Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-12 / 282. szám, szombat

\ Lengyelországi riport | Szövetkezeti lakóeiep és a „rózsabokor-mozgalom" (Az Új Szó számára írta: K. NIEDZIELSKA) Valaha nagybirtok volt itt. nap együtt vannak a szülők- kat maguk a lakók gondoz­Tulajdonosát aligha érdekel- kel és külön azoknak a csa- zák. Ök kezdeményezték a te a festői táj, melyet egy ... ládoknak, amelyekben minden lengyel szövetkezetek között építész fedezett fel, aki né- serdülő gyermeknek megvan a „rózsabokor-mozgalniat" hány évvel ezelőtt 12 ezer la- a maga külön helye. Minden Hadd legyen szép mindenütt, kosú városrészt tervezett Lub- lakásban van egy nagyobb he- ahol emberek laknak. A te­lin vajdasági székhely körze- lyiség, „nappali szoba", amely- lepen egyetlen felügyelő tében. Az építész tudása, va- ben összejöhet az egész csa- sincs, a tisztaságra a lépcső­lamint az eredeti városépítő- Iád. A tervező mindezt úgy házakban s másutt a lakók si megoldásoknak kedvező oldotta meg, hogy nem szeg- vigyáznak, s mondhatom, min­dombvidék sikerrel koronázta te meg a Lengyelországban denütt példás rend van. A la­a jó kezdeményezést. A lakó- érvényes szerény lakásnormát kt5k klubjaikat ls maguk ren­telep tavaly állami kitünte- — mindössze 12—13 négyzet- dezik be. tést kapott építészeti megöl- méter lakóterület jut egy fő- Sokféle klubjuk van. Van dásáért. re- „mindenki klubja", van ifjú­sági klub a pincehelyiségek­ben, amelyet a művészi haj­lamaival dicsekvő ifjúság ma­ga díszített kl, van nők klub­ja, amelyben szabó- és varró­tanfolyamokat rendeznek, ház­tartási tanácsokat adnak stb. Vannak aztán egyszerű „plety­kasarkok" is. A klubok aktív életet élnek. Lássuk az egyik műsorát: Galczyrtski ismert lengyel költő művészi estje, történelmi est az 1863-as nem­zeti felkelés 100. évfordulója alkalmából, vidám tarka est, népszerű matematikai, fizikai, filozófiai előadássorozatok. Az esteken fellépő számos szí­nész, előadó a telep lakója és A lakók önkéntes társadalmi munkájukkal teszik vi- ezzel a szereplésével ls kivé . .. ,,, ,, ... /Aonrcc r i *, i >\ szi részét a társadalmi mun­damma az uj nemzedek eletet (ARRESS felvetelei) kából. telepeket felölelő szövetkeze­tek létesítése, amelyeknek könnyebb és gazdaságosabb az igazgatása. Ugyanakkor e szövetkezeteken belül szép és érdekes építészeti formá­kat, érdekes belső megoldást szorgalmaznak a kis lakások­ban, mert Lengyelországban szó sem lehet nagy szövetke­zeti luxusházakről. Az építő­ipar fogyatékosságait a leg­közelebbi öt évben sem tud­ják kiküszöbölni, s ezért a szövetkezeti lakásépítés kere­tében sem engedhető meg a pazarlás. Egy lakás átlagos nagysága 40 négyzetméter. A tervezők körében érdekes ötlet született — mozgatható falak alkalmazása, amelyek segítségével a lakást a család kívánalmaihoz idomíthatják. Az építészeti sikereken kí­vül nem kevésbé értékes a közös aktivitás, amellyel a lubelihez hasonló számos la­kásépítő szövetkezet büszkél­kedhet. A közös lépcsőházak felmosása is van olyan „mű­vészet", mint az építés mód­ja­A lakók helyeselték, maguk ls szívesen megjutalmaznák a tervezőt. Tág térség nyílik minden ablak előtt, ahonnan az emberek belecsodálkozhat­nak a nagyvilágba, mert a házak nem zsúfolódnak össze, a házak közti kis utcákat ma­gas épületek zárják el, ezért a szél nem duhajkodhat a la­kótelepen, minden ház előtt pázsit, rengeteg szórakozás! lehetőség a gyermekeknek. Az emberek hálásak a lakások ötletes berendezéséért. A ter­vező helyesen cselekedett, amikor nem egyforma két szoba-konyhás lakásokat ja­vasolt: Ezeknek több változa­tát készítette el — külön a kisgyermekes családok számá­ra, ahol a gyermekek egész Be is mutatom a lakótele­pet: — Ez egy szövetkezeti telep, gazdája a lubeli lakás­szövetkezet. Oj városrésszé fejlődik, nemcsak azért, mert a legutóbbi öt évben épült, hanem azért is, mert az öreg, eléggé elhanyagolt városban az új építőművészetet és a lakók szomszédi együttélésé­nek új formáit képviseli. Bátran állíthatjuk, hogy az üzemileg épített házakon kí­vül minden más a lakosság műve. Amikor ott jártam, 12— 14 éves fiúkkal találkoztam, akik egy fiatal tanító vezeté­sével [a telepen van már egy iskola, a másikat pedig most tervezik) facsemetéket ültet­tek a környéken. A zöld nö­vényzetet, a gyepet, a virágo­A lubell lakásszövetkezet telepének a közeljövőben 12 ezer lakója lesz, s idővel 60— 70 ezer lakosú városnegyeddé fejlődik. Ezek a számok és az állami kitüntetés azt bi zonyítják, hogy Lengyelor­szágban nagy jelentősége van a szövetkezeti lakásépítésnek amely egyre fontosabb a la káshiány megszüntetésében A jelenlegi ötéves tervben mintegy félmilló szobát épi tenek, ami az országos lakás építési terv negyedrészével ér fel. Jelenleg ezer szövetkezet működik több mint 200 ezer taggal. A lubeli lakásépítő szövetkezet a fejlődés mai szakaszában nagyon jellegze­tes. A cél ugyanis egész lakó­Modern lakóház a lubeli szövetkezetben Tudósítás Brit G u ayanábó I Georgetownban, Brit <3ua­yana fővárosában nemrégen letartóztatták a 19 éves Ann Abraham kisasszonyt. Letár­tóztatása véget vetett annak a politikai aknamunkának, amellyel az amerikai és az angol lapok hetek óta annyit foglalkoztak. Az egész história akkor kez­dődött, amikor az amerikai ultrák egyik szervezete, „a szabad Kubáért küzdő ameri­kai polgárok bizottsága" au­gusztus 9-én' kijelentette, hogy „a Szovjetunió állító­lag aknamunkát végez Brit Guayanában". E hírhedt bi­zottságban vezető szerepet Játszik Arley Burk extenger­nagy, az „amerikai hidro­génbomba atyja", Edward Teller, Clair Luce asszony, a Time kiadójának felesége. Nos, a „veszetteknek" ez a kis csoportja azt hangoztat­ta, hogy cáfolhatatlan bizo­nyítékai vannak: azoknak a 127 958 dollárra szólló csek­keknek fényképmásolataival rendelkeznek, amelyekkel a Szovjetunió „aknamunkát fejt ki" Brit Guayanában. A szovjet művelődésügyi minisz­térium állítólag a Barclavs angol bankház guayanai fiók­intézetén keresztül utalta át a kormányon levő Népi Ha­ladó Pártnak. A bankszám­lák fényképmásolatait állító­lag Anna Jardim szenátor ad­ta át a nevezett bizottságnak, hogy figyelmeztesse a mit sem sejtő amerikaiakat: Gua­yana „a szovjetek csatiósa lett Amerikában". Washingtonban mindjárt felkapták a „szenzációs ka­csát", sebtiben sajtóértekez­letet rendeztek, amelyen An­Csekkhamisítók kudarca na Jardim bemutatkozott és drámai hatáskeltéssel elő­húzta táskájából az agyon­reklámozott fényképmásola­tokat. Szaporán Jegyezgettek az újságírók, kattantak a fényképezőgépek, s az ame­rikai lapok másnap „rettent­hetetlen hazafivá" avatták Jardim asszonyt, aki a guayanai szenátorok közül egyedül le merte leplezni kormányának „titkos össze­esküvését az álnok vörösök­kel". Az amerikai lapok persze elhallgattak egy igen fontos tényt, azt, hogy Jardim asz­szony már egy évvel ezelőtt megvádolta a kormányon le­vő Népi Haladó Pártot, hogy „pénzt kap Moszkvától", és később rábizonyították, hogy hazudott. AZ ÖSSZEESKÜVÉS SZÁ­LAI WASHINGTONBA VE­ZETNEK Nem kell mondanunk, hogy a szovjet művelődésügyi mi­nisztérium csekkjeinek tör­ténete is kitalált mese. Ami­kor az Egyesül Államokban sokszorosított és terjesztett fényképmásolatok eljutottak Georgetownba, kiderült, hogy a csekkek hamisítványok, A Mann, a Barclays Bank gu­ayanai fiókjának vezetője fel­háborodva közölte a sajtó képviselőivel: — Könyveink­ben ilyen számlák nem sze­repelnek. Az igazgató a ha­misítás számos nyomát mu­tatta meg a csekkeken. Nyilvánvaló volt, hogy a hamisítást a bank valamelyik alkalmazottjának segítségé­vel követték el, éspedig na­gyon ügyetlenül. A rendőri házkutatás során Jardim asz­szonynál és az Egyesült Erő más tagjainál kompromittáló okmányokat találtak. Több embert letartóztatták, köztük Ann Abrahamot, a Barclays Bank 19 éves volt alkalma­zottját is, aki a hamisítvá­nyokat lepecsételte. A rend­őrségnek fiatal, de tapasz­talt kalandornővel volt dol­ga: Miss Abraham nem vár­ta meg, míg elbocsátják, fel­mondott és letartóztatása napján már éppen indulni akart az Egyesült Államok­ba. Mennyire beavatkoznak az amerikai kormánykörök Brit Guayana belügyeibe, az is bi­zonyítja, hogy az Amerikai Szabad Munkafejlesztési In­tézet különféle politikai ka­landorokból és bűnözőkből toborozza guayanai ügynök­ségét, amely együttműködik az ottani amerikai konzulá­tussal, az amerikai hírszer­ző szolgálattal,, az amerikai olaj-, cukoripari és gőzhajó­zási vállatok guayanai fiók­üzemeinek személyzetével. Az imperialista ügynökség akna­munkájának következtében nyáron nagy hiány mutatko­zott élelmiszerben, benzinben, dohányáruban. Az Egyesült Államokkal szoros kapcsolat­ban levő nagykereskedők összeesküdtek és nem hozat­ták be a legszükségesebb cikkeket. A SZOCIALISTA ORSZÁ­GOK SEGÍTENEK A Szovjetunió és más szo­cialista országok ekkor bará­ti segítséget nyújtottak Brit Guayanának. Az amerikai olajraktár-tulajdonosok azon­ban nem voltak hajlandók' átvenni a szovjet olajipari termékeket. A guayanai kor­mány kénytelen volt lefog­lalni a Shell konszern olajtá­rolóit, hogy a főváros ne ma­radjon benzin és villanyáram nélkül. Washington ügynökei még­sem tették le a fegyvert. A „szakszervezeti funkcionáriu­sok" égisze alatt tevékenyke­dő amerikai hírszerző szol­gálat nyílt diverzióra vete­medett. Július 21-én négy di­namittöltényt helyezett el an­nál a mólónál, amelynél a Guayanába élelmiszert, fűtő­anyagot és százezer csomag cigarettát szállító Micsurinszk szovjet gőzös horgonyzott. Az egymást követő robbaná­sok nem tettek kárt a szovjet hajóban, de erősen megron­gálták a kikötőberendezést. A Kirovszk gőzös felrobban­tását is megkísérelték, de a rendőrség a móló alatt ide­jében felfedezett 80 dinamit­töltényt. A robbanás több száz hajót pusztított volna el. Az ultrák banditizmusa el­szigeteltségükről és remény­telen helyzetükről tanúsko­dik. A guayanai jobboldal azonban nem akarja beismer­ni veréségét és tovább ár­mánykodík. I. ANDRONOV Afganisztáni riport ÉLETADÓ VÍZ Kőrengetegen át Kora reggel Indultunk Dzsa­lalabadba; a fővárosból a Bag­ram völgyébe Jutottunk. Ka­bul a háttérben maradt és el­veszett a buja zöld növény­zetben. Bagram vidéke — Ka­bul gyümölcsövezete. Utunk gyümölcsösök és szőlők kö­zött vezet, ahol szorgalmas emberek görnyedeznek a nap hevében. Gyümölccsel megra kott szamaras kordék jönnek velünk szembe, filozófusi kö­zönnyel tekintenek a világra és a tűző napon, meg a hosz szú menetelésben elfáradt hajcsárjaikra a jámboran lép­kedő tevék. Minden mozgás­ban van, csodálatos szinek, mintha kaleidoszkópba néz­nénk. Minden változik, csak a hegyek maradnak, de ké­pük is változik minden útka­nyarban. Az imént Neptunus háromágú villáját véltem fel­fedezni, most pedig ugrásra kész tigrisre emlékeztet a hegy, mely távolabb az egyip­tomi piramisok alakját ölti. Fokozatosan közelebb kerü­lünk a hegyekhez és lehaj­tunk a Tangt Garu szorosba. Alul a Kabul folyó sziklakö­vekkel viaskodik. Sziklafalak közé beszorítva vadul csapkod, mégis tehetetlen. Tovább haj­tunk a keskeny hegyi úton. Az építőkre gondolok, akik szinte emberfölötti munkát végeztek. Igazi hőstett volt! Néhány kilométer után el­értük azt a helyet, áhol ki szélesítik az országutat, biz­tonságosabbá teszik a közle­kedést. Nemrégen két autő zuhant le a szakadékba, de nemsokára itt lesz az útvonal legbiztonságosabb szakasza. Belevájnak a sziklákba, kiszé­lesítik az úttestet, a különö­sen veszélyes részeken pedig betonozni fognak — mesélte a sovány Mohammed, a kar­bantartó