Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-19 / 259. szám, csütörtök

Megkezdte munkáját az ENSZ Közgyűlésének XVIII. ülésszaka Venezuelai küldött lett a közgyűlés idei elnöke • Javaslatok a közgyűlés előtt New York (CTK) — Mint már Jelentettük, 111 állam küldöttségének részvételével kedden megkezdte munkáját az ENSZ-közgyűlés XVIII. ülésszaka. Zafrullah Khán leköszönő elnök rövid megnyitó beszéde után dr. Carlos Sosa-Rodriguez venezuelai küldöttet az idei ülésszak elnökévé választották. A kilenctagú mandátumvizsgáló bizottság megválasztásakor az indonéz küldöttség tiltakozott az ellen, hogy Malájföld helyét a Malaysia Államszövetség képviselője foglalta el. Indonézia ugyanis nem ismeri el a most megalakult neokoHnialista föderáciét Ezután megválasztották az egyes főbizottságok elnökeit és a közgyűlés alelnökeit. A politikai főbizottság elnökévé Carl Schurmann holland, a különleges politikai főbizottság elnökévé Mihail Hasaganu román küldöttet választották. Ismael Thaibét (Indonézia) a gazdasági és pénzügyi főbizottság, Hnmberto Diaz Casanuevát (Chile) a szociális, humanitárius és kulturális főbizottság Achkar Marofot (Guinea) a gyámsági főbizottság, Milton Gregget (Kanada) az adminisztratív és költségvetési főbizottság, Jósé Maria Rudát (Argentína) a jogi főbizottság elnökévé választották. Gromiko találkozott a szocialista küldöttségekkel Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kedden ebédet adott a szocialista ENSZ-küldöttségek tiszteletére. A díszebéden részt vett Václav Dávid csehszlovák, Péter János magyar, C. Manescu román, I. Basev bolgár, Dügerszüren mongol külügyminiszter, Winiewicz lengyel külügyminiszter-helyettes és a küldöttségek tagjai. Szovjet részről jelen voltak a küldöttség tagjai: Szemjonov, Fedorenko, Azimov, Menysikov, továbbá Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet, Palamarcsuk ukrán és Kiszeljov belorusz külügyminiszter. Gromiko kedden baráti megbeszéMegünnepelték Afrika napját Számos afrikai országban megünnepelték Afrika napját. Algírban a keddi nagygyűlésen Ben Bella köztársasági elnök beszédében hangoztatta, hogy a portugál gyarmatok népének nemzeti felszabadító harca egész Afrika harca is, s újra megerősítette, hogy Algéria kész anyagi és erkölcsi segítséget nyújtani a küzdő népeknek. Addis Ababában Haile Szelasszie császár rádióbeszédében üdvözölte a függetlenségért küzdő afrikai népet, s kijelentette: Etiópia erkölcsi és anyagi támogatást nyújt a harcoló népeknek. Az afrikai egységmozgalom sikereivel kapcsolatban hangoztatta, hogy országa mindent megtesz az egység erősítésére. Az Afrikai Egységszervezet titkársága az ünnepi alkalomból nyilatkozatot adott ki, amelyben felhívta a közvélemény figyelmét az afrikai nép szenvedéseire. Afrika népe az akadályok ellenére ís kivívja szabadságát és függetlenségét — szögezi le a nyilatkozat. Kairóban nagy népgyűlésen emlékeztek meg Afrika napjáról. Nasszer elnök üzenetében hangsúlyozta, hogy az afrikai nép szabadságharcát a győzelemig folytatják. Újabb győzelmes szakasz kezdődött az afrikai szabadságmozgalomban. Az imperializmus maradványainak felszámolásával egyidejűleg egészséges gazdasági viszonyokat kell teremteni, amelyek megóvják az afrikai népet a gyarmati rendszer bármilyen formájának visszaállításától. Ennek érdekében fontos, hogy az afrikai országok üszszehangoiják gazdaságukat, fejlesszék az általános együttműködést — hangoztatja Nasszer üzenete. (CTK) A kínai vezetők káros nézetei a nemzeti felszabadító harcról A moszkvai Pravda keddi száma hosszabb cikkben bírálja a Kínai KP vezetőinek hibás állásfoglalásait a nemzeti felszabadító harc kérdéseiben. A cikk szerzője bevezetőben megemlíti: a nemzeti felszabadító mozgalom mostanában a Kínai Kommunista Párt vezetői különös figyelmének és rendkívül rafinált manőverezéseinek célpontjává vált. Mindenáron azt a benyomást akarják kelteni, hogy ők az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek vágyának kifejezői, hogy ők — s kizárólag ők — a nemzeti felszabadító harc szükségleteinek és problémáinak egyedüli szakértői. A legutóbbi események világosan arra mutatnak, hogy a KKP vezetősége meg akarja kaparintani a nemzeti felszabadító mozgalom feletti ellenőrzést, hogy azután ezt a mozgalmat a nemzetközi kommunista mozgalom ellen, saját soviniszta és uraimi céljaira használja fel. Ez a kínai vezetők gyakorlati tevékenysége. Elméleti bázisuk visszatükrözi eszmei erőtlenségüket, háborúskodó szubjektivizmusukat, amelyet az a törekvés diktál, hogy az élet tényeit öncélú politikai terveik Prokrusztészágyába fektessék. A KKP vezetősége állásfoglalásának lényege az — jelenti kl a cikk szerzője —, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom jelenkori szakaszára a háborús utat akarják ráerőszakolni, mint lényegében egyedül hatásos és fő módszert. Ez nyilvánvalóan kalandurkodó kísérlet. Rendkívül hibás az a dogmatikus taktika, amely a fegyveres harcnak mint egyetlen formának abszolutizálásán, vagy legalábbis annak elsősorbani alkalmazásán alapszik, s nem számol a történelmi helyzettel, az osztályerők viszonyával. A fegyveres harc jelszava azokban ai£ országokban, amelyeknek élén lialadó nemzeti kormány áll, pontosan annyit Jelent, mintha arra adnánk ki a jelszót, hogy a szóban forgó országokban erőszak útján döntsék meg a tömegek bizalmát élvező és antiimperialista vonalat képviselő kormányokat. Ez az imperialistáknak igen előnyös, de a szóban forgó országok progresszív irányban történő fejlődése távlatait illetően káros politikai kalandorkodás lenne. Hasonlóképpen siralmas eredménnyel járna a kínai polgárháború időszakában érvényes tételek és módszerek gépies átültetése. A cikkíró ezután arra hívja fel a figyelmet, hogy a kínai vezetők hevesen ellenzik a felszabadult országok nem kapitalista fejlődése kérdésének felvetését is. Hazug módon Leninre hivatkozva, s így leplezve eltérésüket a nem kapitalista fejlődés lenini elméletétől — írja a szerző —, azt hirdetik, hogy a nem kapitalista fejlődést feltétlenül proletárdiktatúrának kell megelőznie. Lenin persze nem így vetette fel ezt a kérdést. Hiszen a nem kapitalista fejlődés elméletének egész lényege abban foglalható össze, hogy ez az út vezet a szocializmushoz a gazdaságilag elmaradott országokban, ahol nincs proletariátus vagy rendkívül gyenge az. A cikk ezzel kapcsolatban rámutat: az SZKP és a testvérpártok távolról sem hagyják figyelmen kívül a hatalom kérdését a felszabadító országokban. Éppen erre a kérdésre válasz a nemzeti demokrácia államáról szóló tétel, amelyet egyébként a kínai vezetők hallgatással ignorálnak, bár aláírásuk ott áll az e kérdést felvető 1960-as tanácskozás nyilatkozatán. A nemzeti demokrácia állama a legcélszerűbb államforma ahhoz, hogy számos felszabadult ország a szociális haladás útján fejlődjön. A kínai vezetők állásfoglalása gyakorlatilag szakadást idéz elő a nemzeti felszabadulásért és a társadalmi haladásért folytatott antiimperialista harc egységes arcvonalában. Ez az állásfoglalás egyenértékű annak hangoztatásával, bogy több tucat felszabadult ország kapitalista fejlődése elkerülhetetlen. A cikkíró ezután említést tesz az Afroázsiai Népek Szolidaritási Tanácsa végrehajtó bizottságának nícosai ülésszakán elért eredményekről, majd így fejezi be cikkét: A kínai vezetők durván sárba tapossák az internacionalista kötelezettséget, hátba támadják az Imperializmus ellen küzdő harcosokat. S nem véletlen, hogy éppen ők ócsárolják a kommunista pártokat, amelyek az antiimperialista harc újabb fellendítésére szólítanak, s bíznak a nemzeti felszabadító mozgalom perspektíváiban. (CTK) lést folytatott Popoviccsal, a jugo-, szláv küldöttség vezetőjével. Stevenson Gromikónál Adlai Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ-küldöttségépek vezetője kedden a szovjet küldöttség szálláshelyén felkereste Gromiko szovjet külügyminisztert. Kilencven perces látogatása során ez ülésszak napirendjén szereplő kérdésekről tárgyaltak. Beszélgetésük után Stevenson reményét fejezte ki, hogy a hidegháború már nem fogja befolyásolni az ENSZ idei tárgyalásait. U Thant nyilatkozata U Thant, az ENSZ főtitkára nyilatkozott az Izvesztyijának. Kijelentette, hogy a remény légkörében nyílt meg a világszervezet XVIII. ülésszaka. Az idő most nagyon kedvező további lépésekre, amelyek haladást jelentenének a leszerelésben és a tömegpusztító fegyverek korlátozásában. • • • Albánia kérte az ENSZ Közgyűlését, hogy az idei ülésszak napirendjére különpontként tűzzék a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jogai viszaadásának kérdését. * « • Á dél-afrikai kormány fajüldöző politikájának figyelésére alakult különleges 11-tagú bizottság felszólította a tagállamokat, erősítsék meg, hogy a Dél-afrikai Köztársaság kormányának politikája és cselekedetei öszeegyeztethetetlenek az ENSZ-tagsággal. A bizottság javasolta, hogy az előző intézkedéseket egészítsék ki úgy, hogy a tagállamok ne szállítsanak hadianyagot a Dél-afrikai Köztársaságnak, katonai személyi állományának kiképzésében se segítsenek s általában szakítsák meg az együttműködést a dél-afrikai hadsereggel és rendőrséggel. ENSZ-körökben feszülten várják a főtitkár beszámolóját a dél-afrikai fajüldöző politikáról. • • • Subandrio indonéz külügyminiszter, aki New Yorkban csatlakozik az indonéz küldöttséghez, elutazása előtt újságíróknak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a közgyűlés foglalkozik majd Malaysia kérdésével. A Fülöp-szigetek külügyminisztere is bejelentette, kérni fogja a mandátumvizsgáló bizottság összehívását an-nak megállapítására, helyes volt-e az, hogy Malájföld helyét Malaysia küldötte foglalta el. Tallin, az Észt SZSZK fővárosa a legszebb balti városok egyike. A képen: A XIV.—XVI. századbeli erődtorony és az Oleviste templom. (CTK — TASZSZ felvétele-). Hruscsov meiögazdasógi dolgozók körében ázsiai vidékeken kívül — a kubányl és a rosztovi terület termőföldjel. Nyikita Hruscsov, az SZKP KB els6 titkára és a Minisztertanács elnöke tegnap az astrahányi terület pártmunkásaival és vezető személyiségivel találkozott, majd Asztrahány melletti szovhozt látogatott meg. Vietnami államférfiak távirata a szovjet államférfiakhoz Ho Si Minh, Truong Chinh és Pham Van Dong a vietnami nép, a Vietnami Dolgozók Pártja és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya nevében táviratilag mondott köszönetet Nyikita Hruscsovnak és Leonyid Brozsnyevnek a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából kapott jókívánságokért. „Népünk — hangsúlyozta a távirat — állandóan erős támogatást és minden téren megnyilvánuló segítaéget kap a nagy szovjet néptől a szocializmus építéséhez Észak-Vietnamban és az ország békés egyesítéséért vívott harchoz". A Vietnami Demokratikus Köztársaság vezetői kifejezik a testvéri szovjet nép iránt érzett őszinte, mélységes hálájukat ezért a rendkívül értékes támogatásért és segítségért, éi teljes szívből kívánnak neki további nagy sikereket. Xuan Thuy, a VDK külügyminisztere szintén köszönő táviratot intézett Gromiko szovjet külügyminiszterhez. (ÖTK) Volgográd (CTK) — Nyikita Hruscsov szeptember 16-án a Volga—Don szovhoz megtekintése után Volgográdban mezőgazdasági dolgozókkal és szakemberekkel találkozott, akikkel a szovjet mezőgazdaság legidőszerűbb kérdéseiről beszélgetett. A beszélgetések során Hruscsov főleg az ásványi anyagokkal kevert műtrágya használatát és az öntözéses gazdálkodás elterjesztésének előnyeit emelte ki. Megjegyezte, hogy az említett műtrágyából 1970-ig évente 10 millió tonnát kell termelniük. Az öntözéses gazdálkodásról szólva a szovjet kormányfő a rizs- ós a kukoricatermesztés hasznosságáról és távlatairól beszélt. Megemlítette, hogy a rizs és kukorica termesztésére legalkalmasabbak — a középN. P. Hruscsova elutazott Budapestről Kádár János elvtársnak és feleségének meghívására a napokban rövid látogatást tett Budapesten Nyina Petrovna Hruscsova, Julija és Jelena -leányai kíséretében. Magyarországi tartózkodása alkalmával N. P. Hruscsova leányaival együtt látogatást tett a Herendi Porcelángyárban, Veszprémben, Balatonaligán. Székesfehérvárott megtekintette a Csontváry-kiállitást, Esztergomban a város műemlékeit. Járt Budapest több kerületében, a többi között a Csepel Vas- és Fémművekben is. N. P. Hruscsova és két leánya kedden elutazott Budapestről. KOMMENTÁRUNK: | Erjedés a bonni politikai életben Az észak-olaszországi Como-tó partján fekvő festői szépségű Cadenabbiában a nyugatnémet politikai élet öt legellentétesebb személyisége találkozott. Olyan politikusok adtak egymásnak találkozót, akik otthon nem szívlelik egymást és kölcsönösen sok borsot törtek egymás orra alá. Az öt politikus: Adenauer kancellár, helyettese és kiszemelt utódja Erhard, Schröder külügyminiszter, elődje és a CDU/ CSU parlamenti csoportjának vezetője, von Brentano, valamint Krone különleges megbízatású miniszter. Aki egy kicsit is tisztában van a bonni kormány kulisszák mögötti üzelmeivel, tudhatja, hány megaláztatást kellett eltűrnie Erhardnak Adenauertől és milyen aljasul intrikált von Brentano Schröder ellen. Krone egy személyben a „békebíró" és a kancellár bizalmasa. EGÝ LETŰNT KORSZAK •. A gyorsan kialakuló nemzetközi helyzet hozta össze a bonni politikusokat, akik a nyugatnémet kormánykörök ellentétes áramlatait képviselik. A cadenabbiai tanácskozásnak az volt a célja, hogy kijelöljék a bonni politika további irányvonalát. A nyugatnémet politika az utóbbi hónapokban zsákutcába jutott. Gondoljunk csak Adenauer céljára: Németország „egyesítésére", azaz a. Német Demokratikus Köztársaság bekebelezésére, az első revansista cél elérésért erőpolltikával, nukleáris fegyverkezéssel és háborús készülődéssel. A nyugatnémet imperializmus az elmúlt 14 év alatt egy lépéssel sem jutott közelebb céljához, ellenkezőleg, legfőbb atlanti szövetségeseivel ls ellentétbe került. E szemszögből nézve a dolgokat a szombati cadenabbiai tanácskozás eredményéi enyhén szólva siralmasak. Többé-kevésbé hivatalosan jelentették be, hogy a bonni kormány nem fog előterjeszteni több javaslatot, csupán taktikát változtat a Kelet és a Nyugat közti feszültség enyhítéséről folyó tárgyalások egyes szakaszaiban, s majd előáll ötleteivel, amelyekről semmi közelebbit nem mondtak. Jellemző, hogy Adenauer röviddel a tanácskozások előtt ismét óva intett a Szovjetunióval folytatandó megbeszélések túl derűlátó értékelésétől. A bonni politikával foglalkozó hírmagyarázatokból kitűnik, hogy a szövetségi kormány követeléseinek taktikai előterjesztésével Igyekszik majd zavarni a Szovjetunió és a nyugati hatalmak tárgyalásait. Hangoztatni fogja, hogy amíg a feszültség oka — szerinte a két német állam létezése — fennáll, vagyis amíg az NSZK nem kebelezi be az NDK-t, az enyhülés lehetetlen. Bonn esztelen és veszélyes elképzeléseihez fölösleges kommentárt fűznünk. Amikor a bonni kormány habozva írta alá a moszkvai atomcsendszerződést, amit azzal próbált magyarázni, hogy a szerződés növelné az NDK tekintélyét, a valóságban jól tudta, hogy az atomcsendegyezmény veszélyezteti a Kelet ellen irányuló támadási terveit. .. SZOMORÜ ZÁRSZÁMADÁSA Schröder külügyminiszter most Franciaországban propagálta a bonni kormány régi politikájának új taktikáját, majd az Egyesült Államokba utazik, ahol ligyelmes hallgatóságra, de kevés megértésre talál. Ha Kennedy elnök és kormánya tovább akarja folytatni „békeoffenzívának" nevezett politikáját, akkor Bonn és revansizmusa csakis a terhükre lehet. Tény az, hogy a Kelet és a Nyugat közti közeledést lehet fékezni, gátolni, de nem lehet semmibe venni, mert más lehetőséget azután csak a pusztító atomháború jelent. Az emberiség nagy megkönynyebbüléssel fogadta a moszkvai atomcsendegyezményt és bizonyára további lépéseket is klkényszerít. A tárgyalások befolyásolására vonatkozó német terveket a küszöbönálló bonni kormányváltozások szempontjából kell megítélnünk. Adenauer már régebben kénytelen volt bejelenteni, hogy október közepén visszavonul és a közvélemény nyomására beleegyezett, hogy Erhard jelenlegi gazdasági miniszter legyen az utódja. Erhard bizonyára személyi változásokat eszközöl a kormányban, amiről már most különféle hírek keringenek. Erhardnak fel kell számolnia Adenauer terhes külpolitikai örökségét. A cadenabbiai tanácskozás megmutatta, hogy ez nem lesz könnyű feladat. Az agg kancellár igyekezett megkötni Erhard és Schröder ,kezét, hogy kitartsanak a régi merev politikai irányzat mellett. Mindkét miniszter rugalmasabb, Amerika-barát politikus hírében állott, Cadenabbia után azonban csorba esett hírnevükön. Természetesen, azt ls tudják az emberek, hogy senki sem mer ellentmondani a bonni aggastyánnak, így hát várni kell, míg Erhard elfoglalja a kancellári széket. A bonni politika erjedésben van, mint az újbor, hiába igyekeznek palástolni ezt a kormánykörök. A nemzetközi enyhülésre irányuló világmozgalom Itt is érezteti hatását. Bonnban új, reálisabb politika születhet, viszont a régi békerontó szellem továbbra is otthonra találhat. KAREL ClSAft 1983. szeptember 19 * (jj SZÖ 3 I