Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-20 / 229. szám, kedd

Világ proletárjai, egyesüljetek ! UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTIBIZOTTSAGANAK NAPILAPJA Bratislava, 1983. augusztus 20. kedd • 30 fillér • XVI. évf., 229. szám Bratislava lakosainak üdvözlő levele A SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG SZÖVETSÉGE KORMÁNYÁHOZ KEDVES ELVTÁRSAK, TESTVÉREINK! Mérhetetlen örömmel és boldogsággal gyűltünk össze a bratislavai dolgozók éš Ifjúság mai manifesztációjára, meri köriiukben a világ .első női űrhajósát, a Szovjetunió hősét, Valentylna Vlagylmlrovna Tyereskovát üdvözöljük. Ebbfil az alkalomból forró testvéri üdvözleteinket és jókívánatainkat küldjük önöknek, önök által az egész szovjet népnek. Köszönetünket fejezzük ki azért, hogy a számunkra oly drága Valentyina Vlagyimirovna elsó külföldi útja történelmi űrrepülése után éppen a mi szocialista bazánkba vezetett, és hogy alkalmunk nyílik nekünk, Bratislava lakosainak is találkozni vele. Valentyina Tyereskova megnyerte csodálatunkat és szivünket. Olyan hősként üdvözöljük körünkben, akiben megteste> sülnek a szovjet nők millióinak tulajdonságai, a kommunizmus építőinek tulajdonságai, üdvözöljük ót, aki a Szovjetunió népének óriási, a kommunista társadalom feltételei között ez élet különböző területein végzett óriási alkotó munkája jelképe. Megkapó példája az egész világ nőit harcra lelkesíti a békéért, az emberi méltóságért és boldogságért, megmutatja, hogy csak a. szocialista rendszer teszi lehetővé az ember egyéniségének teljes kibontakozását. Rendkívül nagy örömmel és lelkesedéssel figyeljük kedves elvtársak a szovMOSZKVA jet tudomány, technika, kultúra és művészet óriási fejlődését, a szovjet nép életszínvonalának szUntelen emelkedését, az új kommunista kapcsolatok kialakulását a szovjet társadalomban. A szovjet nép előrehaladásának e hallatlan, szinte kozmikus üteme ragyogó példakép számunkra is, lelkesít és tanulsággal szolgál további előrevezető utunkon. Szivünk mélyéből köszönjük önöknek az óriási erőfeszítést, amellyel a Szovjetunió a termonukleáris háború veszélyének elhárítására, valamennyi vitás nemzetközi probléma békés megoldására, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésére törekszik. Egész dolgozó népünk nagy megelégedéssel és elégtétellel fogadta a három nagyhatalomnak az atomfegyver-kísérletek részleges betiltásáról megkötött moszkvai szerződését. Ez a Szovjetunió békés politikájának nagy győzelme, amely a békés együttélés lenini elveihez Igazodva következetesen és szívósan harcol azért, ami a legdrágább a világon, a nemzetek békéjéért. Biztosltjuk önöket kedves elvtársak, hogy e nemes törekvésükben maradéktalanul támogatjuk önöket. Csehszlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusán kitűzött feladatok teljesítésével mi is hozzájárulunk a szocializmus és a béke táborának erősítéséhez, a marxizmus—leninizmus eszméinek további győzelmeihez. (Virág, hjdjyjeJtt (VaLmty,ĹľiáľLak Ha versfaragó lennék, szerelme' se a múzsának, a költészet magasröptű szárnyára emelnélek. Sajnos, nem vagyok az, kertész sem vagyok, hogy kertem legszebb rózsáját küldhetném Neked, a csodálatos szovjet föld bátor, hős lányának, aki előtt hajadonfőtt áll a világ, és népek milliói kiáltják: Szeretet, dicsőség Neked, Valentyina! Egyszerű ember vagyok. Olyan, akikből milliárdokat számlálnak, akik csak csodálattal tekinthetünk Rád. Te örökké élni fogsz! Nevedet, hősiességedet megőrzi az emberiség nagy történelme. Milliók példaképe vagy, nagyszerű szovjet ember, a hősiesség élő, húsból, vérből gyúrt szobra. Köszöntelek szép hazánkban, Valentyina! Népünk legforróbb óhaját, vágyát, szíve legmélyéről fakadó kívánságát tolmácsolom, ha azt kérem Tőled: örökre maradj nálunk, Valentyina! Tudom, megteszed. Ha el is repül Veled a gépmadár, emléked itt marad. Drága emlék ez nekünk, féltve őrzött kincs, amelyet szívünk legmélyébe rejtünk, hogy amíg ereinkben csordul a vér, senki el ne rabolhassa tőlünk. Magunkénak fogadtunk, Valentyina. Szövőgép mellett kezdted az életet. Még csak huszonhat esztendős vagy, és máris üzenetet vittél a képzelt istenek birodalmába. Fennszóval hirdetted: Nincs már messze az idő, amikor az Olimposzon az Ember lesz az Isten. Kalapot emelünk előtted, Valentyina. Néped akaratából nagyra nőttél. Óriásra nőtt néped is. Lenin nagy pártjának dicső zászlaját az egekig emelted. Köszöntelek, mint elvtársat, kommunistát, Valentyina! Álig pár lépésre haladtál el előttem. Virágcsokor volt a kezemben. Egyszerű virágokból. Margarétából válogattam össze. A Te kedvenc virágodból. Nem dobtam Feléd, mint mások. Minek? Az enyém csak parányi csepp lett volna a tengerben. Inkább hazavittem. Megőrzöm, amíg csak lehet. Szobám legszebb csücskébe tettem, hogyha ráesik a tekintetem, mindig eszembe jussál: Láttalak csodáltalak, Valentyina. Százezrek üdvözöltek. Nem! Egy nemzet zárt örökre a szívébe, magáénak fogadott. Téged köszöntöttünk, és általad a nagy szovjet föld népét. Lenin pártját, embermilliók reménységét, útmutatóját. Éljen a párt és hős lánya, Valentyina. Engedd meg, hogy búcsúzóul elmondjam: Amikor megláttalak, elakadt a hangom. Vagy talán csak én nem hallottam? Elnyelte a hangorkán, amely Téged üdvözölt, Valentyina. Szívem azonban hevesebben vert. S kinyílt benne a virág. Egyszerű, szerény mezei virágok. Te ezeket is szereted. Dicsőségedben is szerény vagy. Ezért bátorkodtam ebből a virágból kötni bokrétát, hogy köszöntselek, Valentyina! SZARKA ISTVÁN Szlovákia földjén szívből köszöntöttünk, DRÁGA VALENTYINA! Feledhetetlen élménnyel gazdagodtunk \ Sokezres tömeg várta a világ első űr ha jósnő jet Bratislava repülőterén • Valentyina frissesége és vidámsága mindenkit meglepett • Virágszőnyeges utcákon halad a kedves vendég gépkocsija • Zászlóerdő és tapsorkán kísérte minden lépését Már reggel hét órakor türelmetlen embercsoportok kémlelgették a bárányfelhős égboltot Bratislava feldíszített, becses vendéget váró repülőtéren. Pirosnyakkeádős pionírok apró virágcsokrokat szorongatva topogtak a betonon, kékinges lányok és fiúk csevegtek izgatottan, nyugtalan anyukák és apukák csitítgatták toporzékoló csemetéiket és valamennyiünket hatalmába' kerített a várakozás egyre fokozódó láza. Vajon milyen • is ő? Milyen a haja, arca, szeme? Mosolyog-e majd, ha meglát bennünket, ahogy vérpiros kis zászlókkal, szegfű-, rótsa- és kardvirágcsokorral, vagy akár pusztán magasba lendült karunkkal szavak, meleg szerető szavak helyett csak • inteni fogunk: Üdvözlünk, vá/tunk, nagyon váriunk! Minden repülőgép, melynek szárnyát megvillantották a felhők között bújócskát játszó nap sugarai, mérhetetlen izgalommal töltött el bennünket. Az emberek lázas sietséggel egyre csak gyülekeztek, s aki már ott volt, igyekezett a lehető legjobb helyet elfoglalni, hogy minél közelebbről láthassa azt a lányt, akiről manapság talán a legtöbbet beszélnek a világon. Az Óra mutatója csigalassúsággal vánszorgott előre, pedig ez egyszer bizony azt akartuk, hogy repüljön, minél gyorsabban repüljön az idő. Éljen a hős szovjet nép, s bölcs tanítója és vezére, a Szovjetunió dicső kommunista pártjai Éljen a csehszlovák és a szovjet nép megbonthatatlan testvéri barátságai A VALENTYINA TYERESKOVA ÉRKEZÉSÉNEK TISZTELETÉRE TARTOTT MANIFESZTÄCIÔ RÉSZTVEVŐI Dubček elvtárs szívélyesen üdvözli az első űrhajősnői. Néhány perccel fél kilenc után megérkeztek az SZLKP, az SZNT, a Nemzeti Front, a kerület és a város képviselői, hogy igaz vendégszeretettel, a hősnek kijáró tisztelettel fogadják Valentyina Tyereskovát, a világ első űrhajósnőjét. Ott láthattuk Alexander Dubček elvtársat, a CSKP KB elnökségének tagját, az SZLKP KB első titkárát, František Barbírek, Michal Chudík, František Dvorský és Miloslav Hruškovič elvtársakat, az SZLKP KB elnökségének tagjait és póttagjait, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének és a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának tagjait, valamint politikai életünk több kiváló személyiségét. Valentyina üdvözlésére kijött a repülőtérre I. A. Sulgin elvtárs is, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja, s itt voltak a konzuli testület más képviselői is. Pontosan kilenc órakor feltűnik a gyéren felhős égbolton a monoton hangú, jól ismert IL-18-as turbólégcsavaros repülőgép. A hangosbeszélő csupán ennyit jelentett be: Rendkívüli repülőgép érkezik Prágából. Aztán még kétszer megismételte ezt a rövid mondatot. Semmi sem vonhatta volna el figyelmünket olyan egységesen, mint ez a gépmadár. A szerényen lapuló Kis-Kárpátok felett tűnt fel, s a repülőtér vendégváró emberserege egy ember tekintetével követte, míg csak fülsiketítő robajával elénk nem gördült. Ekkor azonban már nem a gépmadár állt a feszült érdeklődés középpontjában, hanem csupán az ajtaja, melyben Valentyina Tyereskova fog megjelenni. Úgy hiszem, felesleges és talán lehetetlen is leírni azt, amit ekkor éreztünk. A többezres tömeg hatalmas tapsorkánja és üdvrivalgása fogadta a repülőgépből kilépő Valentyina Tyereskovát. Szép szeme örömöt, boldogságot sugárzott, bájos arca kedvesen mosolygott, s karját magasba emelte, hogy viszontüdvözlést Intsen a lelkes tömegnek. Könnyed, rugalmas léptekkel jött le a lépcsőn, s amikor a repülőtér betonjára, Szlovákia földjére lépett, mindannyiunk nevében Alexander Dubček élvtárs köszöntötte őt szívélyes mosollyal, igaz vendégszeretettel. Valentyina Dubček elvtárs kíséretében foglalt helyet a repülőtér bejárata előtt várakozó „virágbaborult" nyitott személygépkocsiban, s aztán elindult bratislavai díadalútjára. Igen, diadalút volt ez, a sző szoros értelmében. Emberek ezrei szegélyezték az utcákat, melyeken a nap hőse kíséretével végigvonult. Hatalmas „hurrá" hullámzott végig az egyre sokasodó tömegen. Aki csak tehette, ott volt! Kicsik és nagyok, fiatalok és idősebbek tenyerüket pirosra tapsolva, nemzetiszínű és szovjet zászlókat lengetve, virágesőt hullatva, éltetést és üdvözlést kiáltva, szerető, csodáló, kíváncsi szemmel fogadták öt. Nemcsak az utcák teltek meg zsúfolásig, hanem az ablakok, erkélyek és háztetők Is. Öröm és boldog izgalom lett úrrá az embereken. „Láttuk őt, igen, ezt is megértük!", „S milyen kedves volt! Szerény és szép!" — mondogatták, miután az autókaraván elhaladt. De néhány méterrel előbb még teljes volt a várakozás: „Jön! Jön! Éljen! Hurrá!" — kiáltották, s mindenki csak őt nézte, őt akarta látni, szívébe zárni, örök időkre. Nem szűnik a taps, az éljenzés, Valentyina és a csehszlovák—szovjet barátság éltetése. Ezernyi kéz integet, ezernyi ajak kiált, ezernyi virág hull, s ő áll és mosolyog, int és nevet, szerény és kedves, mint a nagy emberekhez illik. Száguldanak a másodpercek, s most, hogy látjuk őt, szeretnénk megállítani az időt, a simán gördülő autót... A Carlton Szálló előtt a lakosság hatalmas tömege és a személyzet díszsorfala .fogadja Valentyinát. A szálló vezetői ideiglenes lakosztályába vezetik a becses vendéget, ahol néhány percig megpihen a számunkra és minden bizonnyal az ő számára ls felejthetetlen út után. A szálló előtt azonban nem oszlik szét a nézősereg. Várja, hogy Valentyina ismét megjelenjék, hogy őt ismét, még legalább egyszer láthassák. S nem is várakoztak hiába. Valentyina ismét megjelenik autóba száll, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács épületében sorra kerülő ünnepélyes fogadtatásra siessen. (Folytatás a 2. oldalon] Tízezres tömeg köszönti Valentyina Tyereskovát a bratislavai Nemzeti Színház előtt.