Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)
1963-12-21 / 351. szám, szombat
most fejeződnek be s amelyek széles körű népi viták eredményeire támaszkodnak, nemcsak arról tanúskodnak, hogy a párt sokoldalúan reagál társadalmunk struktúrájának fejlődésében bekövetkezett lényeges változásokra, hanem ugyanakkor azt is bizonyítják, milyen felelősségteljesen és komolyan hozzák helyre a múlt időszak hibáit is, amikor a dolgozók közötti kapcsolatok nemegyszer szenvedtek az osztályszempont dogmatikus értelmezése következtében. Leszögezzük az alapelveket, amelyek pontosan körülhatárolják az állami intézmények jogkörét és biztosítják a társadalmi szervezetek és a néphatalmi szervek részvételét a polgárok jogainak megvalósításában s emellett megnövekszik a nevelő-intézkedések súlya Is. A választások közelgő Időpontja kell, hogy fokozott érdeklődést keltsen az ideológia területén dolgozók körében szocialista államiságunk fejlesztése legközelebbi távlatainak kidolgozása és megmagyarázása iránt. Ezt a lehető legkonkrétabban kell elvégezni — tekintetbe véve gazdaságunk fejlesztésének szükségleteit, demokráciánk legkülönbözőbb intézményei munkájának pozitív, de egyben bíráló értékelése alapján. Komoly kérdések vannak itt a néphatalmi szervek és társadalmi szervezetek — elsősorban a nemzeti bízottságok és szakszervezetek funkcioájának fejlődésében — mert kétségtelen, hogy tevékenységük csak akkor lehet sikeres, ha fejlődésünk hosszú távlatú szükségleteivel összhangban megváltoztatjuk azokat a formákat, amelyekben a dolgozók kezdeményezése érvényesül s amelyek lehetővé teszik a nép részvételét az irányításban. Ezeknek és még más kérdéseknek a konkrét elemzése sokkal több eredményt hoz, mint a meddő fontolgatása annak, vajon irányításunk számára a centralizmus, vagy a „decentralizálás" modellje a megfelelő. Az ilyen sekélyes okoskodás csak visszavet bennünket. A párt nemegyszer hangsúlyozta, hogy irányításunk egyedül lehetséges elve a demokratikus centralizmus, vagyis a „fentről lefelé" történő irányítás egységes rendszere, melynek formái és módszerei demokratikusak. A demokratikusság nem áll ellentétben a központi irányítással, ellenkezőleg, hatékonyságának a feltétele. A centralizmus másrészt a demokrácia tényleges érvényesítésének a biztosítéka, mert lehetővé teszi, hogy a nép lényeges, alapvető érdekeit, ne nyomják el a részleges, helyi érdekek. Amikor a párt jogosan bírálta a kemény, bürokratikusán értelmezett centralizmust, ezt egyesek általában a központi irányítás bírálataként magyarázták, s azt hitték, hogy ez kezdetét jelenti valamilyen rendszeres „decentralizálásnak". Ezeknek az embereknek a címére a XII. kongresszus világosan megmondotta, hogy a központi irányításban lévő helytelenségek ilyen „helyrehozása" lényegében a leninizmus revízióját lelentené, ami a gyakorlatban népgazdaságunk felforgatásához vezetne. Végül Is ennek elég sok figyelmeztető leiét láttuk 1958 után, amikor főként egyes minisztériumok annyira „meglazították" a központi irányítást, hogy az kisiklott a kezükből, s megszűntek irányítani. Most eléggé gyakran halljuk azt a nézetet, hogy csak a „vaskéz", a teljesen egyoldalú centralizmus segít, amely nem veszi tekintetbe a helyi Jogkört és erélyes beavatkozásokkal felülről hoz mindent teljes rendbe. Ez helytelen, a szocializmussal ellentétes elképzelés. Szükséges, hogy a hatalmi szervek Jogköre és felelőssége valamennyi fokon minden időszakra pontosan meglegyen határozva. Egyetlen lánc22
