Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-11 / 220. szám, vasárnap

1 moszkvai atomcsendegyezményt már több mint negyven állam írta alá A „veszettek" meg akarják akadályozni a ratifikálást az amerikai szenátusban Washington (CTK) — Eddig 42 állam írta alá a moszkvai atomcsendegyezményt. Az államok többsége úgy döntött, hogy mindhárom fővárosban aláírja a dokumentumot. Néhány dél-amerikai köztársaság, Malájföld, Libéria, és Tunisz csak Washingtonban írta alá az egyezményt, Líbia csak Londonban. A Mongol Népköztársaság felhatalmazottal eddig Londonban ős Moszkvában írták alá az egyezményt, az NDK pedig csak Moszkvában. A következő napokban csatlakozik az egyezményhez Svédország, Izland és Laosz, melyek hétfőn írják alá hivatalosan az egyezményt. Kedden Irak csatlakozik, szerdán Japán és Burma. Costarica is csatlakozik az egyezményhez, sőt a spanyol kormány is jóváhagyta az egyezményhez való csatlakozást. Az amerikai külügyminiszter Bonnba érkezett A Hruscsov—Rusk eszmecsere hasznos volt • Az NSZK kormánykörei módot keresnek a közeledés szabotálására Moszkva (ČTK) — Dean Rusk kíséretével együtt visszaérkezett Moszkvába. Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere a vnukovói repülő-, téren kijelentette: „Azt hiszem, hogy a látogatás érdekes volt". Arra a kérdésre, hogy haladást értek-e el, Gromiko külügyminiszter nem adott feletetet, a nyugati újságírókat Dean Ruskhoz utalta. Rusk ezt mondta az újságíróknak: „Nagyon meg vagyok elégedve utammal. A Fekete-tenger partja nagyon szép". Hruscsovval folytatott beszélgetéséről Rusk megjegyezte, hogy a beszélgetés „nagyon hasznos volt". Dean Rusk, az Egyesült Államok külügyminisztere feleségével a moszkvai amerikai nagykövetség épületében vacsorát adott. A vacsorán megjelent Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere és felesége, a külügyminiszter helyettesei és további hivatalos személyiségek. Amerikai részről jelen volt Fulbright szenátor és felesége, Llewellin Thompson nagykövet feleségével és további' hivatalos személyiségek. Moszkva (CTK) — Dean Rusk szombaton délelőtt a vnukovói repülőtérről Bonnba utazott. Az amerikai államférfi 40 perccel a repülőgép elindulása előtt jelent meg a repülőtéren. Húsz perccel az indulás előtt beszélgetést folytatott Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel. Mindkét államférfi az utolsó percekben még egyszer megerősítette álláspontját. Valerian Zorin külügyminiszterhelyettes is elbúcsúzott Dean Rusktól. A repülőtéren nem hangzottak el hivatalos beszédek. Gromiko fényképeket ajándékozott Rusknak, melyeket szovjetunióbeli látogatás alatt készítettek. Rusk Bonnban a nyugatnémet kormány képviselőivel tárgyal az NSZK álláspontjáról, mely szerint nem hajlandó aláírni a moszkvai egyezményt. Bonn (ČTK) — Rusk amerikai külügyminiszter szombaton Bonnba érkezett, hogy tárgyalást folytasson Adenauer nyugatnémet kancellárral, Erhard alkancellárral és Schröder külügyminiszterrel. A nyugatnémet államférfiak elsősorban azt akarják Rusk szemére vetni, hogy a moszkvai tárgyaláson részt vevő amerikai és angol küldöttek „becsapták" a nyugatnémet kormányt, amikor aláírták az atomcsendegyezményt. Az egyezmény nemcsak a három nagyhatalmat érinti, de a többi ország számára is nyitva áll, •'tehát a Német Demokratikus Köztársaság számára is, melyet a bonni kormánykörök nem hajlandók. elismerni. Hogy miiyen mértékben akar Bonn eleget tenni annak az amerikai követelménynek, hogy álláspontjukkal ne akadályozzák a nyugati politika „rugalmasságát", arról heves vita folyik a nyugatnémet kormánykörökben. Schröder és hívei azt javasolják, hogy az NSZK csatlakozzon az egyezményhez, mivel ellenkező esetben az egész világ előtt leleplezik, hogy ellenez mindennemű leszerelési intézkedést. Továbbá azt javasolja, hogy ne utasítsák vissza a jövőben a leszerelési tárgyalásokat, melyeken intézkedéseket . követelnek majd Németország egyesítéséről, abban az értelemben, hogy a bonni kormány bekebelezi az NDK-t. Úgyszintén visszautasítanának mindennemű részleges leszerelési intézkedést, mely Közép-Európát érintené. Ezzel szemben von Bťentano, a Kereszténydemokrata Párt parlamenti csoportja elnökének hívei továbbra is až eddigi politika folytatását követelik. V Adenauer állítólag Schröder csoportjának nézetével értett egyet, de az utóbbi napokban újból von Brentano álláspontjához tért vissza. Ezt azzal magyarázzák, hogy az őszi viszszavonulás előtt már nem akar lemondani az erő politikájáról. Ezenkívül ha kiéleződik a helyzet az NSZK és' szövetségesei között, komoly helyzet keletkezhet, ami újból érv volna ahhoz, hogy elhálassza visszavonulását. Washington (ČTKJ — Az Egyesült Államok szenátusában vita kezdődött a moszkvai egyezmény ratifikálásáról. A szenátorok beszédei azt bizonyítják, hogy éles harc várható, mig megszavazzák az egyezmény ratifikálását. A reakciós vezetők — akik nem léphetnek fel nyíltan az egyezmény elllen, mivel számítaniuk kell a világközvélemény nyomásával és az amerikai nép rokonszenvével az egyezmény iránt — azzal akarják megakadályozni az egyezmény ratifikálását, hogy végtelen vitákat akarnak folytatni róla. Goldwater szenátor, az 1964-es elnöki választások republikánus jelöltje nyíltan kijelentette, hogy az egyezmény érinti az Egyesült Államok biztonságának kérdését, s ezért a szenátoroknak gondosan át kell tanulmányozniuk és feleletet kell kapniuk összes kérdéseikre. Goldwater ezzel tulajdonképpen végtelen vitára és tárgyalásra szólította fel a szenátust. Nem szavazunk addig, amig nem kapunk feleleletet minden kérdésünkre '— mondta Goldwater, a „veszettek" egyik vezére. Hasonló szellemben beszélt Miller szenátor, aki kijelentette, hogy jelenleg nehezen lehet meghatározni az egyezmény sorsát. DE GAULLE: „En ls aláírtam a magam szerződéséti" (Kamb rajza az Humanitéban) Pekingben 15 órán keresztül megszakítás nélkül esett, minek következtében víz alatt állnak Peking elővárosai és egyes utcái. A vlz nagy károkat okozott. Peking és Kanton között megszűnt a vasúti közlekedés. A folyók szintje veszélyesen emelkedik, úgyhogy több ezer embert mozgósítottak az árvíz elleni harcra. | BECSI TUDÓSÍTÁSUNK Árdrágítás népámítással A

usztria kormánya újabb merényletet követett el a dolgozók életszínvonala ellen. A minisztertanács a nagybirtokosok, a malmosok és a nagy pékségek tulajdonosai követeléseinek eleget téve rendkívüli ülésén elhatározta a kenyér- és lisztárak emelését. Ebben az évben már körülbelül háromszáz cikk árát emelték. Tavasszal felment a cukor, tej és tejtermékek hivatalos ára, most nemrégen a söré. Azóta lényegesen megdrágultak még az olyan létfontosságú élelmiszercikkek is, mint a hús, zöldség és gyümölcs. Drágábbak lettek továbbá a konyhaedények, mosó- és tisztítószerek, a szappan, gyufa stb. Felment a könyvek ára is. Többe kerül az utazás és az üdülés. Az, hogy most a kenyér ára is emelkedett, annál nyugtalanítóbb, mert Ausztriában eddig minden kenyérdrágulás egy általános drágulási hullám előhírnöke volt. A munkáskamara folyóirata, az Arbelt un9 Wirtschaft nemrég kimutatta, hogy a munkáscsalád élelmezési költségei 1963-ban a múlt évihez viszonyítva 15—20 százalékkal magasabbak. A közszükségleti cikkek árai májustól júniusig még a szépített hivatalos adatok szerint is további 2 százalékkal emelkedtek. Mint rendesen, az áremelést most Is a „magasabb" bérekkel indokolják. A „bér-ársplrálvonal" régi trükkje ez, miszerint a „szegény kapitalisták kénytelenek" a béremelések miatt az árakat is felsrófolni. Pedig a tőkések óriási hasznokat zsebelnek be, s az idén még milliárdokra rúgó adókedvezményekben is részesülnek. A bérek és fizetések viszont az egyre emelkedő árak mögött kullognak, s a munkásoknaK az áremelkedés kiegyensúlyozásáért kell harcolniuk. Az utóbbi hónapokban a fizetések alig változtak, az árak viszont nagyon emelkedtek. S a különbségen a kapitalisták gazdagodnak meg. A cukorárak tavaszi emelkedése a fogyasztókat évente több mint 200 miliió schillinggel terhelte meg. A cukorgyári munkások és alkalmazottak bérkövetelései azonban összesen csak 20 milliót tettek ki. A cukorbárók pedig már 1961-ben 80 millió tiszta hasznot könyveltek el. ' A tej- és vajárak emelése a fogyasztókat több mint 400 millióval terheli egy évben. A haszon a nagybirtokosok és a nagyüzemi tejgazdaságok tulajdonosainak zsebébe vándorol. A nagybirtokosoké a tejelő fehenek egyharmada, pedig ők csak mellékesen árusítják a tejet és sokkal racionálisabban vannak berendezkedve, mint a hegyi parasztok, akik csaknem teljesen a tej eladásából élnek. A küszöbönálló kenyérdrágulást a pékek és 'malommunkások várható bérköveteléseivel „indokolják". De a malomtulajdonosok és a sütőipar már két évvel ezelőtt követelte az áremelést, amikor béremelésekről még szó sem volt. Az Arbeiter Zeitung, a Szocialista Párt központi lapja, a következőket Irta a maloiiitulajdonosok áremelési követeléseiről: „A vállalkozók többet akarnak, és a munkások elégedjenek meg az eddigi bérükkel?" De a szocialista párti miniszterek mégis alávetették magukat koalíciós partnerük kívánságának a kenyérárak emelését illetően, és így a kormánynak erre vonatkozó határozatát egyhangúlag megszavazták. A munkások ebbe nem egyeztek bele. A nagyüzemekben és a szakszervezetekben tiltakozó határozatokat hoztak a drágulás ellen és szakszervezeti vezetőiket felszólították, ragaszkodjanak a béremelésekhez a magasabb árak kiegyensúlyozásáért. Néhány Iparágban és egyes üzemekben sikerült is már béremeléseket, illetve drágasági pótlékokat kiharcolni, mint például néhány nagy malomban és erdőgazdasági üzemben. Amilyen sürgős a munkaadóknak az áremelés, olyan lassan rendezik a munkások létfontosságú bérköveteléseit. A nagyiparosok és ügybuzgó néppárti minisztereik váltig hangoztatják, milyen „szükséges" a közgazdaság érdekében — különösen a Közös Piachoz való társulás előkészítésére való tekintettel — a nadrágszíjat szorosabbra húzni. A burzsoá sajtó siránkozik, hogy a munkások „túl követelődzők" és „nagy lábon" élnek. Már azzal fenyegetőzik, hogy a munkások bérköveteléseire elbocsátás lesz a válasz. A kenyér drágulása és a veszély, hogy ezt további áremelkedési hullám fogja követni, nagy felháborodást vált kl a munkásoknál. Még nagyobb ellenállás várható azonban a „szociális társulás", az „osztályegyüttműködés" politikájának folytatása, valamint az árdrágítóknak nyújtott engedmények ellen. FRANZ KUNÉRT Egy évre tervezett emberirtás A

miko-' ez év februárjában Irakban a Baath-párt került uralomra, csak kevesen tudták milyen párt is ez. Ma már az egész világ Ismeri. A Baath-párt féléves működésével kiérdemelte a fasiszta és soviniszta Jelzőt. Az Iraki baathista rendszer jellemző vonását két pontba foglalhatjuk: 1. terror, mely az iraki nép haladó és demokratikus erői ellen irányul, 2. újból terror, de most tágabb értelemben, mely a kurd kisebbség ellen irányul. Iraki hivatalos Jelentések szerint a baathista rendszernek létezése első hónapjában 10 ezer ember esett áldozatul. Százezer embert vetettek börtönbe és zártak koncenrációs táborokba. Az utóbbi hetekben sem szűnt meg a gyilkolás és letartóztatás. Ellenkezőleg, újabb terror hullám terjed, mely kommunisták és demokraták százainak életét követeli. A baathista kormánykörök már két hónapja irtóháborút folytatnak a kurd nép ellen. Eddig még kb. sem lehet meghatározni a bombázások és támadások áldozatainak számát, de egyes jelentésekből is következtethetünk arra, mi történik Kurdisztánban. A nyugati burzsoá sajtó fél a valóságtól. Nem meri néven nevezni a dolgokat. Mégis be kell vallania, hogy az iraki katonaság az ország északi részében halomra gyilkolja a lakosságot, melyet Barzani tábornok forradalmi mozgalmához való rokonszenvvel vádolnak. A moszkvai Pravda beiruti tudósítója a napokban bejelentette, hogy a katonai akciók ÉszakIrak egész területén elterjedtek, a szíriai és török határtól egészen az iráni határig. A legvéresebb pusztítást Barzan területén vitték véghez, ahol mindkét részről, számos ember esett áldozatul. Nyilvánvaló, hogy a hősiesen védekező kurdok között nemcsak férfiak esnek áldozatul, a napalm nem válogatja áldozatait, egész kurd falvakat elpusztít. B

orzasztó az irtóháború. A rövid borzalmas hírek olvasásakor sok mindenre rájövünk. Olvashatjuk, hogy a kurdok néhány esetben meghátráltak, de tudjuk, hogy jogaikat hősiesen tovább védik. A „kurd háború" lefolyása azt bizonyítja, hogy nem sikerült a Jogaikért harcoló kurdokat kipusztítani. A f Orient beirutl lap több mint egy hónappal ezelőtt cikket közölt az iraki baathlsták terveiről. A Baath-párt képviselői az első támadás előtt azzal hencegtek, hogy ez nem is lesz háború, csak séta. A I Orient lapból megtudjuk, hogy a baathistáknak több okuk volt arra, hogy gyorsan végezzenek Barzani tábornok egységeivel.^ A hadmozdulatukat a legrövidebb időn belül akarták befejezni és a kurd harcosokkal ugyanúgy akartak eljárni, mint a többi iraki demokratával. A baathlsták félnek a nemzetközi közvéleménytől, azonkívül tartanak a hadsereg és az ún. nemzeti gárda •közti nézeteltérésektől. I

lyen körülmények között Bagdad először június 10-én adott ultimátumot Három nappal később újabb ultimátumot kaptak a kurdok, 12 napon belül meg kellett volna adniuk magukat. A következő ultimátum egész júliusra szólt. Akárhogyan is gondolták a bagdadi miniszterek, tény az, hogy a kurd nép nem ijedt meg, s tóvább folytatja az egyenlőtlen harcot. Az Iraki Kommunista Párt és a kurd szervezetek megismételt felhívásait jobban megértjük, ha tudjuk azt, hogy a kurdok elleni háborút egy évre tervezték. A számításokat a baathlsták vezetői végezték Bagdadban. Tömeges gaztetteket, fajirtó politikát, tömegmészárlást terveztek egy egész évrel A baathlsták nem bíznak saját erejükben és a fasiszta fiatalokban, akiket az ún. nemzeti gárdákban csoportosítottak. Már rövidesen a februári fordulat után ígéretet kaptak NagyBritanniától, hogy repülőgépeket és más hadianyagot kapnak. A CENTO többi tagállamaival is kapcsolatot kötöttek. E héten érkezett jelentés arről, hogy a NémeJ Szövetségi Köztársasággal 42 millió dollár kölcsönről tárgyalnak. A monopóliumok is a baathlsták kezére játszanak, fegyvert, kölcsönt nyújtanak nekik. A vllágközvélemény más nézeten van. De nem Is a politikai nézetekről van szó. Egyszerűen csak arról, hogy megértik-e a szerencsétlen elnyomott nép helyzetét. Tudjuk, hogy a kurd nép nem először harcol jogaiért. Története folyamán már többször szállt sikra jogaiért, de azt is tudjuk, hogy a kurdokat sohasem sikerült letiporni. Reméljük, hogy Kasszem sikertelensége után a baathisták sem érik el céljukat. TTa arra gondolunk, hogy a bor" zalmas irtóháborút még egy évig, vagy talán tovább is folytatni akarják, minden becsületes embernek rá kell ébrednie, hogy továbbra is erélyesen kell tiltakozni a bagdadi kormány fajirtó politikája ellen. Eleget kell tenni Barzani kérésének, aki már Júniusban a Biztonsági Tanács közbelépését követelte. Meg kell valósítani a mongol kormány Javaslatát, hogy az ENSZ következő közgyűlésén tárgyaljanak a bagdadi kormány kurd-ellenes irtóháborijjáről. Az egész haladó világ a kurdok mellett áll. Nem nézhetjük tétlenül a tömeges mészárlást. A legrövidebb időn belül be kell fejezni az irtóháborút, és a kurdoknak meg kell kapni jogaikat, amelyek minden nemzetet megilletnek. K. P. Haiti panasza felülvizsgálását követeli Port-au-Prince (ČTKJ. — A haiti kormány továbbra is követeli, hogy az Amerikai Államok Szervezetének tanácsa vizsgálja felül a Dominikai Köztársaság elleni panaszát. René Clialmers haiti külügyminiszter táviratot küldött Rodolf A. Weidmannnak, az Amerikai Államok Szervezete tanácsa elnökének, melyben követeli, hogy rövid időn belül vizsgálják felül Haiti panaszát, hogy a Dominikai Köztársaság támogatta a haiti emigránsok agresszióját, és hogy a Dominikai Paul Magloire, volt haiti elnök egy Köztársaság tsttilete támaszpontul New York-i sajtóértekezleten kijelenszolgált az emigránsok számára. Pén- tette, hogy a felkelő egységek visztek délelőtt összeült az Amerikai Ál- szavonulásra kényszerültek és Léon lamok Szervezete tanácsának felül- Cantave, volt vezérkari főnök vezevizsgáló és egyeztető bizottsága, hogy tésével a hegyekbe húzódtak, ahontárgyaljon a haiti panaszról. nan partizánháborút folytatnak. Űjabb elemi csapások (ČTK) — A skopjei földrengés után újabb földrengések voltak Európában. Péntek reggel északolasz városokban: Bolognában, Ravennában, Cesenában és Forllban 4—5 fok erősségű földrengést észleltek. A lakosság pánikszerűen menekült a házakból. Ravennából autókon menekültek a tenger felé. Eddig csak Forliból érjcezett je lentés károkról, ahol kémények dőltek össze és megrepedeztek a faiak. Földrengés volt Triestben, Ferrarában, Faenzban és Pratában Is. A skopjei földrengésjelző állomás újabb hét földlökést jelzett. Július 26-a óta 275 földlökést észleltek a városban. Japán nyugati tengerpartján tájfún dúlt. Eddig érkezett jelentések szerint egy ember meghalt, tizenegy megsebesült és kétezer házat öntött el a víz. v 1983. augusztus 11. * ŰJ SZÖ 3