Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-17 / 317. szám, vasárnap

Z U L O K. VELŐK AZ UTÓBBI IDÓBEN a pedagógiai tanácsüléseken és a szülői munkakö­zösség gyűlésein mind gyakrabban foglalkozunk az Iskolai fegyelemnek, valamint a tanulók iskolán kívüli ma­gatartásának problémáival. Felvetődik a kérdés, hogy az ezen a vonalon észlelt hiányosságokat mi­lyen formában távolítsuk el, és a feudális korból fennmaradt testi fe­nyítés helýett milyen büntetést al­kalmazzunk a fegyelmezetlen gyer­mekekkel szemben. Minden szülőnek meg kell értenie, hogy a nevelés kérdése közös fel­adat. Közösen vagyunk felelősek a szilárd jellemű, példás magatartású ember kialakításáért. Mindnyájan tudjuk, hogy az iskolai nevelés sike­re csak részben függ a nevelőktől. Eredményt csak akkor érhetünk el, ha a tanítók fáradozása a helyes szü­lői neveléssel párosul. Hangsúlyoznunk kell a „helyes" szót, mert a legtöbb családban nem ezt tapasztaljuk. Ezért nekünk ne­velőknek nemcsak a tanulókkal, ha­nem a szülőkkel ls foglalkoznunk kell. Egyeztetni kell a nevelésre vo­natkozó nézeteinket és a szülői mun­kaközösség gyűlésein, a szülők egye­temein előadás és vita formájában be­szélni kell a szülőkkel a nevelés helyes formáiról. Sokszor tapasztal­juk, hogy a szülő nem ismeri kellően saját gyermekét. A gyermek egész másképp viselkedik otthon a családi környezetben, mint az iskolai kollek­tívában. Amikor a tanító bizalmasan, vagy nyilvánosan beszél eigy-egy ta­nuló Iskolai helytelen magatartásá­ról, a szülök több esetben megdöb­benéssel veszik tudomásul gyermekük helytelen magatartását. Mit tesz ilyenkor a szülő? Általá­ban kétféleképpen reagálnak: vagy megsértődnek és nem hiszik el a ne­velő állítását, vagy felbőszültén fe­nyegetőznek: „csak menjek haza, majd megkeserüli az a haszontalan!" Vannak azonban olyan szülők is, akik őszintén feltáriák a tanító előtt a gyermekek nevelésével kapcsola­tos nehézségeiket, kiegészítik a ta­nító megfigyeléseit és gyermekeik rendellenes magatartása alkalmával közösen megbeszélt módszereket al­kalmaznak a fegyelmezésre és a bün­tetésre. Sok szülő csak egyetlen bün­tetési módot ismer, a testi fenyítést. Sőt a tanítótól ls azt kívánja, hogy veréssel fegyelmezze gyermekét, bár tudja, hogy az íkolából száműztük a testi fenyítést, mint nevelési eszközt. A múltkor egy szülő e következőkép­pen bízta rá gyermekét a tanítóra: „Magára bízom a fiamat, tessék vele szigorúan bánni, ha kell, tessék jól megverni. Nem fogok panaszra men­ni, én már úgy sem bírok vele, ne­kem állandóan visszafelesel, s attól félek, hogy meg is üt. Magával nem meri megtenni azt, amit velem." TÖBB TANULÖVAL azért merülnek fel nehézségek a nevelésben, mert a szülők már az óvodás előtti kortól •kezdve nem alkalmaznak más neve­lési módot, mint a verést. Volt olyan tanulónk, akit édesapja minden cse­kélységért a legdrasztikusabban meg­vert. A verésnek és a durva kínzás­nak különböző nemeit alkalmazta, több esetben ittas állapotban úgy, hogy a gyermekből Idegroncs lett. Természetesen Ilyen gyermekek tar­tósabb gyógykezelésre szorulnak. Azok a gyermekek, akikkel otthon durván bánnak csökönyösen, dacosak lesznek, saját maguk ls eldurvulnak szüleikkel szemben. Már Makarenko ls azt állította, hogy a büntetésnek nemcsak fizikai, hanem lelki konfliktusokat is ki kell váltania. Ezért a verés helyett al­kalmazzunk inkább szóbeli dorgálást és meggyőzéssel próbáljuk megvál­toztatni a gyermek helytelen magatar­tását. Alkalmazzunk olyan büntetést, ami a gyermeknek ugyan fáj, de nem üt­közik össze a szocialista humanitás elvével. Ha gyermekünk rendkívüli érdeklődéssel nézi a televízió adásait, szeretne elmenni kirándulásra, mozi­ba, színházba — büntessük azzal, hogy eltiltjuk őt ezektől. Pl.: ma nem nézed meg a televízió délelőtti adá­sát, vagy az esti filmet, mert nem tanultad meg a leckét, édesanyádnak nem fogadtál szót. Itt is mértéket kell azonban tartanunk és meg kell fontolnunk azt. milyen korlátozások ártalmasak és vannak esetleg a syer­mek egészségére káros befolyással. Sokszor gyermekeinket felesleges luxus cikkekkel halmozzuk el, pl.: karórát, fényképezőgépet, új táskát, új- cipőt vagy ruhát veszünk nekik. Ezeket az ajándékokat szintén érde­melje ki a tanuló, esetleg az ígért fényképezőgépet, órát, hátizsákot, játékot kapja a gyermek jó tanulása, szorgalma jutalmául. A mindennapi gyakorlatban több esetben olyan helyzet adódhat, hogy minden szép szó, meggyőzés ellenére a diák pimasz és kihívó magatartást tanúsít tanítójával, vagy szüleivel szemben. Kijövünk a béketűrésből és elcsattan a „makarenkól pofon". Lel­kiismeretünket azzal nyugtatjuk meg, hogy Makarenkó, a nagy pedagógus ls alkalmazta ezt a módszert egyszer a Gorkij-telepen egy 18 éves növen­dékének fegyelmezésekor. MAKARENKO 1938-ban a pedagógu­soknak tartott előadása alkalmával kijelentette, hogy rendkívül megbán­ta ezt a tettét és nem ajánlja senki­nek, hogy utánozzák őt ebben. „A Za­darovval történt eset nekem többe került, mint magának Zadarovnak" mondotta. A Gorkij-telep lakói 1920­ban a polgárháború időszakában el­árvult, elhagyott, csavargó, bűnöző gyermekek voltak. Makarenko felln­gerültségéhez hozzájárultak a kez­deti nehézségek miatti sikertelensé­gek. Mi ezekről már nem beszélhe­tünk. A mi nevelési feltételeink már sokkal jobbak, tehát nem időszerű Makarenko tettével védekezni. Van­nak azonban könyveiben olyan ré­szek, amelyeket sohasem elég hang­súlyozni. Makarenko a szülőknek írt köny­vében figyelmeztette őket, hogy több felelősséget tanúsítsanak gyermeke­ikkel szemben, alakuljon ki szülők és gyermekek között a nyílt őszinte kapcsolat és óvja szülőket a durva bánásmódtól. Makarenko nézeteinek Ismertetése végett idézem a szülők könyvéből a következő sorokat: „Az egyik szülő így szól szomszédjához: Figyelj Ide Sztefán Petrovics én téged tisztellek, A büntetés szerepe a nevelésben becsüllek, rendes ember vagy, jó munkás — de, ha te még egyszer meg mered ütni a te Mitykádat, jobb ha elköltözöl a városból, mert én té­ged börtönbe juttatlak." — Majd később: 1 „Micsoda dolog ez, ilyen de­rék kis srácot verni, az tudod olyan illetlenség, mintha pucéran mennél az utcára..." Azt hiszem elérkezett az Idő, hogy egyszer és mindenkorra véget vessünk annak, hogy a gyenge nevelők és a maradi szülők a nagy szocialista pedagógus mögé rejtőzze­nek. Iskoláinkból, nevelőintézeteinkből ma már teljesen eltűnt a testi fe­nyítés, s csak elvétve fordul elő, hogy tanítók felingerült állapotban helytelenül testi fenyítéshez folya­modnak. Ez legtöbbször akkor törté­nik meg, amikor a tanító tehetetle­nül áll a nyugtalan, sokat mozgó, fe­csegő, verekedésre hajló vagy gorom­ba, egyszóval nehezen nevelhető gyermekekkel szemben. A PEDAGÓGUSOK ES A DIÁKOK KÖZÖTT új szocialista viszony alakul ki és a büntetéseknél, fenyítéseknél elsősorban a szocialista humaniz­musból fakadó meggyőzést alkalmaz­zák a tanítók. Azonban sorainkban vannak még nevelők, akik a testi fe­nyítést csak azért nem alkalmazzák, mert tiltva van. Ezt a kérdést úgy intézik el, hogy a szülőt hívják fel, verje meg ő helyettük a gyermeket. Ez a magatartás, a tanító és a diák közötti nézeltérések ilyen módon tör­ténő elintézése sem helyes. Mi pedagógusok lankadatlanul ke­ressük, kutatjuk a szocialista nevelés méltó módszereit. A tantestületekben bátor viták alakulnak kí a maradi nézetekkel kapcsolatban. A BÜNTETÉS HELYETT az iskolá­ban és a szülői házban Is gyakrab­ban alkalmazzuk a dicsérést, a buz­dítást, főleg a gyengébb képességű, változékony magatartású gyermekek­nél. Az állandó szidás fásulttá, bi­zalmatlanná teszi a gyermeket. Már pedig az iskolában legfontosabb a bizalom és a helyes közösségi érzés kialakítása. A kölcsönös bizalom na gyon fontos a családi otthonban ls, mert csak így fejlődhet ki a harmo­nikus családi élet, ahol a szülők a nevelésben mindenkor egységesen lépnek fel. TELEKY MIKLÓS A Banská Bystrica-i Közép-Szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság Iskola és művelődésügyi osztálya és a martini Szlovák Nemzeti felkelés Színház pályá zatot hirdetett a Szlovák Nemzeti Fel kelés és a munkásosztály harcaihói in o ríló eredeti témájú színdarabok békül désére. A zsűri — az 1963. október 8 . ülésén úgy döntött, hogy a beküldött müvek alacsony színvonala miatt nem ítéli oda a kiírt pályázati díjakat. Elhatározta, hogy 1500 koronával ju talmazza a Tajov jelszóval beküldőd Tisztítótűz című darabot (szerzője Oleg Logvinóv, Bratislava, Holuby u. 2) és 500 koronával jutalmazza a MI mindnyi fan című, azonos jelszóval beküldött pá lyaművet (szerzője Alfonz Böhm, Lipt MikulH). NOVEMBER 17­E A NEMZETKÖZI DIÁKNAP 1939. NOVEMBER 11. — Meghalt Ján Opletal, az október 28-i fasisztaellenes tüntetés áldozata. NOVEMBER 15. — A prágai diákság tiltakozó menetben vonult végig Prága ntcáin. Felháborodásukban letépték a vil­lamosokról és hirdetőoszlopokról a német nyelvű plakátokat és felhívásokat. A műszaki főiskola épülete előtt hatszáz tagú rendőrkordon állta útjukat. A tüntetőket gumibotokkal és puskatussal kergették szét. NOVEMBER 16. — A terembe, ahol a diákság vezérel gyűléseztek, a gestapo emberei törtek be. Fegyvereket ke­restek! Nyolc diákot és egy professzort letartóztattak. Éjfél után — a diákotthonok csendjét ajtócsapkodás és német nyelvfi parancsok éles hangja törte meg. Az álmukból felriasztott diákokat a gestapo pribékjel nyitott teheran­tókra rakták és a ruzynéi repülőtérre hurcolták. NOVEMBER 17. — Neurath, a „Cseh- és Morvaország pro tektora" dekrétumban közölte, hogy a diákság ellenállási akciói miatt a protektorátus összes főiskoláit három évre bezárják. Figyelmeztetésképpen a letartóztatott nyolc diákot és professzort agyonlőtték. A többi elfogott diákokat depor tálják. A ruzynéi repülőtér katonai barakjaiban 1850 diákot zsú toltak össze. Nem messze egy golyószóró ugatása hallat szőtt. Ez volt a kezdet! Aztán a húsz éven aluliak hazamé hettek. A többiek hosszú, szomorú csapatja pedig a fény szórós lámpák között dideregve vonszolta magát a vasútál lomás felé. Marhavagonok, majd Drezda—Berlin—Sachscn hausen következett! Vajon mennyien élték át? • 1939. november 17. eseményei' az egész világ diáksága számára szimbólummá vált a fasizmus és min­dennemű elnyomatás elleni harcban. 1941-ben Londonban megalakul/ a Nemzetközi Diáktanács és november 17-et Nemzetközi Diáknappá kiáltot­ták ki. A diáktanács 1946-ban átala­kult Nemzetközi Diákszövetséggé és székhelyéül Prágát választották. A Szö­vetség célja: Harc a békéért és a faji megkülönböztetés ellen, harc az imperializmus és a gyarmatosítás el­len, harc az egyenjogúság és Komen­ský eszméi érti Ezek nemcsak jelszavak! • A hírhedt alabamal Oxford egye­temre tavaly katonai kordonok védel­mében tudott csak beiratkozni az amerikai néger diák — James Mere­dith. És ismeretesek az amerikai vi­láguralom híveinek gyarmatosító tö­rekvései is. • Múltkor a Komenský Egyetem menzáján az ebédre sorakoztunk. Nem mutatkoztunk be egymásnak. Diákok között mellőzni szokták a formalitásokat. Egyet-mást elmondott magáról. Bolíviai, nálunk tanul peda­gógiát. Hazájában még a lakosság 70 százaléka írástudatlan. • „Nem kell sajnálni fiataljain­kat!" — mondta az egyik beszédében de Gaulle elnök. Ez ugye, kissé szi­gorúan hangzik. De mit is várhat de Gaulletól a francia fiatalság? Hiszen két héttel ezelőtt, amikor a szűknek bizonyult Sorbonne diákjai a jobb ta­nulmányi feltételekért tüntettek, de Gaulle rendőrsége gumibotokkal ver­te szét őket. • A CSKP XII. kongresszusának dokumentumaiból kitűnik, hogy 1961 ben hazánkban 202 ezer főiskolai vég zettségű egyén élt. Ez a szám húsz év alatt a háromszorosára fog nőni Amíg tavaly 117 ezer diák tanult ha zánk főiskoláin, nyolc év múlva — 1970-ben a főiskolások száma megha­ladja majd a 224 ezret. • November 17-e nemcsak a múlt ra, a hitleri gonosz időkre emlékez­tet, hanem figyelmeztet a ma vesze­delmes jelenségeire, a Német Szövet­ségi Köztársaságban, az USÁ-ban Dél-Afrikában, Spanyolországban és Portugáliában is, amelyek a békét, a szabadságot és az emberek egyen jogúságát fenyegetik. November 17-e Fuöík üzenetének szellemében jött létre, amely a világ dolgozóit inti, hogy legyenek éberek! -ili­csokona1 vitéz mihály: c/l szabadságiul Szép szabadsági Oh sehol sincs E világon oly becses kincs, Mely tenálad nagyobb volna, Vagy tégedet kipótolna. Te könnyíted terheinket; Ha bú rágja szíveinket Biztatsz minket. Az oly madár igen ritka, Melynek kedves a kalitka: Bár arannyal van béjedve, Mégsem telik benne kedve. Bár meg ne kelljen szűkülni, Mégis mindég jo\ készülni Kirepülni. Mit ér, mit ér a rabságban Kínlódni sok gazdaságban? Mit ér minden, ha köteled Békós lábadon viseled? Ha a kínos szolgabot vér, Ügy a pompa, a nemes vér S a rang mit ér? Minden vágy a szabadságra, Kevés a pénzre s országra; Több vágy szabadon pihenni, Mint pénz közt gazdag rab lenni: Kivált egy bölcs elme mindég, Egy poétái tüzesség, Csak ettől ég! Csokonai Vitéz Mihály emiékére K orának egyik legműveltebb embere, a felvilágosodás legynagyobb magyar költője Debre­cenben született, 190 éve. Itt nevel­kedett, itt is halt meg, 1805-ben, 32 éves korában. Életének és pályájának első fele egybeesik a felvilágosodás világné­zetének kibontakozásával. Bessenyeit folytatva, háladó szellemű, szatirikus élű verseivel küzdött a haladásért. Az egészen fiatalon, alig 17 éves korában írt A bagoly és a köcsög című müvé­ben pl. a nemesség külsőségekben megnyilvánuló hazafiasságát gúnyolja. Hasonlóan csipkelődő élű, szintén a nemességet elítélő a Béka-egérharc című verses elbeszélése. A később írt Álom című műve már a kiforrott ma­terialistát mutatja. Az Álomban ki­fejezi, hogy nem hisz a túlvilági lét­ben és megnyugvással sugallja: a ha­lál nem egyéb, mint a test beolvadá­sa az örök anyagba. Kortársai közül többen a magyar Rousseaunak nevezték. ö maga ls Rousseau tanítványának tartotta ma­gát. A felvilágosodás nagyjaihoz hason­lóan az értelem diadalát hirdetve mű­veiben következetesen elítéli a babo­nákat, kipellengérezi a vallásos vak­buzgóságot, rokonszenvvel szól a jobbágyok sorsáról. írásai minden te­kintetben olyan embert mutatnak, aki helyeselte és természetesnek tartot­ta a polgári haladás eszméit. A magyar jakobinusok polgári for radalmat akartak, de hiányzott az erős magyar polgárság. Csokonai a haladó polgári eszmék költőjeként In­dult, de — ugyancsak a polgárság hiánya miatt — művészete nem lalájt társadalmi alapot, öt is — mint a haladás mozgalmát — a feudális re­akció gátolta,- és ..törte meg. írásaival közvetlenül küzdött a Jobb életért, hitet tett a dolgozó nép mel­lett, harcosan szembefordult az elnyo­mó feudális és egyházi hatalommal. Híres komikus eposzában: a Doroty­tyában is kora társadalmát bírálja, és a nemességet teszi nevetségessé. Felvilágosult líráját a költői formá­ban világnézeti körképet adó A lélek halhatatlansága című utolsó művével zárta. Versein kívül színművei is je­lentősek (a Méla Tempefői stb.J. A XVIII. század legkiválóbb magyar költője Petőfi és Ady kedvence, a feu­dális elnyomás szűk korlátai között a lehetőségekhez mérten minden ere­jét a haladás, egyben a magyar Iro­dalom, a nép szellemi felemelkedése és ä nemzet kultúrája ügyének szol­gálatába állította. Szerelmi költésze­tében is (Lilladalok), a felvilágosult ember szemlélete és új életérzése szólal meg, színes, igen gazdag nyel­ven. Csokonai elfordult a feudális iro­dalom hazug népieskedésétől és arra törekedett, hogy költészete minél jobban a nép nyelvének és szemléle­tének az elemeivel gazdagodjék. Versel mind formában, mind tarta­lomban a népköltészet természetes szépségének és közvetlenségének a kifejezői. A nyugtalan, szabad, csapongó ter­mészetű, haladó gondolkodású, felvilá­gosult Csokonai Vitéz Milhály már diák­korában összeütközésbe került a debre­ceni kollégium merev, vaskalapos rend­jével és tanáraival. Az iskolából tör­tént klzáratása után Sárospatakon tanult, majd Pozsonyban a Diétái Ma­gyar Múzsa címen verses újságot In­dított. Innen Komáromba került. Vaj­da Júlia (Lilla) iránt érzett sikerte­len szerelme azonban Komáromból ls tovább űzte. Sok kóborlás után került vissza szülőföldjére, ahol haláláig szegényen, elhagyatatottan élt. Annak ellenére, hogy viszonylag igen fiatalon meghalt, óriási fejlődé­sen esett át. Megtanult olaszul, lati­nul, görögül, franciául és németül. Sokat irt, sokat tanított, fordítotj, ős zenével is foglalkozott. Dalokat kom-! ponált és szöveget írt meglevő dal-, lamokra. Ebben ls követte mesterét és példaképét: Rousseaut. A magya­ros verselésnek ő az első tudós mű­velője, kutatója, és szakértője. N agy művet teremtett. Szomorú, hogy korszakos jelentőségű, könnyed, játékos, vidám és forradal­mi költészete mögött beteg, meggyö­tört, otthontalan és igen rövid élet áll. Balázs Béla EGY LÉPESSEL ELŐBBRE Hosszú előkészítés után november 9-én Losoncon is megalakult — a Járási Művelődési Otthon mellett — az „állandó színpad". Az ünnepségen a tagként nyilvántartott színjátszó együttesek vezetőin kívül részt vet­tek a járás illetékes szervei, a műve­lődési intézmények kerületi, központi képviseletei, valamint több mint 100 meghívott vendég. Az állandó színpadnak jelenleg öt tagja van, mégpedig a Timrava és Polana nemzeti vállalatnak, a CSE­MADOK losonci helyi szervezetének, a kékkői szénbányáknak, a kálnói magnezit-üzemnek, valamint a Koka­va nad Rimavicou művelődési otthon­nak színjátszó együttesei. Az állandó színpad alapszabályzata kimondja, hogy a tagoknak évente legkevesebb 2-2 darabot kell bemutat­niuk. Az ünnepélyes gyűlés után este ke­rült sor az állandó színpad első be­mutató előadására. Peter Karvaš ál­álamdíjas író „Jazva" című darabját mutatta be nagy sikerrel a Timrava színjátszó együttese. Az állandó színpad szervezettebbé teszi a színjátszó mozgalmat, megte­remti az állandó tervszerű munkát. Ha az alakuló gyűlésen megjelentek megtartják ígéretüket, akkor valóban elmondhatjuk, hogy egy lépéssel előbbre vittük, s tervszerűbbé tesszük a népnevelés egyik leghatékonyabb formáját, a műkedvelő színjátszást. Csák István, Losonc Fiatal emberek, akik együtt tanulnaka November 17 Egyetemen, a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola gépipari jakultásának új épülete előtt. (V. Pfibyl — CTK felv.) 1983. november 17. * (Jj SZÓ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom