Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-17 / 17. szám, péntek

fi SZÄKKEPZETTSEG NOVELESE f ****** fontos feltétele A munka a gyárakban, a földeljen, az irányításban, a kutatásban és általában minden szakaszon egyre bonyolultabb, egyre igényesebb, ami viszont a dolgozóktól jobb szakmai felkészültséget követel. Hiszen a legmodernebb gyár sem járulhat hozzá a gazdaság fejlődéséhez, ha a korszerű gépeket és technológiai folyamáto kat nem Ismerő, nem megfelelő képzettségű emberek kezelnék, Illetve irányítanák. A szakemberképzés gyors ütemű. Csupán 1956—1962 között évente át lagban 18 ezer szakembert képeztek ki a főiskolákon és a szakiskolákon. A tanonciskolákban pedig ez alatt az idő alatt több mint 100 ezer ifjú szakmunkást. Ezenkívül az üzemi munkaiskolákban jelentős számú munkás szerzett mesterlevelet. Ez a fejlődés mégsem elégíti ki a népgazdaság szakképzett munkaerő iránti növekvő szükségletét, és az elért szakképzettségi átlag sem felel meg a követelményeknek. Szakmunkásképzés A munkások 81 százaléka a tarifakatalógus harmadik és magasabb osz tályaiba tartozik, tehát szakképzetnek számit, azonban túlnyomó részük nem rendelkezik teljes szakképzettséggel. A munkások csupán 37 százalékának van mesterlevele, és általában csak a termelési gyakorlatuk alapján érik el az említett osztályokat. ' l Gazdaságunk műszaki korszerűsítése azonban egyre nagyobb követelményeket támaszt a szélesebb szakmai és elméleti tudással szemben. Korszerű üzemben a munkás nem állja meg a helyét a termelési gyakorlatban szerzett képzettséggel. Az üzemekben azonban gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a munkások nem hajlandók fejleszteni szaktudásukat és szakmájukban mesterlevelet szerezni. Azzal érvelnek, hogy ennek a megszerzése nem hat ki a fizetés magasságára, és a rájuk bízott munkát anélkül is elvégzik. Ez helytelen nézet, amit a tapasztalatok is igazolnak. A medzilaborcei Transportában például a termelési program változásakor a nem teljes szakképzettséggel rendelkező munkások csak Igen nagy nehézségekkel állnak át az új sorozatgyártásra, ezért aztán magas a selejtszázalék, gyengén teljesítik a teljesítménynormákat, és végső fokon a munkások keresete is alacsonyabb. A mesterlevél megszerzése lehetővé teszi, hogy a munkások nagyobb szak- és elméleti tudáshoz jussanak, a termelési műveletek szélesebb komplexumát sajátítsák el, és ezzel az üzem zökkenőmentesen változtathassa a termelési programot. Az új gyárak építése és az új termelés bevezetése egyenesen megköveteli, hogy a munkások szaktudása mesterlevél elnyerése alapján mélyüljön el. Szükséges az is, hogy az üzemi munkaiskolákban a munkások számára tegyék lehetővé több szakma elsajátítását. Arról van szó, hogy a munkás ne szoruljon a legkisebb géphiba esetén karbantartóra, és hogy a saját szakmájával rokon termelési műveleteket is ismerje. Az alkalmazott munkások szakképzettségének emelése mellett nem lehet megfeledkezni a munkaerőtartalék szakmai előkészítéséről sem. Elsősorban a háztartásbeli nőkről van szó. Ezek munkába állásakor, az üzemek egy részében, azt a látszólag könnyű utat választják, hogy csupán rövid idejű termelési begyakorlást nyújtanak nekik. Ennek következtében nem teljesítik a tervet, magas a selejtszázalék, a munkások elégedetlenek, s nem egyszer éppen