Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-17 / 226. szám, szombat

Bolgár kiállítás Moszkvában TODOR ZSIVKOV ELVTÁRS BESZÉDE Csütörtök reggel Moszkvában bolgár nemzeti kiállítás nyílt Bulgária építi a szocializmust címmel. A. megnyitó ünnepségen Mihail Nyesztyerov, a kereskedelmi kamara elnöke üdvözölte a bolgár vendégeket, majd Tódor Zsivkov bolgár miniszterelnök mondott beszédet. — Bulgária ma már fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkező orsíág — mondotta. — A lakosság reáljövedelme az utőbbi években kétszeresére növekedett. A továbbiakban Zsivkov rámutatott, hogy nincs a bolgár gazdaságnak olyan ága, amelyre ne gyakorolt volna kedvező befolyást a Szovjetunió testvéri segítségnyújtása. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a bolgár nép mindig vállvetve fog haladni a szovjet ngppel a békéért és a szocializmusért vívott harcban: „Mindig együtt haladni Lenin pártjával — ez a bolgár kommunisták és a nép akarata." Zsivkov rámutatott, hogy a szocialista országoknak az összehangoláson és nemzetközi munkamegosztáson alapuló kölcsönös segélynyújtása gazdag gyümölcsöket hoz. Kijelentette, hogy a bolgár nép támogatja a szovjet kormány békeszerető politikáját. Emlékeztetve arra, hogy Bulgária csatlakozott a moszkvai atomcsendegyezményhez, megállapította: „Tudjuk, hogy ez a szerződés nem hárítja el az emberiség feje felől a termonukleáris háború veszélyét, ugyanakkor azonban első lépést jelent e veszély elhárításának útján." Ezután a Szovjetunió Minisztertanácsa nevében Draitrij Usztyinov, a minisztertanács első elnökhelyettese üdvözölte a bolgár kormányküldöttséget. „Az ön' k országában a nemzetgazdaság és a kultúra fejlődéséért, a békéért és a szocializmusért vívott harc a szocialista államok egységes küzdelmének szerves része" — mondotta Usztyinov, majd hangsúlyozta a szocialista országok kormányfőinek és pártvezetőinek részvételével nemrégiben megtartott KGST-csúcsértekezlet fontosságát Emlékeztetett arra, hogy 1982-ben a KGST országok ipari termelése 9 százalékkal, míg a nyugat-európai kapitalista országoké csupán 4 százalékkal növekedett. Nehru beszéde India nemzeti ünnepén Delhi (CTK) — India népe augusztus 15-én ünnepelte hazája függetlenségének napját Delhiben. Korán reggel az állami himnusz hangjai és tüzérségi dísztűz mellett Nehru miniszterelnök ünnepélyesen felvonta a köztársaság állami zászlaját. Ez azt jelezte, hogy India belépett önálló fejlődésének 17. esztendejébe. A miniszterelnök üdvözletet Intézett a néphez a nemzeti ünnep alkalmából. — Tizenhat év alatt — hangsúlyozta a miniszterelnök — nagy haladást értünk el az élet különböző területein: a mezőgazdaság fejlesztésében, új iparágak megteremtésében, a lakásépítésben. Az ország külpolitikájával kapcsolatban a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy India továbbra ls békepolitikát folytat és kitart az el nem kötelezettség elve mellett. Hangoztatta, hogy a nézeteltéréseket békés úton kell megoldani Az Indiai miniszterelnök üdvözölte a légköri, a kozmikus és a víz alatti nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződés megkötését, és kijelentette, hogy bár ez a szerződés nem hárítja el a háború veszélyét, mégis jelentős lépés a békéhez és a nemzetközi feszültség enyhítéséhez vezető úton. A Norvég KP deklarációja A Norvég Kommunista Párt titkársága deklarációt adott ki, amelyet a Friheten című lap csütörtöki száma közöl. A .:yilatkozat hangsúlyozza, hogy a szovjet-amerikai—angol szerződés megelégedést váltott ki Norvégiában. A szerződést úgy tekintik, mint a tartós béke biztosítására irányuló erőfeszítések egyik láncszemét, amely megkönynyíti a következő célok elérését: az olyan világ megteremtését, amelyben megtiltanak és megsemmisítenek minden nukleáris fegyvert, az olyan világ eljövetelét, amelyben nincsenek fegyverek és amely a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttműködésén nyugszik. Ennek érdekében meg kell szüntetni a föld alatti nukleáris fegyverkísérleteket is; atomfegyvermentes övezeteket kell létesíteni, ás más országok területéről ki kell vonni a nukleáris fegyver minden nemét; az északi országok közvetlen feladata pedig az, hogy valóra váljék a javaslat, amely az északi országokat atommentes övezetté nyilvánítja. A Norvég Kommunista Párt abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a Moszkvában megkötött szerződés jelentői lépés a béke megőrzésének útján, megelégedését fejezi kl, hogy a norvég kormány aláírta a szerződést. 30—40 ezer ember részvéteiére számítanak a faji egyenlőségért rendezett nagy megmozduláson New York (CTK) — A faji egyenlőségért küzdő kongresszus tagjainak első csoportja augusztus 15-én megkezdte felvonulását New Yorkból Washingtonba. Útközben felszólítják az amerikai lakosságot, minél nagyobb számban vegyen az angusztus 28-i washingtoni tiltakozó tömegtüntetésen, melyen 30—40 ezer ember részvételére számítanak. í .- v A faji egyenlőségért tüntető Los Angeles-iak is csatlakoztak a New York—Washington felvonuláshoz. Szövetség a haladásért — csaiás Lima (CTK) — Belaunde Terry perui köztársasági elnök elítélte a Szövetség a haladásért szervezet tevékenységét. Kijelentette, hogy a szervezetből semmi hasznuk sincs a latin-amerikai népeknek, mert semmit sem tudott elérni a nyomor és az elmaradottság elleni küzdelemben. A Nemzetközi Békeintézet elítéli a kínai vezetők magatartását A Pravda csütörtökön közölte a Nemzetközi Békeintézet anyagait, amelyek a Béke-világtanács Bécsben megjelenő közlönyében kerültek nyilvánosságra. Kínában az utóbbi időben — írja a közlöny — zajos kampány folyik az atomfegyver-kísérletek eltiltásáért következetesen küzdő béke-világmozgalom ellen. A Kínai Népköztársaság kormánya megtagadja az emberi egészségre anynyira káros atomfegyver-kísérletek eltiltásáról szóló szerződés aláírását, ez pedig lényegében azt jelenti, hogy helyesli az atom- és hidrogénbombákkal és berendezésekkel végzett kísérleti robbantások folytatásának politikáját. Ogy látszik, a kínai vezetők készek feláldozni az embermilliók egészségét és a jövendő nemzedékek egészségét és a Kínai Békebizottság siet támogatni ezt a minden nép alapvető érdekeivel ellenkező álláspontot. A Kínai Békebizottság vezetői ezzel az eljárással megtagadták az atomfegyver-kísérletek ártalmáről hangoztatott régebbi kijelentéseiket. A Kínai Békebizottság vezetői támadnak mindenkit, aki üdvözli a legártalmasabb nukleáris kísérletek eltiltását. Még attól sem riadnak vissza, hogy aláaknázzák azt a tömegmozgalmat, amelyet az atom- és hidrogénfegyver ellen küzdő japán országos tanács vezet. Ebben a szellemben cselekedett a kínai küldöttség a hirosimai értekezleten is, ahol el akarta ítéltetni az atomfegyver-kísérletek részleges eltiltásáról szóló szerződést, A béke-világmozgalomban részt vevő kinai képviselőknek csupán az a gondjuk, hogy igazolják a Kínai Népköztársaság kormányának politikáját. A kínai kormány pedig arra törekszik, hogy bármi áron is, de részt vehessen a nukleáris fegyverkezési versenyben. luinimmmimmiiimiHiiiiimuiim Átszervezés a Szövetség a haladásért összetételében... (Nic. Nicolaescu rajza) Köntörfalazás nélkül kimondta ezt Kiio Mo-zso, a Kínai Békebizottság elnöke 1963. július 26-án egy pekingi nagygyűlésen. Beszédében, — amel£ bővelkedett rágalmakban a béke-világmozgalom ellen — nem a béke é9 a háború erői között vonta meg a vízválasztót, hanem az atomfegyverrel rendelkező és atomfegyverrel nem rendelkező hatalmak között. Kuo Mozso kijelentette: „... Nincs olyan új technika, amely elérhetetlen volna, és amely hosszú időn át az embereit és az országok kis számának monopo* lisztikus tulajdona lenne. Az Egyesült Államok atommonopóliuma ténylegesen véget ért. Nem sok időre van szükség és megsemmisül az országok kis számának az a kísérlete, hogy az atomfegyver monopolisztikus birtoklása útján rendelkezzék a világ népeinek sorsával." Ily módon Kuo Mo-zso az általános atomkatasztrófa veszélye elhárításának problémáját felcserélte azzal a Pekingben kiagyalt problémával, hogy az atomfegyverkep zés területén meg kell szüntetni i „monopóliumot". És mit lehet mondani például Liao Cseng-csi-nek, a Kínai Békebizottság elnökhelyettesének egy pekingi gyűlésen elhangzott beszédéről? Liao Cseng-csi sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy néhány ország „örökre" atomfegyver nélkül maradhat, és azt bizonygatta, hogy a népek biztonsága szempontjából jobb lenne, ha több atomhatalom lenne. A béke hívei teljes egészében elutasítják ezt az álláspontot, amely megegyezik a nyugatnémet revansisták és az „atomdicsőség" francia bajnokai követelései* vei. A világ jóakaratú emberei, egyesít* ve erejüket, tovább haladnak az atomfegyver-kísérletek, ezen belül a föld alatti atomfegyver-kísérletek eltiltásáért, a tömegpusztító fegyverek eltiltásáért és megsemmisítéséért, a le* szerelésért vívott szívós harc útján. ENSZ-bizottság Sarawakban Kuching (CTK) — Kuchingba kilenc tagú ENSZ-bizottság érkezett, hogy megállapítsa Sarawak és ÉszakBorneo lakosságának véleményét a' tervezett Malaysia Államszövetségről. Annak ellenére, hogy a sarawaki kormány betiltott miden gyülekezést az ENSZ-küldöttség sarawaki látogatása idején, a kuchingi repülőtéren nagy tömeg fogadta a küldöttséget,, és jelszavakat hangoztatott a Malaysia szövetség ellen. A rendőrség tizenhárom tüntetőt letartóztatott. A hatóságok fokozzák a terrort. Nagy jelentőségű dolog, hogy senki sem képes „levenni a napirendről" az atomcsend kérdését. Annak ellenére, hogy az erről szóló egyezményt már megkötötték, aláírták, s ratifikálásának útjába sem gördülnek jelentősebb akadályok — legalább is ezt hangoztatják az amerikai szenátusban uralkodó viszonyok ismerői — az atomcsendegyezmény mindmáig megőrizte frissességét és az érdeklődés homlokterében áll. Azért van ez így, mert most kell valóra válnia annak, amit az egyezmény aláírásakor az államférfiak hangoztattak: az atomcsendegyezmény nemcsak a földi légkör szennyeződésének megakadályozását jelenti, hanem hatással kell, hogy legyen a nemzetközi légkör tisztulására is. Ez az, amiért az atomcsendegyezmény állandóan aktuális kérdés. Az emberek világszerte ugyanis már eleve úgy tekintettek erre az egyezményre, hogy ez egy további, hosszabb enyhülési folyamat kezdetét jelenti. A szerződéssel kapcsolatos diplomáciai formalitások már mögöttünk vannak, s most éppen erre az enyhülési folyamatra várunk, s nemcsak várunk, hanem sürgetjük is. A moszkvai szerződéssel kapcsolatban oly sokszor hangzott el az „első lépés" kifejezés, hogy most természetszerűleg már a „második lépés" esélyeit, kilátásait szeretnénk megismerni. Mi történik tehát annak a bizonyos „második lépésnek" az érdekében? Hogyan alakul kl olyan helyzet, hogy egyáltalán megtehessük a második lépést? Milyenek a további enyhülés kilátásai? Próbáljunk a múlt hét eseményei kapcsán választ találni ezekre a kérdésekre. • Hogyan képzelik el az atomcsendet a bonni „ultrák"? Kétségtelen, hogy az atomcsend egyezmény a leginkább a bonni revansistákat érintette. Köztudomású, hogy atombomba után nyújtogatják kezüket, de a moszkvai szerződés akadályt gördített a nukleáris fegyver megszerzésének útjába. Adenauer a nagyvilágban mégis kijelentette, hogy kormánya aláírja a szerződést. Hogyan egyeztethető ez össze? Mégcsak azzal sem magyarázhatjuk, hogy az NSZK a francia atombombára számít, amely előállításában Bonn közvetve (szakértőkkel, anyagiakkal) részt vesz. Hiszen a szerződés 1. cikkelye leszögezi, „mindegyik szerződő fél vállalja, hogy tartózkodni fog ... bármilyen nukleáris robbantás előidézésétől, az arra való bíztatástól, vagy bármilyen módon való részvételtől... „Ha ezt Bonn aláírja, egyúttal lemond a francia atombombáról. Hacsak... hacsak nem vásárolja meg a szerződéshez nem csatlakozó Franciaországtól a kész atombombát, amellyel már természetesen nem kell kísérleti robbantásokat végeznie. Ez azonban csupán feltevés, a francia—nyugatnémet szerződés titkos függelékének ismerete nélkül nem bizonyítható. Ami azonban világos és egyértelmű Bonn politikájában, az minden további enyhülési folyamat megakadályozására kifejtett igyekezet. Miért? • A zsarolás nagymesterei Bonnak mindenekelőtt azért van feszültségre, minden enyhülési folyamat megakadályozására szüksége, hogy zsarolhasson. Tudvalevő, hogy az NSZK az egyetlen európai állam, amelynek területi követelései vannak más államokkal szemben. Ebből Bonn urai kitűnő politikai tőkét kovácsoltak: agresszív követeléseik érvényesítésével bármikor háborút zúdíthatnak NATO-szővetségeseik nyakába, mégha azoknak semmi kedvük sincsen háborúzni Ezért, ennek a bonni pozíciónak a megerősítése érdekében volt szükség Schröder londoni utazá sára, és a washingtoni nyugatnémet nagykövet tárgyalásaira. Miután Bonn megkapta Londonban és Washingtonban a biztosítékot arra, hogy szövetségesel továbbra is helyeslik a német kérdéssel kapcsolatos bonni álláspontot („jogot" az NDK bekebelezésére), nyugodtan aláírhatja a szerződést — a tromf amellyel eddig zsarolt továbbra is a kezében maradt. Bonnban rákényszerültek arra, hogy atombomba nélkül zsaroljanak tovább. Persze atombombával sokkal előnyösebb lenne Bonn helyzete. Ebből a szempontból az NSZK csatlakozása az atomcsendegyezményhez az eddigi bonni politika bizonyos fokú vereségét jelenti. Mint mondottuk a zsarolás feltételei Bonn számára megmaradtak. De nem maradnának meg, ha tovább enyhülne a nemzetközi légkör. Hiszen a leglényegesebb enyhülést éppen a német kérdés rendezése jelentené, s minden enyhülés végérvényben ide vezet. Ez kivenné Bonn kezéből az ütőkártyát. Ezt viszont Bonn nem engedheti meg, s el lehetünk készülve rá, hogy minden erővel akadályozni fog mindent, ami megvonná tőle az agresszióhoz való „jogát". • Csakhogy változnak az idők Ä világ az atomcsendegyezmény után a további lépést várja. Ennek sorsa, mint láttuk, Bonn részéről komoly veszélyben forog. Csakhogy változnak az idők. Már maga az a tény, hogy a világközvélemény nem engedi „levenni a napirendről" a további enyhülés kérdését, azt bizonyítja, hogy Jelentősen megerősödtek a békés erők, élükön a Szovjetunió vezette szocialista tábor óriási katonai erejével. Annak idején, München előtt, a „Német Birodalom" urai a Iegmeszszebbmenően számíthattak a tőkés Nyugat támogatására. Bonn ma ugyancsak számol ezzel. De kevesebb esélylyel, mint Hitler annak idején. Akkor ugyanis Hitlert nyugodtan lehetett támogatni, akármilyen agresszív is volt, Amerika urai számára ez vajmi kevés kockázatot jelentett. De ma? Kockáztathat ma az Egyesült Államok ilyen kalandot? Ma, amikor hidrogénbomba-hordozó globális rakéták pusztító zuhatagával kell számolnia háború esetén? És itt eljutottunk ahhoz, ami mégiscsak reményt jelent a további lépés, a további enyhülési folyamat követelői számára: A szocializmus táborának óriást ereje meggondolásra kényszerítheti az Imperialista Nyugatot. A jövő háborúja borzalmas következményeinek lehetősége rákényszerítheti az Egyesült Államokat, hogy fogja rövidebbre bonni zsarolója pórázát. S, hogy Nyugaton már kezdik megérteni napjainknak ezt a szükségszerűségét, azt az atomcsendegyezmény is bizonyítja, s azok a nyugati politikusoktól is hallható hangok, hogy „további lépésekre van szükség". Bonn megzabolizása bonyolult és nehéz feladat lesz. De ez a további előrehaladás feltétele. • Dakar, Brazzaville; :: Ä világban végbemenő őriásl változásokat jellemzi, hogy egyre gyakrabban fordul a világ figyelme Afrika felé A múlt héten ugyancsak magára vonta a figyelmet ez a forrongó földrész, egyrészt a független afrikai államok külügyminisztereinek dakari értekezletével, másrészt a volt Francia-Kongóban lezajlott eseményekkel. v Dakarban, Szenegál fővárosában 4 külügyminiszterek lényegében az Ad-: dis-Ababa-i csúcsértekezlet határozat tának teljesítését ellenőrizték, konkretizálták és több lényeges dologbaflj állapodtak meg. A legfontosabb a portugál gyarmatok felszabadító mozgal* mának támogatására létesült alap, ami fedette jelentős lépés része: Afrika nemzetei saját kezükbe vették a még meglevő gyarmatok felszabadításának ügyét. Kétségtelen, hogy ennek az afrikai összefogásnak a tudata, hatással volt a kifejezetten francia befolyás alatt álló Kongó (Brazzaville) népének megmozdulására Is. A tudat, hogy ütött a gyarmatosítók végórája Afrikában, lendületet adott a francia szuronyok segítségével uralkodó Youlou abbé brazzavillel diktátor ellenfeleinek. A brazzavillei nagy munkás tüntetést közvetlenül Youlou bejelentése váltotta kl, miszerint bevezeti az egypár-rendszert. Ezzel kapcsolatban politikai célzatot kapott a brazzavillei munkások harca a jobb létfeltételekért. A rendkívüli állapot, a francia haderő bevetése mitsem segítétt a néhány napig njég lavírozó diktátoron, akinek végül is csütörtökön le kellett mondania. Youlou lemondása lecsillapította a kedélyeket, Brazzavilleben látszólagos nyugalom van. A közvetlen célt ugyanis elérték. A francia neokolonializmus bázisa azonban megmaradt, Youlouva! nem távoztak a franciák. A í'elentések szerint a hadsereg vette kezébe a hatalmat. A brazzavillei uralkodó körök most a nép követ«

: léseinek közvetlen élét igyekeznek" tompítani. Reformokat azonban'Youlou is ígért, amikor megszorult, s a nép mégsem hitt neki, a tüntetések még nagyobb arányokban folytatódtak a rendkívüli állapot kihirdetése, a francia páncélosok és ejtőernyősök jelenléte ellenére is. Ez arrpl tanúskodik', hogy Brazzavilleben is tudja a nyomorgó nép, mit akar, s most az afrikai nemzetek összefogását érezve maga mögött már nem nyugszik bele elnyomói akaratába. VILCSEK GÉZÄ 1983. augusztus 17. * tJJ SZÖ 3