Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-01 / 331. szám, vasárnap

„Pálfordulás 1 1 az Ifjúsági Bányában Annak Idején nagyon kedvezően Irtunk a novákyí Ifjúsági Bánya pá r talapszervezeténe k érzárô tag­gyűléséről. Megérdemelte a dicsére­tet, hiszen olyan „viharos" gyűlés volt ez, amilyenre még nem volt pél­da a bányában. Legfontosabb sajátos­sága az volt, hogy a tagság nagy ré­sze (közel 40 felszólalói termelési kérdésekről beszélt — mégpedig őszintén, minden szépítgetés nélkül. S hogy ez mit jelentett? Egyszerűen: nem szerettem volna az igazgató sze­mélyében ülni ott az elnöki asztal­nál. Ám a bányaigazgató állta a bí­rálatok zuhatagát, s vitaösszefoglaló­jában — bár önbírálatot is kénytelen volt gyakorolni — észrevehetően ki­fejezésre juttatta az élénk és termé­keny vita felett érzett örömét. Ekkor határoztam el, hogy majd az év vége felé újból felkeresem és megkérde­zem a pártbizottságot: mi valósult meg a beszámoló és a vita alapján hozott sokat ígérő határozatból? Megtört a jég Azon a szóban forgó évzáró taggyű­lésen még aligha hitte valaki, hogy a „pálfordulás" olyan tökéletes lesz, mint ahogy a valóságban történt. A bánya sokéves történetében nem fordult még elő, hogy teljesítette vol­na az évi fejtési tervet. S most az Ifjúsági Bánya már november 22-én örömmel adhatta hírül, hogy megva­lósították az évi feladatokat, s az­óta már terven felül több mint 8400 tonna szenet fejtettek. S vajon ezt a jégtörést az említett „viharos" évzáró taggyűlés eredmé­nyezte volna? Egészében véve nem, de annyi bizonyos, hogy ez a gyűlés teremtette meg a sikerek alapját, mert olyan küzdőszellemet, Irányvo­nalat adott a pártszervezetnek — és ezzel az egész bányának — amilyent ezelőtt még nem tapasztaltak. S mind­ezzel párhuzamosan még egy igen fontos jelenség ls közrejátszott. Az évzáró gyűlésen sok szó esett a mun­kafegyelemről ls, mely annak Idején b :zony nem tartozott a bánya erényei közé. Az őszinte szó azonban ezen a ponton ls olyannyira éreztette hatá­sát, hogy az akkori és mai viszonyok a munkafegyelem terén csaknem úgy hasonlíthatók össze, mint az ég és b föld. Globálisan tehát a friss, egészsé­ges szellem, szemlélet és akciókész­6ég eredményezte az- Ifjúsági Bánya „nálfordulását". De vajon miként tük­röződött ez a gyakorlatban, az apró mindennapi eseményekben? A példamutatás kötelező — A vállalatban az esztendő egyik legfontosabb feladatának tartották a pártcsoportok aktivizálását — hang­súlyozta Stefan Helblch elvtárs, a vállalati pártbizottság elnöke. Ezt a feladatot az Ifjúsági Bánya kommu­nistái is magukévá tették, s végrehaj­tásában a legszembetűnőbb eredmé­nyeket érték el. Mi volt a céljuk a pártcsoportok aktivizálásával? Stani­slav Mjartan, az Ifjúsági Bánya párt­bizottságának elnöke erről így véle­kedik: — Mindenekelőtt az, hogy a gya­korlatban közvetlenül minden munka­helyen a lehető legmesszebbmenően érvényesüljön a párt vezető szerepe. S vajon lehetséges-e ez másként, mint elsősorban ls a kommunisták személyes példaadásával? Az Ifjúsági Bányában Is tudták ezt. Ezért a párt­csoportok figyelmét főleg arra Irányí­tották, hogy tartsák számon: csoport­juk tagjai közül ki hogyan dolgozik, hogyan tesz eleget pártkötelezettsé­geinek, s milyen a bányásztársai Irán­ti viszonya? Természetesen azt ls je­lentette, hogy a pártcsoportoknak ne­velni kellett azokat a bányászokat, akik nem éltek és dolgoztak kommu­nistákhoz méltóan. Túlbecsülnénk ez e téren elért eredményeket, ha azt mondanánk, hogy ez Ifjúsági Bányában ez az ak­ció minden csoportban „rendet te­remtett." Nem állíthatjuk ezt már csak ezért sem, mert akadtak olyan cso­portok is, amelyeknek az élére nem tudtak tapasztalt, aktív kommunistát állítani. A bánya pártmunkájában, s főleg szervezeti életében mindmáig érezteti hatását az a jelenség, hogy rövid egynéhány évvel ezelőtt még túlnyo­mórészt brigádosok végezték itt a szénfejtést. S bár azóta már jelentős mértékben — sőt, ma az állandó bá­nyászok vannak túlnyomó többségben — stabilizálódtak a káderek, a párt­szervezetben — az előbbi következ­ményeképpen — nem annyira akció­képes a tagság, mint általában az ipari üzemekben. Mégis, mindezek ellenére állíthat­juk, hogy a vállalati pártbizottság célkitűzése a pártcsoportok tevékeny­ségének fellendítésére sikerrel járt. mert a csoportok többsége valóban eredményes munkát végzett. A kom­munisták — kevés kivételei — a jobb eredmények élharcosaivá váltak, s példájuk sok követőre talált a pár­tonkívüliek körében. Hiszen külön­ben a bánya aligha teljesíthetné rend­szeresen túl a fejtési tervet! Nagyot lendített a bánya eredmé­nyein az ls, hogy a pártszervezetben követőkre talált a „minden kommu­nista egy konkrét feladatot" mozga­lom. (ozef Kupčí pártcsoportjában például ketten törődnek a tagjelöltek előkészítésével, egy tag ügyel a biz­tonsági és higiéniai előírások betar­üvegházak előregyártott alkatrészekből Az Olomouci Zöldségtermesz­tési Kutatóintézetben előre­gyártott alkatrészekből készí­tenek üvegházakat. A roudnicei Agrostroj defiíni részlege meg­kezdte e típus sorozatgyártását és a jövő évben már megren­delhetik a mezőgazdasági üze­mek. Sok más mellett az is elő­nye, hogy a szövetkezetesek maguk is összeszerelhetik. Fes­teni sem kell, mert a rámák cinezettek. (Felső képünk.) A kutatóintézetben ezek a legújabb prototípusok. Három­hajós és egyhajós üvegházat láthatunk, mely kézi csörlővel bármikor tovább helyezhető, így sokkal kényelmesebben le­het előkészíteni a talajt és job­ban ki lehet használni az üveg­házat. (Alsó képünk.) («) tására, egy a tagsági Illetékek fize­tésére, egy a műszaki fejlesztésre és így tovább. Nyilvánvaló, hogy a fő súlyt a pártcsoportok Is a termelés! problémák megoldására helyezik. Számos olyan kérdést említhetnénk meg, amelyet a bányavezetőség e pártcsoportok, a pártszervezet támo­gatása nélkül nem tudott volna meg­oldani. A vasárnap éjjeli előkészítő műszakok megszervezése például nem sikerült vezetőségi Intézkedésre. A pártbizottság azonban a pártcso­portokra támaszkodva megvalósította A pártcsoportok tevékenységéi azért részleteztük ennyire, mert a pártbizottság — igen helyesen — fel­ismerte azt az erőt, amelyet ezek a csoportok rejtenek magukban, s ígv a pártmunka súlypontját — miután aktivizálta őket — rájuk helyezte A pártbizottság ezzel tulajdonképpen semmi újat nem tett, de megvalósí­totta azt, ami még sok helyütt hiány­zik. A valóra váltott határozat Ismét belelapoztunk az évzáró tag­gyűlés határozatába. Sorra vettük azo­kat a feladatokat, amelyeknek ösz­szesége Irányvonalként szerepel a pártszervezet ez évi munkájában. A feladatok valóra váltak, vagy az év végéig teljesítik őket. A pártbizottság szorosan együtt­működik a vezetőséggel, sőt ez az együttműködés néha már olyan részletkérdésekre Is kiterjed, ame­lyek majdnem jelentéktelennek lát­szanak. A bizottság azonban úgy véli, hogy jobb, ha tájékozódik a bánya apró-cseprő ügyeiről, mint­sem, hogy elkerülje figyelmét egyet­len jelentősebb probléma is. Ez pe­dig éppen annyira elősegítette e „pálfordulást", mint a jobb munka­feltételek megteremtése, a gépek rendszeres és lelkiismeretes karban­tartása, a segédeszközökkel és a bányafával való gondos takarékos­kodás, Illetve bánásmód, a munka­csoportok állandósulása, a szénszál­lítás meggyorsítása, a szellőztetés korszerűsítése, elegendő mennyiségű és méretű, jövesztésre kész szénte­lep feltárása, a fejtés koncentrálá­sa, a munkaverseny hatékonyabbá tétele stb., stb. De bármennyire is összefüggésük­ben igyekszünk látni a dolgokat, végeredményben mindenképpen ar­ra a megállapításra jutunk, hogy az említett évzáró gyűlés a XII. párt­kongresszus szellemének közvetlen érvényre juttatásával lett a sike­rek alapja és kiindulópontja, majd pedig az évzáró gyűlés határozatá­nak valóra váltása az eredménye­kért folyó harc egyik legfontosabb eszköze. Mert az évzáró taggyűlés határozata valóban tartalmazta mindazt, ami a legégetőbben szük­séges volt a tervteljesítéséhez és az emberek neveléséhez. Hogy ez a határozat nem maradt csupán elmé­leti célkitűzés, hanem igenis meg­valósult, az a bánya minden becsü­letes dolgozójának osztatlan érde­me. Eredményeik annál Is értékeseb­bek mivel ez Idén hatvan emberrel kevesebben ugyanolyan tervet túltel­jesítenek, mint amilyet tavaly nem teljesítettek! SZABÖ GÉZA Ahol találkozik a tegnap a mával VAD ÉSZAKI SZÉL fütyül a lengyel oldal felöl. Kíméletlenül rázza az ab­lakrámákat. — Hallják?... Már ijesztget — hív­ja fel figyelmünket az egyik faház tornácán békésen pöfékelő bátyus. Mutatóujja egy pillanatra megáll a levegőben, majd így folytatja. — Os­turftát egy-kettőre befedi a hó, hat hónapig el sem takarodik... Az 1360 lakost számláló Osturňa egyik legöregebb lakója sok-sok tár­sával együtt elégedett, sokkal jobhan él mint valaha, amikor csak a nélkü­lözés és gond volt a ház hivatlan ven­dége. Akkor még nem volt olyan hosszú a falu mint ma Jelenleg 9 ezer 600 méter A poprádi járás leg­hosszabb községének közepén van a HNB, az iskola. A községi elöljáróság székhelyét látogatjuk meg először. Az ő válukon nyugszik a falu sorsa. A titkár Ole­voňák elvtárs nem panaszkodik, pe­dig az ó munkája a legnehezebb. De sokszor végigjárta Osturňát, az alsó­tól a felső végéig. Heteként többször is ellátogat a hagyományos módon gazdálkodó magántermelőkhöz. Turis­tának is dicséretére válnék ez a tel­jesítmény. Van a falunak azért sok becsületes lakója, akik „megkímélik" a titkár lábát. Példásan teljesítik az állammal szembeni kötelességüket. Talán nagyobb gondot okoz a HNB­nek az utak és 15 híd karbantartá­sa. Mert mitagadás, például egy anyagszállitó autónak megközelíteni ezt a falut nem egyszerű dolog. Fáj­lalja is Glevoiíák titkár, hogy Ostur­iíáról még sok mindenben megfeled­keznek. Mivel távol van a központtól, egész éven keresztül alig Iát itt a la­kosság például zöldségféléket. Hiánv­zik az autóbuszjárat is a munkások részére. Az új iskolai épület a falu büsz­kesége. Ebben és környékén már az új, kulturáltabb élet légköre terjeng. Az Iskola igazgatójával Džopko elv­társsal beszélgetünk, aki már tizen­két éve tevékenykedik itt a „vége­ken". Egy öreg faviskóban petróleum­lámpa mellett kezdte. Megemlíti, hogyan indult a filmvetítés, a szín­előadások szervezése. Mindennek meg van itt a maga „históriája" még an­nak is, hogy helyben nősült. Bemu­tatja az iskolát, a sportpályát, amit saját erejükből építettek. Beszél a kultúrházról, melynek építéséhez nemrégen kezdtek. A tanítók távta­nulásáról, az óvodáról stb. CSAKHOGY! ... Osturüán még min­dig nem valami rózsásak a feltételek. — Sokan itthagytak bennünket — jegyzi meg csalódott hangon, — ma is érezzük a tanerők hiányát —... És búcsúzik az igazgató. Siet az órá­ra, helyettesítenie kell. Akadnak azért kitartóbbak is, akik évek óta itt hintegetik a tudás magvát. Somo­gyi tanító feleségestől Léváról került ide. Nem panaszkodik, inkább derű­látó. — Másképpen van itt még min­den mint egy városban, de valakinek itt is tanítani, oktatni kell. Lassan meg is szeretjük új otthonunkat... • FÖLD ALATTI TŰ Üzbegisztán déli részén föld alat­ti édesvizű tavat fedeztek fel. Az édes vizet sós víz veszi körül. A tu­dósok úgy vélik, hogy eredetileg egy közönséges tó volt ezen a he­lyen, mely fölé évezredeken ke­resztül homokréteg rakódott. A tó vizét a közeli sirabadl sztyeppén létesült 13 szovhoz hasznosítja. Nevük, munkájuk a falu történel­mében örökre emlékezetes marad. Űk azok, akik felejtetik a tegnapot, de okulásképpen emlegetik és érzékel'e­tik a mát a jövőt. A tanító a polgári oktatás óráin a falu hajdani és mai életéről beszél. Arról, miért nem jár­hattak valamikor a gyerekek Iskolá­ba: mert szolgálniuk kellett a tehe­tősebb gazdáknál... A máról a tények beszélnek legjob­ban. A faházak között új, falazott há­zak magasba emelkedő kéményei bi­zonyítanak ennek a hegyvidéki köz­ségnek fejlődése mellett. Ilyen házban lakik Jozef Zavadský, Michal Oleva­öák, Michal Herabin és mások. Tizen­egy ilyen házról ad számot Ján Hom­za elvtárs, a falusi pártszervezet el­nöke Szívesen beszél a falu lakossá­gának kedvezően változó életformájá­ról. Habár szétaprózott, dimbes-dombos „nadrágszíj" parcellákon folyik a gaz­dálkodás. A helyi adottságoknál fog­va különösen megfontolt megoldási formát igényel az itteni mezőgazdasá­gi termelés korszerűsítése, akárcsak a többi, hasonló jellegű Tátra alatti hegyvidéki községben. Párttunk és kormányunk Kelet-Szlo­vákia hajdani legelmaradottabb vidé­kének Iparosítása terén megvalósított intézkedései és tervei azonban új le­hetőségek, örvendetesebb élet távla­tait nyitották meg az osturňaiak előtt is. Közel háromszázat tesz kl a fa­luban azoknak a száma, akik a közeli bányákban, a Poprádi Vagongyárban, a Matejovcei Tatrasmaltban és más munkahelyeken dolgoznak. Osturiia büszke számos szülöttjére, akik elvé­gezve főiskolai tanulmányukat hasz­nos építői az országnak. AZ OSTURSíAI HÁZIKÓKBAN is le­het találkozni rátermett, tehetséges emberekkel. Ilyen Michal Lah és Mi­chal Berčák, akik fába vésik, farag­ják az itteni emberek életét és sorsát, ennek a környéknek szépségét. Az egyik házban beszélgetünk Ka­tarína Jašenčákovával. Ez az egysze­rű asszonyka hat elemivel a falu könyvtárosa. Ű maga már nagyon sok könyvet elolvasott, hol a tűzhely láng­ja, a falu papja tehenének legelteté­se közben, a petróleumlámpa gyér vi­lága, és néhány éve a villany fénye mellett. Örömtől sugárzó arccal új­ságolta, hogy követőkre talált az ol­vasásban, évente 600-ra rúg a könyv­kölcsönzők száma. Olvasnak az idő­sebbek, de főleg a fiatalság körében vált közkedveltté a könyv. Sajnos, akadnak még olyanok, akik semmibe veszik a tudásgyarapítás, a felvilágosultság és a szórakozás egyik legjobb formájának eszközét. Ami a legsajnálatosabb azonban, a helyi szervek képviselői nem eléggé érté­kelik ezt, amit bizonyít az, hogy a könyvtárat egy szűkös szobácskába tették, amelybe még a szekrény senl fér be. HOSSZÚ FALU Osturiia, hosszúak az őszi és téli esték. Részben meg­hosszabbítja őket az elégtelen kul­túrtevékenység. Ezért, egyebeken kí­vül éppen ebben az irányban, a kul­túrfronton kell még sokat tenni, el­sősorban a járási szervek részéről annak érdekében, hogy ez a távoli, hegyvidéki község valóban új életét élhesse. A villanyfény mellett a szel­lem napvilága is egyre fényesebben ragyogjon. Ezt akarják a falu lakosai, ezt kell szorgalmazniuk a falu ve­zetőinek ís: sokkal jobban mint ed­dig. KULIK GELLÉRT Az idegenforgalom fellendítéséért A november 13-án hozott kormányhatározat értelmében megalakult az idegenforgalmi kormánybizottság, melynek elnöke JINDŔICH UHER belke­reskedelmi miniszter, alelnöke VINCENT KRAHULEC, az SZNT alelnöke, tagjai több minisztérium, központi intézmény és társadalmi szervezet kép­viselői. A kormánybizottság a napokban tartotta első ülését. Felkértük MIROSLAV BORKOVEC elvtársat, a Belkereskedelmi Minisztérium felelős dolgozóját, válaszoljon néhány kérdésünkre a kormánybizottság munkájá­val, az idegenforgalom fellendítésének legközelebbi és távlati terveive) kapcsolatban. A kormánybizottság küldetése, hogy a többi állami szervekkel együttmű­ködve Irányítsa és szervezze a kül­földi és hazai idegenforgalmat. A ke­rületi nemzeti bizottságok, turista központok mellett ls létesülnek Ide­genforgalmi bizottságok, melyek fel­adata a hatáskörükbe tartozó terüle­ten gondoskodni az éttermek, turista­szállások, autocampingek berendezé­sének felfrissítéséről, újjáépítéséről, az országutak, uszodák, fürdőhelyek karbantartásáról. Mivel foglalkozott az idegenforgal­mi kormánybizottság első ülésén? Először is megtárgyalták az idegen­forgalmi beruházások tervét az 1964 és 1965-ös évekre. A jövő évre 100 millió, 1965-re 114 millió korona be­ruházást irányoztak elő, ebből Szlo­vákiára 38 millió, illetve 37,9 mil­lió korona esik. Már jövőre 20 új autocamping, öt motel épül, új szál­lodák nyílnak Brnóban, Horný Smo­kovecen, az Alacsony-Tátrában, a Kis­Fátrában és több új szálloda építését kezdik meg szerte az országban. 1967-ig előreláthatólag 5300 hellyel bővül a szállodák, tízezerrel a mote­lek, autocampingek, vikendtelepek befogadóképessége. Jelentős összegre van szükség a meglevő szállodák, vendéglátó üzemek berendezéseinek kiegészítésére, korszerűsítésére, az országos főútvonalak karbantartásá­ra, új benzinkutak, autójavító műhe­lyek, büfék létesítésére. A kormánybizottság foglalkozott az éttermek és szállodák tisztaságának, a higiéniai ellenőrzés megszigorításá­nak biztosításával. Minden téren ja­vulni kell a vendéglátó üzemek szín­vonalának. Vonatkozik ez a kulturált felszolgálásra, a személyzet nyelv­Ismeretének bővítésére és a tisztaság­ra. Végül tárgyaltuk a kölcsönös nem­zetközi turistaforgalom kibővítésére vonatkozó javaslatokról, melyeket jó­váhagyás végett a közeljövőben a kormány elé terjesztünk. Az osztrák turisták látogatásával némi tapasztalatokra tettünk szert, egyebek között, hogy kicsi a válasz­ték az ajándéktárgyakban és nagy az érdeklődés irántuk. Felkértünk 97 ter­melő üzemet, hogy december 5-ig ajándéktárgyakból álló kollekciókat állítsanak össze. Ha már az osztrák turistákról be­szélünk, hányan látogattak el hoz­zánk, mióta megnyílt a határmenti forgalom? Október 10-től november 24-ig több mint 47 000 turista rándult át Cseh­szlovákiába. Az utolsó szombat és vasárnap 8840 személy, ebből a nyu­gat-szlovákiai kerületbe 4352, a dél­morvaországiba 3576 és a dél-cseh­országiba 912. Az osztrákok jól érzik magukat itt, szívesen töltik nálunk a hétvéget. — »a. ÜJ SZÚ 4 * 1363- december 1.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom