Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-04 / 213. szám, vasárnap

FÓRUMA KÜLÖNLEGES „K©NZE«V"-GYÄIt A lucerna rendkívül dús tápanya­gokban, főleg fehérjékben gazdag. Tartalmaz továbbá karotlnt és anti­biotikumokat Ezeknek az anyagok­nak többsége Idővel azonban „elpáro­log" a lucernából. A njegszárltott és kazalozott lucerna megközelítőleg feleannyi fehérjét tartalmaz, mint a zöld. A karotlnt, valamint más táp­anyagait pedig teljesen elveszti. Nem mindegy tehát, hogy zöld vagy szá­raz lucernát etetünk-e az állatok­kal. Igen ám, de hogyan mentsük meg e rendkívül értékes növény táp­anyagait? Baráti segítség A legutóbb Magyarországon Járt párt- és kormányküldöttségünk szá­mos mezőgazdasági üzemet is meg­látogatott. Az egyik gazdaság megte­kintése közben különös gépzajra let­tek figyelmesek. Érdeklődésükre a magyar elvtársak odavezették őket, ahonnan a zaj származott. így is­merkedett meg küldöttségünk a Mo­son-Magyaróvári Gépgyár munkásai­nak termékével, a lucernalisztkészltő berendezéssel. Az általa megszárított, majd lisztté őrlött zöld lucerna — mondták a vendéglátók — tápanyag­veszteség nélkül, zsákokban tárolha­tó a téli hónapokra... — E látogatás eredménye a gazda­ságunk ellető! részlegén az elmúlt napokban üzembe helyezett lucerna­lisztkészltő — mondta a minap Srá­mek Ferenc, a Bajcsl Állami Gazda­ság Igazgatóhelyettese. — A magyar elvtársak a berendezésből annyit ad­tak el nekünk, amennyit kértünk... — Milyen előnyökkel rendelkezik a lucernaliszt a felkazalozott, száraz lucernával szemben? — A megszárított, tehát a télre felkazalozott lucerna körülbelül 10 százalék fehérjét tartalmaz. A zöld lucerna fehérjemennyisége ezzel szemben 16—20 százalék, tehát dup­lája a száraznak, karotintartalma pe­dig 250—350 milligramm kilónként. A berendezés előnye épp az, hogy megmenti a lucerna tápanyagalt. Az általa készített termék, vagyis a lu­cernaliszt tápértéke még hat hónap ' múlva is tefjes, illetve akkora, mint a frissen kaseált lucernáé ... Hogy mii jelent ez az állattenyész­tés, a hústermelés szempontjából, ta­lán nem is fontos részletezni, hisz mindenki előtt világos, hogy a kiadó­sabb takarmány nagyobb súlygyara­podást, 111. több húst jelent. Százszázalékos próbaüzemeltetés Érsekújvár Irányában, alig három kilométerre van Bajostól az elletői gazdaság. A csodálatos „konzerv"­gyár — így nevezte el az egyik gaz­daságbeli etető — épületei az ún. baj­csl erdő jobboldali szélén, közvet­lenül a majorság szélső házal szom­szédságában „emelkednek" az ég fe­lé. Cimbalík Ottó, ez építkezés, vala­mint a leendő üzem vezetője annak ellenére, hogy gyakran zaklatják magamfajta emberek, mosolyogva fo­gadott. Kérésemre elmondta a lucer­nalisztkészltő működését: — A felszecskázott zöld lucerna szállítószalag, majd nagy teljesítmé­nyű ventillátor segítségével kerül be a gépkomplexum tíz méter hosszú forgó szárítódobjába, melybe olaj-égő­fejek 800—1000 C fokra hevített le­vegőt fújnak. A 70—75 százalékos víztartalmú lucerna szárítási Ideje nyolc perc körül mozog. A dobból a száraz lucerna automatikusan jut az őrlőbe, melynek maximális óra­teljesítménye tizenöt mázsa lucerna­liszt elkészítése ... — Slkerült-e a próbaüzemeltetés? — Slkerültl Negyvenegy órán át járattuk a gépet s elmondhatom, hogy működése közben sem gyártási, sem szerelési hiba nem fordult elő. — A negyvenegy órából mennyi volt a hasznos munka? — összesen huszonnyolc. Ez Idő alatt 237 mázsa lucernalisztet gyár­tottunk. Ha abból Indulunk ki, hogy próba­üzemeltetés alatt elért eredményről van szó, nem Is rossz teljesítmény a nyolc és/félmázsás óraátlag. Kit illet a dicséret? ... A berendezés négytagú kezelősze­mélyzetét, azaz Molnár Lászlót, Cim­balík Ottót, Mihálek Lászlót és Am­brusz Árpádot; vagy a magyar elv­társakat, akik beszerelni ls eljöttek? Naponta 8 halott a közutakon A július 26-tól augusztus 7-lg ter­jedő héten naponta átlag 8 ember vesztette életéi közutalnkon. A héten 60 komoly baleset történt, a halálos áldozatok száma 54, a sebesülteké 55 A legtöbb balesetet ismét a motorke­rékpárosok okozták. (CTK) Bacigál Mőric zsákoló Nos, az előbbieket ls, meg az utóbbla­kat Isi Mert hogyan is mondta Mol­nár László, a négyes egyike: — A nyolc magyar szerelő nélkül, noha ml négyen kéthetes tanulmány­úton Magyarországon is jártunk, alig mentünk volna valamire. Dicséretet érdemelnek azonban a komáromi Mezőgazdasági Gépfejlesz­tő Üzem szerelői ls, akik ugyancsak kivették részüket a szerelési munká­latokból. ... és kit nem! A helyiség, melyben a lucernaliszt­készltő áll, tágas és világos. A be­rendezés kezelőszemélyzete, valamint Bacigál Móric zsákoló azonban még­is kifogásol valamit. Nem a berende­zésen, hanem az épületet tervező me­ző- és erdőgazdasági építkezések fej­lesztésével, 111. tipizálásával foglal­(CTK — K. CIch felvétele) kozó Állami Kísérleti Intézet bratis­lavai dolgozóinak munkájában. Mit kifogásolnak Cimbalíkék? — Az nem tetszik nekünk — mond­ták egyöntetűen —, hogy túl nagy porban kell dolgoznunk. — ??? — A szárítás és őrlés közben ke­letkező por ventillátorokkal történő elszívásáról megfeledkeztek a terve­zők. A zsákolótér fölé szerelhettek volna egy vagy két ventillátort.,. A mulasztás jóvátétele még ma se volna késő, hisz pillanatnyilag szünet van a gyárban. A tervek szerint csak augusztus 15-én, a lucerna har­madik kaszálásával Indul meg Ismét a lucernalisztkészltő. Gyors munká­val — s egy kis jóakarattal — elvi­selhetőbbé, pormentessebbé, az egész­ségre ártalmatlanabbá tehető az öt ember munkahelye. KEZES IÖZSEF Dicséret illeti őket Elgondolkoztatóan szépek a karvi­náí Hadsereg Nagybánya ídet ered­ményei. Júniusban újból megnyerte a páros versenyt a Május 1 Nagybá­nyával szemben. A Május 1 Nagybá­nya 103,9 százalékra, a Hadsereg Nagybánya 105,4 százalékra teljesí­tette fejtési tervét és újabb 15 000 tonnát fejtett terven felül. Kötelezett­ségvállalását — mely szerint 1963-ban 1Ú0 000 tonna szenet ad népgazdasá­gunknak terven felül — már július 16-án teljesítette és további 25 000 tonnára tett ígéretet. A bányafolyo­sók nyitásánál 706 m többlete van és már több mint 10 millió koronát ta­karított meg ebben az évben. Ezek a számok, ezek az eredmé­nyek komoly erőfeszítésből születtek. Minden munkaszakaszon szükség volt az adott lehetőségek teljes kihaszná­lására, sőt a lehetőségek kihasználá­sának fokozására ls. Itt kell megem­lékeznünk a karvinái tevékeny újítók­ról, akik méltó részesei annak a si­kersorozatnak, amelyet a Hadsereg Nagybánya az Idén elkönyvelhet. Utam a hűvös anyagraktár polcai közül kikanyarodik a kovácsműhely­be. Vidám kalapálás fogad. Minden pörölyütésre ezernyi tüzes szikra ug­rik felém. Kanyargós vaslépcsőn bal­lagok feljebb egy emelettel, hogy az ítómozgalom vezetőjét, Szlopek mér­nököt felkeressem és megtudjak tőle egyet-mást újítóinkról. Amikor elmondom jövetelem célját, hellyel kínál és félreteszi a kimuta­tást, amelyen eddig dolgozott. — Először Is azt szeretném meg­tudni, mérnök elvtárs, milyen arányú az újítómozgalom a Hadsereg Nagy­bányában? — őszintén mondhatom, elégedet­tek lehetünk újítóinkkal. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy évek óta az egész ostrava-karvi­nái szénkörzet legaktívabb üzeme va­gyunk az újítási Javaslatok terén. A szocialista munkaversenyt havonta értékeljük és csak nagy ritkán for­dul elő, hogy nem miénk az elsőség. — Hát ez valóban nem kis dolog. Adhatna erről egy-két kimutatást? — érdeklődöm tovább. — Szívesen. Ebben az évben 239 újítási javaslatot nyújtottak be dol­gozóink, melyekből 87-et elfogadtunk, 86-ot már realizáltunk ls. Minden év­ben kiadunk egy brosúrát, melyben a legégetőbb problémákra hívjuk fel dolgozóink figyelmét. A 82 kiírt té­mára 72 felelet érkezett már eddig. — Mennyi idő telik el általában a beadástól a kivizsgálásig, Illetve a bevezetéséig? — Erre lagv súlyt fektetünk, ösz szehívjuk özakeubereinket, akiknek a hatáskörébe az újítási javaslat tar­tozik és az újító jelenlétében pár na­pon belül kivizsgáljuk. Kisebb újítás általában két hét alatt — beleszá­mítva a próbákat ls — eljut az üze­meltetésig. Ha valamilyen komplikál­tabb gépi berendezésről van szó — amelynél öntödék, gépgyárak segítsé­gét ls igénybe kell vennünk — más­fél, két hónap Munkánkban nagy se­gítséget kaptunk az üzem vezetőségé­től, amennyiben öt kiváló szakmun­kás dolgozhat állandóan az újítási javaslatokon. — Szeretnék olvasóinknak bemu­tatni egy-két jelentősebb újítási ja­vaslatot. Vázolhatná őket röviden, mérnök elvtárs? — Elsőnek talán a Hekera elvtárs kollektívája által beadott újítási ja­vaslatot említeném. Ez egy több rész­ből álló kombájnfejtődob, mely kivá­ló törést eredményez a mi szénréte­geinkben. Szabadalmaztatva van és külföldön ls érdeklődnek Iránta. Ko­moly dolog Charpeta főmérnök ka­paróberendezése ís, mely 25 százalék­kal növeli a termelékenységet. Hasz­nálható kőben, szénben egyaránt Az opaval: ..Ostroj" n. v. 85 darabot gyártott belőle az Idén. A rengeteg drótkötél és kábel mérésére, le- és felgombolyítására Roiček Antonín egy önműködő szerkezetet konstruált, mellyel 5—6 ember munkáját egy em­ber elvégzi. — Mennyire rúg az újítási javasla­tokból származó megtakarítás? — Meghaladja az 1 500 000 koronát. Természetesen sok olyan javaslatot is realizáltunk, amelyek nem fejezhetők ki koronákban. Ilyenek például azok, amelyek a higiéniát és. a nagyobb munkabiztonságot szolgálják. — Lehetne munkájuk még eredmé­nyesebb? — Főleg a kivitelezésben érdemel­nénk meg gyorsabb segítséget az ön­tödéktől, gépgyáraktól. .Itt még van javítani való. Látom, várnak már mérnök elv­társra, nem tartom fel tovább. De engedjen meg egy utolsó kérdést. Nem zavarja a reszelés, kalapálás. — Gépészmérnöknek vasmunkások között a helye — feleli nevetve. — A nagykalapács tompa döreje, az ül­lő csilingelőse muzsika nekem. (Iro­dája közel van a műhelyhez, ahol csak az újítási javaslatokon dolgoz­nak.) Mint régi ismerőst kísér ki Szlopek mérnök irodájából a műhelybe és kö­rülvezet a rajzokkal teleaggatott he­lyiségen. Búcsúzáskor elhárítja köszö netemet és biztosit, hogy bármikor készséggel szolgál felvilágosítással. Tóth János, bányász £ pályaválasztásra nevelés állandó feladat NAPILAPJAINK É-'» FOLYÓIRATAINK hasábjain egyre gyakrabban jelennek meg cikkek a pályaválasztásra neve­lés problémáiról. Indokolt ez, hisz nevelésügyünk olyan területéről van szó, melyre hosszú évek során nem fordítottunk kellő figyelmet és ennek következtében ezen a téren fordultak elő a legsúlyosabb hibák. Nem célom, hogy a pályaválasztási tanácsadók minden problémájáról Ír­jak, csupán a legégetőbb, a legsürgő­sebb feladatokat kívánom érinteni, melyeknek megoldása fontos. Mint minden nevelésügyi vonatko­zású kérdésben, ezen a területen ls alapvető fontosságú a szülök és az Iskola, s ezen belül a szülők és a pá­lyaválasztási tanácsadó szoros együtt­működése. A szülőkkel való együtt­működésnek Igen sok formája isme­retes. Az eddigi tapasztalatok szerint a legfontosabb az egyéni és csopor­tos tájékoztatás, a szülők és a gyer­mekek megismertetése a leendő mun­kahellyel és munkakörrel, nem utol­sósorban az Illető pálya perspektívái­val, népgazdasági jelentőségével. Az egyéni tájékoztatás — a hiva­tásra nevelés terén — egyéb szem­pontokon kívül azt a célt szolgálja, hogy a szülők megismerjék gyerme­kük képességeit, adottságait és azt, hogy ezeket a képességeket és adott­ságokat milyen módon érvényesíthe­tik a legelőnyösebben. A pályaválasz­tási beszélgetés — talán így nevez­hetnénk ezt a módszert — többek között azért Is jelentős, mert a leg­több szülő „rózsaszínű" szemüvegen keresztül néz gyermekére, nem isme­ri teljes mértékben gyermeké képes­ségeit, s ennek következtében min­den esetben nem is tudja helyesen Irá­nyítani gyermeke elképzelését a jövő­ről, a munkáról, a munka társadalmi követelményeiről. Ennek a bizonyítá­sa talán nem ls szükséges, hiszen csaknem minden pedagógus találko­zott már olyan szülővel, aki például a matematikából és fizikából Igen szerény tehetségű gyermekét minden­áron televízió technikusnak akarta adni, mert szerinte ez „könnyű" és „tiszta" foglalkozás és főleg bőven nyílik alkalom „mellék-keresetre". EZ A BESZÉLGETÉS ugyanakkor azért ís jelentős, mert a pedagógus­nak alkalma nyílik a tanuló alapo­sabb megismerésére, megtudja, hogy a tanuló mivel foglalkozik a legszl vesebben otthon, mi érdekli őt. — Az így nyert adatok igen előnyösen egé szítik ki azt az összképet, melyet a tanulóról a pedagógus kialakít. A csoportos tájékoztatás ismert for­mál az előadások és a vltaesték. Az iskolák mellet működő szülői mun­kaközösségnek lehetősége van, hogy az Ismeretterjesztő társulattal karölt­ve a pedagógusok és gazdasági szak­emberek széles körű bevonásával elő­adássorozatot szervezzen a szülők számára. Az előadások és vitaestek tárgykörüknél fogva (például: A szü lők szerepe és felelőssége a pálya­választásnál. — Alkalmasság, képes­ség, adottság. — A pályamotívácló. — A munkaerőgazdálkodás stb., stb.) el­sősorban csoportos felvilágosításra hívatottak. Jelentőségük abban van, hogy a szülőknek mintegy pedagógiai minimumot ad és ezzel megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy azok he­lyesen Irányítsák gyermekeik elkép­zeléseit a munkáról, a leendő hiva­tásukról, az ember és az emberi mun­ka szerepéről a társadalomban. Hibát követnénk el azonban, ha a hivatásra-nevelés problémáit és mód­szereit leszűkítenénk a szülőkkel va­ló együttműködésre, az egyéni és cso­portos beszélgetésekre, exkurzlókra stb. Véleményem szerint e téren sok még a tennivaló a pedagógus körök­ben is. Elsősorban a pedagógus to­vábbképzésre gondolok. Egyetlen pe­dagógiai iskola egyetlen tantárgya — (még a pedagógia semlj — nem fog­lalkozik mélyrehatóbban a hivatásra­nevelés kérdéseivel, ezért tanítósá­gunknak ezzel a kétségtelen tudomá­nyosan igényes, alapos felkészültséget és tudást követelő kérdéskomp­lexummal magának kell megbirkóz­nia. Nem valami pedagógiai „recept­re", vagy Irányvonalra gondolok itt, hanem olyan érdemleges munkára, amely feldolgozná a hivatásra-neve­lés elméleti és gyakorlati problémáit. Pedagógusainknak, pályaválasztási ta­nácsadóinknak az eddig megjelent — főleg az egyes részletkérdéseket ki­emelő tanulmányokon kívül — olyan összefogó szakirodalmi termékre len­ne szüksége, amely megvilágítaná a hivatásra nevelés pedagógiai-lélekta­ni alapjait, a pályamotiváció, a mun kaerőgazdálkodás stb. kérdéseit. Világos azonban, hogy sem a to­vábbképzés, sem az együttműködés a szülőkkel, sem a pályaválasztási ta­nácsadók munkájának díjazása nem nyújt biztosítékot a feladatok teljesí­tésére, ha ebben a munkában maguk­ra maradnak a nevelők. SOKAT HANGSÜLYOZZÜK a tanító központi szerepét a nevelésben. Nincs szándékom ezzel a tétellel szembe­szállni, mégis azt kell mondanom, hogy a nevelés társadalmi feladat, tehát a társadalmi és gazdasági szer­veknek ls hathatós segítséget kell nyújtaniuk a nevelés és ezen belül a hivatásra nevelés terén. Mire gondolok Itt? Arra például, hogy a szövetkezetek és az állami gazdaságok Illetékes funkcionáriusai ne hagyják magukra a tanítókat az ifjúság és a szülők meggyőzésében a mezőgazdasági pá­lyákra. Pártunk XII. kongresszusa ki­emelte annak szükségességét, hogy a mezőgazdaságot fiatal erőkkel tölt­sük fel. Országos viszonylatban éven­ként 40 ezer fiatalról van szó. Ezt az irányszámot nem teljesítettük. Csak a tanítók vagy a pályaválasztá­si tanácsadók hibásak ezért? Vagy kizárólag a szülőkre hárítsuk a fe­lelősséget? Kétségtelen, hogy az egyik oldalon ls meg a másik olda­lon Is vannak hiányosságok. A fő hi­bát azonban abban látom, hogy a me­zőgazdasági üzemek nem mutatnak megfelelő érdeklődést a szakképzett fiatal mezőgazdasági munkások iráni és a már ott dolgozó fiataloknak sem biztosítanak megfelelő munkafeltéte­leket. Nem általános Jelenség, de lát­tunk már szövetkezeti funkcionáriust, aki kijelentette, hogy a szövetkezet jövedelme nem arra való, hogy azl a fiatalok taníttatására fizessék. Hal­lottunk már olyan véleményt funk­cionárius szájából, hogy a mezőgaz­dasági szakmunkás felesleges, mert az Iskolából kikerült szakmunkásokat úgy sem lehet olyan feladattal meg­bízni, amely megfelel a képesítésük­nek. tgy folytathatnám tovább a pél­dák felsorolását, amelyből következ­tetésként azt lehet levonni, hogy a mezőgazdasági üzemek egy része (ta­lán nem túlzok, ha azt mondom, hogy Jelentékeny része), elsősorban pedig a gyengén működő szövetkezetek, nem mutatnak érdeklődést a mezőgazdaság szakképzett munkásai iránt, sőt a már ott dolgozó fiataloknak sem biztosí­tanak megfelelő munkafeltételeket. A TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI SZERVEK felelősségének kérdésére egyetlen területen (kétségtelen: a legégetőbb területen, a mezőgazda­ság vonatkoztatásában) mutattam rá. Ez azonban még nem jelenti, hogy csak ezen a téren érvényes a társa­dalmi szervek felelőssége? Hadd említsek meg egy példát: Már évek óta Jelentkeznek tanu­lóink — kitűnő képességű falusi gye­rekek — különböző bratislavai szak­iskolákra. Ezek a szakiskolák — ki­vétel nélkül — évről évre visszakül­dik a Jelentkezőlapokat, s a nagy­számú jelentkező miatt tanulóinkat mégcsak a felvételi vizsgára sem hív­ják meg. Ügy vélem, itt valami nincs rendben. A vidéknek ls szüksége van például fogtechnikusra, laboránsra, villamossági szakemberre, vegyészre stb., hogy aztán ne kelljen arra pa­naszkodnunk, hogy a végzett növen­dékek nem akarnak falura menni. Mélyre nyúlnak a hivatásra nevelés kérdésének gyökerei. Sok a megoldat­lan, de sürgős megoldásra váró kér­dés. A hivatásra-nevelés nem könnyű feladat. Számtalan fonálból kell ki­bogozni azt az egyenes vonalat, amely az igaz hivatás felé, a boldog élet egyik feltétele felé vezet. S ha e té­ren közösek a céljaink, úgy közös a ránk háruló felelősség is. Tegyünk meg ezért mindent annak érdekében, hogy az iskolák szeptemberben meg­nyíló kapuin minél több növendék léphessen át, gyarapítva ezáltal a szaktudással rendelkezők' éyente nö­vekvő népes táborát. SZABÓ IMRE tanító, Gúta A fürdés áldozatai Hazánkban júliusban 48 ember esett áldozatul a fürdésnek, ebből 27 gyer­mek és fiatal. 22 ember álló vízbe fulladt bele, 17 személy a folyókban lelte halálát, 9 ember a fürdők vizé­ben vesztette életét. (CTK) 1963. augusztus 4. * £|J SZÖ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom