinket, bár korlátozott mértékben állnak rendelkezésünkre, mégsem tudjuk megfelelően kihasználni. Vegyük például az úgynevezett épülőfélben levő üzemek kölségvetésében nem szereplő gépeket, csak az 1364. évben több mint 3 milliárd koronát fordítunk ezekre az iparban. Hasonlóképpen jelentős eszközöket fordítottunk erre a célra az elmúl években is, ahelyett, hogy az irányító szervek ezeket az eszközöket céltudatosan a technikailag és szervezés szempontjából is jól előkészített akciókra összpontosítanák, szétszórják őket az egyes, kevésbé hatékony intézkedések megvalósítására. Különös figyelmet kell szentelni a termelés technikai és szervezési színvonalának megoldására, beleértve az anyagszállítás vonalait és a közlekedés megoldását az üzemek területén belül. Hiszen az egy munkaerő megtakarítását jelentő beruházási költségek a gépi beruházások 80 százalékos aránya mellett nem haladják meg a 30 ezer koronát sem, vagyis alig két év alatt megtérülnek. Kétségtelen, hogy ez a terület egyéb intézkedé sekhez viszonyítva jelentős s ami a legfontosabb, gyorsan megvalósítható lehetőségeket rejt magában a munkatermelékenység növelését illetően. Tehát komolyan hozzá kell látnunk azoknak a tervfeladatoknak a teljesítéséhez, amelyek biztosítják a raktárkezelés és az üzemi közlekedés korszerűsítését, a paletizálást és a kontejnerizálást. Újra aláhúzom, hogy a termelési és gazdálkodási egységek, a minisztériumok és a központi szervek részéről fokozottabb figyelmet kell szentelni a teljes korszerűsítésnek. Úgy látszik, hogy a korszerűsítés előkészítésének az akcióit jobban kell irányítani. Itt a beruházási építkezés távlati célkitűzéseire és az egyes akciók jól feldolgozott műszaki és szervezési terveire kell támaszkodni a tervezőirodák szabad kapacitásának legteljesebb kihasználásával. Az általános tatarozás rendes előkészítése és szervezése segítségével jelentős tartalékokra tehetünk szert. Az a cél, hogy minden általános tatarozás a berendezés műszaki szintjének növeléséhez vezessen és a hathatósabb technológia alkalmazásával nagyobb teljesítmények elérését tegye lehetővé. Ez rendkívül igényes feladatokat ró az általános tatarozás! munkákat előkészítő műszakiakra és a munkásokra, akik gyakran nagyon nehéz feltételek közepette végzik e javítómunkákat. Ezt a célt azért kell kitűznünk magunk elé, mert a népgazdaság keretében az általános tatarozásra évente kiutalt 9 milliárd koronát a leggazdaságosabban kell felhasználnunk. Elvtársaki Pártunk ma újra hangsúlyozza, hogy a tudományos és műszaki haladást a céltudatos politikai munka, valamint a dolgozók kezdeményezésének és tevékenységének tárgyává kell tenni. Különösen ma kell a műszaki értelmiség küldetését hangsúlyoznunk. Ennek aktív és kezdeményező feladata el nem választható a műszaki fejlesztés tervezésének és végrehajtásának a kérdésétől. A szocializmus a tudósoknak, mérnököknek és a műszaki dolgozóknak a történelem folyamán először adja meg azt a lehetőséget, hogy ne az egyének nagyobb nyereségének érdekében, hanem az egész ország felvirágoztatásáért és minden polgárának érdekét szolgálva dolgozzanak. Társadalmunk nagyra értékeli a műszaki értelmiség munkáját. Egyúttal elvárja, hogy a műszaki értelmiség teljesítse küldetését. Ez abból áll, hogy a párt irányelveit és utasításait érvényre juttatja a műszaki célkitűzéseknél, terveknél, szerkezeteknél, haladó gyártási eljárásoknál és a termelőfolyamat szervezési alapelveinél. Ilyen Irányú a ČKD Praha műszaki dolgozóinak a kezdeményezése ls, akiknek felhívásához az elmúlt év folyamán üzemeink több mint tizenegy műszaki, fejlesztési és kutatási kollektívája csatlakozott. A műszaki értelmiség a megfontolt és indokolt műszaki kockázat során teljes mértékben számíthat a politikai támogatásra, mert e kockázatból származó aggálynak nem szabad a túlzott óvatosságba és a maradiságba torkollnia. A népgazdaság műszaki szintjéről és a társadalmi munkatevékenységről távlati szempontból a beruházási építkezés minősége és irányítása, valamint az újonnan felépített kapacitások gyors ütemű és hibamentes átadása dönt. Beruházási építkezésünknek viszont kedvezőtlen a fejlődése. Ezt a folyamatot a döntő kapacitások üzembe helyezéséhez szükséges erők és eszközök lassú összpontosítása jellemzi. Ez nagyban befolyásolja a népgazdaság arányos fejlődését szorgalmazó Igyekezetet és hatásosságának /tövelését. A beruházási építkezésben a múlt év folyamán komoly mértékben nem teljesítettük a tervet. Elhalasztódik számos fontos termelőhely üzembe helyezése, és gyengül a termelési alap főként a kohászatban és az energiaiparban. Nem teljesítik az építkezések befejezésének s az új termelőhelyek üzembe helyezésének tervét a szükséges határidőkben és minőségben. Az építőmunkák teljesítése dönt jelentős mértékben afelől, vajon a beruházási építkezések ez évi igényes terveit teljesítik-e. Az építőipar múlt évi hanyatlásának kétségtelenül objektív okai is voltak — pl. a téli nehézségek, a munkák összetételének jelentős változása, az anyag szállításának és főleg az építészetben dolgozók létszámának a csökkenése. Ennek ellenére azt is látnunk kell, hogy minőség tekintetében a minisztérium, a vállalatok és a nemzeti bizottságok részéről történő irányítás messze elmarad a kívánalmak mögött. Ez idén az építészet munkáinak a terjedelme 10,5 százalékkal növekedik. Ebből az építészet szervezetire ti,7 százalék, a nem építészeti szervezetekére 23,1 százalék esik. Ez valóban mozgósító feladat. A párt és a kormány vezetősége már foganatosította az első intézkedéseket, amelyek az építészet további fejlesztésére irányulnak. A dolgozók anyagi érdekeltségének megerősítésére, valamint az építőkről való gondoskodás jobb feltételeinek megteremtésére kerül sor. A gyakorlat bizonyítja, hogy elsősorban az építészetben kell visszatérnünk az akkord-teljesítménybérhez, valamint a komplexcsoportok szervezetéhez Az építőipar taglalása során bebizonyosodott, hogy az állandó változtatások miatt —, amelyekkel nem járt párhuzamosan az új technika bevezetése —, méggyengült a normák iránti bizalom. Elhatároztuk, hogy az eddigi normák érvényét két év tartamára biztosítjuk mindaddig, míg nem lesz kihasználható az új technológia, vagy nem kerül bevetésre az új technika. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy komoly hiba lenne, ha építőink a CSKP KB elnökségének határozatából csupán azokat az Intézkedéseket ragadnák ki, amelyek a társadalom forrásainak újabb eszközeit igénylik és növelik az építészeti dolgozók anyagi érdekeltségét. Az építőknek meg kell érteniük, hogy minden nehézségünk, amelyet most leküzdünk, nagymértékben emberek okozta fogyatékosság és ezért az embereknek kell azokat legyűrniük. A fogyatékosságokat le kell küzdenünk. Mindenkinek a maga szakaszán kell a munkáját megjavítania. Meg kell szilárdítanunk a munka- és a teciinológiai fegyelmet. Fokoznunk kell a gyártmányok és az épületek minőségét. Az építészetben a legnagyobb mértékű gazdaságosságot kell érvényre juttatnunk. Ami a gépek és a berendezések szállítását illeti, az 1963-as évvel összehasonlítva 16,9 százalékos emelkedésre kerül sor. Az építőmunkák és a gépi beruházások jelentős emelkedésének ellenére sem sikerült a beruházási építkezések tervében azokat a kívánatos feltételeket megteremteni, amelyek szükségesek a népgazdaság struktúrájának a megváltoztatásához. A lakáskérdés meg| oldása terén is lemaradtunk. A lakó• telepek polgári és műszaki ellátásáI val kapcsolatban igyekszünk az elmúlt évek adósságait törleszteni. Ezt a helyzetet még bonyolultabbá teszi az a gyakorlat, hogy a minisztériumok és a gazdasági egységek még mindig osztogatják a beruházási eszközöket. Mindenkinek akarnak egy keveset juttatni, mivel nem ismerik elég alaposan saját szerveik és ágazataik valós szükségleteit. Az újabb beruházások kiharcolásánál még mindig használatosak az agitáció különböző válfajai. A sor a kerületi, járási, állami és pártszerveknél kezdődik. majd a sajtóban, a rádióban és a televízióban helyet kapó magyarázatokkal fejeződik be. Mindez azt a célt szolgálja, hogy nyomást gyakoroljanak a beruházás jóváhagyásának kicsikarására még a végrehajtás szükséges és lehetséges voltának mérlegelése és elbírálása előtt. Az Állami Tervbizottság, az Állami Beruházási Építkezések Bizottsága, valamint a Tudomány és Technika Fejlesztését Egybehangoló Állami Bizottság ellenőriz az év első negyedében minden beruházási akciót, különcsen az újakat, amelyeket az 1964. év beruházási építkezés tervébe soroltak. Ez az ellenőrzés valósabbá akarja tenni a tervet és a beruházások gyorsabb befejezéséhez szükséges kapacitások összpontosítását kívánja szolgálni. Az ellenőrzés során nem szabad lebecsülnünk a most sorra kerülő kisebb épületek kapcsán elérhető megtakarítást sem. A népgazdaság keretein belül ezek is a beruházási eszközük jelentős forgácsolását okozzák. Az ellenőrzésnek főleg oda kell hatnia, bogy idejekorán fény derüljön az 1965-ös beruházások alapkapcsolateira és tartalmára. A nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásunk foka szabja meg külkereskedelmünknek a népgazdaságra gyakorolt hatása fontosságát. Itt nem kívánóm részletezni a nemzetközi munkamegosztás és a külkereskedelem problémáinak széles skáláját. Csupán a termelés és a külkereskedelem néhány kérdésének gazdasági kapcsolatára szorítkozom. A külkereskedelem lehetőségei elsősorban attól függnek, vajon tudunk-e olyan választékú és minőségű árut előállítani, amelyre a nemzetközi piacon szükség van. Nagy jelentőségű az ls, hogyan tudunk gazdálkodni a behozott nyersanyaggal, anyaggal és egyéb termékekkel. A külkereskedelem hatékonyságának növelését nem halogathatjuk, míg termelésünk strukturális változásait végrehajtjuk. Az azonnali megoldást kell keresni. E téren több kezdeményezést várunk a külkereskedelem és a termelés dolgozóitól egyaránt. Külkereskedelmünk egyik leg komolyabb problémája az árucikkek gyenge minősége, elégtelen technikai színvonala, valamint az a tény, hogy nem alkalmazkodik elég rugalmasan a külföldi piacok követelményeihez. Ez különösen a pótalkatrészekre vonatkozik. Az elmúlt évben a pana szo\' egyaránt sokasodtak a szocia lista országok és a tőkés államok részéről. Elsősbrban a motoros jármű vek és a Diesel-motorok pótalkatrészeiről volt szó. Ez sokat árt megbízható szállítói hírünknek és érezteti hatását a készáru eladásánál, valamint áránál is. Mivel nem használjuk ki a pótalkatrészek külföldi eladásának lehetőségét, sok devizát vesztünk. Itt ugyanis nagyon hatékony exportról van szó. A pótalkatrészek problémájának elintézése már nagyon régen vajúdik és az elfogadott határozatokat elég telen módon hajtják végre. A termelés ágazati tervei nem biztosítanak lehetőséget a pótalkatrész-szükséglet fedezésére. Ez különösen a kívánt választékra érvényes, annak ellenére, hogy egy kormányhatározat a kész gyártmányok rovására ls elsőbbséget biztosi; ennek végrehajtásához. A vállalati tervek összeállításakor ezért kell alaposan ellenőriznünk, vajon a pótalkatrészek mennyiségi tényezője mellett érvényesül-e a választék is. A külkereskedelem hatékonyságának fellendítéséhez szükséges a hazai nyersanyagot feldolgozó ipar gyors fejlesztése. Ezt már a XII. pártkongresszuson is közölték. Elsősorban az üvegiparról, a kerámiáról, a bazalt feldolgozásáról van szó. Ezen a téren elégséges mértékben felhasználhatók és jók a hazai nyersanyagok. Elenyésző mértékben függnek a behozataltól, sőt az üveg és a finomkerámia fokozott termelése az export fokozását is lehetővé teszi. Ez az ipar. amely külkereskedelmünkben már több éve előkelő helyet vívott ki magának, egyelőre nincs kellően támogatva sem a beruházási építkezés, sem a káderek előkészítése viszonylatában. Nem kevésbé fontos az importtal kapcsolatos megtakarítási lehetőségek keresése. A népi ellenőrzés megállapításai szerint sok olyan külföldi anyagot, gépet, berendezést importálunk, amelyek sok esetben nincsenek kellő mértékben kihasználva, sőt olykor évek során a raktárakban hevernek. Csak a Plzeň-i V. I. Lenin Üzemnél az 1962-es évben behozott és még a múlt év második felében is parlagon heverő gépek értéke 6,5 millió koronára rúgott. Ebből a tőkés országokban vásároltak értéke 1,8 milliót tesz ki. A külkereskedelem tevékenységét is el kell mélyíteni. E téren az eladás módját haladóbbá kell tenni a termelés dolgozóinak nagyobb bevonásával és közvetlen anyagi érdekeltségük kielégítésével. Ahol ennek szükségessége mutatkozik, ki kell próbálni a termelés és a külkereskedelem szorosabb szervezési kapcsolatát. A CSKP KB határozati javaslatában és e beszámolóban nem taglaljuk az 1964-es év tervfeladataínak minden kérdését. A párt és minden dolgozó figyelmét a népgazdaság fejlődésének további kulcskérdéseire akarjuk irányítani. Elsősorban a társadalmi munka termelékenysége növekedésének kérdésére, valamint a terv olyan minőségi oldalaira, amelyek döntően befolyásolják a társadalmi munka termeíékénységének növekedését. A műszaki fejlesztés kérdései, a gyártmányok minőségének fokozása, a beruházási építkezések, a külkereskedelem és a munkaterv kérdései azok, ahol a legnagyobb tartalékok és jobb eredmények elérésének lehetőségei rejlenek. így lehet megszilárdítani a népgazdaság fejlődésének hathatós oldalait. Akadnak azonban olyan népgazdasági ágazatok is, ahol bonyolódnak a további fejlődés problémái. Ez elsősorban a mezőgazdaságra, a szállításra és az energetikára vonatkozik. Tudjuk, hogy az élelmiszerekkel szemben támasztott igények fokozott biztosításában milyen jelentőségű a mezőgazdasági termelésnek és a külkereskedelemnek a kapcsolata. A szállítás, főleg a vasúti, már néhány éve megnehezíti a tervezett feladatok gördülékeny teljesítését a népgazdaság ágazatainak egész sorában. Hogy mit jelent a villanyáramhiány, milyen nehézségekkel jár az áram kikapcsolása a termelésben és milyen kellemetlenségeket okoz a dolgozóknak, nem is kell különösebben részleteznünk. Ezért engedjék meg, hogy néhány megjegyzést tegyek e fontos ágazatok feladatairól. A mezőgazdasági termelés és felvásárlás tervének feladatai a következő évben nagymértékben igényesek. Ezért már az év kezdetétől fogva határozottan harcolni kell teljesítésükért. Ez feltétlenül szükséges a tervezett növényi és állati termékek elérése és a lakosság élelmiszerrel való ellátásának folyamatossága szempontjából. Mivel a mezőgazdaság további fejlesztésének kérdéseit a KB következő plénumán tárgyaljuk meg, csupán az iparágak és a mezőgazdaság kapcsolatainak néhány kérdésére szorítkozom. A KB elnökségének az a nézete, hogy a mezőgazdaság belső gazdasági problémáinak intézése mellett más ágazatok segítsége is meggyorsítja a mezőgazdaság fejlődését. Főleg azt szeretném hangsúlyozni, hogy a mezőgazdasági üzemeket a tervnek megfelelően el kell látni termelőeszközökkel, mégpedig nemcsak mennyiségileg, hanem a legmagasabb technika szintjén is. így kell biztosítani a termelés belterjességét és a munka termelékenységét. A gépiparra és a vegyészeire e téren döntő feladat vár. A mezőgazdaságban komplex és minőségi termelőeszközökre van szükség. A mezőgazdasági gépeket gyártó üzemeknek sokkal felelősségteljesebben kell felfigyelniük a gépek minőségével és a pótalkatrészek hiányával kapcsolatos kihágásokra. Ugyanakkor helyesnek tartjuk azt a jogos követelményt ls, hogy a mezőgazdaság dolgozói alaposan sajátítsák el az új technika ismereteit, A gépeket tartsák rendben és ne hagyják parlagon heverni. További termelőeszközök, főleg a műtrágyák és természetesen a takarmány felhasználásának is figyelmet, kell szentelnünk és küzdenünk kell bármiféle veszteség ellen. A mezőgazdasági termelés általános üteme ugyan megfelel az 1963-ban elért gyarapodásnak, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ezt egy aránylag kedvező mezőgazdasági évvel összehasonlítva kell elérnie. A mezőgazdaság fejlesztésére szánt anyagiak is jelentős mértékben növekedtek. Arról tanúskodnak, hogy a párt milyen nagy jelentőséget tulajdonit ennek a kérdésnek. Jelentős haladásnak minősítjük például, hogy a műtrágyaadagok hektáronként 105 kilogrammra rúgnak, ami 25 százalékkal túlhaladja az 1963-as évi adagokat. A mezőgazdaság 15 ezer traktort kap, vagyis egy harmadával többet, mint ebben az évben. Az 1964. évi terv szerint jelentősen növekszik az olajpogácsa és az állatok számára szükséges liszttakarmányok termelése, de néhányszorosan több fehérjetartalmú takarmány vész még kárba a vágóhidakon, a tejcsarnokokban stb. Ezért kell fokozottabb figyelmet szentelni a takarmányt gyártó ipar létrehozásának, mely a hulladékokbői értékes takarmányt állít elő. A gépipar, vegyipar, építészet, a bel- és külkereskedelem dolgozói most vegyék komolyan tudomásul: a mezőgazdaság 1964. évi Igényes terve megköveteli a tervezett gyártmányok választék és minőség szerinti s a megállapított időpontban történő szállítását. Elsősorban a műtrágyákról, a vegyi védő- és konzerváló szerekről, az új technológiához szükséges gépekről, a gumiabroncsokról és pótalkatrészekről van szó. Az ipari ágazatok dolgozóinak a mezőgazdasággal szembeni feladatok teljesítésében tudatosítaniuk kell e nagy kötelességüket. Ki kell venniük részüket a mezőgazdasági termelés és felvásárlás igényes feladatainak 1964-ben és a további években való teljesítéséből. A szállítás színvonalának lényeges emelését és a munka termelékenységének gyorsabb ütemét kétféleképpen biztosítjuk: elsősorban a szállítás minden ágazatának technikai fejlesztésével. Ebben az évben további anyagi áldozatot hozunk a mozdony- és kocsipark kiegészítése érdekében. Oj, modern mozdonyok, új teher- és személyvagonok, autóbuszok, trolibuszok, villamosok, új, modern repülőgépek kerülnek forgalomba. A vasutak villamosítása és motorizálása, az állomások és vasúti csomópontok felújítása folyamatban van. Kiegészítjük és tökéletesítjük az úthálózatot. A nehéz, megerőltető munkát gépesítjük. A következő években mindenfajta szállítás fejlesztésére sok milliárd koronát áldozunk. Ezek a befektetések a szállítást hatékonyabbá, az utazást pedig kultúráltabbá teszik. A szállítás másik legfontosabb eszközének az eddigi technika, a vasúti, az országúti, a városi és a légi közlekedés helyes kihasználását tartjuk. A szállítási eszközök alapos kihasználásának nagy a népgazdasági jelentősége. Lehetővé teszi az áruk gyors eljuttatását a fogyasztókhoz, szabaddá teszi az anyagi forrásokat és milliós megtakarítást eredményez a népgazdaságnak. A szállítás fejlesztésének egyik legalapvetőbb feltétele és hatékonysága fokozásának eszköze az irányító és (Folytatfis a 4. oldalon) 1984. január 26. * ÚJ SZÖ 3