Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-29 / 207. szám, hétfő

~nula n a zánk iparának seregszemléje Napjaink gyakori útkereső kiál­lításai után a modern képzőművé­szet gyakran problémamegoldásra késztető tárlatai után olykor meg­nyugatóan hat egy olyan gyűjte­mény megtekintése, melyet a múlt század ktjegecesedett formameg­oldásai, tárgykörükben, mondani­valójukban megoldott képek jelle­meznek. Ilyen Jozef Hanulának, a llptől születésű festőművésznek a kassai Galériában most megrendezett kiállí­tása. Hanula a múlt század képzőmű­vészeinek rögös útját Járta. Bár egész életét és érzésvilágát a liptói hegyek sanyarú sorban élő népéhez fűzi lel­ki rokonság, egzisztenciális okból, kü­lönösen szülőföldjére való visszatéré­se után templomi freskókat fest, amelyekben csak lopva és burkoltan tudja az emberhez, a dolgozó ember­hez fűződő érzéseit kifejezni. Az 1892—93-as évek termése a leggazda­gabb. 1896-ban kezdi templomdíszíté­si munkált, melyekben megnyilatko­zik ugyan művészi egyénisége, de to­vábbi szárnybontásra nem ösztönzi. A képeken észrevehető, hogy a szociális kérdések perzselték meg leginkább művészi lendületét. „Az alamizsnakérők", a „Mennyit kap­tam" görnyedő, pénzét számláló kol­dusalakja döbbenetesen szemlélteti a kor alamizsnás jótékonykodásait. Énjének másik része a családi élet melege és az alkotó, termelőmunka felé fordul. Arcképelnek aprólékos kimunkálása, a négyzetcentlméternyl megoldások tökéletességéről tanúsko­dik. Arcképein a müncheni akadé­mlzmust érezzük s a fényképszerű hűség Jellemzi őket (Levél Ameriká­ból, Falusi fiú, NŐI arckép). Sok mü­ve szeretett szülőföldjének szociális mondanivalóját tárja a szemlélő elé. (Az anyaföl lem, Szülőföldem.) Hanula élete alkonyán ugyan haj­lott a századeleji Cs háború utáni mű­vészi Irányok felé, ezek azonban mű­vészi alkatát csak fuvallatszerűen érintették, maradandó nyomokat mű­veiben nem hagytak. loósz Dezső S A libereci vásár a divat és ízlés bemutatója Az Idei libereci vásár eddigi látogatottsága azt mutatja, hogy ha- sem megvetendő „tulajdonság" azon­zánkban éi világszerte egyre nagyobb az érdeklődés Iparunk e se- ban, hogy eg' méter Ilyen anyag regszemléje iránt. Az eddigi Jelek szerint a látogatók száma ez évben mindössze 15 koronába kerül. Jóval felülmúlja az elmúlt évek rekordját — a tavalyi félmillió főt. A férfiak szükségleteiről sem fe­Ez egyúttal azt U bizonyltja, hogy a libereci vásár rendezői figyelem- ékeztek meg a vásár rendezői. Ka­be vették az elmúlt évek látogatóinak hozzászólásait és jelentősen ja- laptól a cipőig, nyakkendőig minden, • vnlt mind a szervezés, mind a ki állított tárgyak minősége. a férfiak számára készült közszük­„ . 1X 1. , , . » ux ségleti cikket kiállítottak itt, bele­TAPASZTALT vásár-látogatók- láló élelmiszert fehérnemű felső- é rf ve a halá vadás zfelszereléseket, nak kellemes meglepetést oko; ruhát cipőt, játékot, könyvet egy- sporteszközöket l s. Qjdonságként hat zott például, hogy a vásár kiállítási aránt. J Néme ( ^^^ Köztársa­területének szinte minden négyzet- Egy másik kiállítási csarnokban hf ihn7ntt 7n knrnnáŕrt árust­méterét tökéletesen kihasználták vlszonta nőkszámárakészült cikke- XdoÄôí készlľettng amely hogy hazánk ipari produkciójának ket helyezték el. Érthető is ezért, _ ' hasonl6an a többl mű anyag-tex­tilhez, egyáltalán nem gyűrődik. Egy további pavilont a család, a háztartás, a "láziasszonyok kényelme kielégítésének szentelték a rendezők. Korszerű mosógépeket, hűtőszekré­nyeket, villanytűzhelyeket, edényeket állítanak Itt kl; mindezek a háztar­tási munka megkönnyítését szolgál­ják — és az asszonyok második mű­szakjának lerövidítését eredménye­zik. Ipari termelőszövetkezeteink külön­külön sátrakban, kisebb pavilonok­ban állítják ki gyártmányaikat. Ezek, a kisebb üzemekben készített Ipar cikkek ls mind-mind munkásaink, technikusaink és képzőművészeink ügyességét dicsérik. Országszerte sokan vettek már az elmúlt évek alatt fából készült üdü­lőházat, sátrakat. Az Idei libereci vá­sár azt mutatja, hogy a dolgozók pi­henését szolgáló nyaralók iránt a jövőben még nagyobb lesz az érdek­hogy éppen ez a csarnok tartozik a lődés, mert a vásár első négy nap­legtöbl-n látogatottak közé, hiszen ján több mint félmillió koronáért színe-javát megte­kinthesse itt a vá­sárló közönség, üzleti hálózatunk, valamint Ipari üze­meink szakembe­rei. Az 50 ezer négyzetméternyi kiállítási terület hazánk Iparának fejlettségéről ta­núskodik. örven­detes tény, hogy az egyes pavilono­kat a kiállított tár­gyak rendeltetése szerint osztották el. így például az aranysárgára fes­tett 1. számú pa­vilon a csecsemők, gyermekek és ser­dülő Ifjúság köz­szükségleti és élel­miszeripari cikkeit foglalja magába. Találhatunk Itt fiataloknak való táp­Nagy sikere van a képünkön látható nyaralóház tipus­lak a Libereci Vásáron. Iparunk a jövőben nagyobb •nennylséget készít belőle a hazai piacra , fiVENTE átlag egymillió turista láto­gatta a Magas-Tátrát az 1958—1960-as években. A következő két évben már 1,5 millió volt a Tátra természeti szép­ségeiben gyönyörködök száma. 1980-ban mintegy 80 ezer és 1981-ben már 180 ezer, 1982-ben pedig 180 ezer külföldi vendég látogatott a Magas-Tátrába. (B. N.) A LÄŤSZAT NÉHA CSAL SZAKSZERVEZETI ÉRTEKEZLET NITRAN asszonyaink — m*.r természetüknél fogva is — szívesen megnézik, mi­lyen újdonságokat hoz majd az 1964-es év divatja. Meglepetésként hatott például a lenvászon és a po­llsztirén-fonál kombinációjából gyár­tott ruhaanyag, melynek a hagyomá­nyos textillel szemben előnye az, hogy egyáltalán nem gyűrődik. Az A nitrai járási szak­szervezeti tanács e na­pokban értekezletre hívta a járás szakszer­vezeteinek pénztárosait és ellenőrző bizottsá­gaik elnökeit. Petrovlő elvtárs, a kerületi szak­szervezeti tanács dol­gozója tartott előadást. Említést tett néhány olyan esetről ls, ame­lyek azt bizonyítják, hogy sok helyütt még mindig megdézsmálják, vagy felelőtlenül keze­lik a szakszervezet pénzét. Ez nem egy esetben a vállalatok és üzemek vezetőinek hozzájárulásával törté­nik. Ezért minden dol­gozó erkölcsi köteles­sége, hogy megalkuvás nélkül leleplezze az Ilyen eseteket. Petrovlč elvtárs elő­adása további részében arra hívta fel a dolgo­zók figyelmét, hogy az üdülési lehetőségeket az eddiginél nagyobb mértékben vegyék igénybe. Ahol az ilyen beutalás iránt nincs elegendő érdeklődő, onnét a beutalásl je­gy* ;et haladéktalanul vissza kell küldeni a járási szakszervezeti tanácsnak, amely az­után más üzem vagy vállalát rendelkezésére bocsátja. Ami az üdültetést Il­leti, a csehországi dol­gozók követésre méltó példát mutatnak. Élnek az üdülés lehetőségé­vel és minden beuta­lásl Jegyet igénybe vesznek. Tájékozatlan vagy rosszakaratú em­berek eit nem egy esetben félremagyaráz­zák. Azt állítják, hogy cseh polgártársainkat előnyben részesítve utalják be a szlovákiai fürdőhelyekre és üdü­lőközpontokba. Csató Ernő, az aranyosmaróti Nép­művelési Otthon dol­gozója. adtak el ez említett berendezésekből, Az elmúlt évekkel szemben az el­adási szolgálat ls jelentősen megja­vult az idén. Ogy látszik a vásár rendezői figyelembe vették a láto­gatók hozzászólásalt, így az idén a legtöbb kiállított tárgyat meg lehet vásárolni. Az üzleti bevétel, amely a napi kétmillió korona körül mo­zog, azt mutatja, hogy ez eladási szolgalatot érde­meivolt kiegészí­teni. A vásáron olyan hiánycikkek is kaphatók mint az összecsukható esernyő, nyug­ágyak, ezért asz­szonyalnk, de a férfiak Is az egész országból szívesen keresik fel a vá­sárt. A libereci vásár tehát az idén va­lóban hazánk anyagi kultúrájá­nak, a divat és az Ízlés bemutatójá­nak számítható. Az Egyiptombői érkezett gyapotbá­lák felbontásánál Miroslav Falta, a kerhaticel fonoda alkalmazottja érs dekes felfedezést tett. Az egyik bá-: lába véletlenül az Egyesült Arab Köztársaság polgárénak pénztárcája került, pénzzel és személyes iratok­kal együtt. A pénztárcát tartalmával együtt visszaküldték tulajdonosának. ELSŐ ÍZBEN utaznak legálisan kenyai diákok Moszkvába, hogy ott egyetemi tanulmányokat folytassanak. Az első csoportban 32 diák utazik a Szovjetunió­ba. ALSÖ-AUSZTRIABAN a közúti balese­tek okainak félreérthetetlen tisztázására a közrendészet valamennyi gépkocsiját különleges fényképezőgéppel szerelik fel. A SZOVJETUNIÓ kél legnagyobb ten­geri kikötője — Arhangelszk és Kali­nyingrád — közötti víziút egy negyedé­re rövidült, mert a hajók most már nem kerülik meg a Skandináv-félszigetet, ha­nem az Onyega és Ladoga tavon s a fehér-tengeri Baltl-esatornán keresztül vezető egyenes úton közlekednek. SZOME .TON, Július 20-án Csíz község­ben több száz ember keresett enyhülést a Rima hüs vizében. Délután hirtelen erős vihar keletkezett és a fürdőzők közül többen egy terebélyes koronájú fa alá menekültek. A szélvihar a kor­hadt fát kidöntötte, amely rádőlt Ke­rekes András 17 éves šafarikovôl diák­ra, aki nyakcsigolya-törés következtében a helyszínen meghalt. (G. E.) A KARRIERISTA HEGYMASZÖ 4 képen látható összecsukható esernyők iránt ts nagy volt az érdeklődés t i­Miroslav Mezuliánik Miért sírsz? Innen feljebb már nem Juthatok .. • (Zivot) M C / 7 4, /, i A 10. A tanúk néhány „díszpéldánya" Amerikának sok millió lakosa van. Rendes emberek, becsületesek, dolgosak. De itt is élnek gyenge Jelleműek, megvesztegethetők, gyávák, aljasok. Kimeríthetetlen tar­talék Saypol és a Rosenberg-per vádhatósága részére. Az ügyész nem habozott, ha ügy látta, hogy a cél érde­kében még egy-két hamis tanút kell felvonultatnia. A tárgyalás kezdetekor a bíró kijelentette, hogy 102 tanút fognak kihallgatni, ezek közül azonban csak ti­zenöt jelent meg a tanúk emelvényén. Ezek ls váloga­tott díszpéldányok. Davld Greenglass, az urántolvaj, aki hamisan eskü­dött, felesége, aki élvezte a lopás gyümölcseit és össze­hazudott mindent, hogy mentse a bőrét, Harry Gold, a börtöntöltelék és kalandor, Max Elltcher, az ember­roncs, aki reszketett a félelemtől, s szinte beleőrült a vallatásba, Bentley kisasszony, hivatásos besúgó, az FBI ringyója, egy megijesztett fényképész, aki azt állí­totta, hogy útlevélképet rendeltek nála Rosenbergék. A vád egyik kulcs-figurájának szánták Harry Goldot, akit harminc évi fegyházra Ítéltek és aki Greenglasszal együtt hónapokig volt a Tombs-fegyház „spicli emele­tének" lakója. Nem lehetett megállapítani, hogyan ls folyt le pere, amely a börtönbe juttatta. Tanúvallomá­sában beismerte, hogy összeesküvést szőtt kémkedés céljából. Negyvenegyéves volt és hetvenegyéves koréig kellett volna börtönben senyvednie, hacsak el nem en­gedik büntetésének egy részét. Ha a hatóságok kedvében jár, tlz-húsz évet is elegedhetnek neki. Vallott hát min­dent, amit csak hallani akartak tőle. Személylelrást adott egy emberről, akinek megbízásá­ból mint kémfutár dolgozott. Gold semmit sem tudott erről az emberről. Arra „nem emlékezett", milyen kö­rülmények között ismerkedtek meg. Mégis vakon vál­lalta a kémkedést ettől a „John" néven Ismert személy­től. Greenglasszal állítólag kapcsolata volt. Bármilyen kapcsolat ls állt fenn Gold és Greenglass között, Ethel és Julius szempontjából ez teljesen közöm­bös volt. Lehet, hogy neki adta el a lopott rádiumot, vagy valami dilettáns módon elkészített vázlatokat, de mi köze volt ehhez Rosenbergéknek? Gold beismerte, hogy semmi kapcsolata nem volt Juliussal. De az ügyész úgy okoskodott, hogy Julius a titokzatos Johnnal, John pedig Golddal tartott kapcsolatot. És, hogy politikai alapja ls legyen a gyanúnak, az FBI előkerítette egy szovjet állampolgár fényképét, aki 1948 decemberében hagyta el az USA-t, és Gold a fényképen felismerte titokzatos megbízóját, Johnt, aki „sürgősen" elutazott az Egyesült Államokból. (Két és fél hónapig nyugodtan várt a hajóra, miután állítólag Goldnak bejelentette, hogy el kell tűnnie.) A másik tanú Elltcher volt, egy Idegkezelés alatt álló egyén, aki amikor Amerikában a hűségnyilatkozatok tételére kötelezték a közalkalmazottakat, letagadhatta, hogy valamelyik haladó szervezetet támogatott és azóta nem volt nyugta, beismerései szerint „lelki zavarai" voltak. Ez az állandó Idegorvosi kezelés alatt álló ember azt állította, hogy Sobell és Julius kőmadatokat kért tőle ls. (Sobellt kizárólag az ő vallomása alapján ítélték el harminc évre.) Ez a szellemi és Idegroncs kézzelfog­ható ellentmondásokba keveredett hazugságai közben. Ez azonban nem.érdekelte az ügyészt. Jellemző pikantériája az esetnek, hogy Elitchert két héttel a tárgyalás előtt elbocsátották állásából, vagyis munkanélküli lett, de azért néhány nappal a per kez­dete előtt ezerkilencszáz dollárért új autót vásárolt. A harmadik tanú egy Ellsabeth Bentley nevű hölgy volt, akit az ügyész repülőgépen hozatott Puerto Rlcóból a tárgyalásra. Szekszuálls kalandjai sorén összekerült a titkosrendőrséggel ős annak szolgálatába szegődött Mit vallott? Hogy egyik „partnere" titkos adatokat ka­pott egy bizonyos „Jullustól", aki gyakran telefonál­gatott neki. Sajnos, ez a barátja a hölgynek nem tehetett vallomást, tudniillik „véletlenül" 1942-ben meghalt. Mi­csoda nagyszerű módszert Oliver Pllate 1952-ben New Yorkban megjelent Az atomkémek című könyvében Így leplezte le a perben al­kalmazott módszereket és a „tanúk gyártását". „Julius és ügyvédje bebizonyították — írja — mennyire nevet­séges az az állítás, hogy Rosenbergék valaha is mene­külésre gondoltak. Julius még a tanúk emelvényén állt, amikor az FBI egyik nyomozója a terembe csempészett egy fényképészt, akinek műhelye a szomszédos épület­tömbben volt. Ez az ember emlékezett valakire, akinek személylelrása hasonlított Rosenbergéhez, és aki egyszer két vásott fiúval felkereste műtermét és ütlevélképeket rendelt. Egy pillantást akart vétnl Rosenbergre, hogy biztos legyen a dolgában. Amikor megpillantotta, bic­centett kísérőjének, ö volt a következő tanú..." Az FBI azért csempészte Schneider fényképészt a ti­lalom elí»;nére a tárgyalóterembe, hogy biztos legyen a dolgában. Schneider tudta, hogy az amerikai erköl­csök szerint módjában áll megkeseríteni az életét, ha megtagadja azt, hogy együtt dolgozzék velük az „atom­kémek" ellen- A legegyszerűbb módszer az, hogy meg­élhetésétől megfosszák. Az FBI-uek igazén csak egy szavába került, hogy az utcára tegyék. így festettek a tanúk, semmit seib tudtak bizonyí­tani. Az ügyészség állítólagos harminc bizonyítéka kö­zül egyetlen egy sem bizonyította Rosenbergék bűnös­ségét. Az ügyész mégis levonta azokat a következteté­seket, amelyeket le akart vonni, amelyeket washingtoni gazdái megköveteltek. A bíró ls megkísérelte'beblzonyl­tanl a beblzonylthatatlant. Ezután már az esküdtek kezében volt Rosenbergék élete. Az esküdtek ls tudták, mit kívánnak tőlük. Következik a befejező rész: 11. SZÉGYENTELJES, EMBERTELEN ÍTÉLET. (JJ SZÖ 2 * 1963. július 29.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom