Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)
1963-08-31 / 240. szám, szombat
y /J/M M aví! äíiäf MM*" | RIPORT A NIGER KÖZTÁRSASÁGBÓL 1 A nagy folyó partján A poros ködfátyollal bevont vörös napkorong lassan emelkedett ki a barna szavanna messzi dombjai mögül, sugarai játszadozva villogtak az ősi folyó tükrében. Ismerősöm, Amadou egy vörös kőhalmaz tetejéről kiáltotta felém: — Nézze, milyen gyönyörű innen a mi Nigerünkl Nagy nehezen felkecmeregtem a kőrengetegre. A nagy folyam körülölelve a festői szépségű füves szigetet, hatalmas áradatként hömpölyög előre. BESZÉDES SZÁMOK Függetlenül attól, hogy a Niger Köztársaság területe kétszerese Franciaországénak, mindössze 3 millió lakosa van. A kanyargó Niger sok népnek életadó forrása. A Niger Köztársaság a nagy folyam és a Csád-tő között terül el, és a nagy víztároló nevét viseli. Mégis furcsa, hogy az országnak nincs elegendő vize. A nlgerek minduntalan helyet változtatva keresik az életadó vizet. A perzselő hónapokban csökken a tehén-, kecske- és juhállomány, pusztulnak az állatok. Pedig az állatállomány az ország fő kincse. Niger látja el hússal a szo .íszéd államokat. Hárommillió szarvasmarhát és több mint ötmillió juhot, kecskét tart el a szavanna. A lakosság az állatokkal együtt vándorol, a nlgerek többsége nomádéletet él. A középső és az északi területek lakossága nomád állattenyésztést űz, a nyugati és a déli részeken mezőgazdasággal foglalkozik. Cirok, köles, manióka, földi mogyoró — ezek az ország jellegzetes terményei. A nyugati, öntözött földeken még a rizs és a gyapot is megterem. Fontos szerepet játszik az or-^ szág életében a földi mogyoró, melynek 90 százaléka feldolgozott állapotban Franciaországba kerül. A francia neokolonialisták, akik a Socleté commerclal de Quest, Companle Francatses de lAfrique Occidental társaságok cégére alatt behatoltak az országba, irgalmatlanul kifosztják a nigereket. A földi mogyorót rendkívül alacsony áron vásárolják fel a parasztoktól, ugyanakkor a francia Iparcikkeket a világpiaci árnál jóval drágábban árulják. A francia uralom megakadályozta az ország természeti kincseinek kiaknázását, ezért Niger ipara nagyon kezdetleges. NIAMEYBEN Niamey — fiatal főváros. Széles utcái után homokos országutak következnek, két oldalukon gyér növényzet között alacsony sárkunyhók. A villanyáram itt ismeretlen fogalom. Vízért is messzire járnak. Gyakran árucikként vásárolják. A niameyl bazár — a város legélénkebb része. Sajátos áruház: bambuszrúdra rögzített szalmatető alatt „minden" kapható, még élő antilop is, nem szólván a „kuszkusz"-ról, a kölessel párolt bárányhúsról. A közelben vándorárus tanyázik. Egész . „üzletét" avállán cipeli. A rágógumitól a neves filmcsillagok arcképeivel díszített tükrökig „minden" kapható nála. Nem messze a „közlekedési park" tanyázik: öszvérek szundikálnak, tevék únottan tépegetik a gyér füvet. A folyó mentén, ahol dfisabb a növényzet, a jómódú afrikaiak és a, franciák emeletes villái emelkednek ki a pázsitos környezetből. Távolabb szögesdrót-kerítés zárja el az utat: francia katgnal támaszpont. Nemcsak ez, hanem a minisztériumokban, a hadseregben helyükön maradt francia „tanácsadók" is erősen korlátozzák az ország függetlenségét. A francia neokolonialisták eszközei. A FOLYÓ AJÁNDÉKA Messziről „szent dobszó" hallatszik, mellyel a sámánok a falvak lakosságét terelik össze. Alig nyugodott le a kegyetlenül tűző nap, megszólaltak a tam-tamok. Rikító színekre festett varázslók esőért könyörögve vad táncot lejtenek a máglyarakás körül. A^ lakosság az utolsó fillérét odaadja a sámánoknak, csak könyörögjék kl az életadó esőt... Áldozati bárány vére festi vörösre a szent fát. Az esőcsináló „szellemek" telhetetlenek. Az eső azonban várat magára. Végre eljött a nap, amikor hírtelen beborult az ég és fehér fellegekből esni kezdett az eső, mintha dézsából öntötték volna. Az emberek arca felragyogott: Megmenekült a termés, az állatok nem pusztulnak szomjan. TÁNC AZ ÉJBEN Karbidlámpa fénye esik a sárkunyhók falára és a homokos járdára. A falakon táncoló árnyak. A tam-tam rjtmusára pörögnek a testek. Igazi virtuózok. A dinamikus zene a dzsessz kialakulásának történetére emlékeztet. A nigerek nagy kedvelői a táncnak; a tánccal mindent kifejeznek: szeretetet és gyűlöletet, örömet és bánatot. A dal, a tánc mindennapi életüktől elválaszthatatlan. A nlgerek szeretik és szenvedélyesen védelmezik nemzeti kultúrájukat és művészetüket. Korunk új ritmusa e tehetséges és vidám nép életében és művészetében ls visszatükröződik. ANATOLIJ VLAGYIMIROVICS BELJAJEV A HAGYOMÁNYOS VÁLYOG KUNYHÓKAT LASSAN KŐHAZAK SZORÍTJÁK KI NIAMEYBEN. SZICÍLIAI RIPORT A MAFFIA má r'""' mindenható Palermo egyik rendőrszobájában megszólalt a telefon: — A claculli' negyedben elhagyott autó áll, motorházán füstölgő bombával. A rendőrség rögtön kiszállt a megjelölt helyen. A telefonáló nem hazudott. Gyerekjáték volt ártalmatlanná tenni a füstölgő bombát. A rendőrök szemügyre Vették az autót. Egyikük felnyitotta a csomagtartót. Szörnyű robbanás reszkettette meg a levegőt. Hét rendőr azonnal szörnyethalt. Az élők rladóztak ... A telefon és az elhagyott autó a füstölgő bombával a „maffia" ravasz terve volt. A merénylet júliusban történt, és a tetteseket még mindig nem sikerült kinyomozni. Mi ís ez a titokzatos maffiá? Mindjárt leszögezhetjük, hogy bűnszövetség, de nem az a hagyományos típusú, mint, amilyen más országokban garázdálkodik. A maffia amolyan magánrendőrség, amelyet a szicíliai nagybirtokosok tartanak fenn. Száz évvel ezelőtt a hercegek, bárók megbízásából erőszakos módszerekkel hajtották be a bérleti díjat a nincstelen parasztoktól. A szervezet Idővel megerősödött és elhatalmasodott. A nagybirtokosok is megtalálták a számításukat, s amit a banda a parasztokból még „terven felül" ki tudott sajtolni, a maffia zsebében maradt. A maffia büntetlenséget élvezett, mert a parasztok tudták, hiába vádaskodnának a földesuraknál... A maffta elleni harc Igazán csak a második világháború után kezdődött el, amikor a mozgalomba az Olasz Kommunista Párt is bekapcsolódott. A párt földreformot követelt. A maffia vezetői rögtön tisztában voltak vele, hogy a nagybirtokok megszűnésével hatalmuk alapjának ls vége. Azt ís érezték, hogy olyan párt áll szemben velük, mely felemeli és harcra mozgósítja a tömegeket. A parasztok rájöttek, hogy nagy erőt képviselnek, mely a banditákat és nagybirtokosokat is el tudja söpörni. A banditák azóta a tőke érdekeit védő politikai pártokhoz és befolyásos politikusokhoz fűzték sorsukat. Kezük a kormánypalota előszobájáig elért. 1945 és 1955 között a maffia véres terrorhadjáratot folytatott a szakszervezetek, a parasztszervezetek és vezetőik ellen. A dolgozók jogainak sok száz védelmezőját ölték meg a maffista késelők. A kommunista párt alapszervezeteit is gyakran megtámadták. A „titkos háború vezetőinek célja a régi rend helyreállítása volt. A paraszttömegek a maffia fondorlatai ellenére sok helyűt elfoglalták az ültetvényeket és végrehajtották a földosztást, lerakva ezzel a földreform alapjait. Határozott fellépésük lényegében felszámolta a maffia uralmát, A maffia azonban még nem szűnt meg, csak a nagyváror sokba húzódott vissza. Fő üzelme most a telekspekulár ció. Csak az üzérek hallgató nak a maffia piszkos dolgairól, a közvélemény a kommur nista párt mozgósítására Palermóban és másutt harcba szállt ellene. A maffia — a reakció és a kapitalizmus sötét ereje elr len vívott eredményes küzde-i lemben .mutatkozik meg annak a politikának életereje, amely a tőkés uralom viszonyai között a társadalom felépítésének megváltoztatására irányul. Az OKP mindennapi munkájával közelebb hozza azt a napot, amelyről a árosi és falusi proletariátus és dolgozó nép álmodozik és amelyért harcol, ALBERTO IACOVIELLO RIPORT A MALDIVE-SZIGETEKRŐL A Maldlve-szigetcsoport mintegy kétezer korallszlgetből áll. Az Indiai-óceán egyenlítői vizein észak-dél irányban 400 mérföldön terül el és 18 atollra oszlik. A Maidívákon az élet kezdete messzi korszakokba nyúlik vissza. Történelméről csak annyit tudunk, hogy első lakói ceyloni származású színgalézok voltak. Később a tengerhajózás és a kereskedelem fejlődésével párhuzamosan Indiai és arab kereskedők vetődtek ide. 1153-ban a Maldivákon telepedett le Abdul Barakatul Barbari, marokkói mohamedán hithirdető, akinek sikerült saját hitére térítenie a buddhista szlgetlakőkat. A Maldive-szigetek lakói ezt a dátumot tartják történelmük kezdetének. Egyik kísérőm szerint a Maldivák két okból tudtak sokáig ellenállni az európai hódításnak. Az egyik oka megdöbbentő szegénység, a másik a hajókra veszélyes korallatollok. A portugáloknak a XVI. században mégis sikerült partra szállniuk WűZe-szigetén és meghódították a szultanátus fővárosát. Felismerték a szigetek stratégiai jelentőségét és igyekeztek megvetni a lábukat hogy innen folytassák kalandozásaikat az Indiai-óceánon. A gyarmatosítók erődöket emeltek, ágyúkat állítottak fel, s biztosak voltak benne, hogy sikerült örökre lelgáznluk a Maldivák jnépet. Elszámították maguWat, mert a nép Mohamed Thakurufar AlAzam vezetésével felkelt. Az igaz ügyért küzdők harci szelleme, mérgezett nyilaik eröt vettek a betolakodókon. A portugálok ágyúlkat elhagyva fejvesztetten menekültek. 1887-ben Anglia kényATOLLOK BIRODALMÁBAN szerítette rá „védnökségét" a Maldivákra, s azóta a szigetország Anglia protektorátusa. „A hal a mi aranyunk" A malel kikötőben Haszen Didi belügyminiszter-helyettes fogadott bennünket és a formaságok elintézése után egy kerékpárflllványhoz vezetett. — Tessék — mutatott az egyik kerékpárra — ez az ön személyi használatú gépe. A 44-es számú. Az első benyomás a városban: szemet gyönyörködtető tisztaság, rendezettség, sok zöld növényzet. Az utcák mentén embermagasságnyira fehérre meszelt házfalak. A falakon túl a kókuszpálmák árnyékában házikók húzódnak meg. Üvegtelen ablakaik kertre nyílnak, ahol éppen most érik a gránátalma, a banán. AUg látni járókelőket. A nap delel. A kerékpár gumija alatt csikorog a korallhomok, mellyel „kiaszfaltozták" az utcát. A lakosság élete a naphoz igazodik. Reggel hatkor felbukkan a láthatáron a tüzes korong, s a müezzin a legmagasabb mecset tornyán imára szólítja a hívőket. Azt hallottam, a Maldivák lakói igazhitű mohamedánok, akik a Korán valamennyi parancsát szigorúan betartják. Pedig már az első napokban meggyőződhettem róla, hogy a valóságban nem így van. A vallási s?ertartás6k elvégzése még nem minden. A Maldivák lakói nem bíznak vakon Allah kegyelmében, Inkább a saját munkájukra és jó halászfelszerelésükre támaszkodnak, amelyet sokszor a mecsetek közelségében szárítanak. Az ortodox mohamedánok ezen bizony mégbotránkozhatnának. Az ország kivitelének 95 százaléka hal. A szárított tonhal, a l „Maläive fish"t melynek fő fogyasztója Ceylon, jó valuta. „A hal a ml aranyunk" mondogatják a bennszülöttek. Ibrahim Réges-régen az Indiában és Ceylonban járó utazők előszeretettel gyűjtöttek apró kagylókat, amelyeket a bennszülöttek váltópénzként használtak. Elcsodálkoztak, amikor megtudták, hogy a „kauri"-kat a Maldive-szigetek korallzátonyain fejtik. Később a bronz kiszorította a kagylókat. A „kauri" azért nem vesztette el értékét. A gyönyörű színpompás gyöngykagylóból Ceylonban és Indiában női ékszereket gyártanak. A Maldivák asszonyai és lányai naponta ezrével lepik el a korallzátonyokat és zsákszámra gyűjtik a „kaurit", melyet zsákonként 14 rúpiáért adnak el. A „kauriról" beszélgettünk Ibrahim Didi kováccsal. Háza és műhelye a partvidék egyik névtelen utcácskájában hatalmas kenyérfa alatt húzódik meg. „Birodalmában" örök félhomály uralkodik. Ibrahim nagyapja és iikapja mesterségét űzi. Nagy családja van: közös háztartásban él két fivérével. Az Idősebb férfiak közül némelynek két felesége ls van. összesen 48 ember él egy fedél alatt. Ibrahim nemcsak kovács, hanem rézműves ls. Érmeket, dísztárgyakat, halászhorgokat, víztartályokat, kést, ácsszerszámot készít. Általában napi 15 rúpiát keres, (1 maldiv rupla = kb>l,S0 Korona) ha a szultán udvarától kap rendelést, akkor valamivel többet. Ha megbetegszik, rúpiával fizet a kezelésért. Tőle nem fognak kérni „maidive flsht". Más az, ha valaki halász. Akkor fizessen hallal, mert a hal az ország valutája. Ibrahim panaszkodik, hogy népe szegény. N,incs ipar, nincs munkásosztály. A lakosság halászatból, házi szövésből, kosárfonásból él. A házilparnak pedig csak beír piaca van. A kormány klsérletett tett a turistaforgalom fellendítésére. Ám melyik gazdag turista fog sózott haltól bűzös, kátrányos teherhajón 400 mérföldet utazni a viharos óceánon?! Más eszközzel pedig megközelíthetetlenek a Maldivák. A Maiétól 500 méterre fekvő Hululeszigetén tábori repülőteret rendeztek be, de honnan vegyenek repülőgépeket? — Nagy szükségünk volna képzett emberekre — jegyzi meg Ibrahim. — Tudomány nélkül egy lépést sem tehet az ember. A Maldivákon hat elemi és két kereskedelmi osztályban van díjtalan oktatás. Az utóbbiban könyvelőket és gépírónőket képeznek. Tanítóik ceylonlak, akik szerződés alapján működnek itt. Ibrahim elbeszéléséből megtudtam, hogy a Maldivák lakói nagyon szomjúhozzák a tudományt, mert tőle függ a nemzet haladása, tudás kell a teljes függetlenségért és szabadságért vívott harcban, melyet a szigetlakók tovább folytatnak az angol gyarmatosítók ellen. Harcban a múlt szellemével Azt mesélik, hogy hat-hét évvel ezelőtt a Maldivákon szigorúan megtiltották, hogy bárki rádiókészüléket, zseblámpát és kerékpárt tartson személyi tulajdonában. A szultán kormánya az angol védnökök tudtával Intézkedett így. A zseblámpa története szinte jelképe lett az ország belpolitikájának. Az alkotmány értelmében az állam élén a szultán áll aki a parlament (medzslisz) javáslatára nevezi ki a miniszterelnököt. A szultán nem örökli a trónt, az 56-tagú parlament választja. 1957-ig Ibrahim Ali Didi lakáj nolltikus volt a miniszterelnök, aki keveset törődött az ország érdekeivel. Barátaival gyakori látogatója volt a „Holdfény" éjjeli klubnak, és hűségnyilatkozatokat küldözgetett Londonba. Amikor a ceyloni Bandaranaike-kor'mány 1956-ban az angol támaszpontok felszámolását követelte, az angolok Igyekeztek megőrizni pozícióikat e térségben, s elhatározták, hogy az Aden és Szingapúr között, a négy ezer mérföldes távolság félútján támaszpontot rendeznek be. Válaszfásuk a Maldivák legdélibb szigetére, Ganra esett. Ez az Addu atollhoz tartozik, amely a második világháború idején az angolok légi támaszpontja volt. Az angolok azt hitték, hogy minden simán fog menni, mert mit tehet ellen a 90 ezer főnyi fegyvertelen lakosság. Elszámították magukat. A Maldivák lakói átláttak a szitán, nem kértek a SEATO-tagságból és 1957 decemberében megdöntötték Ibrahim AH Didi kormányát. Utóda a hazafias érzelmű Ibrahim Nasir lett. Az új kormány nem volt hajlandó egyezményt kötni az angolokkal a támaszpontokról, erre az Imperialisták régi módszerükhöz folyamodtak. Az áruló Abdullah Afif Dtdi vezetésével 1959-ben „lázadást" szerveztek az Adduszigetcsoporton és kikiáltották az Egyesült Suvadlve-szigetek küiön államot. Az 1960. évi colombői szerződés rendezte Anglia és a Maldivák viszonyát Gan-szigetet és további 110 acre földet Anglia 30 évre „bérbe vette". Ezért 850 ezer fontsterling kölcsönt ígért az ország gazdasági fejlesztésére. Három év telt el azóta. Mi valósult meg az ígéretekből? — Sok hühö semmiért — így jellemezte a helyzetet az egyik felelős beosztású belügyminisztériumi tisztviselő. — Épült egy miniatűr kórház, megígérték a kikötő kimélyítését és kibővítését, de még csak ott tartanak, hogy mintát vettek a talajból... A Maldivák lakói szabadok és függetlenek akarnak lenni. Az angol gyarmatosítóknak ágyúk segítségével és megszervezett zendüléssel sikerül hatalmukba keríteni Gan-szlgetet. A szigetlakó nép, mely harcával hozzájárul korunk szégyenfoltjának eltörléséhez — a gyarmati rendszer felszámolásához, soha nem fog beletörődni országa megcsonkításába. V. KASSZISZ ÜJ SZÖ 4 * 1963. augusztus 31.