Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-23 / 232. szám, péntek

Már csak néhány hét és megkezdődik a brnói nemzetközi vásár Az idén 50 ország állít ki Brnóban • A fő cél: A világkereskedelem fejlesztése • A textil- és bőripari gépek gyártásában nagyhatalom vagyunk • Mezőgazdasági gépeink már a KGST szellemében Találkoztam már külföldi gépipari szakemberrel, aki így nyilatkozott a vásárról: „Brno? Nem túlzok, ha ezt a várost a gépipar Mekkájának neve­sem. Aki lépést akar tartan! a fejlődéssel, aki tudni, saját szemével látni akarja, milyen gépipari újdonságok születtek egy-egy esztendő alatt a vi­lágon, mint jó mohamedán a szent városba, hasonlóképpen a szakember is évente látogasson el Brnóba — a kiállításra. Talán jó földrajzi fekvése, a kiállítás színvonala, de úgy hiszem, a vá­ros és környékének a bája is okozza, hogy évről évre nagyobb világvissz­hangja van a brnői nemzetközi vásárnak. Beszéljenek erről a számok, me­lyek a külföldi látogatók számát fejezik ki: 1959-ben 47 országból 13 ezer látogatója volt még „csak" a vásár napjaiban Brnônak. 1961-ben ez a szám éppen megkétszereződött — 26 ezerra emelkedett. És az idén? A külföldi ipari cégek, szakemberek, turistacsoportok érdeklődése után ítélve, ebben az évben ax 1959-es látogatottságnak alighanem elérjük a há­romszorosát. Egész Brno a vásárra készül Azt gondolná a laikus, hogy egy ilyen vásárnak a megszervezése leg­feljebb néhány tucat rendezőnek, gép­ipari szakembernek okoz csak gondot. Ha azonban végigmegyünk a városon, látjuk, hogy a siker érdekében szin­te kivétel nélkül mindenki tesz vala­mit. A szállodákat csinosítják, kor­szerűsítik, hiszen a több tízezer kül­földi és a néhány százezer hazai láto­gató elhelyezése sok gondot okoz a vendéglátóknak. A kávéházak, a szórakozóhelyek és az éttermek dol­gozói szintén ki akarnak tenni magu­kért, hogy minden látogató szép em­lékekkel térhessen haza. Aki teheti tájékoztat bennünket a központi szál­lodaigazgatóság egyik vezető dolgo­zója —, lakása méretei, lehetőségei szerint otthonába fogad egy-két vá­sárlátogatót. Ily módon az idén 18— 20 ezer vendéget kell elhelyezni, mert a nagy látogatottság miatt a szállodákban nincs elég hely. Ojdonságaink • Hiábavaló próbálkozás lenne, ha valaki mindent fel akarna sorolni, amit csak hazánk ipara a vásáron kiállít. Beszéljünk hát csak a legje­lentősebb újdonságokról, de itt ís a teljesség igénye nélkül. Mint minden évben, ezúttal ls meg­lepetésként hatnak majd a csehszlo­vák gyártmányú textil- és bőripari gépek. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy e téren a világ legjobbjaival — a ja­pánokkal és az olaszokkal is felve­hetjük a versenyt és ahogy külkeres­kedelmi mérlegünk mutaija, sikerrel meg is álljuk mindig helyünket az erős nemzetközi mezőnyben, összesen 90 országba szállítunk már ezekből a gépekből és a világ textil- és bőr­ipari gépkivitelének 8 százalékát a mi iparunk adja. Hogy ez így van, abban nem kis része van a brnói nemzetközi vásárnak is, hiszen itt évente mindig néhány tucat megren­delést kapunk. Üj típusú, a textilipart szinte forra­dalmasító orsó nélküli szövőgépeket állítunk ki újdonságként az idén. Kö­zelebbi műszaki adatokat még nem közlünk, ezt meglepetésként hagyjuk meg a vásár megnyitására. A 60 éves Svit is remekel Cipőipari gépeink többségét a gott­waldovi Svit-gyár készíti. A megala­pításának 60. évfordulóját ünneplő gyár ís többnyire újdonságokkal „ruk­kol" majd ki a vásáron. A legkorsze­rűbb technológia — a ragasztásos ci­pőkészítés — úgy látszik — minden fronton győzelmet aratott, mert mind­két kiállítandó új gépsor ezzel az el­járással működik. Az egyik — a talp­ragasztó — műszakonként 2000 pár cipő gyártására alkalmas. A másik — a sarokragasztó automata — nyolc óra alatt 1200 pár cipő sarokrészét tudja szinte kéz érintése nélkül el­készíteni. A gyár eladási osztályának dolgozói azt mondják, hogy különö­sen a fejlődő országok üzletemberei érdeklődnek nagyon -a gépek Iránt, mert itt nagyon sokat kell még min­denütt tenni a lábbeliipar fellendítése érdekében. De Dél-Amerikából is ér­keztek már megrendelések, érdeklő­dő levelek. Hát még ha majd a s egész világ szakemberei meglátják az automatákat működés közben! Nehéziparunk is seregszemlét tart Nehézgépiparunk fellegvára — a Plzeüi Lenin Művek — hasonlóképpen az elmúlt esztendőkhöz — megint a gyártmányok legjavát állítja majd ki. A repülő nyíl védjeggyel díszített gyártmányok között különösen a 200 megawattos gőzturbina tűnik majd kl. De az ércdúsító berendezés­től egészen a cigarettakészítő-gépig minden más gépet is kiállítanak majd a plzeiiiek. Nem hiányzik majd a legújabb típusú villanymozdony min­tapéldánya sem. Ennek a géptípusnak a sorozatgyártását is nemsokára meg­kezdik, mert a próbaüzemeltetések azt mutatják, hogy a mozdonynak ki­tűnő tulajdonságai vannak. Maximális sebessége — hogy csak a legszembe­tűnőbb mutatószámát említsük — 160 kilométer óránként. Egészségügyi iparunk újdonságai A Stará Turá-i és a többi hasonló jellegű gyár a tavalyi kiállításon kü­lönös sikert aratott, mert ott volt Brnóban a műszív és a legnehezebb Mélyebb ismeret, nagyobb áttekintés Kétségtelen, hogy az utóbbi idő­ben egyre többet hallat magáról if­júságunk. És ez nem véletlen. Ifjú­sági szövetségünk hagyományaihoz méltóan igyekszik minél aktívabb munkára, tevékenységre serkenteni tagjait. Az ifjúság nevelése nem könnyű feladat, a lehető legnagyobb fele­lősséggel jár. A párt XII. kongresz­szusán elfogadott alapszabályzat ép­pen úgy, mint a CSISZ IV. kong­resszusán jóváhagyott alapszabályzat külön hangsúlyozza a párt és az if­júsági szervezet viszonyát. Az a tény, hogy a CSISZ közvetlenül a párt irá­nyításával tevékenykedik, egyre na­gyobb és körültekintőbb munkát kö­vetel nemcsak az Ifjúsági szerveze­tek vezetőitől, hanem valamennyi pártszervezettől is. Az elmúlt időszak káros politikai, ideológiai és gazda­sági megnyilvánulásai érintették az ifjúsági szövetség tevékenységét, a nevelésben kifejtett munkáját is. Nem egy esetben a kampányszerűség — mely nélkülöz minden tervszerű és átgondolt munkát —, a türelmet­lenség és a felületesség Jellemezte számos olyan funkcionárius mun kár ját, akinek közvetlenül vagy közvet­ve szerepe volt a CSISZ irányításá­ban. Nem egy példát említhetnénk ar­ra, hogy falusi vagy üzemi pártszer­vezeteink jóformán csak ünnepi fel­vonulások megszervezésekor gondol­tak a CSISZ-re. A kék Ing hagyomá­nyaiból sokan csak erre emlékez­tek. Nem vették figyelembe, hogy a szervezeten kívül álló fiatalok mily figyelemmel kísérik a CSISZ alapszer­vezeteinek életét, figyelmen kívül hagyták, hogy elsősorban is Ifjúsági szövetségünk alapszervezeteinek az üzemben, szövetkezetben, a HNB-ben és másutt megszerzett tekintélyétől és sokrétű tevékenységétől függ a szervezeten kívül álló fiatalok néze­tének formálása. Számtalan eset bizonyítja, hogy a CSISZ alapszervezetei még napjaink­ban is kampányszerűen foglalkoznak a munkára való neveléssel, nem is beszélve a politikai, erkölcsi nevelés problémáiról. Erre vall az ifjúsági gyűlések programjának kettőssége: külön foglalkoznak a termelési kér­Értékelték a versenyt ÉRTÉKELTÉK a kombájnosok ver­senyét a košicei járásban, A verseny­ben összesen 159 kombájnos vett részt — egyenkint átlagosan 114 hek­táron aratták le a terményt. Hét kombájnos többet aratott kétszáz hektárnál, a százhektárt pedig het­venkilencen lépték túl. A versenyből Bene istván és Varga András a jjeré­nyi szövetkezet, illetve a nagyidat ál­lami gazdaság kombájnosai kerültek ki győztesen, külön külön közel há­romszáz hektárt arattak. Iván Sándor désekkel, külön n kulturális probfg* mákkal. A kettő nem alkot egységes egészet. Hasonló jelenségekkel talál­kozhatunk ifjúsági szervezeteink éle* tének más területein is. Ilyen péi« dául a korhatár kérdése. A kimu­tatás szerint Szlovákia három kerü­letében a 20 éven felüli fiatalok szá­ma és ezen belül a munkás- és pa­rasztfiatalok száma a kellettnél jó­val alacsonyabb Ifjúsági szerveze­teinkben. Ez sem véletlen. A tanonc­és diákkorban levő ifjúság szer­zése helyzeténél fogva — oktatók, pedagógusok irányításával — sokré­tűsége ellenére is egyszerűbb, mint azoké, akiket sem az iskola, sem pe­dig a tanoncotthon nem köt. Az új munkaviszonyba kerülő fiatal szak­munkás, a mezőgazdaságot választó szakképzett és más parasztfiatal ön­álló dolgozóként nehezebben illesz­kedik be a szervezeti éleibe. Éppen ezért elsősorban is az ő további ne­velésükre kell helyezni a fő súlyt üzemeinkben, szövetkezeteinkben egy­aránt. Sajnos, e téren még mindig hiányok mutatkoznak, nem is beszél­ve arról, hogy a katonai szolgálat után aránylag kevés munkás- és pa­rasztfiatal marad aktív tagja a szö­vetségnek. Az elmúlt hónapokban üzemi és falusi pártszervezeteink sokat tettek Ifjúságunk szervezése és nevelése érdekében. Példa erre a nagykaposi helyi pártszervezet munkája is. A te­rületi átszervezés után a CSISZ já­rási bizottságának elköltöztével bi­zony érezhetővé vált a helyi CSISZ szervezetbeli munkájának visszaesé­se. Am a helyi pártbizottság és a HNB a helyzet orvoslásához látott. Azoknak az aktivistáknak és az isko­lai szervezeteknek tagjai segítségével, akik jól ismerik a nagykaposi üze­mek, vállalatok és a szövetkezeti fiatalok életét, áttekintést nyertek az ifjúság szervezeti életéről, problé­máiról, nehézségeiről. Az így nyert tapasztalatok alapján összehívták a CSISZ rendkívüli helyi konferenciá­ját. A CSISZ járási bizottságának jó­váhagyásával így jött létre a CSISZ nagykaposi helyi vezetősége. Kezdet­ben ez a forma vált a legalkalma­sabbá arra, hogy egységes irányítás alá vonják mind a 15 alapszervezetet. A rendszeres munka érdekében a pártbizottság megbízottja, aki egyéb­ként tagja a CSISZ helyi vezetősé­gének is, havonta beszámolót tart a két vezetőség együttes ülésén. Az első akció a sikeres ifjúmunkás- és diáktalálkozó után — mely alapot adott a nagykaposi fiatalok további, munkájához — már kész terveik vannak a jövőre nézve. Itt nem a formális együttes gyűlésekről van szó. Az ifjúság problémáit, nehézsé­geit, a CSISZ-szervezetek sokrétű te­vékenységének feltételeit igyekeznek megismerni, és főképp az ifjúság idő­sebb rétegeinek bevonására töreked­nek. Jól tudják, hogy ezek nélkül, idejétmúlt munkamódszerekkel aligha érhetnek el eredményt. S. A. Mire irányul a Vatikán új politikája A VATIKÁN, mint a római katolikus egyház politikai, ideológiai és szer­vezeti központja az elmúlt évben olyan észrevehető fordulatot tett po­litikájában, amilyent a katolikus egy­ház kétezer éves története nem is­mer. Ugyanis a Vatikán a szocialista országokhoz való viszonyában olyan álláspontot foglalt el — az elhunyt XXIII. János pápa és a mostani VI. Pál pápa jelentős közreműködésé­vel —, amely teljes ellenlétben van annak előtti ismert álláspontjával. Ez érthetően nagy visszhangot váltott ki az egész világon, hívők és nem hívők között egyaránt. — Az most a fel­adatunk, hogy e jelentős változás akait elemezzük, jelentőségét méltas­suk és előre látható jövőbeli alaku­lására rámutassunk. A második világháború eredménye­ként teljesen megvátozott a nemzet­közi helyzet. A föld egyharmadán, ellentétben a föld többi részén ural­kodó tőkés rendszerrel, kialakult a szocialista világrendszer. Ez a válto­zás erősen kihatott az egész világ munkásmozgalmára, az elnyomott gyarmati nemzetekre, és természete­sen, erősen hatott a világszerte elter­jedt és befolyásos katolikus egyház­ra is, mely tevékenységében szorosan összekapcsolódott a tőkés társadalmi rendszerrel. A tömegek e változások hatására a tőkés országokban és gyarmatokon is egyre hevesebb harcot indítottak a jobb, emberibb életfeltételekért. Az egyház azonban a lelki vigaszon kí­vül egyebet nem nyújtott a jobb élet­re áhítozó tömegeknek. Ezért a tö­megek, a hívőtömegek is, a jobb élet­re való óhajuk teljesedését más úton, mástól várták. Jellemző, hogy Olasz­országban, a legkatolikusabb ország ban, ahol a pápa és sok ezer pap, szerzetes, apáca tevékenyekedik, a választóknak több mint 40 százaléka a szocialista pártokra adta szavaza­tát. A katolikus egyház befolyása a szocialista országokban nagy mérték­ben csökkent. Az úgynevezett mlsz­szlós országokban (ezek főképp a volt gyarmatok) szintén megrendült a katolikus egyház helyzete, mivel a múltban gyakran teljesen nyíltan tá­mogatta a gyarmatosítókat. Magában a tőkés országokban is csökkent a katolikus egyház befolyása. Ez fő­képp abban mutatkozik, hogy egyre hanyatlik a hitélet. A különféle ka­tolikus szerzők állítása szerint a tő­kés országokban ls állandóan csök­ken a templomok látogatása. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT a katolikus egyház bizonyos értelemben válságba került, és felmerült a kér­dés, mitévő legyen befolyása csökke­nésének ellensúlyozására. XII. Pius pápa (1958-ig) az ebből a helyzetből a kivezető utat abban látta, hogy ke­reszteshadjáratot hirdetett a kommu­nizmus minden megnyilvánulása el­len. Exkommunikált, kiközösített min­denkit, aki bármi módon támogatta a kommunizmust, például a kommunis­ta pártra szavazott. Csakhogy ez nem használt. Az olaszországi választáso­kon a szocialista pártok győztesek ként kerültek ki. A kommunista párt Olaszország második legnagyobb párt­ja lett. Ezeknek a tapasztalatoknak alapján operációk elvégzésére szolgáló többi berendezés is. De nemcsak közönség­sikere volt a műszereknek, hanem a külföldi szakemberek és az üzletem­berek is érdeklődtek gyártmányaink iránt, mert szinte napirenden sok­milliós megrendeléseket kötöttek. Ügy hisszük, hogy az idén se lesz ez másképp, mert a KOVO vállalat képviselője szerint ez évben megint egész sereg újdonsággal lepik majd meg orvosi műszergyáraink a látoga­tókat. Miniatűr röntgengép, korsze­rűsített műszív, fájdalommentesen működő fogorvosi fúrógép és tucat­nyi más újdonság lesz az idei vásá­ron, i Az egész világ ott lesz a vásáron Az idén ötven ország küldte már el jelentkezését a vásárra. Az elsők kö­zött említsük meg talán a szocialista országok nagy családját és szerveze­tüket — a KGST-t A gazdasági szer­vezet legkézzelfoghatóbb eredményei már az idei vásáron ls megmutatkoz­nak. Ez különösen a mezőgazdasági gépek gyártása terén lesz érzékelhe­tő, mert valószínűleg közös expozí­ció mutatja majd az e téren elért eredményeket. A brnói vásár tehát ez évben már a szocialista tábor or­szágainak az összefogását is ábrázol­ja. Egyes szakmákban majd a legfejlet­tebb kapitalista országokkal mérjük össze az erőnket. A „B"-pavilonban ott lesznek szinte egymás tőszomszéd­ságában a csehszlovák, a szovjet, az angol, a svéd, a nyugatnémet, a Ja­pán és az amerikai szerszámgépek, hogy az élvonalbeli szakemberek ér­tékelni tudják az elmúlt évben elért fejlődést. A gépkocsirajongők népes hada Is rengeteg néznivalót talál majd a vá­sáron, mert szinte autóparádéra em­lékeztető sokaságban, változatosság­ban ott lesz majd egymás mellett a Skoda, a Renault, a Csajka, a Moszk­vics, a Fiat, a Mercedes és ki tudná megmondani, milyen más gépkocsi­márka. Tudósok találkozója , Tavaly is rendkívül nagy jelentősé­ge volt a világ legjelentősebb műsza­ki szakemberei találkozásának. Ki­cserélték tapasztalataikat. Az ultra­hang felhasználásáról, a korrózió el­leni harcról és még sok más egyébb­röl tanácskoztak a tudósok. Ez évben a tavalyinál még nagyobb arányú tudományos értekezletek lesz­nek Brnóban, hogy ezzel ls hozzájá rulhassunk a nagyvásár jelentőségé­nek növeléséhez, hogy ezzel is azt szolgáljuk, ami voltaképpen a brnói nemzetközi vásár küldetése: hozzuk egymáshoz közelebb a világ jóindula­tú embereit. Tóth Mihály a katolikus egyházfők között ellenzék támadt XII. Pius (családi nevén Pa­celli) politikájával szemben. Az el­lenzék közt legismertebb volt az úgy­nevezett „Pacelli-ellenes négyszög". Tagjai: Lercaro bolognai érsek, Uiba­ni veronai érsek, Roncaili velencei patriárka (1958-óta XXIII. János né­ven pápa) és Montini milánói érsek (1963-tól VI. Pál néven pápa). Szá­mukra nyilvánvaló lett, hogy a kato­likus egyház hanyatló befolyása el­len semmit sem lehet tenni a Vatikán addigi politikai irányvonalával és módszereivel. Azonban a Vatikán politikájában és módszereiben csak akkor következhe­tett be fordulat, amikor Roncaili pát­riárkát 1958-ban pápává választották, aki a XXIII. János nevet vette fel. Az új pápa tapasztalt diplomata volt, mint pápai nuncius (követ) sok or­szágot bejárt, jól ismerte a társadal­mi viszonyokat, a tömegek helyzetét. Ennek alapján mindjárt pápává vá­lasztása után arra törekedett, hogy a vatikáni politikát és főképp módsze­reit megváltoztassa. Tudta azonban, hogy ezt egymagában nem képes megvalósítani, mert a katolikus egy­házon belül sok olyan visszahúzó erő van, melyek XII. Pius „hidegháborús" politikájához és módszereihez mere­ven ragaszkodnak. Ezért XXIII. János pápa összehívta az egyetemes zsinatot, hogy segítsé­gével megvalósíthassa a szükségesnek mutatkozó egyházi reformokat. Már a zsinat ideológiai előkészítésére szá­mos dokumentumot és pápai pásztor­levelet kiadott. A vatikáni politiká­ban enyhítette a régi módszereket, MHHHMHMiHHiHBHHI^Kfil nevezetesen a kommunizmus ellenie­ket, és általában „rugalmasabb" mód­szereket vezetett be. Ez megmutatko­zott például abban, hogy a Vatikán nem azonosította magát a legreakció­sabb nemzetközi erőkkel, bizonyos tá­volságban tartotta magát tőlük, és kifejezést adott annak, a szocializmus táborában állandóan hangoztatott elvnek, hogy a vitás kérdéseket bé­kés úton kell megoldani. A ZSINAT 1962 októberétől decem­berig tartott, a világ minden tájéká­ról összejött kétezerötszáz főpap je­lenlétében. Feladatuk volt a zsinat napirendjére kitűzött hetven téma megtárgyalása. Azonban csak öt té­mát tárgyaltak meg, ami a zsinati tárgyalások lassú üteméről tanúsko­dik. Ennek oka, hogy minden javas­lat körül éles harc folyt a két irány­zat között. Az egyik a régi, úgyneve­zett pacellista Irányzat, híveit kon­zervatívistáknak, tradicionistáknak is nevezték, a másik irányzat pedig XXIII. János Irányvonalát képviselte, reformisták, progresszivisták néven emlegették. A zsinat ugyan nem fejez­te be munkáját, de rövid ülésezése alatt is már pozitívan nyilatkozott a béke kérdéséről, az atomfegyverek betiltásáról, a leszerelésről stb. A zsi­nat rövid ülésszaka alatt megmutat­kozott, hogy nagy többségben vannak azok, akik a katolikus egyház bizo­nyos reformját és politikájának bizo­nyos megváltoztatását látják szüksé­gesnek az egyház súlyos helyzete miatt és az egyház befolyása megtar­tásának érdekében. A zsinatot azon­ban el kellett halasztani főképp az ott megmutatkozó ellentétek miatt. XXIII. János pápa a zsinat elhalasz­tása után is azon volt, hogy a zsinat Jóváhagyja a szükséges változásokat a Vatikán és az egész katolikus egy ház tevékenységében. Ezt szolgálja a iWHlilMIIll'MHI W'l11'< 1 1111 WfflW'lh „Pacem in terris" (Béke a Földön) című utolsó és egyúttal legjelentő­sebb enciklikája is. Az encikltka a katolikus egyház szempontjából fog­lalkozik az emberek közötti kapcsola­tokkal, az egyén és az állam közötti viszonnyal, a nemzetközi kapcsolatok­kal, a háború és a béke kérdésével stb. Különösen figyelemre méltóak az­enciklikának azok a részei, amelyek­ben állást foglal a fegyverkezés meg­szüntetése, a meglevő fegyverek mennyiségének korlátozása, az atom­fegyverek használatának betiltása és az ellenőrzéssel biztosított teljes le­szerelés mellett. Továbbá határozott állást foglalt az atomfegyver-kísérle­tek betiltása mellett, „mert — az en­ciklika szavai szerint — ezeknek a kísérleteknek végzetes következmé­nyei lehetnek a földi életre". Ellenzi a kolonializmust is a következő sza­vakkal: „Az emberek az egész vilá­gon a független országok polgárai közé tartoznak vagy nemsokára tar­tozni fognak. Senki sem óhajtja, hogy országa határain túl székelő po­litikai hatalomnak legyen alávetve." AZ EŇCIKLIKA a dolgozó rétegek fellépését a „kor jelképének" tekinti, mely a gazdasági és politikai követe­lések elérésére irányul. Tehát elisme­ri, hogy napjaink fontos mozgató ereje a munkásosztály. Szóvá teszi a nő társadalmi helyzetét is, és megál­lapítja, hogy a nők már nem eléged­hetnek meg azzal, hogy csak eszköz­ként szolgáljanak, és ezért követelik saját személyiségük elismerését mind a háztartásban, mind a nyilvános életben. Azután nyomatékosan hang­súlyozza, hogy „a konfliktusokat nem fegyverekkel, hanem tárgyalásokkal kell megoldani". Végül az encikltka ajánlja, hogy a katolikusok egyezze­nek meg a nem katolikusokkal és C] SZÓ 4 * 1963. augnutus 33.

Next

/
Oldalképek
Tartalom