Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-07 / 247. szám, szombat

BRAZÍLIAI ÚTIJEGYZETEK A Panatr do Brasil légiforgalmi társaiig gépe hosszas rocifei tartózkodás után tovább vitt minket... A partvidéki növényzet mélyzöld színét ismét az óceán kéksége váltotta fel, majd hirtelen Rio tűnt fel alattunk. A repülőgép ereszkedik és világosan kibontakozódnak a kőrengetok fölött kezét széttáró Krisztus-szobor körvonalai a Corcovado hegycsúcson. Rióban A Galeao repülőteret széles aszfaltút köti össze a város központjával. Szakadatlanul özönlik az autóbuszok, személyautók áradata. Óriási méretű reklámok hirdetik a Bacardi rumot, a Palmollv szappant... A város legelőkelőbb utcáján, a zajos és tágas Vargas űton hajtunk be a központba. Getűllo Vargas a brazil történelem bonyolult és ellentmondásos alakja volt. Sokáig nem élit haladú politikus hírében. Am mégsem tudott belenyugodni az észak-amerikai imperialisták gazdasági uralmába és kétségbeesésében agyonlőtte magát elnöki palotájában. Végrendeletében átkozta az idegen monopóliumokat és nemzeti függetlenségi harcra szólította fel az ország népét. A Vargas sugárútról a Rio Branco utcára tértünk be. „Tengertől tengerig" vonul, vagyis átszeli a Guanabara-öblöt. A Maua tér közelében sok kis üzlet a brazillal vadon „kincseit" kinélgatja: gyönyörű, tarka papagájokat, kék amazon-lepkékat, teknősbáka-páncélokat. Mindez arra emlékeztet, hogy van egy másik Brazília Is, a trópusi rejtélyek országa. Minél beljebb haladunk a Rio Brancon. annál sűrűbb a gyalogosok és az autók áradata. Ragyognak az emeletes házak ablakai, az Üzletek és vendéglők kirakatai. Az utca arculata hirtelen szigorúbb kifejezést ölt: a kormányépületek következnek, melyek a bankkal és a városi színházzal együtt Rio hagyományos központját alkotják. Itt terül el Cineland, a film országa. Kis térségen rengeteg mozi és zajos könyvpiac. A kioszkok egymással versengenek a vevőkért. Az egyik kioszkban bőjtös ábrázatú jámbor apáca katolikus Irodalmi termékeket kínál a szentek életétől a „kommunizmus ördögi lényegéről" szóié „tanulmányokig . Persze, más művekkei is találkozhatunk, például olyanokkal, amelyek a Szovjetunió Városok és emberek Széles sugárút Rio de Janelróban sikereit, e szovjet űrhajósokat, az új Kubát népszerűsítik. A könyvkereskedések versengése néha egészen elfajul. Az „Antikommunista Keresztény Mozgalomhoz" tartozé suhancok olykor bombákat hajigálnak a baladó szellemű Irodalmi termékeket árusító kioszkokba. A banképületeken is időnkint dühödt feliratok jelennek még, melyek követelik, hogy számoljanak le a kommunistákkal. Rio gyorsan fejlődik. Széles, modern útvonalai a város központjából sugárszerűen vonulnak a peremrészek felé. Kariókók Rio lakossága nagyon szereti az életet, ezért latin-amerikai Párizsnak nevezik városukat. A szorgalmas karlókák, ahogyan Rio lakói magukat nevezik, szereltlk a dalt, a vidámságot. A hagyományos karnevál napjaiban szinte tombolnak jókedvükben. Rio utcái ilyenkor hatalmas felvonulás színterévé változnak. A karlókáknak, s általában a brazíliaiaknak még egy szép szokásuk van: a vendégszeretet. Nincs olyan asztal, ahol ne látnák szívesen az Idegent fokete babból, rizsből és mániákéból készült hagyományos eledelükkel ... A természet és az emberek Ha az ember Rio de Janelróból Sao Panlóba utazik autóbuszon, megilletődve gondol azokra a vakmerő emberekre, akik nehéz körülmények között sziklába vájták a nagyszerű műutat. Brazília hegyei temérdek kincset rejtenek magukban. Menynyi arany, vas, kőolaj, szén, gyémánt, mangán halmozódott fel évezredeken ít a természet óriási kincseskamrájában! Menynyi erő rejlik a hatalmas vízesésekben és folyamokban! Az ország évente mintegy kétmll116 tonna kávét termel, erdői értékes fafajtákban rendkívül gazdagok. A rengeteg természeti kincs nem sok hasznot hozott a brazil népnek. Először a portugál gyarmatosítók fosztották kl az országot; őket a műit században kiűzték. A jenki Imperializmus tökéletesítette a rablás módszereit. A brazil nemzetgazdaságba beruházott másfél milliárd dollár mesés jövedelmet ered-' ményez. A gyáripar jelentős része a társaságok vagy külföldi magánszemélyek tulajdonában van. Nemrég hoztak egy törvényt, mely korlátozza a nyereségkivitelt. Az országot kizsákmányoló monopolisták igyekszenek elrejteni összeharácsolt vagyonukat a nép haragja elől. Senki sem tudja, milyen összegeket őriztetnek a svájci, észak-amerikai és más bankok páncélszekrényeiben. Az viszont konkrét tény, hogy a legutóbbi 15 évben kb. négymilliárd dollárt vittek ki az országból az Egyesült Államokba. E mesés gazdaság létrehozói pedig rosszul tápláltságban, különféle betegségekben, ínségben szenvednek. Huszonhárom millió brazíliait Izületi bajok gyötörnek, 8 millió maláriás. Évente százezren halnak meg tüdőbajban, s ezer újszülött közül 350 nem éri meg az egy évet. A parasztlakosságú északkeleti részeken az átlag életkor nem haladja meg a 27 évet. Sao Paulában A Sao Pauo-1 felhőkarcolók egészen eltakarják a látóhatárt. A város egyik, legnagyobb nevezetessége az Iparlnga múzeum, mely hasonló nevű dombon épült. Az ország történelmével összefüggő páratlan festményeket, könyveket s egyéb gyűjteményekot őriznek itt. A múzeumot környező parkban még mindig áll az a kunyhó, amelyben 141 évvel ezelőtt I. Pedro császár a függetlenség kikiáltásának küszöbén álmatlan éjszakát töltött. Erről a dombról hirdették ki a független Brazília megszületését. Sao Paulo nemcsak a politikai függetlenség bölcsője: Itt születik a korszerű Ipar. Autóés repülőgépgyárak, elektronműszereket gyártó vállalatok és gépgyárak vannak a városban és környékén. Rióval szemben komolyság és üzleti élet jellemző a városra. Nem hiába mondják: „Sao Paulában keresik, Rióban meg költik a pénzt." Sao Paulóban tömörül az ország munkásosztályának javarésze. Innen származott sok neves politikus, lakosságénak negyedrésze európai vagy észak-amerikai származású. Külön klubjaik, újságaik, társaságuk van. Megismerkedtem egy német családdal. A férj és feleség már Itt született, a férfi a MercedesBenz cég kereskedelmi képviselője. Meg akart róla győzni, hogy cége az ország igazi „jótevője", de végül elárulta, hogy a motorokat és bizonyos alkatrészeket — nem kis haszonnal - az NSZK szállítja. Egy brazil vállalatigazgatóval is beszélgettem. Az energikus fiatalembertől ezt hallottam: — Legfőbb gondunk, hogyan mentsük meg a nemzetgazdaságot a külföldi monopóliumoktól. Nehéz körülmények között harcolunk ... A brazil nagyiparosok egyre világosabban felismerik, hogy a „Szövetség a haladásért" cégér alatt nyújtott amerikai „segítség" nem más, mint a neokolonlallzmus raffináltabb formája. Ezért gyarapodnak az országban a független nemzeti politikát követelő erők. A brazil kormány a nemzetgazdaság erősítésére és feljesztésére törekedve hároméves tervet dolgozott kl (1963—1965), amely a nemzeti össztermelés évi 7 százalékos növekedését Irányozza elő. JURIJ GVOZGYEV MADAGASZKÁRI ŰTIJEGYZETEK A szigetország hétköznapjai A

kopár domboldalak vöröses színe, a rizsteraszok és völgyek zöldje, a hazai tájakra emlékeztető csalitok mindjárt szembeötlenek az idegennek, amikor Tananarive, a Malgas Köztársaság fővárosa felé közeledünk. Persze a látszat csal, mert Madagaszkár növényvilága rendkívül gazdag olyan növényekben is, amelyek más országokban aligha lelhetők fel. Hat-hétezer ilyen különleges növényfajtát tartanak számon. A szigetország 280 ezer lakosú fővárosa tizenkét dombon terül el. A legmagasabblkon fekszik egy őrségi erődítmény a később épült királyi és miniszterelnöki palotával. Lent színpompás keleti vásár tárul a vendég szeme elé: temérdek gyümölcs, zöldség, gabona, mézeskalács, szekfű, gladlolusz... Megállok egy kioszknál. Tarkállik a kifüggesztett újságok címe. A Független Madagaszkár például a szociáldemokrata kormánypárt napilapja, az Imungu Vauvau újságot pedig az ellenzéki Függetlenségi Kongresszus Párt adja ki. Ebből is arra következtethetünk, hogy az ország politikai élete élénk. Bátran állíthatjuk, hogy az embereket leginkább a gazdasági fejlődés kérdései foglalkoztatják. Bár az ország már három éve független, helyzete nem sokat változott. A gazdasági irányítás most is a franciák kezében van. A világ negyedik legnagyobb szigetének kül- és belkereskedelmét szinte monopoljog alapján a Compagnie Lyonnes és a Compagnie Marsaillaises bonyolítja le. M

adagaszkár agrárország. Fő terménye a kávé, a rizs, a cukornád, a banán, a manioka és a babfélék. Az évente kétszer termő gazdag földet nem vallhatja teljesen magáénak a malgas paraszt. A legjobb központi és partmenti földeket koncessziós alapon (legalább 30 évig) francia társaságok és gyarmatosítók bitorolják. Több mint kétmillió hektár föld van európai kézen. Egy malgas paraszt átlag földtulajdona nem haladja meg a két hektárt, viszont egy európaira 113 hektár jut. Sok paraszt kénytelen a termés harmadáért földet bérelni. A szigetlakók gyakran emlegetik a már régen megoldásra váró földreformot. Azt azonban még nem tudják, milyen feltételek mellett kapnák vissza földjüket. A kormány közben kísérleteket tesz a parasztság nehéz sorsának megkönnyítésére és szorgalmazza a szövetkezeti mozgalmat. E mozgalom egyik fő feladata a parasztot kifosztó közvetítő félreállítása. M

adagaszkáron most van „tél", s az ország központi részein a hőmérő 15— MADAGASZKÁR KELETI PARTVIDCKEN A CSATORNAHÁLÓZATTAL ÖSSZEKÖTÖTT LAGÜNÁK 600 KM HOSSZÚ VlZI UTAT ALKOTNAK. 20 fokot mutat a nulla fölött. Az egyik Ilyen „hideg" napon találkozunk Philibert Tsiranával, a köztársaság elnökével. Az elnök székházában, az Aidafiavarat palotában fogadott bennünket. Valaha itt volt a királyi kormány székhelye. A sziget megszállása után, a múlt század végén a franciák az utolsó malgas kormány számos miniszterét agyonlőtték és III. Ravanalona királynőt száműzték. Idegenben halt meg. A nép azonban nem törődött bele sorsába. Időnkint felkelések robbantak kl. A franciák évtizedeken át próbálták „pacifikálni" Madagaszkárt. Ennek több mint százezer malgas esett áldozatul. 1947-ben Ismét felkelés tört ki, mely azután felszabadító háborúvá terebélyesedett. A franciák Ismét vérbe fojtották a szabadságmozgalmat, de 1960-ban kénytelenek voltak függetlenséget „ajándékozni" Madagaszkárnak. Baráti, fesztelen légkörben másfél órát beszélgettünk az elnökkel. A szovjet—malgas kapcsolatok távlatalt érintő kérdésünkre így válaszolt: „Jelenleg nehéz diplomáciai kapcsolatokat létesíteni, de ápolhatjuk a kulturális és a kereskedelmi kapcsolatokat, amelyek egyengethetik a diplomáciai kapcsolatok későbbi felvételének útját." ...A szorgalmas és a függetlenség megszilárdításának útján az első lépéseket (evő malgas néphez fűződő legszebb emlékekkel váltunk el Madagaszkártól. L. VOLNOV Pierre Cames párizsi tudósítónk írja; Túl sok a bor Alig néhány napja tart még csak a szüret, s a francia délvidék szőlőtermesztőinek pincéi már félig megteltek. A készlet már most 25 millió hektoliter, a szüret végéig pedig valószínűleg eléri a 35 millió hektolitert. A parasztok azt kérdik, vajon hol helyezik majd el az új termést? A kormány ugyanis maga ellenőrzi a borpiacot és dönt a behozatalról is. (Tíz millió hektolitert importáltak külföldről, annak ellenére, hogy a francia borkészlet már amúgyis túl sok.) A parasztoknak nehéz helyzete kedvezett a nagykereskedelemnek. Leestek az árak. A bor literjét az eddigi 50 centime helyett 35 centimért vagy még ennél ls olcsóbban veszik, a városban azonban még mindig drága. A bor literjét ott 1,50 frankért árusítják. (Ebből az adó 0,30 frank literenként.) A bortermelők azt várták, hogy a kormány szanálni fogja a borpiacot, de mindeddig semmi sem történt az ügyben. A kormány úgy látszik a rossz Időre spekulál, s ha továbbra sem javul az idő, nincs kizárva, hogy a termés egy része tőnkre megy. De furcsa szövetségese van a francia kormánynak! Egyre nőnek az árak Hivatalos statisztikai adatok szerint az árak egy év alatt 6 százalékkal emelkedtek, és különösen észlelhető volt ez a drágulás július havában. Szeptemberben 3—4 százalékkal emelkedik majd a szén ára. Az év eleje óta 8,2 százalékkal drágult a hús, a lakbérek pedig 8 százalékkal emelkedtek. Ha ez így megy tovább, teljesen értéküket vesztik a keservesen kiharcolt béremelések. A kormány sokat beszél az „árleszállítás! tervről", de ígéreteit senki sem veszi komolyan. 1958 augusztusában De Gaulle ünnepélyesen kijelentette: „Szilárd elhatározásunk, hogy megakadályozzuk az árak emelkedését." Azóta 24 százalékkal magasabbak a létfenntartási költségek. Igaz, hogy soha még a tőkések profltjai nem voltak olyan fontosak, és a katonai kiadások — annak ellenére, hogy véget ért az algériai háború — soha sem voltak olyan magasak mint most. A francia nép Igen drága árat fizet a De Gaulle-kormány készülőben levő atombombájáért. Riport az Egyesült Arab Köztársaságból Merinói juhok a sivatagban C

sak néhány kilométernyire a sivatagtól, a csillogó, akvamarlnkék tenger partján, a magasba emelkedő Rasz el Hlkma meredek szirtiére építette egykor Faruk exktrál'y a kéjlakát. Ma azonban e díszes, oszlopos épület — jél úton Marsa Matruch és El Alameln között — egy szervezetnek nyújt hajlékot, mely az Egyesült Arab Köztársaságban az asszuánl duzzasztógát mellett a legnagyobb szabású iparosítást tervekért jelelős. A General Desert Development Organlsatlon — az általános slvatagátalakításl szervezet székhelye ez. Feladatainak sokféleségét egy országban, — melynek területe még 96,5 százalékban sivatag, — csak az tudja valóban felmérni, aki a számos átalakítási terv egynéhányát látta s beszélt az emberekkel. A Földközi-tenger partfának szlklavonulatat mögött kb. 1 km hosszában lapos sivatagvölgy terül el, melyet Faruk király annakidején aligha méltathatott figyelemre, hiszen csak olyan közönséges sivatagvidék volt ez, mint a többt. Ma azonban különös látványt nyúft e völgy a látogatónak: száz szélkerék forog itt szaporán a tenger felől fújó friss szélben, s ezek a malmok vízszivattyúkat hajtanak. A víz pedig — élet a sivatagbanI Minden egyes szivattyútelep körül a zöld és sárga négyzetek arról tanúskodnak, hogy évezredek óta most először keletkezik itt szerves élet. Szűzföldek és juhnyájak A völgy bejáratánál, néhány magas pálmával átellenben egy lejtőről erősbégetés hallatszik. Kétezer juh legel ott. Hazai fajták, valamint Magyarországról és az NDKból behozott törzskönyvezett merinók. Kísérlett állomás ez olyan állatok kitenyésztésére, amelyek a legjobban alkalmazkodnak a nehéz feltételekhez, az Alexandriától 100 km hosszan egészen a líbiai határhoz, Szallumlg húzódó ún. sivatagi tengerparton. A cél a húson kívül mindenekelőtt gyapfúszerzés, hogy az ország még fiatál textilipara ne szoruljon behozatalra. A slvatagátalakltással az EAK-ban elsősorban szüzföldeket nyernek a túlzsúfolt Nílus-völgy és delta agyagkunyhói lakosainak. Vonatkozik ez elsősorban a már említett Felszabadítás-tartományra a delta nyugati felében, ahol immár tíz úf falu nyújt hajlékot és földet száz-száz parasztcsaládnak. Ugyanez a cél a Stnai-félsztgeten, s erről gondoskodik az ún. Ol Völgy nagy terve is, mely a Nílus völgyével párhuzamosan az oázisok egész sorát köti majd össze, s ahôl több mtnt száz 800 m mély kút fúrásával már most U 000 feddan (vagyis 5000 hektár) sivatagi földet tettek termékennyé. Az EAK így könnyít a fellahok nehéz sorsán s Idővel telfesen megváltoztatta életüket. Ehhez járul még hozzá a tavaly végrehajtott második földreform, mely a nagybirtokosoknak fejenként már csak 42 hektárt hagyott meg, s ily módon alaposan meggyöngítette őket. E második agrárreformmal az állam eddig több mint 100 000 hektár földet kobzott el s éppen e napokban osztja szét ezeket a nincstelen fellahoknak. Ide tartoznak egyébként a letartóztatott kábítószer-csempészektől elkobzott földbirtokok ts. Letelepülnek a vándorló beduinok Itt, a Rasz el Hlkma környékén s a Szahara keleti nyúlványában, a Nyugati-sivatagban a fajtiszta merinó juhok tenyésztésével nemcsak gazdasági, hanem egyben szociális problémát is igyekszenek megoldani. Csaknem 60 ezer beduin él még nomád életet errefelé. A szélkerekek völgyében és kb. 200 km-nyire innen keletre, az ún. Burg el Arabban sok évszázad óta most első ízben telepednek le. Minden család 40 évi lefizetésre szélkerékkel hajtott szivattyút és az ehhez tartozó megművelhető földet kap fiatal olajbogyó-, füge- és mandulafákkal együtt. — Szívesen hagyjuk magunkat letelepedésre „kényszeríteni", ha ez javunkra válik — mondja Abd El Rahman, egy szakállas beduin, akt teára hívott meg bennünket tágas sátrába, melyet háza mellett még megtartott. Az első 100 beduin itt már végérvényesen megtelepedett. A fügeültetvények a stélkerekek erdeje alatt az egyszerű, de méltóságteljes emberek fényes munkaeredményelről tanúskodnak, aktk ttt szövetkezetekbe tömörültek. ÁRMIN GREIM DI SE 3 4 * 196

3- *zeptember 7-