Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-23 / 232. szám, péntek

H fenn a dombtetőn érezhetően erősebben fú] a szél, mint lent a faluban. Zúgatja a diófák leve­lét, lengeti az udvarokon a szá­G yurcsó Pál háza előtt — amely ä másik kocsin, szerkesztőségi' ko­a falu legszélső háza a domb csin érkezett, íróember, ismert költő. A nők fekete fejkendős, tipikus ga­teteje felé — két autó áll, egy fekete Škoda-Sedan és rammenti falusi asszonyok, meg bar radni kiakasztott ingeket, gatyákat, egy kis szürkéskék Renault. Két fia na szvetteres iparos feleségek. Nép­noi fehérneműt -*és- csecsemőruhács- jött haza rajtuk az ünnepségre, az viselet és aj« krúzš, tájszó és pesti kákát. A dombtetőről messzire ellát- egyik Budapestről, a másik Bratisla- zsargon ebédel együtt a hosszú asz­tal mellett. (Az unokákról már nem ís beszélek.) Még ha egy család ls, de lényegé­ni. Nyugat felé a fák mögül előcsil- vából. Alig fér el a két kocsi a léc­r íF 0 g ® délutánl n aP" kapu előtt, mert a ház mellett és sugarak fényében a Duna. Túlsó mögött ott tornyosul a par t. Mag a partján öreg háztetők és templom- „ h«, r«,,~M nľ'„„^ľ ben mi kovácsolja össze ezt a lát­tornyok közül „fejjel" magaslik az " rf vld és a ««ony de cserép- sz6 a n heterogén társasé­ég felé az esztergomi Bazilika ku- tet e) ü= a ma éP ű l° modern család i got?... ötlik az ember agyába. Na, polája. A Garam valahol a falon túl, házakhoz viszonyítva, játékházikó. erre már n ehszebb válaszolni, a füzesek között rejtőzik, mintha Alacsony ajtó, kis ablakok, keskeny ügy érzem, a dombtető utolsó há­titkolná, hogy ő is itt van, mert eresz — csak az élet nem volt benne zának, a Játékházikónak hatalmas ezen a helyen eltűnik, megszűnik soha játék... Előtte kis kert, benne ereje van. A világ minden tája felé létezni, lomhán beleömlík a Dunába, lugas néhány tőkével két-három indulnak belőle, de egészen elszakad­ľ, a*,f éí ne e gJ tpronymäg 3 8. gyümölcsfa és egresboko'r. Tízszer tíz n l tőle - num lehet. Hiába él az szálfatermetű óriás és idejönne, lá- f é é „dvara A/ eeész há7t Plek embe r Budapesten. Hiába köti őt más bát szétvetve, egyiket a Duna vizében p udvara. A z egész haztelek a olyan szerény, hogy egy traktor ép áztathatná, a másikkal meg a Ga ramban pacskolhatna. S a feje talán egy magasságban lenne a dombtető­vel... életformához a bratislavai magyar . kultúráiét, és mozik, színházak, ké­pen csak megfordulhatna rajta. véháza k világinak otthonosan mozgó A domboldaltól nehéz kicsikarni la pos házhelyet, keményen védi púpos, ahol" sokkal süvítőbben fúj a szél, A falu — Garamkövesd — a domb göcsörtös gerincét, §s a lerohanó víz mint a faluban — nem lehet elfe­alatt nyújtózik és egészen olyan, nyári záporok idején elmos minden lejteni.^ (Könnyű ezt leírnom, szinte elmoshatót. A ház öreg gazdája, Gyurcsó Pál ma v ó sa bb" n yúl ványai "kúsztok "felára-' ünnepli ^az^ arany lakodalmát. Nyolc- vált,"' s ~ äimlt 1< !Í rtain,~~kö rérzés ~ ésge­gadtak bele és vertek gyökeret a mintha valamikor a dombra is fel akart volna kapaszkodni, de elfáradt a terjeszkedésben, és csak a Iegszí­lakója is lehet, a legszélső házat — magától fut J ceruza a kezemben, mert — általánosítva — függetlenül attól, hol állt ez a ház, szimbólummá HmHi .w-- ^wBHMB wSíSswr íitMr áf^MfflM HBf^ 1MHH %;:. / ^ fHMWl K GYURCSÖ PAL ES GYURCSÖ PÁLNÉ: AZ ARANYLAKODALMASOK... domb kemény anyagjában. Ez a belé­vanhárom éves múlt az ünneplő és nerációs vallomás. Valahol mindany­egyben ünnepelt. A felesége, Srajer nyiunknak vai egy ilyen játékházi­Margit meg hetvenhárom. Gyurcsó kója. (S ez ,iem szentimentalizmus, dolgokat csinál. Ősszel csigalassú­DUBA GYULA: ragadás azonban szó szerint értendő, Margit meg hetvenhárom. Gyurcsó kója. (S ez ;iem szentimentalizmus, ° f l t nyolcvanhárom éves különben el sem lehet képzelni ho- pá l hatvanegy éve nős, tizenegy évet. nem a Szabolcska Mihály „csodálatos f aggai lell 0P°S gyan tudtak ľtľ megmaradm évtize- élt le az első feleségével, ebből ahá- faluja", ahol „forgácsot hasít a fából ^bain a domb tetejére és az erdőben deken át, akik itt laktak. Hiszen itt zasságból két gyermek született. Má- a gyalu"... lésd Karinthy), ez valami fatönköket ás ki télire tüzelőnek. Vi­még víz sem volt, az emberek a domb sodi k házassága alatt a két gyerek olyan érzés éí erő, amelyre (és talán zet hoz a meredek gyalogúton az al­gyomráig ásták le a kutakat, még­sem találtak vizet. Aztán nemrégiben sikerült az egyik udvarban úgy har-i mincméter mélységben vizet találni, és azóta innen van vize a dombtető lakóinak. Örökkévalóság, amíg a vö­dör a fenekére ér, hát még amíg felhúzzák ... 1 A falu házal szép, piroscserepes kőházak, itt fenn vályog és sár volt az építőanyag, a tető meg még ma is több helyen zsúpból van. Időtlen idők óta LÉ t különálló, egymással ellen­tétes világ volt a falu és a dombtető. A falu világában a tehén volt a leg­óhajtottabb háziállat, a dombon meg legfeljebb ha kecske akadt. Aki egy ra rodot t. A két örege m, kis pénzt kuporgatott össze, az igye- ber nyolc gyereket nev eit fel ötven kezett lekerülni a faluba. Idefenn a év alatt ebben a játékházikóban, ezen szegénység lakott, pincehelységeket a pirinyó udvaron, ahol az élet az ARANYLAKODALOM csak erre) igaz emberi életet lehet építeni. Ez az ember közösségi érzé­sének a legnemesebbike és legmeg­nyugtatóbbika; bárhol jársz, bármi só szomszéd kútjáról. Télen a hóval, hideggel küzködik, tavasszal meg a széllel és a sárral. Nem kellene neki küzködnie. De hát akkor miért...? - lyukakat vájt az agyagba - gur- ötven év egyetlen órájában sem volt , B ér> hazamehets z. Mt ör eg embe r Miért?! gyaloknak hívták ezeket a lakóhe­lyeket —, szinte belóette magát a domb oldalába, és úgy élte életét. játék és fellélegzés. Illetve hát majd két évtizede azért egészen más, mint azelőtt... És ép­Később, ha tehették, agyagból és P™ ennek a^két^ évtizednek ^szeret­sárből egy vityillót építettek a lyuk " ~ " * elé, szinte ráragasztották a pártol­nám most megérezni a lényegét. vár és megért... 1 Örök emberi értékek után kutatunk az életben, íme, itt vagyunk a prob­léma lényegénél, ahol ez a szó, em­„ két utolsó évtizede, és mit jelente­dalra, mint a fecskek fészkükét az nek az ei ötte leélt Svek ? Érzelmeik­ereszre. így volt... Ma a gurgyalok ben, tudatukban és életszemléletük­beomlottak, sok apró sárház össze­dőlt, lakói szétszéledtek a köztár­saságban, vagy leköltöztek a faluba. Néhol az öreg házak helyére kőhá- varon és ebédelünk. Az ebéd három­zakat építettek és televíziós anten-i fogásos, csirkepaprikás galuskával, nát tűztek a tetejére. A fiatalok szin- pörkölt újkrumplival és bécsiszelet Mit jelent két öreg embernek élete ber, még makulátlanul tiszta, mentes ben hol a változás, hol a határ e két korszak között? ... Hosszú asztal körül ülünk az ud­E — Tizenkilencben vettük a házat, huszonkilencben meg leégett — me­sélte Gyurcsó bácsi. Akkor még zsúp­födelű volt. A szomszédasszony ká­csát sütött nyitott tűzhelyen az ud­varon és lángot vetett tepsijében a zsír. A láng beleharapott a zsúptető­be és ízlett neki, hát felfalta. Oltani sem lehetett, mert nem Volt víz, de bédelünk. Gyurcsó Pál tyúkfejet a ,^ to r° k® t meg n? entett é*:„J n " em kér »* pcinnvnkt/St nLrt Lt *° ltam itt h° n. ak k° r kőbányában minden gyengeségtől és salaktól, és valóban Embert jelent... i te kivétel nélkül itthagyták a domb- az asztalon. Evés közben sört iszunk, tetőt, leköltöztek a laposra, egész új házsort építettek már a Garam utána borral koccintunk. A beavatat­lan valószínűleg meghökkenne, és ™ n c uu , -w , * , „ , így morogna: mi hozta össze ezt a mellett. Szebb kőházakat építettek, ^ k üi önféle típusú embert ekköré imint a régi falu házai. A dombon az a Sztal köré? nagyobbára az öregek tartanak ki és azok, akiknek Igazán nincs hová menniük. Nem jelent (meg mind a nyolc „gye­rek" az ünnepségen (a gyerek szót azért tettem idézőjelbe, mert néme­Amikor a falu közepén, az autóbusz lyik gyereknek már unokái is van-: megállónál megkérdeztem, hogy hol nak), de a jelenlevők ls csupa egyé­lakik Gyurcsó Pál, azt mondták az ni színt képviselnek. Miska, aki csa­eimberek; fenn a dombtetőn, a vidék ládjával a Renaulton jött Budapest-: legmagasabb pontja felé indulva övé ről, városi modorú ós öltözékű em­a legutolsó ház... I ber. A felesége úgyszintén. Pista, aki kér az asszonyoktól, mert azt nagyon szereti. Még le sem ír­tam, milyen öregember is ő. Alacsony termetű, de kissé görnyedt, és a válla hajlott, ezért még kisebb­nek tűnik. Szép ősz bajúsza huszáro­sán kunkorodik, orcája pirospozsgás. Rövid, ritkás haját erős dér lepte, arca ráncai között is az ősz tanyáz, de a beszédmódja, a kedve fiatalos, tavaszi. (Megint egy .közhelyszerű megállapítás, pedig tökéletesen fedi a valóságot!) Rokonszenves öregem­ber. Nem akar leköltözni a dombról. — Itt maradok én már — mondja mosolyogva —, amíg meg nem halok. Kiegyensúlyozott öregemberek tulaj­donsága, hogy mosolyogva tudnak be­szélni a halálukról. Különféle érthetetlen és csodálatos dolgoztam. Jövök este haza, hát a házon nincs tető, és füst, meg ko­romszag mindenütt. De , egészen le sem éghetett volna, mert ilyen vas­tag (fél méter körül) sárréteg a padlása, ni...! —• mutatja. — Akkor aztán cserepes tetőt csináltattunk rá. Erős ház ez, jól megépítették a ré­giek. Az 5 szemében ez a házikó erős ház, jó ház és az is marad. Ne gon­doljuk, hogy az embernek alapvető tulajdonsága a megbántottság ápolá­sa és a szomorú emlékezés. Ennek a két öreg embernek igazán van mire emlékeznie, bajra, nyomorúságra, és mégis komolyan, de mosolyogva (még egy paradoxon) mesélnek a régi életükről, mint olyan dologról, ami könyörtelen volt és ólomnehéz, de elmúlt. Elfeledni nem lehet, de az emlékezés nem keseríti meg az ember mai örömét. Különösen ha a gyerekeire néz! Erre koccintunk Gyurcsó bácsival és az öregember fenékig üríti po­harát. A felesége csak nézi és a fe­jét csóválja, de egy szót sem szól, hogy minek issza már a negyedik pohár bort, pedig valamikor bizonyá­ra a szemére vetette volna ... 1 AZ ÉSZT SZSZK FŐVÁROSÁBAN — TALLINIBAN — NEMRÉG RENDEZTÉK MEG A NÉPI TÁNCEGYÜTTESEK SZEMLÉJÉT, AMELYEN A LETT ÉS A LITVÁN SZSZK-BÖL ÉRKEZETT VENDÉGEK IS RÉSZT VETTEK. KÉPÜN­KÖN: ÉSZT, LETT ÉS LITVÁN TÁNCOSOK CSOPORTJA. (TASZSZ — CTK — felv.) f együnk le a dombról a község­házára, mert ott lesz a hivata­los ünnepség. A helyi nemzeti bizottság rendezi. Gyurcsó Pál és Srajer Margit fiaiból, lányaiból, menyeiből és unokáiból egész kis ünnepi menet alakul. Kettesével me­gyünk, elől négy kisunoka. A kezük­ben nagy virágcsokrok. Utánuk Mar­git nénit vezeti a két városi menye, Pista és Miska felesége. Szílonruhás, tűsarkú cipős, modern fiatalasszo­nyok között — a karjukkal szinte hozzánőnek — apró, meg-megbotló feketeruhás, falusi öregasszony. Az öregasszonynak ötven éven át nem fogták még ilyen óvóan és féltőén a kezét. Nem is volt rá szüksége. Erős volt életében, egy nagy család ezer gondja és baja acélosította a vállát és derekát, s hajlott korára kissé meggörnyesztette, de nem tör­te meg. Eddig ő vezetett, az ő karja volt oltalmazó, erős kéz... Most őt vezetik. A világ megváltozott, de a dombról a faluba vezető, meredek út megmaradt olyannak, amilyen volt; hirtelen lejtőkön, vízmosások és göröngyök hátán kanyarog lefelé, a községháza felé. Aztán meg a fia­tal menyasszonyt is vezetik az eskü­vjjére, hogyne vezetnék hát a het­vennégy éves, szeretett anyát, nagy­anyát és dédanyát aranylakodalmán egy falu tisztelete és megbecsülése elé... Az emberek kiállnak a házak elé és lent a kereszteződésnél, ahol a dombtetőről lekanyargó út találkozik a falu köves útjával, is áll egy nagy csoport férfi, ember, asszony és gye­rek. Mosolyogva nézik a két öregem­bert. Lépten-nyomon érzem, hogy nem akármilyen ünneplés ez, nem valami nagylelkű gesztus a helyi nemzeti bizottság részéről, de meg­érdemelt elismerés két ember együtt­élésének, amely a maga egyszerűsé­gében és küzdelmességében, a maga emberi tisztaságában tiszteletteljes főhajtásra készteti az embereket. S-úgy látom, lelke mélyén érzi ezt Gyurcsó Pál és a felesége is... Hogyne éreznék. Az ember felé irányuló szeretet sugarai még az Ilyen augusztusi napsütésben is me­legítik a lelket. A községházán kedves fiatalasz­szony, Fazekasné az ünnepség főszer­vezője. Különben a HNB dolgozója, és most izgul, hogy minden szép le­gyen és jól sikerüljön. K evés ünnepségen vettem részt, amely annyira megfogott vol­na, mint a Gyurcsó Pali bácsi aranylakodalma. Kerestem is az okát, hogy miért? Talán Matus Mihály HNB elnök, — a széles sza­lagon nyakában függő esketési jel­vénnyel, — szavai okozták volna, és ami ezzel összefügg, hogy ez a két öregember álmában sem gondolta, hogy egyszer majd az ő anyagiakban szegény, de emberségben gazdag éle­tüket példaképül állítják az emberek elé? Vagy a pionírok a virágcsokrok­kal, akik Gyurcsó István, a fiúk ver­seit szavalták a két öregnek? Anyám mosolyog, Gyurcsó István verse... Igen ez megkapó és döbbenetes volt, a hajdani nyomorról szóló versek egyszerre plasztikusakká váltak, élet­tel teltek meg, és szinte fájtak. Olyan megilletődött hangulatot vará­zsoltak a kis teremre, mint amikor az ember egyperces felállással és főhajtással tiszteleg egy halott em­léke előtt. Vagy talán az fogott meg, hogy Stugel László HNB titkár ezt mondta a dereshajú öregembernek: Emlékszik Pali bácsi, amikor még követ hordtam magának az útra a kalapács alá...? És a falu hangszó­rói, azokat sem lehet figyelmen kl* vül hagyni. Ilyen kommentárokkal közvetítették egy fél óráig zenés mű­sorukat: A HNB dolgozói köszöntik aranylakodalma alkalmából... a he­lyi nőbizottság üdvözli és boldog öregséget kíván ... Mindez egyetlen nagy komplexummá állt ösze, közös nagy lelki megmozdulást eredménye­zett, amelynek a középpontjában ott ült a két fehérhajú öregember. A sze­mük hol könnybelábadt, hol derűsen ragyogott, arcukon egyik pillanatban mosoly szaporította a ráncokat, a másikban meg könnyek peregtek. Igen, végeredményben őket látva, ő általuk érvényes az a meghatottság, amely a torkomat fojtogatja. Az öregember néhány szót mondott csak az ünnepi beszédekre, azt is mosolyogva: — Azt kívánom mindenkinek, hogy erőben és egészségben érje meg az aranylakodalmát...! — s a felesége vele nevetett. Hemingway öreg halásza jutott az eszembe, aki elaludva a fárasztó és hosszú út után, oroszlánokról álmo­dik... Oj SZÖ 6 * 1963. augusztus 23.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom