Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-05 / 335. szám, csütörtök

AZ ÚJ TUDATÉRT - NEM CSILLAGASZATI SZÄM arait tnost mondokl — figyelmeztetett Rovinský Tibor, a kelet-szlovákiai TIT kerületi titkára, amikor az ismeretterjesztésről érdeklődtünk. — Az Idén 54 ezer előadást tervezünk a kerületben. Vitathatatlanul nagy ez a szám, a teljesítését Illetően azonban nem lehet kétségünk. Ha a kerületi statisztikához hozzászámítjuk az előadótevékenység szlovákiai egy hónapos számarányát, — szeptember folyamán 2486 előadást tartottak — minden arról tanúskodik, bogy az új tudat érdekében ma már országszerte offenzívába lendültek a népművelési intézmények. A népi akadémiákra éppúgy, mint a körültekintően megszervezett előadásokra ma már nemcsak KeletSzlovákiában, banem az ország más területén is úgy tekintenek, mint a továbbképző fórumok egyik legjelentősebb lehetőségeire. Bizonyíték erre egyébként a népi akadémiák egyre szélesedő hálózata Is. Szlovákiában az elmúlt évben 249 népi akadémia működött (447 tanfolyammal), s több mint 14 ezer hallgató vett részt az előadásokon. Mindez amellett bizonyít, hogy az ismeretterjesztés kezdeti — főleg szervezési nehézségein már sikerült túljutnunk. Az elmúlt évek során általában tisztázódott az akadémiák Jellegének kérdése, s a Járások ebben az évben már a szükségletek nagyobb érvényesítésével láthattak hozzá az új népi akadémiák megszervezéséhez. örvendetes tény, hogy a népi akadémiákat az ismeretterjesztés első számú feladataként tarthatjuk- ma már számon. Az eddigi eredményeket a népi egyetemek és akadémiák szervezési rendje, s állandósított jellege, valamint az ismeretek közvetlen hasznosításának felismerése egyaránt segítette. S ha a megoldásra váró feladatokat nézzük — ahogy azt a párt Központi Bizottsága elnökségének augusztusi elemzése is megállapítja — a népművelés iskolán kívüli formál és az élettel való szorosabb kapcsolat érvényesítésének igénye nyomul előtérbe. Az ösztönösséget hovatovább a rendszerességnek kell felváltania. Ez annyit is jelent, hogy az ismeretterjesztés hagyományos formál és tárgykörei mellett a mai falunak például többet kell tudnia a műszaki haladásról, s a népművelésnek viszont hatékonyabban bozzá kell Járulnia a Kettős ünnep Sok lenne, akárcsak felsorolni ís, hogy a dolgozók mi mindennel köszöntötték a csehszlovák—szovjet barátság hónapját. Az üzemek általában munkakötelezettségeket vállaltak. Az Iskolák és a különféle intézmények kulturális műsorokkal, a Szovjetunió életét és fejlődését bemutató kiállításokkal és más akciókkal fejezték és fejezik ki a Szovjetunióhoz fűződő barátságukat. Rozsnyón a városon áthaladó staféta tiszteletére nagyszabású baráti estet rendeztek, és meghívták vendégszereplésre a Duklaaljai Ukrán Népművészeti Együttest. Ezenkívül a társadalmi és tömegszervezetek, az üzemek és iskolák külön-külön ls rendeztek kiállításokat, a Szovjetunióról szóló beszélgetéseket és kulturális műsorokat. A Járási nemzeti bizottság többek között azokat az elvtársakat kérte meg előadások tartására, akik jártak a Szovjetunióban és személyes élményeikről ls beszélhettek. Sikeres a november 6-tól december 12-lg tartó szovjet filmnapok című akció, melynek keretében a legjobb szovjet filmeket mutatták, illetve mutatják be. A barátság hónapját számos, a Szovjetunióhoz fűződő rendezvénynyel köszöntötte a Járási, valamint a városi művelődési otthon is. Az utóbbi hónapokban megsokszorozódott akciók — mondották, amikor eredményeikről volt szó — természetesen nem jelentik azt, hogy más alkalmakkor nem foglalkozunk a Szovjetunió életével, eredményeivel. A Csehszlovákszovjet barátság nem idényjellegű, nem csupán a barátság hónapjában nyilvánul meg. A szovjet példa örökös iránytű. A kommunizmust építő államra az év minden időszakában gondolunk, hivatkozunk. Munkánkat mindig úgy irányítjuk, hogy a szovjet tapasztalatok minél jobban érvényesüljenek. A városon a napokban haladt végig a staféta. A főteret megtöltő közönség ezúttal kettős ünnepet tartott. Egyrészt a stafétát, másrészt a vállalt kötelezettségek teljesítését ünnepelte. A rozsnyóiak is jó munkával, sokatmondó kiállításokkal és előadásokkal fejezték ki a Szovjetunió iránt érzett barátságukat. (b) műszaki gondolkodás kialakításához. Ugyanakkor sok a panasz még az előadások színvonalára, a szemléltetés hiányosságára, stb.; s Indokolté vált, hogy az Iskolán kívüli népművelés egységes irányítása közvetlen segítséget nyújtson a magasabb szakképzettség elsajátításában, sőt ösztönözze a továbbtanulás Iránti érdeklődést is. A FELADATOK LEGFONTOSABBJA, hogy a művelődés iskolán kívüli formái érzékenyen reagáljanak a társadalmi fejlődésre, s a témakört a valós (üzemi, falusi) követelményeknek és a Jövő távlatainak megfelelően alakítsák ki. Bár a magasfokú szakmaiság biztosítása kétségtelenül elsődleges, azonban a politikai erkölcsi és esztétikai kérdések napirenden tartása ls Indokolt. Az Ismeretterjesztésnek ezek az új formál ma már arra Irányulnak, bogy a hiányos képzettség kiegészítésével — szakvizsgák révén — lehetővé váljék valamely szakma elsajátítása; sőt, hogy az állandó jellegű tanfolyamok színvonala megfeleljen az egyes Iskolatípusok színvonalának, s ezáltal kedvező feltétel teremtődjék a továbbtanulás számára. Éppen ezen Igényes feladatokból kiindulva szükségessé válik, hogy a jövőben a járások még nagyobb figyelmet szenteljenek az előadótestületeknek. Biztosítsák az előadók szakmai, politikai és pedagógiai felkészülésének feltételeit, s a lehető legjobb módszerek alkalmazásával tegyék vonzóvá és egyben hatásossá az előadásokat. E téren a Tudományos Ismeretterjesztő Társaságra kétségtelenül jelentős feladat hárul. A tematikai tervek, tanmenetek, szemléltető eszközök kidolgozását és fejlesztését jelentősen segíthetik a Járások tudományos-módszertani tanácsai. Ezek a tanácsok éppen a helyzet konkrét Ismerete alapján hatékony intézkedéseket foganatosíthatnak a fellépő hiányosságok kiküszöbölésére. Ezek közé tartozik többek között a tananyaggal kapcsolatos irodalom hiánya is. Bár a szlovák nyelven megjelent publikációk száma ls — az igényekhez mérten — kevés, nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy a magyar nyelvű ismeretterjesztő irodalom még ennél is hézagosabb. Néhány kiadvány a közelmúltban ugyan már megjelent, az Igényekhez képest ez azonban elenyésző. A kerületi és járási TIT-szervek nagyobb figyelme és rugalmassága e téren — segédanyagok kiadásával — sokat segíthet. Kellő gondoskodás révén elérhetik, hogy a most Induló népi akadémiák magyar hallgatói ls lehetőleg teli marékkal meríthessenek a tudás gazdag tárházából. Az Ismeretterjesztés kapcsán szólni kell a szervezés kérdéseiről. KeletSzlovákiában éppúgy, mint az ország más területén elég gyakori az a nézet, mely az előadótevékenységért a felelősséget csak a TIT-re hárítja. Anélkül, hogy az Ismeretterjesztő Társaság felelősségét csökkentenénk, le kell szögeznünk, hogy a párt- és tömegszervezetek körültekintő gondoskodása csak előnyére válik az ügynek. A TÖMEGEK ESZMEI-POLITIKAI nevelése éppúgy, mint a magasabb szakképzettség — társadalmi érdek. A szervező munka fő súlya tehát közigazgatási szerveinkre, elsősorban a nemzeti bizottságokra hárul. A nemzeti bizottságok rugalmasságától függ aztán, hogy a tömegszervezeteket és népművelési intézményeket mennyiben képesek az ügy számára megnyerni. Míg a városokban és a falvakon a felelősség a nemzeti bizottságoké, addig az üzemekben a Forradalmi Szakszervezeté. S a szakszervezetek segítsége éppúgy, mint a funkcionáriusok nagyobb megértése — a tapasztalatok szerint — nagyon ls indokolt. AZ ISMERETTERJESZTÉS SZEMÉLYI (előadók) kerete és az anyagi biztosítás általában Jónak mondható. A szakemberek túlnyomó többsége aktív tagja az előadótestületeknek. Csak Kelet-Szlovákiában mintegy 3600 előadója van a TIT-nek. Az anyagipénzügyi feltételeket pedig a Jövőben — az alapelvek szerint — a kultúra és népművelés otthonai (eddig: népművelési otthonok) biztosítják. Magában ez az intézkedés is érzékeltetheti, hogy a népművelési Intézményekre az igényesebb ismeretterjesztést illetően a jövőben komoly felelősség hárul. Kétségtelen azonban az is, hogy eredményes munka csakis együttes erőfeszítéssel érhető el. A sok helyütt még kísértő formalizmus felszámolásával egy ígéretes mozgalmat tehetünk tartalmasabbá, melynek fő célja egy tudományos világkép és életfelfogás felépítése. S ez a mozgalom eredményeit nemcsak ígéri, hanem máris hatékonynak és valóságosnak mutatja. FÖNOD ZOLTÁN OROSZUL TANULNAK Ez idén ls országszerte számos népi orosz nyelvtanfolyam működik. E tanfolyamok néhol állandó jellegűek. Amint az egyik iskolázást befejezik, nyomban megindítják a másikat. így mindenkinek lehetősége nyílik nemcsak az alapismeretek elsajátítására, hanem a továbbtanulásra is. Ennek az igen helyes eljárásnak a révén gondoskodnak mind a kezdők, mind a haladók Ismereteinek gazdagításáról. Az idényjellegű tanfolyamok azzal a veszéllyel járnak, hogy a gyakorlat, vagy a magasabb típusú Iskoláztatások híján a hallgatók hamar elfelejtik e tanultakat. Az orosz nyelvtanfolyamok mozgalma rendszerint a csehszlovák—szovjet barátság hónapjában lendül fel, mintegy ezzel is kifejezve a Szovjetunió iránti ragaszkodást. A legnagyobb eredményeket a művelődési otthonok, valamint a társadalmi és tömegszervezetek érik el. Az Iskola- és kulturális ügyi szakbizottságokkal együttműködve általában mindenütt ezek szervezik a legtöbb tanfolyamot. Természetesen nem maradnak le az üzemek sem. Ha nem is olyan méretben, mtnt az előbbiek, a barátság hónapja alkalmából egy-két népi orosz nyelvtanfolyamot mindegyik üzem szervez. Ezzel kapcsolatban gazdag tapasztalatokkal rendelkezik a filleki Kovosmalt. Az orosz nyelvet Itt is minden évben sokan elsajátítják. Hagyományaikhoz ez idén is hűek maradtak. A CsehszlovákSzovjet Baráti Szövetség üzemi csoportjának kezdeményezésére az elmúlt napokban már négy orosz nyelvtanfolyam kezdte meg munkáját. A tanfolyamok vezetői szeretnék, ha az új kurzusokra minél többen Jelentkeznének. Tervezik, hogy az üzemben megalakítják az orosz nyelv barátainak a körét, s ha lesz elegendő érdeklődő, az iskoláztatást folyamatossá teszik. A barátság hónapja alkalmából a losonci járásban összesen közel száz népi orosz nyelvtanfolyam működik. Az iskoláztatásokat a legtöbb helyen egybekötik szovjet szerzők műveiről tartott vitákkal, irodalmi és zenei estekkel. (zaaj Móricz Zsigmond: A családi fészek: Wfi a boldog fészek V. J. Clgal, moszkvai szobrász jelenleg Olga Mojszejcsevova, a „Trohgornajamanufaktúra" szövfinfijének mellszobrát mintázza. Cigal alkotása D. M. Karblsev, a Szovjetunié Hősének mellszobra is, melyet ebben az évben lepleztek le Mauthausenben. IČTK — TASZSZ felvétele) tcsoda családi hőség volt ebben a szegény kis életben. Ha nem volt tüzelő, az semmi sem volt. A kemencében minden szemét megégett s meleget adott: de egy sohase hiányzott, a család szent melege. Ez olyan volt nálunk, mintha a testek fejlesztették volna ki s minél nagyobb számú lett a család, ez a hő annál magasabbra fokozódott. Ml adott erőt édesapámnak, hogy bírja ezt a roppant nehéz életet? Hogy bírfon minden reggel felkelni és vígan tndulni az útra, a gyűjtő útra, mint a fecske? Mért érezte, hogy soha egy pillanatra sincs felszabadítva a kötelezettség alól, hogy ezt a raj népet eltartsa s pénzt kerítsen, ha a föld alól ts, hogy ezek meg ne haljanak éhen? Ezt nem lehet törvénybe ikiatnl. Ezt nem lehet kiszabni az államnak, kötelességül, hogy minden apa kötelezve van minden gyerekét elégséges élelemmel ellátni, ruházni, lakás, taníttatás stb., stb... Nálunk az apámban a naponta szükséges áramot ez a kis áramlermő telep teremtette kl: az, hogy együtt voltunk, s annyi kis szív segített dobogni. Valóban a gyermekek szíve ugyanúgy kitermelte az apa s az anya munkaerejét, mint valamennyiöknek az életben való hitet és a boldogságát. A boldogság semmi egyéb csak a jó érzés. A jó közérzés. Az az érzés, hogy érdemes az embernek élni. Es amikor édesapám egy idegen faluban ott maradt s ráesteledett, elfogta valami vágyakozás az övét után. Hiába volt ott a munkaadó gazda s hiába kínálta vacsorával annak a felesége, hiába vetettek neki ágyat a saját lakásukon az előszobában, hiába. mondták, hogy mester úr, ne menjen haza, elfárad és tönkreteszi magát evvel a sok gyaloglással: ő csak egyet nevelett és vállára vetette a ktskabátját és már szaladt ls. Oly gyorsan tudott fárni, szinte futólépésben; nem futott, csak oly gyors volt a lendülete menésben, hogy én futva sem bírtam ki mellette a lépést. De hogy mehetett, repülhetett, mikor hazasietett este. Szállott, simán és egylendületben, mint a fecske. Haza, a fészekre. Széles homlokán csillogott az Izzadtság és az öröm, ha csak betoppant ránk, s ha még fent voltunk, hagyta, hogy a kezét megrohanjuk és agyoncsókoljuk. Az arcát már nem engedte csókolni, a száját talán kétszer-háromszor csókoltam meg életemben s minden esetben valami igen nagy érzelmi hullám csúcsán; például mikor Jankát feleségül vettem s 6... elbúcsúzott tőlem.... De hogyisne Jött volna haza, hiszen ezt sehol a földön meg nem kaphatta: az Ď fiai, az ő egyre szaporább családja rajongott felé. Ha semmi nem ls volt vacsorára, csak egy kis leves, akkor ls — hiszen neki az étel soha nem számított — akkor ts gazdag lakomája volt: gyerekeit falta fel a szemével és a kacagó szívével. — En vagyok ti, — érezte s úgy tudott gyönyörködni bennünk. Mindig a legnagyobb ámulat volt eddig számomra az a tendencia, hogy az emberek ma nem akarnak gyereket. Hát akkor hogy tudnak élni? Mért akarnak akkor élni? En úgy el-elbámulok azon, hogy az emberek Jobban érzik magukat mula* tóhelyen, mint a családjuk között. En a kérdést soha nem tartottam szükségesnek tanulmányozni, bennem a kérdés el van döntve: az én apám negyven éven át semmi más örömet nem érzeti, csak a családban való jelenlétet, öt annyira kielégítette az, hogy véréből fiak születtek s azok mind öt sokszorosítfák, hogy nem ls kívánt más, csak hogy ezeket egyre jobb sorsban lássa... Állati ösztön?... Magasabb ennél, hogy ha valaki kikapcsolja magából a nemet, ha egyént és magános éleire szánja magát? há az ösztönök tobzódása helyett egyéni célt tűz maga elé? ha inkább akar független és jólöltözött és néma kényelem embere lennt, mint gyerekekkel kínlódni és úgyis rosszak a gyerekek, nem folytatják a szülő vonalát, s végül kidobják eletükből a szülőt? Vagy az a korlátozás? hogy inkább egy gyereket akarok tökéletesen nevelni s mindennel ellátni, mint egy rakás koldust hagyni magam után?" En mint ragályt kaptam az apámtól, az anyámtól, a ragály melegágyár ban, a családban, azt, hogy a világon semmi gazdagság, semmi dicsőség és semmi hatalom nem ér fel avval, amit én ebben a parányi kis házban élveztem: a családi szeretet melegében való sütkérezés. Éppen az édesapám példáján tanultam viszont meg egy nagy dolgot. Ha a szülő üzleti befektetésnek tekinti a gyereknevelést, a legnagyobb mértékben pórul jár. Ha úgy gondolja, hogy minél több gyereket nevel, mint a malacnevelésből, meglesz idővel az a haszna, hogy mikorra erői elmúlnak s maga szorul eltartásra, akkor a gyermekek... Vagy pláne, hogy a gyermekei erőtartalékát akarja a maga céljaira felhasználni, ha majd megnőnek? Vagy csak az is, ha bármiképpen, nemcsak üzletileg, tehát nem pénzben kifejezhető módon, de érzelmileg, akar hasznot, például ideái tovább plántálásában, vágyálmainak kiélésében, — akkor is a legnagyobb mértékben pórul jár. A gyermek nem a szülőé, a gyermek valami magasabb közösségé. A fajé? a fajtáé? Nem, a legmagasabbé: az egész emberiségé... Az apa s az anya csak kétségbeesve néznek egy bizonyos pillanatban becézett és szeretett gyermekükre, s belátják, hogy egy Idegent szerettek. Ez nem ők. „Nem vagy az én gyermekem". Tébolyodottan nézhetnek a gyermekre, akt tébolyodottan nézhet a szüleire. Meg sem értik egymást. Mintha a bábeli nyelvzavar ott volna az anyaméhben. A képességek és az egész lelki összetétel annyira nem felel meg a műhelynek, amelyben készült az új élet, ahogy a kovácsműhelynek semmi köze az elkészített patkószeghez. Minden szülő, én ls, akt arra számított, hogy gyermekei ott folytatják, ahol ő abbahagyja, a legbámulatosabban csalódik. Ezért én egy közvetítő megállapodásra futottam önmagammal, már fiatal apakoromban. Azt mondottam: a gyerek mindennap kifizeti saját magát. A szülő egy főkönyvi lapot tart a gyermeke számára: egyik oldalon beírja amit ráköltött s amit rápazarolt, a másik oldalon felrója, mit vár ezért viszonzásul. Az én tanácsom az, s én végre is hajtottam: a szülő mindennap zárja le a számadást, írja be egyenlegül, hogy: van gyermeke. Ez az üröm mindent kl kell hogy fizessen. Édesapámnak a család olyan gyönyört hozott, amit semmi munkával, áldozattal és pénzzel megszerezni nem lehetett volna. S én magamról ugyanezt mondhatom el. Senkitől és semmiben olyan megnyugtató jó érzést nem kaptam, mint mikor a család melegében lelem fel magamat. Igaz, ez a meleg sem tartós, a téli fagyra gondolni kell. S a gyermek se számítson tovább a szülőre: a fecske csak addig tartja el a fialt, míg szárnyra nem kelnek. Többé nem hord nekik. Édesapám egyszer azt mondta, ezt is valami nagy gyalbglás közbeif: — Van tiszta véretek, evvel megelégedhettek. Az apátokat nem kell szégyelnetek, sohasem voltam börtönben. Felneveltelek és sohase hagytalak el, nekem ne adjatok semmit, én majd megdöglök, fizessétek meg, amivel nekem vagytok adósok, a magatok gyerekeinek. Ennél nagyobb bölcsességet nem tudok. Hallom az édesapám hangját s elfojtja a szív a hangot. Bevégeztem életem regényét. Ma három hónapja, egyetlen pihenő napom, sem éjszakám nem volt. Egyetlen izzásban égett az agyam, talán soha ennyire nem fűtött át a tűz, Ojraéltem egész életemet. S nem ts kívánok többé magammal foglalkozni. T

ízéves koromig több történt velem, mint azóta ötven év alatt. Írhatnám még világ végéig, az életem végéig. Minek. Ennél többet nem mondhatok magamról. A többit a regényekben megírtam. Még szeretnék néhány vallomást a színpad zárt formájában egy pillanatban együtt lobogva fel embertestvérekkel. Es aztán még egy kicsit heverni az őszi verőfényben. Akkor rávéshetem a márványnév jegyre: ÉLTEM. ('Részlet az Eletem regényéből.] 1863. deeambw.fi. * ÜJ SZÓ 5