Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-05 / 275. szám, szombat

Teremtsünk szilárd bázist a nagy terméshozamok biztosítására HRUSCSOV ELVTÁRS BESZÉDE KRASZNODARBAN Mint lapunkban közöltük, az észak­kaukázusi mezőgazdasági dolgozók ta­nácskozásán, Krasznodarban beszédet mondott N. Sz. Hrnscsov elvtárs. A Prav­dában megjelent szöveg alapján rövidít­ve közöljük a beszédet. — A mezőgazdaság jó ismerői, ki­váló tudósok, a földművelés mesterei gyűltek itt össze — kezdte felszóla­lását Hruscsov elvtárs. — Szeretném felvetni önök előtt a mezőgazdaság fejlesztésének néhány kérdését, kifej­teni elgondolásaimat arra vonatko­zóan, milyen úton-módon növelhetnénk gyorsabban országunk szemes­termény-termelését. Valamennyien ab­ból indulunk kl, hogy a szemes ter­mények termelése az egész mezőgaz­dasági termelés alapja. így tehát a párt figyelmének tengelyében áll a gondoskodás a szemes termények ter­melésének növeléséről. A XXII. pártkongresszuson elfoga­dott pártprogram előirányozza, hogy a szemes termények összhozamát 1970-ig 14 milliárd púdra, 1980-ig pe­dig 18—19 milliárd púdra kell nö­velni. A szemes termények termelésének növelésére vonatkozó feladatot ez ideig főként a vetésterület bővítésé­vel oldottuk meg, hogy úgy mondjam, szélességben haladtunk. Ez helyes irány ls volt. Amíg az ország nem rendelkezett kellő mennyiségű ásvá­nyi műtrágyával, nehezen lehetett számítani a terméshozam megkétsze­rezésére, megháromszorozására. Fő feladat a termelés belterjességének fokozása és a terméshozamok gyors ütemű növelése Magától értetődően, a kolhozok és a szovhozok továbbra is művelhetővé fognak tenni bizonyos új földterüle­teket, különösen ott, ahol az nem igényel nagyobb beruházásokat. Ma azonban a fő dolog már nem az, hogy szélességben haladjunk. A vegyipar rohamos fejlődése reális lehetőségeket nyit meg a földműve­lés és az állattenyésztés hozamának gyors ütemű emelése, a mezőgazda­ság intenzivitásának fokozása, a ter­méshozam növelése szempontjából. Mit jelent az intenzív mezőgazda­ság? Röviden szólva, az alábblakat Jelenti: először ls több terméket nyerni minden hektár földről. Szemes termé­nyekről szólva ez azt jelenti, hogy magasabb hozamot elérni a szántó­terület minden egyes hektárján. Az állattenyésztésről szólva ez azt jelen­ti, hogy több húst és tejet termelni a mezőgazdasági földterület minden száz hektárjára vonatkoztatva; másodszor: gépesítés alapján fokoz­ni a munka termelékenységét, csök­kenteni a termelés önköltségét, keve­sebb munka- és eszközráfordítással több szemes terményt, húst, tejet és más termékeket elérni. A mezőgazdaság intenzívvé tételé­ért folytatott harc a komtnunizmus építésének Igen nagy fontosságú szakasza. A műtrágya a mezőgazdasági termelés legfontosabb emelője A párt központi bizottsága most olyan Intézkedések végrehajtásit tűzi kl, ame­lyeknek révén szilárd bázist teremthe­tünk a mezőgazdasági növényfajták, min­denekelőtt a szemes termények magas terméshozamának biztosításához. Ennek során — mint már említettem — nem a vetésterület nagyságából fogunk kiin­dulni, hanem a terméshozamból, a termé­kek mennyiségébfii. Milyen úton-módon fokozhatjuk a sze­mes termények termelését? Két reális mód van erre. Az egyik, az ásványi mű­trágyafélék termelésének növelése, s a másik pedig az öntözéses szemestermény­termelés bővítése. A gépi technikára való áttérésnél nem kevésbé fontos Jelenleg a mezőgazdaság kémiai alapokra helyezése. Másfél évvel ezelőtt hozta meg határo­zatát az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa az ásványi mfitrágyafélék termelésének növeléséről. Akkor úgy terveztük, hogy az ásványi műtrágyaiéfélék gyártásában 1965-ben Ju­tunk cl arra a színvonalra, amelyet az Egyesült Államok 19B2-ben árt el 35 mil­lió tonna ásványi műtrágya termelésével. A jelek szerint hamarosan lesz ilyen mennyiségű műtrágyánk. Az idén húsz­millió tonna műtrágyát gyártunk. A fo­lyó évben további nyolcmillió tonnát je­lentő új kapacitásokat helyezünk üzembe. A terv 1964-re 24 millió tonna trágya ter­melést irányozza elő. 1984-ben további kapacitásokat szándé­kozunk üzembe helyezni, amelyek több mint kilencmillió tonnával növelik a mű­trágyatermelést. Mint látják, elég nagy léptekkel szándékozunk haladni. Ha a legközelebbi perspektívákról be­szélünk. akkor azt mondhatjuk: célunk az, hogy 1970-ben százmillió tonna ás­ványi műtrágyát termeljünk. Önök tudják, hogy az Egyesült Álla­mokban 35 millió tonna műtrágyát gyár­tanak. NáHk a vetésterület 118 millió hektár, a lakosság pedig 190 millió fő. A Szovjetunióban húszmillió tonna ásvá­nyi trágyát állítanak elő, vetésterüle­tünk 218 millió hektár, lakosságunk pedig 225 millió. E számadatokból kiderül: ahhoz, hogy annyi trágyát vigyünk ki a földekre, mint amennyit az Egyesült Államokban, két­szer annyi ásványi trágyát kell előállíta­nunk, mint az amerikaiaknak. Ezenkívül gondolnunk kell a szocialista testvér­országok igényeire is. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy hozzánk, mint ha­talmas szocialista vllághatalomhox for­dulnak segítségért azok az afrikai, ázsiai és latin-amerikai országok, amelyek meg •karnak szabadulni az Imperializmustól való gazdasági lüggőségtől. Jövőre tízmillió tonna műtrágya jut a szemes termények termelésére Mindez megköveteli, hogy széles arcvonalon harcot indítsunk az ásvá­nyi műtrágyagyártás növeléséért, el­érjük, hogy e feladat megoldása az egész párt, az egész nép ügyévé vál­jék. Mint már említettem, vegyiparunk az idén húszmillió tonna ásványi mű­trágyát gyárt. Ez nem kevés, ha jó gazda módjára, ésszerűen használjuk fel. Viszont sok kolhoz- és szovhoz­vezető, a termelési igazgatóságok sok irányítója nem szokott hozzá, hogy becsülje az ásványi trágyát, gondat­lanul, sőt néha egyszerűen barbár módon bánik vele, nem tanulta meg, hogy a lehető legnagyobb hozamot érje el minden tonna trágya révén. Sajnos, előfordulnak ilyen szégyen­letes Jelenségek is: a gazdaság szá­mára előirányozzák az ásványi trá­gyát, elviszik a gyárból a megfelelő vasúti állomásra, kiszórják a vagon­ból közvetlenül a töltés mellé, és ez a kincs hónapokig ott hever, elveszí­ti értékét. A burzsoá sajtóban bírál­nak bennünket ezért a pazarlásért, és teljes joggal. Egy amerikai kiad­ványban olvastam egy cikket, amely elmondta, hogy a Szovjetunió egyes vasútállomásain egész műtrágyahe­gyek emelkednek, amelyeket a hó lep be. A gyerekek ezeknek a he­gyeknek a lejtőin szánkáznak. Az amerikai farmer számára ez egészen hihetetlen. Hiszen ö pénzt fizet a műtrágyáért, ős tudja, hogy ha nem használja fel, akkor — mint mondani szokás — fuccs a pénzének. Ezért az amerikai farmer raktárban őrzi a műtrágyát, a gyárak pedig polietilén zsákokba csomagolják. Az amerikai farmer rendkívül értékes anyagként bánik a trágyával. . Ásványi trágyánk egyelőre nincs elegendő mennyiségben, és nem oszt­hatjuk el az egész 218 millió hektár vetésterületre. Helyesebb útra kell lépnünk. Kl kell választanunk, me­lyek azok a körzetek, ahol az ásvá­nyi műtrágyafélék alkalmazása a leg­hatékonyabb, s ezekbe a körzetekbe kell küldeni a műtrágyát, hogy en­nek révén több szemes terményt és más termékeket nyerjünk. Előzetes számítások szerint orszá­gunk 1964-ben tízmillió tonna ásvá­nyi műtrágyát bocsáthat rendelke­zésre a szemes termények termelésé­hez. Milyen mezőgazdasági ered­ménnyel jár, ha a trágyát azok a kolhozok és szovhozok kapják, ahol a legelőnyösebben és a leghatéko­nyabban tudják felhasználni? A tudomány bebizonyította, a gya­korlat pedig Igazolta, hogy egy má­zsa ásványi trágya 2—3 mázsával nö­veli a szemestermény-hozamot. így tehát egy tonna műtrágya 2—3 tonna szemestermény-többletet, tízmillió tonna pedig 20—30 millió tonna sze­mestermény-többletet jelent. Ha öt mázsa ásványi trágyát horda­nak ki egy hektárra kedvező körül­mények között, akkor — mint a tu­dósok bizonyítják és a gyakorlat igazolja — őszi búzából az alábbi terméstöbbletet lehet elérni: az észak­kaukázusi körzetekben hektáronként 15—17 mázsa, a középső feketeföld­övezetben 10 mázsa, Ukrajna erdős­sztyeppes és erdő menti körzeteiben hektáronként 12 mázsa. Hazánkat gyakran sújtja aszály, különösen Nyugat-Szibéria, Kazah­sztán, a Volga mente és Dél-Ukrajna körzeteiben. Az idén ls szokatlanul kedvezőtle­nül alakult nálunk az időjárás. A tél — mint mindenki tudja — sok euró­pai országban Igen hideg, kemény volt. Bennünket sem került el. Sok vidékünkön hosszú időn át rendkí­vül alacsony volt a hőmérséklet, és ami a fő dolog: a kemény fagyok idején a földet nem takarta hó. Ezért az őszi gabonafélék — főleg az őszi búza — nagy területeken majdnem teljesen elpusztultak vagy erősen megritkultak, más növényeket kellett vetni helyettük. Ez erősen csökken­tette azt a lehetőséget, hogy jó ter­mést érjünk el. Külföldi gabonavásárlással és megfelelő takarékosággal biztosítjuk a lakosság ellátását Ennek következtében 1983-ban nehéz helyzet alakult ki és nem takaríthatunk be annyi gabonát, mint amennyire számí­tottunk. Ilyen körülmények között az SZKP Központi Bizottsága kénytelen volt a párthoz, a néphez fordulni, hogy taka rékoskodjék a szemes termények élelme zési, takarmányozási és technikai célok­ra való felhasználása terén egyaránt. Kénytelenek voltunk külföldön vásárol­ni szemes terményeket élelmezési célok­ra. Hatmillió nyolcszázezer tonna búzát vásároltunk Kanadában és 1 800 000 ton­nát Ausztráliában, továbbá kisebb meny­nyiségű szemes terményt más országok­ban. Hálásak vagyunk a román elvtársaknak, hogy testvéri segítséget nyújtottak ne­künk és viszonossági alapon 400 000 tonna búzát adtak. Ha takarékoskodunk a gabonával, ak­kor a rendelkezésünkre álló mennyiség elegendő lesz a lakosság normális ellá­tására. A párt Központi bizottsága és a kormány most olyan intézkedéseket tesz, amelyek a jövőben biztosítani fogják, hogy meg­legyen a kellő mennyiségű szemes ter­ményünk. Ehhez elsősorban ásványi trá­gyára van szükség. Elegendő mennyisé­gű ásványi trágya felhasználásával nö­velni lehet a terméshozamot. Fejleszte­nünk kell az öntözéses földművelést is. Mennyi szemes terményt kell kapnunk az öntözéses földekről? Helyes lenne 1,5 —2 milliárd pudot termelni Ily módon. Egyelőre nem tudom megmondani, mikor lesz biztosan ennyi szemes terményünk az öntözéses földekről. Ez lehetőségeinktől, beruházásaink mérvétől, az öntözéses munkálatok kibontakozásának ütemétől 'ügg. Egészben, országos viszonyokat véve alapul, már az új öntözési rendszerek építésének megkezdése előtt nagymérték­ben növelhetjük az öntözött földeken a szemes termények termesztését. A nekem átadott feljegyzésekből az derül ki, hogy gabonatermesztésre 2,6 millió hektár öntö­zött területből levonjuk a gyapot, a lucer­na, a zöldségféle és a burgonya termeszté­sére használt földeket, valamint a gyü­mölcsösöket. Ez jelentűs szám, nagy ér­ték, ha ésszerűen használjuk ki a földe­ket. Az élenjáró szovhozok és kolhozok ta­pasztalatai azt mutatják, hogy az öntö­zött földeken hektáronként az alábbi ter­méseredményeket lehet elérni: rizsből 50 mázsa, szemes kukoricából 80 mázsa, bú­zából 40 mázsa. A számításokhoz átlagos adatokat vettem figyelembe. Természete­sen a konkrét körülmények között min­den hektár földnél külön kell felbecsül­ni, hogy mire képes, hogyan lehet a le­hető legjobban felhasználni. Ha az előbb említett terméseredmé­nyekből indulunk ki, úgy 116 000 hektár­ról betakaríthatunk 35 millió pud rizst, 1 330 000 hektárról 649 millió pud szemes kukoricát, 1 100 000 hektárról 288 millió pud búzát és egyéb kalászost. Jobban kell hasznosítani az öntözött földeket Felmerül a kérdés: miért nem hasz­nálják most úgy kl az öntözött föl­deket, ahogy kellene? Erre aligha tudna akárki ls kielégítő választ ad­ni. A kolhozokban és a szovhozokban Jelenleg az öntözött földekről Igen alacsony termést takarítanak be sze­mes terményekből. Országos átlagot véve alapul, 1962-ben hektáronként 11,8 mázsa szemes termény és 18,2 mázsa kukorica termett. Alacsony a rizs terméshozama Is. A különböző vidékek vezetői gyakran emlegetnek kiváló terméseredménye­ket. Valóban, a rizstermesztésnek nagyszerű szakemberei vannak ná­lunk. De vizsgáljuk csak meg, mi­lyen átlagos eredményeket érnek el az egyes köztársaságokban. Az orosz­országi föderációban: hektáronként 28,6 mázsát, az Üzbég SZSZK-ban 19,2 mázsát, Kazahsztánban 15,7 mázsát. Bizony, elvtársak, szomorú adatok ezek. De mi bátran beszélünk a hi­bákról, rámutatunk azokra. Csak hadd zajongjanak külföldön, már megszoktuk, hogy a kapitalisták ma nevetnek rajtunk, de holnap elisme­rik sikereinket. Freeman úr, az Egyesült Államok földművelésügyi minisztere, aki nem­rég nálunk járt, kijelentette: az Egye­sült Államokban meg kell változtatni a szovjet mezőgazdálkodásról koráb­ban alkotott, az amerikai sajtó által felfújt elképzeléseket. Megemlékezett a mezőgazdasági kutatásban a nagy olajtartalmú napraforgó nemesítésé­ben, a nagy fehérjetartalmú búza ter­mesztésében, ö cukorrépa és a kuko­rica termesztésében elért Jelentős eredményeinkről, Igen jő véleményt mondott tudósainkról. Freeman azt hangoztatta, hogy az amerikaiak sok mindent tanulhatnak az oroszoktól. Valóban, elvtársak, ez így van. Egész jól végzik nálunk a növény­nemesítő munkát, sok újfajta gabo­nát és egyéb növény kísérleteztek ki. Az öntözőrendszerek költségei gyorsan megtérülnek Meg kall találnunk annak a lehetősé­gét, hogy új öntözőrendszerek építésével megnöveljük az öntözött földterületet. Vizsgáljuk meg, milyen lehetőségeink vannak arra, hogy növeljük az öntözött földterület nagyságát, s ezáltal állan­dóan magas termést takarítsunk be rizs­ből, kukoricából, borsóból s a többi szemes terményből és pillangós növény­ből. Az SZKP Központi Bizottságának meg­bízásából a tudósok egy csoportja meg­vizsgálta ezt a kérdést és benyújtotta erre vonatkozó elemzését. A szakembe­rek véleménye szerint a közép-ázsiai köztársaságokban és Kazahsztánban, az oroszországi föderációban és Ukrajná­ban a következő években további 2 800 000 hektár földet lehet bevonni az öntözéses gazdálkodásba. A tudósok véleménye szerint az újon­nan öntözésbe vett földeken 765 000 hek­táron rizs, 1 418 000 hektáron kukorica, 622 000 hektáron pedig búza, borsó, egyéb szemes termény és pillangós ter­meszthető. Mit nyerünk ekkora földterület mű­velésbe vételétől? Ezeken a területeken az alábbi termést takaríthatjuk be: 235 millió pud rizst, 690 millió pud kukori­cát, 152 millió pud búzát, borsót, egyéb szemes terményt és pllangóst, vagyis összesen 1 milliárd 77 millió pud me­zőgazdasági terméket. Ezenkívül körülbelül 140 millió pud szemes terménnyel többet takaríthatunk be azáltal, hogy az öntözött földek egy részén kétszer arathatunk. Tehát: az új öntözött földekről 1 mil­liárd 200 millió pud szemes terményt takaríthatunk be. Ha ehhez hozzávesszük a Jelenlegi öntözött földeken termő 950 millió pud szemes terményt, úgy ez azt jelenti, hogy országos viszonylatban összesen az öntözött földeken 2 milliárd 150 mil­lió pud teremhet. Persze, az öntözőrendszerek építésé­hez Jelentfis beruházásokra van szük­ség. A szakemberek számításai szerint az öntözéses gazdálkodás bevezetése egy hektáron körülbelül 2600 rubelbe kerül, vagyis az egész fentebb említett terü­lethez 7 milliárd 300 millió rubelre van szükség. Nyilvánvaló, hogy Itt a beru­házás lassabban térül majd meg, mint a gyapotnál. Mint az £hség-sztyepp ter­mfivétételénél szerzett tapasztalatok mu­tatják, a gyapot-termesztést szolgáló öntözőberendezések költségei egy-két év alatt megtérülnek. A tndósok állítása szerint a szemes termények termeszté­sét szolgáló öntözőrendszerek három év alatt térülnek meg. Ez sem rossz, sőt én azt mondanám, hogy igen J6. Növeljük a szakmai tudást, fokozzuk az anyagi érdekeltséget A párt nagyarányú programot kör­vonalazott a szemestermény-termesz­tés növelésére. E terv megvalósítása, mint már említettem, szükségessé te­szi a műtrágyagyártás maximális fo­kozását, öntözőrendszerek nagyarányú építését, a földművelés kultúrájának új fokra emelését. Ugyanakkor jelen­tős mértékben meg kell erősíteni a kolhozok és szovhozok termelésének anyagi-műszaki alapját, fokozni kell a termelési folyamatok gépesítését és villamosítását, meg kell növelni a mezőgazdaság ellátottságát villamos árammal. Nem szabad sajnálni sem a pénzt, sem más anyagi eszközt, ami­kor e cél eléréséről van szó. Mozgó­sítani kell az embereket az említett feladatok elvégzésére, anyagilag érde­keltté kell tenni ebben a munkában őket, minél ésszerűbb munkaszerve­zési és bérezési rendszereket kell ki­dolgozni és alkalmazni. Én azt mon­danám, hogy a gazdálkodás irányí­tásának ez egyik alapvető kérdése. Anyagilag érdekeltté kell tenni a gazdaság eredményes munkájában a szovhozok igazgatóit és a kolhozelnö­köket, ez agronómusokat, a mérnö­köket és más szakembereket. Amikor kidolgozzuk az öntözőrend­szerek építésének nagyszabású prog­ramját, nem szabad megfeledkeznünk a szakemberképzésről sem. Az öntö­zéses gazdálkodás jól képzett szak­embereket követel. Mezőgazdasági iskolákat kell szer­veznünk, ahol megtanítjuk az embe­reket a jó növénytermesztésre és ál­lattenyésztésre. Vonatkozik ez külö­nösen az öntözéses gazdálkodásra. A tanulmányok befejezése után az Is­kolákban tanulóknak vizsgázniuk kell, és bizonyítványt kell nekik adni tanulmányi eredményeikről. Mielőtt valakit felvesznek munkára, tudni kell, mire képes az illető, akire rá­bízzák az adott földet vagy gépet, megbirkózik-e a rá váró feladatokkal. A szakemberképzés az egyik legfon­tosabb kérdés. Létrehoztuk a termelési Igazgató­ságokat. Jó formája ez a kolhozok és a szovhozok Irányításának. Már szól­tam arról a nagy és hasznos mun­káról, amelyet ezeknek az Igazgató­ságoknak a vezetői, szakemberei vé­geznek. De ezeknek az igazgatósá­goknak a munkatársait nem válogat­ták meg mindenütt helyesen, nem tesznek meg mindent azért, hogy az ott dolgozó munkatársak az Igazga­tási munka jellegéből folyó új veze­tési stílust honosítsanak meg. A ter­melési igazgatóságokon dolgoznak például olyanok, akiket szervező in­spektoroknak neveztünk. Vannak ezek között azonban olyanok, akik nem mezőgazdasági szakemberek, hanem például pedagógusok. Hogyan ellen­őrizhet az ilyen ember? Bizonyára nagyon Jól ismeri a pedagógiát, de keveset tud arról, hogyan kell kuko­ricát termeszteni vagy sertést hiz­lalni. Aki nem akar tanulni, az nem is dolgozhat jól Meg keli tanítani az embereket arra, hogy megfelelő állattenyésztő-káderkép­ző iskolákat szervezzenek. Kétségtelenül az eddiginél jobban kell törekednünk arra, hogy a mezőgazdasági tanintézetek közvetlenül a földek mellett legyenek, ott, ahol a mezőgazdasági termelés fo­lyik. Ma a mezőgazdasági szakembere­ket főként a városokban képzik. Az ilyen főiskolát végzett szakembert gyakorta kötéllel sem lehet a kolhozba vagy a szovhozba munkára vonszolni. Egyik-má­sik városi lány csak a diploma kedvé­ért iratkozik be a főiskolára. Amikor elvégezte a tanulmányait, bármilyen városi munkát elvállal, csak azért, hogy ne kelljen vidékre mennie. Mindenkinek tanulnia keli: a gazda­ságok vezetőinek és szakembereinek, a termelési igazgatóságok munkatársainak egyaránt. A szervező inspektoroknak meg kell ismerniük a tudomány és az élenjáró munkamódszerek eredményeit, hogy hozzáértőén befolysolhassák a ter­melőmunkát, szorgalmazhassák a kolho­zokban és szovhozokban a legjobb gaz­dasági eredmények elérését. Aki nem akar tanulni, az nem ls dolgozhat jól. Helyesen bírálják az újságok azokat a vezetőket, akik ezernyi rendelkezést ad­nak kl, de maguk nem tudnak tájéko­zódni a dolgokban. Le kell váltani a hozzá nem értőket, újakat kell előlép­tetni, különösen a fiatalok köréből. Nekik bőségesen vannak ismereteik, de kevés a tapasztalatuk, majd megfelelő gyakorlatot sajátítanak el az agronő­musoktól, zootechnlkusoktól, mérnökök­től és újítóktól. Csakis a legújabb tudo­mányos ' eredmények alkalmazásával emelhetjük magasabb színvonalra a me­zőgazdaságot. Enélküi nincs haladás. , Ha képesek lennénk hektáronként 30 mázsa szemes terményt betakarítani, úgy elég lenne ebből a növényfajtából 80 millió hektárt bevetni, s erről a terü­letről betakaríthatnánk 14 milliárd pu­dot, vagyis azt a mennnyiséget, amit az SZKP programja 1970-re előír. Ehhez azonban maradéktalanul el kell látni a szovhozokat és a kolhozokat műtrá­gyával, hatékonyan ki kell használni minden hektár földet, kitartóan el kell sajátítani a helyes gazdálkodást. Megbirkózunk a mezőgazdaságban a feladatokkal Jól és találóan mondta Ivan Vla­gylmirovlcs Micsurin, kiváló tanítónk: „Nem várhatunk adományokat a ter­mészettől, hanem ki kell tőle kény­szeritenünk." Ezt a célt, elvtársak, olyan mértékben érhetjük el, amilyen színvonalra emelkedik a tudomány, amilyen magas fokú szakembereink kiképzése és népünk általános mű­veltségének színvonala, amilyen anya­gi és műszaki lehetőségekkel rendel­kezik hazánk. A kommunista építés programjának megvalósítása szempontjából rend­kívül nagy Jelentőségűek azok az In­tézkedések, amelyeket a párt elő­irányzott, egyrészt a szemes termé­nyek terméshozamának növelésére azáltal, hogy nagyarányúén fokozzuk a műtrágyagyártást és hatékonyan használjuk kl a műtrágyát, másrészt az öntözéses gazdálkodás nagyarányú fejlesztésére. Valóban országos fel­adat ez, s óriási felelősséggel kell törekednünk ennek teljesítésére. Le­hetőségeink nagyok, csak ésszerűen kell azokat kihasználni. Rajta, töre­kedjünk harcos szellemben arra, hogy elérjük a mezőgazdaságnak azt a színvonalát, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kong­resszusán hozott határozatok kijelöl­tekl 1963. október 5. * (Jj SZÖ 5 A

Next

/
Oldalképek
Tartalom