Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-30 / 270. szám, hétfő

A znojmöi szőlőtermő vidék tasovi­cei szövetkezetében megkezdték a szüretet. A tasovicei bor világhírű minőségű. A bratislavai nemzetközi borversenyen a hat benevezett fajtá­ból 5 aranyérmet, egy pedig bronz­érmet nyert. A felvételen: Hofr, a bortermelő csoport vezetője megte­kinti a kordon nevelésű Bouwiert, amely rendkívül jó termést ad. (Nesvadba — ČTK felv.) P - — * ­MOSZKVÁBAN befejezték a Hősök nem hatnak meg című dokumentum­film forgatását, amely öt tragikus ha­lált halt szovjet hadvezér — Tuha­csevszklj, Bljuher, Jegorov, Jakir és Uborevics — életével foglalkozik. TRENCINBEN október elején meg­nyílik a filmművészek barátainak klubja. A klub látogatói számára vi­lághírű filmek sorozatát, kísérleti és tudományos műszaki filmeket fognak vetíteni. ANGLIÁBAN a Kenti grófságban le­vő Swansea várostól nem messze pénteken reggel egy kevéssé forgal­mas úton nyolctagú rablóbanda tá­madott meg egy páncélos teherautót, amely 90 ezer fontsterling értékű bankjegyet szállított. A rablók egy teherautóval a páncélos autóba üt­köztek, az autó hattagú személyzetét leütötték, s az egész zsákmánnyal el­tűntek. HAZÁNKBAN már 276 000 néző te­kintette meg a Jereván szovjet cirkusz, az Örmény SZSZK érdemes kollektí­vájának előadásait. Košicei, bratisla­vai, ostravai és brnói vendégszereplé­se után a Jereván cirkusz csehszlová­kiai turnéját több mint egyhavi prágai vendégszerepléssel fejezi be. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN pén­teken jegyezték be a- USA 190 millio­modik lakosának megszületését. SVÉDORSZÁG nyugati része fölött péntek éjszaka hatalmas vihar söpört végig, Jelentős anyagi károkat okoz­va. Göteborg mellett mintegy 30 ha­lász- és kirándulóhajó megsérült, il­letve teljesen megrongálódott. Több helyen megszakadt a távbeszélő-ösz­szeköttetés. A vihar ereje helyenként 27 méteres sebességet ért el másod­percenként. A GHANAI kormány megállapodást kötött a Marconi céggel három tele­víziós adóállomás létesítésére Accra, Kumasl Js Sokondi városokban. A TV­stúdió központja Accrában lesz. A BUDAPESTI konzervatóriumban szeptember 28-án kezdődtek meg a Budapesti Zenei Hetek. Az idei feszti­vált immár ötödízben Bartók Béla em­lékének szentelik. A TOPOĽČANY! járásban levő ska­Banyi EFSZ tagjai már teljesítették az egész évi tejbeadást. Kötelezettsé­get vállaltak, hogy az év végéig még 80 000 liter tejet adnak terven felül a közellátás céljaira. A HIRTELEN Időváltozás Havanná­ban igen káros hatást gyakorolt az asztmában szenvedő emberekre. Több mint 200 személyt kórházba kellett szállítani. Öten életükke' fizettek rá a hirtelen időváltozásra. ÖSSZEDŰLT egy lebontásra váró ház Kairóban, öt ember, aki a hatósá­gi rendelkezést megszegve az épület közelében tartózkodott, életét vesz­tette. A FÜGGETLEN KENYA nemzeti him­nuszául a Pokomo törzs egy népdalát választottók, amelyet anyák szoktak kisgyermekeiknek énekelni. A fülbe­mászó dallamhoz írt új szöveget szuahéli és angol nyelven mőr meg is Jelentették. A HAMBURGI Hidrográfiai Intézet Jelentése szerint az északnémet part­vidéket áradás fenyegeti a hosszan tartó szélviharok következtében. A hamburgi kikötőkben szombaton reg­gel 135 centiméterrel magasabb víz­állást mértek a normálisnál. A part­menti angol szigetek többsége víz alatt van. Szép, tanulságos és hasznos Beszélgetés Jirí Moravec mérnökkel, az I. országos gyümölcs- és zöldségki­állítás igazgatójával Több mint három hete, hogy Bratislavában megnyílt az első gyü­mölcs- és zöldségkiállftás, amelyet naponta több mint 2000 látogató tekint meg. Az említett kiállítás áttekintő képet ad a zöldség- és gyümölcstermelés terén elért eredményeinkről, s ugyanakkor bemut atja, milyen árufélék termelése elő nyös és szükséges. A kiállítással kapcsolatban Jirí Moravec mérnők-nek tettünk fel néhány kérdést. • MILYEN CÉLLAL RENDEZTÉK MEG AZ I. ORSZÁGOS GYÜMÖLCS­ÉS ZÖLDSEGKIALLITAST? — A párt és a kormány 1961-ben kitűzte a gyümölcs- és zöldségter­melés növelését és nagyüzemi szako­sítását. Az eltelt két év, valamint a távlati tervek szükségessé tették egy országos kiállítás megrendezését, amely szakembereinknek nagy segít­séget nyújthat mind szakmai, mind pedig a szemléltető agitáció terén. Míg ugyanis jelenleg évente egy la­kos 30—50 kg gyümölcsöt fogyaszt hazánkban, addig 1970-ben el akar­juk érni a 80 kilogrammot. A zöld­ség terén az egy lakosra eső 87 kg-os átlagot 1970-ig 120 kg-ra nö­veljük. Ezt elsősorban a föld jobb kihasználásával akarjuk elérni. A zöldségnél még az is nagy hát­rányt jelent, hogy a termelt meny­nyiség 75 százaléka a III. és a IV, negyedévre esik, míg az első és a második negyedévben az évi termés 25 százaléka kerül csak piacra. • MILYEN INTÉZKEDÉS SZÜKSÉ­GES AHHOZ, HOGY 1970-BEN MÄR ELÉRJÜK A GYÜMÖLCS- ÉS ZÖLD­SÉGTERMELÉS TERÉN KfTÜZÖTT FELADATOKAT? — Az említett ideig mintegy 30 millió gyümölcsfát kell kiültetni. A törpe gyümölcsfákra helyezzük a fő súlyt, mivel gondozásuk köny­nyebb, mint a hagyományos gyü­mölcsfáké. Ugyanakkor az eddigi 80 almafajtát 24-re csökkentjük. A zöld­ségtermelésben — a föld jo-bb ki­használása mellett — a fedett terü­leten történő zöldségtermelés növe­lését szorgalmazzuk. A kertészetek 1970-ig további 80 000 hektár termő­földdel szaporodtak, az üvegházak területe pedig az eddigi 450 hektár­ról 1000 hektárra növekedik. Az utóbbinál az ipari üzemek fáradt gő­zét szeretnék minél jobban kihasz­nálni, ami igen gazdaságos. A prie­vozi (Bratislava) EFSZ üvegháza már a Slovnaft-üzemből kapja a fű­téshez szükséges gőzt. Hasonló el­járással üvegház épül a seredi Nik­kelkombinát és a vágsellyei Duslo mellett is. A Stúrovói Állami Gaz­daságban a közeljövőben épülő üvegházban a földből feltörő meleg vizet használják majd fűtésre. • AZ I. ORSZÁGOS GYÜMÖLCS­ÉS ZÖLDSÉGKIÁLLfTÁS MILYEN SI­KEREKET KÖNYVELHET EL? Eddig több mint 60 ezren keresték fel kiállításunkat. Ez a nagy érdek­lődés szükségessé tette, hogy egy héttel meghosszabbítsuk. Ez azon­ban csak az érem egyik oldala. A másik: 384 mezőgazdasági üzem 516 árumintáját küldte el a vitami­nok seregszemléjére. A kiállított termékek versenyen vesznek részt. Ez a verseny névtelen s a kiállítási terembe csak a díjnyertes áruk ke­rülnek. • MI A LATOGATÖK VÉLEMÉ­NYE? Erről nekem, a kiállítás igazgató­jának nehéz beszélnem. Annyit azon­ban elárulhatok, hogy a legtöbb lá­togatónak tetszik. Akadnak olyanok ís, akiknek a kiállítás azért nem tet­szik, mert nem túl zsúfolt, illetve csak azok a fajták kerültek ide, amelyek termelését a közeljövőben szorgalmazzuk majd. Sokan pedig azon morfondíroznak, hogy miért nem lehet az üzletekben ilyen szép árut kapni. Ezeknek azt szeretném válaszolni, hogy a kiállításra a leg­jobb és a legszebb zöldség- és gyü­mölcs*, valamint vlrágfajták kerül­nek, amilyeneket a közeljövőben akarunk termelni. Célunk, hogy az üzletekbe is jó minőségű áru kerül­jön, de ez nemcsak rajtunk, hanem a termelőkön ls múlik. Ezért is ren­dezünk a kiállítás keretében szak­napokat, amelyeken a szakemberek kicserélhetik tapasztalataikat. • MILYEN ÉRDEKESSÉGEKKEL DICSEKEDHET EDDIG A VITAMI­NOK KIÁLLÍTÁSA? — Elsősorban — ami számunkra igen kellemes — sok külföldi is megtekintette a kiállítást, akik elis­merően nyilatkoznak róla. A közel­múltban egyik kedves vendégünk Losonczy Pál, a Magyar Népköztár­saság földművelésügyi minisztere volt. Az érdekességek közé tartozik többek között a borkóstolóval egy­bekötött borkiállítás is, amelyen .520 külföldi és több mint 300 hazai bor­fajta tekinthető és kóstolható meg. Az eddigi mérleg: több mint 5 ezer palack ürült ki, de részeg senki sem volt. N. J. Naponta több mint 2000 látogató tekinti meg a Bratislavában megrende­zett I. országos gyümölcs- és zöldségkiállítást. Felvételünkön nagy köz­kedveltségnek örvendenek a szép s nagy almafajták. (Német János felvétele) Művészi fényképek kiállítása A Majernlk Képtár mostani tár­lata vonzó változatosságot jelent a szokásos grafikai és képkíállítá­sok után. Otakar Nehera fénykép­felvételei a modern fotóművészet jegyeit viselik magukon. A fény­képezőgép lencséjével, mint sajá­tos megjelenítési eszközzel dolgo­zik. A ma életérzését visszhangozzák az évtizedes gyakorlattal rendel­kező, érzékeny szemű fotoművész képzőművészeti látással alkotott képei. Nincs rajtuk címke, semmi színes és hangzatos megjelölés. De van bennük érzelmi hatást kel­tő, meggondolkoztató tartalom. — Nem egy bizonyos vidéket, üze­met, vagy jelenetet ragad ki, ha­nem a tipikust, az általános ér­vényűt keresi és jeleníti meg. Épí­tészi tervszerűséggel komponál s mégsem száraz, se nem hideg. Köl­tészet forrósítja át olykor drámá­tól feszülő, vagy lírától rezdülő mondanivalóját. A ritmikusan vál­tozó rétegvonalak a táj struktúrá­ját érzékeltetik. — Majd sötét testű hegy aljában töretlen, nagy fehér felületből szánkóba fogott, gubancos sörényű ló s a kocsis álló figurája plasztikusan tűnik elő. — Hullámzó kalásztenger előtt ősi munkamozdulattal asszonyok hajlonganak. — A síkon feltűnik az „óriás szúnyog" is: a gémeskút. Az őszi kert, az elhagyott csőz­kunyhó felett károgó varjúsereg vonul. A technika érces hangja szól az erőteljes árbócokból, a csőve­zetékből s a komoly gyárakból s a perspektíva által jóval a végtelen előtt találkozó, fémesen csillogó sínpárból. A szigorúan fogalmazott hatalmas csarnok vasszerkezetén mát és jövőt építő emberek Fer­nand Légért idézik. Magányos faház apró ablakéból négy derűs gyerekszem mosolyog a világra. Közben a természet kö­tetlen, bátor és szeszélyesen csa­pongó képzelete nagyszerű abszt­rakt rajzokkal ékesíti az öreg fatörzsek kérgét. Nehera művészetében a feldol­gozott fa struktúrája s az élő fák sajátos fejezetet képeznek. Érző, küzdő és szenvedő lényeknek lát­ja őket, akárcsak az embereket. Gyökereik görcsös rémülettel, ex­presszív erővel kapaszkodnak a talajba. Béna törzsek, ágak szo­morú csonkjai megsemmisítő tra­gédiát sejtettnek. De a dús feny­veserdő sudár növésű fái meghitt, nagy család boldogságát éreztetik. Ezek után elképzelhető, hogy Ján Kostra: Fák című verskötetének Nehera hivatott illusztrátora. Bárkány Jenőné MAJOR ISTVÄNJ Munkában az elsó partizánok A második világhőború alatt Ma­jor István elvtárs a moszkvai rá­dió szlovák adásában dolgozott. Ügyes írásaival értette a módját, hogyan kell egyszerű szavakba foglalva érthetően megmagyarázni az ellenálló mozgalom és a parti­zánháború szükségességét. Népi nyelven, logikus érveivel nagyon jól tudott közel férkőzni a nép lel­kéhez. Az alábbi sorokban fordí­tásban bemutatjuk Major elvtárs egyik írását, melyet szlovák nyel­ven olvasott fel 1942. július 12-én Néhány héttel előtte már Kelet­Szlovákiában és a Kis-Kárpátokban megalakultak az első partizáncso­portok. — Hallotta? — Mit, komámasszony lelkem, mi­csodát? — Hát azt se tudla, hogy a Krivá­ňon lövöldöztek? — A Kriváfíon? Jóságos istenkém ... Még hozzá a Kriváňonl — Btzony, a Kriváňon. Egy csendőrt is megsebesítettek, lelkemre mondom. Ilyen és ehhez hasonló hírek ke­ringtek Makovcéban a makovi erdő­ben lezajlott éjszakai lövöldözés után. Minden asszony más újsággal hoza­kodott elő. Az egyik ezt hallotta, a másik amazt. Olyan is akadt, aki — biz' isten — ágyúzásról ls tudott be­számolni. Mert hogy maga hallotta a dübörgést, a mennydörgést, még d föld ís beleremegett. De a férfiak csak a fejüket csóválták. — Ugyan ne beszéljetek ostobasá­gokat! Bizonyára vadorzók puffogtat­tak arra, ti meg már ágyúzást halltok. A végén egész ezredek rontottak egy­másnak a Kriváňon, nem? — No csak ne gúnyolódjatok! Kell, hogy valami igazság ' legyen benne. Valami történt a múlt éjszaka a ma­kovi erdőben!... Nini, hát ez micso­da? Amott a Jegyző úr tolat az őrmes­ter úrral a Prepelicáék háza felé. Es még két csendőr van velük, te jó isten! Most fordulnak be a sarkon ... Prepelica ágyban feküdt bekötött fejjel. Az ágy lábánál felesége állott és kezét tördelte. Az ágy szélén ülő orvos, jó öreg bácsi a szomszéd kis­városból, különben lelkes hazafi, aki szive mélyéből gyűlölte a kakaskodó németeket — éppen a beteg pulzusát mérte. A Jegyző és a csendőrőrmester bizalmas pillantást váltottak és mind­ketten ugyanazt gondolták: „Aha, meglőtték a Jómadarat!" — Ml történt, Prepelica — szólalt meg a jegyző — ráfizettünk az éjsza­kot kiruccanásra, mi? — Micsoda kiruccanásra? Már ne csináljanak bolondot a szegényember­ből. A jegyző az őrmesterre pislantott, az meg a jegyzőre, és megint ugyan­azt gondolták: „Minket nem ejtesz át!" — Ide figyeljen, Prepelica — for­dult most a csendőrőmester a beteg­hez. — Ne szaporítsuk a szót, elárul­ták! Bűntársai már mindent bevallot­tak és azt is kiköpték, hogy maga vezényelte azt a társaságot, amely éjszaka megtámadta őrjáratunkat. Mi­nek színészkedik! Valljon be mindent, Prepelica ... Saját magán könnyít, ne­künk pedig munkát takarít meg. Prepelica jelnyögött. — faj a fejem!... Micsoda ... Miket beszél össze? Micsoda bűntársak? Es miféle támadásról van szó? Nem ér-, tem magát. Hisz azt se tudom, mivel vádol. A csehdőrőrmester elpirult. Eszébe íutott az a szerencsétlen éjszaka a makovi erdőben, ismeretlen tettesek nem várt támadása, a csedőrök gyáva megfutamodása, akik még fegyverü­ket ts elhajigálták, hogy gyorsabban eliszkolhassanak, amikor tüskén-bok­ron menekülni kényszerültek. Legszí­vesebben Prepelica torkának ugrott volna, hogy kiszorítsa belőle a lelket. De a nyomozás érdekében uralkodnia kellett magán. Prepellcának se volt bokázhatnékja. — Lehetséges volna — tanakodott ma­gában — hogy Perkót és Flórót elfog­ták? Nem, ez lehetetlen! Csak próbál­kozik velem az öreg fogdmeg. Opska zsarufogás ez, hogy a gyanúsítottat tö­redelmes vallomásra bírják. — Es mikor betegedett meg... azaz mióta nyomja az ágyat? — folytattp. a faggatást a jegyző — Mutassa a fe­jét/. — Ogy van, mutassa csak a fejét! •— Ismételte az őrmester és Prepelica felé hajolt, majd az oroshoz fordult: — Vegye le róla a borogatást! A Jegyző harmadszor ts a csendőr­őrmesterre pislogott, az meg vissza a jegyzőre, miközben ekképpen morfon­dírozott magában: „Mindjárt 'megle­szel, éjjeli kismadárkám ... No per­sze, a pipa se ízlik." Prepelica úgy érezte, hogy a ma­kovi erdőben aratott első győzelme után jó úton halad, hogy a második ütközetet ts megnyerje a „diplomáciai arcvonalon". — Es ml baja van tulajdonképpen? Mijét fájlalja? Bocsásson meg, doktor úr — szólt most a jegyző és az orvos jelé fordult — ne vegye rossznéven, de csak hivatalos kötelességünket tel­jesítjük. Talán lesz olyan szíves tájé­koztatni bennünket, milyen beteg­séget állapított meg a páciensnél. Az öreg orvos arcán alig észrevehe­tő mosoly suhant át. — Ezt az eddigi vizsgálat eredmé­nyéből még bájos megállapítani — Válaszolta gondterhes arccal. — Min­den valószínűség szerint azonban ... legalább is a tünetek... a tünetek hastífusztra engednek következtetni. •— Mi, mi, mi a fenét — horkant fel a jegyző — Hastíijúúsz! Es maga nyu­godtan hagy minket itt t ere jer élni?, Még csak nem is figyelmeztetett?! — Engedelmet kérek — hangzott a nyugodt válasz. — Nem akartam za­varni hivatalos ténykedésüket. A halálsápadt jegyző ezúttal fanya­rul sandított a csendőrőrmesterre, az ugyanúgy a Jegyzőre, azután pedig mindketten a kíséretükre kirendelt két csendőrlegényre pislogtak. Azok is visszahunyorgattak. Egyszerre csak — uzsgyi neki — az egész társaság kipenderült a szobából, mitha ott se lettek volna. — Látod, látod, Marka — szólta meg Prepelica, mire kettesben maradtak a szobában — mennyire kell az ember­nek néha tettetnie magát. Bizony, a győzelemhez vezető út göröngyös... Add csak ide a pipámat, Marka.., Ott lesz valahol az ablakdeszkán. t - * ­Két hétig tartott a nyomozás, amely­nek során vagy 50 tanút hallgattak ki. De valamennyien egy és ugyanazt val­lották: „Prepelica már néhány nap­pal a „makovi ütközet" előtt az ágyat nyomta. Egu öreg anyóka meg is es­küdött, hogy éppen a plébános úrért akart szaladni, hogy Prepelicára fel­adja az utolsó kenetet." — Az egész nyomozás zsákutcába jutott. Három hét se múlott el a makovcet „rejtélyes" események óta, amikor egy napon Benedík, a Juhász állított be Prepeltcához, mint a fergeteg. Iz­zadságtól csuromvizesen alig tudott szóhoz Jutni, a lihegéstől és a belső felindulástól el-elakadt a hangja: — Hallottad? Ha... ha... hallot­tad? Valahol Prešov környékén ...két vonat egymásba szaladt és 30 német haramia fűbe harapott. ..Es egy mag-, tár is leégett, amolyan Jókora, Mi-, chalovcétól nem messze. Prepelica arca mosolyra derült, sze-. me huncut fényben égett. — Jól van ez így öregem, jól van . t, A fiúk munkához láttak. Fordította: g—k, Oj SZÖ 30 * 19B3- szeptember 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom