Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-18 / 18. szám, szombat

Ä munkához voló kommunista-szocialista viszony L Imikor a világ első szocialista ** állama, a Szovjetunió, megala­kult, sok új kérdés megoldása előtt állott. Egyik igen fontos kérdés a dolgozók viszonya volt az új társada­lomhoz, a szocialista államhoz. Meg­oldásra várt az egyén viszonya a szo­cialista társadalomhoz, a szocialista államhoz. A dolgozók viszonya a kapitalista társadalomhoz, a kapitalista állam­hoz, általában negatív, elutasító volt. Ennek oka természetes, mert a ka­pitalista társadalom lehetővé tette a dolgozók kizsákmányolását és minden erejével védte a tőkések uralmát. Ez a Szovjetunióban megszűnt, és így le­hetővé vált, hogy a dolgozók széles rétegei pozitív állást foglaljanak az új, szocialista társadalommal és jn­nak képviselőjével, a szocialista ál­lammal szemben. A feladat abban ál­lott, hogy ež a lehetőség teljes egé­szében a legkifejezőbben megnyilvá­nuljon. Ennek az új állásfoglalásnak első­sorban a munkához és általában a szocialista társadalom szabta köteles­ségekhez való viszonyban kellett ki­fejezésre jutnia, mert az új, szocia­lista társadalom is csak az emberi munkán alapulhat, amint minden ed­digi társadalmat az emberi tevékeny­ség hozott létre. Döntő kérdés volt, hogy a dolgozók viszonya a szocia­lista társadalomhoz milyen fokú és jellegű legyen. Ugyanis a szocialista állam végső célja a kommunizmus megvalósítása, de közvetlen célja egyelőre csak a szocializmusnak, mint a kommunizmus alsóbb foká­nak megvalósítására irányul. Lenin már a szovjet hatalom első éveiben foglalkozott azzal a kérdés­sel, milyen legyen a dolgozók viszo­nya az új társadalomhoz, különösen az új társadalomban végzendő mun­kához, kommunista vagy szocialista viszony legyen-e, vagyis kommunista' vagy szocialista munkaerkölcs igé­nyelhető-e a dolgozók széles rétegei­től. Ez a kérdés fontos volt gyakor­lati szempontból, mert a kommunis­ta és a szocialista munkaerkölcs ha­tóereje között nagy a különbség. A kérdés megválaszolásától függ aztán, hogy melyik hatóerőt kell igénybe venni. enin szerint „a kommunista munka, — a szó szűkebb és szorosabb értelmében — ingyenes munka a társadalom javára, olyan munka, melyet nem bizonyos termé­kekre való jog megszerzése céljából, nem előre megállapított és törvénye­sített normák szerint teljesítenek; a kommunista munka önkéntes munka, norma nélküli munka, díjazásra nem számító, díjazási feltétel nélküli mun­ka, a közösség javára megszokásból végzett, a közösség javára szolgáló munka szükségességéhez való öntu­datos (szokássá vált) viszonyból fa­kadó munka, az egészséges szervezet szükségleteként végzett munka". Nem kétséges, hogy a szocializmus­ban, a kommunizmus alsóbb fokán nem igényelhető ilyen kommunista munka, ilyen kommunista viszony a munkához, mert nem ugorható át a szocialista szakasz, melynek gazda­sági-politikai viszonyai nem teszik még lehetővé a kommunista munka­erkölcs megvalósítását. Lenin ls ezen a nézeten volt. Ezt a következőkép­pen fejezte ki: „Mindenki előtt vi­lágos, hogy mi, azaz a mi társadal­munk, a mi társadalmi rendszerünk még messze, igen messze van az ilyen munka széles körű, valóban tö­meges alkalmazásától." Felvetődik az a kérdés, hogy egyál­talán helyes-e, ha a szocializmust építő időszakban a munkához való kommunista viszonyról, kommunista munkaerkölcsről beszélünk. Lenin azt a nézetet vallotta, hogy, „ ... helye­sebb lesz, ha nem kommunista, ha­nem szocialista munkáról beszélünk, mert a kapitalizmusból kinövő új tár­sadalmi rendszernek nem a maga­sabb, hanem alsóbb, kezdeti fejlődési fokáról van szó" Leninnek ezt a fi­gyelmeztetését meg kell szívlelni, mert ennek nemcsak elméleti, hanem gyakorlati jelentősége is van. A CSKP Központi Bizottsága is a párt ideo­lógiai munkájára vonatkozó, 1963. de­cember 19-én hozott határozatában a munkához való szocialista viszony el­érését tartja az ideológiai munka fő követelményének, mely szoros kap­csolatban van a teljesített munka utáni jutalmazással. Ilgyanls, ha arra az álláspontra " helyezkedünk, hogy már a szo­cialista építés időszakában kommu­nista munkaerkölcsöt követelünk, ez azt jelenti, hogy kiváló, teljes értékű munkál követelhetünk, tekintet nél­kül a dolgozók közvetlen érdekelt­ségére. Csakhogy a szocializmus Idő szakában a dolgozók anyagi érde kéltségé a fejlődés egyik leghatéko nyabb mozgatóereje, melyet a legna gyobb mértékben fel kell használni, mégpedig egészen a kommunizmus bekövetkeztéig. Annál inkább, mert az anyagi érdekeltség a kommuniz­musban sem szűnik meg teljesen, csu­pán üj társadalmi formákat ölt. Ezt fejezte kl Novotný elvtárs leg­utóbbi, december 12-én mondott be­szédében. Kijelentette: „Teljesen nyíl­tan megmondjuk, hogy a termelésben mutatkozó különféle hibáknak — be­leértve a munkaerkölcs és a munka­fegyelem bizonyos meglazulását — egyik fő gyökere abban van, hogy az utóbbi évek folyamán bérpoliti­kánk eltért az anyagi érdekeltség el­vétől ... véget kell vetni annak a helytelen elképzelésnek, mely sze­rint az anyagi érdekeltség elve el­lentétben áll a szocializmussal. Éppen az ellenkezője igaz ..." Amikor nem vettük eléggé figye­lembe az anyagi érdekeltség elvét, nyilván a kommunista munkaerkölcs lebegett szemünk előtt, mely már tel­jes értékű, odaadó munkát követel minden dolgozótól, tekintet nélkül az anyagi érdekeltségre. Hiszen a gya­korlatban rendszerint nem vettük te­kintetbe a munkatermékek minőségét, hanertí csupán mennyisége szerint ju­talmaztuk a munkát. Nyilván abból indultunk ki, hogy az egyes dolgozók tekintet nélkül a jutalomra, vagyis az anyagi érdekeltségre, Igyekezni fog­nak a lehető legjobb munkát végezni. Csakhogy a kommunizmus szocialis­ta, alsóbb szakaszában az anyagi ér­dekeltség a döntő, serkentő indíték, mely a dolgozókat jó munkára kész­teti. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy Igazán csak a kom­munizmusban lesz életszükséglet a munka, és akkor már nem döntő az egyéni anyagi érdekeltség. De még a kommunizmusban is érvényesülni fog a társadalmi érdekeltség a közös munka eredményeiben, mert tőle függ majd a kommunista társadalom és minden tagja jóléte. A szocialista viszony a munkához, a szocialista munkaerkölcs ugyan a személyi anyagi érdekeltségen alapul, de az anyagi érdekeltség alapján el­ért nagy teljesítmény egymagában nem jelent még munkához való szo­cialista viszonyt, szocialista munka­erkölcsöt. Ha valaki csupán anyagi érdekeltségből, a nagyobb bérért dol­gozik jól és csupán addig, amíg sze­mélyesen anyagilag érdekelve van, nem mondható, hogy szocialista vi­szonya van a munkához. A munkához való szocialista viszony egyebet is kí­ván. A Pravda egyik cikkében megemlé­kezett egy kiváló dolgozóról, aki rendkívüli ügyességével és szorgalmá­val megkeresi a havi 5000 koronát. Tehát munkateljesítménye nagy. Ugyanakkor ennek a dolgozónak a magatartása teljesen önző, nem ad baráti tanácsot munkatársainak mun­kájuk megjavítására, hanem szándé­kosan rossz tanácsot ad nekik, hogy megakadályozza munkateljesítményük növelését, vagyis azt, hogy esetleg hozzá hasonló munkaeredményeket érjenek el. Ennek a dolgozónak a vi­szonya a munkához jó, de mégsem mondható róla, hogy szocialista vi­szonya van a munkához, vagy szo­cialista munkaerkölcs hatja át. A munkához való szocialista vi­M szony legkifejezőbben a szo­cialista munkabrigádokban nyilvánul meg. A szocialista munkabrigádok el­ve szocialista módon dolgozni és szo­cialista módon élni. Tehát nem elég­szik meg csupán a jó munkaerkölcs­csel, hanem azonfelül szocialista élet­módot is követel. A szocialista munkabrigádok célja elsősorban a termelési feladatok tel­jesítése, ami a közvetlen anyagi ér­dekeltséggel van kapcsolatban. Azon­kívül a szocialista brigádok feladata a társadalmi tulajdon tiszteletben tartása, ami az önzés leküzdését és az új, szocialista erkölcs elemét je­lenti, mivel általában az emberek csak saját tulajdonukat tartják becs­ben és óvják. A szocialista brigádok igyekeznek tovább fejleszteni tagjaik tudását is, — főképp szakmai téren — és tagjaik kulturális fejlődéséről ls gondoskodnak. A szocialista brigá­dok a közösségi élet kialakítására törekszenek. Tehát a szocialista mun­kabrigádok tevékenységének előteré­ben az anvagi érdekeltségen alapuló termelési feladatok állnak, de azon­felül egyéb, kulturális és erkölcsi követelményeket is támasztanak tag­jaikkal szemben. így megteremtik azt a szocialista munkaerkölcsöt, amely már a jövő kommunista munkaerköl­csének elemeit is tartalmazza. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy a szo­cialista munkaerkölcs a kommunista munkaerkölcs előkészítője. A munkához való szoclallata vagy kommunista viszonnyal kapcsolatban meg kell említeni, hogy a Szovjet­unióban nemrég élénk vita támadt a munkához való kommunista viszony­ról, a kommunista munkaerkölcsröl egy kisregénnyel kapcsolatban. (A Szovjetunióban beszélhetnek kom­munista munkaerkölcsről, mivel ott már a kommunizmust épftik.l G. Vla­gyimov Nagy Érc (Bolysája rudal cf­mű kisregényében leírja Pronyakin Viktor gépkocsivezető életét. Rövid tartalma a következő: P-onyakin, a háború után vissza­tért menyasszonyához, aki azon­ban úgy fogadta, hogy kénytelen volt őt elhagyni. Megismerkedett egy pin­cérlánnyal, aki „megosztotta vele le­vesét és hálóhelyét". Életközösségre léptek, helyről helyre vándoroltak' s ott álltak meg, ahol éppen munkát kaptak. Végül azonban Pronyakin megúnta ezt a vándoréletet. Élet­társa szüleihez költözött, ő pedig munk'át vállalt egy akkor megnyílt ércbányában, azzal a határozott kí­vánsággal, hogy „házacskát szerez. A házban természetesen legyen min­den — hűtőszekrény, televíziós készü­lék és bútor. Idővel talán egv kis au­tócskára is szert teszünk .. Ennek érdekében teljes erővel bele­veti magát a munkába. Gépkocsijával anyagot szállít eszeveszett iramban, csakhogy minél több fordulót tegyen és sokat keressen. Társai és íőnöke figyelmeztetik a hajszával járó követ­kezményekre. Ö azonban fittyet hány minderre. Azt gondolgatja magában: „Keresnem kell, be kell rendeznem az életemet emberhez méltó módon. Azután akár tíz normát is Ingyen le­dolgozom... Még ha kiadom a lelke­met, akkor is el kell érnem célomat. Azután én ls jóságos leszek", nem le­szek rosszabb, mint a többiek". Haj­szolja magát, esős Időben, síkos úton, veszélyes helyzetben jár a kocsijával, amikor társai nem kockáztatják testi épségüket. A minél több fordulat, mi­nél nagyobb kereset miatt elhanya­golja a kötelező gondoskodást is ko­csijáról, a kerekeit nem tisztítja meg a ráragadt sártól, és így történik meg, hogy egy alkalommal kocsija felfor­dul, ő alá kerül, súlyosan megsebesül, majd sebesülésébe belehal. E kisregény körül nagy vita tá­madt. Egyesek Pronyakint munka­hely-változtatónak, önzőnek mondot­ták, mások pedig elismeréssel adóz­tak neki ügyességéért és szorgalmá­ért. Nálunk egy Pronyakinnal kap­csolatos cikkben olvashattuk, hogy az ő tevékenysége összhangban állt a munkához való kommunista vi­szonnyal. Ogy véljük, hogy ez semmi esetre sem állítható róla. Igaz, hogy szor­galmasan dolgozott, de csak magára, a saját érdekeire volt tekintettel, és minden egyéb közömbös volt számá­ra. Az ilyen viszony nem mondható sem kommunistának, sem szocialistá­nak. Nem róható fel Pronyaklnnak, hogy házat, autót akart, de a módja annak, ahogy el akarta érni — szinte megtagadva minden közösséget a töb­bi dolgozóval —, nem minősíthető sem kommunistának, sem szocialistá­nak. k szerző érdemét abban kell lát­" nunk, hogy a dolgozó embert megmutatta olyannak, amilyen a dol­gozók átlaga a valóságban. Eddig a személyi kultusz hatása alatt az Iro­dalom a dolgozók különböző rétegeit gyakran olyan idealizált színben tün­tette fel, amilyenek a valóságban nem vagy csak ritkán léteztek. Inkább csak az írók agyában. Helyes rámu­tatni a valóságban létező dolgozókra, akik természetszerűen arra igyekez­nek, hogy munkájukkal jobb életet biztosítsanak maguknak. Ez minden ember természetszerű óhaja és tö­rekvése. Nem lehet ezt zokon venni senkitől, csupán rá kell vezetni a Pronvakinokat, hogy saját érdekeiket és törekvéseiket összeegyeztessék az egész társadalom érdekeivel és tö­rekvéseivel. Ez a kommunista és a szocialista munkaerkölcs fő követelménye. Az egyes dolgozók anyagi érdekeltsége szolgál ugyan a szocialista munka alapjául, de ezenfelül számba kell venni minden dolgozónak az egész társadalom érdekelt is. E kettő a szo­cialista társadalomban összhangba hozható, ha a szocialista társadalom ügyét teljesen a szocializmus szelle­mében intézik. Csehszlovákia népgazdasága éppen most áll az előtt a fontos feladat előtt, hogy a dolgozókat — főképp a munkafegyelem és a jó munka tekin­tetében — a szocialista munkaerkölcs szellemében elvezesse erre a felis­merésre, és Így kiküszöbölje azokat a fogyatékosságokat, melyek népgaz­daságunk további fejlődését fékezik r ucaínyi könyvet összeírtak már arról, hogyan lesz valakiből Einstein, vagy Edison, hogyan válik valaki newtont meglátású tudóssá. Valóban mi is kell ahhoz, hogy va­lakiből feltaláló legyen? Szlovákta fővárosában a Duna par ton van egy ipariskola — gépipari techntkum. Már régebben ts hallot­tam, hogy ebben az Iskolában tanul az ország legfiatalabb feltalálója Csak annyit tudtam róla, hogy E r délyi Kálmánnak hívják, tizen nyolc éves és a prágai Találmányi Hivatalba tizenegy esztendővel eze lehetne ezt az üvegek lezárásánál is kihasználni? — Apám felfigyelt az ötletre. — Nem is butaság, fiam. Megpró­báloml Rajzolással, tervezéssel eltelt nap­palok és éjszakák következtek, míg végre elkészült az ötletem alapján gyártott gép mintapéldánya A raj­zokat a Találmányi Hivatalba ls meg­küldtük. Tudni akartuk, nem előz­tek-e már meg valahol a világon Köz­ben a konzervgyárban folytak a pró­baüzemeltetések. Régebben megtör­tént. hogy a gépsoron bezárandó Uver lött - hétéves korában — küldte be gek 10—15 százaléka is összetörött. az első találmányát. Az óránkénti teljesítmény pedig csak Az iskola műhe lyében ülünk. A feltaláló arról be­szél, hogyan is tör tént akkor — ti­zenegy évvel eze­lőtt. — Az édes anyám mindig mérgelődött: Ez a gyerek nem tudja megbecsülni a já­tékait. A kismoz­•dony, a játékautó két napig se tart nála. Mindent da rabokra szed. — Édesapám — különben géptér vező — viszont a szó szoros értel­mében örült an­nak, hogy ilyen vagyok. Azt mond­ta: Én ts szakasz­tott ilyen voltam gyerekkoromban. — Egyszer a ? szomszéd , gyere- í' kekkel játszottunk. Mivel szüleimtől néhány napja vo­natszerelvényt kaptam, vasutas­dit játszottunk. Homokot hordtunk. Egyik kocsiból a másikba szórtuk, összevesztem a néhányszáz üveg volt. A mi gépünk­Kel óránként 4000 —5000 üveget lehe­tett tökéletesen le­zárni. Az üvegek törési hányada pe­dig nem egészen fél százalékra csök­kent. Azokban az üze­mekben, ahol talál­mányunkat beve­zették — mert a Találmányi Hivatal nagypecsétes ok­iratai szerint most már igazi talál­mányról van szó, amely iránt külföl­dön is nagy az ér­deklődés — évente több mint egymil­lió koronás megta­karítás érhető el. — Közben egy kis „baleset" történt. Nem közlekedési, nem kell megijedni. Azt hiszem, túl so­kat foglalkoztam a műszaki problé­mákkal, Így az álta­lános iskola nyol­cadik osztályában a bizonyítványomba néhány hármas is „becsúszott". Az ipariskolába, aho­vá csak a legjobb tanulók kerültek játszópajtásaim­mai, mert ök úgy ph öntötték a homo- ^ kot egyik kocsiból Erdélyi Kálmán a rajzolöasztalnál — nem vettek fel. a másikba, hogy Beiratkoztam a ki­egyszerűen felemelték a parányi va- lencedik osztályba és egy időre alább­gonokat. Nekem ez nem tetszett. Mert hagytam a találmányokkal. Miután ugye az ember nem tudja felemelni tiszta egyessel végeztem a kilence­az igazi vagont. diket, (és híre futamodott a talál­Elmosolyodom. Ogy érzem, ez az mánynak) beiratkoztam a technikum­ember gyerekkorában igen tudott ját- ba. szani. — Most már összesen csaknem tíz, — Másnap már otthon fúrtam-fa- nemzetközileg ls elismert, édesapám­ragtam, szétszedtem a kocsikat és át-- mai- közös, vagy egyéni., találmány csináltam valamennyit. Egy kis toló- alatt szerepel a nevem. Mosolyogva ajtót eszkabáltam a vagonokra, így gondolok azoknak a véleményére, a homok a „teherkocsikból" magától akik valaha csak legyintettek, ha ró­is kiszóródott. A homok elszállításé- lam, mint feltalálóról esett szó. ra pedig összemesterkéltem egy kis — Ugyan, mondogatták, hiszen az futószalagot... A srácoknak igen Erdélyiek olyan egyszerű dolgot ta­tetszett az újítás. Indiántáncot Jártak láltak fel... a vonat körül, jómagam pedig igen nagy tekintélyre tettem szert közöt­tük. — Édesapám az újításomat lerajzol­— Igen, alapjában egyszerűek. Mint ahogy minden nagy dolog is olyan egyszerű. Hiszen Franklin Benjámin villámhárítója alapjában véve csak ta és kettőnk neve alatt beküldte a egy drót-darab, amely levezeti a vü­prágai Találmányi Hivatalba. A hl- lámot Vagy a repülőgép is „csak vatal néhány hónap múlva válaszolt: egy fémtest, amelybe motort szerel­A Jó elgondolást sajnos nem lehet tek... Éppen „csak fel kell fedezni találmánynak nevezni, mert azt né- ezeket az egyszerű dolgokat, jelen­hány évvel ezelőtt egy nyugati or- séfeket és kész • fon. képzeltem. Ellenben küldött nekem a hivatal, mint az ország legfiatalabb, találmányokkal foglalkozó polgárá- Ha Erdélyi Kálmán a mai tudásával nak egy dicsérő levelet. Bíztattak: elmenne a gépszerkesztő irodába dol­képezzem magam. — Elsőosztályos voltam. Á levelet mindenesetre eltettük, én pedig ta­núltam a betűvetés művészetét. Cso­dálatos világ az Iskola... A zene pél­dául! Néha hónapokig csak arra gon­doltam, hogy híres virtuózzá képez­zem magam. Később a könyvekbe — az irodalomba lettem szerelmes. De goznl, akkor Is bizonyára megállná a helyét. Hiszen megvan benne az edisonl tulajdonság: a tehetség. Az ország legfiatalabb és egyik leg­sikeresebb feltalálója azonban ma érettségire készül. — A Találmányi Hivatalban most Is van hét elgondolásom. Várom a szakvéleményeket Egy Időre azonban időről-időre, ha gépek közé kerültem, megint abba kell hagynom a barká­cšak visszatértem a barkácsoláshoz, csolást (így nevezi ő a feltaláló mun­Édesapám 1958-ban a gépszerkesz- káját), mert jövőre érettségizem. Jó tő központban ül, nehéz feladatot ka­pott: A konzervüvegek zárásának au­tomatizálását kellett megoldania. Eb­ben az Iparágban ez világviszonylat­ban ís problémát jelentett. A konzervgyártás utolsó stádiuma okozta mindig a legnagyobb gondot a szakembereknek. A világon még sehol sem sikerült műszakilag meg­oldani az üvegek lezárásának meg­gyorsítását — Kazalnyi könyvet, szakfolyóira­tot áttanulmányozott már akkor édes­apám. Van neki egy betegsége: Csak akkor tud nyugodtan aludni, ha előbb legalább tizenkét órát a rajztáblánál töltött. De akkoriban még a tizen­kétőrás műszak után se tudott elalud­ni. — Én ls ott sündörögtem apám rajz­táblája körül. Törtem a fejem, hátha legénykék közül egyik sem árulta el, Iskola, színvonalas iskola ez a mienk. Könnyen becsúszik egy-két hármas. Nem szeretném, ha az elméleti tan­tárgyakból szégyent vallanék az egye­temi felvételin. Tudja, a matika vala­hogy nem ült nekem sóha ... Ám a mechanikai • • • Régebben hallottam, hogy a Duna­parti iskolában tanul Erdélyi Kálmán. Eddig csak a nevét tudtam, meg azt, hogy a lassan már tucatnyi talál­mányt magáénak mondható fiú állán még alig serked a legénytoll. Magam se tudom miért, de valahányszor el­mentem az iskola előtt és ott diá­kokkal találkoztam, mindig arra gon­doltam: vajon melyik lehet a felta­láló? Elnézegettem egyik-másik fiú arcát, de a tizenhét-tizennyolc éves segíthetnék, önfeledten játszadoztam a kezemben lévő ceruzával. Aztán eevszerre csak eszembe jutott vala­mi. — Nézd, édesapám, mutattam a ce­hogy ő az ország legfiatalabb felta­lálója. Külsőben semmiben sem különbö­zik a hozzá hasonló többi fiataltól. Éppen csak annyiban, hogy Erdétyi ruzára, Ha megnyomom a patent ce- Kálmán az átlagnál lóval tehetsége­ruza végén levő gombot, a ceruza sebb. Minden lehetősége megvan rá r, „ . .. « „ ľ 105 1] 5 végén szét ny ílik a 8 raf» be- hogv akár második Edison lehessen Dr. Balogh Denes Arpád fogadására szolgáló berendezés. Nem belőle. TÖTH MIHÁLY 1964. január 18. Sr (jj SZÖ 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom