Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-11 / 220. szám, vasárnap

Nyár a Dunajecen (CTK — V. Pfibyl felvétele) AZ EGÉSZSÉGÜGYI VILÁGSZERVE­ZET által közzétett jelentés szerint Afrikában 1962-ben 23 984 ember be­tegedett meg himlőben. 1958-ban ez a betegség 14 403 esetben fordult elő. MA ÜNNEPLI 70. születésnapját Jarmila Kronbauerová érdemes mű­vésznő, a cseh színművészet kima­gasló képviselője. A PRIEVIDZAl JÁRÁS pionírjai a nyári szünidőben szorgosan segédkez­nek az erdei gyümölcsök szedésében, amelyek iránt határainkon túl is nagy az érdeklődés. Eddig 72 000 kg mál­nát és 560 kg fekete áfonyát gyűj­töttek ösfze v A BRNÖI Mezőgazdasági Főiskolán szombaton 42 új mérnököt avattak. Az üj mérnökök elsőként végezték el a mezőgazdasági üzemek funkcio­náriusai számára rendezett 3 éves rö­vidített iskolázást. AUGUSZTUS 2—9 KÖZÖTT ország­utainkon 50 súlyos közlekedést bal­eset történt. A szerencsétlenségek kö­vetkeztében 48 személy életét vesz­tette (9 gyermek), 25 ember súlyos, kilenc könnyebb sérüléseket szenve­dett. A motorkerékpárosok által oko­zott 18 baleset 16 halálos áldozatot követelt. TEGNAP BEFEJEZTÉK az ostravai Győzelmes Február Bánya fejtőberen­dezésének, szénosztályozóinak, kom­presszorainak és diszpécserberende­zéseinek főjavítását. A javítást erede­tileg augusztus 1—14 napjaiban ter­vezték, de a karbantartók ezt a ha­táridőt rendkívüli erőfeszítéssel lerö­vidítették. Népgazdaságunk ezáltal mintegy 4500 tonna kiváló minőségű, kokszolható szénhez jut soron kívül. A CHLUMECI Cseh Kristály nem­zeti vállalat dolgozói a hazat és a külföldi piac részére már az 1964. évi újdonságokat készítik elő. KENNEDYÉK újszülött gyermeke péntek reggel meghalt. A csecsemő, aki csütörtökön jött világra, nyolc hónapra született és nem volt élet­képes. A HAVlEOVl Dukla Bánya bányá­szai tegnap a termantcei duzzasztó­gát mellett új üdülőközpontot vettek át. A félmillió koronás költséggel felépült központ építési munkálatai­nak jórészét a bányászok saját ma­guk végezték el. AZ ENSZ ázsiai és távol-keleti bi­zottságának statisztikai adatai szerint Ázsia lakosságának 70 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. E kimuta­tásban Nepál vezet 93 százalékkal, utolsó helyen Japán áll 40 százalék­kal. (Zivot) ZSÁKUTCÁBAN H a most mint közvádló kellene fel­lépnem, alighanem Babát és Fecs­két, ezt a két négylábú „dezentort" ültetném a vádlottak padjára. Fejük­re olvasnám: gazdájukat valamilyen titokzatos praktikával úgy megbabo­názták, hogy rajtuk kívül széles e vi­lágon nem lét senkit és semmit. Idő­sebb Gál Géza minden gondolatát ez a két „gebe" foglalja le. Miattuk ösz­szetűzött már a családdal és a falu vezetőivel. Érdekükben — csak a mi tudtunkkal — a hanhadik levelet írta meg, küldte el a különböző hivata­loknak. De vajon helyesen tenném-e, ha mindent e két ártatlan jószágra kennék? A továbbiak során ez is ki­derül. Egyik Ilyen „kegyelmet kérő" le­vél miatt ruccantunk ki Rimaszécsre. helyi nemzeti bizottság irodájá­ban kezdtük. Innen indultunk tovább a titkárral együtt, hogy felvilágosí­tást kérjünk a szövetkezet vezetőitől. Csinos lány segít eligazodni a ren­geteg belépési nyilatkozat között. Egy kicsit beporosodtak, nemigen há­borgatja ma már őket senki. Régen ehnúlt az az idő, amikor még, így állt a. kérdés: Legyen vagy ne legyen szövetkezet? Akkor hát minek kell most újból feltúrni a papírokat? Azért, mert idősebb Gál Géza levelé­ben szószerlnt ez áll: „Soha nem ír­tam alá semmit, nem vagyok tagja a szövetkezetnek, mégis mindenemből kiforgattak, elvették a földemet, jó­szágomat, csak két lovamat hagyták meg, azoknak meg nem tudok mit ad­ni. Nem mérnek a számukra kaszálót. Most adjanak tanácsot, mit tegyek. Lopjak, vagy hagyjam őket éhen pusz­tulni." A széplány keze alatt fürgén röp­ködnek az ívek. Majd egyet kihúzott a sok közül. A fejét csóválta, amikor megszólalt. — Géza bácsi tényleg nem írta alá. Csak a kisebbik fia, meg a felesége szerepel a szövetkezeti tagok névso­rában. Egyelőre ennyi ls elég. Megköszön­jük a szíves felvilágosítást és a felvég felé szaporázzuk lépteinket. Néhány perc után megállít a titkár, balkéz felől tágas portára mutat. — Itt volnánk. T árt kapujű, tágas udvar terpesz­kedik előttünk. Az eső áztatta ud­vart durva kavics fedi. De milyen kü­lönös, mintha senki sem lakná a há­zat. A pezsgő falusi élet után szin­te meghökken az ember. Mintha más világban járna. Kutya sem ugatja meg a látogatót. Elhaladva a vén kotlós módjára terpeszkedő ház , előtt, zárt ajtóba botlik a tekintet. A hangos kö­szöntést sem fogadja senki. Az istálló felől azonban lánccsörgés lopakodik a fülünkbe. Ott próbálunk hát sze­rencsét ... Bizakodva nyitjuk be az istálló szú­ette ajtaját. Akit keresünk, itt sem találjuk. Csak két csont és bőr „pega­zus" szöszmötöl az üres jászol felett. — A Baba meg a Fecske — mondja a titkár és hozzáértő szemekkel mustrálja a láncukat csörgető jószá­got­Még így elnyűtten, lesoványodva is formás mind a kettő. Nem ls olyan régen még elég volt, ha öreg gazdá­juk csak a nyelvével csettintett, por­zott utánuk a falu útja. Nézelődésünknek 40 év körüli szikár, micisapkás ember vet véget. — Ifjú Gál Géza — mutatkozik be. így kezdi: — Jó gazda volt az öregem világ életében. A legszebb jószág járt ki az udvaráról. Számára az állat volt a minden. Most meg így, kínozza ezt a két szerencsétlen lovat. Szavait hosszú csend követi. Ami­kor Géza bácsi után érdeklődünk, csak legyint. — Ha itt volna, sem inennnénk ve­le sokra. Mi, akik legközelebb ál­lunk hozzá — édesanyánk, Laci öcsém meg én, már eleget beszél­tünk vele. Nem és nem... ö csak a magáét hajtogatja. Most meg már a szavunkat ls hallatlanná teszi. Ha Itthon van, egész nap Itt ül az Is­tállóban. Ül és hallgat. Alig eszik valamit. Jóformán csak orvossággal él. Nagyon kérem, ne haragudjanak rá. Maga sem tehet róla, hogy kép­telen megérteni azt, ami nekünk fia­taloknak annyira természetes. A beszélgetésből kiderült, hogy if­jú Gál Géza már esztendők óta a szövetkezetben dolgozik. Itt talált munkát édesanyja és Laci öccse ls. Egy darabig mint kívül állók dol­goztak, Járogattak el a közösbe, majd a múlt esztendőben aláírták a belé­pési nyilatkozatot. Azóta mindenna­pos a perpatvar Gáléknál. A fiúk köz­ben építkezni kezdtek, s az állandó veszekedés miatt édesanyjuk ls hoz­zájuk költözött. Így maradt egyedül idősebb Gál Géza két lovával és fe­neketlen bánatával, elzárkózva az élettől, családtól, mindentől Nem vi­gasz számára az sem, hogy Géza fia nagyra becsült ember a szövetkezet­ben. Szorgalmával hírnevessé tette magát a környéken. Tisztelik, becsü­lik a faluban, a Járásiak jó példa­képül hozzák fel az értekezleteken. A gondjaira bízott hizó marhák szin­te szemlátomást gömbölyödnek. Je­lenleg 45 van a kezére, szemére, szí­vére bízva, s akár hiszik, akár nem, már öt deka híjával másfél kilónál tart a napi súlygyarapodás. Megmu­tatta, mit Jelent, ha hozzáértő, jó gazda gondozza a jószágot. Laci öccsével, aki egyébként ta­nult mezőgazdász, komoly szándékai vannak a szövetkezetnek. Olyan mun­kabeosztást szemeltek ki számára, ahol tudását valamennyiük javára kamatoztathatja. ^Édesanyjuk szintén egyike a szö­vetkezet legszorgalmasabb Idős asz­szonyainak. Répát, kukoricát kapál, ott segít, ahol éppen a legnagyobb szüksége van a közösnek. Nincs foganatja annak sem, hogy gyerekei szépen gyarapodnak. Az al­végen már mindketten olyan házat építettek, hogy megáll rajta a szem. Nincs foganatja annak sem, hogy ma már mindenki megmosolyogja, vagy elnéz fölötte makacssága miatt. A tréfacsinálók pedig szólás-mondás­ba is foglalták a nevét: úgy fél va­lamitől, mint az öreg Gál a szövet­kezettől. A z istállóban szőttük idáig a gon­dolatot, amikor az udvaron megcsikordult a kavics. — Édesapám jön — mondja Gál Géza és úgy tesz, mintha dolga után nézne. Igazat mondott. Szikár öregember tart felénk. Idősebb Gál Gézát hoz­zák fáradt lábai a kissé emelkedő kavicsos udvaron. Csupa csont és bőr, hajlotthátú öregember áll meg előttünk. Zsíros, agyongyűrt kalapja alól bizalmatlan tekintettel fürkész. Olyan, akár egy agyongyötört, meghajszolt vad. Ami­kor megtudja, mi járatban vagyunk, szája széle reszketni kezd, reszket a keze, reszket az egész ember. Zse­béből valamilyen orvosság félét szed elő. — Ezen élek — módja keserűen. — Tönkretettek. Mindenemből ki­fosztottak. Hat marhát, két -disznót, a földemet vitték el. Hirtelen mozdulattal gombolni kezdi az ingét. Egy erőteljes rántás­sal szabaddá teszi mellét, vállát s mutatja: — Kétszer sebesültem a háború­ban. Kétszer ment rajtam keresztül a rakott szekér. Betegség gyötri a lábamat. De ez mind semmi ahhoz, amit velem tavaly tettek. Tolvajt csi­náltak belőlem. Majd csendesebben folytatja. — Nem tudtam mit adni a lovaim­nak, kénytelen voltam lopni. A szö­vetkezetéből... Ha nem adnak ka­szálót, az idén is ezt teszem. Nem nézhetem, hogy éhen dögöljenek. Be­lesajdul a szívem, ilyen állapotban el sem adhatom őket. Kinek kellené­nek ... A titkár nyugtatni próbálja. — A tíz hektáromból — folytatja az öreg — meg a sok szép jószágom­ból csak ezek maradtak ... Senkinek sem álltam útjába. Ha nekik elsőbb volt a szövetkezet — menjenek (csa­ládjára gondolt). A feleségem is vi­hette volna, ami az övé. De ha mér mindenemet „elprédálták", a szövet­kezet legalább a jószágom árát fi­zetné meg. Am mindennél előbbre való volna nekem egy kis kaszáló. Ha csak egy kicsit is felhizlalhatnám ezeket a gebéket, talán túl adhatnék rajtuk. De így? — tárja szét a kezét. Az előbbi haragos szempár már megjuhászkodott, szinte könyörgően keresi a tekinteteket. Mintha ezt mondaná: hát nem értitek? Nem lát­tok a szívembe? Nem sokat kérek, csak egy kis kaszátót, egy kis szé­nát, hogy ne dögöljenek éhen a lo­vaim, ne kerüljek a falu nyelvére. Ne mondják, hogy az öreg Gál tol­vaj. S em a titkár, sem pedig a járás küldöttje nem ígért semmit. Lát­tam rajtuk, nem értik, makacs öreg embernek tartják. Pedig — hogy őszinték legyünk — a történtekért nem csupán ő -a felelős. Mások is, akik hamarabb kifogytak a türelem­ből, minthogy célhoz értek volna. Idősebb Gál Géza még mindig nem tagja a szövetkezetnek. A törvények értelmében a föld, a jószág az övé. Nem kellett volna hát így bánni ve­le, még akkor sem, ha makacsságán nem bírt felülkerekedni a józan ész. Annyira fontos volt a több ezer hek­táros rimaszécsi szövetkezetnek (le­számítva a felesége jussát) idősebb Gál Géza hét hektárja? Csak rövid idő kérdése lett volna a közöst és az egyénit elválasztó barázda sorsa. Elismerjük, hogy nehéz esetről van szó, de a cél nem szentesítheti min­dig az eszközt. Hogy a magával is jóformán tehetetlen öregember már úgy sem bírt volna a földdel, jószág­gal? Egy kis megértéssel ezen is le­hetett volna segíteni. Közös meg­egyezés alapján — hiszen sok falu­ban csinálták így — annyi földet kel­lett", volna meghagyni neki, amennyin eldolgozgathatott volna hátralevő napjaiban. És, hogy most kaszálót kért a lovainak? Természetesen he­lyesebb lett volna, ahogy a falu ve­zetői akarták, hogy a lovaival járo­gasspn el a szövetkezetbe tejeskan­nákat és miegymást fuvarozni, és akkor takarmányt ís juttattak volna neki. De ha ő mást akar? Azt, amit már előbb is említettünk, hogy n>Ar­jenek ki'egy kis kaszálót a lovai sz& mára, a többivel pedig csináljon a szövetkezet amit akar. És ehhez joga van. Idős Gál Géza nem tagja a szö­vetkezetnek, saját tulajdonával tehát mindaddig szabadon rendelkezik, amíg a társadalommal szembeni kö­telességeinek eleget tesz. O 'gy gondoljuk, hogy a szövetkezet sem jár rosszul, ha a kapott'va­gyon ellenében néhány ár kSszálót juttat Gál Gézának. Az ls meglehet, hogy a szövetkezet vezetősége első olvasásra nem ért velünk egyet, de ha mélyebben elgondolkoznak a tör­téntek felett, rájönnek, egy kis Jó­akarattal ezt az ügyet ls meg lehet oldani. Csupán a nézőpontjukon kell egy keveset változtatni, és találnak kivezető utat a zsákutcából. Idősebb Gál Gézára ne úgy nézzenek, mint szövetkezeti tagra, hiszen nem írta alá a belépési nyilatkozatot, vele egyelőre csak megegyezhetnek. Az emberség azt követeli, hogy az ő érzelmein ejtett sebet mielőbb be­gyógyítsuk. Jóindulattal, belátással, meglátják, többre mennek. SZARKA ISTVÁN AZ OJ SZÖ POSTÁJÁBÓL Poliamid kulcsok Az egyik nyugat-németországi cég a hagyományoktól eltérően, fém he­lyett, poliamidból kezdte gyártani a kulcsokat. A hírek szerint eddig mintegy 50 ezer darabot adott piac­ra. A műanyagkulcsok ellenállóképes­sége kétszer nagyobb a fémekből készült , kulcsokénál. Nagy előnyük, hogy csaknem zajmentesen nyitnak és zárnak. A PÁRIZSI RENDŐRSÉG új rendele­te megtiltja, hogy a festők árusítsák műveiket a Montmartre nevezetes (központjában, a Place du Teatre-n. A rendelettel az álművészek üzérke­dését próbálják megakadályozni. A Montmartre-on ezentúl csak festhet­nek a festők, de képeiket a hely­színen nem adhatják el. LEVELEZŐINK IRJÍK: Vége felé közeledik az aratás Levelezőink, tudósítóink beszámo­lóikat az aratásról lassan kizárólag múlt időben fogalmazzák meg. Ezek már inkább az aratási munkák érté­kelései. A LOSONCI JÁRÁSBAN a szövetkezetek azonos termésered­ményekről adnak számot — tűnik ki Torpis József leveléből —, de a ter­més betakarításának feltételei külön-, bözők voltak. Például Galsán az ara­tás több munkát igényelt, mint Fü­leken, vagy Fülekpüspökin, mert a gabonának mintegy háromnegyed ré­sze a földön hevert. Itt tehát igénybe kellett venni a kaszákat is. Megérte a fáradságot, mivel a föld tói meg­fizetett érte — a gabonafélékből 27—• 29 mázsa termett hektáronként. Füle­ken és Fülekpüspökin a kalászosok 27—30, illetve 25—28 mázsa termést adtak. Füleken nagy segítséget nyújtottak" az aratásban a helybeli magyar és szlovák Iskolák tanulói. EBEDEN IS SEGÍTENEK A DIÁKOK az aratásban — Írja levelében Rigler János. Korukat meghazudtolva dol­goznak a cséplőgépeknél. Abonyi Ferenc pedig így ír a málasí Isko­lások részvételéről az aratásban! A tanulóifjúság munkája sem lebe-. csülendő. Kevés diák tétlenkedett ott­hon az aratási idényben. A DICSÉRET AZ ASSZONYOKNAK is kijár. Galsán a kézi aratásnál nagy szükség volt a segítőkézre. Alaposan ki is vették részüket a munkából. A perbetei asszonyokra is sok munka hárul — írja Pálinkás István levele­zőnk. Ha meleg, napos az Idő, s a gabona is száraz, akkor a tisztítógé­pek mellett dolgoznak, viszont ha az eső megáztatja a gabonát, akkor a kertészetben szorgoskodnak. A beérkezett levelek írói továbbá az ipari dolgozók munkáját dicsérik. Torpis József írja, hogy Füleken a Kovosmalt mintegy KÉT HÉTEN ÁT SEGÍTETTE az ottani állami gazdaságot, Budai József pedig azt újságolja, hogy Rá­rósmulyadon az iparban dolgozók munka után és vasárnapokon a gabo­na tisztításánál segédkeznek. A KOŠICEI JÁRÁS mezőgazdaság! termelési igazgatósága a napokban 2750 korona jutalmat osztott ki a já­rás legjobb kombájnosai és traktoro­sai között. í Mató Pdl Gyalog, ha nincs busz Ipolybalogról a Szlovákgyarmaton keresztül Ipolvság felé vezető utat a falu lakossága nem győzi eléggé di­csérni. Eddig nem is lenne semmi hi­ba. A baj ott kezdődik, hogy mintegy a rendbehozott útnak ellensúlyozásá­ra az Ipolykeszitől vezető utat a szé­csénykei fordulóig lezárták. S így egyes autóbuszok nem jönnek be Ipolybalogra. Kifogásunk főleg a reg­geli munkásautőbuszra vonatkozik, mert a munkásoknak ennek következ­tében minden reggel négy km-es út­szakaszt gyalog kell megtenniük. A kékkői autóbuszközlekedésí válla­latnál azt a választ kaptuk, hogy ezen változtatni már nem lehet. Ezt sehogysem tudjuk elhinni. Bobál Pál Az első félév balesetmérlege 22,5 százalékkal több baleset, mint tavaly ugyan­ebben az időszakban • A legtöbb szerencsétlenséget a tehergépkocsi-vezetők okozták Összehasonlítva az elmúlt évnek ugyanazzal az időszakával, 1963 első felében 22,5 százalékkal több volt a baleset. Ez figyelmeztető Jelenség. Az elmúlt években ugyanis a balesetek számának növekedése arányban volt a gépjármüvek száménak szaporodásával, vagyis kb. 10 százalékot tett kl. Így Jellemezték a közutalnkon jelen­leg fennálló helyzetet a Prágában tar­tott sajtótájékoztatón a Közbiztonsági Testület Főigazgatásának munkatársai. Abszolút számokban kifejezve ez azt Jelenti, hogy a balesetek száma 19 365­röl 23 732-re emelkedett, s a múlt évhez vi vonyítva a napi balesetátlag 110-rSl 130-ra nőtt. Az összehasonlításkor ugyan nem tű­nik kl a halálos balesetek szämbell nö­vekedése, mivel „csak" 12 személlyel (554:586, vagyis 2,2 százalékkal több halt meg közúti baleset következtében. A sú­lyosan sebesültek száma 3418-ról 3997-re (17 százalékkal) emelkedett. A köny­nyebb sebesültek aránya 6766:8329, vagyis 23,1 százalékos az emelkedés. Az anyagi kár meghaladja a 38,3 millió ko­ronát, ami 10 százalékkal több a tava­lyinál. Az elemzésből kitűnik, hogy a balese­tek számát mindenekelőtt a kisebb köz­lekedési szerencsétlenségek szaporítot­ták. Míg a nagyobb balesetek száma 2138-cal (15,7 százalékkal), addig az ún. kisebb balesetek száma 2195-tel, tfagyls 41 százalékkal nőtt. A legtöbb balesetet, szám szerint 3324­et, a tehergépkocsi-vezetők okozták, amiben nem kis része van az Idei rend­kívül kemény télnek. A szigorú tél, befo­lyásolta az autóbusz-, a villamos- és a trolibusz-balesetek számának emelkedé­sét is. A közutak más használói a bale­setekben csaknem változatlan arányban szerepelnek. A személygépkocsik vezetői 3249, a motorkerékpárosok 2982, a traktorosok 533 balesetet idéztek elő. A balesetek száminak növekedése nem minden kerületben egyenlő. A kelet­szlovákiai kerületben 6 százalékkal emelkedett a balesetek száma, az észak­csehországiban 33 százalékkal, a dél­csehországiban 25,65 százalékkal, a dél­morvaországiban pedig 21,59 százalék­kal. A közbiztonsági szervek különbözS módszerekkel és eszközökkel harcolnak a balesetek csökkentéséért. A közbizton­sági szervek 230 ezer esetben büntették meg a gépjárművezetőket. A közlekedési szabályok megsértése miatt több mint 1000 Járművezetőnek elvették a Jogo­sítványát. Az alkoholfogyasztás okozta balesetek száma csökkent, jelenleg ez az okkate­górla a negyedik helyre került. A jövö­ben ls szigorúan Járnak el az ittas jár­művezetők ellen. A közelmúltban ren­dezett országos akció alatt ittasság miatt 1422 járművezetőt vettek őrizetbe, akik közül 380-at bíróság elé állítottak. Rövidesen megoldják a távolsági Jár­műveknek'a főutakon való parkoltatását ls. Ezek a járművek ugyanis fokozott mértékben szerepelnek a balesetlistán. A közbiztonsági szervek képviselői azt teivezlk, hogy az útkereszteződéseken szolgálatot, teljesítő forgalomirányító szerveket a jövőben feljogosítják arra, hogy ne csak a közlekedési szabályok megsértése miatt állítsák le a jármű­veket, hanem alkalomadtán különbözS ellenőrzéseket is végezzenek. ÜJ SZÓ 4 * 1963. augusztus U,

Next

/
Oldalképek
Tartalom