Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-04 / 334. szám, szerda

KOZ Közlemény a csehszlovák­osztrák vegyesbizottság üléséről (CTK) November 27 és december 3 között ülésezett Prágában az a ve­gyes bizottság, amely a közös kőoiaj­é3 földgázlelőhelyek kitermeléséről kötött csehszlovák—osztrák egyez­mény alapján létesült. A vegyes bizottság a vysokál és zwendorfí közös lelőhelyről folyó földgázkitermelés eddigi eredményei­vel foglalkozott, felülvizsgálta a készletek kiszámítását és megállapí­totta a jövő évi kitermelést. Az ülésről szóló jegyzőkönyvet teg­nap Írták alá a két küldöttség ve­zetői, dr. Erich Pichler, az Osztrák Köztársasőg szövetségi külügyminisz­tériumának meghatalmazottja és Ja­romír Šimík, a csehszlovák tüzelő­anyagipari miniszter első helyettese. Jugoszláv vendégeink elutaztak Prágából (ČTK) — A jugoszláv iskolai dolgo­zók öttagú küldöttsége Szlavka And­rejovicsovának, Macedónia iskolaügyl­és népművelési titkárának vezetésé­vel november 19-től hazánk iskola­rendszerét és kulturális életét tanul­mányozta. A küldöttséget fogadta dr. Cestmlr Císaŕ, iskola- és kulturális ügyi mi­niszter és a vendégek beszélgetésen vettek részt a prágai Károly Egye­tem dolgozóival. A jugoszláv vendégek ma vissza­utaztak hazájukba. Libanoni kormányküldöttség a külkereskedelmi miniszternél (CTK) — A libanoni kormányküldött­ség a Szovjetunióból hazatérőben Prá­gában meglátogatta František Hamouz külkereskedelmi minisztert. A küldött­ség tagjai a Csehszlovákia és Libanon közötti kölcsönös gazdasági kapcsola­tokról tárgyaltak. Partizánskeban azon a helyen, ahol IS évvel ezelőtt Rudolf laíík, a kommu­nista Író és újságíró élt és dolgozott, a nevét viselS Irodalmi múzeum nyílt meg. Képünkön Stefan Junás, az SZLKP járási bizottságának vezetfi titkáré ün­nepélyesen megnyitja a múzeumot. (T. AndrejCák - CTK felvétele) SZERENCSÉTLENSÉG (ČTK) — Prága-kelet járásban a stránőicei vasúti átjárónál tegnap­előtt 16 óra előtt a Windobona nem­zetközi gyors összeütközött egy sze­mélygépkocsival. A Windobona az árokba lökte a személygépkocsit, amelyben a vezetőn kívül felesége és három kiskorú gyermeke ült. Az autó súlyosan meg­rongálódott, de csak az egyik gyer­mek szenvedett komolyab sérülést. A Windobona motorjának kijavítása után folytatta útját. Küzdjünk a tűi vész ellen František Svoboda, a Csehszlovák Tűzvédelmi Szövetség Központi Bi­zottságának elnöke, a tűzvédelem megszervezésének százéves évfordulója alkalmából a tegnap Prágában megtartott sajtótájékoztatón a szövetség jövő évben megrendezendő harmadik kongresszusának már folyamatban levő előkészületeit ismertette. Svoboda elvtárs történelmi vissza- életét. A sebesültek száma meghalad­pillantását követően vitaindító elő­adásában méltatta a szövetség eddigi munkáját, rámutatott a nehézségek eltávolításának módjaira és vázolta azokat az intézkedéseket, melyek el­kerülhetetlenek a további feladatok teljesítése érdekében. A jelenleg működő 16 704 helyi és üzemi tűzoltóegységnek hazánkban ma 700 000 tagja van. önfeláldozó, lelkes munkájukkal felmérhetetlen szolgálatokat tesznek népgazdasá­gunknak. Tudvalevő, hogy a legtöbb esetben — nyolcvan százalékban — a tűzvészt a gondatlanság, hanyag­ság számlájára kell írnunk. Ezzel szorosan összefüggnek a gyermekek okozta károk, akik gyakran unalmuk­ban, időtöltésből nyúlnak a gyufához 1961 óta a mezőgazdasági üzemek­ben 5570 esetben keletkezett tűzvész. A kár meghaladja a 113 millió koro­nát. Áldozata: 33 emberélet és 395 súlyos sebesült. Az ipari üzemekben három év leforgása alatt 33 225 tűz­esetre került sor. A keletkezett ká­rok mintegy 146 millió koronára rúg­nak, emellett 3225 személy vesztette ta a 448-at. A tűzkárok azonban to­vábbi károkat vonnak maguk után, úgyhogy azoknak számokban való pontos kifejezése szinte lehetetlen. A lakóházakban 1961 óta 3157 tüz­esetet jegyeztek fel. A károk 17 mil­lió koronát tettek ki. Ezeknél 194-en haltak meg és 451 személy szorult hosszabb Ideig gyógykezelésre. De a tűzvédelmi szövetség tagjai­nak feladata a tűzoltáson, a károk aktív kiküszöbölésén kivül az után­pótlásról történő gondoskodás is. A dolgozók és polgárok kiképzése, tűzbiztonsági oktatása is kötelessé­geik közé tartozik. Emellett figyelem­mel kisérik üzemeikben a termelés minőségét, a terv pontos teljesítését. Számos kollektívájuk a XII. kong­resszus címének a viselője, többen bekapcsolódtak a szocialista munka­brigádokba. Kapcsolódjunk be ml ls minél töb­ben a tűzvédelembe, harcoljunk váll­vetve derék tűzoltóinkkal, főleg a további károk megelőzése érdekében. —km— Végeiért a Béke-világtanács ülése A béke-világmozgalom fokozza erőfeszítéseit a teljes leszerelésért A Lengyel Népköztársaság fővárosában kedden ért véget a Béke-világ­tanács többnapos ülése, mely befejezésül jóváhagyta a Kubáról, Dél-Viet­namról, 8z afrikai portugál gyarmatokról, a Dél-Afrikáról, Laoszról, Ko­reáról, a Malaysia Szövetségről, a nemzeti felszabadítás! mozgalomról, a palesztiniai kérdésről hozott határozatokat. Egyetértését fejezte ki a moszkvai atomcsend-szerződéssel, mely jelentős lépés az atomfegyverek végérvényes betiltása felé vezető úton. Varsó nem először látta vendégül a békeharcosok e legfelsőbb szervé­nek képviselőit. Először 1950-ben amikor a város már épült romjaiból, és az említett év novemberében a békevédők II. világkongresszusán. Varsó volt a Béke-világtanács meg­alakulásának színhelye is. A Béke-világtanács a lengyel fővá­rosban megvitatta a békemozgalom jelenleg legfontosabb problémáit — az általános és teljes leszereléssel a nukleáris háború veszélyével s a nemzetek függetlenségével összefüg­Erhard sorra látogatja a nyugati fővárosokat Bonn (CTK) — Ludwig Erhard nyu­gatnémet kancellár bonni sajtóértekez­letén kijelentette, hogy a közeljövőben valószínűleg február végén, újból talál­kozik de Gaulle francia elnökkel. A ta­lálkozót még De Gaulle Egyesült Álla­mokba való utazása előtt valósítják meg. Első találkozójukról Erhard azt mond­ta, hogy a Közös Piac és az Atlanti Szövetség kérdéséről, valamint Nyugat­Németország nukleáris védelmének biz­tosításáról tárgyaltak. Erhard reményét fejezte ki, hogy Johson elnökkel meg­egyeznek Kennedy elnök politikai Irány­vonalának folytatásában. Erhard beje­lentette, hogy a közeljövőben Londonba és Rómába látogat, A szocialista orszá­gokkal folytatott gazdasági kapcsolato­kat illető kérdésre Erhard azt felelte, bogy ellenzi a Szovjetuniónak nyújtott hosszú lejáratú hitelt, azzal a megoko­lással, hogy a Szovjetunió gazdasági erejének növekedése csökkenthetné a szovjet kormány megegyezési készségét. Ami a sokoldalú nukleáris erők kiépíté­sét illeti, Erhard kijelentette, hogy eb­ben a többi nyugat-európai országnak ls részt kellene vennie. Az ENSZ gazdasági bizottsága támogatja a nemzetközi gazdasági együttműködést New York (ČTKJ — Az ENSZ gaz­dasági bizottsága határozatot foga­dott el, melyben reményét fejezi kl, hogy a nemzetközi kereskedelmi kon­ferencia, melyet jövőre tartanak meg Genfben, megkönnyíti a nemzetközi kereskedelmi együttműködés alapel­veiről szóló nyilatkozat elfogadását. A határozat felhívással fordul az ENSZ Gazdasági és Szociális Taná­csához, hogy minél előbb szövegezzék meg a nyilatkozat javaslatát. HUSSZEIN jordániai király tegnap látogatásra Delhibe repült. A repülő­téren Rádhakrisnan indiai elnök, Dzsavalharal Nehru miniszterelnök s más közéleti személyiségek fogad­ták. (CTK) áz elmélet és a gyakorlat egységéért (Folytatás az 1. oldalról) állóságot adott a járási és helyi párt­szerveknek, illetve szervezeteknek a tartalom kiválasztásában. A falusi és üzemi pártszervezeteknek alapos po­litikai, gazdasági és ideológiai elem­zést kell tenniök és az üzem, vagy a község legfontosabb és legdöntőbb problémáinak figyelembe vétele alap ján kell meghatározniuk a pártokta­tás tartalmát Sok pártszervezet azonban csak gépiesen elfogadja a járás által javasolt témákat és nem veszi figyelembe saját szükségleteit és feltételeit. Bár a járási pártbizott­ság által javasolt témák általános­ságban kifejezik a járás szükségle­teit, nem vehetik figyelembe teljes mértékben az egyes községek és üze mek sajátos feltételeit, problémáit. A Központi Bizottság határozata hangsúlyozza a megkülönböztetés szükségességét a párton belüli neve­lésben. Ez azt jelenti, hogy a tanfo­lyamokat a hallgatók beosztása és po­litikai felkészültsége szerint megosz­tottan kell megszervezni. A tanulók­nak az egyes alakulatokba való be­osztását egyénenként, jól átgondol­tan kell elvégezni. Figyelembe kell venni a munkabeosztásukkal járó szükségleteiket, funkciójukat, politi­kai-ideológiai ismereteik színvonalát, általános műveltségüket, valamint ér­deklődésüket a marxizmus—leniniz­mus problémái (ránt. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a differenciált­ság elvének következetes betartása je­lentősen befolyásolja a nevelés gya­korlati eredményeit. A járási párt­bizottság ezért törekedett a párton belüli nevelés formáinak és módsze­reinek sokrétűségére. Járásunkban a tagjelöltek és a fiatal párttagok ré­szére ez idén 71 alapfokú kör léte­sült. Negyvennégy esti Iskolát nyi­tottunk, amelyekben 1051 elvtárs ta­nul, továbbá a magántanulók részére 55 tanulmányi csoportot alakítottunk. A Felsőpatonyi Egységes Földmű­vesszövetkezet mellett működő üzemi pártszervezet például megalakította a falusi lektori kart, a pártaktíva ré­szére esti iskolát nyitott, továbbá egy tanulmányi csoportot szervezett a ma­gántanulók számára és két alapfokú kört létesített. Ezekbe az alakulatok­ba a kommunistákat és a pártonkl­vülieket politikai felkészültségüket és szükségleteiket figyelembe véve osz­totta be. Nagyon helyesen járt el pél­dául a Járási Egészségügyi Intézet mellett működő pártszervezet is, amely szintén átgondoltan, céltuda­tosan szervezte meg a párton belüli nevelést. Sok gondot okoz a párton belüli nevelés megszervezése a kis létszá­mú szervezetekben, amelyekben rend­szerint nincsenek fejlett propagandis­ták. Ezek a szervezetek fokozott mér­tékben szorulnak a járási pártbizott­ság segítségére. Ezért ebben az év­ben a járási pártbizottság lektorcso­portjai több Ilyen pártszervezetben tartanak előadássorozatokat. Az előttünk álló nagy feladatok, valamint a párton belüli nevelés ma­gasabb formáinak térhódítása meg­követeli, hogy fokozott gondot fordít­sunk a propagandisták előkészítésére és nevelésére. Ez azért ts fontos, mert elsősorban a propagandistáktól és a lektoroktól függ a párton be­lüli nevelés sikere. Tudjuk, hogy ma már nem elég, ha a propagandistákat csak a rövidlejáratú tanfolyamok, vagy szemináriumok keretében nevel­jük. Arra kell törekednünk, hogy a propagandisták tudása, elméleti és gyakorlati felkészültsége egyre maga­sabb színvonalú legyen. Éppen ezért az iskolázásokon kívül, a marxiz­mus—leninizmus esti egyetemeiben látjuk a propagandisták és lektorok nevelésének legfontosabb eszközét. Az elmúlt évben 21 elvtárs végezte el ezt az egyetemet. A mostani isko­lai évben 110 elvtárs látogatja az es­ti egyetem évfolyamait. Tekintettel a szükségletekre a jövő esztendőben to­vábbi 70—80 elvtársat akarunk meg­nyerni erre az iskolára, túlnyomórészt a propagandisták soraiból. A párton belüli nevelés sikere még sok más tényezőtől függ. Lényegé­ben azonban az eredmény azon mú­lik, hogy a pártszervezetek milyen gondot fordítanak a jelentős párt­munkára, milyen feltételeket terem­tenek az egyes alakulatok tevékeny­ségéhez. NÉMETH BÉLA, B dunaszerdahelyl JPB dolgozója! gő kérdéseket. Most először és na­gyon aktívan vettek részt ebben a munkában az afrikai békemozgalom 11 küldöttségének tagjai s a latin­amerikai országok küldöttsége Is. A teendők elsősorban négy bizott­ságra hárultak. Az első bizottság a nukleáris háború veszélyéről és el­hárításának lehetőségeiről, valamint az általános és teljes leszerelés kér­déséről tárgyalt. Hangsúlyozta, fel kell számolni az idegen területeken létesített atomtámaszpontokat, meg­nemtámadási szerződést kell kötni a NATO- államok és a Varsói Szerző­dés országai között. A bizottság azt javasolta, hogy minél előbb mozgal­mat kell indítani az atomfegyverek további terjesztése ellen és a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságának el­ismeréséért stb. Az Európa biztonsá gával összefüggő kérdésekkel foglal­kozó albizottság hangsúlyozta, hogy a békemozgalom határozottan ellen­zi a NATO ún. sokoldalú atomhaderői­nek létesítését, mert ez azt Jelente­né, hogy az NSZK atomfegyverekhez Jutna, s Így egyre arcátlanabbul köve­telné a lengyel és csehszlovák terüle­teket. Hangsúlyozta továbbá az euró­pai atommentes övezetek létesítésé­nek múlthatatlan szükségességét. Egy további bizottság a békeharc­cal s a nemzetek függetlenségi kér­déseiről tárgyalva megállapította, hogy a feszült nemzetközi helyzet enyhítése s a leszerelés megvalósítása felé vezető minden lépés Jelentősen gyengíti a nemzetközi Imperializmus erejét s az elnyomott nemzeteknek reményt ad a közeli felszabadulásra. A békevédők világmozgalmának táv­lati terveivel foglalkozó bizottság sze­rint már a Jövő évben Jelentősen fo­kozni kell a békevédők aktivitását és 1965-ben béke-világkongresszust kell egybehívni. További bizottság véle­ménye szerint a nemzetközi gazda­sági és tudományos együttmöködés kibontakoztatása érdekében feltétle­nül szükséges, hogy a világ vala­mennyi országa felvegye a kereske­delmi kapcsolatokat Sajnos a varsói tanácskozás sem mentesült zavaró befolyásoktól. A kí­nai küldöttek mindenáron szélsősé­gesen baloldali nézeteket akartak érvényesíteni a háború és a béke kérdésében s ezzel igyekeztek meg­bontani a nemzetközi békemozgalom egységét. A résztvevők rendkívül élénken vi­tatták meg és különösen nagyra ér­tékelték a moszkvai atomcsendegyez­ményt. Az elsöprő többség a kínai küldöttekkel ellentétben ezt az egyez­ményt a békeerő kimagasló sikere­ként méltatta. Josef Vacek akadémi­kus, Csehszlovákia küldötte többek között a következőket mondotta: „Nem érthetjük meg azokat, akik nem akarják látni, hogy a moszkvai szerződés jelentősen hozzá járult az atomháború veszélyének elhárításá­hoz és az első lépést jelenti az álta­lános^ és teljes leszerelés felé vezető úton." Hasonló szellemben nyilatkoz­tak Sík Endre Magyarország, Erich Kos Jugoszlávia, Henri Saillavet Franciaország, Shlomo Tereb Izrael, James Jarvies, Nagy-Britannia, Mano­llsz Glezosz Görögország küldötte és imások. A Béke-világtanács a világ népeit felszólította, hogy minden eszközzel harcoljanak a béke megőrzéséért. Ez a felhívás jellemzi a varsói tárgyalá­sok légkörét és kifejezésre juttatja a világ minden békeszerető emberének óhaját. M. V. Belgrádi tu d ásítás Szilárdul o béfce o Ealkán-féíszioefen Ha összehasonlítjuk a Balkán-fél­sziget országai közötti két, vagy há­rom év előtti kapcsolatokat a maiak­kal, nem kerülhetik el figyelmünket a pozitív változások. A szocialista országok világszerte érvényesülő kö­vetkezetes békepolltlkája a Balkán­félszigeten is meghozta a gyümölcsét. Egyre inkább terjed az a nézet, hogy a Balkán-félszigetnek a béke, a jó­szomszédi viszony s a sokoldalú együttműködés területévé kell válnia. Nagyjában ugyanezt fejezi ki az a közös jugoszláv—román nyilatkozat ls, amelyet a román kormánykül­döttségnek a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban tett egy­hetes hivatalos látogatása befejezé­sekor tettek közzé. Min alapszanak az említett követ­keztetések? A békének s a nemzetek együttmű­ködésének legerősebb támasza a szo­cializmus és haladóerők egységének megszilárdítása. Ez a közös érdek nagymértekben hozzájárult számos olyan probléma konstruktív elbírálá­sához, amelyek még a közelmúltban is sok akadályt gördítettek Jugoszlá­via s a vele szomszédos szocialista országok (Albánia kivételével) köl­csönös kapcsolatai elé. A közeledés nemcsak az említett országoknak vá­lik hasznára, hanem általában meg­erősítette a Balkán-félsziget békeerői­nek arcvonalát. A szocialista orszá­gok egyre jelentősebb szerepet töl­tenek be e területen a béke megszi­lárdításában. Kedvező változásokra utalnak a Je­lenlegi fejlemények Törökországban, de elsősorban Görögországban. Eddig leginkább ez a két ország hiúsította meg a balkáni országok közötti kap­csolatok rendezésére irányuló törek­véseket s a kölcsönösen hasznos együttműködés kibontakozását. Ennek az együttműködésnek mindenekelőtt az lenne a célja, hogy a balkáni or­szágok összefogva véget vessenek gazdasági elmaradottságuknak és emeljék népük életszínvonalát. A szomszédos szocialista országok mindig ezen az úton haladtak. Gö­rög- és Törökország vezető körei azonban a korlátozott osztályérdeke­ket szem előtt tartva mindent a hi­degháború kártyájára tettek fel azzal a téves számítással, hogy az imperia­listáktól ellenszolgáltatásként „segít­séget" kapnak, és dollárkölcsönökkel fellendíthetik a gazdasági életet. 18 év után azonban siralmas eredménye­ket kellett elkönyvelniük. A tovább­haladás ezen a megkezdett úton egy­re nagyobb kockázattal jár. így pél­dául a Görögországban az 1956-1960­as években egyfőre kiszámított 320 dollárt kitevő nemzeti Jövedelem az említett Idő alatt csupán 4,1 száza­lékkal, ezzel szemben Olaszországban 5,4 százalékkal, Romániában 5,7 szá­zalékkal, Jugoszláviában 7,8 százalék­kal és Bulgáriában 8,5 százalékkal növekedett. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a görög és a török népi tö­megek egyre határozottabban követe­lik az eddiginél reálisabb politikát, melynek elsősorban az északi szom­szédokkal való konstruktivabb kap­csolatokban kell megnyilvánulnia. El kell tűnnie annak a mesterséges vá­laszfalnak, amely Görögországot és Törökországot elkülöníti a gazdasági­lag szervesen összefüggő területektől. A Jelenlegi helyzet felbecsülhetet­len károkat okoz Görögországnak. A szaloniki kikötő például már 18 éve majdnem kihalt, mert elszigetelődött természetes hátországától — a Duna­menti államoktól. Bulgária és Török­ország között — bár tőszomszédok —< nem létezik közvetlen közlekedés, sem pedig távösszeköttetés. A görög mezőgazdaságnak nincs piaca, mert mellőzi a legközelebbi természetes felvevőpiacot. Ezzel szemben önma­gát ámítva a távoli nyugat-európai piacokra tolakszik, ahol azonban nem veheti fel a versenyt a nagyon erős olasz, spanyol és észak-afrikai gazda­sági ellenfelekkel. A görög Ipar, csu­pán a hazai piacra szorítkozva ten­gődik, képtelen utat törni a Közös Piac felé de ugyanakkor mesterséges válaszfalak különítik el a Balkán­félszigeten kínálkozó nagy lehetősé­gektől. Nehezen képzelhetjük el, hogy súlyos következményektől mentesen továbbra is fennálljon ez a fonák helyzet. Athénben egyre gyakrabban han­goztatják az északi szomszédokkal szemben érvényesített Irányelvek fe­lülvizsgálásának szükségét. A görög közvélemény ettől reméli a balkáni problémák rendezését. Bár a jugo­szláv—román közös nyilatkozat szá­mos sokkal átfogóbb és mélyrehatóbb nemzetközi problémával kapcsolatban szögezi le a két ország konstruktív állásfoglalását, az említett helyi jel­legű, balkáni érdekeket sem téveszti szem elől. Ismét baráti jobbot nyújt Athénnek és Ankarának s ezzel je­lentősen járul hozzá a Balkán-félszi­geten múlhatatlanul szükséges válto­zások feltételeinek megteremtéséhez. ALGIS VOLF 6] SZÖ 2 * 1963- december 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom