Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-28 / 268. szám, szombat

/ NEW YORK-I RIPORT 1 Másfél óra barangolás az ENSZ palotájában á t ENSZ New York-1 palo­** tája a maga harmlnc­kilec emeletével csak ktsöcs­cse lehetne a 102 emeletes Empire State Buildingnek. Am ez a „kisnövésű" felhő­karcoló ott, az East River partján mégis szüntelenül vonzza az érdeklődőket. Va­lóban: mi izgalmasabb — 102 emelet, vagy 111 ország? Az, •ha belátjuk New Yorkot, vagy ha egy kicsit az egész világ tükörképébe pillanthatunk be­le, még akkor is, ha ez a tü­körkép nem teljes, bonyolult és ellentmondásos? Az ENSZ látogatóinak száma immár meghaladja az évi egymilliót, 30 százalékuk amerikai, Mit mutat a Foucault-inga Ez a különös birodalom már az első lépéseknél meglepeté­sekkel szolgál. A közgyűlés épületének halijába vaskos acélajtókon át jut a látogató; Kanada ajándéka. Jobb kéz felől hosszú zsinórján szünte­lenül fel- s lejár a Foucault­inga, Hollandia ajándéka. Az inga inak igazolására szol­gál, hogy a Föld valóban fo­rog, bár ebben aligha kételke­dik bárki is, éppen az ENSZ­ben, amelynek tagsága az utóbbi 17 esztendőben több mint duplájára nőtt. Bal kéz felől a történelem ingaórájá­nak nyomát látjuk: a Görög­országból hozott őst bronz Zeuszl, s csaknem mindjárt felette az ember nagyságának Jelképét: a csillagóra csiszolt, bajuszos acélgömböt — a szov­jet kormány ajándékát —, az első szputnyik modelljét. Itt van a rajthelye az „ENSZ körüli" utazásnak ts. A sebesség valóban szinte koz­mikus: másfél órát tart a láto­gatás, amelynek vezetője egy légikisasszonyra emlékeztető kalauz A részvételt díl egy dollár, diákoknak fél dollár; katonák nem fizetnek. Mint ENSZ tudósító soron­klvűl kapok helyet a 48. szá­mú látogatócsoportban. Veze­tőnk MIss M., a csoport lét­száma 30 fő, kívülem mind amerikalak. A szálfa termetű őr az üvegajtókon át beenged minket a hivatalt helyiségek­be. Az első állomás az ENSZ­épületek makettje. Az építke­zés fő irányitója Harrtson Is­mert amerikai építész volt, s a nemzetközi építőművész bi­zottságban olyan hírességek foglaltak helyet, mint a fran­s cla Le Courbolster és a brazil Ntemeyer. Miss M. gyorsan és pontosan magyaráz. És mosolyog: lehet kérdiznt. Kérdés azonban nlncj. A csoportunkbeli akku­rátus kis öregűr szeme lecsu­kódott a pápaszem mögött. Aggódnt kezdek az ENSZ sor­sáért. Csak nem bóbiskolt el tgy, álltóhelyében? Kérdés te­hát nincs és félő, hogy nem is lesz. Vajon mi marad meg ebben a kis látogatócsoportban Miss M.-ből? Hiszen még így is csu­pán a töredékét hallották mindannak, ami az East River­partl felhőkarcoló „őslakói" számára a mindennapok gya­korlata. A közönségnek per­sze, könnyű dolga van, a ti­zenharmadik emeletnél fel­jebb nem engedik. De mi min­denben van részük azoknak, akik a gyorslifteken akár az épület tetejéig ts felmehetnek, vagy éppen — leereszkedhet­nek a kétemeletes pincerend­szerbe? Az ENSZ helyiségei 20 acrenyi helyet foglalnak el, s az épület zöldes napvédő üvegablakai mögött a titkár­ság háromezer alkalmazottja több ezer telefonon beszél, 3500 Írógépen kopog. Egyéb­ként másfél ezer gépkocsin közlekednek — ezt a másfél ezer gépkocsit az épület gyomrában elhelyezett garázs fogadja be éjszakára. Másfél millió — csak takarításra Az ENSZ palotája azonban nemcsak a világ tükre, hanem maga is egész kis külön vtlág, amelyben csupán a hivatalos sokszorosítványok évente 680 tonna papírt használnak fel, vagyis munkanaponként két tonnát, napi egymillió ívnél többet. Sajnos, könnyebb kt­számítant, hogy mennyi pa­pírt vásárol az ENSZ az ame­rikai cégeknél, mint meghatá­rozni hasznossági mutatófát azoknak a dokumentumoknak, amelyeket erre a tengernyi papírra írnak. A N«-w York-i Victory Han­dyman-cég évi másfél millió dollár ellenében mintegy két­száz alkalmazotti át bocsátja az ENSZ rendelkezésre, ők tartják tisztán az ENSZ helyi­ségeit. Am még az 6 seprűik és porszívók sem szabadítják meg a Világszervezetet az olyan pókhálós jelenségektől, mint a gyarmatosítók, a lesze­relés ellenfelei, a hidegháború szószólói. S mégis: a Foucault-tnga Jár, a Föld forog. Az "ENSZ­közgyűlés XVIII. ülésszaka a moszkvai részleges atom­csendszerződést követő re­ményteljes időszakban nyílt meg. „Morning speciál" és mát csodabogarak Az ENSZ-nek megvannak a maga hétköznapjai mellett a maga legendái és csodabo­garai ts, mint például az a ci­pőtisztító, aki több tucat nyel­ven tudja felajánlani szolgá­latalt. Aztán ott van Walter, a bármixer, egyes diplomaták kedvence, aki reggelente „Morning Speclal"-lal kínál­ja kedves vendégeit. A reggeli •különlegesség egyébként cit­romos narancslé. S bár a köz­vélemény csak a kongói és fe­mem ENSZ-tűzoltőakciókról tud, a New York-i palota pin­céjében valóságos tűzoltóautó áll minden eshetőségre ké­szen. Odafent az üléstermek­ben talán éppen akkor folyik a leszerelési vita, amikor odalent a házi biztonsági szol­gálat helyiségeiben — a fegy­vereket számiálfák. Az ENSZ biztonsági szolgálatának 32 pisztolya van. A fő fegyver nem ez, hanem a gumibot és a btllncs. Az ENSZ biztonsági szolgá­latának az évek folyamán sok cifra esettel akadt dolga, a kö­zönséges lopások mellett. Pél­dául: el kellett tanácsolniuk azokat az őrülteket, akik vi­lágmegváltó terveikkel ostro­molták az ENSZ-et. Tragikus esetre is volt példa: előfor­dult, hogy valaki az ENSZ-ben halt meg. Születni azonban még senki nem született itt. Egyetlen asszony ugyan majd­nem az ENSZ székhelyén szül­te meg gyermekét, de még ide­jében elszállították: kínos konf­liktust okozott volna, hogy el­döntsék, milyen állampolgár­ságot kapjon a nemzetközi te­rületen született csecsemő. Kalandorokkal is akadt dol­ga a biztonsági szolgálatnak. Annak idején valaki a Máltai Lovagrend megbízottjaként je­lentkezett, sikerült bejegyez­tetnie magát egy nem kor­mányszerv megfigyelőjeként, s ezen az alapon aztán hiszé­keny jótékonysági egyeletek­től szép summákat vett fel. Az ENSZ-ben az egyik igen ma­gas rangú tisztviselőnek még a Máltai Lovagrend érdem­rendjét is átnyújtotta. Amikor kiderült a csalás, az ENSZ évi 680 tonnás „iratkötege" újabb másfél kilónyt okmánnyal gyarapodott. s, SZERGEJKONDRASOV I JEMENI RIPORT 1 •m A M I I* A Hiába fordultunk a hegyek Irányába. Hodeldából Tafzz­ba az út egyenesen vezet, öten ültünk az autóban: egy orvos, egy mérnök, egy köny­velő, a sofőr és én, az újság­író. Életünkben először kel­tünk át a sivatagon. Nem volt térképünk, iránytűnk, nem volt elég vizünk, s közben a nap is leáldozott. A messzeségben település nyomai bontakoztak ki. Déli­báb ez, vagy valóság — so­káig vitatkoztunk, de köze­lebb érve meggyőződtünk ró­la, hogy jellegzetes jemeni faluban találtuk magunkat. Ellenséges tekintetek szege­ződtek a kocsinkra. Eszünk­be Jutott, hogy amerikai véd­jegyű ... A Jemeniek hirtelen elfordí­tották tekintetüket, s mi is önkéntelenül követtük őket. Egy asszony sietett felénk, kezében puskát lóbált. Min­dent vártunk, csak ezt nem. San'ában, a fővárosban so­ha sem láthat az ember női arcot, mert a sűrű fekete fá­tyol eltakarja. Hodeidában csak az idős koldus asszo­nyok mutatkoznak fátyol nél­kül a piacon. Még a földeken görnyedő parasztasszonyok ls fátyol mögé rejtik arcukat. A Jemeni nő 9 éves korában férjhez megy, attól kezdve idegen férfi nem pillanthatja meg arcát, és Isten ments lefényképezni. S most egy fá­tyol nélküli jemeni nő, ab­sztraktnak vélt titokzatos lény közeledik felénk, puská­val a kezében. Ogy meglepett minket, mintha egy Mars-lakó hölgy toppant volna közénk. Kiugrottam az autóból, utár nak a doktor. A nő felé tartót-, tunk, — Szálam alejkuml Van itt beteg? — hallottam a hátam mögül doktorunk nyugodt hangját, Az emberek össze^ súgtak. Felragyogtak az ar-. cok, mosolygósra derült egye^ sek képe mások kezüket nyúj­tották. A feszültség hirtelen feloldódott. Valaki megszó­lalt: „Hruscsov taman" (Jó). Ruszt hakim (orosz orvos). Doktorunk már az egyik Je­meni pulzusát tapogatta, köz­ben egy kisfiú a karjába csim­paszkodott. Figyelmünket azonban a fegyveres nő kötöt­te le. A falu apraja-nagyja egymást túlharsogva igyeke­zett elmondani élettörténetét. 'Amtna Rausani a neve. öz­vegy. Férje az új életért küzd­ve a forradalom első napjai­ban esett el. Nagy tisztelet­nek örvendett, lakatos volt, s gyakran járt munkát keresni Adenbe. Ott sztrájkokban is részt vett. Az imám alatt több­ször bebörtönözték. Lakatos­szerszámaival Amina is meg-. tanult bánni. Férje helyébe akart lépni a fronton. De ho­gyan? Hisz ez szembefordu­lást jelentett évezredek arab életmódjával? Amina megta­lálta az utat. Orvosi táskával Járta a frontot; a katonák el ls nevezték „fegyveres dok­tornak". Most az elromlott fegyvereket hordja haza meg­javítani. — Éz a maga puskája? — kérdeztem. — Nem. Ez rossz. Mafd megjavítom és visszaküldöm a frontra. Ügyes mozdulattal kinyitot­ta a závárt ős megmutatta, hol a hiba, s hogyan fogja megja­vítani. Közben mondanivaló­ját olyan arcjátékkal kísérte, hogy még Marcel Marceau, is megirigyelhetné. Az emberek el voltak ragadtatva Aminá­tól. Sötétedett. Sofőrünk Igen gyorsan szót értett a jeme­niekkel. Egy-kettő vizet hoz­tak a hűtőbe. Ideje volt to­vább indulnunk. Doktorunk még feltartóztatott minket, orvosságokat osztogatott.., Eszembe jutottak Szalal el­nök szavai: „Ha tudnák, mi­lyen nagyszerű a mt népünk! Vele egész biztosan győzünk és úI, nagyszerű életet épí­tünkl" Igen, ha már a Jemeni asszony is fegyvert ragadott, akkor ezt a népet soha sem kényszeríthetik térdre külföl­di beavatkozók. Búcsúzásul Aminának Jel­vényt ajándékoztam, amelyen szovjet rakéta körülrepüli a Földet, — Hruscsov taman, — mondta köszönetképpen és keményen, férfiasan megszo­rította a kezem, BORISZ CSERKASZOV NÉPI MESEMONDÓ, AKI AZ ÖSI TÖRTÉNETEKKEL ÉS DA­LOKKAL ÁPOLJA A JEMENI NÉP NEMZETI ÉRZÉSÉT. (CTK felvétele) | Kelet-ázsiai tudósítónk, HARRY SICHROVSKÝ írja | HU­Hl ' .M • t'V.1 I\elhlben, India fővárosán " ban 1963. szeptember 13-án százezres tüntetés volt. A hatalmas menet a parlament épülete felé tartott. Hivatalos jelentések szerint ez volt a legnagyobb politikai tüntetés India függetlenségének kikiál­tása óta. India Kommunista Pártja szervezete, és Gopalan, a kommunisták parlamenti csoportjának vezetője a Nép Házában egy tízmillió aláírás­sal ellátott petíciót nyújtott be, melyben a bankok, a kő­olajipar, a bel- és külkeres­kedelem államosítását, vala­mint a békés együttélésen, semlegességen és el nem kö­telezettségen alapuló külpoli­tikának szigorú betartását kö­vetelik. E történelmi manifesztáció­val Indiában tetőpontjára há­gott a reakció és a haladás erői között dúló elkeseredett harc. A klnal-ídiai határkon­fliktus váratlan lehetőségeket adott a reakciós erőknek arra, hogy a belpolitikában az anti­kommunizmus Jelszavával megkíséreljék letérítenl In­diát a békés együttélés, a semlegesség polikájának ha­gyományos útjáról. A reakció hírei szervezetét mindenek­előtt a °watantra-pártban erő­sítette meg. Határozott cél­juk az ötéves terv megbukta­Érzéken/ csapás érte az indiai reakciót tása és az államosítás meggát­lása, Indiának a nyugati töm­bökbe rántása volt. Mind kato­nai, mind gazdasági téren szé­lesre szeretné tárni a kapukat az imperializmus előtt. Vele vállvetve működik a Dzsan Szang hindu soviniszta szerve­zet, mely a Mahasabha szerve­zettel Gandhi meggyilkolásá­ért felelős. Eme imperialista­barát, kommunistaellenes arc­vonalhoz tartozik még a „szo­cialista" Praja-párt, mely még jobban gyűlöli a békét és a szocializmust mint Európa legszélsőségesebb szociálde­mokratái. C reakciós pártok tevé­^ kenysége azonban nem az egyetlen, s nem is a leg­nagyobb veszély. A legjobban a reakció „ötödik hadoszlopá­tól" kell tartani a kormány­ban, s az Indiai Nemzeti Kong­resszus Párt vezető kádereitől. A miniszterek és a kormány­hivatalnokok formálisan ugyan támogatják Nehru mi­niszterelnök politikáját, a gya­korlatban azonban mindig út­ját-módját találják annak, hogy a kormánynak a hala­dást szolgáló Intézkedéseit el­szabotálják. E sötét erők előtt Nehru miniszterelnök ls gyak­ran meghátrál, engedménye­ket tesz, hogy legalább for­málisan fenntartsa a párt és a kormány egységét. A reakciónak sikerült 1962 őszén, röviddel a határkonflik­tus kirobbanása után megbuktat­ni az egyik leghaladóbb politi­kust Krisna Menőn honvédelmi minisztert, akinek a legnagyobb esélyei voltak arra, hogy Nehru utódja legyen. Ezzel a reakció elérte azt, amire tíz éven át hlábá törekedett. Néhány hónap­ra rá távoznia kellett Malavlya miniszternek ls, akinek sikerült — noha a nyugati kőolajmono­póliumok ellenezték — Indiá­ban a Szovjetunió és Románia hathatós segítségével önálló kő­olajipart kiépíteni. A nyugati hatalmak — min­denekelőtt az Egyesült . Álla­mok — katonai segítség ürü­gyén Igyekeznek Indiában tá­maszpontokat szerezni és az országba katonai missziókat küldeni. Az Indiai reakció a nyugati haderőknek teljes uralmat szeretett volna biztosí­tani India léglterében. A terv olyan nagy felháborodást váltott kl a közvéleményben, hogy végül ls el ellett'vetni, de állítólag közös légi hadgyakorlatokkal akarják helyettesíteni. Közben a reakció vezérei álszenten han­goztatják, hogy India nem köte­lezi el magát és hü marad a tömbönkívülíség politikájához. A több száz amerikai katonai személy jelenléte, s a radar-ál­lomások hálózatának létesítése azonban komolyan veszélyezteti India függetlenségét és szabad­ságát. Az USA minden eszköz­zel gáncsolja az Indiai nemzeti katonai védelmi ipar fejleszté­sét és továbbra ls megtagadja a szuperszónlkus vadászgépek szállítását, mert India védelmét teljesen a nyugati haderűk együttműködésétől akarja függő­vé tenni. A tömböltklvülségét ad­dig legkomolyabban a Amerika Hangja adóállomás Calcuttába tervezett létesítése veszélyezte­ti. Ez azonban olyan nagy port vert fel, hogy el kellett állni tő­le. De a reakció még nem adta fel a reményt és továbbra ls a terv mellett kardoskodik. N éhány héttel ezelőtt a re­akció újabb rohamot készí­tett elő. Ezúttal már nem befo­lyásolni akarta a politikát, ha­nem egyenesen Nehru fejét kö­vetelte és, a pakisztánihoz ha­sonló nyugatbarát, katonai fa­siszta rendszert tervezett. Ä kommunistaellenes ellenzéki pár­tok a parlamentben bizalmat­lansági indítványt terjesztettek be Nehru ellen. Ezt azonban a döntő többség elutasította. A reakciónak 16 év óta először si­került elegendő szavazatot nyer­nie az indítvány beterjesztésé­hez, s ez a helyzet komolyságát bizonyítja. A fő erő « reakció elleni harcban természetesen a munkásság és szervezete, a kom­munista párt. Az a párt, melyet alaposan megviseltek a tömeges letartóztatások és a kínai veze­tők egységbontó tevékenysége, az utóbbi hetekben új erőre ka­pott és bebizonyította ütőképes­ségét. Ma már tisztán látják, hogy nem elég a reakció táma­dásalt visszaverni, hanem ellen­támadást kell Indítani és min­denekelőtt a reakciós miniszte­reknek a kormányból való eltá­volítását kell követelni. Ország­szerte mozgósította a tömegeket. Augusztus közepén Bombayban a kommunisták a szakszerveze­tekkel együtt általános sztrájkra szólították fel. A felhívást 750 ezer munkás követte, öt napra rá Nehru tömegesen bocsátotta el minisztereit a kormányból. Eltávolította Dezsal pénzügymi­nisztert, a reakció fő szócsövét, aki a szegényeket nehéz adókkal sújtotta, a reakció másik embe­rét, Patll földművelésügyi mi­nisztert, aki elodázta a már ré­gen esedékes földreformot. Tá­voznia kellett Shasztrl belügy­miniszternek ls. ö volt a szük­ségrendeletek értelmi szerzője és őt terheli a felelősség a tö­meges letartóztatásokért. Továb­bi a sorban Reddi tájékoztatás­ügyi miniszter, aki megkötötte áz egyezményt az Amerika rtangjával. Menesztették a föld­m'üvelésügyl és a közlekedésügyi minisztert is. Mindeddig Dezsal és Patll pozíciója megrendíthe­tetlennek tűnt, s az USA és Anglia nagykövetei az utolsó percig lázasan tevékenykedtek a kulisszák mögött a reakció e két vezérének megmentéséért. Nem rettentek vissza attól sem, hogy kijelentsék: E két minisz­ter elbocsátása rossz hatással lesz az amerikai segély további folyóst sára. A Times of India washingtoni tudósítója ezt je­lentette ezekben a napokban: „Deszaí és Patll miniszterek el­bocsátását Itt úgy értékelik, hogy ez az el nem kötelezettség felújítását jelenti, és baráti gesz­tus Moszkvá felé." A nép hangját végre meg­hallgatták, a haladás erői nagy győzelmet arattak és a re­akciót az eddig legsúlyosabb csapás érte, melyet egykönnyen nem hever ki. De tervelt azért minden bizonnyal nem adta fel. A legutóbbi események legfonto­sabb eredménye azonban a kong­resszuspárti becsületes, antilm­périalista vezetők és funkcliiá­riusok nagy tömegének öntuda't­ra ébredése volt, akik ráeszmél­tek, hogy a reakciót csakis a kommunisták és szakszerveze­tek egységes akciójával, va­lamennyi haladó erő összefogá­séval lehet végérvényesen le­győzni. ÜJ SZÖ 6 * 1963. szeptember 21,

Next

/
Oldalképek
Tartalom