Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-25 / 25. szám, szombat

1 A

DINAMÓ sportpályánál kiszállunk a földalattiból és ľ Leningrádi-sugárút forgatagában taláiiuk magunkat. Az ót két oldalát Darkszeríi zöld sáv választja el egymától. A lombos fák során túl, a Metro-állomással szembeni oldalon két hatalmas modern épület tűnik elénk. A két egyforma, tizenkét emeletes, csupa üveg, zöld műanyag-vakolatú palota — az új moszkvai helikopterállomás. AZ „ÁLLOMÁSFŐNÖK" Jurij Klimentyevics K u r m an ov egyike az első szovjet pi lótáknak, akik „forgószárnyú re püiőgépeken" — helikoptereken — a polgári légi közlekedés szol gálatában álltak. A szovjet légi forgalmi vállalat sötétkék egyen ruháját hordja, de rajta katona kitüntetéseket is fellelhetünk — a Nagy Honvédő Háború érdem érmei sorakoznak mellén, s mel lettük új, a kiváló munkáért ka pott kitüntetések. A moszkva helikopter-állomást megnyitása — 1959 — óta vezeti... Persze nem „állomásfőnöknek", hanem parancsnoknak hívják, vagy egyszerűen jurij Kllmentyevicsnek. — jurij Klimentyevics, mondjon valamit munkájé-ról. — Amint látja, még a régi kis épületben tanyázunk, most a legfontosabb dolgom átvenni és üzembe helyezni az új állomást. — Hogyan halad a munka? — jöjjön, nézze meg. — Mit rejt a két főépület? Visszatértünk a két tizenkét emeletes zöld palotához. Az egyik a repülőtéri épület, a másik tranzit-szálló az átutazók számára. Ez az utóbbi már az új RIPORT A SZOVJETUNIÓBÓL Az új moszkvai helikopter-állomás moszkvai repülőtér megnövekedett utasforgalmával számit, s egyik célja tehermentesíteni a repülőtéren épülő szállodát. (Ez az új repülőtér Domodojevöban épiil, egyike lesz a világ legnagyobb ilyen létesítményeinek). A helikopterállomás másik épülettömbje már közvetlenül a légi közelekedést szolgálja. Itt vannak a pilóták helyiségei, a diszpécser-szolgálat központja, a meteorológiai állomás, a rádióközpont, a műszaki szolgálat, a személy- és teherszállítást lebonyolító helyiségek, az utasellátó, az igazgatósági irodák és persze az elmaradhatatlan vezérlő-torony, amely a legfelső emelet helyiségeit foglalja el. — Nos, hogy tetszik? — kérdi jogos büszkeséggel Karmanov elvtárs. — Amint láthatja, közvetlenül az üzembe helyezés előtt vagyunk, s rövidesen innen bonyolítjuk le a repülőterek közti forgalmat. A HELIKOPTERSZOLGÁLAT JELENE Jelenleg a helikopter-szolgálat legfontosabb feladata a repülőterek közti forgalom lebonyolítása. Van, aki a vnukovói repülőtérre érkezik, de csatlakozása a seremtyevól reptérről van. A logikus az lenne, hogy az utas Vnukovón felszáll az Aeroflot autóbuszára, azzal Moszkva központjába viteti magát, a Derzsinszkljtérig, ott megvárja a következő buszt, amely a központból Seremetyevóba viszi. Ez — leszámítva a várakozást — másfél óra utazás autóbuszon. Ugyanezt a helikopter-szolgálat jóvoltából a következőképpen is meg lehet oldani: Az ember Vnukovón kiszáll a repülőgépből, megkérdi, melyik helikopter megy Seremetyevóba, arra felszáll és 18 percen belül céljánál van. Egy-egy MI—4 típusú helikopterre 11 embert fér el. Ezért egyegy csatlakozáshoz több helikoptert vetnek be, hiszen az IL— 18-as óriásgép 110 embert szállít egyszerre. A helikopterek számát vasárnaponként fel kell emelni, főleg, ha szép idő van. A moszkvaiak ugyanis nem átallanak ilyenkor kiautőzni valamelyik repülőtérre és ide-oda utazgatnak Vnukovó és Seremetyevó között, csak úgy, „megnézni szép Moszkvánkat, milyen is felülről." A helikopter-állomáson azonban más fajta gépeket Is fellelünk, nemcsak olyanokat, amelyek a repülőterek között a „légihidat" alkotják. Itt van például ez a kiegyenlítő légcsavar nélküli Ka—15-ös. Kabinjában csak ketten férnek el, ellenben 200 kiló vegyszert vihet és egy felszállása 50 hektárnyi területet permetezhet be. A MI—l-es ugyancsak felhasználható permetezésre és műtrágya-szórásra, de főleg mentőszolgálatot teljesít. A MUSZKVAi HELIKOPTER-SZOLGALAT KÖZPONTJÁNAK KET MODERN EPÜLETE. A szerző felv. A Mi—4-est nálunk is ismerjük, hadseregünk használja. Itt azonban színes, sárga-piros „civil" módozatát látjuk, amely 150 kilométeres sebességgel viszi az utasokat. A légturbinás V—2-es csak hét személyt vihet fedélzetén, ám nagy sebessége a légitaxi- és mentőszolgálatnak nagy segítségére van. — Majd minden típus naponta felszáll, mindig van tennivaló. A múlt héten még éjszakai felszállásunk is volt. ami hellkop^ tereknél nem szokásos. De kellett ... Életveszély ... Ilyenkor a pilóta elfelejti, hogy őt is veszély fenyegeti. Gavrilov és Kurkin pilóták munkája volt ez az éjszakai huszárvágás ... MIT HOZ A HOLNAP? — Szinte szószerint holnap — válaszol a kérdésre Karmanov kapitány — megkapjuk a V—8-as légturblnás helikoptereket. Ezek 24-személyesek és nagy sebességet érnek el. Bizonyára 'Ismeri a típnst, a légi parádékon is bemutatták, egy egész házikót felemelt ... Megtudom még, hogy az új heliko'pter-állomást teljesen akkor használják ki, amikor üzembe helyezik a domodojevói repülőteret, mert akkor öt légi kikötőt kötnek majd össze: V;iukovót, Seremetyevót, Bikovöt, Domodojevót és a Központi Repülőteret. Jelentősen megnövekszik a helikopterek segítsége az építkezéseknél is, a Moszkva-környéki távvezetékek építésénél és természetesen a mezőgazdaságban. REPÜLŐTÉR A VÁROS KÖZEPÉN A közeljövő helikopter-szolgálatának egyik érdekessége a posta-szállítás a város központjába. A repülőterekről a postaküldeményeket helikopter szállítja a Komszomol-téri új postaépület tetejére. Az új postát most építik és lapos tetejét alkalmassá teszik helikopterek leszállására. A személyszállítás meghbezszabbltását a város középpontjába csak későbbre tervezik. Azonban már a közeljövőben a földalatti vasút új állomását közvetlenül a helikopter-állomásnál létesitik. A repülőterekről érkező utasok, ha átutazóban vannak az állomás 12-emeleles szállodájában szállhatnak meg, akik a városba jöttek, egyszerűen felszállnak a földalattira és bejuthatnak a városba ... Arabár ez is a város már, hiszen csak egyetlen Metró megálló innen a Belorussz-pályaudvar. ... Még lefényképezem az új állomás épületét, elfogadom Karmanov elvtárs ajándékát fiaim számára — egy maréknyi repülőjelvényt — és visszafordulok a városba. A földalatti mozgólépcsőjén jut eszembe, hogy itt megoldották azt, ami szinte nevetni való, ha Bratislavából Prágába utazom. Mert a Bratislava— Prága légiút háromnegyed órát tart, de a városból a repülőtérre és azután a repülőtérről a városba egy jó órát autóbuszon töltök. VILCSEK GÉZA INDIAI RIPORT I Maisortői délre egy településen láttam először a todákat, amikor a közeli dzsungelek lakói ünnepet ültek. A templom előtti szent kerítés közepén férfiak táncoltak. A csoportokba verődött aszszonyok és gyermekek élő gyűrűként közrefogták a táncolókat. A tömegből öt magas, szakállas férfi tűnt ki. Bő fehér lebernyeget viseltek, függőleges fekete csíkokkal. Todák voltak, az itteni vidék őslakói, akik bivalytenyésztéssel foglalkoznak a Nilgiri-hegység legelőin. Az öt toda megtisztelő helyen telepedett le a templom lépcsőin, réveteg tekintettel j órákhosszat figyeltek. Csak j estefelé egyenesedtek fel és i léptek be a körbe. A többiek 1 előzékenyet! átadták a helyű- i ket és leguggoltak. „Harang a bivaly nyakán" A XVI. században egy portugál hittérítő fedezte fel a todákat. A misszióspap megírta rendje főhatóságának, hogy a todák vezérei nem hajlandók katolikus templomot építeni. „Elég, ha kisharangot kötünk a bivaly nyakára, kész a templom. Minek építsünk még külön házat az Istennek?" — méltatlankodtak. A misszionárius így fejezte be jelentését: „Aligha sikerül ezeket Krisztus hitére térítenünk. Túl lói élnek". A todák jól éltek addig, amíg az angoloknak meg nem tetszettek az itteni legelők és az éghajlat, s el nem űzték a todákat földjeikről. Természetesen „törvényes" úton: néhány üveg pálinkáért elcserélték a zsíros legelőket... ... Reggel felkerekedtünk a Nilgirl vidékére. Minél magasabban kanyargott az út, annál több fény hatolt át az őserdőn, s a trópusi zöld növényzet áporodott levegőjét a hegyek üde lehelete váltotta fel. A todák földjén jártunk. A todák nem építenek nagy falvakat. A völgyben mintegy száz szétszórt, két-három kunvhóbói ál'é tanyát számíaí-ii.nK meg. Az első ház, amelynél lélegzetvételre letelepedtünk, negyedrészig földbe ásott hordóra hasonlított. Száraz fűvel fedett gömböly ded teteje egészen lecsüng, mindkét „fenekét" deszka vé di, ajtóul pedig egy 70 cen timéteres nyílás szolgál. A fa luban öt hajszálpontosan meg egyező házikó van, mindegyi ket kőkerítés veszi körül. Kinek az utódai? A todák különös nyelven beszélnek, ezért a nemzetközi nyelvhez, a gesztikuláláshoz folyamodtam segítségért. A toda közönyösen elveszi a felkínált cigarettát és mellénk telepszik. Szívjuk a füstöt és hallgatagon szemléljük a hegyeket. Kezdem érteni, miért olyan szótlanok a todák: az érintetlen természet, a maszszív hegyek, az örökzöld legelők teszik őket ábrándozókká, büszkékké és békeszeretőkké. A TOPÁK FÖLD JEN A „mund" szó falvat jelent a todák nyelvén. Elég volt ennyit mondani ismerősünknek, s másnap elvezetett a szomszéd faluba. Messziről hat festékfolt tűnt fel a kunyhók szürkeségében.. Közelebb érve látjuk, hogy a fehér foltok — hat szakállas, tógás férfi, aki feszülten és mozdulatlanul figyeli érkezésünket. A férfiakéval egyforma tógába burkolt nők a kunyhó előtt guggolnak és tudomást sem vesznek rólunk. Hárman vannak, mind a három igazi szépség. Finom arcvonásaikkal, egyenes orrukkal, nagy fekete szemükkel, pontosan elválasztott, hosszú fürtökben aláhulló koromfekete göndör hajukkal egy cseppet sem hasonlítanak az indiai nőkre. A férfiak mind szakállt viselnek. Testalkatukkal görög szobrokra hasonlítanak. Fantasztikus elméletek születtek a todák eredetéről. Egyes néprajzi kutatók szerint macedóniai Nagy Sándor katonái nak leszármazottjai. Mások babiloni eredetű népnek tartják őket. A legendák szerint Oeun, a todák istene, aki a Mukurti csúcson székel, elsőként a bivalyokat teremtette és csak utánuk a todákat, hogy az előbbieket szolgálják. Azóta foglalkoznak bivalylegeltetés sel. Az állatokat a törzs bölcs vénjei a legszebb és legna gyobb kunyhóban fejik. A todák mintegy 1300 bűnt tartanak nyilván, köztük van a zöld ágak letörése, a hazugság, madárfiókák odadobása a macskának, rokkantak és betegek ingerlése stb. Többférjűség Két lány, Lakszam és Narszirpuf egészen elmélyült munkájában. Már meg akartuk örökíteni szépségüket, amikor hirtelen felnéztek és befutottak a kunyhóba. Boszszankodtunk, hogy elügyetlenkedtük a dolgot, de a két lány. hirtelen, ünnepi díszben jelept "meg előttünk és Lakszam -tetszelegve -állt a fényképezőgép elé. Egy reggel a kőkerítés magasságát méregettem, amikor valaki szép angol nyelven megszólalt a hátam mögött: — Segíthetek? Elámultam a csodálkozástól. Fehér tógába öltözött szép szál toda volt. Mutuvant egy misszionáriustól tanult meg angolul, később erdészeti vállalatnál dolgozott. Áradozott Lakszam szépségéről. Persze, rajtunk kívül Lakszam férjei is el voltak ragadtatva a fiatal teremtés szépségétől. A todák ugyanis többférjűségben, poliandriában élnek. A férjhez ment

4 lány ősi szokás szerint valamennyi fivér felesége lesz. Mutuvan már ötéves korában „nős" volt. Mutuvannak öt fivére van, s elégedetlen helyzetével, mert a szíve őt Lakszamhoz vonzza. Azt viszont a todák nem tartják erkölcstelennek, ha megfelelő számú bivalyt leadva időnként szerelménél éjszakázik. A többférjűség a születések csökkenésével jár. Mutuvannak nincs gyermeke, nem is lehet, mert nem ő a legidősebb fivér. Az asszony terhességének hatodik hónapjában maga Jelöli ki férjei közül a születendő gyermek apját. A gyermek rendszerint a legidősebb fivért illeti meg, ritkán történik, hogy az aszszony a legszebb férjet, vagy azt választja gyermeke apjává, aki neki legjobban tetszik. Nemsokára részt vehettünk egy ilyen „apaválasztási" ünnepségen. Olyan ez, mint máshol a keresztelő. A szertartás este hatkor kezdődik. Két jól megtermett férfi — unokatestvérek — közös feleségük kel egy közeli csalitba tartott, ahol negyven rokonuk körülült egy vastag fát... A szertartás azzal végződik, hogy az asszony íjat ad át az idősebb fivérnek, akit ezzel gyermeke apjává fogad, az pedig megfeszíti a húrt a nyíllal, mely a születendő gyermeket jelképezi. Utána hálát adnak Ouen Istennek. P1ERRE RAMBACHE AUSZTRÁLIAI RIPORT Az világrész * fonákságai TERRA AUSTRALIS INCOGNITA Abban az időben, amikor még csak feltételezték az ötödik világrész létezését, „terra austrálís incognita"nak, azaz ismeretlen déli földnek nevezték. Bizonyos vonatkozásban ez ma is találó jelző. Nem eléggé Ismerjük Ausztráliát, s ez részben azzal magyarázható, hogy a földrész nemrégen még a brit birodalom tartománya volt. így aztán az is érthető, hogy az ausztráliaiak minden külföldit kifaggatnak, hogyan vélekedik országukról, melyről sokat szeretnek beszélni. / A Menzies-kormány minden eszközzel akadályozza a bevándorlást Főként azokból az országokból nem látja szívesen a bevándorlókat, ahol nagy a munkanélküliség. Elsősorban a „jó katolikusokat". fogadják be, meg aztán a „hontalanokat", akik ügybuzgón szolgálták a hitlerizmust. A baloldali nézetű vagy munkásmozgalmi múltú bevándorlók aligha remélhetnek ausztráliai állampolgárságot. MELBOURNEI ÉLETKÉPEK Egész napot töltöttem George Slaterrel, V let orla állam egyik szakszervezeti főtitkárával, ö kalauzolt végig a nagyváros festői negyedein. Láttuk Sir Collín Mackensle rezervációját és más nevezetességeket. George fekete hajával, dús szemöldökével, sasorrával, barna arcával olasznak tűnik. Meg is kérdezem tőle. — Nem vagyok olasz, a mi szakszervezetünkben nincsenek is olaszok, jó katolikusoknak tartják és másoknál szívesebben engedik be őket, dq tudja, nem váltják be Menzies reményeit, meri jó szakszervezett tagok. Düledező villa előtt haladunk el. — Itt éltünk gyermekkoromban — mutat rá George. — Apám háza volt, míg el nem hagytuk. — S miért hagyták el? — Apám kőműves volt, és a harmincas évek válsága idején munka nélkül maradt ... Tudja, nevetséges, de ha én király volnék, a gazdagok vagyonának felét elosztanám a szegények között. Hát nem rémes, hogy semmi biztosíték sincs a válságévek megismétlődése ellen? — Gondolja, hogy mégismédlődnek? — Az emberek csak a szocializmusban élhetnek nyugodtan. Akármit mondanak politikusaink, senki sem tagadhatja, hogy a Szovjetunióban lehetetlen a gazdasági válság. AZ ŐSLAKÓK Az állam és az őslakók viszonyát ez a szó jellemzi: asszimiláció. Ez

1 azt jelenti, hogy a bennszülötteket mint nemzeti kisebbséget fokozatosan felszámolják, beolvasztják az ausztráliai lakosságba. Szembetűnő, milyen brutális módszereket alkalmaznak. Az őslakók (mindössze 90 ezren maradták) harmadrésze törzsekben él. A többiek erdőgazdaságokban, vagy farmokon vagy a kormány rezervációs területein dolgoznak. A bennszülöttek akkor is kevesebbet kapnak a munkájukért, ha mint szabad emberek vállalnak munkát. Nem lehetnek szakszervezeteik, munkaadójuk rabokként bánhat velük. Arra még nem volt példa, hogy a rendőrség védelmébe vett volna egy „vadembert". Mint „ér telmileg alacsonyabbrendűek" szakmunkát nem végezhetnek. A rezervációkban, vagy a misszióstelepeken sem rózsás az életük. A hivatalok és a missziók még magánéletükbe is beleszólnak. Elszalíítják az apát a családjától és más vidékre telepíthetik, elvehetik gyermekeiket, nem szólván arról, hogy vagyonukkal egyáltalán nem rendelkezhetnek. Az „engedet leneket" gyakran bezárják, kenvéren és vízen tartják, különféle testi fenyítéket alkalmaznak, sőt arra ls volt példa, hogy 12 „gyanús bennszülöttet láncra vertek Még a nevezetes bennszü lőttek sem kerülhetik el testvéreik sorsát. Albert Namatchira híres akvarellfestő, akinek művei számos prospektuson láthatók, szintén megjárta a börtönt. Nagy bűn, ha valamelyik ausztráliai bennszülött a fehérekkel egyenrangúnak tartja magát. Több fehér szervezet száll síkra a bennszülöttek jogainak védelmében. Lehetőségeikhez képest mindent megtesznek, de mindez erőtlen próbálkozás. Országos viszonylatban semmi sem változik. A Munkáspárt és a szakszervezetek többsége vonakodik a kérdés rendezésétől. Mozgósíthatnák a közvéleményt, kivívhatnák a fajüldözés megszüntetését, ám a munkáspárti vezérek nagyon kényelmesek, és őket nem bántja az, hogy szégyenfolt árnyékolja be a nemzet lelkiismeretét. ... Melbourneben van egy barátom, kommunista. Nem nevezhetem meg, mert ráfizetne. Három gyermeke van, A pintibi törzshöz tartozó bennszülött mégis örökbe fogadott egy árva bennszülött fiúcskát. A fiúcska már apjának tartja őt, de a hivatalok meg nem mondták ki a végső szót. Ha megtudnák, hogy ő kommunista, a gyereket erőszakkal egy katolikus menhelyre vinnék. Csak a hozzá hasonló ausztráliaiak küzdenek igazán az őslakók érdekeiért. VISSZARION SZ1SZNYEV 1964. január 25. * ÚJ SZÖ 7.