e miatt A kelet-szlovákiai kerületben a smol níkl Vasércbánya új ércdúsítóját 14 napos sikeres kipróbálás után üzembe helyezték. Az új ércdúsító komplex módon feldolgozza a smoiníki érce*, növeli a dúsító fol ainatok hatékonyságát és meggátolja az eddigi rézvesztesé get. Képünkön az ércdúsító egyik rész lege látható. (G. Bodnár — CTK felvétele) hagyják el a munkahelyüket. A dubnlcai Szlovák Kohászati Művekben ezért helyesen járnak el, amikor az új dolgozók számára külön tanulóközpontokban, tapasztalt mesterek vezetésével, hosszabb idejű tanfolyamokat szerveznek. A termelési menet közben történő begyakorlás nem járhat olyan eredménnyel, mint a tanulóközpontokban folyó előkészítés, mert a munkások feladatai és a gépek megterhelése nem teszik lehetővé, hogy a gyakorlókkal külön foglalkozzanak. A munkásképzésben az üzemek további igényes feladat előtt állanak: az állandó szakmunkásgárda megteremtése érdekében tanoncképzéssel ifjú szakmunkásokat kell nevelniük, mert távlatilag az ifjúság lesz a döntő munkaerőforrás. Így tesznek az épülő üzemek. A gtúrovói Cellulózés Papírkombinát néhány évvel előre készíti elő szakembereit más üzemekben. Ugyanígy a Kelet-szlovákiai Vasmű is. Sajnálatosán nem minden üzem gondol a távlati szükségletekre. A tanonctoborzást sok esetben nem a jövő szükségletei, hanem a szaktanoncískolák befogadóképessége szerint végzik. A tanonciskolák kapacitása azonban Szlovákiában nem kielégítő és 1957-óta alig bűvült. Ezért már ezekben az években, amikor jelentősen megnövekszenek az iskolát végző korosztályok, a tanonciskolák hiányának rendkívül komoly problémája előtt állunk. 1968-ig a tanoncok száma csaknem megkétszereződik. Ezért a szaktanonciskolák építésének és bővítésének problémáját nem lehet a későbbi évekre halogatni, hanem határozottan hozzá kell fogni e probléma megoldásához már az 1964-65ös években. Műszaki-gazdasági dolgozók 1962-ben a műszaki-gazdasági dolgozók 45,1 százalékánál hiányzott a szükséges szakműveltség. A műszakigazdasági dolgozók legszámottevőbb csoportjának, a mestereknek, 58,1 százaléka nem rendelkezik a szükséges szakképzettséggel. A technológusoknak kevesebb mint a fele végzett közép-, illetve főiskolát. Ezért érthető, hogy a mesterek nagy része nem tud szervezni, irányítani, nem tud bánni az enjberekkel és jól gazdálkodni, a technológusok pedig sokszor nem tudnak mit kezdeni a konkrét termelési feladatokkal. A műszaki-gazdasági dolgozók szakképzettsége fejlesztésének lehetőségei nagyobbrészt az üzemek kezében vannak. A vezető szerepet betöltő, nem szakképzett dolgozók többsége fiatal gyakorlati ember, akiknek lehetőségük nyílik esti tanulással kiegészíteni szaktudásukat. A vállalatok élnek is e lehetőséggel, csak nem mindig célszerűen. A gyakorlatban nem egy üzemben ugyan emelkedik a távtanulók száma, a szakképzett dolgozók százaléka azonban nem növekedik, mert azok tanulnak, akik különben is megfelelnek a szakképzettségi követelményeknek, viszont sok technikus és adminisztratív dolgozó szakműveltség hiányában is elutasítja a tanulást. A komáromi hajógyárban például 270 távtanuló közül 166 szlsztematizációs okokból, 104 pedig saját érdekében tanul. Ezért ebben a gyárban 1960—1962 között a nem szakképzett dolgozók részaránya a termelésben 3 százalékkal, a kereskedelmi szakaszon 4 százalékkal növekedett. A bratislavai BEZ-ben 92 nem szakképzett műszaki dolgozó közül csupán 7 tanul. Ezzel szemben 71 olyan technikus tanul, akik már elérik a kívánt szakképzettségi színvonalat. Hasonló jelenségekkel találkozunk más üzemekben is, Ebből látható, hogy a tanulásra való kiválasztás sok esetben ösztönös, és nem irányítják a gazdaság szükségletei szerint. A távtanulás nemcsak egyéni ügy, hanem elsősorban társadalmi érdek, s ezért a kiválasztást az üzemeknek a szakképzettség növelése és a jövő szükséglete kielégítése érdekében kell végezniük. Eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a főiskolát és a szakiskolát végzett fiatalokra. Az utóbbi években nehézségek fordulnak elő az építőipari- és a gépipari technikumot végzett fiatalok elhelyezésében, habár az építő vállalatok és ipari üzemek műszaki-gazdasági dolgozóinak szakképzettség szerinti összetétele nem kielégítő. Ez a helyzet azért áll fenn, mert a vállalatok arra hivatkoznak, hogy a fiatal szakemberek nem eléggé felkészültek a vezető állások betöltésére. Ez sem helyes érvelés, mert az üzemekben azon kell lenni, hogy a fiataloknak néhány hónapos begyakorlást tegyenek lehetővé, és így készítsék elő őket a funkciók betöltésére. További gazdasági előrehaladásunk mindenekelőtt a munkások, a műszaki-gazdasági dolgozók, a tudományoskutató és a többi dolgozó munkájának minőségétől függ. Tehetségüktől, tudásuktól függ a népgazdaság műszaki korszerűsítésének meggyorsítása, a korszerűbb termelés bevezetése, a munkatermelékenység növekedése. Ezért a dolgozók szakképzettségének növelése legyen az egyik legfontosabb feladat, melyet az üzemeknek és a társadalmi szervezeteknek teljesíteniük kell. RUDOLF KUBA, az SZNT dolgozója Próba-szerencse (CTK) — A Csehszlovák Állami Sorsjáték sorsolásai folyamán a múlt években mindig elesett mintegy 250 000— 500 000 korona nyeremény. Jóllehet a nyereményeket két hónapon belül kel! átvenni, nyereményükért nem jelentkeztek többek között hárman, egyenként 50 000 korona nyertesel, 4 húszezer koronát nyert sorsjegytulajdonos és 11 tízezer korona nyertese. (Az egyik nyertes a határidő lejárta utáni napon ment az Állami Takarékpénztárba nyereményéért, azt hitte, hogy csak 10 koronát nyert. Itt tudta meg, hogy hanyagsága miatt 50 000 korona nyereménytől esett el.) Tavaly az állami sorsjáték hat húzása folyamán 800 000 sorsjeggyel többet adtak el, mint az előző évben. Ennek oka nyilvánvalóan az az újdonság volt —, hogy az 50 000 koronás nyereményre személygépkocsit lehetett nyerni. A Moj totechna az elmúlt évben 42 személygépkocsit szállított a nyerteseknek. A Csehszlovák Állami Sorsjátéknak az idén is 6 húzása lesz, 2—2 hónapos időszakokban. Az első sorsolásra február 20-án kerül sor, s többek között 12 ötvenezer koronás nyeremény lesz. A nyertesek az idén ls választhatnak a pénz vagy személygépkocsi között. örvendetes tény, hogy hazánkban egyre kevesebb gyerek betegszik meg tüdőbajban. A betegség előfordulása annyira csökkent, hogy egyes szanatóriumokat felszámoltak. Képünk a Starý Smokovec-i gyermek-tüdőszanatóriumban készült. (J. Vlach felvétele) Újvári gondok, de nemcsak újváriak Százezrek utaznak nálunk munká ba, munkából vonaton, autóbuszon. Aa utazással eltöltött órák valahogy kívül esnek a napi tevékenységen — de nem is tekinthetjük a pihenés, szórakozás óráinak. Annál kevésbé, ha a reggeli, esti munkásvonatok zsúfoltságára gondolunk, a kétes tisztaságú padokra, fülkékre, a homályos, levegőtlen várótermekre. Pedig az utazás kulturáltsága nem lehet közömbös kérdés, hiszen kihat az emberek hangulatára, munkakedvére. Az állomáson megszokott kép fogad. Az ötödik vágányon, mint asztmás öregember szuszog, fújtat a személyvonat mozdonya. Az imént futott be Štúrovo felől. Megpjjult az utasok áradata a vonat, meg'az állomás felé. Csakhogy a negyedik vágányon tehervonat állja el az utat, az előtte lévő sínpárokon is vasúti kocsik gátolják a közlekedést. Van aki a fékezőfülkét „mássza meg", mások az ütközők alatt bújnak át. Csomaggal, utazástól nyűgös gyerekkel. A továbbutazók a dérlepte ablakot kaparásszák — milyen jólesne most a fülnek — és főleg a gyomornak a régen hallott kiáltás: „Forró tea!" „Friss a virsli!" Kevés dél-szlovákiai város szenvedett annyit a második világháború pusztításától, mint Érsekújvár. Alig volt ház, melyet megkímélt volna az aknarepesz, géppuskagolyó. Az állomást is a földig lerombolták. „Űgy tervezték 1945-ben, hogy kéthárom évre ideiglenes állomást építenek e fontos vasúti csomópont for^ galmának lebonyolítására" világosít EGY BŰNÜGY LEZÁRUL Amiről fél évvel ezelőtt az egész város beszélt Nyáron borzalmas bűntény tartotta napokig izgalomban Bratislava és környékének lakóit. Szájról szájra járt különböző verziókban a hír, hogy a város közelében, a lamacsi erdő sétányán fényes nappal valaki megtámadott egy! fiatal asszonyt. Hátulról! kődarabbal olyan súlyos! sebeket ejtett a fején, j hogy az áldozatot életj halál közepette szállították kórházba. Röviddel I azután az egyik népszerű napilapunk beszámolt arról, hogy a nyomozó szervek bravúros munkát végeztek: néhány órán belül kézre kerítették a tettest. Lakásán vérfoltos ruha volt elrejtve, kabátjáról hiányzott egy gomb, melyet a tett színhelyén találtak meg. Már rég nem beszélnek erről a borzalmas eseményről az emberek, el múlt, feledésbe merült, mint minden szenzáció, mert sajnos, bármennyire Is nem ideillő ez a szó, a kívülálló emberek számára a bűntény is nagy részt csupán szenzációt jelent. Csal a fiatalasszony nem fog megfeledkez ni 1963 augusztusának erről a va sárnapi délutánjáról. És hozzátarto zói, férje, gyerekei sem, akik hetekig szorongtak életéért. És természetesen tovább foglalkoztak ezzel a bűnténnyel a nyomozó hatóságok, az ügyészség a bíróság. Nemcsak ezzel az eggyel: a hatóságok két, eddig ki nem derített bűntényt tartottak nyilván, melyek minden részletükben annyira hasonlítottak a Bratlslavában történtre, hogy jogosan merült fel a gyanú: ugyanaz a tettes követte el mindhármat. Az első három évvel ezelőtt történt, 1961 március 31-én Brnóban: a késő esti órákban a Komárov negyedben ismeretlen tettes hútulról megtámadott egy hazafelé tartó nőt; kődarabbal néhányszor fejbe ütötte, majd egy félreeső helyre akarta vonszolni, de mivel közben megzavarták, elmenekült a tett színhelyéről és nyoma veszett. A második eset 1959. október 19-én látszódott le Jihlava mellett, a Lesnov ból Bedfichovba vezető úton: a kési 3Sti órákban ismeretlen tettes hátul ról megtámadot egy hazafelé sieti nőt, egy kődarabbal több ütést mér' a fejére, az eszméletlen nőt egy szal makazalhoz hurcolta, megerőszakolta majd szalmával letakarta és nyomtalanul eltűnt. Aprólékos nyomozómunka kezdődött, visszatértek a régi esetekhez és végül a nyomozó szervek beigazoltnak látták azt a feltevést, hogy mindhárom esetben ugyanarról a tettesről van sző. Átadták az ügyet az ügyésznek, aki háromszoros gyilkossági kísérlet és megerőszakolás címén emelt vádat a gyanúsított J. K. 41 éves bratislavai lakos ellen. Egyidőben elrendelték a gyanúsított beszámíthatőságának felülvizsgálását ls. A pszichiátriai szakértők véleménye nem lepte meg az igazságszolgáltatás illetékes dolgozóit: J. K. schizofrénikus, tudathasadásos elmezavarban, annak ú. n. katatónikus formájában szenved, tetteit beszámíthatatlan állapotban követte el. A Büntetőtörvénykönyv 12 §-a értelmében a beszámíthatatlan tettes nem vonható büntetőjogilag felelősségre. Ám személye veszélyes a társadalomra nézve, ezért a Büntetőtörvény könyv 72. §-a értelmében a járási bíróság elrendelte gyógyintézetbe való helyezését. És ezzel a napokban bezárult ez a 'él évvel ezelőtt annyi izgalmat kiváltó bűnügy, (—Kgy—

J föl az állomásfőnökség irodájában Daniel František. Tizenkilenc év telt el azóta — és még mindig a szűk, sebtében épült állomás fogadja az utazót, Pedig évente nem kevesebb, mint másfél millió ember fordul itt meg, öt irányból érkeznek és mennek tovább a vonatok. Itt van egyik legfontosabb mozdonyjavító műhelyünk, megállnak itt a nemzetközi gyorsvonatok, Érsekújváron szállnak föl és le a csehszlovák és a magyar vámtisztek, a határállomás után itt alkot első képet rólunk a Balkántól—Berlinig utazó idegen ,., Már régen megvannak az új érsekújvári állomás tervei, aluljáróval, személypályaudvarral és ha időközben le is „faragtak" belőle, az építkezésnek' meg kellett volna indulnia ... Amint utólag értesültem, az állomás felépítése összefügg a bratislava—Stúrovói vonal villamosításával — és ez még néhány esztendőbe beletelik. Ám az utazás kulturáltsága nemcsak az állomástól függ, bár kétségtelen: amilyen az állomás épülete, olyanok a várótermek, kultúrsarkok, büffék és éttermek is. „Sajnos többnyire régiek a személykocsiaink" — mondja Daniel elvtárs — „ezeket a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehet olyan tisztán tartani, mint' az új kocsikat. És arról sem feledkezhetünk meg, hogy az utasok száma ma mintegy ötszöröse a háború előttinek, ennek arányában több a vasúti kocsi is, de a tisztító személyzet létszáma nem gyarapodott lényegesen. Kétségtelenül javult a helyzet a vonatok fűtésében — az idén már nem fordul elő, hogy ki nem fűtött személyvonatot kellett volna útnak indítanfj Ám nézzük az érem másik oldalát is. Egy kimutatásban lapozok: „Eltűnt tárgyak jegyzéke az érsekújvári vasúti körzet személykocsiaiban". Vegyük például az utolsó feltüntetett hónapot: 1963 októberét. „Elemeltek" 31' függönyt — értéke 1023 korona. 7 tükröt, 97 villanykörtét, három abíakrámát, szíjakat, tűzoltó-készüléket. 3565 korona értékben — és csak egy hónap alatt, csak az érsekújvári körzetben! Mert vannak sokkal nagyobb körzetek is, pl. a štúrovóiban még vasúti kocsik is szerepelnek a „veszteséglistán!" Nos, kétségtelen, hogy az utazás kulturáltabbá tétele nem képzelhető el a szükséges beruházások nélkül — de egyben megköveteli, hogy az utazóközönség is „kuturáltabb" legyen! DELMÁR GÁBOR Cí 5 , * 1SE4. január 1,7, j