Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-19 / 349. szám, csütörtök

A TITT JÁRÁSI KONFERENCIÁI a hatékony népművelést sürgetik A közelmúltban zajlottak le Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság járási konferenciái. A nyugat-szlovákiai kerületben 12 konferenciát tartottak, 1015 résztvevővel, a közép-szlovákiai kerületben megtartott 12 konferencián 765-ön vettek részt, a kelet-szlovákiai kerületben 9 konferencián 806 volt a résztvevők szánna. A járási konferenciák elfogultság nélkül, tárgyilagosan értékelték a járási szervezeteknek az utóbbi 3 esztendőben kifejtett tevékenységét. Őszintén és nyíltan tártők fel a hibákat és a hiányossőgokat, s rámutattak mindarra, ami a térsasőg munkájában jó, továbbfejlesztésre érdemes. Ezáltal jó alapot teremtettek a kerületi konferenciák munkájához és a társaság harmadik kongresszusának előkészítéséhez. Ä JÁRÁSI KONFERENCIÁK közül, (különösen a Bratislava-városi, Bratislava-vldéki, trnaval, nitrai, iilinel, košicel, prešov! és a poprádi volt színvonalas, ami az előkészítésnek fezentelt rendkívüli figyelemnek köszönhető. Nem lenne helyes azonban azt állítani, hogy másutt elhanyagolták volna a konferencia előkészítését. Erről szó sincs. Már csak azért sem, mert minden járásban maga á járási pártszervezet ls törődött a TITT konferenciáinak előkészítésével. A TITT járási konferenciák föladata volt a szervezet három évi mumkőjának értékelése mellett, hogy részletesen kidolgozzők a legközelebbi féladatokat, különö6 tekintettel a rendszeres népnevelő és művel á tevékenység hatékonyságának fokozására. Ugyanakkor nem hagyhatták a konferenciák figyelmen kívül, hogy a legközelebbi időszakban feltétlenül szükséges a társaság láráel szervezeteinek és valamennyi tagjának fokozottabb aktivitása. A járási szervezetek — amint a konferenciákon kitűnt — munkájukban különös figyelmet szenteltek a falvakon végzett tevékenységek, a mezőgazdasági propaganda kérdésednek. A Járási konferenciák érdeklődésének középpontjában ez előadók szakmai képzettségének problémáié állt. A vitában felszólalók szinte egyhangúlag vallották, hogv a rendezvények minősége s egyáltalán a társaság tevékenysége az előadók kellő politika!, szakma! és pedagógia! felkészültségén áll vagy bukik. Több határozat már konkrát intézkedéseket tartalmaz az előadók továbbképzésével kapcsolatban. Az elhangzott felszólalások nagy része az iskolán kívüli művelődés kérdéseivel foglalkozott. Csekély kivétellel, általában ló eredményről számoltak be a nép! akadémiákat illetően. A legnagyobb sikereket a mezőgazdasági termelés segítségére és a szülők nevelésére irányuló nép! akadémiák érték el. SOK SZÖ ESETT a járási konferenciákon arról ts, hogyan lehetne megnyerni a műszaki értelmiség további tagjait a társaság aktív pröpagandlstáinak. A vitafelszólalások rámutattak, milyen nagy szükség lenne további előadókra a művészeti, etikai és a nemzetközi kapcsolatok területén ts. Az elismerő hangok mellett természetesen bíráló szavak is elhangzottak e TITT járási konferenciáin és nem szolgálnánk az ügyet, ha azokról nem emlékeznénk meg. A társas ô g tevékenységében a legnagyobb fogyatékosságként eisősorbftti azt rótták fel, hogy mind ez ideig nem kielégítő az üzemekben végzett nevelőmunka. Ennek Okát talán abban kereshetnénk, hogy nem elég jó az együttműködés a társasáé, a szakszervezet, a Tudományos Műszaki Társaság és a több! tömegszervezöt között. Több lárásban hlányoltők a járás népnevelő-művelő tevékenyegének egységes nevelés! terv alapján történő koordinációját. Számos kritikai felszólalás hangzott el az előadók segítségére kiadott segédanyaggal kapcsolatosan ls. Általános az a vélemény, hogy ezek túl terjedelmesek és nehezen áttekinthetők. Amíg a fenti bírálat a tanulmány! segédanyagok minőségére vonatkozott, addig az érsekújvári, galántai és a dunaszerdahelyl járásokban azt vetették fel, — és jogosan —, hogy alig kapnak az előadók részére magyar nyelvű anyagot. Részben — de csak részben — ezzel függ össze az a hiányosság is, hogy kevés az olyan előadó, aki magyarul, színvonalas szakma i előadás megtartására képes. Márpedig, ha azt akarluk, hogy a kulturális forradalom hazőnk magyar lakta vidékein se rekedjék meg, feltétlenül ki kell elégítenünk e téren ts az igényeket. ÜGY VÉLJÜK, a TITT szlovákiai bizottsága és kerületi bizottságai könnyen segíthet a bajon. Első lépésként az kínálkozik, hogy ez előadók segítségére kiadott segédanyagokat a szükséges mennyiségben magyarul is megjelentessék s felelősSzlovákiai várak - gyermekszemmel Ezüstös szürkék a Duna hullámai, füstszínű a liget a szemközti parton, a felhők is szürkék. Ám a december komor színvilága kint reked, mihelyt belépünk a Kultúra és Pihenés ParkJônak kiállító helyiségébe. A falakon sok-sok bőrsonyosan melegszínű kép, gyermekkezek munkőja. Vannak kö*tük 5—6 évesek, a zömük 8—12 esrtendős, és akad néhőny 15—16 éves ls. Valamennyien J. Alexy érdemes művésznek és feleségének tanítvőnyai. Sok pedagógiai érzékkel, szeretettel fejlesztik-fokozzák a gyermekek rajzkészségét. A felnőtteknél képszerűbben és szemléletesebben gondolkodó gyerekeket festői látásra, a kifejező vonal értékelésére, a ceruza és kréta célszerű hasznőlatőra szoktatják. Pasztelltechnikával dolgoznak. Ezen a kis tárlaton bemutatott eredményeik hazai történeti emlékeinkkel várainkkal hozzők kapcsolatba őket. A műemlékvédelem részben már helyreállította a középkortól a 19. századig épült várkastélyokat. A tárlat anyagán keresztül a mi közönségünk, s a külföld ls megismerkedik velük, nem csupán a turistők, mert tavaly az UNESCO rendezésében is szerepelt ez a kiállítás, a varsói gyermekrajzok versenyén, s Jövőre a pőrizsi klállítőson vesznek majd részt. Varsóból két ezüstérmet ls hozott haza a 13 éves D. Bada, amelyeket Árva. és Trencsén várának képeivel érdemelt meg. Meggyőződhetünk róla, valóban szokatlanul Jó érzéssel fogalmazott kis munkák ezek. Z. BIÜhová, Fifik, a Kvasnica-gyerekek, Velehravský, Procházka, Kompolt és M. Vacnlik tűnnek ki a törekvő és színes képzeletű gyerekek közül. Bárkíny Jenőné llja Glazunov: A római lány (1963) ségteljesen gondoskodjanak róla,hogy az valóban el is jusson az illetékesekhez. További, ugyancsak halaszthatatlan lépésként javasolják, hogy kerületenként és témakörök szerlnt rendezzenek szemináriumokat a magyar előadók részére, hogy kellő szakmai, politikai és pedagógiai tudással felvértezve állhassanak hallgatóik elé. MEGGYŐZŐDÉSÜNK, hogy a járási konferenciákon elhangzottak hatékony segítséget nyújtanak a fogyatékosságok megszüntetésében, a szervezet munkájának megjavításában. A munka további sikere azonban — jelentős mértékben — a járási TITTszervek rugalmasságától éppúgy függ, mint a kerületi bizottságok nyújtotta támogatástól. — ska — 'iC

I <m -- • • sg MW A szovjet filmesek Csillagos út címmel dokumentum-filmet készítettek Valentyina Tyereskova és ValeriJ Blkovszkij tőrsas űrrepüléséről. A film megismerteti a nézőt az 5. és 6. számú űrhajósok életrajzával, s bemntatja azokat a felvételeket is, amelyeket az űrhajósok a vilőgűrben fényképeztek. Képünkön V. Tyereskova és A. Nyikolájev — az űrhajós hőzaspőr — a filmen. (CTK — APN felvétele) Néhány szót a MATESZ-ról és a közönségről Szorosabbra fűzni az együttműködés szálait AZ UTÓBBI IDŐBEN mind gyakrabban hallható a megállapítás: a színház a vidéket Jőrva nem talál kellő megértésre, támogatásra s a közönségnek csak egy kis töredéke szánja el magát, hogy a vőrosukba, vagy községükbe érkező színház előadását megtekintse. Sokan a televíziót okolják, mások a színház „helytelennek" kikiáltott dramaturgiai tervét, ismét mások, további — véleményem szerint elfogadhatatlan — szempontokra hivatkoznak. Okokat, indokokat, kifogásokat sorakoztatnak fel a maguk mentségére, maguk igazolősára. Csak egyet nem tesznek, éspedig, hogy maguk és közvetlen környezetükben a Jó ügy szószólói legyenek. A közelmúltban ünnepeltük színházunk 10-éves fennállását. Ez alkalomból szép beszédek hangzottak el ős cikkek lőttak napvilőgot. Hivatalos és félhivatalos dicséretek ls helyt kaptak, őm ezek, véleményem szerint, amolyan külsőségek voltak a belső tartalomból eredő ösztönzés nélkül. Ennek érdekében meg kell talőlnunk a módját, hogy a színház és a közönség közti kapcsolatokat végre elmélyítsük; kötelességünk, hogy a Magyar Területi Színház és a tömegek közti, sokszor bizony mostoha viszonyt végre felszámoljuk. Ilyenkor önkéntelenül is fslvetődik a kérdés — még hozzá Joggal — „Jó-jó, de hogyan?" Hogyan?! Alakítsuk meg városainkban és és mlnden nagyobb kultúrhelyiséggel rendelkező községben a Színhőz barőtainak körét s a kör tagjai pótolhatjők a szervezésben mutatkozó hlőnyokat, vagy kiküszöbölhetik a sok esetben még hivatalos helyről is Jelentkező érdektelenséget. A minap az Oj Szó hasábjain arról olvashattunk, hogy a Csemadok a Szlovák Képzőművészeti Szövetség által Indított sorsjegyakcióban Igen szép eredményeket ért el. Korántsem akarom azt állítani, mintha egy ilyen kultúrterflleten mozgó sorsjegy-árusítási akció nem férne be a Csemadok profíljőba. De ha ez helyet kap, mennyivel inkább feladata a Csemadoknak, és itt tovább mennék, mennyivel inkőbb feladata kell, hogy legyen a Jőrősi, városi és falusi népművelési szerveknek, hogy nagyobb szeretettel, őszintébb munkavállalással és aktivitással gondoskodjanak a Magyar Területi Színház meghirdetett előadősairól. Miért említem ezt a természetesnek vélt dolgot? őszintén megvallva azért, mert sok esetben tapasztalható az említett partnerek részéről az az érv: „kérem ez a népművelési szervek dolga" s a másik fél meg szinte kontrázik: „ez a Csemadok ügye, vagy... a színhőz dolga." — Nos itt a tévedés lényege. A SZÍNHÁZ ÉS A KÖZÖNSÉG közti mély barátság megteremtésének ügye, s e színhőz előadásainak közönségszervezése — mindannyiunk érdeke. Nem kétséges, hogy ez a munka nemcsak a színhőz és a nagyközönség szőmőra lesz gyümölcsöző, de közvetve egész társadalmunk s szocialista életvalóságunk gazdagodását eredményezi. S hogy ez így van, erre érzésem szerint jó példa egy minapi beszélgetésem. Mint Ismeretes, a MATESZ a napokban Bratislavában is bemutatta az új repertoőrjőn szereplő Dobozy-drámőt. Az előadást követően több, a szlovák kultúréletben számottevő személlyel beszélgettem, akiknél szlnhőzunkkal és színészeinkkel kapcsolatos benyomősalkról érdeklődtem. Ezek közül legalőbb egyet hadd Idézzek. Jnlo Horváth, az ismert szlovák újságíró és kritikus ezeket mondotta: „Mőr régóta vágyat éreztem, színpadon látni a szlovákiai magyar színészeket. Készültem Komáromba ls, hogy megnézzem őket otthonukban, de valami mindig közbejött. Nos, ma este vágyam teljesült. Végignézhettem a hazai magyar színészek szép produkcióját itt Bratislavában, méghozzá a Szlovák Nemzeti Színházban, Pavol Ország Hviezdoslav, népeink barátságát hirdető nagy szlovák Író nevét viselő színházéban. Nagyon örültem Dobozy Imre alkotősőnak is. A darab maga még inkőbb elmélyítette bennem felismerésemet ős meggyőződésemet, hogy célunk közös, hogy Ágas László szavaival élve „fiaink mőr ott vannak" a szocializmusért küzdők oldalőn, hogy „embernek lenni nem értéktelen" s hogy mi mindannyian azon az oldalon állunk, melyen a nemesebb élet van kialakulóban. A közönség soraiban ott láttam Andrej Bagart ls. Miért említem nemzeti művészünket, a szlovők kultúrélet egyik élenjáróját? Azért, mert e darab, illetve előadás kapcsán jó volt visszaemlékezni arra az időre, amikor a szlovák Bagar el-eljárt a hőború előtt a Műhelybe, a kommunista magyar fiatalok bratislavai kultúrkörébe, hogy segítségére legyen a haladó szellemű magyar fiataloknak. A múltban a haladó szellemű cseh, szlovák és magyar fiatalok vállvetve harcoltak az antifasiszta froní megteremtéséért. Arra gondoltam, nagyon jó lenne ezt a szép hagyomőnyt felújítani, s közös hazánkban még szorosabbra fűzni az együttműködés szőlait. Különösen a kultúra és a művészet síkjőn. Minél szorosabb lesz az együttműködésünk, minél jobban megismerjük egymőst, annől gazdagabb, szebb és tökéletesebb lesz szocialista kultúrőnk, szocialista művészetünk és egész életünk. Az én nézetem, hogy e szorosabb együttműködés érdekében azokból a progreszszív tradíciókból kell kiindulnunk, amelyeket a harmincas években csehek, szlovőkok, magyarok közösen raktunk le — mondja Horváth elvtárs. Ugyanakkor az a meggyőződésem, hogy nekünk szlovákoknak ma sokkal többet kell tennünk a csehszlovákiai magyar szocialista kultúra érdekében, mint eddig tettünk. Befejezésül még csak egyet: a komőromí területi színhőz gyakoribb bratislavai szereplése az Igaz, barőti együtt* működés egyik igen fontos támaszd lehetne." Nos, idáig mit elgondolkoztatóul idézni kívántam a beszélgetésből. MEGGYŐZŐDÉSEM, helyes utat Já« runk, ha a csehszlovőkiai magyar kultúra fejlődését és szárbaszökését tőmogatjuk, az egész tőrsadalom felvirágoztatása érdekében. S ebből a szempontból csupán a jogokra hivat* kőzni — kevés. A szocialista alkotmány adta jogokkal becsületesen élni, ez kötelesség, és a szocialista há« zafisőg pozitív megnyilvőnulősa. NAGY JENŐ J?gész ártatlanul kezdő& dött. Fiatal nő lépkedett előttem. A forgalmas kereszteződésnél hirtelen megállt és tanácstalanul, bizonytalanul mérte végig az utcasarkokat. Lassítottam lépteim, amikor megelőztem. Szememben ott tükröződött a segítentakarás. Észrevette. Fiatal volt és szép. Illett neki a fitos orr. Kiderült, hogy külföldi. Francia. Franciául csak a konyhanyelvet beszéltem és ez biztosan nem volt kellemes fülének. Ám gálánsán bizonygatta, hogy az adott körülmények között szavaim mennyei zeneként hangzanak. Elárulta, hogy a francia állami statisztikai hivatal dolgozója, munkaköre a világ népesedésének vizsgálata. — Ügy, tehát a népese dés hirtelen csökkenésének okait jött kutatni hozzánk? — folytatom a megkezdett beszélgetést. — Dehogyis, szabadsá gom egy részét töltöm itt. Azt hiszem azonban, így is sikerült felfednem, mi az Népesedési probléma oka a népesedés hirtelen csökkenésének Csehszlovákiában. — ö, kérem — reagálok érdeklődéssel — legyen szíves árulja el nekem ... — Szívesen, de sajnos kevés az időm. Holnap már itthagyom vendégszerető városukat. Az utolsó percekre hagytam a rokonoknak, ismerősöknek és természetesen... a kedvesemnek küldendő szokásos üdvözlőlapokat. — Természetes — hallom meg udvariasan — bár egy kissé irigylem azt az ismeretlen francia fiatalembert ... őszinte szavaimra csengő kacagással válaszolja: — Ha az a fiatalember sejtenél Értetlenül nézek rá. Szeméből, szája szögletéből kaján mosoly sugárzik. Hallgatok. Még a legőszintébb szavakkal sem akarom megzavarni gondolatalt. Bohókásan folytatfat — Képzelje el, ha nem küldenék neki üdvözlőlapot... — Hm. — Tartózkodom a határozottabb véleménynyilvánítástól, ugyanis nem tudom, mire céloz. — Hazatérek, találkozunk, szemrehányást tesz, azt hiszem joggal... — Persze ... — Talán meg is sértődik... — Biztosan, én is... — Na látja... Meg akarom magyarázat... — Hogy?... — ő nem érti meg... — Hát ezt nem is lehet... — Összeveszünk..« — De hiszen... — Elválunk... — Talán csak nem ... — Es a népesedés százaléka ... — Csökken ... Mind á ketten nevetünk ... Ebben a percben hirtelen megfordul, és lelkendezve szól: — Jaj, postaláda... — odaszalad a postaládához és bedob néhány képeslapot, melyet beszélgetésünk közben a kezében tartott. Játékosan meggyőződik róla, hogy a küldemény nem akad-e meg valahol félúton, majd felém fordulva így szól: — No végre, meg vaň mentve Franciaország népesedése! Kezét nyújtja. — Köszönöm! Kellemes volt társasága számomra!. A vlszontlátásral Mielőtt még magamhos térnék a meglepetéstöli kezet fogunk és távozik. Utána futok. — Bocsásson meg kérem, de azt ígérte, elárulja nekem, miért csökkent nálunk a népesedés. ¥

egáll és széles mosollyal, huncút pillantással válaszolja: — Hiszen ezt magyaráztam egész idő alatti Mondja, miért ne csökkenne önöknél a népesedés, amikor olyan kevés a postaláda! TIBOR SPÁNIK 1963. december 20. * (j{ SZÖ 5