Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-10 / 340. szám, kedd

N. Sz. Hruscsov beszámolóin o; SZKP Központi Bizottságának plénumán (Folytatfis az L oldalról) ka oz ú) társadalomnak, gazdaságá­nak és kultúrájáiik építése érdeké­ben. Az SZKP Központi Bizottságána első titkára összehasonlító adatokat közöl az utóbb) tlz évben a különböző Ipari termelési ágak növeléséről. 1953-hoz viszonyítva az acéltermelés 2,1 szeresére, a villamosenergia-ter­melés 3,1 szeresére, a kőolaj-kiterme lés 3,9 szeresére, a műtrágyagyártás 2,9 szeresére a bőrcipő gyártás 1,9 szeresére emelkedett. 5,2-szer annyi bútort, tizenhétszer annyi hűtőszek­rényt és televíziókészüléket adnak el, mint 1953-ban. A mezőgazdaság lelentős sikereiről szólva Hruscsov hangsúlyozta, hogy ez az év Időtárási szempontból rend­kívül kedvezőtlen volt. A zord tél, ma|d a kegyetlen szárazság kárt oko­zott az ország legfontosabb mezőgaz­dasági területeinek. A terméshozam kisebb volt a múlt évinél és sok mil­lió hektáron elpusztultak az őszi ve­tések. Csak a kolhoz- és sovhozrendsze ren alapuló mezőgazdaság tudott szembeszegülni az elemek ilyen tá­madásával — mondotta Hruscsov. Bár az Idén 835 millió púddal több szemesterményt bocsátottak ez ál­lam rendelkezésére, mint 1953-ban, ebben az évben a szemestermények, főképpen a búza, mégsem fedezik a szükségletet A kormány kénytelen volt bizonyos mennyiségű gabonát külföldről besze­rezni. Vannak emberek, akik Így vé­lekednek: „miképpen lehetséges az, hogy régebben, amikor kevesebb volt a szemestermények összhozama, gabo­nát adtunk el, most pedig vásáro­lunk." Az Ilyen véleményekre válaszolva Hruscsov a következőket mondotta: Ha a lakosságot Sztálin és Molotov módszere szerint látnánk el gaboná­val, akkor ebben az évben ls adhat­nánk el gabonát külföldre. A mód­szer a következő volt: eladtunk a külföldnek gabonát és egyes vldé keken az emberek gabonahiány mi­att az éhségtől felfúvódtak, sót meg­haltak. Igen elvtársak, tény, hogy 1947-ben sok helyein az országban, például e Kurszki területen emberek éhenhaltaik, s ugyanakkor eladtak ga­bonát. Hruscsov hangsúlyozta: a párt ha­tározottan elítélte és mindörökre el­vetette az Ilyen módszereket. Az SZKP Központi Bizottsága és a kormány a nép érdekelt szemelőtt tartva — hogy a lakosságnak ne tá­madjanak felesleges nehézségei — elhatározta: megvásárolja a szüksé­ges szemesterményt. Ogy gondolom, hogy minden szovjet ember helyesli a központi bizottságnak és a kor­mánynak ezeket az intézkedéseit, — mondta Hruscsov. A mezőgazdasági termelés növeke­dését elemezve a szónok kiemelte, hogy határozottan megváltozott az ál­lami felvásárlások, különösen az ál­lattenyésztési termékek felvásárlásá­nak struktúrája. 1962-ben a kolhozok és a szovhozok részaránya ez állat­tenyésztési termékek állami felvásár­lásában a következőképpen alakult: húsból 86 százalék, tejből 96 száza­lék, és tolásból kb. 76 százalék. Ezt e változást nagy társadalmi és poli­tikai győzelemként értékelt©. Most a kolhozok és szovhozok — vagyis a szocialista szektor — nem az egyéni parasztgazdaságok fedezik az ország — gabona- és más élelmi­szer szükségletelt, látják el az Ipart mezőgazdasági nyersanyaggal. Jogo­san vagyunk büszkék erre a győze­lemre. A kolhoz és szovhoz termelés tel­ies győzelme tönkre veri az ellenség­nek azt ez állítását, hogy az egyéni magángazdálkodás valamifajta előny­nyel rendelkezne a szocialista gazdál­kodással szemben. A társadalmi termelés gyors növe­kedése révén a nemzett jövedelem egy évtized alatt 2,3 szeresére gyara­podott. A dolgozók reáljövedelme (1 dolgozóra számítva) 61 százalékkal emelkedett. A lakosság a társadalmi alapokból 17 milliárd rubellel többet kapott Itt itatásokra és kedvezmények­re, ami 2,3 szeres növekedést jelent A szónok megemlékezett a lakás­építésben a múlt évtized alatt elért eredményekről és közölte, hogy a városokban és munkás lakótelepeken több mint 17 millió lakás a falvak­ban kb hatmillió ház épült. A Szov­jetunió lakosságának majdnem fele 108 millió ember költözött űj lakások­ba és került jobb lakásviszonyok kö­zé. Nyikita Hruscsov megállapította, hogy a gazdaság fejlődésében óriási szerepet látszott a pártnak a műszak' fejlesztés gyorsítására vett irányvo nala. Az elmúlt 10 évben a Szovjet unióban a tudomány és a technika korszerű színvonalán álló több min* 22 000 úl típusú gépet, mechanizmust készüléket és különböző berendezést teremtettek meg. Az elmúlt öt évben a termelési állóalapoknak majdnem a felét felújították. Hruscsov kifejezésre luttatta azt a meggyőződését, hogy a szovjet nép határidő előtt teljesíti, sőt túlteljesíti a hétéves tervnek az ipari termelésre vonatkozó előirányzatait. Ezután szólt azokról az okokról, amelyek miatt a párt olyan nagy fi­gyelmet szentel a vegyiparnak, s hangsúlyozta, hogy ez a rendkívüli fontos kérdés érinti a kommunizmus anyagi-technikai bázisának megterem­tését szolgáló célszerű utakat és esz­közöket. Emlékeztetett Lenin szárnyaló sza­vaira, amelyek szerint a kommuniz­mus egyenlő; a szovjet hatalom, plusz az egész ország villamosítása. Hrus­csov ezt mondta: Ha élne Vlagyimir Iljics Lenin, ügy kb. ezt mondaná: „A kommunizmus egyenlő: a szovjet hatalom plusz az egész ország villa­mosítása, plusz a népgazdaság keml­zálása. A vegyipar azért került most első helyre a népgazdaságban, mert a vegyipari termékek és a műanyagok alkalmazása mélyreható minőségi át­alakításokat tesz lehetővé az anyagi termelés legfontosabb területein — hangoztatta Hruscsov. A vegyipar fejlesztésének alapvető feladataival foglalkozva a szónok megállapította, hogy hét év alatt kb. 200 új üzemet kell építeni és több mint 500 működő üzemet felújítani. Közgazdászok számításaira hivatkozva Hruscsov bejelentette, hogy a vegy­ipar bruttó-termelése a szóban forgó időszakban három és félszeresére nö­vekszik. Nem túlzott az a megállapítás — jegyezte meg a szónok —, hogy a gépesítés mellett a kémia meghono­sítása forradalmasítja a mezőgazda­ságot, utat nyit a legmagasabb mun­katermelékenység eléréséhez. A Központi Statisztikai Igazgatóság adataira hivatkozva a beszámoló meg­állapítja, hogy 1970 végére a Szovjet­unió lakossága mintegy 250 millió, 1980 végére pedig kb. 280 millió lesz. Magától értetődően már most min­dent el kell követnünk annak érde­kében, hogy megfelelő mennyiségben biztosítsuk az országok akkori szük­ségletel számára a fogyasztási cikke­ket és termékeket, lehetőséget kell adnunk népünknek, hogy élvezze a kommunista társadalom javait. Hruscsov adatokat sorolt fel ez ál­lam 1980. évi szükségleteinek kielé­gítésére szolgáló élelmiszerek elen­gedhetetlen mennyiségének jellemzé­sére. Gabonából 18—19 milliárd pud, húsból 30—32 milliárd tonna, tejből 170—180 millió tonna, cukorból 12 millió tonna lesz a szükséglet. Ennek a szintnek az elérése a párt és a nép fő feladata a mezőgazdaság fejlesztésében. Ez lesz pártunk prog­gramjának gyakorlati megvalósítása. A szovjet kormányfő ezután rámu­tatott, hogy valamennyi, illetve csak­nem valamennyi mezőgazdasági ter­mék termelése egyenesen és közvetve összefügg a gabonagazdálkodás fejlő­désével. Ha lesz gabona, akkor lesz hús, tej és más — mondotta Hrus­csov. Erélyesen bírálta a szónok azokat a gazdasági szakembereket, akik a gabonatermelés mérlegének felállítá­sakor meg sem említették az állat­tenyésztés takarmányszükségletének kielégítését. Ahhoz, hogy 1970-ben 20—25 mil­lió tonna húst, 115—135 millió tonna tejet, 68 milliárd darab tojást lehes­sen termelni, kb. 115 millió tonna gabonára van szükség. Hruscsov részletesen foglalkozott a szovjet gabonaprobléma megoldásá­nak történetével. Hangsúlyozta, hogy a termelés növelésének kérdéseit a párt már 1953-ban élesen vetette fel. A kezdeti időszakban a párt a gabo­na vetésterületének szélesítését tűzte kl célul. Az eredmények elérésében — han­goztatta a szónok, kiemelkedő szere­pet játszott a szűzföldek és parlagon heverő földek meghódítása. A Szovjetunió ellenségei — mon­dotta — az utóbbi Időben különböző híreszteléseket terjesztenek a szűz­földekről, Igyekeznek bizonygatni, hogy az úl földek termővé tételének politikája állítólag nem hozta meg a várt eredményeket. A burzsoá sajtó úgy próbálja beállítani a dolgot, hogy a vegyipar problémáinak jelenlegi felvetése a szűzföldek kudarcával van kapcsolatban. Hruscsov számokkal cáfolta meg a rágalmazók koholmányalt. Az állam csupán az árugabonával fedezte az összes szűzföldi beruházásokat, sőt azonfelül kb. hárommilliárd rubel tiszta nyereséghez jutott. A szónok a legközelebbi évek leg­fontosabb feladatának nevezte a sze­mes termények termesztésének 5—7 milliárd púddal történő növelését, az­az éyl 14—16 milliárd púdra kell emelni az össztermelést. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy ma az az előnyös, ha a vegyipar fejlesztésére, a mű t r gyagyártásra fordítják a rendelke zésre álló eszközöket és nem a vetés területek növelésére. Hruscsov a fej­lesztés alapvető kérdésének nevezte a mezőgazdasági termelés hatéko­nyabbá tételét. Hruscsov Ilyen szempontból vizsgál­ta a mezőgazdaság konkrét feladatalt Ha a hektáronkénti 10 mázsás ter­méshozamból Indulunk kl — mondot­ta — akkor ilyen mennyiségű szemes termény (14—16 milliárd pud) ter­meléséhez 230 millió hektárt kell be­vetni szemes terményekkel, ml pedig jelenleg 136 millió hektáron vetjük ezeket. Mint látják, még 94 millió hektárnyi főidet kell találnunk. Ha azonban találnánk is Ilyen kiterjedé­sű földet, felmerül a kérdés: mi az előnyösebb, bővíteni a vetésterületet, vagy növelni a szemes termények hektárhozamát? Hruscsov a közgazdászok számítá­sai alapján határozottan állást fog­lalt a második út mellett. Híres szov­jet gabonatermesztők, mint Vlagyimir Szyetllcsnlj, Vaszlllj Kabun ukrajnai kolhozelnök, kiváló tudósok, Pavel Lukjanyenko és Trofim Liszenko konk­rét tapasztalatai alapján bebizonyí­totta, hogv a műtrágya még a leg­aszályosabb években is lehetővé teszi az állandó magas terméshozamot. Nyikita Hruscsov javasolta: gondo­san állapítsák meg, hogy Ukrajna dé­li körzeteiben és néhány más köztár­saság aszályos területein mit előnyö­sebb termeszteni, őszi búzát, vagy ku­koricát. Elvesek azt gondolhatták. — mondotta Hruscsov, — mi történt, hogy Hruscsov, aki űgy kardoskodik a kukorica meghonosítása mellett, ma mintha takarodót fújna? Nem erről van szó elvtársak! Ma Is azt mondjuk, hogy a kukori­ca nagyszerű növény. Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem esküszünk örök hűséget egyetlen növényfajtá­nak sem, nem akariuk bálvánvoznl egyiket sem. Nem kell félnünk felül­vizsgálni a struktúrát és ha kell. csökkenteni az aszályos övezetben a kukorica vetésterületét a nagy hoza­mú búza, árpa, borsó és clrokfajták vetésterületének javára. Megvitatjuk elvtársak, — mondotta Hruscsov, a műtrágyagyártás növelé­sének nagyszabású programját. En­nek megvalósításához több szükséges. A párt úgy írányltla az erőket, hogy rövid idő alatt felépüljön az új üze­mek sora, bővüljön a vegyipar nyers­anyagbázisa. A szónok hangsúlyozta, hogy egy­úttal gondoskodni kell a műtrágya mlnden tonnájának, sőt minden kilo­grammjának a leghatékonyabb kihasz­nálásáról. Ezért a műtrágya hatéko­nyabb felhasználása a gabona és a többi mezőgazdasági termék termesz­tésének növeléséért folytatott harc­ban jelenleg az egyik legfontosabb célkitűzés. Az SZKP Központi Bizottságának el­ső titkára kifejezte azt a reményét, hogy az előirányzott intézkedések már a következő évben jó eredménye­ket hoznak. Az 1964-ben felhaszná­landó 6 millió tonna trágya 14—20 millió tonna terven felüli gabona­termést hozhat. Az anyagi érdekeltség volt és ma­rad a kevesebb munkával kapott na­gyobb termés egyik legfőbb ösztön­zője, mondotta Hruscsov, majd rámu­tatott: a jobb, termelékenyebb mun­káért többet ls kell kapniuk a me­zőgazdasági dolgozóknak. Az öntözött földművelés problémái­ról szólva Hruscsov megállapította, hogy a közép-ázsiai köztársaságok­ban, Kazahsztánban, az Orosz Föderá­cióban, az Ukrán SZSZK-ban és Mold­vában a következő években újabb 2 millió 800 ezer hektár földet lehet öntözés alá venni. Meg kell találnunk annak lehető­ségét, hogyan termelhetünk az önzö­zött földeken mintegy 2 milliárd pud gabonát, különösen rizst, kukoricát, ősz! búzát. Ez megfelelő biztonsági alap lesz, reménykeltő biztosíték ar­ra, hogy meghatározott, mennyiségű gabonát kaphassunk függetlenül az Időjárási viszonyoktól. Hruscsov rámutatott, hogy a gabo­na és egyéb termékek 1970-re elő­irányzott termelési szintjének elérésé­hez 70—80 millió tonna ásványi mű­trágya szükséges. Ahhoz, hogy biz­tosítani lehessen az Ilyen mennyiségű műtrágya előállítását, kb. 20 millió tonnára kell emelni a már működő üzemek teljesítményét és újabb 55 üzemet kell építeni, köztük 28 nitro­génműtrágya. 19 foszforműtrágya­üzemet, 9 káliumbányát és két őrölt foszfát-üzemet. E célok eléréséhez előzetes számítások szerint mintegy négy és félmilliárd rubelra van szük­ség. A műtrágyagyártásban komoly le­maradásunk van — legyezte meg Hruscsov. — Ebből ered a termésho zamban, a szántóföldek hektárhoza mában mutatkozó lemaradásunk is. Ha az Amerika! Egyesült Aliamo'< pl. — folytatta Hruscsov —, ma meg­előz bennünket a mezőgazdasági ter­mékek termelésében, az nem valami­lyen amerikai bölcsességből ered. A terméshozam magas színvonalát mindenekelőtt az magyarázza, hogy 1962-ben az Egyesült Államokban 118 millió hektárnyi területen 36 és fél­millió tonna műtrágyát használtak fel, nálunk pedig 216 millió hektáron csak 17 millió 300 ezer tonnát. Át­számítva, az Egyesült Államokban minden hektárnyi szántóterületre 229 kilogramm műtrágya jutott, nálunk pedig 62 kilogramm. Azokról az okokról szólva, amelyek előidézték a Szovjetunióban a mező­gazdasági kémia fejlesztésének ko­moly lemaradását, Hruscsov hangsú­lyozta: nálunk a füves-herés földmű­velési rendszert alkalmazták, amely lényegében tagadta a műtrágya sze­repét és hatékonyságát. A polgárháború után a Szovjet­unió földművelésében két Iskola ala­kult kl: Williams akadémikus füves­herés földművelési rendszere és Prja­nýlsnylkov akadémikus agrokémiája Williams azt ígérte, hogy vegyipar nélkül, következésképpen a vegyipar fejlesztésére fordítandó költségek nélkül lehet emelni a terméshozamot. Prjanyisnyikov azt mondta, hogy nem lehet emelni a terméshozamot a mű­trágyák széles körű alkalmazása nél­kül, és arra törekedett, hogy kutassák fel a mezőgazdasági vegyipar fejlesz­téséhez szükséges eszközöket. Sze­rencsétlenségünkre — jegyezte meg Hruscsov — a földművelésben győzött Williams álláspontja és ez nem kis mértékben fékezte a vegyipar fejlődé­sét. Egészen 1953-tg tartott a vegyipar lebecsülése. Az 1948-ban elfogadott ún. természetátalakítási terv csupán füvesítésre és a mezővédő erdősávok­ra szorítkozott. A párt Központi Bizottsága Intéz­kedéseket tett az elkövetett hibák ki­javításra. A párt mélyrehatóan és sok­oldalúan megbírálta a füves-herés földművelési rendszert, megmutatta azokat a károkat, amelyeket az a me­zőgazdaságnak okozott — mondotta Hruscsov. Az SZKP Központi Bizottságának el­ső titkára hangsúlyozta, hogy a tudo­mány követelménveinek megfelelően állítják össze a műtrágyák, a gyom­irtó szerek és a mezőgazdasági kár­tevők ellen alkalmazott vegvi anya­gok termelésének nagyszabású prog­ramiát.. A műtrágyagyártás a mező­gazdaság további fellendítésének döntő alapja. A szónok ismertette a műtrágya­gyártás programjának két szakaszát. Az első szakasz — biztosítani a mezőgazdaság szükségleteinek kielé­gítését, figyelembe véve az 1970-re megállapított mezőgazdasági felada­tok teljesítését. A második — az 1980 évi feladatokra vonatkozik. Hruscsov hangsúlyozta, hogy e leg­közelebbi években hektáronként leg­alább öt—hét mázsával kell emelni a szemes termények hozamát. A műtrágyagyártó Iparba befekte­tett összegek gazdasági hatékonyságát érintve Hruscsov megjegyezte, hogy azok lényegében egy esztendő alatt megtérülnek. Az SZKP Központi Bizottságának el­ső titkára közölte, hogy 1980-ban 150 —170 millió tonna műtrágyát kell gyártani. Hazánknak — jelentette kl Hrus­csov — megvan mindene, ami a mű­trágyagyártás nagyarányú növelésé­hez szükséges. Foszfor-, kálium-, kén- és földgázkészleteinket tekintve vezető helyet töltünk be a világon. Hruscsov felhívta a tudományos intézményeket, hogy fokozzák kutatá­saikat a gyomnövények elleni küz­delem céljait szolgáló új, hatéko­nyabb és olcsóbb vegyszerek előállí­tása érdekében. Nyikita Hruscsov kiemelte a vegy­iparnak az állattenyésztésben játszott szerepét. Hangsúlyozta, hogyha a ta­karmányokat bizonyos kémiai ada­lékokkal egészítik ki, akkor ily mó­don gyorsan csökkenteni lehet az egy termékre eső költséget és növelni lehet a takarmányok felhasználásá­nak hatékonyságát. Hruscsov az állattenyésztés legne­hezebb és legnagyobb problémájá­nak az állatok fehérjeellátását nevez­te. Sokat ígérőnek értékelte a szov­jet tudósoknak azt a javaslatát, hogy kőolajszármazékokból és termékek­ből vonjanak ki fehérjeanyagokat A szovjet miniszterelnök a plénum résztvevői elé vitára bocsátotta azt a kérdést, hogy a jövőben célszerű len­ne a mezőgazdasági gépipari szövet­ség mintájára mezőgazdasági vegy­ipari szövetséget teremteni. Erre a szövetségre hárulna a mezőgazdaság széles körű kemizálásának minden feladata. Az előadó javasolta, hogy az or­szágban alakítsanak magasan képzett agrokémiai szolgálatot és jelentősen növeljék a mezőgazdaság! különleges káderek képzését. Indítványozta, hogy a mezőgazdasági tanintézetek­ben vezessenek be elvileg új tanter­vet. Ennek alapját Prjanyisnyikov akadémikus munkája alkotná, aki megteremtette az agrokémiai iskolát. A vegyipar — jelentette kl Hrusr csov — a mezőgazdasági termelés nö­velésének hatalmas eszköze. Kezünk­be adja annak a kulcsát, hogy meg­oldjuk a teljes élelmiszerbőség meg­teremtésének kiemelkedően fontos feladatát. Amikor ma a vegyiparépítés gigá­szi méreteiről beszélünk országunk­ban — hangsúlyozta az előadó —. akkor mindenekelőtt a mezőgazdasági célokra alkalmazott ásványi műtrá­gyatermelésnek növelésére gondolunk, hogy ily módon erőteljesen növel­hessük az élelmiszerek előállítását A szovjet emberek életszínvonalát annál gyorsabban emelhetjük, minél nagyobb mértékben növekednek az ország termelőerői és emelkedik a munka termelékenysége. E tekintet­ben a vegyiparra ugyanúgy, mint az ország villamosítására, nagy feladat vár. Hruscsov utalt arra, hogy a legkö­zelebbi években jelentős mértékben kell növelni a ruházati cikkek és a lábbeli termelését, majd rámutatott, hogy e tárgyak előállításában mind­nagyobb szerepet játszanak a szinte­tikus anyagok. A műanyagszálak termelése 1970­ben a tervek szerint kb. 1 millió 350 ezer tonnára emelkedik. Ezen belül a műszálak részaránya az ország textil-nyersanyagellátásában az emlí­tett Időszakra 38 és fél százalékra növekszik. A különböző műbörfajtákat előállí­tó iparág fejlődése lehetővé teszi, hogy 1970-re 640 millió párra növel­jük a lábbeli gyártását. Ez 40 száza­lékkal több az idei termelésnél. A közszükségleti cikkek termelésé­nek a vegyipar segítségével történd növelésével együtt javítani kell a cikkek minőségét, tetszetősebbé kell tenni őket és javítani kell kidolgo­zásukat — hangsúlyozta Hruscsov. —< Nem törődhetünk bele a jövőben, hogy szöveteink, cipőink és egyéb fogyasztási cikkeink bár tartósak, külsőleg gyakran kevésbé tetszető­sek legyenek, mint a külföldi készít­mények. Hruscsov hangsúlyozta, hogy hatá­rozott Intézkedéseket kell tenni az ál­lami és tervfegyelem megszilárdítá­sára, meg kell szüntetni e feldolgozó üzemek és a nyersanyag-előállító üze­mek közötti teljesítménykülönbséget A vegyiparba és a műanyagok fer használásával közszükségleti cikkeket gyártó könnyűipari ágakba 1970-ig több mint 11 milliárd rubel beruhá­zást kell eszközölni. A közszükségleti cikkek termelésé­vel összefüggő vegyipari ágazatok fej­lesztése az ország további gazdasági fellendítésének egyik fontos felada­ta, — hangsúlyozta Hruscsov. Rámu­tatott, hogy a vegyipari termékek termelésének növekedésével párhuza­mosan lehetőség nyílik a közszükség­leti cikkek árainak jelentős leszállítá­sára. A beszámoló szerint 1970-ben a Szovjetunióban 3,5—4 millió tonna műanyagot és műgyantát fognak elő­állítani, tehát a jelenlegi mennyiség 6—7-szeresét. Hruscsov megjegyezte, hogy a leg­nagyobb haszon várható a színesfé­mek műanyagokkal való helyettesíté­séből az elektromos iparban, a vegy­ipari és olajipari gépgyártásban, va­lamint az építőiparban. A további iparosítás, az építkezések árának és időtartamának csökkentése, nagymértékben függ majd attól, mi­lyen helyet kapnak a vegyipari ter­mékek az építőiparban és különösen az építőanyag-iparban. Hruscsov a vegyipari gépgyártást a vegyipar gyorsított fejlesztési pro­gramjának egyik kulcskérdéseként mélVtta. Az SZKP Központi Bizottsá­gának 1958. évi májusi plénuma után a vegyipari berendezések gyártása növekedett, megszilárdult a vegyipari gépgyártás tudományos-kutató és ter­vező bázisa, több mint kétszeresére nőtt az iparágban foglalkoztatott mér­nökök és technikusok száma. Hruscsov hangsúlyozta: „Alapvető­en meg kell javítani a vegyipari vál­lalatok építésének megszervezését, tö­kéletesíteni kell berendezésüket. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára, miután megjegyezte, hogy az 1958-as májusi plénum után a vegy­ipari beruházások összege *öbb mint háromszorosára emelkedett, elmon­dotta, hogy kb. 700 millió rubel fel­használatlanul maradt azokból az összegekből, amelyeket az utóbbi öt évben a vegyipar rendelkezésére bo­csátottak. Hruscsov azonban azt ls megjegyez­te, hogy a vegyipari gépgyártás le­marad a vegyipar fejlődése mögött és így akadályozza azt. A gyártott be­rendezések számos esetben sem mű­szak! színvonaluk, sem minőségük te­kintetében nem elégítik ki a vegyé­szeket. (Folytatás a 4. oldalon) 13B3 december 10. * 0] SZÖ

Next

/
Oldalképek
Tartalom