Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-03 / 212. szám, szombat

EGRI VIKTOR! Vallomás a költészetről A Hét hasábjain folyó vita és a nemrég Pozsonyeperjesen lezajlott írót találkozás után — úgy gondolom — érdemes a szlovák költészet tavalyi szüretjével behatóbban foglalkozni. Érdemes elsősorban azért, mert elemzésünk során sok közös vonást érinthetünk és sok tanulságot leszűrhetünk a művészi felkészültség, a nyelvi tudás, a közösségi felelősségérzet és a társadalmi tudat tekintetében. Az elmúlt esztendő folyamán tíz eredeti verseskötet jelent meg a Slovenský spisovateľ kiadásában. Egy további kötetet a Közép-Szlovákiai Kiadó adott ki, éspedig Jozef Mokoš Praskanie krvi (

Zuborgó vér] című verseskönyvét. Noha tizenegy kötet tekintélyes szám, nem ad hiánytalan áttekintést a szlovák költészet jelenlegi helyzetéről, mert éppen a legjelentősebbek nevét, mint Horovét, Kostráét, Mih'álikét és Válekét nem találjuk a kötetek címoldalain. Tagadhatatlanul szükség volna az ő újabb termésük átnézésére is — amit egy további cikk pótolhat — hogy pontosabban lemérhessük: merre tart a szlovák költészet, és miféle problémák, időszerű kérdések foglalkoztatták a közelmúltban a szlovák költőket? MINDENEKELŐTT KÉT FIATAL POÉTA debütjéről, az első kötetük megjelenéséről kell számot adni. Köztük jozef Mokoš a fiatalabb nemzedék tagja, és alig harmincoldalas poémáJa, a Zuborgö vér a mi Cselényi Lászlónkra emlékeztető tehetségről ad rokonszenves és ígéretes tanúságot. A szlovák kritika jől fogadta bemutatkozását és a fiatalok élsorába állította Mokošt. Erős és szenvedélyes érzései még forrnak és gomolyognak, de már tudja őket kordába ls fogni és költői energiáit megzabolázni. Az elműlt év őszén érdekes vita folyt le a Kultúrny život szerkesztőségében a szlovák költészet helyzetéről és megválaszolásra várő Időszerű kérdéseiről. Pavol Stevček vitaindító bevezetőjében nyomatékkal hangoztatta akkor, hogy nem a poétika, hanem a poézis a fontos, nem a verselés technikája, hanem a vers filozófiai színvonala, a gondolkodás új technológiája a döntő. A költő Feldekkel szemben, aki új metaforák révén akar eljutni a teljességhez, a kritikus Milan Hamadának adott Igazat, aki a gondolkodást, az új költői állásfoglalást tartotta a legfontosabbnak. jozef Mokoš költészetére már alkalmazható ez a követelmény, de applikálható részben a másik bemutatkozóra, Jozef MihalkoviCra ls. A Válekhez és Stachöhoz korban közelebb álló Mihalkoviő már hűvösebb, intellektuálisabb, mondhatni literátusabb kedély. Költészetének skálája egyelőre nem nagy, de jól megalapozott; érzés- és gondolatvilágát gyermekkorának emlékei, a szülői báz gazdagon táplálja, az Iskola és diákkori szerelme, halott húgának sorsa lassan az ember és a munka megértése felé vezetik — nem egy sokaktól megjárt, kitaposott úton, hanem a maga egyéni meglátásai keskeny, de szélesedéssel biztató ösvényén. Friss, újszerű képekkel teremti meg mondandójának valóban y poétikus atmoszféráját, fellengősség nél~küi tud önmagáról és a mindennapi munka lírai hőséről vallani. Mihalkovič kötete — Eútosf — Részvét a elme — terjedelemben alig a duplája Mokoš kötetének, mindöszsze tizennégy verset tartalmaz Ez a csekély szám elgondolkoztat. Ha a Slovenský spisovatef igen elismerésre méltón helyénvalónak tartotta MIhalkovičot mindössze tizennégy verssel bemutatni — Ízléses, gondos kiállításban, kitűnő paplronl — érthetetlen szemünkben a ml kiadónknak