Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-21 / 261. szám, szombat

A

mikor 1945-ben a szovjet katonák a berlini birodalmi gyűlés — a Reichstag-épület — kupolájára kitűzték a vörös zászlót, stratégiai feladatnál, harci vállalkozásnál többet tettek: történelmi Ítéletet foganatosítottak, egy tizenkét év előtt elkövetett bűntény llkvldálói, ítéletvégrehajtói lettek. Századunk szégyenfejezete: a német fasizmus, mely a Relchstag lobogó lángjainál lépett a vllágszinpadra, ugyané helyen és ugyancsak füst és láng közepette múlt kl. Pontosabb rendezést, meggyőzőbb költői igazságszolgáltatást még színpadon sem lehet elképzelnil És e grand guignol, e giccses rémdráma életünk tizenkét éves valósága voltl Aki kételkedett a történelmi igazságban, Itt a végszónál, e kísérteties körforgás végpontján meggyőzve bólinthatott Igent: van Igazság! A német fasizmus kezdő és egyben összegező dátuma: 1933.' február 27.: a Relchstag égése, és nem Január 30: Hitler kancellárrá való kinevezésének napja. A német fasizmus, mely mellverdesőn és rekedten „forradalommá" ordította ki önmagát, legális úton, elnöki kinevezés alapján csöppent a hatalomba. A tulajdonképpeni hatalmi próbatét még hátra volt: a március ötödlkl választásnak kellett volna utólag hitelesíteni Hitler igazát, uralmi Jogosultságát. E bizonyítás körül azonban súlyos, alapvető bajok voltak. Hitler mint legális kancellár nem oszlathatta fel az ellenzéki pártokat: a katolikus centrumpárt, a szociáldemokraták és a hatalmas kommunista párt, mely 1932ben a lemaradt Hitlerrel szemben két millióval több szavazatot kapott, mint az utolsó választásnál — Hitler parlamenti vereségét és így bukását garanálták. És még egy bökkenő volt: Hitler becsületszavát adta Hlndenburgnak, hogy a koalíciós kormány összetételén — akármilyen ls lesz a választás eredménye — nem változtat. Az egyeduralomra törő fasiszta diktatúra elé áthidalhatatlan akadályok meredtek, a választási harcot viszont mindenképpen meg kellett nyerni. A kiút önmagától adódott: a becsületszót valamilyen úton hatálytalanítani, és a kommunista pártot úgy kikapcsolni, hogy ezzel a polgári ellenzéket a maga térfelére csábíthassa! Mumust kellett produkálni: ijeszteni, hipnotizálni, egy nagyot, egy retteneteset hazudni, valami hajmeresztőt csinálni, hogy aztán a végén Hitler a megmentő szent György lovag szerepét játszva, bevasalja az elismerést, hálát és voksot a begyulladt kis- és nagypolgároktól. A mumus így lett a bolsevista rém. A mumus célja mindig az ijesztés, a megtévesztés; eszköze a lélegzetállító hazugság: a rémet tehát produkálni kellett és meggyőzőn elővezetni. A hazugság ás terror nagymesterei, Goebbels és Göring erre kiagyalták a Reichstag palotájának felgyújtását. A terv végrehajtását Göringre bízták! így született meg a század legnagyobb politikai botránya, a Reichstag-épület felgyúltásának szenzációja, a nagy görlngi tett, mely ha pillanatnyilag el is érte célját, végeredményében mégis annak a bumerángnak bizonyult, mely végzetes körforgásban irgalmatlanul viszszakoppan elindítója fejére. A hazugság öngyilkos eszköznek bizonyuitl M

