Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-08 / 248. szám, vasárnap

/ Csillapíthatatlan, erős fájdalommal fár az úgynevezett hármas arcideg gyulladása. E betegség, és a még gyakran előforduló epilepszia okai­nak kutatására és gyógyítására spe-t cializálja magát dr. fozef Zucha do­cens, bratislavai orvostársaival. Tíz év alatt az idegsebészet szakaszán je­lentős haladást ért el. Képünkön dr. fozef Žucha, aki minden szabad ide­iét rendszeres tanulásnak szenteli. (R. BorodáCová — CTK — felv.) - * ­AZ EGYIK legrégibb plzeüi középkori "sörfőzdében e napokban ünnepélyes külsőségek között múzeumot nyitottak meg, amely a maga nemében egyedUl áll köztársaságunkban. AZ NSZK-BAN St. Goartól nem messze összeütközött három autó. Négy személy életét vesztette, s három megsebesült. TlZ SZOVJET előadőt hívtak meg in­diai egyetemekre az orosz nyelvoktatás megszervezésére. HIVATALOS jelentések szerint Gha­na északi részében a heves esőzése­ket követő áradások folytán 3500 em­ber vált hajléktalanná. PÁRIZSBAN pénteken a hőmérsék­let nem haladta meg a 12 fok Cel­siust. Csaknem 100 éve annak, hogy a francia fővárosban szeptemberben ilyen alacsony volt ' a hőmérséklet. AZ ÉSZAK-OLASZORSZÁGI Alpokban szeptember 7-én megindult a havazás. Az olasz tavak szintjé emelkedik. Ilyen szeptemberi időjárás már régen nem volt Olaszországban. JUGOSZLÁVIÁBAN a Petrovec és Titograd közötti úton pénteken autó­busz-szerencsétlenség folytán négy személy életét vesztette, heten meg­sebesültek. A szerencsétlenség oko­zója a fáradt vezető volt, aki elaludt a volánnál. MOSZKVÁBAN kiadják „A világ népei­nek atlaszát", amely a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiája néprajzi Intézete tízéves kutatómunkájának eredménye. A több mint 70 színes térképet tartal­mazó atlasz bemutatja a világ nemzeti­ségi összetételét, Európa, Ázsia, Afrika, Amerika és Óceánia lakosságának sűrű­ségét. A KIJEVI Tarasz Sevcsenko Állami Akadémiai Színház opera- és balett­együttese a kubai kormány meghívá­sára Havannában fog vendégszere­pelni. HONKONG déli csücske felett szep­tember 7-én a hajnali órákban tájfun söpört végig, amely három emberéletet követelt áldozatul. 57 személy megsebe­sült, mintegy 100 hajléktalanná vált. ULDZSIN dél-koreai városban erős földrengést észleltek. A keletkezett károkról és az áldozatok számáról még nem érkezett jelentés. Az első hírek szerint azonban Dél-Koreában ez volt eddig a legerősebb földren­gés. MIHAIL ROMANOV, a kiváló szovjet színész és rendező 67 éves korában el­hunyt. A CSEHSZLOVÁK kereskedelmi kép viseleti hivatal Moszkvában kiállításon mutatta be a Pragoexport külkeres­kedelmi vállalat új bőrdíszműáru min­táit. MESTERSÉGES tengert létesítenek a kazahsztáni szüzföldeken. A tenger 400 km hosszú lesz s vízzel látja majd el a környékbeli Iparvállalatokat. A GOTTWALDOVI FILHARMONIKUS ZENEKAR 90 tagú pioníregyüttese Ja- roslav Opel karnagy vezetésével teg­nap vendégszereplésre Magyarország­ra utazott. HOLLANDIA határán s gépkocslütak alépítménye helyenként meglazult. Az útfelületbe lyukakat fúrnak, a lyukakon keresztül előbb sűrített levegőt vezetnek /be, majd víz, homok és cement keveré­/ két sajtolják az úttest alá. A SKOPJEI SZEIZMOLÓGIAI ÁLLO­MÁS legutóbbi jelentése szerint a jú­lius 26-i katasztrofális földrengés óta a városban állandóan kisebb föld­lökések észlelhetők — összesen 357 kisebb földrengést jeleztek azóta. i S ok niindení megtanult Ostraván a bánya­mérnöki főiskolán, és mindig kitűnőre vizsgázott. Labora­tóriumi kísérletei rendszerint nagy­szerűen sikerültek, olyan analízist készített bármely kő­zetről, hogy az öreg professzorok is elismerően bólogattak. A főiskolán már mindenki biztosra vette, hogy Peték Radimból előbb tanársegéd, majd professzor lesz. — Ja kérem, mondták a kollégái, egy-egy vizsga után, akinek a termé­szet ilyen észt adott.. .1 És sokan már előre irigyelték Ra­dimtól a jövő tudományos karrierjét. Radim, a ménökjelölt is laborató­riumi légkörben tudta csak magát el­képzelni, ha a jövőjére gondolt. Meglepődött tehát a kihelyezési ok­mányok szétosztásakor, mert a dek­réten — természetesen hivatalos fo­galmazásban — ez állt: Irány Soko­lov. Tűzkeresztség A bányaigazgató, meg a többi „öreg rségváltás dohogott az öreg. Azonnal megyek. „Azonnal ment" is az idős ember, és a hibát is szin­te azonnal megta­lálta. Végigjárta a bányákból a brí­lltószalagon hömpölygő szénbe, mar- kettezőbe vezető szállítószalagokat, kában szétmorzsolta, és csak ennyit itt is, ott ís belemarkolt a szénbe, mondott: — Huszonhat—huszonhét százalék víz van benne. Elég sok. Lassúbbra kell állítani a prést. Hiába vizes ré­teget találtunk a bányában. — Ogy látom különben, — mondta kis idő múlva, a vállalati igazgató elfelejtette megmondani, hogy Közép­Európa legócskább brikettezőjébe ke­rültél művezetőnek. Radim — nem tehetett róla — me­gint arra a nyári napra gondolt, -mi­kor úszni tanították őt a nagyobbak. Este pedig szomorúan forgatta ke­aztán egy helyen megállt. — Az titeket nem érdekel, hogy milyen szénnel dolgoztok? igaz, cse­kélységnek látszik az egész, de azért a mi szakmánkban az a legfontosabb, hogy milyen a nyersanyag. Ennek a szénnek legalább 30 százalékos a víztartalma. Valami vizenyős ré­tegből származik. Megpróbáljuk, ösz­szekeverjük valamilyen szárazabb szénnel. Azt hiszem, ez lesz itt a megoldás nyitja. Igaza volt az öregnek. Jó félóra múlva, hogy átállították a szállító­zében a főiskoláról magával hozott szalagokat, megindult az üzem tankönyveket. „Elméleti geológia' „Bányaautomatizáció", olvasta sorban a könyvcímeket, és a köteteket szépen egymásután visszarakta a bőrönd leg­mélyére. Harmadnap, hogy az' öreg műve­róka" — ahogy itt az idősebb bánya- z ető még szabadsága előtt eljött az szakembereket nevezik — egy csep­pet sem volt meghatódva a piros diploma láttán. — Jó szerencsét, köszöntötte őt az igazgató. Aztán talán másfélperces üzembe búcsúzni, szöget ütött a fejé­be a vén Grünzvveig egy mondata: — Sohse búsulj fiam, a Barátság Bányában majd csak elkészül az új brikettező. Azt mondják, hogy az lesz beszélgetés után benyúlt az íróasz- Közép-Európa legkorszerűbb széndú­talfiókba és olyanforma sípot húzott sítója. ,Az igazgató azt mondta, hogy ki belőle, amilyent a futballbírók használnak. Az új mérnök kezébe nyomta a sípot: — üdvözletem küldöm a vén Grün­zvveignek, mondd meg az öregnek, mihelyt visszatérek a szabadságról, téged mindjárt odahelyeznek. Nagyon keíl ott a szakember. És mindeneset­re, vigyázz erre az öreg tragacsra, mondta még távozta előtt az öreg. — Ha valami baj lesz, máskor is szólhatsz — mondta egyszerűen a fiatal mérnöknek, mielőtt távozott. Radim az üzem kapujáig kísérte az öreget. Mielőtt kezet fogott volna vele, azt mondta neki: — Grünzweig bácsi... azt a sípot, ami a nyakában lóg, nem adná ne­kem emlékbe? — Ügy látszik, az öreg megértette, mire céloz a mérnök. Zsebébe nyúlt és a fiú kezébe adta az ütött-kopott sípot. — Te meg, fiam, majd nekem mond] el egyet-mást az automaták­ról. Mert engem meg az érdekel. Amíg tanul az ember, úgy érzi, örök­ké fiatal marad. Ügy látom, a síp — az >.én szerszámom — egymagában hogy kellemes szabadságot kívánok Negyven éve húzom benne az igát, már kevés. De viszont az automata TÖTH MIHÁLY i U csak én tudom; hogy alapjában véve sem végzi el a munkát a magunk­jó kis üzem ez. fajta emberek nélkül. Az egy hónap Radimnak alig né­hány napnak tűnt. Annyi volt a dolga, hogy enni is alig ért rá. De azért valahogy csak működött keze alatt a rozoga üzem. Főleg azért, mert a ke­ze alatt dolgozó bányászok, meg a présekhez beosztott emberek nagyon értették már a dolgukat. Csak meg­morzsolták ujjaik között a szenet és tudták, mit kell vele csinálni. Akár­csak egy korszerű laboratóriumban, úgy tudták elemezni a nyersanyagot. Szinte csodálkozott, hogy egy reggel újra megjelent az üzemben az öreg Grünzweig. Nyakában a madzagon, mint rendesen, most is ott lógott a síp. — No, fiam, nem törted ki a nya­kad? Radim önkéntelenül is inge gallér­jához kapott. „Csak a gombot kell megnyomni..." Űszni már csak megtanultam, még­hozzá elég mély vízben, gondolta az ifjú mérnök, amikor először be­lépett a vadonatúj bányaüzem kapu­ján. Előttevaló nap a régi üzembe a trösztigazgató maga vitte ki neki a kinevezési okiratot. Egyik napról a másikra gyártásvezető lett Radim­ból. Annyi ideje sem volt, hogy előt­te legalább megtekinthette volna a gyár berendezését. Ott volt még a gyárban a külföldi szakember, aki a központi vezérlő­berendezés szerelését irányította, hát Radim legelső útja hozzá vezetett. Gombnyomásra működik itt min­den, dicsérte a német mérnök a köz­ponti irányítóberendezést. És magya­rázni kezdte Radimnak a szerkezet működésének elvét. Csak meg kell nyomni a gombot — móndta —, és az automata végrehajtja az utasítá­sait. A szerelő másnap .hazautazott. Ra­dim pedig ismerkedni kezdett az üzemmel, az emberekkel. És közben már másnap ott dolgozott a most már igazán parancsnoki hídnak ne­vezhető poszton. Ezernyi elektroncső és tízezernyi villanykapcsoló között kezdett dolgozni. A bőrönd mélyéből újra előkerült a bánya automatizálá­sáról szóló egyetemi tankönyv. Sajnos, ez sem segített, egy reg­gel megtörtént a baj. Minden előz­mény nélkül hirtelen felbúgott a hi­bajelző sziréna. Az automaták azon­neki. Peták mérnök egy szót sem ér­tett az egészből, csak megütközve, elég sértődött arccal forgatta ujjai között a sípot. — Egy hónap szabadságra megy az öreg Grünzweig, magyarázta az igaz­gató. Ha nem tudnád, ő a brikettező üzem vezetője. Szabadsága alatt majd te helyettesíted. Két-három napig még együtt lesztek, hogy beletanulj a mes­terségbe. — És ez a síp? — kérdezte Radim bátortalanul. — A síp? Hát... a brikettezőben ez a diszpécseri készülék. Különben majd meglátod hogy folyik ott az élet. Peták mérnök csodálkozott, de az­tán szó nélkül zsebrevágta a sípot. Valamikor kis gyermekkorában érez­te magát ilyenformán, amikor az idő­sebb fiúk úgy akarták megtanítani úszni, hogy egyszerűen beledobták őt a fürdőmedence legmélyebb vizébe. Azt azonban még mindig nem tud­ta, hogy a síppal az igazgató mfeg akarja-e őt tréfálni, vagy valóban ko­molyan gondolja a dolgot. Parancsnoki hídon Az egész üzem egy nagy udvarból, néhány rozoga épületből és fülsiketí­tőén csattogó, vízözönelőtti présgé­pekből állt. A gépek mellett pedig a szénportól fekete bányászok dolgoz­tak. Ott álldigált Radim már negyed­órája a gépek között, mikor egyszerre csak éles füttyszót hallott. Majd utá­na ízes káromkodást, s közben heves integetéssel közeledni látott egy jó 60 éves férfit. — Nem látod, te gézengúz, hogy bedöglött a prés? — kiáltotta az idős ember az egyik gépkezelőnek. És a kezében szorongatott lapáttal már ott is volt a brikettező tetején és dolgoz­ni kezdett derekasan. Később, hogy kiszabadította végre a futószalagot, leugrott a présről, szájába vette a spárgán lógó sípot, harsányat füt­tyentett és — mert nyilván ez volt a jeladás, — csikorogva újra megindult a szállítószalag és a prés. A fiú a zsebébe nyúlt, kihúzta be­lőle a pirosfedelű diplomát, meg az iratjait. Az öreg orra alá tartotta a papírokat. — Peták Radim mérnök vagyok. A vállalati igazgató küldött ide. Ta­lán csak nem Grünzweig elvtárshoz van szerencsém? — Ami a szerencsét illeti, arról, ha idehelyeztek, inkább ne beszélj. KU- nal leállították a szénszállító futó­•ír Hogy a lévai járásból több fiatal á bányászatot választotta életpályául, eb­ben nagy érdeme van Vincent Fraiío bányásznak, aki a közelmúltban több helyen elbeszélgetett a fiatalokkal. A já­rásból a handlovál bánya 13, novákyi­ba 15, a cigelibe 13 és az ostravaiba 16 fiatal megv dolgozni. Jozef Krátky -A- A košicei járás mezőgazdasági üze­mei az idén szép eredményeket érnek el az állattenyésztési termékek eladása terén. Tojásból augusztus 22-éig eleget tettek egész évi eladási tervüknek. Augusztus 31-ig terven felül 750 0.00 kg húst, 2,5 millió tojást ás 3 millió liter tejet adtak a közellátásnak. \ Mató Pál ir Losoncon a jövő évben kezdik meg a város kanalizálását, amelyre mintegy 22 millió koronát fordítanak. Az emlí­tett munkálatokat 1967-ig fejezik be. Ezenkívül te-vbe vették a nagykürtös! bányatelep szenny csatorna-hálózatának kiépítését ls. Sólyom László •k A szünidőben a szálkái gépállomá­son voltam brigádon, mint a košicei elektrotechnikai Iskola növendéke. A na­pok gyorsan teltek, mert munka akadt bőven. A szorgos munka mellett azon­ban vitára is volt idő. Nem is vita volt ez, hanem a különböző szakkérdések megbeszélése. S elmondhatom, hogy az ott dolgozó szakemberektől sokat tanul­tam. Mindent megmagyaráztak nemcsak nekem, hanem az ott dolgozó tanon­coknak is. Magyar János •ü A défiíni járás 'dolgozói az idén mintegy 16 és fél millió korona köl­csönt kaptak az Állami Takarékpénztár­tól. A kölcsön nagy részét televízió, bú­tor és egyéb közszükségleti cikkek vá-­sárlására fordították. Ugyanakkor a já­rás lakosa 4 millió betétet lielyezett el a takarékpénztárban. lönben: én vagyok a vén Grünzweig. Holnapután szabadságra megyek, jó lesz hát, ha ideállsz mellém a pa­rancsnoki hídra, hogy megtanuljad a dörgést. A fiú körülnézett. A „parancsnoki hidat" kereste. — Csak nem vetted komolyan, amit mondtam? A gyártásvezető pa­rancsnoki hídja itt nálunk az egész üzem. Én állapítom meg a szén víz­tartalmát, a nyersanyag tulajdonsá­gait, én intézem a vasúti kocsikat... egyszóval: a gyártásvezető itt amo­lyan mlndeneslány. szalagot, a diszpécserkészülék piros szeme kellemetlenül villódzott. Két-három perc múlva már min­denki a hibát kereste. Még két-há­rom óra múlva is ezzel foglalkoz­tak, de a baj okát nem sikerült megtalálniuk. Ott volt már az egész bánya valamennyi szakembere, mér­nöke a gép körül, a villanyszerelők tucatjával rajzottak a kapcsolók kö­rül, de mind hiába. Valaki félhangosan megjegyezte Radim háta mögött: — Pedig az új mérnök tiszta je­lesre tette le az államvizsgát. Sa­Hát akkor majd én segítek, ját szememmel láttam a minősítését. — mondta Radim. — A víztartalmat a laboratóriumban majd én megálla­pítom. Hiszen, tanultuk mi ezt a fő­iskolán. Hol itt a laboratórium? — Laboratórium ...? Az öreg ak­korát kacagott, hogy a könnyei is ki­csordultak. Aztán belemarkolt a szál­Valaki más ezt felelte rá: — ja, kérem, a mai mérnökök... I Radimnak nem volt ereje hátranéz­ni. Odament inkább a telefonhoz. Gondolt egyet, felhívta az öregGrün­zweiget. — Miért nem szóltál hamarabbi FORUM ÍZ UlOK, iJgrlEVElOK Egy tanító levele a szülőkhöz KEDVES SZÜLÖK! Minden valószínűség szerint már most, az iskolai év elején szorongva gondolnak arra, hogy gyermekük milyen eredménnyel fog tanulni. Milyen bizonyítványt hoz majd haza Pistike, Zsuzsika. Pedig higgyék el, nem csu­pán a bizonyítványról van szó, hanem annál sokkal többről. Arról, hogy iskolás gyermekük az elkövetkező hónapokban mekkora utat tesz meg a mű­velődés terén. Nap, mint nap ezernyi bizonyítékát láthatjuk annak, hogy nem lehet hasznos tagja társadalmunknak az az ember, akinek nincs alapos szakmai tudása, széles látóköre s mindenekelőtt a munkához való jó viszonya. Persze minderre tanítani, nevelni kell Sz ifjúságot, mert sajátmagától nem ' juthit el ide. Söt — és ma már ez is közhelyként hat — akkor sem érhetünk el eredményt, ha csak az iskola követelné meg a tanulóktól a felelősség teljes munkát, a rendszeretetet, a pontosságot, egyszóval: a munkához való jó viszonyt. Arra kérjük a kedves szülőket, hogy gyermekeik érdekében kö­veteljék meg a pontos, rendszeres otthoni tariulást, teremtsenek termékeny kapcsolatokai az iskola és a család, baráti viszonyt a tanító és a szulök között. Szoktassák rá gyermeküket, hogy mikor az iskolából hazaérkezik, első dolga legyen megmosni a kezét és — ha mód van rá — átöltözködni. A gyermek Ilyenkor, szeptemberben tele van mondanivalóval. Az iskolában ugyanis ctnnyi minden történik, annyi új benyomás ért,' hogy ezt mind el akarja beszélni apukának, anyukának, hallgassák öt meg„ türelemmel. Az iskolából délben hazaérkező gyermeket ne ültessék azonnal a tanulás­hoz, ne engedjék meg az „azonnali" leckeírást. Kell egy kis pihenés. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a gyermeket feladatat elvégzése előtt fogócs­kázni, játszani engedjék. A Jutkározás, játszás kifárasztja a gyermeket; fontos, hogy pihenten kezdjen a letke elvégzéséhez. De ne engedjék játszani ilyenkor azért sem, mert az iskolás gyermeknek meg kell szoknia: első a kötelesség elvégzése és csak azután kerülhet sor a szórakozásra. A játék is Jobban ízlik a gyereknek, ha tudja, hogy másnapi Jeladatait már rendesen elvégezte. Az iskolás élet percnyi pontosságot követel. Reggel olyan korán kell fel­kelnie a gyermeknek, hogy kényelmesen jés kiadósan) megreggelizhessen. Legtöbbször a szülő a hibás, ha a kis iskolás elkésik, hiszen a~ gyermeknek még nincs fejlett érzéke az idő múlása iránt. Helyes, ha akkor is a meg­szokott időben kel fel a gyermek, amikor délután van tanítás. A szervezetet ugyanis nem lehel hétről-hétre átállítani. Tudjuk ezt magunkról is. Minden reggel a megszokott időben ébredünk, de szabadságunk idején hamar meg­szokjuk a továbbalvást. Ha pedig vége a szabadságnak, mennyi fáradságba . kerül ismét visszazökkenni a rendes kerékvágásba. Ha tehál a gyermek minden második héten — amikor délutáni tanítás van — 8—9 óráig lustál­kodhat, a közbeeső heteken nehezen ébred Vz 7—7 órakor fezért is helyesebb, ha az iskola igazgatósága a havonkénti váltást vezeti be!). Legyen minden iskolás gyermeknek otthon egy meghatározott helye, ahol könyveit, füzeteit, tanszereit tartja. Legyen ez egy kis birodalom, egy külön kis része a család lakószobájának, amelynek rendjéért ő a felelős, ahol zavartalanul készítheti el írásbeli feladatait, tanulhatja meg leckéjét. A ta­nuláshoz, a lecke elkészítéséhez fel kell készülnie a gyermeknek. Előzze ezt meg a, tanszerek előkészítése. A tanuló asztalnál úgy üljön a gyermek, hogy talpa érjen a padlóra, könyökét támassza az asztalra, a világítást bal kéz felől kapja és szeme kb. 25 cm távolságra legyen a pad —, illetve az asztal­laptól. \ Nem helyes, ha a tanuló munkája közben szorosan mellette, vagy háta mögött állunk. Legyen a szobában a szülő, a felnőtt, de végezze a maga mun­káját, varrjon, olvasson a szobában. Ellenőrizze, de ne zavarja a gyermeket. Ne szóljon a rádió, és ne legyen zaj, fölösleges beszélgetés a szobában. Meg kell a gyermeknek szoknia azt is, hogy a tanulás, a leckekészítés ideje alatt mással nem foglalkozhat. Ne tanuljon „sokat", hanem jól, gazda­ságosan. Ne üljön a gyermek egész nap a könyvek fölött, hanem dolgozzék céltudatosan. Olvasson a gyermek lehetőleg sokat, és hangosan, hiszen a nyelv hanghoz kötött jelenség. Ha hibát ejt, figyelmeztessék, ismételtessék el helyesen, de ne olvassák el előre a szavakat vagy szöveget, mert akkor csak gépiesen mondja utánunk, megtanulja könyv nélkül, de nem tanul meg olvasni a gyermek. Az idegen nyelvek tanulásánál is óriási jelentősége van a hangos olvasásnak. A gyermek szereti, ha törődnek vele, ha munkáját komolyan, fontos ügy­ként kezelik a családban. Ezért esténként — de legalább hetenként egyszer okvetlenül — nézzék meg gyermekük füzetét, ellenőrző könyvét, és fűzzék hozzá megjegyzésüket, az elismerést vagy az intést. Kedves Szülök! Ahhoz, hogy valaki gyógyítson, hosszú ideig kell tanulnia, orvost oklevelet kell szereznie; ha valaki a törvényekben jártas akar lennt, Jogi végzettséget kell szereznie. Sajnos nem így van ez a gyermek otthont nevelésével. Minden szülő nevel, mégpedig minden különösebb előképzettség nélkül. Forduljanak ezért tanácsért a szakemberhez. A pedagógus, meglátják, gyakran ad majd hasznos tanácsot egy-egy speciális nevelést problémával kapcsolatban. Csakis a jól összehangolt együttes pedagógiai ráhatás vezet­het sikerre. Mert sok esetben éppen a szülő segít, néha pusztán azzal, hogy őszintén feltárja a gyermekkel kapcsolatos problémákat és éppen ez teszi eredményessé a nevelést. Ez a fenntartás nélküli, egymás iránti őszinteség, a baráti segítség légkörének és a bizalomnak megteremtése a család és az iskola, a tanító és a szülők között gyermekük boldog emberré nevelésének egyik legfontosabb feltétele. MŐZSI FERENC 6* SK d ä ü im wsm&BŠ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom