Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-27 / 327. szám, szerda

Követi-e az amerikai politika Kennedy e!veit? (Folytatás az 1. oldalról) tonsági Tanács kedd délutánra tervezett ülését, amelyen a dél-afrikai fajüldözést vitatják meg. Az ENSZ-közgyűlés kedden délután külön gyászülésen emlékezett meg a meggyilkolt Kennedy elnökről. Lyndon Johnson, az űj amerikai elnök hétfőn fogadta több mint 60 ország küldötteit, akik részt vettek John Kennedy temetésén. Kedden a Fehér Házban találkozott a vezető államférfiakkal. Valószínűleg tárgyalni fog Anasztasz Mikojannal. a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettesével. (Ezt a hírt lapzártáig nem erősítették meg.) Fogadja még Douglas-Home angol miniszterelnököt, Erhard nyugatnémet kancellárt és Schröder külügyminisztert, valamint Macapagal fülöpszigeti köztársasági elnököt. Johnson elnök tegnaptól kezdve a Fehér Házban htvataloskodlk. Hétfőn este Dillon pénzügyminiszterrel és a gazdasági tanács tagjaival a költségvetésről és az adóreform törvényjavaslatáról tárgyalt. Johnson közölte, hogy De Gaulle tábornok jövő év elején az Egyesült Államokba látogat. De Gaulle elnök kedden hazaérkezett Párizsba. Ugyancsak elutazott Washingtonból az edinburghi herceg és Wilson, az angol Munkáspárt vezére, akik részt vettek Kennedy temetésén. A Köztársasági Párt két esélyes elnökjelöltje megállapodott, hogy egy hónapra „fegyverszünetet" kötnek a demokrata pártiakkal a már megkezdődött elnökválasztási kampányban. Az elnöki tisztségre pályázó Nelson Rockefeller, New York állam kormányzója kijelentette, hogy az egyhónapos gyász alatt nem lép fel a nyilvánosság előtt. Barry Goldwater szenátor javasolta, hogy január 1-lg szüntessék be a politikai beszédeket William Willer, a Köztársasági Párt Központi Bizottságának elnöke kijelentette, hogy januárra halasztotta a központi bizottság december 11-re tervezett ülését. Hangoztatta, hogy a Köztársasági Párt „e tragikus váratlan átmeneti Időszakban" az új kormány mellett akar állni. Johnson elnök a kormányzók ülésén egységre szólította fel az amerikai népet. Johnson üzenettel fordult az amerikai fegyveres erőkhöz. Azt .írta, hogy az amerikai politika továbbra is védelmezni fogja „a tisztességes békát, a szabad nemzetek barátságát és szövetségét". Meany az AFX-CIO szakszervezet elnöke Is kifejezte, hogy támogatja az elnököt. Hogyan alakulnak a szovjetamerikai kapcsolatok? Petruszenko, a TASZSZ New York-i tudósítója a milliókat foglalkoztató egyik legfontosabb kérdéssel, a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulásának távlataival foglalkozik. A Wall Street Jől értesült lapjai szerint Johnson kijelentette, hogy folytatni akarja Kennedy külpolitikáját, „mert ez helyes volt". Fulbright, a szenátus külügyi bizottságának elnöke hangoztatta, hogy szerinte nem változik az Egyesült Államok külpolitikája. Érthető, hogy e feltévésekkel kapcsolatban kutatják Johnson előző kijelentéseit. Október 15-én például kijelentette: „A kölcsönösség a béke kulcsa. Ha a Szovjetunió együttműködést óhajt Amerikával, kívánsága teljesülhet." November 11-én így nyilatkozott: Időnkint ésszerű szerződéseket köthetünk melyek a föld egyes térségeiben, ahol konfliktusok keletkeznek, enyhítik a feszültséget. Mindkét fél érdekében álló szerződésekre gondolok." Az amerikai sajtóban természetesen más kijelentések és olyan fontolgatások ls napvilágot látnak, amelyeknek provokatív célzata nyilvánvaló. Ilyen például az az állítás, hogy a Szovjetunió arra akarja kihasználni a washingtoni kormányváltozást, hogy „fokozott nyomást gyakoroljon a Nyugatra". Az amerikalak milliói azonban remélik, hogy az amerikai—szovjet kapcsolatok továbbra is az együttműködés és a kölcsönös megértés szellemében fognak fejlődni, úgy, ahogyan ezt John Kennedy kívánta. Az amerikaiak tudni akarják az igazságot A New York Times követelte, hogy tárják fel a teljes igazságot Kennedy meggyilkolásáról és következményeiről. A lap objektív szövetségi vizsgáló bizottság létesítését követeli a gyilkosság körülményeinek felderítésére. Walter Lippmami, a neves kommentátor ezt írta e New York Herald Tribune-ban: „Megengedtük, hogy ellenségeskedés bontsa meg az amerikai társadalmat. Ha utat akarunk találni az amerikai közvéleményhez, vissza kell szereznünk az amerikai küldetésbe vetett hitet." Mint már jelentettük, két nappal Kennedy dallasi látogatása előtt Reginald Rose húszéves diák aggódva Irt anyjának a várható eseményekről. Rose anyja a Register című lap rendelkezésére bocsátotta a levelet. A TASZSZ tudósítója ezzel kapcsolatban megjegyzi: A szerkesztőség azonnal Dallasba telefonált Rosenak, aki kijelentette: „Azt gondoltam, ha a szélsőséges elemek képesek voltak tüntetni Stevenson ellen, mi történik majd Kennedy vei?" Rose arra hivatkozott, hogy Az iraki—szíriai katonai unió nem bomlik fel Bagdad (CTKJ — Takriti iraki hadügyminiszter bejelentette, hogy a szíriai brigád továbbra ls Irakban marad. Az ötezer főnyi brigád október elején érkezett Irakba. A hátországban teljesített szolgálatot, hogy az iraki kormánycsapatok felszabadulhassanak a kurdok elleni hadműveletekre. Később azonban kiderült, hogy részt vettek a harcokban. Takrit! tábornok kijelentette, hogy most szó sincs e brigád kivonásáról. Az új iraki rendszer nem ellenzi iraki—szíriai katonai uniót. A hadügyminiszter visszarendelte az utcákon őrködő katonaságot a lakA marokkói hivatalok Párizs (CTKJ — A marokkői hivatalok letartóztattak hat algériai védőt, akik közül négy parlamenti képviselő is volt. A védők a marokkói Népi Erők Nemzeti Szövetsége képviselői elleni bűnper tárgyalásán akartak részt venni, mely szombaton kezdődött meg Rabatban. A marokkói hivatalok elkobozták azokat az iratokat, melyekkel a védők a vádlottak ártatlanságát akarták bizonyítani. Az érvényes francia—marokkói jogi szerződéssel ellentétben a hivatalok megakadályozták, hogy a tárgyaláson francia ügyvédek vegyenek részt, sőt William Thorpot, a párizsi Ügyvédi Kamara elnökét kiutasították. A ma rokkól helyzetet tanulmányozó francia bizottság felhívással fordult a francia közvéleményhez, tiltakozzék az események tragikus fejlődése ellen, mivel a marokkói hivatalok több ha lálos ítéletet akarnak hozni. A francia bizottság Párizsban pénteken tiltakozó összejövetelt rendez. tanyákba, mivel a városban helyreállt a rend és a nyugalom. Bagdadban bizottság alakul az Ideiglenes alkotmány tervezetének kidolgozására. -rr Ali Szádi volt iraki miniszterelnök, a Baath Párt „erőskezű embere" az iraki kormány kérésére három társával együtt eltávozott Damaszkuszból és Athénba érkezett. Innen tovább utazik és véglegesen Svájcban telepszik le. T5r A szíriai kormány az élelmiszerhiány miatt bevezette a Jegyrendszert. Sztrájkok Franciaországban Párizs (ČTKJ — A francia vasutasok tegnap általános sztrájkba léptek. A sztrájkot az összes szakszervezet támogatja. A vasutasok 34 órás sztrájkjukkal a kormány ellen tiltakoznak, mely nem hajlandó teljesíteni követeléseiket azzal a megokolással, hogy ellentétben állna a „stabilizációs tervvel". A vasutasok 12 százalékos béremelést és nagyobb fizetett szabadságot követelnek. A sztrájk előreláthatólag az egész ország területén megbénítja a vasúti közlekedést. Csak kisebb számú nemzetközi gyors fog közlekedni. A párizsi egyetem bölcsészeti karának hallgatói egyhetes sztrájkba léptek tiltakozásul a rossz tanulmányi feltételek ellen. A sztrájkot a diákszervezetek kezdeményezték kl. A diákok egyöntetűen részt vesznek a sztrájkban s ezért az előadásokat nem is tartották meg. A jogi karon szintén sztrájkot hirdettek, de ez az akció nem volt sikeres. Az orvosi kar és más főiskolai intézetek hallgatói pénteken és szombaton sztrájkolnak. az utóbbi hetekben uszító röplapokat terjesztettek, amelyeknek zöme Kennedy politikáját szidalmazta. Az egyik ilyen röplap követelte, hogy „állítsák Kennedyt árulás miatt bíróság elé". Rose azt írja, hogy a szemeszter végén távozik az egyetemről, mert elviselhetetlen a légkör. A gyilkosság ott is sok embert megrendített. Rose nem az egyetlen amerikai, aki úgy véli, hogy az elnök meggyilkolásáért az ultrák a felelősek. Warren, az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának elnöke Így nyilatkozott: „Talán soha sem tudjuk meg, mi késztette az őrült gyilkost gaztettére. Ám tudjuk, hogy rendszerint az amerikai életben befolyásos bűnözők és hujtogatók uszítanak hasonló tettekre". Reston, a New York Times washingtoni szerkesztőségének vezetője arra mutatott rá, hogy Kennedy elnök és Oswald gyilkosságának körülményeit még nem tisztázták. Sem a dallasi sem a washingtoni hivatalok nem ígérték meg, hogy objektíven kivizsgálják a két gyilkosságot. „Egyetlen gondolkodó ember sem törődhet bele, hogy Oswald vizsgálati anyaga a dallasi rendőrség, vagy az FBI kezében maradjon. Talán nincs joga a népnek tudni, mit mondtak Oswaldnak és mit mondott ő a dallasi börtönben?" A New York Times azt Írja, hogy a dallasi hivatalok a vizsgálat folyamán a bíráskodás öszszes alapelveit lábbal tiporták. Miért tette ezt a dallasi rendőrség? Miért leplezi a tényeket? Ezt a kérdést teszik fel milliók. Nőttön nő a gyanú, hogy a rendőrség védelmébe akarja venni a Dallasban nagy szerepet játszó szélsőjobboldali elemek csoportját. A dallasi merénylet visszhangja a francia és az angol sajtóban A Humanité politikai hírmagyarázója azt írja, hogy Kennedy gyilkosának kiléte nemcsak az amerikai Igazságszolgáltatásra tartozik, mert a merénylet nemzetközi következményei tragikusak lehetnek. A kommentátor azt írja, hogy Oswald letartóztatásának furcsa körülményei és meggyilkolása súlyos gyanú árnyékát vetik a rendőrségre és a texasi hivatalokra. A kommentátor megjegyzi, hogy bizonyos amerikai körök szovjet-, kommunista- és Kuba-ellenes propagandára akarták kihasználni az elnökgyilkosságot, de felfogták, hogy a bűntett, ellenük fordul, ezért eltávolították az útból a „gyilkost", aki leleplező bizonyítékokat szolgáltathatott volna. A cikkíró felteszi a kérdést: Kinek volt érdeke Kennedy elnök meggyilkolása? A válasz: Annak, aki ellenzi a nemzetközi feszültség enyhülését és a faji megkülönböztetés megszüntetését. Az angol Daily Telegraph megjegyzi, hogy Oswald meggyilkolása nem zárta be az ajtót a vizsgálat előtt, sőt inkább kinyitotta, hogy kiderüljön a teljes igazság. A világnak joga van követelni, hogy Kennedy tragédiáját ne használják fel a szenvedélyek felkorbácsolására. A Daily Mail hangoztatja: vissza kell utasítani azt a híresztelést, hogy a merényletet kommunisták sugallták. A moszkvai Dmitrij Furmanov Könyvtárban Hašek Múzeum nyílt meg. A múzeum 53G0 tárgyát Pjotr Matko moszkvai mérnök gyűjtötte össze. A képen (balról jobbra): Pjotr Matko, A. Dunajevszkij, a Hašek nyomában című könyv szerzője és ]. Polikasina, a könyvtár vezetője. (CTK—TASZSZ felvétele) A CSSZBSZ küldöttsége Moszkvában Moszkva (ČTKJ — A CsehszlovákSzovjet Baráti Szövetség küldöttségének tagjai hétfőn Moszkvában a Szovjet—Csehszlovák Baráti Társaság képviselőivel találkoztak és megtekintették a Jaroslav HaSek kiállítást. A küldöttség egyes tagjai: dr. Jan Nžmea a CSSZBSZ központi titkára, Ján Janik, a Nyugat-Szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke, Miroslav Hazautazott Jugoszláviából a szovjet parlamenti küldöttség Belgrád [ČTKJ — Kéthetes Jugoszláviai tartózkodás után Belgrádból Moszkvába utazott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége, melyet K. Mazurov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének tagja, az SZKP KB Elnökségének póttagja vezetett. A repülőtéren a szovjet vendégektől M. Todorovics, a Szövetségi Népi Szkupstina alelnöke, további vezető személyiségek, valamint A. Puzanov, a Szovjetunió belgrádi nagykövete búcsúzott. K. Mazurov elutazása előtt az újságíróknak kijelentette, hogy a küldöttség szívélyes beszélgetéseket folytatott a békeharc kérdéseiről a szocializmus és a kommunizmus építéséről. Mazurov jókivánatait fejezte ki a jugoszláv népnek a köztársaság napja alkalmából és további sikert kívánt a szocializmus építésében. Smoldas altábornagy és Tibor Bártfay szobrászművész a moszkvai televízió programjában is szerepeltek. A küldöttség a Barátság Házában részt vett a moszkvai 175. számú Iskola pionírjainak estjén. A küldöttség tagjain kívül az esten Jelen volt Aszmolov vezérőrnagy, a szlovákiai partizánvezérkar volt parancsnoka, valamint a partizánharcok további résztvevői, Novek vezérőrnagy, a csehszlovák követség katonai ügyvivője, és a Szovjet—Csehszlovák Baráti Társaság vezetőségének tagjai. A küldöttség kedden a szovjet főváros leningrádi kerületében a Pjotr Alekszejev Textilkombinátot látogatta meg. Ovrucsban leleplezték Ján Nálepka emlékművét Moszkva (ČTK) — Az ukrajnai zsi< tomiri területen Ovrucsban leleplez4 ték Ján Nálepkának, a Szovjetunió hősének, Csehszlovákia nemzeti hősének, a város felszabadítójának mellszobrát. Az ünnepségen, melyen egyúttal megünnepelték Ovrucs felszabadulásának 20. évfordulóját, Ukrajna, a Belorusz SZSZK és az OSZSZSZK több városának képviselői vettek részt. Jelen volt A. Szaburov, a Szovjetunió hőse, annak a partizáncsapatnak a parancsnoka, amelyben Nálepka harcolt, valamint Ján Nálepka apja és testvérei. KOMMENTÁRUNK: VERES ADO AZ ARANYBORJÚNAK A nyugat-németországi lengedei Mathilde bányában nemrégen bekövetkezett szörnyű katasztrófa világszerte nagy megdöbbenést keltett. A nagy érdeklődést azonban nem a szerencsétlenség okai, nem is az áldozatok száma váltotta ki. Mint tudjuk, félmillió köbméter víz zúdult le az ülepítőből. A mélyben 29 bányász vesztette életét és csak tíz nap múlva sikerült 11 bányászt kimenteni. Több mint 400 újságíró tudósított a szerencsétlenség színhelyéről. Mégsem ez okozta a nagy feltűnést. Érdekes volt a víz és az Iszap álBányászfeleség ilyen „hangkiirtön" keresztül beszélget betemetett és holttá nyilvánított férjével. [Neue Berliner Zeitung felvétele) tal fogva tartott bányászok megmentésének módja. Az egyik csoport, 13 bányász a folyosó végén menekült meg, ahol a légnyomás védte őket a víztömegtől. A másik, 11 tagú csoport a beomlott folyósó fölötti térségben maradt életben, ahol a hulló kőzet állandó veszélyt Jelentett. A két csoportot úgy mentették ki, hogy 60—80 méter mély mentőaknát fúrtak a veszélyeztetett bányaszakaszon. Ám ez sem volt a legújabb mentési módszer, mert máshol, más esetekben ls alkalmazták. Az esetet a bányaszerencsétlenség körülményei és a mentési munkálatok módja tették érdekessé. A Mathilde ércbányát az ülepítő vize árasztotta el. Az ülepítőket rendszerint a bányafolyosók fölött, nem nagy mélységben létesítik. A vlz azelőtt is leszivárgott, de soha sem okozott ilyen nagy szerencsétlenséget. A bányaigazgatóság mégsem gondolt a veszély elhárítására és sajnálta az anyagi eszközöket. Egyéb gondjai voltak. A bánya az Ilseder HUtte AG kohóipari társaság tulajdonába tartozott. Ez a társaság Jelenleg 450 millió márka költséggel korszerűsíti üzemeit. Nagyolvasztókat, acél- és hengerműveket épít. Célja az acélgyártás növelése, hogy a Jelenlegi évi 900 ezer tonna helyett 1 millió 400 ezer tonnára szökjön fel. A lengedei Mathilde bánya évente kb. 1 millió 200 ezer tonna vasércet termelt. Érthető, hogy ilyen körülmények között kevés eszköz maradt a bányászok biztonságának védelmére. Csak a bővített termelésből eredő haszon volt a fontos. Ezért nem csoda, hogy a mentési munkálatokat már akkor be akarták fejezni, amikor a föld alatt még egy másik csoport, 11 bányász várt megmentésére. Ez több, mint furcsa volt. A bányalgazgatóság 44 órával a szerencsétlenség után bejelentette, hogy a katasztrófa 40 életet követelt. Kifüggesztették a halottak névsorát, készültek a gyászünnepségre. A bányászok unszolására azonban még egy kísérletet tettek, s ez a fúrás 11 holttá nyilvánított embernek Jelentett életet. Az emberek méltán teszik fel a kérdést, hogyan lehetett így viselkedni. A magyarázat egyszerű. A Spiegel Söllinger bányász szavait idézte: „A fiúknak nincs elég merszük a vállalati lakások miatt". Hozzátette még: „Másoknak ls ez a véleményük, csak nem mondják hangosan". A nyugatnémet viszonyokra Jellemző újabb körülményre került fény: a bányászok féltek bírálni a vállalat vezetőségét, mert kommunistáknak bélyegezték volna őket. így fest a nyugatnémet bányaipar helyzete. Ennek az iparágnak dolgozói fizetik a legvéresebb adót a vállalattulajdonosok profitjáért. 1958ban a bányaiparban foglalkoztatott 660 ezer személy közül 187 ezret ért munkabaleset. A kőszénértékesítési nehézségek következtében tavaly 400 ezer alá süllyedt a bányaipari dolgozók száma, közülük 130 ezret ért szerencsétlenség. Ez azt Jelenti, hogy Nyugat-Németországban minden harmadik bányász munkabaleset áldozata. 1958 és 1962 között 771 nyugatnémet bányász vesztette életét. kjo 1983. november 27 * 0] SZŐ 3