Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-23 / 353. szám, hétfő

Növeljük ideológiai munkánk színvonalát (Folytatás a 3. oldalról) lékében keményen fellépünk a fene­gyerekekkel és a társadalomellenes elemekkel szemben. • • * 'A tanuló Ifjúság oktatásával és kömmunista nevelésével egyetemben a dolgozók nevelése és oktatása az állami és üzemi iskolákban, valamint az iskolán kívüli oktatási rendszer keretében, főként Szlovákiában társa­dalmunk további politikai, gazdasági és kulturális felemelkedésének, a munkatermelékenység emelkedésének és a minőség fokozásának sürgetően fontos feltétele. Még mindig fő prob­léma olýan szervezési formák és ösz­tönzöerők feltárása, amelyek lehető­vé tennék a szocialista rendszer lé­nyegéből ez irányban adódó lehető­ségek teljes kibontakozását. Ez a tény különösen égetően jelent­kezik Szlovákiában, mert az ipari és e mezőgazdasági elemi szakképzett­ség, a közép- és főiskolai végzettsé­gű dolgozók számának tekintetében jnég mindig aránytalanság mutatko­zik Szlovákia és a cseh országrészek feözött. Annál szigorúbban kell elítél­ni a közömbösség minden megnyilvá­nulását, e kérdés lebecsülését vagy felületes kezelését, a dolgozók to­vábbképzése feltételeinek megterem­tésére vonatkozó párthatározatok és állami utasítások elhanyagolását. A szóban forgó párt- és kormány­határozat kidolgozásának és végre­hajtásának az SZNT iskola- és műve­lődésügyi osztálya által végzett elem­zése megmutatta, hogy e téren sok fogyatékosság van még az olyan fon­tos üzemekben is, mint például a Považská Bystrica-i Klement Gottwald Üzem, a Kelet-Szlovákiai Vasmű, a Žiar nad Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés Gyár, a seredi Nikkel-kohó és más üzemek. Sok gyárban nem te­remtenek olyan feltételeket a munká­juk mellett tovább tanulóknak, ami­lyeneket a párt- és kormányhatároza­tok elrendelnek. Másrészt viszont olyan egyéneknek, akiknek képessé­gük sincs a tanulásra és nem is érdekli őket a tanulás, tanulmányi kedvezmények ürügyén lehetővé te­szik a naplopást. Az iskolák a maguk részéről nem eléggé biztosítják a dol­gozók magas tanulmányi színvonalát, nem biztosítja ezt a tantervek szer­kezete, az oktatás és a konzultációk színvonala sem. E munkában nem kis szerep vár a Népművelési Intézetre és a rí@p~-" művelési Intézményekre, amelyeknek le kell vetkőzniük a régi „kultur­munkálkodás" jellegét és azokkal a minőségileg új feladatokkal kell tö­rődniük, amelyek a tudomány, a tech­nika, az ipari és a mezőgazdasági munkaszervezés jelenlegi helyzetéből adódnak. Nem vagyunk az ellen, ha a nép­művelési intézmények megtanítják a faluslakat varrni és főzni, könyvet forgatni stb. Az élet azonban sokkal sürgetőbben követeli, hogy megis­mertessék a tömegeket a legújabb tudományos és műszaki vívmányok­kal, főként a munkájukhoz szükséges ismeretekkel. Nagyon sürgős feladat a világnyelvek tanfolyamainak meg­szervezése. Ilyen tanfolyamok egyet­len nagyobb népművelési intézmény munkájából se hiányozzanak. A Po­litikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság is a dolgozók mű­veltségének fokozásában és szaktu­dásának növelésében lássa fő külde­tését. Külön kell foglalkoznunk a mező­gazdasági és a középfokú szakiskolák s általában az ipari tanulók oktatá­sénak problémáival. Mindnyájan tud­juk, hogyan fest a szlovákiai me­zőgazdasági dolgozók szakképzettsége az iparhoz és a cseh országrészekhez viszonyítva. A mezőgazdaságnak 1970-ig az ipar színvonalára kell emelkednie. Jól képzett emberek nél­kül, tehát a mezőgazdasági iskola­rendszerben eszközölt újabb messze­menő intézkedések nélkül ez nem va­lósítható meg. 1970-ig ki kell építeni a mezőgaz­dasági szakmai tanulóhelyek hálóza­tát, amelyek vállalati intézmények­ként létesülnek az állami gazdasá­gok, a GTÁ-k és az ipari jellegű mezőgazdasági üzemek mellett. Súlyt helyezünk arra, hogy a mezőgazdasá­gi üzem a fiatal szakképzett dolgozók számára jó munkafeltételeket bizto­sítson, megfelelően díjazza őket és céltudatosan kiküszöbölje a mező­gazdasági munkák idényszerűségének hatását. Feltételezzük, hogy ezek az intézkedések a jó nevelőmunkával együtt lehetővé teszik, hogy a mező­gazdaságot szakképzett fiatalokkal töltsük fel, mégpedig a szükséges számban. De nemcsak a mezőgazdaságban, — amelynek most különös figyelmet szentelünk —, hanem a népgazdaság valamennyi ágában és egész iskola­rendszerünkben fokozott gondot kell fordítanunk a tanoncképzésre. A CSKP Központi Bizottsága új­ból hangsúlyozta, jelenleg elsősorban arról van szó, hogy stabilizáljuk és javítsuk a tanonciskolák és szakmai tanulóhelyek pedagógiai kádereit, tantermeket, műhelyeket és interná­tusokat létesítsünk, megjavítsuk az elméleti oktatást és a gyakorlati ki­képzést, hogy fokozatosan megszün­tessük a diákok és a tanoncok kö­zötti válaszfalat. E téren különösen Szlovákiában nagy feladatok várnak a vállalatokra és az üzemekre, ame­lyeknek a társadalom érdekében, de saját munkahelyük fejlesztése érde­kében is gondoskodniuk kell az után­pótlásról — a tanoncokról. Meg kell teremteniük annak a feltételeit, hogy tényleges fordulat álljon be a tanonc­képzés és nevelés korszerűsítésében. Vannak Szlovákiában vállalatok, ahol jól gondoskodnak a tanoncképzésről. Közéjük tartozik például a sninai Vi­horlat, a humennéi Chemko, a sviti Chemosvit, a košicei CSSZÁV, s az utóbbi Időbén a bratislavai Magas­építő Vállalat, a Podpolianyi Detva Gépgyár, és számos más vállalat, fő­ként olyanok, amelyek már hosszabb hagyományokra tekintenek vissza a tanoncképzésben. De nem kevés azok­nak a vállalatoknak a száma sem, amelyeknek igazgatói, pártszervezetei és FSZM-szervezetei a legélesebb bí­rálatot érdemlik a tanoncutánpótlás nevelésében tanúsított hanyagságu­kért. Ezekben a vállalatokban csak a mai feladatok teljesítését tartják szem előtt ás nemlátják a távlatokat. A kerületi és járási pártbizottságok plénumain konkrétan meg kellene nevezni e vállalatokat és hasznos lenne a tanoncképzés helyzetének elemzése. E nem kielégítő helyzet kialakulásában azonban részük van az illetékes szakágazatoknak is. Az ifjúság és a felnőttek nevelésé­ben és oktatásában progresszív sze­repet kell játszania a pedagógiai tu­dománynak is. Erre akkor lesz ké­pes, ha mentesül a sematizmustól és a dogmatizmustól. A párt elvárja, hogy a pedagógiai tudomány megfe­lelő időbeli előnnyel fogja megol­dani a legidőszerűbb gyakorlati prob­lémákat. Feladata elsősorban az, hogy behatóan, tudományos módsze­rekkel elemezze a nevelés és oktatás folyamatát, s az összes pedagógiai té­nyezőket, olyan problémákat vessen fel, javasoljon és kísérletezzen kl a gyakorlatban, amelyek döntőek az if­júság és a felnőttek oktatásának és nevelésének fejlesztése szempontjá­ból. I A nevelés és az oktatás terén az általános javulás érdekében feltétle­nül fokozni kell az iskolaigazgatási szervek felelősségét, az SZNT-től kezdve egészen az egyes Iskolaigaz­gatóságokig. Főként az SZNT irányí­tó és ellenőrző tevékenységének ha­tékonyságát kell növelni, mert az SZNT mindenképpen felelős az okta­tás és a nevelés állapotáért Szlo­vákiában. A felvetett kérdésekkel nemcsak a szlovákiai, hanem kerületi és járási méretben ls foglalkoznia kell. A Szlovák Nemzeti Tanács és a nemzeti bizottságok felelősek a ma­gyar és ukrán tannyelvű nemzetiségi iskolák fejlődéséért is. Ezeknek az iskoláknak ugyanolyan, sőt néha még nagyobb figyelmet kell szentelni, mint más iskoláknak. Itt a fő fel­adat a nevelési-oktatási folyamat ál­talános színvonalának emelése, ugyanakkor Javítani szükséges az anyanyelv és a szlovák nyelv, a ma­tematika, fizika és a többi tantárgy tanítását, s szüntelenül fokozni kell a tanítók pedagógiai, valamint esz­mei-politikai tudását. Különös gon­dot kell fordítani a magyar, ukrán és szlovák Iskolák együttműködésére, főként a vegyes iskolákban. Az SZLKP KB mai ülésén Is szük­ségesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy a tanítókról, a tanítók iránti viszonyról s a tanítók küldeté­séről hozott párthatározatok és irány­elvek továbbra is időszerűek és ér­vényesek. A kommunistáknak gondos­kodniuk kell e határozatok teljesíté­séről és irányelvek betartásáról, s nem szabad eltűrniük, hogy a gya­korlatban elferdítsék vagy megszeg­jék őket. Az utóbbi években a párt gondoskodása e téren szüntelenül fokozódik. Ennek ellenére néhol, né­mely járásban adódnak esetek, ami­kor helytelenül tekintenek a tanítók munkájára. Akadnak még funkcioná­riusok, akik durva és érzéktelen ma­gatartást tanúsítanak a tanítók bonyo­lult, igényes munkájával szemben. Nem alkalmazzák az ideológiai meg­nyerés és meggyőzés módszerét, gyakran durván parancsolgatnak, ami nemegyszer a politikai primitivizmus­sal határos, örvendetes tény, hogy nálunk egyre kevesebb Ilyen jelen­ség fordul elő, ami főként pártunk­nak a személyi kultusz, a szektás és dogmatikus módszerek elleni harcá­nak köszönhető. De még észlelhetők hasonló jelenségek, s ezért itt az ide­je, hogy megfelelő következtetéseket vonjunk le mindazokkal szemben, akik ilyen módszereket alkalmaznak, hogy ne okozhassanak kárt az isko­lák munkájában, s a fiatal nemzedék nevelésében. Ez a feltétele annak, hogy a tanítóktól megkövetelhessük a felelősséget az iskolai nevelőmunka, de ugyanakkor az önkéntes nevelő­munka iránt, valamint az iskolán kí­vüli felette szükséges társadalmi mun­ka Iránt is. Megkívánjuk, hogy mű­velődjenek, gyarapítsák tudásukat, s így mielőbb megszűnjék a szakkép­zettség hiánya, ami nagymértékben gátolja iskoláink fejlődését. A párt már nemegyszer hangsúlyoz­ta, hogy a tanítók alkotómunkájához a nemzeti bizottságok kötelesek a szükséges feltételeket megteremteni, kötelesek segítséget nyújtani elszál­lásolásukban, étkeztetésükben, kul­turális népművelő tevékenységük, ren­dezett egyéni életük feltételeinek ki­alakításában. Az iskola munkájára fő­ként az van rossz hatással, ha a ta­nító nem lakik működési helyén. Szlo­vákiában aránytalanul nagy azoknak a tanítóknak a százaléka, akiknek hosszú, több kilométeres utat kell megtenniök az iskolába. Az Iskola- és Kulturális Ügyi Mi­nisztériumnak az SZNT iskola- és kul­turális ügyi osztályával karöltve fon­tolóra kell vennie olyan Intézkedé­sek egész rendszerét, amelyek meg­javítanák a leendő tanítók kiválasztá­sát és előkészítését, megszüntetnék a mai fogyatékosságokat s lényegesen növelnék a tanítói hivatás vonzó­erejét. A tanító iránti, valamint a tanító eszmei-politikai, pedagógiai és szak­mai színvonala állandó emelésére irányuló helyes viszony megteremté­sére, elsősorban a pártszervezeteknek kell törekedniük. Nemcsak az Iskolai alapszervezetek, hanem a falusi és üzemi szervezetek, a járási pártbi­zottságok is óriási felelősséget visel­nek a pártpolitika lenini érvényesí­téséért az iskolákban és a tanítók körében. Komoly nevelési és szociális prob­léma a különböző testi és szellemi fogyatékosságban szenvedő különös gondoskodást igényelő gyermek ne­velése. A Szlovák Nemzeti Tanácsnak mi­előbb felül kell vizsgálnia a külön­leges gondoskodást igénylő ifjúság intézeteinek egész irányítási rendsze­rét és anyagi ellátottságát. Az égető feladatokat mielőbb meg kell oldania és gondoskodnia kell arról, hogy e komoly problémákat ne kezeljék kö­zömbösen. Főként azzal kell törőd­nie, hogy ne kerüljön sor felelőtlen beavatkozásokra a gyermekotthonok hálózatának építésében s az e gyer­mekekről való pedagógiai gondosko­dás fejlesztésében. E létesítmények céljaira, elvtársak, nem kell gyűjté­seket rendeznünk, mint ahogy egye­sek javasolják, hanem növelni kell a nemzeti bízottságok gondoskodását és felelősségét, s emellett fel lehet és fel kell használni a lakosság és az intézmények kezdeményezését és segítségét is. Beszámolója további részében Vasil Bilak elvtárs o CSKP KB határozata szellemében a CSISZ és a plonírszer­vezet munkájával foglalkozott, majd a főiskolákkal összefüggő kérdésekre tért át. Beszédében hangsúlyozta: A főiskolák továbbfejlesztésében hovatovább a minőségi szempont lesz a döntő. Hogy ezt a követelményt biztosíthassuk, meg kell teremteni a továbbfejlesztés feltételeit. Elsősor­ban az anyagi, műszaki, valamint a magasfokú káderpolitikái feltéte­lek megteremtéséről van szó. A szlo­vákiai főiskolák eddigi fejlesztését mindeddig egyrészt a főiskolák há­lózatának kiszélesítése, az egyes tan­székek számának növelése és a sza­kosítás elmélyülése, másrészt a hall­gatók számának rendkívül gyors nö­vekedése jellemezte. Ez főképp a műszaki főiskolákra, a természettu­dományi szakokra és az orvosi fa­kultásokra von^tkoiik. A főiskolák gyors fejlesztésével, elsősorban a hallgatók számának növelésével nem tudott lépést tartani a tantermek és a diákotthonok építése és a labora­tóriumhálózat továbbfejlesztése. Ugyanez érvényes egyes főiskoláknak képzett tanárokkal, docensekkel és adjunktusokkal való ellátására is. En­nek következtében főiskoláink több­ségében az utóbbi években arány­talanságok keletkeztek a hallgatók tervezett számának évről-évre való növekedése és a főiskolák anyagi, műszaki és oktató káderekkel való ellátása között. Különösen kritikus a helyzet e té­ren Bratislavában, elsősorban a Ko­menský Egyetem természettudományi karán, a Testnevelési Főiskolán, az orvosi karon, a Szlovák Műszaki Fő­iskola építészeti és elektrotechnikai karán, valamint a košicei főiskolá­kon. Egyhelyben topogni,vagy így to­vább folytatni a főiskolai oktatást, már csak a tanítás és a szakképzés rovására lehetséges. Ezekkel a prob­lémákkal ezért már a legfelsőbb párt­•és kormányszervek ls foglalkoznak. Intézkedéseket készítünk elő, melyek megvalósításával fokozatosan leküzd heíők a nehézségek. Nagy és rend­kívül égető probléma ez, annál is inkább, mert — a társadalom szük­ségleteiből kiindulva — a jövőben sem csökkenthetjük a főiskolai hall­gatók számának fokozását, sőt egyes szakokon még az eddiginél is gyor­sabban kell a hallgatók számát nö­velni. A főiskolai hallgatók számának növelését elsősorban a már eddig is meglevő főiskolák kiszélesítésével, a szakosítások számának emelésével és további fakultások, tanulmányi irány­zatok létesítésével kell biztosítani. Alapvető problémaként napjainkban — különösen a műszaki főiskolákon — az oktató káderek kérdése vetődik fel, mert főiskoláink színvonalának emelése ettől függ. Az egy főiskolai tanárra eső hallgatók száma a mű­szaki főiskolákon például rendkívül magas, ami komolyan megnehezíti az oktató-nevelő tevékenységet. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a szlo­vákiai főiskolákon többnyire fiatal tanerők vannak, akik az oktató mun­ka mellett szakmai továbbképzésük érdekében még maguk is folytatják tanulmányaikat. A főiskolai hallgatók számának fo­kozása nemcsak a professzorok és do­censek továbbképzését követeli meg, nemcsak a tudományos dolgozókat, hanem a legkiemelkedőbb gyakorlati szakembereket is be kell vonni a főiskolai oktatásba. A főiskolák már sok tapasztalatot szereztek a CSKP KB-nak az Iskola és az élet kapcsolata problémáival összefüggő határozatának megvalósí­tásában. A főiskolák már kidolgozták a CSKP KB-nak a kommunista neve­léssel kapcsolatos határozata végre­hajtásának módját, mert ez az előbb elmondottakkal szorosan összefügg. Azonban figyelmeztetni kell azokra a formalista megnyilvánulásokra, ame­lyek e munkával kapcsolatban sok­helyütt előfordultak. Leküzdésük ér­dekében még több elvi kérdés tisz­tázásra vár. Le kell szögezni, a fő­iskolásnak mi számítható be az okta­tással összefüggő gyakorlatba, ml se­gíti valóban a főiskolások szakmai továbbfejlődését, a gyakorlati élettel való kapcsolatot, és mi a hiábavaló Időpazarlás. E kérdések elvi tisztá­zásával egyidejűleg az oktatás és gyakorlat egyesítésének szervezési előfeltételeit is meg kell teremteni. A főiskolai — különösen a műsza­ki főiskolai oktatás hasznos új módo­zataként mutatkozik az újtlpusú isko­lák: iskola —' üzem formájá­ban való megoldása. A nagy ipari kombinátok mellett a Szovjetunióban és más országokban is alkalmazzák már az oktatásnak ezt a módját és jó eredményeket érnek el. Szlovákiá­ban elsőként a Szlovák Műszaki Fő­iskola kísérletezett, amikor a dubnl­cai konzultációs központ helyén egy kihelyezett munkahelyet létesített a gépipari és a kohóipari üzemek szá­mára. Azok a hallgatók tanultak Itt, akik diplommunkájukkal ezévben fe­jezték be főiskolai tanulmányalkat. Itt nyert továbbá elhelyezést az üzem hallgatóiból álló esti tagozat első és második évfolyama. Távúton 380 elv­társ tanul és ebben a tanévben Dub­nicán már a nappali tagozat 170 hallgatója is megkezdte tanulmányait a Szlovák Műszaki Főiskola gépészeti fakultásán. Igaz, hogy különféle — és nem jelentéktelen — problémák vannak még ezzel kapcsolatban. Az akadályokat és a fennálló problémá­kat azonban az ügy érdekében foko­zatosan el kell távolítani. Bilak elvtárs ezután a marxizmus­leninizmus tanszékeinek feladatairól beszélt és a főiskolai rendszer töké­letesítésének kérdéseivel foglalkozott. Pártunk Központi Bizottsága hang­súlyozta, hogy az irodalom és a mű­vészet a szocialista kulturális forra­dalom jelenlegi sokoldalú fellendü­lésének feltételei között a dolgozó tömegek mind szélesebb köreinek ter­mészetes szükségletét és életük múl­hatatlan részét képezi. Az irodalom és a művészet a párt ideológiai-neve­lő munkásságának fontos része. Ez határozza meg azokat az alapvető kri­tériumokat és követelményeket is, amelyeket társadalmunk és pártunk az irodalommal és a művészettel szemben támaszt. Szocialista társadalmunk és kom­munista pártunk mindig nagyrabe­csülte a művészetet és az alkotókat. A művészet segítséget nyújtott né­pünknek az új szocialista társadalom építésében, áldozatkészségre és hő­siességre serkentette. A személyi kultusz légköre nem támogatta, megfelelőképpen nem fej­lesztette, sőt néha lehetetlenné tette az alkotó tevékenységet. A művészet irányításában antileninista, adminiszt­ratív módszereket alkalmaztak, ami­nek következtében leegyszerűsítették és elferdítették a műalkotások érté­kelésének kritériumait. Az újszerűtől való félelem következtében gyakran csak külsődleges, látszólag szocialista vonások alapján ítélték meg a művek minőségét. Ez nemcsak a művészet felfedező, hanem társadalmi jellegét is gyengítette. Az Ilyen művek jellem­ző vonása volt aztán a szürkeség, a kezdetlegesség, a hamis pátosz, az olcsó dicsőítés stb. Csehszlovákia Kommunista Pártja már az SZKP XX. kongresszusától fo­kozatosan kiküszöbölte társadalmunk minden területén a személyi kultusz módszereit. Pártunk XII. kongresz­szusa Intézkedéseket foganatosított annak érdekében, hogy következete­sen felszámoljuk a személyi kultusz minden maradványát, s hogy már so­ha többé ne jöhessenek létre érvénye­sülésének feltételei. A CSKP XII. kongreszusát követő központi bizottsági üléseken ez az irányvonal tartalmat kapott és konk­rét formát öltött. A művészek dön­tő többsége örömmel fogadta a CSKP XII. kongresszusának következteté­seit és azokat helyesen értelmezte. Körükben is megkezdődött az aktivi­zálódás és az alkotó keresés egész­séges folyamata. Nagy részük igyeke­zett segítséget nyújtani a pártnak az élet lenini normáinak felújításában. Művészeink többségének biztonságtu­data megszilárdult, bátrabban foly­tatták alkotó munkásságukat. Másrészt egyesek mintha lábuk alól elvesztették volna a talajt, a múltban érvényesülő személyi kul­tusz leleplezése után is mindent fe­ketén látnak, nemcsak az életben, hanem az irodalomban és a művészet­ben is. Pedig abban az időszakban is jelentős és gyönyörű műveket alkot­tak, amelyek a korról tanúskodnak, a népet gazdagítják és a jövő nemze­dékeknek is hírt adnak korszakunk­ról. Ezért indokolatlan, hogy egyesek az igazsággal ellentétben álló néze­teket terjesztenek, borúlátóan sem­mibe veszik az említett Időszak al­kotó eredményeit. Mások a megújho­dási folyamat támogatásának örve alatt kultuszos módszerekkel „har­colnak" a személyi kultusz ellen és elferdítik pártunk XII. kongresszusá­nak irányvonalát. Ugyanakkor megfe­ledkeznek arról, hogy a megújhodási folyamat és a szocialista demokrácia teljes mérvű kibontakoztatása a párt és a Központi Bizottság érdeme. Ezekből a tényekből okulniuk kell elsősorban egyes folyóiratok szerkesz­tőségeiben dolgozó kommunistáknak. Például a Kultúrny život hasábjain majdnem minden számban komolyta­lan, elméletileg elhibázott eszmefut­tatások látnak nyomdafestéket, ame­lyek megtévesztik az olvasókat. Hangsúlyoznunk kell, hogy csak kevés hibás cikk jelent meg szlovák írók tollából, többnyire olyan embe­rek voltak szerzőik, akik azelőtt so­hasem írtak a Kultúrny životba. A Kultúrny život bírálata nem je­lenti a művészértelmiség bírálatát, hanem a Kultúrny život szerkesztési munkájára vonatkozik. Ez nem fe­nyegetés, hanem komoly figyelmezte­tés a szerkesztőségnek, amely Ilyen helyzetbe jutott. * A CSKP XII. kongresszusától eltelt időszak még igen rövid ahhoz, hogy nagy irodalmi és művészeti alkotások jöjjenek létre. Ennek ellenére meg­állapíthatjuk, hogy ebben az évben néhány figyelemre méltó irodalmi mű jelent meg. Megérdemelt érdeklődést váltott ki Novomeský „Vila Tereza" című poémája, Karvaš „Sebhelye", Mihálik költeményei stb. Megjelent né­hány fiatal szerző prózai műve ls. Ugyanakkor nyomdafestéket látnak olyan politikai esszék és eszmefutta­tások, amelyekben- előtérben áll a tárgyilagosságot nélkülöző érzelmi alaphang, az Igazságnak megfelelő értékelés rovására. Főleg a Jelenlegi költészet gondolati színvonala nyug­talanító. A versek jelentős része passzív. Kétféle módon nyilvánul meg mai költészetünk egy részénél a tár­sadalmi mondanivalótól valő Idegen­kedés. Vagy elhallgatja ezt a témát, vagy esztetizálásban éli kl önmagát. A próza most gyűjti az erőt, de túl­súlyban van benne az apró lélektani boncolgatás irányzata s nem fejezi ki az új társadalmi erőket, a társa­dalom igazságnak megfelelő filozófiai értékelését. Az embert ugyan bizo­nyos mértékig ábrázolja, de ez még nem jelenti a történelem ábrázolását. A szlovák színjátszás, amely az el­múlt években mennyiségileg kibonta­kozott, főleg a művészi színvonal nö­velését tartotta szem előtt. Különösen a Szlovák Nemzeti Színház és annak drámai együttese ért el magas mű­(Folytatás az 5. oldalon) ÜJ SZÓ 4 * 19B3. december 23,

Next

/
Oldalképek
Tartalom