Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-06 / 215. szám, kedd

Ä mezőgazdasági termelés torlalékoi Erdei sy

y2Ľ

k0flzer

v EGY FALU PANASZA (AZ OLVASÓK HOZZÁSZÓLÁSAIBÓL) pártunk Központi Bizottságának ' májusi határozata, amely élelmiszer-forrásaink növelése céljából oly nyomatékosan hívta fel a figyelmet a mezőgazdasági termelés növelésében a kisegítő kistermelés jelentőségére, valamint a Központi Bizottság határozatával kapcsolatban megjelent cikkeink nagy visszhangra találtak olvasóink körében. Számos levelet kaptunk olvasóinktól — és nemcsak szövetkezeti tagoktól, hanem ipari munkásoktól is —, amelyek egyértelműen azt bizonyítják: az emberek megértették, magukévá tették és támogatják a Központi Bizottság határozatát, tudatában vannak annak, hogy a lakosság élelmiszer-ellátása megjavításának egyetlen útja a mezőgazdasági termelés növelése, és ennek érdekében ki kell használni minden talpalatnyi földet, minden termelési lehetőséget. „Hogyan lehet az — írja Surman János hegyétei olvasónk a dunaszerdahelyi járásból, — hogy hovatovább mind több szövetkezeti tag is „városi formát" ölt olyan értelemben, hogy ennivalóját az üzletekből szerzi be. Azt megértem, hogy a városban, a harmadik emeleten nem lehet ennivalót termelni, de nem értem meg azt, hogy a szövetkezeti tagok, akik nem laknak a harmadik emeleten, hanem a földön gazdálkodnak, miért ne termelhetnék ki az ennivalót maguknak". „1950 óta vagyok tagja a szövetkezetne!; — folytatja levelét olvasónk — ismerem a szövetkezeti problémákat, így hát megpróbálom annak okát megkeresni, hogy a szövetkezeti tag miért nem termel a maga részére annyit, mint azelőtt. Szövetkezetünknél körülbelül 3—4 éve szűnt meg a tehéntarlás, és egyáltalán csökken a háztáji gazdálkodás. Nem akarom ezt azonban visszaállítani olyan formában, mint a kezdetben volt, — amikor még több szarvasmarhát tartott egy-egy szövetkezeti tag —-, mivel ez valóban gátolta a közös gazdaság előrehaladását. De úgy gondolom, hogy egy tehén, egy-két sertés tartása lehetséges és a közellátás szempontjából csak hasznos volna. Számtalan űtmelléke, árokpart, kavicsbánya akad minden szövetkezet határában, amelyek elegendő takarmányt nyújtanak a szövetkezeti tagok teheneinek, s amelyek most egyszerűen tönkremennek. Ez a tehén nemcfak a család ellátását biztosította,...hanem. a tagok még sok tejet el is adtak. Volt úgy azelőtt, hogy a tagok több tejet adtak be, mint a szövetkezet. Igaz, a téli takarmányozás, különösen az utóbbi aszályos években, mindig probléma volt, de azért a félhektáron termett kukoricaszárral, répával és egyéb melléktermékkel mindig áthúzták a telet." Olvasónk a továbbiakban arról ír, hogy a háztáji tehéntartás megszüntetésével a közellátás jelentős menynyiségű tejtől esett el,.mivel a szövetkezetekben nem nőtt olyan mértékben a tejhozam, mint amennyi kiesést a háztáji tehenek megszüntetése okozott. Majd olvasónk azzal folytatja, hogy amíg a szövetkezeti tagnak állatállománya volt, addig öszszeszedett minden takarmányozásra alkalmas hulladékot, most viszont ez mind kárba megy. Csarnakovics Mihály zétényl olvasónk pedig a terehasi járásból levelében nagyon helyesen arra emlékeztet, hogy jó két évvel ezelőtt vitába szállt egyik cikkünkkel, és arra figyelmeztetett, hogy a háztáji gazdaságok korlátozása és megszüntetése komoly zavarokat fog előidézni a falusi .lakosság ellátásában. Olvasónk a továbbiakban arról ír, hogy a háztáji' tehenek felvásárlásával sok beteg, gümőkóros tehén került a szövetkezet állatállományába, amelyek megfertőzték a még egészséges állatokat is. Elmondja még azt is, hogy háztáji gazdaságában tehenet tart és a tehéntől annyi tejet fejnek, hogy 250 litert leadnak, biztosítva van a 11-tagú család tejszükséglete és még ezenfelül az ismerős családoknak is eladnak, joggal jelenthető ki: jelentős segítség ez a közellátásnak. Szlaiki István gútai olvasónk a helyi és a járási szervek azon intézkedését kifogásolja, hogy a falun lakó munkások nem tarthatnak sertést és ezzel csak szaporítják azok számát, akik élelmüket az állami üzletekben vásárolják. Megjegyzi azt is, mennyire káros az olyan nézet, amely arra való hivatkozással korlátozta a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságát, hogy a tagok a közös takarmányát lopják állataik részére. Joggal írja olvasónk; azért, mert elvétve ilyenek ls akadnak, nem lehet tolvajnak tekinteni a szövetkezet egész tagságát, elhamarkodott kijelentéseket tenni és intézkedéseket hozni. Ľudovít Brenčík vájár Havífovból arról ír, hogy a különféle parlagon heverő földek és elhanyagolt kertek megművelését nemcsak lehetővé, hanem egyenesen kötelezővé kell tenni, természetesen úgy, hogy a nagyüzemi gazdálkodás ezáltal munkaerőhiány miatt ne szenvedjen kárt. Végül olvasónk azt az ésszerű javaslatot teszi, hogy a nagy melegek miatt a zöldség felvásárlók ne nappal, hanem késő este, éjjel és hajna'ban végezzék a felvásárlást és a szállítást, hogy így a zöldség minél frissebb állapotban és minél gyorsabban jusson el a fogyasztóhoz. „Mi bányászok — írja olvasónk —• éjjel is épp úgy dolgozunk mint nappal, és feleségünk szívesebben veszi a friss zöldséget, mint az értéktelen fonnyadt árut." I

gy és eddig olvasóink. Tovább idézhetnénk még a hozzánk érkezett levelekből, de az eddig elmondottak is azt bizonyítják, hogy az emberek milyen nagy felelősséget tanúsítanak a mezőgazdasági termelés és az ellátás problémái megoldása iránt. Azt bizonyítják ezek a levelek, hogy — egyik olvasónk szavaival élve — „falun még mindig le nem becsülhető termelőerő rejlik, csak nem szabad megkötni a kezét annak, aki termelni akar!", (—ký—) A közép-szlovákiai kerületben az mintegy 30QD tonna erdei gyümölcs: ináinn, csipkebogyó, áfonya stb. felvásárlását tervezik. A thorzovkai konzervgyárban sokfajta erdei gyümölcsöt dolgoznak fel. Főképpen málnaszörp készítésére helyezik a fő súlyt. Képünkön présbe öntik a Knlárovce község határában szedett ízletes erdei málnát. (CTK — Fr. Kocian felv.) Baráti segítség A közép-szlovákiai kerület déli járásaiban lassan vége felé közeledik az aratás, s a kombájnosok az északi járásokba mennek. A liptói szövetkezetekből 10 kombájn dolgozott a rimaszombati járásban, a prievidzai szövetkezetbe pedig nyolc kombájnt küldtek kisegítőnek. Eddig már hat kombájn hazaérkezett, a többi a hét folyamán jön vissza a szövetkezetekbe. A szóban forgó két járás ezenkívül baráti segítségképpen 30 kombájnt és 30 szaímaprést küld a liptói szövetkezetesek segítségére. Minden jel arra mutat, hogy ennek eredményeképpen az említett kerület legészakibb járásaiban is 10—14 nap leforgása alatt befejezik az aratást. Az északibb járásokban ls tért hódít az új technológia Míg 1961-ben Liptóban még csak a gabona egyötödét takarították be többmenetesen, tavaly már 30 százalékát aratták le új módon, s az idén már a terület több mint felén alkalmazzák az új technológiát. (CTK) A BODROGKÖZI mai generáció aligha emlékezik az ideihez hasonló aszályos nyárra. Hetekig nem esett, még csak egy bárányfelhő sem mutatkozott az égen. — Azt mondják, a szudáni fő bírja a szárazságot, s még az is kiszáradt — mondja keserűen Boda Zoltán a vékei szövetkezet elnöke. Érdemes megjegyezni, hogy Véke a trebišovi járás legjobb szövetkezetei közé tartozik. Mind az állattenyésztésben, mind a növénytermesztésben évről évre szép eredményeket ért el. Az idén azonban... De ne vágjunk a dolog elébe. Rekordidő alatt elvégezték az aratást, de nem nagy sikerrel. Alig termett valami. Tavasszal kilencvenhat hekár búzát egy kis terület kivételével — kénytelenek voltak kiszántani. Megviselte a rendkívül zord tél, s a meghagyott területről is csak ocsút csépeltek. Hasonló a helyzet a többi termékfajtákból is. Az árpa még fizetett valamicskét. Hiába trágyázták meg azonban a kitűnő homokot, csupán hét mázsa rozzsal hálálta meg a gondoskodást. Pusztul a rendkívül jónak Ígérkező kukorica is. Ha egy-két napon belül nem jön eső, válságos helyzetbe juthatnak. A szokatlan aszályon kívül közrejátszik egy másik ok ls. Az elnöktől és Tóth István agronómustól tudom meg, akik jóadag bosszúsággal beszélnek róla. ELŐBB AZONBAN egy kis magyarázatfélét. A vékei határ közvetlenül a bolyi és a zétényi határ tőszomszédságában fekszik. Tehát a Latorca gyakori árvizeivel legjobban sújtott vidéken. Igaz, az előbbiektől eltérően az árterületen kívül esik. Továbbá nem folyik a vékei határban semmiféle folyó sem, egyedül a Tice kacskaringós medre vargabetűzi keresztül. Itt lyukadunk ki az előbb említett, sok bosszúságot okozó problémára. A Latorca-védőgát elkészültéig a Tice medre minden tavasszal rendszeresen megtelt vízzel, amely aztán kitartott a másik árvízig. Még öntözésre is jutott. Az idén azonban kiszáradt fenékig, akár betonútként lehetne használni. — Legalább a tavaszi magasabb vízálláskor teleeresztették volna, nem fájna most a fejünk — sóhajtozik az elnök. Kétségtelenül igaza van. Ugyan mennyiből állt volna megnyitni a zsilipeket? — Most akár eladhatjuk az öntözőberendezést. Ügy sein tudjuk használni. Ami igaz, igaz. A vékeiek a múltban valóban nagymértékben kihasználták a mesterséges öntözés adta lehetőségeket és ^rmészetesen a Tice vizét. CSAK EGY PÉLDÁT említsek. Véke híres zöldségtermesztő szövetkezet volt régóta. Az idén — az agronómus véleményét tolmácsolhatom — az is tönkremegy. — Tavaly nyáron is a Latorcából hordtuk az itatóvizet — mondja az elnök —, pedig akkor távolról sem volt akkora szárazság, mint most. — Bezzeg mi rosszul jártunk a védőgáttal. De hát nem is a védőgáttal van baj, mert ha tavaszonként teleeresztenék a Ticét, vagy kész lenne az öntöző-csatornarendszer... Aztán meg azt is ügyetlenül csinálják. Nagyon mély a medre, s ahelyett, hogy jó szolgálatot tenne, elvezeti még azt a kevés felszíni vizet is, ami van. Aztán a talajvíz is belé szivárog. Megnézheti, hogy a két partján ötven méteres körzetben alig van valami élet. Ez egy kicsit úgy a szakembereknek szól. Hasonló véleményt hallottam a Bodrogközben többfelé. Konkrétan a kistárkányi szövetkezetben. ENNYIBŐL ÁLL Véke tragédiája. Hogy felének sem kellene megtörténnie, az bizonyos. Az emberekben nincs itt hiba. Dolgos, szorgalmas parasztok. Néhány ízben elnyerték már a járási nemzeti bizottságtól a legjobb eredményt elérő szövetkezetnek negyedévenként kijáró vándorzászlót. Csak hát az illetékeseknek nem ártana megfontoltabban és előrelátóbban intézkedni. PALÁGYI LAJOS Konkrét feladatokkal Nagy visszhangra talált a dél-morvaországi kerületi pártbizottság felhívása a kassai Magasépítő Vállalat kommunistáinak körében is, ahol a pártcsoportok konkrét feladatokkal bízták meg a kommunistákat. Nincs ebben a vállalatban egy kommunista sem, aki nem tett volna felajánlást a térvtéljesítéssel kapcsolatos feladatok eredményes teljesítésére. A vállalat kommunistáinak aktív tevékenysége megmutatkozik az elért kiváló munkaeredményekben is. Például a tervezési osztály mellett működő pártcsoport figyelemre méltó teljesítményről számolhatott be. Ennek a munkaszakasznak kommunistái: J. Schwarz, L. Kois, F. Bartko, H. Duchacek, J. Golias, Simon és Mosoriak műépítészek felajánlásaikat már május végén teljesítették. Az ő kezdeményezéseik alapján a vállalat 24 százalékkal növelte a központi építéA

napokban sajtóhír jelent meg, mely szerint angol éá francia szakértőkből álló társaság háromnegyed évi alapos vizsgálat után úgy döntött: a La Manche csatorna alatt vonuló, Angliát és az európai kontinenst összekötő alagút megépítését fogja javasolni a benyújtott tervek közül. Ezzel befejeződött a nagy üzleti vállalkozás megszerzéséért viaskodó tőkés csoportok ádáz küzdelmének első fordulója. Füstbe ment tervek Napoleon császár és Fox angol miniszterelnök 1802-ben megállapodást kötött, hogy a két ország közös erővel alagutat épít a La Manche csatorna alatt s így megvalósul Európa és Albion közvetlen összeköttetése. Jöttek a napoleoni háborúk, a -császár szerencsecsillaga lehanyatlott s a megállapodás is feledésbe merült. A terv azonban később is foglalkoztatta az embereket. 1856-ban például Hammond francia mérnök azzal a tervvel állt elő, hogy a tenger fenekén tengeralattjárókhoz hasonló, sínen járó szerelvények közlekedjenek. Javaslatából nem lett semmi. Később, 1882-ben a franciák felvetették egy alagút építésének gondolatát, ám technikai és anyagi nehézségek miatt most sem történt semmi. ( Az alagút gondolata konkrét formában csak 7—8 évvel a második világháború után merült fel. Ennek több oka volt. Tagadhatatlan, hogy szégyen: a rakétatechnika korában Párizsból New Yorkba sokszor hamarabb eljut az ember lökhajtásos repülőgépen, mint Calaisból Dowerbe komphajón, mert viharos időben nyolc Első forduló ALAGÚT ÉPÜL A LA MANCHE CSATORNÁN • MEGVALÓSUL A KONTINENS ÉS ANGLIA ÖSSZEKÖTTETÉSÉNEK RÉGI TERVE • A TECHNIKA VIVMANYAI ÉS A TŐKÉS CSOPORTOK TITKOS HÁBORÚJA óráig is eltart az átkelés. Ugyanakkor az is szemmel látható, hogy a tőkés érdekeltségeket egy jó üzlet kilátása izgatja. „Alagút-csoport — contra Híd-csoport" Az alagút építésének közvetlen kezdeményezése a francia De Vitrytől és amerikai barátjától, Frank Davidsontól indult ki. Motívuma a komphajóval kapcsolatos emlékek kellemetlen hatása volt. Kezdeményezésüket nyomban felkarolták a „nagy családok", a francia és angol gazdasági életet irányító mágnások. Nyomban alagútépítö társaság alakult, melynek vezetői között — a két kezdeményezőn kivül — ott találjuk Louis Armand-t, a francia vasútkirályt, Leo Erlander angol tőkést, a múlt század végén alakult hasonló részvénytársaság egykori vezetőjét. Angol részről különösen a British Transport Comission, francia részről pedig az SNCF országos vasúti szövetség, a Rotschildbankház, az Union Párisién bankház érdekelt. Jellemző, hogy e tőkés csoport elsősorban a vasúti társaságokat és a bankházakat képviseli. 1960-ig nem is volt vetélytársa, de 1960 decemberében Jules Moch francia politikus vezetésével egy másik csoport alakult, „Híd-csoport" elnevezéssel, mely az alagúttal szemben híd építését javasolja a La Manche csatornán. E csoporthoz elsősorban az autógyárak az útépítő vállalatok, az acélművek tulajdonosai tartoznak. Ez a társaság francia, angol és amerikai tőkével operál. A két tőkés csoportosulás között hosszú ideig ádáz harc dúlt, míg végre tavaly szeptemberben abban állapodtak meg, hogy angol-francia vegyes szakértői bizottság vizsgálja felül mind az alagút, mind a híd építésére beterjesztett terveket, s dönti el végső fokon, alagúttal vagy híddal kötik-e össze Albiont Európával. A nyilvánosságra hozott döntés szerint tehát az alagút hivel győztek. Mit nyújt a két terv Az alagút tervezője úgy képzelte el művét, hogy a tengerfenéken kiásott vájatban helyezik el a három ágból álló alagút-komplexumot. A két szélső, 6,5 méter átmérőjű ág vasúti közlekedésre, a középső 3,5 méter átmérőjű ág a javítások elvégzésére és karbantartásra szolgálnak. Az egy irányú közlekedés lehetővé tenné hogy tízpercenként indítsanak egy szerelvényt, mely 140 km-es gyorsasággal roboghat át. Problémát csak a szellőztetés megoldása jelent. A híd tervezője nagy fába vágta a fejszéjét. A 32.2 km hosszú hídon két sínpárt fektetnének le, autóutat építenének, melyen 8 sorban haladhatnának a kocsik, ezenkívül két kis utat létesítenének kerékpárok és kisebb motoros járművek számára. A hidat 36 méter szélesre tervezték. Szembe állítva a két tervet: Az alagút az angol partvidék geológiai sajátosságai miatt hosszabb lesz. A híd azonban csábítóbb üzlet, mert nagyobb beruházással kecsegteti a szállítókat. Építésénél például 800 ezer tonna acélszerkezetre lenne szUkség, 200 méteres távolságokban 164 vasbeton tartóoszlopot raknának le. Ezenkívül a híd berendezése, Illetve a közlekedés biztonságának szavatolása (különleges radarrendszerek, fényszórók stb.) is nagy beruházást igényelne. Kiszámították, hogy az alagút 1 milliárd 800 millió frank, a híd pedig 3 milliárd frank költséggel készülne el. Persze mindkét létesítmény jő jövedelmi forrás lenne, mert a hídon áthaladó kocsikért személyenként 90 frank, az alagúton átkelő személyektől pedig 80 frank „adót" szednének be. A konkurrens társaságok harca még nem fejeződött be. Az alulmaradt „hídépítők" minden bizonnyal igyekezni fognak megkaparintani az épülő művel összefüggő megrendeléseket. A hírek szerint az alagút építését 6—9 hónap múlva megkezdik, s 1969ben adják át rendeltetésének. I. I. seknél alkalmazott előregyártott elemek termelését, melyek beépítése eredményesen folyik a Kassa-Újváros lakóházainak építésénél s ezenkívül Trebišovon és Szepsiben is. A vállalat komrtiúhlsttíi amellett, hogy gondoskodnak a pártszervezet taggyűlése határozatainak teljesítéséről, kezdeményező javaslatokat terjesztenek a pártszervezet vezetősége elé. Például Schwarz műépítész javaslatot tett, hogy osztályán elkészítik a szerelhető öntöttbeton-elemek termelési folyamatának tervezetét a kassai üzemrészleg részére. Ugyanis ebben az üzemben összpontosítják az összekötő- és tartófalak előállítását. Ennek a feladatnak a megvalósításánál kihasználják a prešovi és poprádi építők eddigi tapasztalatait — a javasolt módosításokkal. A kommunisták kezdeményezése tért hódít a vállalat többi pártcsoportjában és kihat a pártonkívüli dolgozókra is. Figyelemre méltó például a műszaki csoport egyik dolgozójának, Starý mérnöknek javaslata, aki ajánlotta az előregyártott elemekből összeállított központi fűtések alkalmazását az iskolákban, óvodákban, iskolai épületekben és más tipizált építkezésekben. Ezzel a javaslattal kapcsolatban felajánlást tett, melyben olyan lehetőségek felülvizsgálását és megteremtését ígéri, hogy az előregyártott elemekből készült központi fűtéseket teljesen kész állapotban — beleértve a végleges mázolási munkálatokat is — szállíthassanak az egyes építkezésekre. A kezdeményezéseket illetően a J. Kalocsay elvtárs által irányított termelési részleg mellett működő pártcsoport sem tétlenkedik. Felügyel a termelési folyamatok helyes irányítására és kedvezően befolyásolja az egész munkakollektíva teljesítését. E pártcsoport tagjai a termelési folyamatok fogyatékosságának feltárásánál elsősorban a fogyatékosságok okait és forrásait keresik és igyekeznek azokat eltávolítani. Például nagyon sok nehézség mutatkozik a vakolási munkálatok legalább ötven százalékos gépesítésének biztosításánál. Elismerés illeti a vállalat üzemi pártszervezetének arra irányuló törekvését, hogy a kommunisták kezdeményezése általánosítást nyerjen a vállalat pártonkívüli dolgozóinak körében is. — i!;. A milliárdos mozgalom követőkrs talált a sacal íöldművesszövetkezetben ls. Az EFSZ tagjai különösen a hústermelésben érnek él kiváló eredményeket. Húseladási tervüket már 120 százalékra teljesítették Elhatározták, hogy évi húseladási tervüket 150 ezer korona értékben teljgsftik túl. Iván Sándor Ú1 SZÖ 4 * 1983. augusztus 8. i