évek óta tapasztalt szükkeblflsége, a teljesen Indokolatlan és- semmiféle hiteles statisztikával meg nem alapo-' zott hivatkozása, hogy az efféle kis kötetek eladhatatlanok, nem találnak vevőre és ami a leglényegesebb: nem reprezentálják kellően a bemutatkozó vagy egy újabb kötette] jelentkezni kívánó költőt. Mokoš és MihalkoviC kis terjedelmű kötetei arra figyelmeztetnek, hogy a Jövőben hasonló gyakorlatot kell folytatnia kiadónknak. Gál Sándor bemutatko zása küszöbön áll, de egy új kiadói praxisnak sürgősen lehetővé kell tennie többi tehetséges fiataljaink, Batta György, Bárczl István, Tóth Elemér, esetleg Glnzery Arpád debutjét is. Nagy mulasztás történt, hogy az idősebbek. Zsélyi Nagy Lajos, Simkó Tibor, Mojzes Ilona, Petrlk József bemutatkozása késik és Tóth Elemér sem jelentkezhetett még önálló kötettel. A szlovák gyakorlat — amely nem követel ötven-hatvan kiadásra érett verset — serkenthetné kiadónkat, amelytől egész irodalmi közvéleményünk elvárja és követeli, hogy mulasztását versíróinkkal szemben hamarosan tegye Jóvá. * A fiatalok bemutatkozó kötetei után fokozott érdeklődéssel nyúlunk ján Smrek Struna — Húrok — című kö tete után és azzal a tisztelettel kezdjük forgatni, amelyet a szlovák költők nesztora tőlünk, magyar olvasók tői megérdemel. Smrek vitathatatlanul európai rangú költő, aki legmélyebb rokonszen vünket különösen Petőfi verseinek nyelvileg páratlanul sikerült, művészi Stköltésével érdemelte ki. Nem egy Petőfi-vers átköltése zseniálisnak mondható, annyira megőrzi az ere detinek formai szépségét, ritmusát és zeneiségét, hogy a szlovák nyelvet nem értő a puszta hangzás alapján ráismer az eredetire. De kitűnően tol mácsolja Ady költészetét is, és józsef Attila fordításai is rangosak, különö sen a forma nagy mesterét dicsérik Az első cöztársaság idején megjelent kötetei, mint a Cválajúce dni — Vagtatň napok, és Božské uzly — Isteni csomók — és a Básnik a žena — A költő és az asszony — a szlovák költészet csúcsát jelentették és több kiadást értek el. Megérdemelt népszerűségét Smrek a felszabadulás után ls megőrizte. Maľovaná abeceda című gyermekeknek szánt kötete és a Machule — Tintafoltok — három-három kiadásban Jelent meg. Smrek poézise legújabb kötetében ls igen vonzó, tele van életörömmel, Játékossággal, érzéssel és érzelmességgel, a szlovák táj végtelen szeretetével és azzal a humánummal, amely közel férkőzik a kisember szívéhez. Ma azonban ennél többet várunk az útmutató költőktől, mindennek előtt a kor racionalizmusának teltebb klhangzását, áramlatainak figyelését. Megkeresni az időszerűben az örököt, az előre mutatót; szókimondó önvizsgálatot adni, de egyéni ízű ars poeticájukban nem megfeledkezni a környező világról, a társadalomról. Nem úgynevezett programverseket, deklaratív állásfoglalást várunk, hanem több erkölcsi bátorságot és türelmetlen lelkiismeretet, amely az érzékelhető valóságokra érzékenyen és szenvedélyességgel felel Ebben a tekintetben Smrek adósunk marad. Elbűvölő mestere a rím nek, a versírás technikájában utolérhetetlen, képtermő fantáziájával, metaforáinak szépségével most is meglep, páratlan mestere a szép szónak, de éppen ez a mesteri tökéletesség vezeti olykor tévútra. Nem találnék kivetni valót a nyelv hangtani lehetőségeivel való játékaiban, ha nem válna ez öncélúvá, ha a költészetnek ez a formai alapja nem menne a tartalom kárára, ha ez a költői bravúr, a cizellált forma, a szavakkal való játék nem nyomná el a mondanivalót, nem gátolná a korszerű gondolatok teltebb klhangzását. Rímelés és ritmus tekintetében például a Písané na súde valóságos remeklés, ditírambíkus hangja is ízes, élvezetes, mégsem válik nagy verssé. Smrek régebbi költészetében is kevés volt a gondolati-bölcseleti elem, a társadalom gondjaihoz fűződő reflekszió, de a hiányt elfedte vérbő érzelemvilága, Eros-hódolata, a bor és szerelem dltirambikus dicsérete. Ma az idős költőnél már erőszakoltan hatnak ezek a régi erények és elvárnánk, hogy elmélyüljön társadalmi tudata. •h Pavol Bunőák kötetét éppen verselnek filozófiai mélysége, tartalmi telítettsége és gondolatainak eredetisége miatt állítjuk a tizenegy kötet élére. A Prostá refi — Egyszerű beszéd — megérdemelte a kritika osztatlan elismerését; valóban a tavalyi termés legmagasabb színtjét jelenti, de a keveset publikáló költő munkásságában is meglepő előrehaladást jelez. Verseiben gondolat és érzés összecseng, logikus és ésszerű minden sora, amellett Bunőák korántsem ír okoskodó észverseket — gondolatait nagyon egyszerűnek tűnő és éppen egyszerűségükben költőien ható metafórákban fejezi ki. A hallgatás évei, amint a kötet félszáz verse bizonyítja, megérlelték, világ- és életértővé tették. A fiatalság régen elszállt felette, emiékelben azonban megőrizte az Ifjúkor friss és ösztönző színeit; az otthon, a szülőföld és az ifjúság lírájának egyik tápláló forrása, amely gazdagon színezi és szépíti férfikora tapasztalatait. Ha visszapillant, azzal a nosztalgiával és bölcs derűvel teszi ezt, amely az igazi, látó költők sajátja. Különösen az Oda na starobu — Öda az öregségről — című versében ötvöződik össze szerencsésen ez a sóvárgás a férfikor érett tudásával. Bunőák verseinek egyik legnagyobb erőssége a tömörség. Tudja, hogy költeni annyit jelent, mint sűríteni, tömöríteni. A sokat meditáló költő a legösszetettebb gondolatait ls tömö ren, emellett nagyon világosan és érthetően önti formába. Van néhány pársoros verse, mint a Príslovia — Közmondások — vagy az Otázky a odpovede — Kérdések és válaszok —. melyek az új szlovák líra gyöngyei.. A gyűjtemény harmadik részében néhány verset találunk, amelyek von íóan tanúsítják Büncák pozitív állás foglalását korunkhoz és rendünk vív mányaihoz Távolról sincs program versekről sző és messze áll tőlük min denfajta sematizmus, amelyet a múlt ban a kiadói politika nem egyszer kényszerített költőinkre. BunCák ezekben a közéletet érintő verseiben a modern ember bonyolult érzésvilágáról, kételyeiről és gyötrelmeiről vall, az emberről, akinek szocialista életfelfogása nem üres szólam, de egy emberségesebb élethez vezető életforma. Költői krédója nem kevés ős ez teszi az Egyszerű beszédet vonzóvá, messzehangzóan emberivé: tágítani a megismerés körét, tökéletesebben és tisztábban élni, vágyódni a tökély után. Sorban utána Štefan Zfiry Romanca o Esmeralde című gyűjteménye követeli figyelmünket. A kötet címadó verse — teljes elnevezése Eszmeralda és a sebesült katona románca volna — az élcet, fűszeres mondásokat, csiklandós helyzeteket kedvelő költőt állítja elénk, akinek vérbő humora, szatlrizáló hajlama érzékeny szociális hittel párosul. Olykor mintha könnyek közt nevetne, grimaszokat vág, de mögöttük ott villan tragikumot sejtő pillantása. Nevet, fintort vág, fricskázik, de vádol is Balladisztikus hangulatában egy proletárlányról, Jolánkáról kanyarít lörténetet, vers'be szedi tragikus sorsát, a d'arci Szent Johannát idézve. SS-emberek űzik, verik, félmeztelenül egy akácon felakasztják, tömegsírba temetik és ma friss tavaszi virágcsokrokkal emlékeznek meg róla a gyermekek. Szobor helyett a költő állit emléket, a költő, aki akkor is, amikor grimaszt vág, tudja és érezteti, bogy a rohanó Idő emberibb és szebb kor felé siet. A Szent asszony és az öt szent kalandos zarándoklása című víg románcában beéri a fintorral, a talmi üres szentsskedés kigűnyolásával. Nem vitás, hogy ezzel az egész gyűjtemény bizonyos nevelő színezetet nyer. A hatás nem Is marad el ott, ahol többet kapunk 'Játékos rímelésnél, ahol a fintor mögüi elevenen kibukkan az Igazságot és igaz ságosságot kereső költő arculata, mint a legerőteljesebben a Povesť o červenom vápne — Monda a vörös mészről — című versében. Záry románcai nem érik el előző köteteinek gondolati gazdagságát és formai szépségét, de ez a kötete ls varázsos, vonzó és igényesen szórakoztató. Vérbő fantáziája buján, Játékos egyszerűséggel nyilatkozik meg; Heinét idéző szatirikus hajlama is emelik a románcok népszerűségét. Záry termékeny költő, románcai mellett hatvanöt kisebb verse is megjelent kötetbe gyűjtve. Osmelenie do dňa — a gyűjtemény címe. Többnyire forgácsok ezek, rímbe szedett apróbb gondolatok, hangulatok, képek és történések, amelyek felvillannak a nagy munkák közepette és noteszbe kerülnek. Akad köztük vers, amely maradandósággal bíztat és ezek adják a kötet létjogosultságát. Legnagyobb értékük, hogy Záry bennük spontán módon, hirtelen és érzékenyen reagál a mai ember erkölcsi kérdéseire és problémákra, amelyeket életünk mindennapja felvet. És további érdem, hogy ez a felelősségérzet, a kor drámaiságának és bonyolultságának felelős megérzése teljes vértezetben találja a költőt: rímben, ritmusban, a metafórák szépségében nincs lemaradás, fél kézzel készült munka. A költő a forgácsokban Is költő, s nem egyszer nagy költő marad Julius Lenko Z tvojho stola — Asztalodról —, Ján Brezina Okrídlený deň — Szárnyas nap — és Ján Rak Plenér című gyűjteményei felett hosz szabb elemzések nélkül napirendre térhetünk. Olyan kötetek, amelyek velejárói a kiemelkedőknek, szükséges mennyiségükkel a minőség létre jöttét segítik. Köztük Lenko a legpo lltikusabb; az a költő, aki gyorsat' reagál az eseményekre, tudatos mű velője a programversnek. Üdvözli a Vostok kettőt, Manolisz Glezoszt, me ditál egy partizán sírja felett, Drezda romjai miatt kesereg. Van természetesen nevekhez, eseményekhez nem fűződő személyes élménye is, ő is szerelmese a hazai tájnak, őt ís elbu völi az ember és munkája, de a for nával és gondolattal való birkózás ban gyakran alul marad. Ján Brezinától sem tagadhatjuk neg rokonszenvünket, a felszabadu lás óta nyolc kötete jelem meg gyois egymásutánban az első hat, öt és Jozef Budský érdemes művész Martin Hollýval együttműködve e napokban forgatja a bratislavai filmstúdióban az „Ivanov" című egész estét betöltő új szlovák filmet, amely Csehov híres orosz drámaírú azonos címfi alkotóiénak filmváltozata lesz. Képünkön: A filmstúdió maszkírozó! munka közben. A KORÁN NYELVE VAGY AZ ÉLÖ ARAB BESZÉD? \ A mai arab irodalom nyelvi problémái ségnek akarnak írni. Az arab elbeszélő irodalom nagyon sokáig tartotta magát a Korán nyelvezetének szabályalhpz. Amikor azonban az újabb kori arab prózában ls polgárjogot nyert a párbeszéd, s ráadásul a mai modern ember ls meg,szólalt — egyszeriben napvilágra került a klasszikus, írott nyelv egymástői elszakadott voltának minden fonáksága. Hogyan ls mondhatná el a mai ember minden gondolatát a Korán szókincsével? Olyasféle képtelenség ez, mintha egy mai magyar regény hősei a Halotti Beszéd nyelvezetén társalognának egymással. Mégis, az arab írók között vannak, akik.lényegében ragaszkodnak a Korán nyelvéhez, s legfeljebb egy-egy közbevetett mondatban alkalmazzák néhol a népi beszéd fordulatait. Hedzsib Mahfuz — akit a legjobb tollú arab regényírónak tartanak —, még ma ls biztosítarit tudja, hogy alakjait klasszikus arab nyelven beszéltesse. Ám ehhez valóságos bűvészmutatványokat kell végeznie a szavakkal. Az egyiptomi Irodalomban azonban van egy másik Irányzat ls, amely minden gátlás nélkül használja a beszélt nyelvet, és rögzítésére igyekszik megfelelő írott formákat kitalálni — olyanokat ls, amelyek a Koránban esetleg egyáltalán nem fordulnak elő. Az újítók többsége sem veti el teljesen a klasszikus Irodalmi nyelvet, alkalmazza ott, ahol nem akadályozza a mondanivaló megértését, nem nehezíti meg az alakok jellemzését. (Az újvidéki Magyar Szó nyomán) Az írott és a beszélt arab nyelv között igen nagy szakadék tátong — és ez sok gondot okoz, a többi között, az arab nyelven író íróknak ís. Az arab nyelvészet ma is a Koránt tekinti az arab nyelv forrásának és legfőbb normájának A müveit rétegek általában a Korán nyelvének megfelelő szabályokat alkalmazzák írás közben, ezeket a szabályokat tanítják a hodzsák és a tanítók is. A mintegy nyolcvanmlliós lélekszámú, az Atlanti-óceántól az Ipdlai óceán partjáig húzódó arab nyelvterület egységének kétségkívül ez az alapja. A nyelv szerkezete, szókincse a VII. század óta azonban nagymértékben, a mindennapi élet szükségleteinek megfelelően, rengeteg új szó, kifejezés, nyelvtani szerkezet született, amelyek ugyan írásban nincsenek rögzítve, de a gondolatközlésnek ma már nélkülözhetetlen eszközei. Sok, ma használatos fogalmat, körülírás segítségével lehet kifejezni. A helyzet bonyolultságát csak fokozza, hogy az egyes egymástól távol eső arab országok beszédnyelve nemcsak a Korán nyelvezetétől, hanem egymás nyelvétől ls erősen eltér. Hiába fordulna akár a legelemibb felvilágosításért ls a klasszikus arab nyelven bárki akár Kairó, akár Bagdad utcáin az egyszerű járókelőkhöz. Az írott és beszélt nyelv közötti szakadék nagy problémákat okoz mindazokban az arab országokban, ahol komoly küzdelmet kezdtek az írástudatlanság ellen. De nehéz helyzet elé állítja azokat az írókat Is, akik mai témákról, s lehetőleg minél nagyobb olvasóközönHEĽ "™3SS! nyolc esztendős Időközökkel az utolsó kettő Az utóbbi tényből bizonyos elfáradásra, költői képzeletvilágának elszíntelenedésére következtethetünk. Tagadhatatlan, hogy újabban kifejtett kritikai munkássága jelesebb és markánsabban emeli ki az elmélyült gondolkodót. ján Rak szerényebb kötete sem hoz valami nagyobb élményt. Tiszta a verselnek hangja, kifejezési eszközei nem szegényesek, megközelítik a mesterit, de hiányzik belőlük az a tűz és szenvedélyesség, ami igazi nagy verssé tenné a szárnyas szót. Vladimír Relsel a Básne o sne — Versek az^álomról — című gyűjteményében már többet ad. Almai a költői gondolkodásnak megjelenési formál. Az egykori szürrealista költő Jól érzi és érti az élet valóságait és álmaiban új értékeket keres. Reisel kifejezési eszközei nem nélkülözik a művészit és a mondandókban az általános emberi igazságokat. Ez a dióhéjban ismertetett utolsó négy kötet arra figyelmeztet, hogy Dénes György és Veres János bírálói kevesebb éllel fogalmazták volna meg véleményüket, ha összehasonlítják kötetjelket szlovák kollégáik gyűjteményeivel. Elengedhetetlen az ilyen öszszehasonlltás, ami nem Jelenti azt, hogy állítsuk alacsonyabbra a mércét és csökkentsük igényünket. Végül külön kell foglalkoznunk Ctibor Stítnický Slnovrat — Napforduló — című kötetével, mert az eddig ismertetett tíz kötettel szemben bővebb terjedelmű gyűjteményről van szó, amely a költő öt kötetéből ad válogatást és hét újabb, önálló kötetben még meg nem jelent versét Is közli. Meglepő, hogy közel két évtized után a Na stojke — örségen — meny nyíre megőrizte ütőerejét, frissességét és pregnáns rövidségében min den költői szépségét. Az ok kézenfek vő, nincs szólam, ami zavarna, a vers pátosza természetes, a helyzetből fakadón igaz és szenvedélyes. A nyolc évvel később írott Zatlchol dom — Csendes a ház — című vers ben ugyanazt a mély költői szívvé rést érzem, bár ez merőben más témakörből fakad — ott a pipacstól vöröslő mező és negyvenkét partizán társa, a hazái őrző nagy és bátoi álom fakasztja a verset, itt meg az otthon csendje a kinti sűrű hóesés • rettenetnek teljes hiánya emlékez tet a munka örök szívverésére. Stítnický az a költő, akit napjaink valamennyi társadalmi problémája megmozgatott és vallomásra, költői manífesztálásra késztetett, akár tiltakozásról volt szó a háború, a reakció mesterkedésel ellen, akár a falu új közösségi életformáját kívánta a költői szó erejével népszerűsíteni. De a szocialista építés mozgalmaiba bekapcsolódó költő kerüli a készen kapott sémákat, a hangzatos szólamokat és törekvéseiben helyesen alkalmazza népe forradalmi tradícióit. A múló évekkel egyre bennsőségesebbé válik pártos költészete, teltebb hangot kap a család, az otthon, a természet, a szerelem érzése és olykor a magányé is, amely minden erős költői kedélyt ugyanúgy beárnyékol, mint a bánat. Anyja halála — bár hosszabb betegsége után felkészült az elkerülhetetlen végre — mélyen megrendíti és tolla alól az újkori szlovák költészet egyik legremekebb verse fakad. Nincs itt helyem a hosszabb idézetekre, Inkáb fordítóinkat szeretném inspirálni, hogy a versátköltés munkájában több legyen a tudatosság. Štítnickýnek már említett költeményein kívül a Môj manifest vagy a Pri víne sedím múlhatatlanul fordításra vár és gondosabb mérlegelés után találnánk egy teljes kötetre való, átültetésre feltétlenül méltó verset. A rövidesen kiadásra kerülő Kostra kötet után szükségünk volna erre a válogatásra ugyanúgy, mint Horov, Mihálik új verselnek átültetésére és egy teljességet adó Záry kötetre. Amit eddig fordításokban adtunk, nem volt kevés, sajnos nem mindig adtuk a számunkra legjelentősebbet, a múlhatatlanul szükségeset, de néha a másodrendűt ls a jelesebb hátrányára. Olyan kérdés ez, amely okos, közös döntést Igényel, és Jól szolgálná az eddig sajnálatos egyoldalú megismerést. Ismertető írásom végére még .egykét mondat kívánkozik. A költészet célja ma már nem a puszta gyönyörködtetés, hanem az eszméltetés tudománya. A szlovák költészet ennek a tudománynak tavaly megjelent köteteiben csak részben és csak hézagosan tett eleget. Az idén már megjelent és közlésre váró kötetek azonban erős javulást Ígérnek: a költészet formailag művészibb megnyilatkozását, tartalmában pedig a társadalmi tudatnak, a közösség problémáinak teltebb kihangzását. ÚJ SZÖ 8 * 1963- augusztus