Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-05 / 183. szám, péntek

U] FILMEK 'Az utóbbi napokban a nézők fi­gyelme a Dolgozók Filmfesztiváljának üiűveire irányult. Ez a mozik prog­ramján is visszatükröződött: sok a felújítás és a bemutatásra kerülő új alkotások sem a légkiemelkedőbbek. A felújított filmek között van a fel­tűnést keltő nyugatnémet Rosemarie, Václav Krška évekkel ezelőtt játszott mély drámai alkotása — Itt oroszlá­nok vannak, továbbá az olasz Rocco és fivérei. Az új alkotások közül megemlíthet­jük a kubai Realengo 18-at, melyet a kubai filmfesztiválon is bemutattak, a DEFA Francia kandalló mellett el­mű filmjét, továbbá Leslie Norman Suhog a pálca című nevelő tárgyú lélektani filmjét angol iskolai környe­zetből. Ez utóbbihoz részletes mélta­tásban visszatérünk. FRANCIA KANDALLÖ MELLETT Kurt Maetzing Ismert német ren­dező, több híres alkotásával Ismer­kedhetnek meg nézőink. A Francia kandalló mellett című filmje azonban átlagos szinten mozog. Drámai mag­va: A Bundeswehr Franciaországban állomásozó csapatainak jelenléte és a volt náci háborús bűnösök ártatlan báránnyá mosása. A filmben is e kö­rül bontakozik ki regényes meseszö­vésű történet. Adáz küzdelem folyik a Bundeswehr egyik parancsnokát leleplező okmányok megszerzéséért. A polgármester lányába szerelmes Klauson keresztül sikerül is a tiszt­nek megszereznie az ominózus bizo­nyítékokat, de a fiatal katonában vé­gül is felébred a lelkiismeret, a be­csület: visazacseni a dokumentumokat a döntő pillanatban, amikor a Bun­deswehr már komoly akcióhoz kez­dene. A rendező nem mindenütt tudta ki­használni a történetben gyakran kí­nálkozó drámai helyzeteket, s a tör­ténet lazának, szétesőnek tűnik. A forgatókönyvben nagyon Jő megol­dás volt az, hogy a Bundeswehr ala­kulata a parancsnoka által 1944-ben bestiálisán kivégeztetett francia ha­zafiak tiszteletére emelt, s most meg­semmisítendő emlékmű helyén akar tábort ütni. A német csapatok fran­ciaországi állomásozásának problémá­ja persze csak villanásszerűen vető­dik fel a filmben, aíz érzelmi momen­tumok, a regényes meseszövés kissé tompltja a dráma élét. L. L. PETER MATEJKA A közismert szlovák festőművész V. Novák tanítványa volt a prágai Akadémián. A modern piktúrának azt az .útját választotta, melyet a cseh KremniCka is követett: a logikusan szerkesztett térnek és formának vo­nallal, színnel és fénnyel való építé­sét. A második világháború fojtogató légköréből felszabadulva, a megválto­zott világ s az új életérzés új tartal­mat és formát sürgetett. Matejka ed­dig az — imaginárius portrék festő­je, — most összegező, szilárd körvo­nalak közé fogja a város és a falu asszonyainak képét, a tájat s csend­életet. Kompozíciója egyszerűsödik, • A bukaresti Opera és Balett Színház az Enescu Oedip-jével elért kivételes párizsi sikere után a Sevil­lai borbélyt játszotta néhány este a párizsi közönség előtt. Bernard Ga­voty, ez Ismert zenekritikus, elisme­rően nyilatkozott a román művészek teljesítményéről. • Nemzeti analfabéta-ellenes kam­pány kezdődik július 15-én Algériá­ban. Az akció keretében egyetemi és középiskolás diákok, valamint tiszt­viselők ajánlották fel szolgálataikat. • A trenr.iani Konstrukta fennál­lásának 10. évfordulója alkalmából fényképkiállitas nyílott Bratislavá­ban a Technika Házában. A kiállítá­son a Konstrukta üzemi klubjának tehetséges fotoamatőrjeí mutatják be felvételeiket, amelyekkel már több érmet szereztek a külföldi kiállítá­sokon. kézírása szenvedélyesebb, színei ele­venebbek lettek. A Nemzeti Galéria grafikai kabinet­jében Matejka születésének 50. évfor­dulója alkalmából állították ki raj­zának gondos és jellegzetes váloga­tását, melyeknek tárnál az élet külön­böző területeiről származnak. Spon­tán közvetlenséggel és mérlegelő át­gondoltsággal, ceruzával, szénnel, ecsettel rajzolt lapjairól friss, vára­kozó, vagy elmélyült kifeiezésű női arcok néznek velünk szembe. A februári forradalom után megis­merkedik Handlovával és a bányá­szok életével, környezete, munkája képezik motívumalt. 1954-ben ielent meg A felkelés című sorozata. Izgal­mas feszültségű lapjain a szlovák he­gyek között éjszakai homályban, haj­nali derengésben vonuló partizánok. A kelő hold magányos, minden külső pátosztól mentes — sebesültre vilá­git. A tragédia fojtott csendje fogja körül a Kivégzést. A humanista alap­hangú 1959-es grafikai sorozat vád és tiltakozás az értelmetlen, gyilkos háború ellen. Sűrű drámaiságú a hát­rakötött kezű, meggyötört asszony hatásosan komponált alakja, aki expresszív erővel panaszkodik a meg­alázó kínzásról. Ezután feloldódik a kínos feszült­ség és nyugalmat lehelő mező, napns tájak, dús gyümölcsű almafák, kevés lendületes vonással tükrözik a mát és napjaink jövőt formáló céltudatos fiatal ember típusát. — Matejka mo­dern és haladó művészete a lírai, epikai és drámai elem szintézise. Bárkány lenőné TEGNAP ÉS HOLNAP KÖZÖTT a Hálátlanság tavánál (Dél-csehországi útinapló — befejezés) Sorfalat állnak a Jegenyék Tŕeboň előtt és a vándor az utolsó pillana­tig vajmi keveset lát ebből a régi vízvárból, amelyet reneszánsz archi­tektúrája és gaz­dag kulturális múltja miatt máig ls dél-cseh Athén­nek neveznek. Fa­lai közt nemcsak kiváló építészek éltek. Itt faragták fába névtelen nép­művészek a csoda­szép tŕeboňi fa­madonnákat, itt élt és festette gótikus táblafestményeit az Ismeretlen- Tŕe­boňi Mester, aki nemcsak, hogy ko­rának egyik legki­válóbb festője volt, de hosszú Időkre útmutatója lett Kö­zép-Európa festé­szetének is. Es itt élte le életének utolsó évelt a „csillagok fia", Pe­ter Vok, az utolsó Rozsmberk ivadék. Az ő idejéből ma­radtak fenn e Tŕe­boň környéki ha­las tavak, köztük hazánk két legna­gyobb halastava, a Rozsmberk és a Svét, melyet na> A jellegzetes déli városkapu mielőtt az első pavilonba belépnénk. Szikár, higgadt ember Jindrich Vo­káč — pontos ellentéte elődjének, akit szintén ismertem. Arcába mély redőket vésett a gond és a nehéz ifjúkor. Egy hatalmas, zöldre festett tábla előtt állunk meg. Rajta sárga, lila, kék, piros gombok ... Kisfiam gombfocipályának használná fel, gon­dolom magamban. — Diszpécsertábla, magyarázza Vo­káč elvtárs. — Ojabb kísérletezés, mivel a háromszáz méter hosszú, homályos pavilonokban a televíziós irányítás oem vált be. Most ezzel próbálkozunk... — Egy-egy pavilonban kétezerötszáz sertést hizlalnak. Ez' az átlag, folytatja Jindrich Vokáč. — Harmincöt-negyven kilős d röfi amikor idekerül. Körülbelül száznegyvenöt napig hizlaljuk. A terve­zett súlynövekedés körülbelül 52 dekát tesz ki. Amikor tőlünk a sertések kike­rülnek. százhuszonöt—százharminc kilót nyomnak. Az úgynevezett párizsi, sonka­sertések — ezeket Franciaországba ex­portáljuk — természetesen könnyebb sú­lyúak. — Sajnos, a felvásárló közegek terv­szerűtlen ténykedése, no meg a rossz árpolitika erősen üt bennünket. Hála „nekik" ráfizetéssel dolgozunk. Egymásra nézünk — egyet gondolunk — Ha már a Gigant ls ráfizetéssel dol­gozik. milyen gazdasági eredményeket mutathat ki egy szövetkezeti hizlalda? Közben átmegyünk a következő pavi­lonba, ahol a röfik vidám röfögéssel fogadják a vendégeket. — Nem ls lát­szik meg rajtuk, hogy rosszabb lett a kosztjuk, jegyzem meg. — Pedig erősen leromlott, mondja ke­sernyésen VokáC. — Azelőtt az üveg­csővezetőn keresztül búzából, árpából, kukoricából, fehérjéből és krumpliszele­tekből, no meg ásványi anyagokbői ösz­GYANÚSITÁS Kiasrott, sápadt öregember topog az emelvény előtt, amelyen a bi­zottság néhány perc múlva kimond­ja az ítéletet, Jogos-e a rokkantsá­gi Járadék vagy sem. A fehérköpe­nyes orvosok összesúgnak, a bozon­tos szemöldökű elnök néhány kér­dést tesz fel, de látszik rajta, hogy untatja az egész. Azután az egyik orvos feláll, ké­nyelmesen lesétál az emelvényről, egész közelről fürkészi az öreget, majd flegmán megszólal: — Hát a műfogsorát miért hagyta otthon öregem? Gondolja, így szá­nalmasabbnak látszik és a bizottság bedől a fogásnak? — Kérem szépen ... nekem soha­sem volt müfogsorom — ellenkezik, a meglepődött öreg. — Engem akar átejteni, hiszen látom a helyét — vág a szavába ellentmondást nem tűrő hangon az orvos. Ezután az 'elnök kiküldi az öre­get a folyosóra. Amikor kilép az ajtón, akkor fogja csak fel igazán, hogy az a nyegle alak azzal gyanú­sította, hogy hazudik. Hát lehetsé­ges az, hogy egy orvos ilyen arcát­lanul ráfogjon valamit az emberre? Hogy a fenébe állítja, hogy műfog­sora van, amikor nincs és nem is volt soha. Micsoda bizottság az, ahol nem az ember betegségét mér­legelik, hanem egyszerűen meggya­núsítják. Kegyetlen düh fogta el, felugrott, szinte a sírás fojtogatta a torkát. Be akart rontani a terembe és odaordítant annal a ctníkus fe­hérköpenyesnek, hogy: — Maga hazudik ... érti?! De aztán belenyílált a derekába és leült. A tisztelt kerületi bizottság jó so­káig tanácskozott, úgy hogy lecsil­lapodhatott, de a gyanúsítás, a megálázás kegyetlenül fájt az öreg­nek. Nem tudom, mit szólna a dok­tor úr, ha valaki azt mondaná a szemébe, hogy becstelen. Pedig minek lehet nevezni, ha így, nyu­godt lelkiismerettel belegázol egy tehetetlen öregember becsületébe. Emlékszünk még rá, hogy nem is olyan régen a gyanúsítgatás micsoda embertelen végletekbe torkollott. Ezt a szellemet ki kell irtani tisztuló életünk valamennyi területéről. Meg kell tanulni tisz­telni és becsülni egymást. Aki pe­dig másokat emberi méltóságában sért meg, az a társadalom ellen is vétkezik, aki pedig a nép bizal­mából kapott funkciókban követ el Ilyesmit, annak százszoros a bű­ne. ÉRDEMES VOLT? Munkából ballagok hazafelé. Az új háztömbök üvegezett ajtóit néze­getem. Jóformán minden második vakon mered rám. A gyerekek kl se nyitják az ajtót, csak úgy besurran­nak a kitört üveg helyén. Azon tű­nődöm, nem lenne-e ésszerűbb ki­sebb mezőkre osztani az ajtót, hogy egyszerre ne menjen tönkre egy négyzetméternyi üveg. De hirtelen még a szívverésem ls elállt attól amit látok: Az egyik ajtón két 3—4 éves for­ma kislány bújkál ki s be, mtnt a kiskutya az üveg helyén. De a táb­la felső része még ép és tűhegyes csipkéivel leselkedik az ártatlan gyerekekre. Valahányszor ügyetle­nül belerúgnak az ajtóba, a sérült . rőpa-szerte híres modern pontyte ..„ gyon, de nagyon sokáig a Hálátlan- n yg sz tg s t _ _ _ Ekkor született meg ha- szeállított apróravágott széraztakar­ság tavának hívtak.- zánk kg t legnagyobb halastava: a mányt kaptak. Ma bizony nem tudjuk Igaz, hogy ezt a halastó-rendszart ¥ égtelennek látszó Rozsmberk és a ^ •iiátni..' * jelčani Krčte Jakub, a Rozsmberkek s f t mcl v. ot a i egu t6bbl időkig mint Nézelődes közben észreveszem, hogy mindenható és félelmetes jószágkor- a Háláttónsá^ tavát Ismerték Mer í P av i!° nokbő 1 , ^távolították a "lok­TTIÄNW^ŇIA «i Hnítntt« TTV>O A vasakfl. a Halauans aS tava t ismertek. Mert kokat és más tormá n a trágy a. Ji? y Ä™ ľiMn™w«»t™i hiáb a könnyített a környék lakosai- eltakarító önműködő lapátnak ls. ratu KrCm modern elképzeléseivel k él t§ Kr5í hiábfl nyújtott me g. _ .jutásokat figvelt ­jóval megelőzte korát. Ezért nem ahetfel lehetűséget j 6 néhány száz mond" TegellgedÄ Vokáľ- Va" csoda, hogy sem urai, sem pectig a családnaki a né p átkozta őt, kígyót- itt újítás elég. Például az új lapátok környék népe nem értette meg öt, békát kláltott f ejg r e. nem törik el a sertések lábát. De sok és végül is a reneszánsz kor e nagy e mi r ko 2P m „mikor Plfíszrtr lár- tintásra lesz még szükség, hogy a pavi­alakja kitagadottként pusztult el. ' 0 1 ® m' e li s* e m' alm K° r elszór l a r ionok végre megfeleljenek küldetésük­Krčin úr igen jól látta, hogy nem- ta m Irebonban, egy öreg — vagy ne k Miszen nem vált be a szellőztetS­csak az aranypor fogyott ki a šuma- százesztendős — nénike nagy bizal- rendszer sem. Ha nem akarjuk, hogy a vai táj vizeiből, hogy veszedelmesen masan súgta nekem, hogy öreganyja röfik meghűljenek, télen külön be kell ritkulnak az erdők, de azt ís látta, ^ég látta az ördöggel cimboráló fütenünk a pavilonokban K 5ÄÍTK SÄÄÄ problémákat, ^ÄÄ TSÜSZVSXZ&& Tél -tt k^ ?„ Ädôtt a HáláUan, a, nyolc éven át ta.ó^ improvizációnak ezeket aztán - ha kellett - tűzzel, f®8. azazaSv S* t a™ "J®"- ««« , abb ldö nk maradna a mindennapi fel­vassal valósította meg. Völgyek és ugyeuar. ^rcin ur sonasem luum voi- adatok megoldásär a, íg y az elegendő, mélyedések alján meghúzódó telepü- n a megalkotni istenkáromló müvet, )ö mi ns ség ű takarmány beszerzésére is. léseket és falvakat romboltatott le, £a nem adja el lelkét az ördögnek _ ÄmMr a kazeIjűv8ben m eg 0idjuk mély medencéket ásatott gátakat s ezért nem tu d nyugodtan pihenni a tél i _ f ehc>rjedús és antibiotikumban építtetett hogy aztán ezeket a táj az éde s anyaföldben. ga2 dag _ zöldtakarmány kérdését isi Rég elporhadt már a dédanya és erről tán többet tudnak mondani meghalt azóta már száz esztendős hen n,, a városban - mondja rejtélyes unokája is, a régi legenda azonban mosollyal a búcsúzásnál Jtndfich Vokác. még mindig él. „Benn a városban , a Csehszlovák Am a Hálátlanság tavának partján Tudományos Akadémia tŕeboňi kísér­leti telepein valóban érdekes dolgo­kat láttam. Az egyik munkahelyen Veber mér­nök, zöld pázsitszőnyeget, úgynevezett zöld „kovralt" — termel, infravörös égők segítségével. A termelés gyors és olcsó! Már be is vált! A nem mesz­sze fekvő Hrabín község szövetkeze­„„ kiniainai. a d tesel m ár 0 2 elmúlt tél folyamán sertést hizlalnak. A tFebofli „Rozsm- ...j m<„„. b., ,„ toV u' wt ** ,-Hfin vst. n a8y eredményeket értek el. Beruhá­forrásainak és folyóinak bő vízével megtöltse. így teremtette meg Krčín a tŕeboňi táj halastó-rendszerét, a helybeli ETu­üveglap vészesen megmozdul a ki­száradt, hiányos glttelésben és fur­csa hangot hallat. Szinte gondolni is rossz rá, ml lenne, ha egy erő­sebb rázkódástól kiesne az üveg ai alatta bujkáló gyerekekre. Nem tudok szó nélkül tovább­menni. Rászólok a gyerekekre, de azok csak azért is tovább bujkál­nak, mit sem sejtve a rájuk lesel­kedő veszedelemről. Megpróbálom nekik megmagyarázni, de a nagyob­bik kislány visszafelesel, és kinevet. Bosszant ez az oktalan dac és meg­ijesztem őket, hogy hívom a rend­őrt, ha nem hagyják abba. A két gyerek megszeppen, de akkor az ablakból rám ripakodik egy testes asszonyság: — Mit ijesztgeti azokat a gyere­keket, hagyja őket Játszani. — De kérem ... bármelyik pilla­natban rájuk eshet az üvegtábla. — Fél éve így van már, senkinek sem esett baja. Különben ls törőd­jék a saját kölykelvel, az enyémért én felelek. Valamit még mondani akartam, de észrevettem, hogy az ablakokban egymás után Jelennek meg a kíván­csi fejek, hát csendben elódálog­tam. Azonban alig tettem néhány lépést, a kislány utánam kiált: — UJol UJol Visszafordulok, a gyerek diadal­masan néz felém, és csúfondárosan rám ölti -ftlcsl piros nyelvét. Egész este azon töprengtem, minek nevezzem azt a buta „szü­lői szeretetet", amely vakon min­dent ráhagy a gyerekekre, aki legtöbbször nem is sejti, milyen veszedelmet rejt mindaz, amit mű­vel. Újra és újra felötlött bennem a kérdés: Érdemes volt beleszól­ni? D» meglehet ilyesmit állni szó nélkül? SZŰCS B£lA már a jövendő szelei fújdogálnak. Gond és büszkeség, a neve: Gigant Valóban Gigant, valóban gond és büszkeség! Tíz hófehérre meszelt pa­vilonjában jelenleg huszonkétezer berk nagy-hizlalda az idén tehát két­szer annyi röfiről gondoskodik, mint hanvanegyben, amikor erre jártam. Hát ez büszkeség. És a vendégkönyv­be bejegyzett dicséretek is büszke­ség. Kínaiak és amerikai farmerek, kanadaiak és hollandusok, franciák zásaik egy év alatt megtérültek, szé­pen kerestek is, no és tojástermelés­ben elsők a vidéken. A másik munkahelyen még kísér­leti stádiumban van az édesvízi mo­szat termelése. Itt a fotoszintézis és szovjetel, magyarok és argentinok segítségével termelik az újfajta, érté­csodálatuk megnyilvánulását jegyez- kes takarmányt. Ez a moszat, vagyis ték be a könyvbe: „Nincsen párja a egyik vállfaja azonban már a közei­világon!" jövőben a bolygóközi űrhajósok táp­De ennyi sertést jóllakatni, főleg lálékának alkotja majd a részét, ezekben a takarmányban oly sovány, Mindez nem a jövőszázad regénye! hét szűkesztendőkben — ez viszont A holnapba torkolló tegnapok mai gond, nagy gond! szerves része, mint sok más minden — Mert a röfiket Jól kell tartani, itt Tŕeboňban. Ahol a Hálátlanság mondja a Gigant új vezetője VokáC tavánál a tegnap és a holnap közt elvtárs, aki fehér köpenybe és fehér jártam. gumicipőfélébe öltöztet bennünket, BARSI IMRE Részlet az ütiSs számú pavilonból ÜJ SZÖ 4 * . M 3' L úlius 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom