Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-27 / 355. szám, péntek

• • g • • • p •••••••••••• u| } | f | iJJJm elk • • G G H H • "1 • Q Q • • • • _0__'2 • i x - -- - , - - - C í-' ' V. ' i - •• • • m^m <j Jelenet a Valami másról című cseh filmből. A mozik ünnepi műsorában álta­lában könnyű és szórakoztató filmek szerepeltek. A sikeres felújításokon kívül nagy látogatottságnak örven­dett Peter Solan új szlovák filmjének bemutatója, melyhez bővebben visz­szatérünk: Aro az ablakban. A közön­ség Josef Mach rendezésében filmen láthatta viszont a TV-ből ismert nép­szerű Három férfi egy házban soroza­tot. Rudolf Mareš és Vladimír Sís Vlasta Burian legsikerültebb filmjei­ből állított össze medailónt A ko­mikusok királya címmel. Az új filmek közül figyelemre méltó VSra Chytilo­vá, a tehetséges fiatal cseh rende­ző. A második vágány című NDK-film egyik jelenete. VALAMI MÁSRÓL című filmje. Chytllovára az idén fi­gyelt fel a közönség, amikor első Já­tékfilmjével, a Zsáknyi bolha a mennyezeten című alkotásával debü­tált. Chytilová modern filmművészeti kifejezésmódra törekvő egyéniség. Legújabb filmje az életrealitások ösz­szehasonlítására épül, kerülve a tör­ténet dokumentum-Jellegét. Két törté­net hősévé teszi meg a ma asszonyát. Az egyikben Eva Bosákovát, a híres sportolót mutatja be, a másikban egy háztartásához kötött asszonyt. Mind­ketten a ma asszonyai és közösek a problémáik. Ezért a két történet szer­vesen összefügg egymással, az egyik történetben felvetett kérdésekre ta­lán a másik történetben találunk vá­laszt. Érdekes, hogy a rendező hivatá­sos és nem hivatásos színészekkel is dolgozott, mégsem látunk valamilyen stllustörést. Chytilová eredeti kifejező módjá­val, egyéni filmstílusával megkedvel­tette magát a nézőknél és a hazai filmművészet nagy tehetségének ígérkezik. Lélektani motívumokra épül a töb­bi új film is, ám egyik sem éri el Chytilová filmjének színvonalát. Ing­mar Bergman ERDEI EPER pímfi filmjében egy emberkerülő öreg professzor hibáinak felismerését, a reális életbe való visszatérését ra­gadja ki alapmotívumul. Maga a tör­ténet meglehetősen idegen tőlünk, egy más világra Jellemző, bár Berg­man poetizmusa vonzóvá teszi. Lélektani felépítésű a lengyel Jan Rybkowski filmje is. A MÚLT KÁVÉHÁZA Egy ódon kisvárosi kávéház a törté­net színhelye, itt találkozik össze há­rom ember, itt peregnek le filmsze­rűen elrontott életsorsok. Kisiklott emberek életregénye játszódik le epi­zódszerűen a múlt emlékei nyomán. Érezzük, mennyi egyéni bajt, nehezen gyógyítható lelki tragédiát okozott a háború. Együtt örülünk a film hősei­vel, amikor az elhagyott feleség és a férj között sok minden tisztázódik. Rybkowski filmjének nincs nagy mondanivalója, viszont vonzóvá teszi az, hogy mélyen emberi. A MÁSODIK VÁGÁNY Joachim Kunért rendező NDK-filmje óvatlanságból egyszerű bűnügyi tör­ténetté degradálódik, pedig a törté­net lélektani helyzeteivel nagy lehe­tőségeket nyújtott komoly dráma ki­bontakozására. Alapmotívuma a lel­kiismeret drámája, ez azonban a tör­ténetben félresiklik, „második vá­gányra" terelődnek a nyomozás szá­lai, amikor valamilyen vasúti lopás miatt kerül gyanúba az örökké rette­gő Brock vasutas, aki a háború alatt gyávaságból elárulta egy üldözött an­tifasiszta rejtekhelyét. A rendező leg­nagyobb hibája, hogy elszalasztotta a főszereplő lélektani helyzetéből adó­dó drámai lehetőségek kiaknázását.' (L) Hoffmeister-kiállítás Prágában Vítézslav Nezval befejezetlen em­lékirataiban a következőket írta Adolf Hoffmeisterről: „Ügy is morid­hatnm, szinte vétkesen sokolda­lú". Ezekre a szavakra kell gondol­nunk, amikor a prágai Mánes Galé­riában elénk tárul Adolf Hoffmeister képzőművészeti alkotásainak egye­temes kiállítása, amely az 1917 és 1936 között készült műveit öleli fel. A kiállítás a kiállított anyag nagy­sága ellenére sem nyújt teljes képet Hoffmeisterről, s csak részben fi­gyelmeztet arra, hogy alkotójuk a húszas-harmincas években a cseh baloldaliak élcsapatának egyik vezető egyénisége volt. Az irodalmár Hoff­meister a kiállításon háttérbe szorít­ja a rajzoló, a karikaturista, az Il­lusztrátor Hoffmeister. Hoffmeister művészt tevékenységé­re és alkotásaira — s nemcsak a kép­zőművészetben, hanem a művészet minden terén — elsősorban az egy­séges politikai világnézet tükrözése, továbbá tömören kifejezett humora, kifejezési eszközeinek mértéktartó fegyelmezettsége s éles, gyors meg­figyelőképessége jellemző. Művészeté­nek ezeket a legyeit viseli 1934-ből Nezval arcképe, 1927-ből a Majakov­szkij-portré, Gorkij, a Csapek-testvé­rek, Voskovec és Werlch stb. képel, valamint háború utáni alkotásai. Ha végignézzük a kiállított anya­got, Időrendben is elénk tárulnak a modern művészet történetének lap­jai. Am Idézzük a katalógust: „Hoff­meister rajzai mindig telítve vannak a megismerés drámai feszültségével. Ha Hoffmeister rajzain kacagunk, a karikaturista éles megfigyelőképes­sége késztet nevetésre s nem áldoza­tai." A Mánes Galériában rendezett ki­állítás megmutatta, hogy Adolf Hoff­meister, mint festő és rajzoló olyan egyéniség, aki kultúránkban határo­zott helyet harcolt ki magának. A ki­állításból azonban azt a következte­tést is leszűrhetjük, hogy Hoffmeis­ter alkotásait nem ítélhetjük meg csupán a humor szempontjából, ha­nem emlékezetünkbe vésődik alkotó­juk mélységesen emberi, sokszor fi­gyelmeztető és harcosan politikai ma­gatartása ls. —rp­Űj fogalmak a technika világában Nem hiába nevezik a huszadik század második felét a második tech­nikai forradalom korszakának. Az utóbbi két évtizedben soha nem látott ütemben fejlődött a tudomány. Egyik napról a másikra új tudomány­ágak születtek, a tudósok régebben lehetetlennek tartott tudományos eredményekkel lepik meg mostanában egyik napról a másikra a vilá­got. A harmincas évek átlagmérnöke szájtátva hallgatná azokat a fo­galmakat, amelyeket ma minden középiskolás szinte mér hétköznapi­nak tart. Az atomreaktor, a plazma, az interkontinentális rakéía, az űrrepülés, a szputnyik — mind olyan fogalmak, amelyek csak az utóbbi néhány évtizedben születtek. A fémmegmunkálás jövője és a plazma Nem is olyan régen még azt taní­tották az atomról, hogy ez az anyag­nak tovább már nem bontható része. Az emberi géniusz azonban önmagát tagadta volna meg, ha belenyugodott volna ebbe a megállapításba. A negy­venes években sikerült műszakilag megoldani az atomhasadást. Ezt, ter­mészetesen, az emberiség nagyobb része kizárólag csak az atombomba megszerkesztésével hozza összefüg­gésbe. Az öt világrész atomkutatői­nek többsége azonban mindamellett, hogy némely országokban csúfosan visszaéltek a tudomány adta ered­ményekkel, nem mondott le arról, hogy az atomkutatás eredményeit az emberiség szolgálatába állítsa. A szak­lapok nemrég hírül adták a világ­nak, hogy a fizikusok felfedezték a valaha oszthatatlannak mondott atom sorrendben már 34. elemi részecské­jét. Az atomkutatás során az elmúlt években több gyakorlatilag ls ér­tékesíthető eredmény született. Ma az atomfizika segítségével már em­bert gyógyítanak, a növénytermesz­tésben az anyagcsere megfigyelése után szebb eredményeket érnek ei és — például az úgynevezett ívplaz­ma segítségével — megteremtik tech­nikusaink a jövő fémmegmunkálási eljárásait. Mint tudjuk, a korszerű rakéta­technika, a hadiipar, de a minden­napi élet adta feladatok is olyan fémötvözetek előállítására késztették a műszaklakat, amelyeket hagyomá­nyos módon már lehetetlen megmun­kálni. A legkeményebb volfrámacél ötvözetnél ls jobb tulajdonságokkal bír j>éldául a szovjet ipar előállítot­ta ötvözet, amely a fémek és egyes kerámiai anyagok keverékéből — ve­gyületéből készült. Ennek az anyag­nak kiváló szilárdsága, rugalmassága van és néhány ezer fokos hőmérsék­letnél ls megtartja eredeti formáját, tulajdonságalt. Hogy a kiváló anyagból alkatrésze­ket is lehessen gyártani, a techniku­sok az atomfizikából szerzett tapasz­talatokat gyümölcsöztették a gyakor­latban. Olyan készüléket szerkesztet­tek, amelynek segítségével úgyneve­zett p 1 a z m a 1 v e t lehet előállí­tani. De mielőtt az új eljárás gyakor­iéit! alkalmazásának előnyeiről beszél­nénk, talán mondjuk el röviden, mi is a plazma. A plazma a gáznak az a halmazál­lapota, amelyet az rendkívül magas hőfokon alkot, ahol már nemcsak a molekulák szakadnak atomokra, hanem az atommag körül keringő elektrónok is leszakadnak. A plazmaív keletkezése termonuk­leáris folyamat, tehát ívplazmát csak jelentős hőfoknál lehet előállítani. Az új típusú anyagok megmunkálá­sára szolgáló plazmaívvágó berende­zés voltaképpen egy erősen összpon­tosított és magas hőmérsékletű „szű­rólángot" előállító hőforrás. A hőt plazmaállapotban levő gáz szolgáltat­ja, amely — mint már előbb ls mondtuk — elektronok- és atom-ál­lapotban levő gázrészecskék keveré­kei Az újrendszerű íwágó segítségé­vel 8000—30 000 C fokos hőmérsékle­tű lángot lehet előállítani. Ez lehe­tővé teszi bármilyen eddig ismert anyag vágását, hegesztését, forgá­csolását és egyéb megmunkálását. Az ipari szakemberek, tekintettel az új ötvözetek mind szélesebbkörű elterjedésére, nagy jövőt jósolnak a plazma segítségével történő megmun­kálásnak. Plankton — a jövő élelmiszere? Az ENSZ statisztika szerint a föld­golyó lakóinak száma nem is olyan sokára elér! az ötmilliárdot. A népes­ség rohamos szaporodásáról olvasva sokan önkéntelenül ls azt kérdik: nem kell az emberiségnek éhhaláltól fél­nie? Húsz, vagy ötven év múlva el tudia-e majd tartani a Föld az öt, vagy talán már tízmilliárdnál ls több embert? A szocialista tábor tudósa! már be­bizonyították, hogy a földgömbön még távolról sincs kihasználva az élel­miszer-szerzés összes lehetősége. A szovjet emberek bebizonyították például, hogy a sivatagot ls termővé lehet tenni, a ma megművelt terüle­tek terméshozamát ls néhányszorosá­ra lehet emelni. Sőt ml több, a biológusok ma már a tenger vizében is mérhetetlen mennyiségű, az emberi táplálkozásra alkalmas szerves anyagot fedeztek fel. Ha csak egy cseppnyi tengervi­zet is mikroszkóp alá teszünk, tö­mérdek — szabad szemmel nem is látható — növényt és állatkát fede­zünk ott fel. A p 1 a n k t ó n-ok vol­taképpen egysejtű moszatok, melyek óriási mennyiségben „népesítik" be a tengerek vizét. A p 1 a n k t ó n-ok tanulmányozá­sát a tudósok az utóbbi időben már több országban is megkezdték. A föld­rajztudósok ugyanis észrevették, hogy a Csendes-óceán némely szigetein a bennszülöttek táplálékul is felhasz­nálják a méreteikre nézve a növényi planktónoknál nagyobb állati plank­tónokat. A kísérletek során elsősor­ban az érdekelte a tudósokat, emberi táplálkozásra egyáltalában alkalma­sak-e ezek a parányi élőlények. Mert ha igen, akkor az emberiség nagy része élelmezési gondjait szinte egy csapásra meg lehetne oldani. Mert elsősorban is a tenger vize az ilyen élelmiszer kimeríthetetlen forrásává válna, másodsorban pedig nem kel­lene félnünk a föld túlnépesedésétől. A plankton-hálóval kihalászott pará­nyi élőlények szárított állapotban kilogrammonként 4000 kalória táp­anyagot tartalmaznak. A plankton fo­gás gépesítése után sok száz millió ember napi élelmiszer szükségletét lehetne így fedezni. A tudósok azóta már kiderítették, hogy ezek a tengeri élőlények bizo­nyos mérgező anyagokat is tartal­maznak, amelyek károsan hathatnak A rádió-vevőkészülék szekrényének méreteitől — mindjárt le kell szö­gezni — nem függ a vett hang mi­nősége. A régebbi típusú vevőkészülékek röviden megmondva nincsenek fel­szerelve a sztereoíónikus, más szóval térhatású reproduktorokkal. miáltal a készülékből sugárzó beszéd, vagy zene „laposnak" — két dlmenziójú­nak tűnik. Az emberi fül — főleg mert a ter­mészet erre „szoktatta" az embert — már hozzászokott ahhoz, hogy a hangforrástól a fülbe jutó zörejt, vagy zenei hangot térszerűen — te­hát távolságilag is — érzékelje. Ha becsukjuk szemünket és úgy hallgat­juk valaki beszédjét, vagy például a távoli égzörgést, azt is meg tud­juk elég nagy pontossággal állapí­tani, milyen irányból érkezik a hang. Szinte „látunk" a füleinkkel. Persze csak akkor, ha a hang közvetlenül ős nem reproduktoron keresztül köz­vetítve érkezik hoznánk. Ha viszont a rádió hangversenyter­méből, vagy a stúdióból a rádió ve­vő-készüléken keresztül hallgatjuk az adást, nem tudjuk megállapítani, a hangversenyterem melyik részébeiv jobbra, vagy balra, elől, vagy hátul van-e elhelyezve pé.'dául a szaxofón, vagy a rádiójáték feljátszásakor a térben hogyan vannak elhelyezked­ve a színészek. Mivel nem látjuk » szereplókat, az a benyomásunk, hogy minden hang egy helyből Jön. A régebbi típusú rádiókészülékeket hallgatva legalább is ez volt a be­nyomásunk. A rádiógyárak techniku­sai, mérnökei az utóbbi néhány étr alatt már kidolgozták a térhatású — sztereoíónikus — adós és vevés elveit és ma mér sorozatban is gyártják éé piacra is kerültek az első ilyen ve­vőkészülékek. Az egész újításnak az az alapja, hogy egy rádiókészülékhez több, bi­zonyos módon széthelyezett repro­duktort kell használnunk. Mivel a hangszórók több pontból sugározzák a zenét, vagy a beszédet és mivel aa ember az adást két füllel hallgatja, a kettő közül az ejyik fülbe — ha az emberi szervezetre, ha kizárólag . „ . „ . csak planktönokból állítanánk összl klS kUlönbsesgel 1 5 ~ » elkésve é r' az étlapot. A toxlnokat azonban kl le het vonni a planktonokból, így utá­na egészen élvezhető, cukorban, fe­kezík az adás. Ilymódon azután —• hasonlóképpen, mint a természetben — az ember már érzékelni tudja a hérjékben és vitaminokban gazdag térhatást. Lényegesen leegyszerűsít­ejándékot nyújt a tenger az emberi­ségnek. Az emberiség táplálkozásának jö­vőjét illetően tehát nem kell félni. A szárazföldi táplálék-források mel­lett a földgömb kétharmadát bebo­rító tengerek is gondoskodnak a föld lakólnak élelméről. Napirenden: a sztereofónia Ha az ember összehasonlítja egy zsebben is hordható tranzisztoros rá­dió zenéjét a legújabb típusú — de nagyobb méretű — rádióvevő készü­lékek adta zenével, meglepődik. Amíg a tranzisztoros vevő sekélyes, nyers hangot ad, addig a „Filharmónie", vagy az „Echo" rádiókészülékek hangversenytermek zenéjére emlékez­tető hangot adnak. Talán a méretektől függ, melyik rádiókészülék milyen hangot ad, gondolja a laikus. Vagy valamilyen más tényező játszik itt közre? ve: A különböző hangforrásokból (hangszórókból) különböző becsapó­dási szöggel érkező hang alapján a t embernek úgy tűnik, mintha szinte látná is, hogyan vannak a stúdióban széthelyezkedve a hangforrások. A sztereoíónikus rádió-vevőkészü­lék hasonló módon „csapja" be az emberi érzékszerveket, mint a szé­lesvásznú film. Itt az ember a vetí­tés nézésekor úgy érzi, mint önma­ga is ott lenne a történés színhe­lyén. A sztereoíónikus rádióké­szüléket hallgatva az ember szinte „látja" a szereplőket. A távhatású rádiókészülékek soro­zatgyártásának megkezdése fontos lépést Jelent a rádiótechnika kor­szerűsítésének történetében, mert él­vezetesebbé, természetesebbé teszi a zenét és a reprodukált hangot álta­lában. (tm) ÖNKISZOLGÁLÓ RUHATISZTÍTÓ ÜZEM A bratislavai Helyi Szolgálta-, tási Üzem a Du-. na utcában e na­pokban nyitotta meg hazánk első önkiszolgáló ru­hatisztító üze­mét, ahol két géppel fél óra alatt kilenc ki­logramm ruha tisztítható. Ké­pünlkön az új önkiszolgáló tisz­títóüzem látható. (Alojz Prakeš — ČTK — fel vétele) 1963. december 20. * (j{ SZÖ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom