Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-18 / 18. szám, szombat

PANAMAI RIPORT EMSBUitU /tarlósnak két keze, két lába, egy orra, két sze­me van, mint minden normá­lis embernek. Egyszerűen öl­tözködik, mint a többlek. Át­izzadt Inget, kopott nadrágot, ócska szalmakalapot, hegyes orrú cúgoscipőt visel, mégis más, mint a többlek. Más, mert egyszerűen pénze van. — 24 dollár 30 cent — mondja különös nyomatékkal, és ferde pillantást vet a vo­natablakon kitekingélő nőkre. — Ezen a pénzen mindnyája­tokat megvehetnétek. Nagy­ban vásárolhatnék. Hányan vagytok? Inkább azt meséld el, ho­gyan nyertél ennyi pénzt a kakasviadalon? — kérdem, hogy eltereljem a figyelmet a kényes témáról. — Ez itt nem Európa, nem valamilyen elsőosztályú szál­loda — hangoskodik Carlos, — te egy banáncég vonatán, olcsó ültetvényt lányok tár­saságában vagy. — Ugyan, kérlek, ez túl ma­gas egy gringónak (amerikai­nak) — szólal meg egy fiatal nő a hátunk mögött. — A grin­gók szeretik az illatos szok­nyákat. — De ő nem gringó, hanem az én barátom — vág közbe Carlos és elmeséli, hogyan Is­merkedtünk meg egy évvel ezelőtt Conflitóban. Conflito Costa Rlca-i kisváros. Itt kez­dődik az United FruitComp., a legnagyobb banántermelő világkonszern birodalma, mely a határon túl messze Panamá­ba nyúlik. Az öblök, a hajók, a vasutak mind a társaság tu­lajdona. Az United Frult hatá­rozza meg az Itteni országok politikáját ls. — Mit gondoltok, innék én együtt egy amerikaival? Hát United Imii álarc nélkül te, Carmen, elmennél-e ame­rikaival? ... — De hisz te is az amerikai­akra dolgozol? — jegyzi meg egy asszony. A KIS LS TORT6METS Carlos egy pillanatra elhall­gatott. — Különben igazad van — fordult a közbeszólóhoz. — Ha a gyomorról van szó, nem lehetünk válogatósak. A pa namai mulatt lány, Ltz törté nete jut eszembe. Egy ameri kai egészen belebolondult, azt akarta, hogy a szeretője legyen. Ha a gringó valamit fejébe vesz, a pénzéért el ts ért. Napi öt dollárt adott neki, de azt akarta, hogy csak az övé le­gyen. öt dollár nagy pénz, több, mint amennyit egy férfi naponta kereshet. — Ismerem a történetet — szólt unottan Carmen. — Liz meg egy néger egymásba sze­rettek. Négy hónapon át gyűj­tötték a pénzt, hogy egybe­kelhessenek. Amikor a gringó ezt megtudta, elűzte a négert az ültetvényről, Űznek kiütöt­te a szemét és addig kínozta, míg el nem árulta, hová rej­tette a pénzt. A gringó vlsz­szavette a pénzt és elűzte Ltzt... — Űznek és a négernek ál­landó jövedelme volt. Tervez­hettek, hisz tudták, hogy na­ponta öt dollárral gyarapszik a vagyonuk, ez havonta 150, évente kétezer dollár. Ennyi pénzzel úgy rendezi be az em­ber az életét, ahogy akarja. Így lehet az embernek jövő­je... De nekem nincs jövőm! Én nem tudok összekuporgat­A milliókat jövedelmező Panama-csatorna, melyet az USA jogtalanul bitorol Az egyik elegáns bárban le­telepszünk. Amint a kínai pin­cér kiszolgál, éktelen dobolás ba kezdenek a szomszéd asz­talok vendégel. — Hagyjátok abba, ez nem gringó, hanem a barátom — üvölti stentori hangon Carlos. Nyomban csend lesz. Felém (hajol a velem szemben ülő férfi és bocsánatot kér. — Sajnálom, uram, nem tudtam — De megkérdezhetted volna — üvölt rá Carlos. Vajon, miért tüntettek olyan spontánul. Nagyon érdekelt a dolog. — Ml, uram, 170 millió nincstelen latin-amerikai va­gyunk, akiket a gringók meg­vetően latinoknak neveznek. A négerek után minket tar­tanak a legalábbvalóknak. Látja, és akkor egy közülünk ni pénzt. Carmen, te takaré- bár és tíz „szalon". A városka valójatln-amerikal New York koskodsz? ~~ -«»-»— — Az a néhány dollár, amit falként meredezik az őserdő. kapok, a gyerekekre kell. A „szalonok" előtt nők sétál fából épült, s mögötte magas kellős közepén szemükbe — - mondja az amerikaiaknak, mennyire gyűlöljük őket. Tud­ja, Fidel Castróra gondolok.. ön azt hiszi, hogy kommu­A legidősebb lányom elég gátnak. Egyik bárból a másik­nagy ahhoz, hogy segíthes- b a vetődünk. Pokoli zenebona. sen. Nem valami szépség, de Carlos mindenütt ismerősökre nista vagyok Nem vagyok az, hál'istennek ez Itt nem fontos, talál, akik - ha csak nem de a kapitalizmusnak sem így mondta indulat és szé- "tasak - felnéznek rá. vagyok híve. Tudom mit mű­gyenérzet nélkül. Nem hang- - Miért van Ilyen nagy te- veitek a kapitalisták orszá­zott közönségesen, sem cini- klntélyed? - kérdem. - Mert punkkal... kusan. A közép-amerikai nők s°kat olvasok. Tanító öfcorfami^uj^K^^j^^gifpj^YS^O " J~ J " " GYARMATOSÍTÓ nem prostituáltak, csak nincs lenni, s tudod miért nem le­más választásuk. Nem akar- hettem az? nak éhen halni. »A NÉGEREK UTÁN KÖVETKEZÜNK' — Gondolom. Régi história, pénz, pénz és pénz kellett volna... — Most az egyszer mellé­fogtál. Annak idején védelem­Alkonyatkor értünk Villa be vettem egy munkást, akit osztja ki a munkát és vigyáz Neilibe. Még cowboy filmben igazságtalanság ért. Erre kom- a rendre. A társaság évente sem láttam Ilyen Jellegzetes munlstának nyilvánítottak és egyszer megjutalmazza a ca­vadnyugatl települést. Három befellegzett az én tanítósá- patazt. A pénzösszeg nagysá­utca, ötven ház, ebből húsz gomnak. ga attól függ, melyik felügye­MÖDRA Az United Friut 12 ezer mun­kást foglalkoztat panamai ül­tetvényein. Táborokban lak­nak, felügyelőjük, a „capataz" lő munkásai dolgoznak ala­csony bérért több órát. Ame­lyik ravasz, kihasznál minden lehetőséget, hogy megszedje magát. Például, azzal lehet megszelídíteni a keményfejű­eket, hogy napokig nem ad nekik munkát. Jönnek ők ma­guktól is és minden feltétel­be beleegyeznek. Más mód is van az emberek lóvá tevésére. Például favágókat keresnek bizonyos erdőrész kiirtására. Mindenki előre megmondhat­ja, mennyit kér munkájáért. Aki a legkevesebbet kéri, mun­kát kap, a többi elmehet. Természetesen, ezek nem valamilyen rokonszenves mód­szerek, és egy szép napon sztrájkba léptek a munkások. Véletlenül tört kl, ösztönsze­rűen, hisz nincsenek szak­szervezeteik, de a munkásszo­lidaritás erőt adott az ültet­vénymunkások ellenállásá­nak. Tizenöt év után először történt meg, hogy keresetük elérte az óránkénti 25 centet. A sikeren felbátorodva már 40 centes órabért követeltek .. Amikor visszafelé a társa­ság banánbirodalma fölött re­pültünk el, felötlött bennem, hogyan vélekednék, ha én is egyszerű, éhező latin-amerikai volnék: hol Jobb? A „szabad világhoz" tartozó United Fruit­nál, vagy a szocialista Kubá­ban, „ahol nincs szabadság"? Először éhes hasamra néznék, végigjártatnám tekintetem a nyomortanyákon, beteg és írástudatlan gyermekeimen és tudnám, mit válaszoljak ... A szomszédom hirtelen meg­zavarta mélázásomat: — Mondja uram, hol van nagyobb biztonságban az em­ber pénze, Kanadában vagy Svájcban? GORDIAN TROLLER CLAUDE DEFORGE RIPORT A BAHAMA-SZIGETEKRŐL Turisták paradicsoma Több mint háromezer sziget tartozik a Bahama-szigetcso­porthoz, de csak 250-en lak­nak. A Bahama-szigetek állan­dó lakossága 120 ezer fő. A szigetvilág mégis örökre nevezetes marad a történelem­ben: 1492-ben e szigetcsoport San Salvador szigetén kötött ki Kolumbusz és kezdte meg Amerika felfedezését. Ennek kézzelfogható emlékei nin­csenek, de a nagy utazó ha­gyatékában találtak egy leve­let, melyben a spanyol főne­mességnek a következőket Je­lentette: „A sziget lakót köz­lékenyek, egyszerűek és jó­ságosak, a szigetvilág szép­sége felülmúlta más országo­két, mint ahogy a nap ts a maga szépségében felülkere­kedik az éjszakán." Bahama mai lakóinak az ér­tékes dokumentum nem any­nyira becses történelmi erek­lye, mint igazi aranybázis. Az üdülök reklámjai az egész nyugati világban hirdetik, hogy Bahama a turisták Igazi paradicsoma. Minden külföldi látogatót azzal a reménnyel fogadnak, hogy úgy fog neki tetszeni a sziget, mint Kolum­busznak. A sziget vonzza a tu­ristákat, az üzletembereknek pedig nem Jelent nagy befek­tetést. „Történelmi üzlettár­suknak" csak egyszer kellett osztalékot fizetniük, amikor a — vastag csekkfüzettel kép- üzletemberrel, meg egy néger, nassaui kormányzósági palo- zeljünk el. Ben vitorlásán halásztam órán­ta előtt elég szerény emlék­művet állítottak fel. „Dolce Vita" kénti hat dollárért. A reklámok nem hazudnak Bahama valóban paradi­csom. A tengervíz egész évben 24 fok meleg, december végén éppen olyan kellemes, mint a Fekete-tenger vize júliusból. A tenger bőségesen ontja kin­cseit, a rengeteg halat. A fél­méteres halfajták Itt nem mennek ritkaságszámba. A szi­getvilágban a sző szoros ér­telmében nincs nyersanyag, ipar és mezőgazdaság. Itt min­dent a külföldi, elsősorban amerikai turista Jelent, akit ne hátizsákkal és hegymászó bottal, hanem szmokingban, lakkcipőben és ami a legfőbb A néger pincér türelmesen várja a rendelést. Az asztal­nál ülő pár nem siet. A férfi hatvan év körüli, a nő 24 éves. A nő az őszes halántékú fér­fihez fordul. Azt hittem, azt mondja: Drága apukám, de nem: „Sam, darling .. A négernek a szeme sem rebben. Neki csak a rendelés fontos. Nem vagyok az itteni „dol­ce vita" (édes élet) szakér­tője. Nem merültem el a Ba­hamák éjjeli egzotikumában, nem ismerem eléggé az egy­másba érő „nlght-club"-ok vi­lágát. — Csak New Providence szigetet jártam be egy helybeli Nassau Nassau elég régi, zsúfolt, de tiszta város képét mutatja. Kevés műemléke van: a Ko­lumbusz-szobron kívül Viktória királynő emlékműve, bronz­ágyúk. A „szalmapiac" éppen olyan, mint Freetownban, Sier­ra Leonéban. A szalmakalap­től a fából készült fekete Is­tenszobrokig mindennel keres­kednek, akárcsak a szenegáli Dakarban. Csak az a különb­ség, hogy az angol tisztvise­lők trópusi fehér egyenruhái helyett tarka amerikai Ingek tűnnek fel a tömegben. Az amerikai és kanadai bankokra könnyű rátalálni, nehezebb meglelni az angol bankot. A földek ls amerikai és kanadai kézben vannak. Reklámok hirdetik, hogy akinek van pénze, fektesse be Bahamá­ban. Itt nincs földadó, nincs örökösödési Illeték... Lám a Kari Fischer Company a pros­pektus szerint 200 százaié kos tiszta haszonnal gazdái kodlk... A lakosság 88 százalékát az őslakók és az afrikai rabszol­gák utódai teszik. Két kezük nél egyéb kincsük nincs. Ezt kell kamatoztatniuk, mert a fehérek csak kormányoznak és „mézesheteiket" töltik Itt Igen, akinek pénze van, az valóban paradicsomot talál a Bahama-szigeteken. V. OSZIPOV DÉL-VIETNAMI RIPORT A dél-vietnami „különös hfi­ború" egyik szörnyű kí­sérőjelensége a nemzeti kisebbségek kiirtására irányuló törekvés. A fizikai megsemmi­sítés „gyors" módszere kudar­cot vallott — a helyi törzsek fegyvert ragadtak otthonuk és családjuk védelmére. A meg­szállók most a „lassúbb" mód­szert alkalmazzák: amerikai mintára „rezervációs területe­ket" létesítsek. Az amerikaiak­nak mindkét módszer alkalma­zásában gazdag tapasztalataik vannak, hisz sokat tanulhattak otthon a „rézbőrűek" elintézé­séből. A közép-vietnami néprajzi cso­portok a franciák elleni felsza­badító harcok idején éppen olyan komoly szerepet játszot­tak, mint az ellenállás észak­vietnami gócai. Mintán a genfi egyezmény értelmében ax ellen­állási mozgalom csapatai észak­ra vonultak, a reakció erői hevesen rávetették magukat a kisebbségekre. Le Kuang Binh­tfil, a Nemzeti Felszabadítás! Arcvonal végrehajtó bizottsá­gának tagjától hallottam, hogy csak 1934 decemberében négy­ezer ellenállási harcost tartóz­tattak le, mind a re nemzetiség tagjait. — A gyanúsítottak vezetőit autókhoz kötötték és addig von­szolták a földön, míg ki nem szenvedtek. A többit húszas­harmincas csoportokban élve eltemették. Három-négy embert összekötöztek, a csatornába löktek és betemették őket. A nemzetiségek földjeit odaadták Ngo Dlnh Diem embereinek. 230 büntető expedíció Quang Ngal tartományban szörnyű megtorlások történtek, s a nemzetiségeket kétszerte, háromszorta Jobban sújtották. Nem caoda, hogy az ellenállás első szikrája Közép-Vietnam­ban pattant kl, ahol a kor törzs 90 éves főnöke vezetésével 1959 elején fegyveres harcot kezdett. Ezt megelőzően a 4700 főnyi törzsből a diemisták 500 embert agyonkínoztak. „ A diemisták a leikelést kö­vetően 230 tisztogató hadmű­veletet hajtottak végre a tar­tomány északnyugati részén. Két hadosztályt vontak össze 200 négyzetkilométer területen, hogy kiirtsák a lakosságot, megsemmisítsék a termést és a falvakat. Porrá égették 200 falnt, megöltek minden élőlényt. Chan Bong vidékén (itt tört ki a felkelés) felgyújtották a vis­kókat és 32 ezer embert tettek hajléktalanná. Az emberek az erdőkbe menekültek, Itt építet­tek Ideiglenes hajlékot. Jószá­gaikat, vagyonukat elvesztették, s ettől a perctől kezdve en­gesztelhetetlen harcot hirdet­tek hóhéraik ellen — magyaráz za Le Kuang Binh. Érdekes történetet hallottam Dak Lak tartomány székhelye, Buon Me Thuat közelében. Az Itteni törzseket az ötvenes évek végén elűzték falvaikból, 23 ezer „politikailag gyanús" em­bert zártak koncentrációs tábo­rokba. Földjeiken kávé- és kau­csukültetvényeket létesítettek és a hajdani gazdákat rabszolga­kánt dolgoztatták A falvakat földgyalukkal elsöpörték ... Az emberek mégsem törődtek vele, legyünk az Igazi függetlenség elérésében. Ezért fontos, bogy se a diemistákat, se a Vieit-Con­got ne támogassátok. Ellátunk benneteket rizzsel, sóval, ru­hával, kerékpárral, sőt önvédel­mi célra fegyverrel 1> ... A papnak közben eszébe in­tott, hogy a vietnamiak általá­Háború az őserdőben új településeket építettek ma­guknak és új földeken kezdtek gazdálkodni. A macska, az egér és a rizs 1961 végén Buon Ea Nao-ban, a „stratégiai falvak mintatele­pén" összpontosították a törzse­ket. Minden falunak tlz tekin­télyes férfit kellett kiküldenie a kiképző központba, hogy ki­oktassák őket az „új vallásra" és a korszerű fegyverforgatás­ra. A „vének" egyikétől hal­lottam az alábbi történetet, melynek maga U szemtanúja volt. A főoktató, egy ezredesi rang­jelzést viselő tábori pap, aki Mai atyának neveztette magát, kijelentette: — Mi új amerikalak vagyunk, szemben állunk azokkal, akik Ngo Dlnh Diemet a nép elnyo másában segítették. Azért va gyünk Itt, bogy segítségetekre w mh ui "^•-•l U Hwp " iw i n "' minin ban a franciákkal azonosítják a papokat, ezért taktikát vál­toztatott: — Ml nemcsak papok va­gyunk, hanem Krisztus követei is, új vallást, az ÚJ amerikaiak vallását hirdetjük az Cr meg­bízásából ... — De hiszen semmiben sem különböznek azoktól, ak|k a saigoni rendszert támogatják ... — „okvetetlenkedett" valame­lyik öreg. — Tudjátok az úgy van, hogy a régi amerikaiak és a diemis­ták a macska szerepét játsszák, a Viet-Cong az egér, mely be­futott a rizsbe — ez a ti nem zetiségetek, a paddi. A macska azért jött, hogy megfogja az egeret, közben a rizst Is pusz títja. Ha nem jött volna az egér, a macska sem mntatko zott volna ... A „tisztelendőt" az amerikai hadsereg pszichológiai osztálya küldte. A „faluvéneknek" gyanús volt a kedveskedés, mert ai „új — i i , „-.., * * * r mm A dél vietnami hazafiak Vinh Kin falu lakóinak segítségével lerombolják a diemista zsoldosok erődjét amerikaiak" Is ragaszkodtak ahhoz, hogy a nemzetiségek költözzenek át a stratégiai fal­vakba. A lakosság azonban meg­tagadta az engedelmességet Mai atya jelenlétében a kormányzó halállal fenyegette az ellensze­gülőket. A tartományfőnök így ripakodott I Bru-ra, egy 70 éves aggastyánra, aki szemükbe mer­te mondani az Igazat a lakosság hangulatáról. — Ostoba öreg. Felkoncolunk benneteket, ha nem fogtok egyetérteni a kormánnyal és az amerikalakkal. Még egy szót, és menten agyonlövünk. — Ha benneteket ölnek meg, elvesztitek villáitokat, ültetvé­nyeiteket, autótokat, szép asz­szonyaitokat. Ha engem öltők meg, én csak ezt veszthetem el — vágott vissza az öreg és oda­dobta ágyékkütőfát. Mai atya kenetteljesen szólt közbe: — Mit hangoskodtok, mi csak tanácskozásra hívtunk össze benneteket. Békében menjetek haza. I Brnt a legközelebbi hídnál agyonlőtték. Másnap húsz falu népe jött össze, .hogy tisztelet, tel adózzék emlékének. Azóta szabadságharcukkal ápolják az az öreg emlékét. WILFRED BDRCHETT 1884. január 18. * ÜJ SZÖ 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom