Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-02 / 302. szám, szombat

Vítézsiav Nezval: Manón Lescaut A MATESZ bemutatója a bratislavai P. O. Hviezdoslav Színházban „Manón a végzetem, Manón sorsom, létem Manón minden, amit eddig jel sem mértem Manón az első s legutolsó vétkem Manont nem ismerve szeretőn nem éltem Manón méhecske, Manón pillangócska Manón kolostorba dobott nyíló rózsa Manón mindaz, ami nem veszt hímporából Manón az ész, amely ellökött magától Manón játszi gyermek, Manón szőke szépség Manón az első, s legutolsó érzés." A szerelmi líra soha el nem kalló­dó, fényüket nem vesztő igazgyön­gyeit köszönhetjük Vítézsiav Nezval, a nagy cseh költő Manón Lascaut cí­mű színművének, amely ide s tova negyed évszázadra tekinlhet vissza. A háború alatt szinte egy egész ifjú nemzedék kívülről tudta művének legszebb részeit. Az elnyomatás ével­nek sötétjébe nemcsak a nezvali szó bűvös varázsa, hanem érzeimi telített­sége is pislákoló fénysugárt lopott. Ez a színpadi költemény ugyanis — amely a rokokó korában élt francia író, Abbé Prevost regényének törté­netét hevíti át új formába — a sze­relem kálváriáját és legyőzhetetlensé­gét énekli meg szárnyaló és sodró ritmusban. Ma sem mond ennél töb­bet, csúcsa és legmélyebb gondolata az egyik legszebb emberi érzés örök­kévalóságába vetett meggyőződés, a tiszta, anyagiasságtól mentes szerelem messzehangzó költői igenlése. Manón nem tud meglenni a fényűző kénye­lem, a gazdagság nélkül, természetes jogát látja abban, hogy szépségével mindezt elővarázsolja. Szereti ugyan Des Grieuxot, de furcsán-szertelenül a szív hűségénél többet nem kíván és íöbbel nem is biztat. Ezt a játszi, de sebet maró felületességet mi nem tudjuk újra és újra menteni és meg­bocsátani, mint lovagja, öt viszont, aki nem múló szenvedéllyel számta­lanszor indul új csatába Manonért — mem tudjuk elítélni, mert benne tes­tet ölt a harcos, végzetes és a halál­ban végre célt érő szerelem. A MATESZ ennek a színműnek elő­adásával kemény fába vágta fejszé­jét. Most az egyszer elsősorban nem azért, hogy a kötött forma, a szó köl­tői szépsége mindig nagyobb igénye­ket támaszt a színésszel szemben, mint a próza. Az elsőrendű buktató inkább az volt, hogy egy évszázadok­kal ezelőtti korba ágyazott romanti­kus történetből kellett kihámozni élő magvát, a szerelem szépségének és erejének apoteózisát és olyan néző­nek tolmácsolni az érzelmek hőfoká­nak süllyedése nélkül, aki más kor­ban él s következtetésképpen más­képp éli ót az örök érzéseket is. A feladat annál Is nehezebb, mivel a tművészi rangot nélkülöző közvetítés flrhenthetetlenül ellaposítja, közhellyé fokozza le, sőt émelyítően szirupossá „Manón, ah Manón, Manón Arras szépe Meghalni a s.. :pért, meghalni őérte." Thirring Viola és Beke Sándor a Ma­nón Lescaut két főszereplője. (Nagy László felvétele) édesíti a fajsúlyos költői szót. A !eg­gazdagabb veretű szó is banalitássá törpülhet, ha kontár tolmácsolja. A kockázatos feladattal a színház együttese — ha nem is teljes siker­rel — de meg tudott birkózni. A mér­cét helyesen magasra emelték s bár ugrás közben megrezdült — nern esett a homokba. Az előadás ugyan nem elégít ki mindenben, vannak gyenge pontjai, helyenként még kí­sért a műkedvelői igénytelenség és modorosság, de egészét tekintve bát­ran elkönyvelhető biztató alkotó tett­nek. Ez elsősorban a vendégrendező Pavel Rímsky érdeme. Felfogásának költőisége lehetővé teszi számára fel­tárni előttünk a nezvali mű árnyala­tos gazdagságát. Sajátos értelmi vo­nalvezetéssel hangsúlyozza ki főleg Tiberge alkajában a nemes emberi ér­zés útjába tornyosuló akadályokat, a vak elfogultságot, az érzéketlen meg­csontosodást, amely ugyan jót akar, de törvényszerűen tragédiát idéz elő. Ezen a ponton tágítani tudja a mű gondolati kereteit, közelebb hozza a mához és feldúsítja. Zdenék Pavel könnyed, szép, célszerű és minden vonatkozásban modern színpadán a mű jellegének tökéletesen megfelelő légkört tud teremteni. Rendezésének van ritmusa, de hasznára vált volna a szöveg némi megkurtítása. A színé­szi játék irányításában is érezhető biztos keze, viszont itt már több ki­fogásolni valónk akad. Például Duval (Király Dezső) alakjának felfogása vitatható. Duval ugyanis nemcsak ne­vettető, élvhajhász arisztokrata, ha­nem veszélyes ellenfél is, párizsi ál­lamügyész, aki alantas célját el nem érve — a két szerelmes pusztulását okozza. Az új Idényt — immár a tizenegye­diket — megnyitó színműben bemu­tatkozott a MATESZ főiskolát végzett két új tagja, mégpedig — a főszere­pekben. Thirring Violát már megelőz­te a híre. Tanárai is dicsérték és a főiskolai előadások során is jó sze­repelt. Nos, Manón — alakítása iga­zolta: valóban rendkívül tehetséges ez a fiatal színésznő. Manonja nem­csak üde és bájos, hanem elsősorban az, aminek lennie kell — fiatal lány, aki szereti az életet, a fényt és a ra­gyogását, szépségét könnyelműen és körmönfontan, de egyben ártatlan szendeséggel aprópénzzé váltja: „bű­nös és szeplőtlen". Versmondása Is nagyon jő, és ha valamit kifogáso­lunk, akkor csupán azt, hogy helyen­ként árnyaltabb lehetett volna a hanglejtése. A Des Grieuxot alakító Beke Sándor játéka nyomán hiányér­zetünk támadt. Ez a szerep egyelőre még túlhaladta erejét, bár egyes je­lenetei vitathatatlanul egészen jól si­kerültek. Lovagjából valahogy éppen a lovagi vonás, a minden áldozatra kész férfi vissza nem rettenő elszánt­sága hiányzik. Mert Des Grieux nem szerelmes kamasz, hanem fiatalsága ellenére érett férfi. Beke nem tud teljesen azonosulni a szereppel, mint­ha kissé kívülről vizsgálná bíráló szemmel. Helyenként zavart nem eléggé tiszta szövegmondása ís. Még­sem állíthatjuk, hogy csalódást kel­tett volna. A barátját erőnek erejével a világi örömök útjáról a szerzetesi sorba téríteni törekvő és ennek érde­kében minden eszközt felhasználó Ti­berge szerepét Lengyel Ferenc ját­szotta. A szerepfelfogásban itt hasz­nált volna a nagyobb mértéktartás (ennek hiányáért alighanem részben a rendező iá okolható). A színpadon látott Tiberge ugyanis szinte a meg­testesült rossz, valami sátáni hatalom s a színészi alakítás külsődleges voná­sai elmossák ennek a figurának bel­ső összetettségét. Végeredményben Tiberge szereti barátját. Az egyik leg­kimagaslóbb alakítás Lőrincz Margit komornája, míg az epizódszerepekben főleg Zakál Gyula (Duval szolgája] tűnt ki. A fordítás Monoszlóy M. Dezső munkája. Tegyük hozzá — nagyon jól sikerült tolmácsolás ez, amelyben még a legfigyelmesebb fül is legfel­jebb csak apró szépséghibákat fedez fel. A verses részek szinte tökélete­sen adják Nezval eredetiének zeneisé­gét és egyben értelmileg sem lépik át a megengedett határokat. S ez nagy sző. Az utóbbi időben lapjainkban el­vétve már elemeztek egy-egy költe­ményt ls. Ez a fordítás megérdemel­né a komoly, részletes értékfelmé­rést. A Magyar Területi Színház bemuta­tó előadását a bratislavai P. O. Hviez­doslav Színházban tartotta meg lel­kes, telt ház előtt. Az est bensőséges ünnepi hangulatát emelte az a körül­mény, hogy a nézőtérben köszönt­hettük Vitézslav Nezvalnak, a nagy cseh költőnek özvegyét. GÁLY IVAN \KultuľííliSD!i\ üszi séta (Kv. feiv.) H Magyar kerámiakiállítás nyílott a magyar—angol kulturális egyez­mény keretében Londonban. A londo­ni Royal Festival Hallban Modern Magyar Kerámia címen megrendezeti kiállításon 21 művész alkotásait mu­tatják be. B Sarah Bernhardt életét megfilme­sítik Hollywoodban. A címszerepet Melina Mercouri világhírű művész alakítja. A külső felvételek Párizsban készülnek. SH Az olomouci honismereti inté­zetben kiállítás nyílott az 1963-as tu­ristaforgalomról. A kiállítás elsősor­ban hazánk természeti szépségeit és történelmi nevezetességeit mutatja be. H A prágai Városi Népkönyvtár új szolgálatot vezetett be az olvasók ré­szére, amely lehetővé teszi, hogy az olvasók legalább kölcsönzés útján hozzájuthassanak azokhoz a könyvek­hez, amelyek az üzeletekben már nem kaphatók. • A világ legrégibb házát a Jor­dán felső folyásánál a Huli tó part­ján fedezte lel egy francia archeo­lógus expedíció. A házat 9—11000 évvel ezelőtt, 7—8 méteres átmérőjű köralakban, vastag kövekből építet­ték. Linus Pauling második Nobel-díja A Nobel-díj több mint hatvan esz­tendős történetében 1963 őszéig csu­pán egyetlen tudós nevét tartották számon, akit kétszer is kitüntettek ezzel a díjjal. Ez a tudós, mint is­meretes, Madame Curie volt, aki 1903-ban fizikai és 1911-ben kémiai Nobel-díjban részesült. Az idei Nobel­békedíj odaítélésekor újabb kétsze­res Nobel-díjasról beszélhetünk. Igaz, Linus Paulingot, a nagy amerikai tu­dóst 1954-ben tudományos működésé­ért tüntették ki kémiai Nobel-díjjal, az Idén viszont közéleti tevékenysé­gét, az atomháború veszélye ellen folytatott évtizedes harcát illette a tekintélyes elismerés. Linus Pauling, az Egyesült Álla­mokban Portiand városában született 1901-ben. Kémiai tanulmányait a hí­res kaliforniai Inštitúte of Techno­lógiu (Műegyetem) végezte. Diplomá­ja megszerzése után ugyancsak Itt működött, mint tanársegéd, 1934-től pedig mint egyetemi tanár Jelenleg is ott tevékenykedik, bár egyes hí­rek szerint az intézettől megválni ké­szül, hogy több erőt szentelhessen közéleti munkásságának. Tudományos pályafutását kristály­szerkezetek röntgenográfiás és gáz halmazállapotú anyagok elektrondif­trakciős vizsgálatával kezdte. 1932 és 1939 között fejtette ki re­zonanciaelméletét. Ennek lényegét le­hetetlen röviden és közérthetően ki­fejteni, megértéséhez alapos kémiai és fizikai ismeretek szükségesek. Ép­pen ezért csak annyit kívánunk meg­említeni, hogy a modern kémia szá­mos jelenségét mindeddig csak a Pau­ling-féle rezonanciaelmélet segítségé­vel sikerült értelmezni, jóllehet ez az elmélet a valóságos állapotnak csupán csak matematikai megközelí­tése. Pauling működését sok elismerés, kitüntetés méltányolja. Számos ország tudományos akadémiája választotta tagjai közé, így tiszteletbeli tagja a Szovjetunió Tudományos Akadémiájá­nak is. Tudományos műveit világos­ság és közérthetőség jellemzi. Bonyo­lult nézeteit oly módon tudja kifej­teni, hogy olvasóinak mindig megad­ja azt a megnyugtató érzést: megér­tették a szóban forgó anyagot. Pauling tudósi lelkiismerete rette­netesnek és a tudós hivatáséval ösz­szeférhetetlennek találta, hogy a tu­domány eredményei a mérhetetlen pusztítás céljait szolgálják. A hábo­rú után azt remélte, bekövetkezik a békés együttműködés ragyogó korsza­ka. 1946-ban már a Tudományos Munkások Világszervezetének alapítói között találjuk. (E szervezet célja: harc a tudomány békés célokra és a népek jólétének emelésére való felhasználásáért és a nemzetközi tu­dományos együttműködés előmozdítá­sa). Jóllehet Paulingnak semmi ré­sze nem volt az atombomba előállí­tásában, az első hidrogénbomba fel­robbantásának pillanatától fogva kez­deményezője lett az amerikai tudósok között az atomrobbantás elleni tilta­kozásnak. Pedig volt idő, amikor sa­ját hazájában sokan ferde szemmel figyelték békebarát működését. Pau­lingot azonban ez sem téritette le a választott útról. 1958-ban kiadott tanulmánykötete ezt a címet viselte: „No more war" (Soha többé hábo­rút). A Nobel-békedíj odaítéléséről a norvég parlament öttagú bizottsága dönt. (A három tudományos — fizika, kémia, orvostudomány-biológia — és az irodalmi Nobel-díjakat évente a svéd Akadémia, illetve a svéd Karo­línska Inštitút ítéli oda.) A békedíj­bizottság döntésével az elmúlt évek­ben nem minden esetben lehetett egyetérteni, az idén azonban mind­azok, akik Linus Pauling tudományos és közéleti munkásságát ismerik, megelégedéssel vehetik audomásul a bizottság határozatát. Sz. F. Szeíerisz görög költő kapta az irodalmi Nobel-díjat Szeferisz — eredeti nevén Szefe­riadész — 1900-ban született Szmir­nában. 1918-tól 1924-ig Párizsban ta­nult, majd 1926-ban görög diplomáciai, szolgálatba lépett. A második világ­háború alatt a német csapatok elől Afrikába menekült. 1960-ban a camb­ridgei egyetemen tiszteletbeli dok­torrá avatták. Első verseskötete For­dulópont címmel 1931-ben jelent meg. Költészetét gondolatainak és stílusá­nak egyedülállósága, nyelvészetének szépsége jellemzi. Szeferisz az első görög Nobel-díjas. Az izlés kiművelésének szolgálatában A Városi Képtár körültekintéssel, kitűnően megszervezett távlati pro­gramja mindig más és más oldaláról mutatja be képzőművészetünket. En­nek arcélét fontos vonással gazdagít­ja a november 17-ig tartó, a Gyer­mekkönyvek illusztrációját majdnem teljességében bemutató kiállítás, ami­re M. Cunderlík friss fogalmazású falragasza is felhívja közönségünk figyelmét. A hazai képzőművészetben elég mostoha szerep jutott az 50-es évek­ken túlig a könyvillusztrációnak. In­kább peremjelenség volt a nagyhangú monumentálizáló áramlat sodrában. Később, mikor művelődési forradal­munk sürgette az új és Illusztrált tankönyveket, szóhoz jutott ez a mű­faj ls. Hiszen a szocialista közneve­lésnek feltétlen szüksége van az íz­lés kiművelésére, ami akkor lesz a legeredményesebb, ha már a gyer­mekkorban kezdődik el. Most meggyőződhetünk a gyerme­kek igényének, befogadókészségének, szellemi és lelki felkészültségének felismerésével és figyelembevételével alkotott illusztrációk művészi szín­vonaláról ís. A mintegy 40 szerzőtől származó anyag a Mladá léta kiad­ványaiból a Városi Képtár gyűjtésé­ből áll. Az üde, művészi termés első tisztán csendülő akkordja Fullának, a kiváló grafikus rajzoló és színke­verőnek alkotása: a Szlovák Mesék, melyben a műfaj elemeit ízes, ragyo­gó humorral, dinamikus képzelettel foglalta szívderítő képbe 1953-ban. — Vincent Hložník Élő ABC-je, vo­nalai ritmusának, színfoltjai viszo­nyának, érzelmi hatásának révén igazában él. — Ferdinand Hložník olvasókönyvének érzékletes, világos rajzai esztétikai élmények forrásai. M. Zelibská: Tavaszi karneváljának friss festőisége s kedves ötletei ma­gával ragadnak. Zmetáknak, Podjavo­rinska Balladáihoz készült népi su­gallmazású fa- és linóleum metszetei expresszívek. — Klimo Mézeskalács­házikója csupa költészet. — Dúbra­vec dekoratív Irányzatú népi hagyo­mányra utaló színes fametszetekkel illusztrálta Jánošíkot. Cpin leporeloi átértékelt folklórelemekkel a szlovák falut Idézik. A többi mű az utolsó két három évben keletkezett. Művészeink ifjú gárdájának, közöttük mindenekelőtt a Hložník — tanítványoknak alkotá­sai képzőművészeti ötletességről, mo­dern, eredeti látásról tanúskodnak. Brunovsky az Andersen mesék kis­korunk óta bennünk továbbzengő vi­lágát tökéletes csiszoltságú, sokszor miniatűr hatású, varázslatos színű kőrajzai keltik életre. Az Ibis és Holdban szárnyaló képzelettel röpíti magasra kis olvasóinak fantáziáját is. Lebiš, szintén fölényes rajztudás­sal és kompozíciós biztonsággal vezet el Puskin meséinek birodalmába, a nagy orosz poéta költészetének s a bizánci aranyművesek és ikonfestők­nak hatását visszhangozza. Cergerová művészi meglátással formált kékes­zöld atmoszférájában a Bűvös kerék forog, megállás nélkül forog. Koői­šová leleményes kollázstéchnikával (színes felragasztott papírkivágások­ból készült kompozíció) fantáziát ébresztően érezteti a Szivárvány hét színét. A 14 és 16 évesek korosztályának olvasmányai: a Štúr-i lírának válo­gatásból való tragédiát lehellő egyé­ni fogalmazású illusztráció Jarmila Pavličkovát dicséri. Bombová sajátos képzőművészeti felfogása, modern jelzések, fények felvillanásában vi­lágítja meg Wolker verseit. Žilinča­nová a haladó szellemű ausztráliai írónő D. Cusack regényét: Ne adj oda a halálnak! illusztrálja sajátos modorával. Pechr sűrítő, összegező rajzaival az Aszteroidák titkához visz közelebb. Érdekes összehasonlításra adnak le­hetőséget az eredeti illusztrációk s a velük együtt kiállított megvalósított meséskönyvek. Csillogó szemű, a me­sében hívő gyermekek áhítatos iz­galommal veszik kezükbe ezeket a képeskönyveket, gyönyörködve, cso­dálkozással lapozgatnak bennük, és szívből fakadó nevetésük pozitív kri­tikájuknak megnyilvánulása. A hazai gyermekirodalom illusztrá­ciójának ezen felül világviszonylat­ban ís jó híre van. Bárkány Jenőné • Az NDK-ban elkészült egy hatal­mas, korszerű nyomdakombinát terve Ghana részére. A nyomdában 32 ol­dalas újság nyomására alkalmas ro­tációsgép is lesz. Ghana a nyomda üzembeállítása után nemcsak újságo­kat és színes fedelű folyóiratokat, ha­nem szaklapokat, könyveket és tan­könyveket is előállíthat. ŰJ SZÖ 8 * 1903. november 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom