Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-25 / 25. szám, szombat

A CSKP KB határozata a népgazdaság fejlesztését és az életszínvonal biztosítását szolgáló intézkedésekről (Folytatás a 2. oldalról) dolgozókat, hogy észszerűen használják ki feldolgozó iparunk termelőképességét, munkásaink és technikusaink tudását, ügyességét, kultúrált munkáját annak érdekében, hogy csökkentsék az anyagszükségletet, a közszükségleti iparcikkek termelését a kitűzött terven felül teljesítsék, főieg azokban az árufajtákban, amelyekben hosszabb ideje hiány tapasztalható. Ugyanakkor jobban kell ellátni a piacot közszükségleti cikkekkel, elsőrendű minőségű divat- és technikai újdonságokkal. E célból a Központi Bizottság az illetékes szervek és dolgozók kötelességévé teszi: — célszerűen osszák el a termelési feladatokat az állami, szövetkezeti és helyi termelővállalatok között, esetleg hajtsanak végre olyan módosításokat és áthelyezéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy az újdonságok minél előbb piacra kerüljenek, tarkábbá tegyék az áruk választékát, és nagyobb mennyiségben juttassanak a boltokba olyan árucikkeket, amelyekben hiány tapasztalható a piacon; — bővítsék ki a közszükségleti cikkek cseréjét a szocialista tábor országaival. Ugyanakkor meg kell javítani a belkereskedelem munkáját is, mégpedig az alábbiak szerint: — bővítsék ki és biztosítsák az eladás aktív formáit, póthiteliel, kiárúsitás és végeiárusítás formájában; — fejlesszék az eladás haladó formáit azzal a céllal, hogy kulturáltabbá, gazdaságilag hatékonyabbá tegyék az árueladást; minden közélelmezési és szállodai intézményben ügyeljenek a fokozott tisztaságra, az egészségügyi intézkedések betartására; — szigorítsák meg a kezességi feltételeket az árueladásnál, és a fogyasztók javára egyszerűsítsék a reklamációs eljárást; — a hosszú időtartamú személyes szükségleti cikkek eladásánál bővítsék ki a tanácsadó szolgálatot, az árukat szereljék fel a fogyasztó lakásán stb.; — következetesen érvényesítsék a kereskedelmi és szállodai hálózat átépítésének és kiépítésének jóváhagyott elveit, az idegenforgalom fejlesztésének kitűzött tervei szerint biztosítsák e létesítmények fejlődését. A szolgáltatások területén a következő intézkedésekre van szükség: —

t lényegesen javítsák meg a szolgáltatások és javítások minőségét, bővítsék ki hálózatukat, sürgősen oldják meg műszaki fejlesztésüket, egyszerűsítsék a vezetés, a tervezés és a pénzügyi biztosítás módszereit, hogy megfeleljenek e szakasz sajátos gazdasági feltételeinek; — toborozzanak további dolgozókat nyugdíjasok, csökkent munkaképességű személyek, háztartásbeli aszszonyok, valamint olyan személyek soraiból, akik rendes munkaidejük leteltg után akarnak dolgozni a szolgáltatási vállalatokban; teremtsék meg ehhez a szükséges feltételeket, tegyék lehetővé a rövidebb munkaidőt, dolgozzák ki díjazásuk alkalmas formáját, hogy a bér elsősorban a teljesítmények fokozását, a munka minőségének megjavítását, a határidők lerövidítését szolgálja; — a kisipari munkák területén (javítások, fehérnemű mosás, borbélyok, csecsebecsék gyártása stb.), ahol a községi vállalatok révén nem érhető el kellő javulás, elégítsék ki a lakosok szükségleteit a helyi nemzeti bizottság üzemeiben. Kis községekben, ahol nem célszerű nemzeti bizottsági üzemeket létesíteni, e munkát nyugdíjasok, háztartásbeli asszonyok és csökkent munkaképességű személyek is elvégezhetik, vagy olyan személyek, akik a nemzeti bizottság engedélyével szerződésesen végzik el teendőjüket, és a bevétel egy részét a nemzeti bizottságnak adják át. A CSKP Központi Bizottságának plénuma szükségesnek tartja, hogy a párt XII. kongresszusának határozatai szerint aktív bérpolitikával támogassuk népgazdaságunk folyamatos fejlődését, biztosítsuk a hatékonyabb anyagi érdekeltséget a végzett munka mennyisége, minősége és társadalmi jelentősége szerint. Az 1984. évi terv előirányzata szerint népgazdaságunkban az átlagbérek 1,3 százalékkal emelkednek, mégpedig az iparban 1 százalékkal, és az építőiparban 1,9 százalékkal. A bérezésnek fokozott szerepet kell játszania abban, hogy jobban kielégítsük a társadalom szükségleteit, teljesítsük a műszaki fejlesztés feladatait, idejekorán megvalósítsuk a döntő fontosságú beruházásokat, fokozzuk a munka termelékenységét, megjavítsuk a termelés minőségét, a legnagyobb gazdaságosság elvét érvénye sítsük és a munkaerőket a népgazdaság szükségletei szerint elosztva biz tosltsuk a kulcsiparágak állandó munkaerSáilományát. A bérpolitikával hatékonyabban kell támogatni az adminisztratív apparátus számbeli csökkentését, szakképzettségének növelését. A bérpolitika legfontosabb elve, hogy csak a termelés eredményei, a társadalmi munka termelékenységének növekedése alapján oszthatjuk el a javakat. Az anyagi érdekeltség fokozása érdekében a következő intézkedésekre van szükség: — használjuk ki a bérek differenciáltságát az új és 'ó minőségű gyártmányokat előállító vállalatok és üzemek javára, amelyek kielégítik a társadalmi szükségletet, s ezzel feltűnően különböztessük meg őket azoktól a vállalatoktól és üzemektől, amelyek rosszul dolgoznak, s amelyek gyártmányai rossz műszaki színvonaluk és minőségük miatt nem kelendők; — konkrét termelési feltételek szerint alkalmazzuk a díjazás leghatékonyabb formáit, főleg használjuk ki a szakmánybér előnyeit mindenütt, ahol megteremthetjük hozzá a szükséges előfeltételeket; a szakmánybér alapuljon műszakilag indokolt normákon, amelyek csak a műszaki és szervezési feltételek változása esetén módosulnak; — javítsuk a termelés technolúgiáját és a munka szervezését, dolgozzunk ki sürgősen műszaki-szervezési normákat, helyezzünk nagy súlyt az új haladó normák gyakorlati felülvizsgálására és alkalmazására; a munka normázásával kapcsolatos minden tevékenység azt a fő célt szolgálja, hogy a normázás feltárja a termelés tartalékait, megjavítsa a minőséget, fokozza a dolgozók szakképzettségét, s ezzel hozzájáruljon a társadalmi munka termelékenységének tartós növeléséhez; — a mesterek és művezetők, építésvezetők tekintélyének és személyes felelősségének növelésére, annak érdekében, hogy a tapasztalt és szakképzett munkások és technikusok e tisztségek elérésére törekedjenek, hajtsanak végre kellő bérpolitikai intézkedéseket, elsősorban fokozzák a premizálást; — a fejlesztési, tervező és szerkesztő intézetek dolgozóinak anyagi érdekeltsége elsősorban arra irányuljon, hogy olyan gyártmányok terveit dolgozzák ki, amelyek megfelelnek a világszínvonalnak; — szembetűnőbb különbséget tegyünk a vezető dolgozók díjazásában aszerint, hogy milyenek a vállalat munkájának eredményei a ' társadalom szükségleteinek kielégítését illetően; — a gazdasági és költségvetési szervezetekben tegyék lehetővé, hogy amennyiben a dolgozók száma a terv kitűzte feladaton túl csökken, úgy az előállt megtakarítások egy részét a béralap növelésére használják fel; amennyiben viszont túllépik a munkaerők előirányzott számát, ne emeljék a megállapított béralapot; a vezető dolgozók fizetését meghatározó szempontok közül töröljék azt, hogy hány alárendeltje van, helyette vegyék tekintetbe, milyen a vállalat műszaki szervezési színvonala, munkájának technológiai igényessége és társadalmi jelentősége. 1964 folyamán vizsgáljanak meg további módszereket annak érdekében, hogy minél hatékonyabban fokozzák a dolgozók érdekeltségét a termelés és a fogyasztás, valamint a kivitel céljaira szánt gyártmányok nagy használati értékének elérésében. Ennek érdekében a következő intézkedések szükségesek: — a döntő fontosságú mutatószámok eléréséhez, a társadalmi szükségletek minél teljesebb kielégítéséhez fűződő anyagi érdekeltség fokozására létesítsenek a vállalatokban a dolgozók díjazására szolgáló alanot; ennek az alapnak a pénzüevi eszközeit kisobb mértékű tnrnielési-műszaki javításokra, szociális és kulturális célokra, valamint kollektív és eevéni díjazásra használják fel. Az alan létesítésénél használiák fel a kiviteli feladatok sikeres teliesí'éséért, a belső piac ellátásának biztosításáért, a beruházási feladatok tejesítéséért, valamint a munkaerők mep'akarítása révén és nvszápos mnnVavRrspnvekben nvnrt összcf^ket is. Számoljanak azzal hoev az alan nénziíqvi keretét Mentősen csökkentik, ha nem tartiák bn a pvártmánvnk meeállanítot* minősééi-*, nlőiránvzntt rentabilitását és nlvan SmfaitáUa' állítanak elő. amelvoV nladScíf npm hiz

f"<

ít

fnt*ák: — gondoskodni kell arról, hogy fokozzák a termelési egységek dolgozóinak egyfelől a kivitel eredményeihez és a deviza-bevételhez, másfelől a hazai piacnak új árufajtákkal és hiánycikkekkel való ellátásához fűző dő érdekeltségét; e célból biztosítsanak kellő pénzügyi fedezetet jutalmak kifizetésére olyan vállalatok számára, amelyek a fenti feladatokat nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg és határidőre teljesítik; — hajtsanak végre megfelelő bérpolitikai intézkedéseket annak érdekében, hogy munkaerőket biztosítsanak az építőipar, a mezőgazdaság és a vasúti közlekedés döntő fontosságú szakaszai számára; ugyanakkor ne gyöngítsék a szénbányászat és a kohászat előnyös bérezését; fejezzék be a munkásbérek rendszerének átépítését, beleértve a szolgáltatásokat is, s hajtsák végre azokat a legsürgősebb intézkedéseket, amelyek kialakítják a helyes bérviszonyokat® főleg a termelésen kívüli ágazatok kiválasztott, nagy szakképzettségű dolgozóinál. Dolgozzuk ki idejekorán a népgazdaság fejlesztésének 1965. évi tervét Az 1965. évi terv kidolgozása megköveteli, hogy kellő időelőnyben oldjuk meg a terv alapvető összefüggéseit, kellő tartalékokat alakítsunk ki saját gazdasági forrásaink teljes kihasználásával. A népgazdaság további fejlődése érdekében feltétlenül szükséges, hogy az 1965. évi terv további határozott változásokat hozzon a népgazdaság extenzív fejlődésétől az intenzív fejlesztéshez vezető átmenet útján. A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy a kormány a minisztériumok, központi szervek és vállalatok munkáját a párt- és a szakszervezeti szervek széles körű támogatásával arra irányítsa, hogy kellő időelőnnyel dolgozzák ki és 1965-ben egész népgazdaságunkban érvényesítsék a következő irányelveket: — az egyes minisztériumok és vállalatok teljes mértékben felelősek a társadalmilag, és gazdaságilag szükséges, kiváló minőségű, műszakilag fejlett színvonalú termelésért, nem engedhető meg, hogy olyan árukat termeljenek, amelyek elhelyezését nem biztosították; — oldják meg népgazdaságunk szerkezeti változásait, elsősorban a mezőgazdaság és a vegyipar fejlődésének lényeges meggyorsításával, a kohászati termelés szerkezetének megjavításával; — a társadalmi termelés fejlesztését a legnagyobb mértékben a munkatermelékenység növelesével biztosítsák, e feladat teljesítését szolgálja a műszaki fejlesztés, a technológia és más műszaki-szervezési intézkedések; — a termelést továbbra is összpontosítsák műszakilag fejlett üzemekbe, a műszakok számának növelésével teljes mértékben használják ki kapacitásukat, s állítsák le a termelést az elavult, nem gazdaságos üzemekben; — lényegesen tovább kell fokozni a nyersanyagok, egyéb anyagok és energia hatékony kihasználását; vessenek véget a termelőeszközök extenzív kihasználásának, juttassanak érvényre olyan intézkedéseket, amelyek népgazdaságunk állőalapjainak állandó fokozott kihasználását szolgálják. Ezek az irányelvek kifejezésre juttatják azt a törekvésünket, hogy egyre nagyobb súlyt helyezzünk gazdaságunk fejlesztésének minőségi tényezőire; érvényesítésük érdekében az Állami Tervbizottság a minisztériumokkal szoros együttműködésben kellő időelőnnyel szervezze meg gazdaságunk 1965. évi lehetőségeinek reális felmérését, számba véve a rendelkezésünkre álló erőforrások maximális kihasználását a munkatermelékenység fokozása, az anyagfogyasztás csökkentése, az állóalapok kihasználása érdekében; e felmérés eredményei szerint állapítsák meg a fejlődés ütemét. Ennek alapján tisztázzák az első negyedév végéig a beruházási építkezések, a műszaki fejlesztés és a külkereskedelem alapvető irányait, hogy megszilárdítsák elsősorban a hosszú gyártási ciklusú termelési ágak, nevezetesen a nehézgépipar viszonyait. Az 1965. évi fejlesztési problémák idejekoráni megoldásának valamennyi gazdasági szerv szoros együttműködésével azt kell eredményeznie, hogy az 1965. évi tervet idejében, az év kezdete előtt kidolgozzák és (elbontsák. A párt szerveihez és szervezeteihez, valamennyi dolgozóhoz! A CSKP Központi Bizottságának 1963. májusi ülése után ez a januári plenáris ülés további fontos lépést jelent a XII. pártkongresszus kitűzte gazdasági feladatok teljesítésének útján. A kongresszus óta eltelt idő, azok a tapasztalatok, amelyeket a párt és az egész nép szerzett a kongresszus határozatainak teljesítésében, lehetővé tették, hogy mélyrehatóbban vizsgáljuk népgazdaságunk bonyolult problémáit. Elmélyültebben ismerjük a gazdasági összefüggéseket és azokat a társadalmi tényezőket is, amelyektől elsősorban függ, mily hatékonyan használjuk ki szocialista társadalmunk valamennyi előnyét és forrását általános fejlődésének meggyorsítására. A májusi plenáris ülés után pártunk széles körű erőfeszítésekbe kezdett, hogy mozgósítsa minden erőnket, minden segédforrásunkat; e törekvés mutatja! hogy nem egyszeri kampányról van szó, a kitűzött feladatok teljesítéséért indított harcot céltudatosan úgy kell továbbfejleszteni, hogy rövidlejáratú intézkedések végrehajtásával megteremtsük a XII. kongresszuson elhatározott távlati törekvéseink fokozatos valóra váltásának feltételeit. A Központi Bizottság ezért azzal a nyomatékos felhívással fordul a kommunistákhoz, minden dolgozóhoz, hogy a népgazdaság valamennyi ágazatában indítsanak elszánt harcot a tervfeladatok teljesítéséé r t,. fokozzák erőfeszítéseiket a társadalmi munka termelékenységének fokozása érdekében. E követelmény érvényre juttatásával összefüggnek olyan múlhatatlan intézkedések is, mint például a munkahely és a munkabeosztás megváltozása, a szakképzettséggel szemben támasztott nagyobb igények stb. Mindez elkerülhetetlen, ha meg akarjuk valósítani a termelés szakosítátását és összpontosítását, a munkaerők múlhatatlannl szükséges újraelosztását, a fölösleges közbeeső adminisztratív láncszemek kiküszöbölését, új technika, új gyártmányok bevezetését. E változások lehetővé teszik a termelőerők további fejlődését, hazánkban is gyorsabb iramban kell végrehajtanunk őket, ha azt akarjuk, hogy továbbra is fejlett ipari állam maradjunk, s ennek megfelelőn magas legyen lakosságunk életszínvonala. Ezzel kapcsolatban a Központi Bizottság föltétlenül szükségesnek tartja, hogy határozottabban harcoljunk a bér- és munkafegyelem, a technológiai fegyelem betartásáért, a szocialista munkaerkölcsért. Az utőbhi időben egyre gyakrabban megnyilvánuló ösztönösség, fegyelmezetlenség, gondatlanság és közömbösség árt a népgazdaságunk fejlesztésére irányuló törekvéseknek. A párt Központi Bizottsága kitűzi azokat az intézkedéseket, amelyek elkerülhetetlenül szükségesek az 1964. évi állami terv teljesítése érdekében. Végrehajtásuk jelentős mértékben függ a párt hatékony és rendszeres politikai tömegmunkájától, amely, bátran mondhatjuk, legnagyobb tár sadalmi tartalékunkat jelenti. A poli tikai tömegmunka további fejlesztéséről való gondoskodás elválaszthatatlan attSl a követelménytől, hogy tovább erősítsük a párt vezető szerepét, teljes mértékben érvényesítsük döntő irányító hatását életünk minden területén. A párt Központi Bizottsága ebből a párt XII. kongresszusán hangsúlyozott irányelvből kiindulva szükségesnek tartja, hogy a párt szervei és szervezetei erőfeszítéseiket- a következő feladatokra összpontosítsák: A SZERVEZŐ MUNKÁBAN ÉS AZ ELLENŐRZÉS JOGÁNAK ÉRVÉNYESÍTÉSÉBEN. Ügyeljünk arra, hogy a népgazdaság irányításánál a pártmunka tartalma eléggé kézzelfogható legyen, hogy a párt szervei és szervezetei politikai munkájukat a fő feladatokra összpontosítsák, megmagyarázzák őket minden dolgozónak. Figyelmet érdemel főleg a pártszervezetek munkájának gyakorlati oldala annak érdekében, hogy hatáskörükben érvényre juttassák a CSKP KB határozatait és ellenőrizzék teljesítésüket. Határozottan véget kell vetni a meddő ülésezésnek, formális tanácskozásoknak és határozat-hozataloknak, amelyekben ugyan kifejezik teljes egyetértésüket a KB határozataival, de nem fejezik ki kézzelfoghatón, mik a feladataik az egyes párttagoknak, mire kötelesek és miért felelősek. A gazdaság pártirányításában érvényesítsük következetesen a demokratikus centralizmus egyik fontos alapelvét — az egyszemélyes felelős vezetés elvét, és vessünk véget annak az állapotnak, hogy a párt szervei és e szervek dolgozói akár azért, mert határozottabban igyekeznek megoldani a jelenlegi problémákat, vagy egyes gazdasági funkcionáriusok tanácstalansága következtében a politikai vezetés feladatát összetévesztik a gazdasági szervek és dolgozóik helyett való közvetlen döntéssel. Ugyanilyen helytelen, ha a párt szervezetei az események uszályába kerülnek és elégtelenül érvényesítik vezető szerepüket. Következetesen érvényesítsük a hatáskör és felelősség fontos elosztásá nak elvét a vezetés minden fokán. Szabaduljunk meg a felelőtlenségtől, a személytelenségtől, a vezetés fölösleges közbeeső láncszemeitől, lássuk ebben a vezetési munkamódszn rek és munkastílus fokozatos megjn vitásának egyik döntő feltételét. * A gyakorlati szervező munkában ne korlátozzuk a párt befolyását csu pán a vezetők szűk körére, hanem a pártmunka megfelelő formáival jus sunk el a gazdasági dolgozók minél szélesebb rétegeihez. Ez a követelmény jelenleg főleg arra vonatkozik, hogy a párt szervei és szervezetei céltudatosan foglalkozzanak a művezetőkkel, élenjáró munkásokkal és a termelés más szervezőivel, akiknek szükségük van a párt támogatására ahhoz, hogy érvényre juttassák a termelés Intenzív fejlesztésének elveit, harcoljanak az elavult nézetek, a szocialista munkadíjazás elveinek, a technológiai és a munkafegyelemnek a megsértése ellen. A gazdasági szervekkel együtt vizsgáljuk felül, vajon a vezető dolgozók, technikusok, közgazdászok, munkások szakképzettsége növelésének eddigi formái kielégítőek és oly hafékonyak-e, hogy lényegesen hozzájárulhatnak a termelés vezetése, szervezése és minősége színvonalának emeléséhez. Törekedjünk népgazdaságunk nagy tartalékainak mozgósítására. Ezzel összefügg az a követelmény, hogy a párt nevelőmunkája során egyre nagyobb gondot kell fordítani a konstruktőrökre, tervezőkre, technológusokra, közgazdászokra és más dolgozókra, akik döntően befolyásolják a termelés és a beruházási építkezések hatékonyságát. • A párt arra törekszik, hogy megtaláljuk népgazdaságunk fejlesztésének intenzív útjait. Ennek megfelelően harcolni kell azért, hogy az elért eredményeket nem csupán a termelés mennyiségével, hanem elsősorban minőségével és műszaki színvonalával, önköltségekkel és munkatermelékenységgel mérjék, s számba vegyék, hogyan elégíti ki a termelés a népgazdaság, nevezetesen a beruházási építkezések, a hazai piac és a külkereskedelem szükségleteit. Ezzel összefügg az a követelmény, hogy a pártellenőrzés elé tokozott mértékben irányuljon a helytelen helyi érdekek, a terv mutatószámainak formális teljesítése ellen, amely nem veszi tekintetbe a társadalom szükségleteinek kielégítését. Vonjuk le a kellő következtetéseket olyan jelenségekből, amelyek a fegyelmezetlenségből erednek, mint például a selejt hányadának emelkedése, a gyártmányok hiányos minősége, a munkaidő ki nem használása, mulasztások és gépállások, fölösleges túlórázás, a műszaki ellenőrzés szerepének gyöngítése. A pártellenőrzés teljességét és hatékonyságát elsősorban abban lássuk, hogy egybekapcsoljuk konkrét és név szerinti megállapításokkal, ki mikorra mit tesz a megállapított hibák orvoslása érdekében, hogy a feltárt fsnákságok ne ismétlődjenek meg. Harcoljunk azért, hogy a pártellenőrzés ne csupán a funkcionáriusok szűk körének ügye legyen, hanem minden kommunista dolga, a taggyűlések tanácskozásainak tárgya, s hogy a dolgozókat közvetlenül bevonja a technológiai és munkafegyelem megszilárdításába, fokozza a vállalat vagy az üzem összesített eredményeiért való felelősségüket. A pártszervezetnek a gyakorlati munkában kell érvényesítenie azt az elvet, hogy az ellenőrzés a nép dolga. Ettől függ a politikai tömegmunka ha(Folytatás a 4. oldalon) 1964. január 25. * ÜJ SZÖ 3