Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-22 / 292. szám, kedd

A kor követelménye: Tervező, mérnök és közgazdász — egy személyben Az ipari termelés kibővülésének szükséges velejárója, hogy akárcsak egyetlen gyártmány előállításán ls az ország sok üzeme, vállalata és sok ezer dolgőja osztozkodik. A hajógyár — hogy csak a legmarkánsabb példát Idézzük — néhány tucatnyi más gyárral tart fenn üzleti kapcsolatokat, de az olyan, aránylag egyszerűbb cikkeket előállító üzem, mint a szerszámgépgyárak, vagy a hűtőszekrényeket készítő üzemek, szintén több más gazdasági egységgel kooperálnak. Az fgy keletkezett eléggé bonyolult kapcsolatok szükségszerűen megkívánják, hogy a dolgozók a végső termék minősége érdekében valamennyi munkahelyen kiváló gyártmányokat adjanak csak kl kezükből. Sok esetben azonban épjjen a kooperáló üzemek elégtelen munkájának „köszönhető", hogy gyártmányaink az előírtnál gyengébb minőségűek, hogy egyes esetekben nem tudjuk időben elkészíteni az exportmegrendeléseket és a gyártmányok egyes mutatószámai nem érik el a világszínvonalat. Reszortizmus a vádlottak padján Az imént a hajógyárat említettük. Az üzem ebben az évben mintha lélekzethez jutott volna, mostanában kiválóan teljesíti a tervet. Ennek ellenére egy-egy szállítmány a kooperáló üzemekből még ma is izgalomba hozza a komáromi dolgozókat. Senki sem tudja előre, a műszaki ellenőrök nem találnak-e például a hajómotorokon olyan hibákat, amelyek miatt a nehéz gépeket talán vissza is kell szállítani a jó néhány száz kilométerre levő gyárba, vagy a jónak ígérkező tervteljesítést nem veszélyezteti-e majd egy, nem is a legfontosabbak közé tartozó műszer kifogásolható minősége, (öt-hatezer ember Igyekezete veszhet kárba az Ilyen apróságoknak látszó hibák miatt. — Kevesebb hiba fordulna elő a hajómotoroknál, mondják a hajógyáriak, ha az illető gyár tervező mérnökei közvetlenebb kapcsolatot tartanának fenn a gyárral. Sokszor, sajnos, még ma ls kísért a reszortizmus szelleme, amikor a kooperáló üzemek szakemberei azt mondják, rp

inde n tőlük telhetőt megtettek már, hiszen a hajógyár megrendelése, az általa meghatározott paraméterek alapján dolgozták ki a terveket és azok alapján készítették el a motorokat. A minisztériumok közelmúltban végrehajtott elemzései is 'arról tanúskodnak, hogy a múltban a vállalatok közötti együttműködés terén nemkívánatos szokások honosodtak meg. Némely fontos beosztású tervező évekig nem lépett közvetlen öszszeköttetésbe a megrendelő üzemekkel. Hogy a hajógyári motorok példájára térjünk vissza, a prágai tervezőiroda mérnökei' csak elvétve keresték fel a komáromi hajógyárat. Nem Ismerték a legújabb problémákat, azt mondták, elég az, ha ők tudnak hajómotorokat tervezni, a többi már a hajógyáriak gondja, jórészt ennek köszönhető, hogy Szlovákia egyik legfontosabb ipari üzemében annyi baj volt a múltban a tervteljesltéssel. A sokat emlegetett világszínvonal A tervezőközpontok munkájában is sokszor megnyilvánul még a reszortizmus. Nem egy esetben a tervezőket főleg csak a gyártmányok műszaki problémái érdeklik. Sokkal kevesebbet törődnek a gyártás közgazdasági problémáival. Elfelejtik sokszor, hogy a mai tömeges gyártásnál a gazdaságosság elsőrendű szempont. Hiába gyártunk mi például a tolmács! üzemben kiváló, megbízható üzemeltetésű kazánokat, ha ezek a berendezések, ami az anyagfelhasználást Illeti, nem érik el a világszínvonalat. Egy mértékegységnyi gőz előállítására világviszonylatban 2—3 egységnyi acéllal kevesebbet használnak fel, mint a tolmácsi gyárban. Ez elsősorban a tervező mérnökök hibája, akik nyilván nem fordítanak elég gondot a gazdasági elemzésekre. Hasonló módon a világpiacon sokszor csak azért nem érünk el még átütőbb sikereket, mert a géjjek szerkesztésénél tervezőink — talán kényelemszeretetből, talán konzervativizmusból — nem eléggé használják ki a műanyagok felhasználási lehetőségeit. Igaz, a járt út a legkényelmesebb, de ha továbbra ls ezt az elvet valljuk aligha tudjuk pl. villany-, vagy robbanómotorainknál leszorítani az egy lóerőre eső felhasznált anyagmennyiséget. i Mélyreható gazdasági elemzéseknek kellene megelőzniük a műszaki tervezési munkálatokat. Ezt azonban csak akkor érjük el, ha mérnökeink egyúttal a sző szoros értelmében ökonómusok ls lesznek. A ma! bonyolult gyártásszervezésnél már a géptervező is mintegy kooperál a közvetlen gyártással. A tervezőirodában is tudniuk kell a mérnököknek, milyen problémák vannak a szerelőcsarnokban. Közvetlen anyagi érdekeltséget A tervező mérnökök fizetésük döntő részét attól függetlenül kapják, elértek-e munkájukban kiemelkedő eredményeket, vagy sem. Ami a teljesítmény nagyságától függő jövedelmüket illeti, itt még a közelmúltban is főleg a tervezett gép, vagy épület előállítási költségeit vették elsősorban figyelembe. Megtörténhetett tehát az a groteszk eset — meg is történt sok esetben —, hogy egy-egy tervezőirodában csak azért nem alkalmazták az újdonságot — a legújabb anyagokat és a merészebb szerkezeteket, mert ezzel jelentősen csökkent volna a tervezett gép, vagy épület előállítási ára és ezzel az érvényben levő irányelvek értelmében a tervezők is kisebb értékű munkát mutathattak volna ki. Mostanában annyit beszélünk mindenütt az anyagi érdekeltségről. Miért éppen a tervezésen ne kellene a műszaki haladásnak ezt az egyik motorját kihasználnunk? Ezernyi módja van például az ű] anyagok felhasználásának. Különösen az olyan Iparágakban, mint a kábeltechnika, vagy a háztartási gépeket gyártó ipar, már a közeljövőben szinte teljesen kiszoríthatnánk a hagyományos — és drágább — anyagokat. A kísérletezés azonban nem egyszer buktatókat, kanyargós ösvényeket is rejt magában. Nem egy esetben az sincs kizárva, hogy az újdonságért lelkesedő műszaki ls kudarcot vall. A vállalat-vezetőségeknek éppen az Ilyen esetekben kell tapintatosan eljárniuk. Mert egy-egy esetleges sikertelenség — ha a kísérletező mögött nem áll ott a társadalom — a szakemberek tucatjainak szegheti hosszú időre kedvét. Anyagilag is, de erkölcsileg ls támogatni kell azt, aki zászlóvivőjévé akar válni az újnak, a haladónak. Tóth Mihály A rozsnyói járás közszolgáltatási üzemei magukra találtak Lerövidítik a várakozási időt • A falvakról sem feledkeznek meg • A szolgáltatások megjavítása jobb feltételeket igényel ® A televízorok javítása körül nincs minden rendben A rozsnyói Járás közszolgáltatási üzemeinek munkájáról egy pár hónappal ezelőtt még nem sok Jót lehetett mondani. Rendszeresen nem teljesítették a lakosságtól eredő bevételek tervét. Az év második felének megkezdése előtt évi tervüket átdolgozták, illetve kiegészítették, aminek eredménye hamarosan megmutatkozott. Augusztusban már 105,8 százalékra teljesítették a lakosságtól eredő bevételek tervét. HÁZHOZ SZÁLLÍTJÁK A FEHÉRNEMŰT Nemcsak a lakosságnak, de a rozsnyói közszolgáltatási üzem dolgozóinak is nagy gondot okozott az új mosoda, amelyet 290 hibával vettek át. Az ott dolgozók hónapokon keresztül nem tudtak tervfeladataikkal megbirkózni, ami nem egy esetben a minőség rovására ment, s a város lakosai erre többször panaszkodtak. Júliusban azonban megtört a jég, amikor is havi feladatuknak 116,8 százalékra tettek eleget. Míg ezelőtt a fehérnemű 2—3 hét múlva került vissza a tulajdonosához, addig a várakozási idő ma már csak 10 nap. A jövő év elejétől az említett határidőt pedig 3 napra csökkentik. S mivel a gépkocsiparkjuk is kiszélesedett, bevezetik a fehérneműik házhoz szállítását. A Karlovy Vary melletti Chodovban a Buzuluk Üzem dolgozói gumi- és műanyagipari gépeket gyártanak. E termelésnek itt még nincsenek régi hagyományai, a termékek műszaki színvonala mégis eléri a legjobb gépipari üzemek izinvonalát. Képünkön: Josef Macák és Josef Pošta, a szerelési csoport vezetői felülvizsgálják a gumiabroncsprés működését. GONDOT OKOZ A HELYISÉGHlANY Az elért eredmények mellett a rozsnyói közszolgáltatási üzemnek vannak hiányosságai is, amellyel a város lakosai nem elégedettek. Az új városnegyedben például a gyűjtőhely nem megfelelő. Ha ketten, hárman érkeznek, a helyiségben alig tudnak mozogni. Rozsnyón a helyiséghiány már évek óta gondot okoz, ezért nem rendezhetnek be további gyűjtőhelyeket. A városi nemzeti bizottságnak felül kellene vizsgálnia, vajon minden raktárt, vagy egyéb helyiséget célszerűen kihasználnak-e az üzemek. KÖZELEBB A VIDÉKHEZ A dobšinai közszolgáltatási üzem Rejdován, Alsósajón és Vlachován új fodrász- és borbély üzleteket rendezett be. Dobštnán pedig különleges gyűjtőhelyet állítottak fel, amelyben nemcsak a szennyest veszik át, hanem a televlzorokat és egyéb, Javításra szoruló háztartási cikkeket Is. Hasonló gyűjtőhelyet létesített a revúcai közszolgáltatási üzem is. A rozsnyóiak Gemerská Polanán és Berzétén további fehérnemű gyűjtőhelyet helyeztek üzembe. Amint a fentiekből Is látszik, a járási közszolgáltatási üzemek megértették, hogy szolgáltatásaikat elsősorban is a falvakon kell kiszélesíteniük. TELJESÍTIK AZ AKCIÓTERVET A közszolgáltatási üzemek mellett szép eredményekkel dicsekedhet a járási ipari vállalat is, amely rendszeresen teljesíti a lakosságtól eredő bevételek tervét. Hogy a lakosság szolgáltatásaikkal még Jobban elégedett legyen, az akcióterv kidolgozásakor félmillió korona terven felüli áru előállítását vállalták. A rozsnyói Járási ipari vállalat a kelet-szlovákiai kerületben a legjobbak közé tartozik. Eredményei azonban még jobbak lehetnének. Különösen vonatkozik ez a televízorok javítására, amely nehézségbe ütközik, mivel sem megfelelő javítóműhellyel, sem átvevőhellyel nem rendelkeznek, s az említett üzemrészleg munkájával a televízor tulajdonosok gyakran elégedetlenek. —nj— S • NÉGYEMELETES HÁZ KÉT HÖNAP (CTK J. Saroch felvétele) ^ gépesítését, és így egy fc négyemeletes lakóház két fc felépíthető. 60 lakásos hónap alatt AZ ARAB „SZOCIALIZMUSRÓL" 1963 nyarán a Béke és Szocializmus szerkesztőségében kerekasztal-konferenciára gyűltek össze Algéria, Irak, Jordánia, Libanon, Szíria és Szudán marxista teoretikusai. Három alapvető problémát vitattak meg: 1. az arab országok társadalmi, gazdasági és politikai problémáit; 2. az arab népek egységét; 3. az „arab szocializmus" kérdését. Ez a találkozó előkészítő Jellegű volt. Az eszmecsere részvevői leszögezték, hogy újabb találkozóra lesz majd szükség az arab népek nemzett felszabadító mozgalmában ma felmerülő bonyolult problémák átfogóbb és behatóbb megvitatása végett. Az eszmecsere anyagát a Béke és Szocializmus című folyóirat októberi száma publikálja. Ebből a cikkből közöljük az alábbi fejezetet: A

szocialista világrendszer óriási sikereinek hatására a néptömegek körében egyre népszerűbbekké trálnak a szocializmus eszméi, s ez az arab országokban sok államférfit s közéleti személyiséget arra késztet, hogy a szocializmust emlegesse mint a fiatal szuverén államok nemzeti és szocialista haladásának perspektíváját. Az eszmecsere részvevői megjegyezték, hogy az úgynevezett „szocialista" áramlat, amelyet Nasszer képvisel, tudományosan nem megalapozott ugyan, mégis sok pozitív vonást mutat számos olyan haladó Intézkedés folytán, mint az agrárreform, az állami szektor növelése, a nagy külföldi vállalatok, bankok, biztosítótársaságok államosítása stb. Igaz, hogy a néptömegeket nem vonták be ezeknek a reformoknak a végrehajtásába. S ez az egyik oka annak, hogy sok társadalmi és gazdasági átalakulás, például az agrárreform, nem eléggé következetes és mélyreható. Az Egyiptomban végbemenő átalakulások gazdasági alapjainak elemzése azt mutatja, hogy ezek egyelőre nem lépik túl a tőkés termelés kereteit. Azt talán elmondhatjuk, hogy ezek az intézkedések államkapitalista jellegűek. Egyelőre nincs alapunk azt állítani, hogy az Egyiptomban végbemenő átalakulások szocialista jellegűek. A jövő fogja eldönteni, hogy milyen Irányban fejlődik majd tovább Egyiptom. Ami az Algériában foganatosított intézkedéseket illeti, azok az eszmecsere részvevőinek megállapítása szerint sokkal mélyrehatóbbak és haladóbb Jellegűek. Ennek magyarázata azokban az objektív feltételekben keresendő, amelyek Algériában a nemzet összes hazafias erőit tömörítő hétéves hősi háború eredményeképpen alakul kl. Nemcsak arról van szó, hogy az algériai társadalmi és gazdasági intézkedések elég átfogók és mélyrehatók, hanem arról is (s ez talán a legfontosabb), hogy végrehajtásukban tevékenyen részt vesznek a dolgozó tömegek. Ezt tanúsítják például a munkások és parasztok széles körű részvételével alakuló Igazgatási bizottságok. Algériában ma kedvező feltételek alakulnak : kl ahhoz, hegy az ország ne kapitalista úton fejlődjön. El kell Ismernünk, hogy az úgynevezet „arab szocializmus" hatással van a diákság, az értelmiség bizonyos köreire és a parasztság Jelentős rétegeire. Például Egyiptomban sok paraszt őszintén azonosította az agrárreformot a szocializmussal. Szép számmal akadnak olyan munkások is, akik azt hiszik, hogy a Jövedelemnek az a része, amely a munkások alapjába kerül (bármilyen elenyésző is az), szintén annak az eredménye, hogy Egyiptomban a szocializmus épül és így tovébb. Az „arab szocializmus" pozitív oldala az ls, hogy ma az Arab Keleten a „szocializmus" szó közkeletűvé vált. A dolgozók egyre többet beszélnek szocializmusról, bár az „arab szocializmus" egyes teoretikusai, amikor a szocializmusról beszélnek, természetesen gyakran meghamisítják a tudományos szocializmus lényegét. — Kétségtelen, hogy az Egyiptomban foganatosított intézkedéseknek sok pozitív vonásuk van — állapította meg hozzászólásában a libanoni küldött —, ezeket támogatnunk kell. Ugyanakkor óva intenünk kell azokat, akik már most azt állítják, hogy Egyiptom a szocializmus építésének útján halad. A szocializmus építésének formái, persze, országonként változhatnak. De ez még sem lesz holmi sajátos „algériai" vagy „egyiptomi" szocializmus. — A Nemzeti Akció alapokmánya, amelyet 1962-ben fogadtak el Egyiptomban — állapította meg az iraki küldött —, sok olyan megállapítást tartalmaz, amelyen érződik a szocializmus hatása. Ugyanakkor az alapokmány nem mondja ki a kizsákmányolás megszüntetését. Sok egyiptomi intézkedés, így az államosítás ls, egészében haladó Jellegű, mert először, előmozdítja az ipar gyors fellendülését, és másodszor fejleszti az állami szektort. De ezek az intézkedések önmagukban még nem szüntetik meg a tőkés kizsákmányolás alapját. Az államosított vállalatok tulajdonosainak óriási kártérítést fizetnek, az iparvállalatok részvényein kívül birtokukban lehetnek nagy kiterjedésű földek, városi telkek, nagy háztulajdonosokká válhatnak. A

z állami szektorral és a felszabadult országok fejlődésében betöltött szerepével foglalkozott hozzászólásában a libanoni küldött. — Mindenkor síkraszállunk az állami szektor kiszélesítése mellett — mondotta. — Ez azonban nem jelenti azt, hogy az álaml szektor minden esetben, a politikai hatalom jellegétől függetlenül, a szocializmus alapjának tekinthető. Bizonyos körülmények között a burzsoáziának érdeke az állami szektor fejlesztése, hiszen ennek segítségével könnyebben harcolhat a munkásosztály ellen. Ugyanis több országban vannak olyan törvények, amelyek szerint mindazok, akik az állami szektor vállalatainál dolgoznak, állami alkalmazottaknak tekintendők s így meg vannak fosztva a sztrájkjogtól és nem harcolhatnak aktuális követeléseik kielégítéséért. Ugyanakkor az az egész jövedelem, amelynek egy része más körülmények között a munkásokat illetné meg, az állami vállalatokból az államkasszába megy. Ezenkívül a burzsoázia több arab országban, gazdasági gyengesége folytán, saját gazdagodására használja fel az állami szektort. Figyelembe kell tehát venni azt is, hogy milyen politikai hatalom ellenőrzi az állami szektort. Ugyanezt a gondolatot fejtette kl hozzászólásában a jordániai küldött is. A többi között leszögezte, hogy mindig szem előtt kell tartan! a gazdaságilag elmaradott országok állami szektorának kettős jellegét, pozitív és negatív vonásait. Ami az „arab szocializmust" illeti, nem elég kimutatni, hogy ez nem tudományos szocializmus. Meg kell vizsgálnnunk, mi is az „arab szocializmus" igazi lényege, kinek az érdekelt szolgálja és mik fejlődésének perspektívái. Ennek alapján kell a kommunistáknak és az összes demokratáknak kialakítaniuk helyes álláspontjukat ebben az igen bonyolult és fontos kérdésben. — A politikai' függetlenség kivívása után — mondotta a szudáni küldött — a hatalom a legtöbb arab országban vagy a nemzeti burzsoázia kezébe, vagy a kispolgárság kezébe, vagy a feudális földesurakkal szoros kapcsolatban levő imperialistabarát burzsoázia kezébe kerül. Ezek előtt az országok előtt a fejlődés két útja nyílik meg: a tőkés és a nem tőkés fejlődés útja. A fejlődés nem tőkés útját ajánlja a munkásosztály és kommunista pártja. A felszabadult országok abban az esetben indulhatnak el a fejlődés nem tőkés útján, ha létrehoztak egy egységes nemzeti frontot, amelynek alapja a munkásosztály és a parasztság szövetsége és amelybe a nemzeti burzsoázia is beletartozik. Az arab országok nem tőkés fejlődésének útján fontos lépés a demokrácia széles körű kibontakoztatása, mert a demokráciáért vívott harc, a szocializmusért vívott harcnak egy része. Minél mélyebbre ható a demokratikus mozgalom, annál magasabb fokú a tömegek politikai öntudata, annál tisztábban látják, hogy a szocializmus az egyetlen rendszer, amely igazi szabadságot és boldog életet biztosíthat nekik. A burzsoázia hajlik az antidemokratizmusra és az imperializmussal való megalkuvásra. Ám új Jelenség itt az, hogy a burzsoázia képviselői és a kispolgári teoretikusok a gyarmati sorból kiszabadult országokban szocializmusról kezdenek beszélni. A megváltozott külső és belső feltételek kényszerítik őket erre, hiszen a marxizmus-leninizmus eszmél egyre népszerűbbek a tömegek körében. Eközben a burzsoázia osztályérdekeit az egész nemzet érdekeinek próbálják feltüntetni. Éppen ezért a kommunistáknak az a feladatuk, hogy óvják a túdoműnyos szocializmus tisztaságát és leleplezzék a burzsoáziának minden olyan kísérletét, amelynek célja meghamisítani a szocializmust a tömegek tudatában. Cajátos és bonyolult körűlmé^ nyek között fejlődik az arab nép harca. Az arab országok marxistái számba veszik az egyes orszá0] SZÚ 4 * 1963. október 22.