részleg vezetője. Robbanás. A második kanyar mögött több száz köbméter szikla omlott le s a cselja­binszki földgyalu és a voro­nyezsi kotrógép állja a sarat a kövekkel vívott csatában. Fél óra múlva folytathatjuk az utat. Eljutottunk a legma­gasabb pontra, Latábandra, ahonnan kísérőm, Fahim sze­rint, az egész országot belát­hatjuk ... Hirtelen eszembe jutottak a látottak: az új utak, a kőolaj- és gázkutató cso­portok, a feltárt vasérclelő­hely, ahol egy kohókombinát születik. Ott, ahová most me­gyünk, nemsokára életadó víz fakad. Tábornok a vízműépítők élén Sovány, nyurga ember Gar­zi tábornok, a dzsalalabadi csatornaépítkezés vezetője. Csupa erő és lelkesedés. Ma­gas tisztsége volt a hadsereg­ben s nemrégen vonult nyu­galomba. Miután felkínálták neki az építkezés vezetését, visszatért az állam szolgála­tába. — Nem éltem hiába — mondja. — Ha sikerül felépí­teni a megkezdett művet, ak­kor, azt hiszem, két életet él­tem. A légkondicionáló berende­zés kellemes légkört teremt a tábornok dolgozószobájában. A távolból ide látszanak a nagy porfelleget kavaró épí­tőanyagszállító teherautó-osz­lopok. Füstölögnek a tégla­égetó kemencék. Percről percre Jobban tet­szik nekem ez az ember. Fia­talos hévvel ecseteli minden­napi gondjait, elmeséli örö­meit és nehézségeit. Tudja, amikor önök egy nagy építkezést elkezdenek, vannak szakembereik, van ha­talmas bázisuk. Mi ennek hí­ján vagyunk. Az a mi szeren csénk, hogy a szovjet nép nagy barátunk, jóbaráttal pe dig minden könnyebben megy A szovjet szakemberek java solták, létesítsünk műszaki is kólát. Ml elhatároztuk, hogy nagy valutakiadás árán ts fel állítjuk az Iskolát és meghí vünk külföldi előadókat. S tudja, mit mondtak erre c szovjet szakemberek? — Hosszul értettek minket Nincs szükség valutára, nem lesznek külön kiadásaik. A csatornaépítésen 400 szovjet szakember dolgozik, majd ök fognak előadni... — Tábornok úr, ha már ilyen szépen nyilatkozott í szovjet szakemberekről, mond Jon valamit a csatornáról is — kértem. — A csatornáról? A szovjet szakemberek egyénileg foglal­koztak mind az 1300 ember rel. Ezek most sofőrök, föld­gyalu-kezelők, lőmesterek, be­tonozók, zsaluzók és egyéb foglalkozású emberek. Bonyo­lult gépeket kezelnek és fon­tos részlegeken önállóan dol­goznak. Hát nem a csatorná ról beszélek? Látja itt terméketlen földek terülnek el — magyaráz a tábornok és széles mozdulat tal szemlélteti is a falon. — Lehet, hogy ezer éve várják a vizet. Itt ritkább az eső, mint a földrengés. Ml pedig vizet akarunk adni a szomjas földnek. Virágos kertté akar­juk varázsolni ezt a kiégett talajt. Jöjjön el öt év múlva, meglátja milyen lesz. Bizonyára a hegylakók tíz ezrei telepszenek majd le Itt az életadó víz és termékeny földek mellett. Feltételezem, hogy a nomádok Javarésze szívesen választja a földmű velő életmódot. Hisz ez itt va­lóságos aranybánya. A föld háromszor teremhet évente. Nagyszerű feltételek vannak cukornád, gyapot, búza/kuko rica és szőlő termesztésére. Garzi tábornok elhallgatott, aztán hirtelen nekem szegez­te a kérdést: — „Tudja, miért becsüljük annyira a maguk szakembereit? Azért, mert egy családban élünk, szeretnek minket, afgánokat. Kevés a tolmácsunk, de a szovjet szak emberek hamar elsajátítják a társalgási nyelvet és megér­tetik magukat a munkásokkal Tudja mit jelent ezl A mi embereink sohse fe­lejtik el, ki építette a csator­nát. Számukra Vnucskov, Mi­csurin, Vareckij, Szucepin, Ga­furov és társaik Jelentik az önök népét. A nehézségeket érintve Garzi egy közmondást idé­zett: „Ha a karavánnak van vize és Jó kísérője, nem retteg az úttól és biztosan célba ér." Ml is így indultunk el, jóba­rátokkal, s okvetlenül célba Jutunk. MIHAIL DOMOGACKIH Jellegzetes afganisztáni téglaégető kemence Ü] SZÖ 4 * 1983. október 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom