Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-21 / 351. szám, szombat

A társadalmi viszonyok és a szocialista demokrácia Elvtársak! A termelés növekedése a szocializmusban nemcsak a dolgozók szükségletel kielégítésének feltétele, hanem azáltal, hogy a szocialista tulajdonon alapul, valóban emberi társadalmi viszonyok kialakítását teszi lehetővé. Nem akarom ismételni a XII. kongresszuson már elhangzottakat azokról a mélyreható változásokról, amelyek hazánk társadalmi viszonyaiban bekövetkeztek. Szeretnék azonban néhány kérdést kiemelni, amelyeknek megvilágítása most a nemzetgyűlési és a nemzeti bizottságok választásainak előkészítésével kapcsolatban előtérbe kerül. Társadalmunkat a baráti viszonyban élő osztályok és rétegek, a munkások, szövetkezeti parasztok és a szocialista értelmiség képezi, s e rétegek a szocialista gazdasági kapcsolatok rendszerébe tartoznak. Társadalmunk továbbfejlődését belső szempontból nem egész osztályok és társadalmi rétegek közötti harc dönti el, mint a múlt években. A még meglévő társadalmi különbségeket a munkásosztály és a parasztság között, a fizikai és a szellemi munkát végző emberek között — tehát azokat a különbségeket, amelyek a társadalmi munkamegosztás rendszerében betöltött különböző szociális helyzeten alapulnak — csupán a termelés növelése alapján, a kommunizmus anyagi-technikai bázisának megteremtésével, a tudomány és a kultúra fejlesztésével küszöbölhetjük ki. Itt már nem az osztályok közötti kapcsolatok kiéleződéséről, hanem az osztályok fokozatos megszűnéséről és közeledéséről van szó. A munkásosztály érdekei határozottan áthelyeződtek a gazdaság területére. Ezek az érdekek egyetemes társadalmi érdekekké válnak s azok a szervek, amelyek ezeket az érdekeket védelmezik és érvényesítik, ténylegesen az egész népet kezdik képviselni. E tényekből, valamint az SZKP programjának elméleti indítékaiból kiindulva a XII. kongresszus arra a következtetésre jutott, hogy államunk, amely a proletariátus diktatúrájának állama, egyetemes népi álammá fejlődik. Ml következik ebből a párt ideológiai tevékenységére? Elsősorban az, hogy hozzájáruljon annak megértéséhez, miszerint a politikai munka most olyan tevékenységet jelent, melynek tartalmát főként a gazdasági problémák megoldása, a tudomány szüntelen fejlesztése és teljes érvényesítése feltételeinek megteremtése, a kultúra Igazi felvirágzásához, az emberi egyéniség sokoldalú kibontakozásához szükséges feltételek létrehozása képezi. Vezető ereje ennek a folyamatnak, melynek történelmi hordereje semmivel sem kisebb, mint a burzsoázia uralmának megdöntése és a proletariátus diktatúrájának megteremtése, továbbra ís a munkásosztály marad. Míg nem tudjuk teljes mértékben kielégíteni az emberek szükségleteit, míg különbségek lesznek az embereknek a termelésben betöltött helyzetében, s ebből adódó különbségek lesznek a díjazásban, amíg feltétlenül szigorúan ellenőrizni kell a munka és a fogyasztás mértékét, addig léteznie kell a szocialista államnak, melynek egyeduralkodója a munkásosztály. Mert az egész vezetésben és a társadalom