l történt 1933. február 27-én? íme a hivatalos Jelentés: „Hétfőn este tűz ütött kl a Relchstag épületében... A rendőrségi vizsgálat megállapította, hogy a parlament egész épületében, a pincétől kezdve egészen a kupoláig, gyújtóanyagot helyeztek el... Ez a gyújtogatás a bolsevizmus legborzalmasabb terrortette Németországban. A parlament égésének kellett volna a jeladásnak lennie a véres fölkelésre és a polgárháborúra" ... Ütni a vasat, amíg meleg! A tűz felfedezése után húsz perccel Hitler már a tett színhelyén nyilatkozik: „Ez a tűzvész Isten által adott jeli Most már senki és semmi sem tarthat vissza minket attól, hogy vérrel és vassal k! ne Irtsuk a kommunizmust, jegyezzük meg Jól ezt a ma! dátumot: Itt és most új korszak kezdődik nemcsak Németországban, de az egész világ életében." Itt és most új korszak kezdődött, a fasizmus történelmi tényező lett. Az út és mód: gyújtogatás, terror, hazugság, és rágalom. „Igaz és logos minden, ami a német népnek használ." A gyújtogatás Igaz és jogos volt, mert a választási vereségtől és Így a bukástól mentette meg Hitlert. Á hitleri nyilatkozat után Goebbels beszélt a külföldi újságírókhoz: „És nem érdemll-e meg Isten és a világ háláját az az államférfi és az a kormány, mely Németországot ilyen gonosztevőktől megszabadítja?!" A hazugság bérét • követeli sürgősen és azonnal. Hitler lihegve adja le Jelentését Hlndenburgnak, és a szenilis öreg felháborodva írja alá a hitleri becsületszót hatálytalanító terrortörvényt, mely a nácizmus diktatúrájának nyitott végzetes utat. A Relch stag-palota felgyújtása azonnal meghozta vágyott gyümölcsét: a kommunista párt törvényen kívül helyezése után a többi párt megbénulva és megfélemlítve engedelmeskedik Hitlernek. A terror útjára Indult, és legálisan Indult. Tizenkét évig dühöngött: vérbe, vasba fullasztotta nemcsak a német népet, de az egész világot. Hitler otromba Goethe-lmltáclóJa rettenetesen igazolódott: Itt és most új korszak kezdődötti A

Reichstagot tehát a kommunisták gyújtották feli Bizonyíték? A Llebknecht-házban (a kommunista párt székházában) talált negyven métermázsányl propagandaanyag, melyből azonban a mai napig senki sem látott még egy fél kilóra valót seml Megfogták a gyújtogatót: Marlus van der Lubbe, holland „kommunista" személyében. Tetten érték. Miután azonban egyetlenegy ember a több métermázsát kitevő gyújtogatásl anyagot nem helyezhette el észrevétlenül az épület különBunger elnök: Dimitrov, már figyelmeztettem, hogy ne tartson Itt kommunista prppagandabeszédet. Ne csodálkozzon aztán, ha a tanú úr ennyire kijön a sodrából. Dimitrov: Én nagyon meg vagyok elégedve a miniszterelnök úr feleletével. Elnök: Hogy meg van-e elégedve, vagy sem, az engem nem érdekel. Megvonom a szót. Dimitrov (iróniával): Ügy látom, miniszterelnök úr, hogy ön fél a kérdéseimtől? Göring (toporzékolva, öklöt rázva ordít): Ml jut az eszébe, csirkefogói Vezessétek ki azonnal ezt a kommunista gazembert! (A rendőrség, anélkül, hogy bevárná az elnök intézkedését, végrehajtja a „tanú úr" parancsát). Elnök (hogy megmentse a látszatot, utánuk ordít): Ki vele! Göring (tajtékzó szájjal kiált Dlmunístákaí, akarva, nem afarva fel kellett menteni. A kommunisták felmentése egyjelentésű volt. a fasizmus elmarasztalásával. Ha a kommunista vádlottak ártatlanok, kl a bűnös, és hol vannak az ismeretlen tettesek? A bíróság e logikus konzekvenciával már nem törődött. Nem törődhetett, mert Göring tette nem eshet vád alá. De Görlnget és a fasizmust mégis vád alá helyezték — Londonban. A kultúrvllág legjobbjai, a legismertebb Jogászok közreműködésével Itt rendezték meg az „ellenpert." Cáfolhatatlanul bebizonyították, hogy Göring SA-legényelvel mint gyújtatta fel a termet, mint |utottak el a Reichstag szomszédságában levő Göring-palota fűtési alagsorán át a parlament épületébe. Leleplezték az egész Van der Lubbekomédiát, e szerencsétlen áldozat tragédiáját, akit Hanussen hipnotizált az egész Idő alatt (Hanussent a per FÁBRY ZOLTÁN: (llliilllllllllllllllliilllililiiiiiiiiiMilllllllllilillllllllllillilllillllllliililliililliiilllillllliiití I Dimitrov, az antifasizmus hőse | iiiiiimimiiimniiNimiiiiiimimiiiiimiiliiiiiiiiiMiiiiiliiiiii (

A LIPCSEI PER HARMINCADIK ÉVFORDULÓJÁRA) böző részein, cinkosok után kellett kutatni. Lám, Itt van máris a parlamenti kommunista frakció elnöke, Torgler, aki e napon utolsónak hagyta el az épületet! Aztán ott vannak a gyújtogatás éjszakáján összefogdosott kommunisták és egyéb baloldallak, híres írók és publicisták, kiknek nevére felfigyel a világ. És már megszületik az első lehetetlen véd: Ludwlg Renn és Carl von Ossletzky, a koremberségnek, az antlfaslzmusnak ez a két nemese mint gyújtoga,tókl Amikor ez sem használ, utolsó szalmaszálba kapaszkodva Jegyzik fel egy pincér fantáziált: lokáljában három idegen beszél a Reichstagról, biztosan ők a gyújtogalóki Idegenek? Éz kell nekünkl íme a bizonyság: idegen, külföldi ügynökök, guruló rubel, Moszkva keze, a Komlntern műve... így és nem másképp került a börtönbe, majd a tárgyalási terembe, gyújtogatás vádjával terhelten három emigráns bolgár kommunista: Dimitrov, Popov ős Tanév. Göring a kezét dörzsölte, és bizonyára nem sejtette, hogy ez ismeretlen bolgárok «gyike lesz az a narancshéj, melyen majd olyan végzetes huppanással elcsúszik. Dimitrov színrelépése minden korok egyik legnagyszerűbb jelenete marad. Dimitrov és Göring párharca: a vádlott, aki vádló szerepében a vádlót bélyegzi cáfolhatatlanul vádlottá! Göring ez alkalommal „törököt" fogott Dimitrovban, törököt, aki nem enged. Göring és Dimitrov itt és így lett elválaszthatatlan történelmi ikerpár: a gyújtogatásl per vádlója és vádlottja, tettese és ártatlanja, az Igazságnak megfelelő korrekcióban, csereviszonyban. Dimitrov kontra Göring: a gyújtogatásl per ylejéből származó lapok és könyvek ezzel a címmel Jelzik a lipcsei per szenzációját és lényegét. Két névre egyszerűsítve, két világ csapott itt össze. És ez összecsapásból megszületett a fasizmus kezdeti elmarasztalása és a kommunizmus felmentése. Dimitrov vádlottként került a per tárgyalására, és mint az egész világ által igazolt hős hagyhatta el küzdelme színhelyét. Ki ismerte eddig a nevét? A tárgyalásról közölt jelentések eleinte csak Van der Lubbe, Torgler és a „a három bolgár" peréről beszéltek, aztán egyszerre csak Dimitrov és mindig Dimitrovl És ez az ember most már szuverénül uralta a tárgyalótermet. Dimitrov bombaszenzáciő lett, majd ennél ls több: a lipcsei per hőse. A világ felgyúltan figyelt és Igent bólintott: már csak Dimitrov érdekelte. Dimitrov, a vádlott, aki vádló lett, a támadó, aki taktikájával felIngerli ellenfeleit, hogy aztán észrevétlenül egyre sikamlősabb talajra csábítsa őket, míg csak el nem csúsznak azon a bizonyos narancshéjon. Minden magyarázat helyett álljon Itt a „történelmi párbeszédként" elkönyvelt Jelenet: Göring: Meg vagyok győződve, hogy a bűnösöket, a gazembereket az önök soraiban kell keresni. Dimitrov: Van-e arról tudomása a miniszterelnök úrnak, hogy ez a „bűnös világnézet" a föld egyhatodát kormányozza: a Szovjetunió? Göring: Sajnos. Dimitrov: Van-e arról tudomása, hogy ez a Szovjetunió diplomáciai, politikai és gazdasági kapcsolatot tart fenn Németországgal, és hogy megrendelései száz- és százezer német munkásnak adnak kenyeret? Göring: Majd én megmondom, hogy miről van a német népnek tudomása. Arról, hogy ön Ide befurakodott,

( hogy felgyújtsa a parlamentet. Az én szememben ön egy közönséges akasztófára való gazember! mltrov után): Csak Innen, a bíróságtól kerüljön ki egyszer, majd akkor elbánunk magávall K

l csodálkozik, ha a nácisajtó e párbeszéd után ezeket írta: „Ha még vannak a botbüntetésnek ellenségei, most beláthatnák tévedésüket. Ennek a bolgár fickónak minden reggelire huszonötöt kéne kiszámolni a hátuljára. Ez jótékonyan belolyásolná lelkiállapotát." A bolgár fickó azonban nem hagyja magét befolyásoltatni sem a toporzékoló Görlngtől, sem a német lapoktól. Folytatja támadásalt, és bár név szerint sose vádolja Göringet a gyújtogatás megszervezésével, de amikor Meflsztóról beszél, mindenki tudja, hogy kit ért e fedőnév alatt. Dimitrov tudja, hogy van egy szerencsétlen, pénzen megvásárolt „RelchstagbrandFaust: Van der Lubbe... de én a Reichstagsbrand-Mefisztót keresem. Kérdéseim csak ezt szolgálják és semmi mást." A háttéri mozgató ördögök ilyenkor persze csak dühöngeni tudnak. Dimitrov, a vádlott, ízeire bontja a vád alapvető hazugságát: a kommunista felkelés meséjét. Idézi Hitlert: „A készülő per kl fogja nyitni a világ szemét a gyújtogatás! éjszaka szenzációira, melyeket a megtalált anyaggal bizonyíthatunk, amelyet azonban eddig, épp a vizsgálatra való tekintettel nem tárhattunk a világ elé." Erre a nyilatkozatra támaszkodva „Dimitrov vádlott megkérdezi a házkutatást vezető Heller rendőrtanácsost, hogy van-e birtokában egyetlen olyan dokumentum, melyből kiviláglik, hogy a német hatóságok február 20. és 28. között fegyveres kommunista felkelést vártak?" Heller rendőrtanácsos: Nlncsl Ezek után érthetővé válik, mért kellett a kérdezőt a per tartama alatt ötször kizárni a tárgyalási terembőll De mindannyiszor, amikor Dimitrovot kizárták, lényegében a világot zárták ki. Mert ne feledjük el: a per belpolitikai célján túl, nagyon fontos külpolitikai vonatkozást is szolgált. A német fasizmus e perrel a kommunizmus ellen hangolt Európa szimpátiáját Igyekezett megnyerni. A tanúk ennek megfelelően vallották, hogy Varsó, Bécs és Prága ellen hasonló merényletek készültek. Dimitrov a mesékre így felel: „Mélyen meg vagyok győződve, hogy a gyújtogatás csak őrültek vagy a kommunizmus legnagyobb ellenségeinek műve lehetett. De én szerencsére sem őrült, sem a kommunizmus ellensége nem vagyok. Nyugodtan állíthatom: annyi közöm van a gyújtogatáshoz, mint az e teremben jelenlevő külföldi újságíróknak vagy a bíró uraknak."- ' Dimitrov, aki a gyújtogatás időpontjában a münchen-berllnl éjjeli gyorsban ült, ártatlansága tudatában nem is személye megvédésével törődött, de főként és elsősorban a per politikai lehetetlenségének — a kommunizmus ellen emelt hamis vádnak — kimutatáséval. E magatartását öszszegezve, az utolsó szó jogán csak ezt mondhatta: „Én itt a magam kommunista becsületét védem: a magam személyét, mint megvádolt kommunista. Én Itt az eszményemet, kommunista meggyőződésemet védem". Ez a védelem annyira sikerült, hogy ítélethirdetés után, amikor Dimitrov újra szót kért, az egész tekintetes bíróság menekülésszerűen hagyta el a termet. Dimitrov tényleg győztesként maradt a porondoni Dimitrov kontra Göring: egy egész világ figyelt fel a történelmi jelenetre. Az antifasizmus döntőn és elhatározón itt nyerte meg az első csatát, ötvenhét napig tárgyalt a bíróság, hogy a végén az egyetlen elszigetelt Van der Lubbét Ítélhesse halálra. A többieket: a komután azonnal eltették láb alól. Kellemetlen tanúra nem volt szükség). De mindenkinél nagyobb bizonyíték volt Dimitrov személye, bátorsága és álarcrántó eredménye. A

fasizmus minden dühe Dimitrov ellen Irányult. A lapok, hol mint „ördöglen veszedelmes fickót", hol mint „szemtelenül intelligens tömeggyllkost" sugalmazták. Dimitrov „az apokalipszis koronázatlan állata" lett, „mely a mélységből okádja a tüzet." A Lelpziger Neueste Nachrichten Dimitrov bírósági szerepét már e beállításnak megfelelően nyugtázza: „Mindegy, hogy ml volt a szerepe a gyújtogatásnál. Annyi bebizonyosodott, hogy Dimitrov egy mérhetetlen dimenziójú morális gyújtogató... A kultúrvllág kell, hogy a III. Internaclonálénak ezt a testet öltött programját elnémítsa." A kultúrvilág azonban másképp reagált. A világ minden sarkából, a föld minden rendű és rangú embere, az apokalipszis réme helyett „hőst" köszöntött: Dlmttrovot. Annyira, hogy a csehszlovák kormány lapja, a Prager Presse már figyelmeztetően és óva Intett: „Épp kommunistaellenes szempontból hangot kell adni annak az aggálynak, hogy a német propaganda mohósága a bolsevizmus malmára Jiajtja a vizet." A Gazetta Warszawska ugyanilyen értelemben Ír: „A per egyetlen eredménye, hogy a kommunista eszme, melyet lehetetlenné kellett volna tenni, az újonnan nyert szimpátiákkal lényegesen megerősödött." A fasizmus a lipcsei perben csatát vesztett, és ezt a csatát nem utolsó mértékben Dimitrov személye döntötte el, a vádlott vádat széttépő hallatlan erkölcsi potenciája. Kl, ml tudhatná ezt kisebbíteni? A nácik mégis megpróbálkoztak vele. Revolverező firkászok, külvárosi zugügyvédek módján dolgoztak: Dlmitrovot piszkos nőügyek „hősévé" kenték. Megírták, hogy Dimitrov „mint fajidegen állandóan német nőket zaklatott, és még a hetvenéves Schrelberné aszszonynak sem hagyott békét, aki szimpatikus germán vonásaival még vénségében is lángra tudta gyújtani az elvetemült bolgár beteg Idegeit." Morálisan lejáratni a morál hősét: ez a cél. A tárgyaláson egy_ hamis eljegyzési kártyával operálnak, mely. nek tanúsága szerint a nős Dimitrov egy bizonyos Anny Krügerrel Jegyben járt. Dimitrov felháborodottan tiltakozott, de Göring zugügyvédjei ezen a ponton mégis csatát nyertek: „Házasságszédelgől" — botránkozott a nyárspolgár, és most már elhitt minden hazugságot, hogy aztán évek múlva mint Hitler rablóhadjáratalnak eszköze és áldozata ráébredjen a rettenetes csalárdságra: a fasizmus uszító hazugságlényegére, mely pedig már Itt, a lipcsei perben országvilág előtt nyíltan lelepleződött. A hazugsággal, a görögtűzzel és csinnadrattákkal elbódított németek nagy része akkor még nem tudta az Igazságot, melynek a ml Nejedlý professzorunk adott hangot, amikor a lipcsei per előtt a prágai német követhez intézett levelében ezt Irta: „Ma már minden gyerek tudja, hogy ml az igazság a Reichstagbrand ügyében. Szervezői és értelmi szerzői mohóságukban még ugyanazon éjszaka elárulták önmagukat. Senkinek sem lesz haszna ebből a komédiából, és biztos, hogy csak még nagyobb ellenszenvet fog kiváltani azokból, akik nem felejtették el, hogy embernek lenni még ma ís tisztesség és becsülel dolga... Ez a komédia nemcsak Németország szégyenfoltja, de szégyene Európának ls, melyben ilyesmi megtörténhet." D

imitrov ezt a szégyent a lipcsei perben a kommunizmus javára akkumulálta. E szégyenteljes valóság leleplezésében, megbélyezésében, tudatosításában lett hős. És igazi hősnek megfelelően — szerény. Amikor szabadulása után, 1934. február 27-én Moszkvába érkezik, ezeket mondja: „Ügy látom, hogy minket Itt éppen úgy, mint a külföldi sajtóban érdemen felül dicsértek... Ml a fasizmus és kommunizmus németországi frontján lettünk hadifoglyok, a polgárháború foglyai. A bíróság előtt tehát a kapitalizmus és proletariátus, a fasizmus és kommunizmus, a kapitalizmus és a Szovjetunió közt dúló harc egyik frontszakaszán mi csak kötelességünket teljesítettük: harci feladatunkat. És ml legjobb erőnk és tudásunk szerint verekedtünk ... Úgy vélem, hogy a fasiszta reakció, a háborús uszítók elleni harc nem érdem, de kötelesség." Dimitrov kötelességtette világot felfigyeltető történelmi tény lett. Tett, melynek eredményét és értelmét Dimitrov az 1935-ben május elsejének ünneplésére Moszkvába sereglett külföldi delegációk előtt következőképp összegezte: „Elvtársak! Emlékezzetek vissza, hogy a lipcsei per Idején három hónapon át micsoda harc folyt a kommunizmus és a fasizmus között. ' A lipcsei perrel kapcsolatban, az ártatlanul vádolt kommunisták védelmére, minden paktum megkötése nélkül, micsoda nagyméretű világfront kovácsolódott egybe! Kommunisták és szociáldemokraták, csakúgy, mint anarchisták és pártonkivüliek közös frontba tömörültek a fasizmus ellen. Millió és millió kispolgár, paraszt és értelmiségi állt át ekkor az antlfaslszta front oldalára. Nemcsak polgári, de még konzervatív lapok sem tudták magukat elhatározni, hogy ellenünk foglaljanak állást, vagy hogy e perben tanúsított viselkedésünket kifogásolják. A német fasizmus ez Időben teljesen el volt szigetelve. Hitler, Göring és Goebbels Németországban és a külföldön nem találtak morális támogatásra." (A aláhúzás Dimltrovtól ered.) A lipcsei per Dimitrov fellépése révén döntőn és iránymutatón határozta meg az antifasizmus lényegét, mely nem más, mint az erkölcstudat fölénye. Az antlfaslzmus elsősorban erkölcsi fenomén. Az antlfaslzmus morális állásfoglalás eredménye, világnézet, mely erkölcsi tudat nélkül elképzelhetetlen. Heinrich Mann klasszikus magyarázata, fölénytudatositó mondata e ponton telibe talált: „A fasizmus érdeihe, hogy ellenfeleit emberségükben megerősítette, hogy erkölcsi ellenállőerejüket kiprovokálta belőlük." D

imitrov, az antifasizmus hőse! Emlékezzünk: most szeptember 21-én van harminc éve, hogy megkezdődött a lipcsei per. Engedtessék meg nekem, hogy ez írás végsoraiként, harminc évet visszalapozva, magamat idézhessen (Az Út, II1/8): A világ csodálkozik, a világ tapsol: Dimitrovot köszönti kicsi és nagy, konzervatív és liberális ... Ez a hőstelen, cél és eszme nélküli világ egyszerre megszemélyesítve lát eszmét, hőst, célt: a saját kicsinyességéhez, opportunizmusához mért végtelen nagyot. A világ csodálkozik, és elfelejti a legtermészetesebb dolgot: ennek a hősiességnek meg kellett születni, a fasizmus és kommunizmus lényegkülönbsége kellett hogy kiváltsa a kommunizmus javára az erkűlcsl pluszt, és így a világ leplezetlen bámulatát a formát, nevet talált hős Iránt... Hőst gesztust, mindenkit magával ragadó heroizmust csak az az eszme képes produkálni, melynek emberséget befogadó tartalma van. Ahol nincs emberséget mozgató erkölcsi alap, ott csak a mészárlás, a szadizmus, a militarizmus hősiessége születhetik meg. Az eszme, melyet végső fokon a Görlngek és Goebbelsek képviselnek, kell hogy erkölcsileg alulmaradjon az Ossletzkyk, a Rennek humanizmusával és a Dlmitrovok attaklroző hősiességével szemben... A viliág akár akarja, akár nem, de kénytelen Dlmitrovot csodálni, és kénytelen Görlnget megvetni. A szerepek felcserélődtek. A vádlottból vádló lett, és a vádlóból vádlott. A rém, a rémmese cáfolhatatlan valóság lett. Állítjuk, bizonyltjuk most már mi ls. Ott áll tajtékot túrva, káromlást köpködve, őrmesteri pózban, szétterpesztett lábakkal, vért és akasztófát ordítva, álarc nélkül teljes meztelenségben az emberiségre szabadult „szőke bestia": Göring, az önmagát leleplező rém. A kommunizmus réme? Tiszta tenyészetben: a fasizmus réme. A huszadik század legijesztőbb valósága... A világ Dimltrovnak tapsol. Nem elég. A megrágalmazottaknak elégtétel ls Jár. A meghurcoltak pedig csak ekkor i kaphatnak elégtételt, ha a világ a maga számára is levonja a konzekvenciát. Ítéljen! Legyen világítóiét, l'egyen változás, legyen változtatás az erkölcsi pernyertesek, az Ossietzkyk, a Rennek, a Dimitrovok szellemében. Mert ha per, hát legyen per! 1963. szeptember 21. * ÜJ SZŐ 5