Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-23 / 201. szám, kedd

Ellenzik a lógósok Csetö Dávid könyvelő előtt rengeteg az akta, a kimutatás. A garamgyörgyi szövetkezet gazdálkodása féléves eredményeinek fontos bizonyító okiratai fekszenek véges végig a hosszú Íróasztalon. A mérlegből kitűnik, nincsenek aggasztó bajok a szövetkezet háza táján, hiszen az állam iránti kötelezettségeket a tejen kívül minden terményből pontosan teljesítette. Ennek ellenére az árutermelés nein növekedett a lehetőségeknek megfelelően s előlegképpen továbbra is csak 12 koronát folyósíthatnak a tagok ledolgozott munkaegységeire. Rövid eszmecsere után éppen ezért a további beszélgetés témáját az anyagi érdekeltség fokozása lehetőségeinek kérdése képezi, hogyan, mi módon díjazhatnák busásabban a tagok elvégzett munkáját. Ä LUCERNA második kaszálásának termését — világosít fel a könyvelő — mintegy 30 hektáros területen rnagfogásra szánta a vezetőség. Ebből 200 ezer korona tiszta bevételre számítunk, ami már magában biztosítékát nyújtja annak, hogy két koronával gyarapíthatjuk a munkaegységek értékét. Érdemes-e ilyen kiváló tápértékű takarmányt ilyen nagy területről csupán a pillanatnyi jövedelem kedvéért elvonni az állattenyésztéstől? — Az csak természetes, hogy, a magvakért jobban fizet a terményfelvásárló üzem, mint a szálastakarmányért. Egyébként is 15 mázsás azonban nem hatott eléggé serken' ínon at ariitoľmo Qc nnifűfácot cam zösnek. Három évvel ezelőtt a 17 hektáros kertészet mindössze 197 ezer koronát jövedelmezett, tavaly viszont már 658 ezer koronával járult hozzá a szövetkezet bevételeihez. Hogyan csinálták ezt, vetődött fel önkénytelenül is a kérdés. — Senki sem tagadhatja, az anyagi érdekeltségnek, jutalmazásnak igen nagy a vonzóereje. Az előző években a zöldségtermelésben az elvégzett munka mennyisége, minősége alapján díjazták a szövetkezeteseket, tehát az előre megállapílott normák alapján írták jóvá a munkaegységeket. A díjazásnak ez a módszere átlagtermés mellett csak 800 korona értékkel lehet számolni hektáronként, a lucernamagért viszont hasonló területről 9 ezer koronát bevételezhetünk. Akármilyen hevesen bizonygat a könyvelő, érvei sántítanak. Hiszen nem vette számításba, hogy a harminc hektár maglueerna meghagyásával ez idén végképp elesnek fetően, az árutermelés növelését sem segítette elő. Ebből aztán azt a következtetést vontuk le, hogy az anyagi ösztönzést a zöldségfélék értékesítéséhez kell hozzákapcsolni, ha boldogulni akarunk. Egy év óta tehát az új díjazási rendszer alapján, pontosabban minden 50 korona bevétel után írunk jóvá egy munkaegységet. KEZDETBEN nagy port vert fel az hérjedús szálas takarmánykészletük „újítás', eléggé komoly nézeteitérétovábbi növelésének lehetőségeitől. s

ekre adott okot. A szorgalmasabbak azonban csakhamar rájöttek, hogy Amit tehát — ielképesen mondva — megtakarítanak a réven, elveszítik munká]ukat a

z értékesítéshez időmía vámon. Ha csak három termését számítjuk — átlagosan 15 mázsájával — harminc hektárról 13 500 mázsa száraz lucernával gyarapíthatnák a takarmányalapot. Ebből a mennyiségből pedig a tejhozam, a súlygyarapodás fokozásával jelentős mértékben növelhetnék az árutermelést s ebben az esetben nem 200 ezer koronát, legalább egyszerannyi bevételt érhetne el a szövetkezet. A LÄTSZAT tehát csal és semmi szin alatt nem támasztja alá a vezetőség állítását. Éppen a gazdálkodás féléves mérlege bizonyítja, a tejtermelés igen alacsony színvonalon ingadozik a tehenészetben és erre vezethető vissza az is, hogy több mint háromezer liter tejjel maradtak adósai a közellátásnak. Nagyon helyes, a szövetkezet vezetősége igen nagy reményekel fűz a 200 hektárnyi kukorica terméséhez, ebben látja biztosítékát a szilárd takarmányalapnak. Az egyoldalú etetés azonban megbosszulhatja magát, ami előreláthatólag a téli hónapokban komolyan fenyegeti a szövetkezetet. A gazdaságosságról és a takarmányok célszerű felhasználásáról folyó vitánkat Hasznos Gyula kertész szakította félbe. Amint a zöldségtermesztés eredményeit ismertette, kitűnt, vezetékneve tevékenységére is jellemző, mert rövid működése alatt valóban nagy hasznot hajtott a kötött díjazási rendszer anyagiakban sokkal igazságosabban értékeli. Persze a hátul kullogók, a kiinaradozók nem érték el számításaikat, mert a tökéletesebb díiazási forma teljesen kiűzte az egyenlősdit a zöldségtermelésből. Mennyivel áttekinthetőbb, gazdaságosabb lehetne a közös egész termelése, ha az új formát minden ágazatban meghonosítanák. Természetesen a munkaszervezés színvonalának fokozása, az egyes termelési ágak közötti összhang megteremtése nélkül ezt nem lehetne eredményesen érvényesíteni. Tettek-e már kísérleteket ezzel kapcsolatosan? — A vezetőség egyelőre csak elvben foglalkozott a kérdéssel — tájékoztatott Csetö elvtárs — Aih konkrét formában, a tagsággal még nem beszéltünk róla. Az a nézetünk, hogy először az állattenyésztést összevonjuk a takarmánytermeléssel, mindkét ág dolgozóinak érdekét közös nevezőre hozzuk Aztán rukkolunk ki csak a nyilvánosság elé. A nemes elképzelés ennek ellenére már nyílt „titok", a faluban széltében-liosszában vitatják. A tájékozatlanok nem tartják helyesnek az anyagi érdekeltség új változatát, a lógósok pedig egyenesen ellenzik, kiagyalt elveikkel mérgezik a falu és a szövetkezet egészséges életének légkörét. Tudomásul kell venniök azonban nekik Is, hogy csak olyan arányban részesedhetnek a közösből, amilyen mértékben a közös árutermelését elősegítik, nem élősködhetnek tovább a szövetkezet derekasan, minden nap szívósan dolgozó tagjainak munkáján. A SZÖVETKEZET dolgos népe most az aratást szorgalmazza igen nagy becsvággyal. A termésbetakarítás nem okoz nagy gondot, annál inkább a szalma letakarítása, ami négyszáz hektár területről komoly erőfeszítést követel. Legújabban egy nagy teljesítményű szalmaprés vásárlásával ugyan jóval megkönnyítették a munkát, de a tarlóhántás a szalma kazalozásának meggyorsítását sürgeti, hogy 'a következő esztendőben az ideihez képest gabonából is jobb legyen a termés. Ném kétséges, a falu összefogásának ereje ezzel a feladattal is sikeresen megbirkózik. SZOMBATH AMBRUS iiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüiiiiii' MÚLT ÉS JELEN A 100 éves Matica Slovenská kiállításról „Kasza után eke", ezt a jelszót követik a komáromi járásban a Zelený Háj-i szövetkezetesek, akik július 16-ig több mint 150 hektárról takarították be a termést s mintegy 10 vagon gabonát szállítottak a felvásárló szervek raktáraiba. Képünkön: A Zelený Háj-i szövetkezeteseknek a komáromi Steiner Gábor Hajógyár szaktanintézetének 12 növendéke is segít Ján Turőek nevelő vezetésével. (Koloman Cích — CTK felv.) ... A csehek és szlovákok szoros együttműködéséből, szilárd egységéből született Szlovákia szocialista iparosításának nagy műve Ez a jelszó fogadja a martini Szlovák Nemzeti Múzeum barin, dik emeletén a Matica Slovenská fennállásának 100 évfordulója alkalmából megrendezett kiállitá- első Szlovákia mai boldog életét szemléltető részébe lépő látogatót A kiállítás a Matica Slovenská történelmi jelentőségét hangsúlyozva egyben képet ad arról is, milyen volt a szlovák nép élete, szociális helyzete s harca a kizsákmányoló osztályok ellen, a nemzeti elnyomás idején. A szocialista Szlovákia életét ábrázoló képekkel szemben a Matica Slovenská múltjától beszélnek a falak Legfelül fekete táblán világító betűk hirdetik: a Matica Slovenská a múltban a nemzett jogokért vívott harcok szimbóluma volt, ma pedig élő láncszem a szocialista tudomány, kultúra és népművelés fejlett rendszerében. A következő helyiségben a múlt kísért. Szá.nadatok, fényképek, tényeket leszögező tőmondatok idézik fel, milyen súlyos nemzeti elnyomás alatt sínylődtek a szlovákok a feudális Osztrák-Magyar Monarchiában. A falakról azoknak a képmásai tekintenek ránk, akik felrázták a szlovák népet, kitépték a tespedésből, nemzeti öntudatra ébresztették. Itt látható Bernolák, Kollár, Štúr, Janko Král, Ch-lupka "ényképe, tevékenységük, érdemeik feltüntetésével együtt. Az üvegszekrényekben az első eredeti szlovák nyelvű nyomtatott könyvek. A legrégibbet 1790-ben adták ki Budán, egy másik 1812-ben készült Pesten. Lapozni nem lehet benne, de az üveg alatt érdekes böngészni a Slovenskje Národňje Novinl (Szlovák Nemzeti Újság) 1845. október 31-i számát. Egy lépéssel tovább a panelek és a képek már a Matica Slovenská megalapításának körülményeit ábrázolják. A másik falon a kezdeti tevékenységéből fennmaradt — ma már múzeális értékű — meghívók, kimutatások, levelek. Mindegyikét üveg védi az avatatlan kezektől. A Matica Slovenská aránylag rövid idő alatt bebizonyította, létezésének fontosságát. A hivatalok azonban minden eszközz.-.l akadályozták munkáját. Hol kerestek volna a szlovákok segítséget, ha nem a testvérnemzetnéi. Prágában 1873. július 13-án — olvassuk Ite- « jungmann ünnepségeken a Matica Slovenská nevében PaulinyTóth és Mudroň beszélt. Felszólalt ott P. O. Hviezdoslav is. Pauliny-Tóth a pohárköszöntőben többek között ezeket mondotta: „Amint egyek voltunk a múltban, legyünk egyek a jövőben is, megértők és hűségesek, mint egy test és egy lélek!" — Milyen szép tanúbizonyság a két testvéri nép kapcsolatáról. Az akkori haladó értelmiség azon fáradozott, hogy a szlovák rjépet nemzeti öntudatra ébressze. Ám a nép nemzeti és gazdasági kettős elnyomás igájában szenvedett. A szomszédos helyiségben feltüntetett adatok ugyan a későbbi évekről szólnak, aligha találhatnánk azonban meggyőzőbb érvekel. Például 1910-ben, Szlokia lakosságának mindössze 8 százaléka dolgozott az iparban, vagy kisiparban. A föld a földbirtokosok kezén volt, s csak elenyésző százalékát mondhatták magukénak azok, akik a földel művelték. És még egy megrázó adat: a lakosságnak 42,6 százaléka analfabéta voltl A következő helyiségben látható képek, panelek, kiadványok a Matica Slovenskának a húszas években kifejtett tevékenységét szemléltetik, kapcsolatát az erősödő, izmosodó munkásmozgalommal, stb. Az egyik üvegszekrényben a számos kiadvány között Peter Jilemnický, Töretlen föld című művét fedezzük fel az író sajátkezű aláírásával. A kiállítás arról is képet ad, hogyan álltak helyt a Matica Slovenská dolgozó! a fasizmus és a klerikalizmus sötét éveiben. Legtöbbjük támogatta a partizánokat, sokan a partizánokkal harcoltak a felszabadulásért. És a felszabadult hazában a Szlovák N -izeti Felkelés első évfordulójának napján. 1345. augusztus 28-an a Matica Slovenská is meglarlutta első kü/.gyűlését. A tudományos, kulturális és művészeti élet igazi fellendülésére azonban csak 1948 győzedelmes Februárja után került sor. Csak egy adatul említsünk a sok köziil: a felszabadulástól 1953-ig a Matica Slovenská annyi könyvet adott ki, mini előzőleg fennállása alatt összesen. A szekrényekben magukért beszélnek a könyvek. Szépirodalmi művek és szakkönyvek, ineséskünyvek és folyóiratok, mind azl szemléltetik, milyen értékes tevékenységet fejteti ki ez az intézmény a szlovák nép kulturális felemelkedése érdekében. A kiállítás utolsó része a Matica Slovenská mai küldetéséről szól Múltjához, hagyományaihoz méltó feladal hárul ma a Matica Slovenskára: Szlovákia Nemzeti Könyvtára és Kiinyvtudoinányi Intézete lett. E feladat nagyságának ábrázolására csak annyit: az állami könyvtárakban ma több mint 52 millió kötet könyv van, és a rendszeresen érkező folyóiralok száma meghaladja a 33 milliót. Aki nem ismeri hazánk fejlűdésének liternél, le sem tudja mérni, hogyan jutottunk el a 42,6 százalék Írástudatlantól a fenti 52 millió kötet könyvig. Kell-e szemléltetőbb példa egy nemzet öntudatr* ébredésérül és felemelkedéséről? A kiállítás mindenki számára érthető, tanulságos, meggyőző. Csaknem kézenfogva vezeti a látogatót az időrendi sorrendbe csoportosított anyag között. A rendezőknek a látványosság erűszakn tsága nélkül, egyszerű eszközökkel sikerült a legfontosabb momentumokat az érdeklődés középpontjába állítani. Naponta 80U—1000 látogató tekinti meg ezt a kiállítást, amely összesan 400 négyzetméternyi teriilotet foglal el. Az izeinek, vállalatok, szövetkezetek dolgozói csoportosan érkeznek, de jönnek a vendégek egyenként, még a meszszi idegenből is. A vendégkönyvben osztrák, belga, francia, amerikai, kanadai látogatók kézjegye. Fájlaljuk, hogy a nyári szünidő miatt a tanulóifjúságnak csak egy jelentéktelen hányada tekintette meg a kiállítást, holott fontosnak tartanánk, hogy éppen a fiatalság lássa, mert értékes és tanulságos. A kiállítás szeptember 30-ig nyitva lesz. Reméljük az iskolák kihasználják majd a rendelkezésükre álló hónapot és a vasúti kedvezményt. SKALINA KATALIN A többhónapos előkészület után is csak Igen vérszegény vádakat tudtak kiagyalni Rosenbergékre. Íme a 11 „tény", amely a vád alapját képezte: 1944. november 15-e körül Juüus és Etliel Rosenberg tárgyaltak Ruth Greenglassal (1). November 20. körül Julius bizonyos pénzösszeget adott át Ruth Greenglassnak (2). Ruth még ugyanaznap vonattal New Mexikóba utazott (3). December 10-én Julius a New York Cityben levő Stanton Street 266 számú házba ment (4). Ugyanezen a napon (ulius Rosenberg vádlott Ruth Greenglasstól egy iratot kapott, amely különféle információkat tartalmazott (5). 1945. január 5. körül Rosenbergék Dávid és Ruth Greenglass-szal tanácskoztak (6). Ugyanezen a napon Julius átadta Ruthnak egy üres puddingos doboz elszakított részét, a másik rész felmutatójának újabb adatokat kellett volna szolgáltatni. (7). Január 10-e körül julius Dávid Greenglasst bemutatta egy férfinek (8). Január 12-én Julius újra tárgyalt. Daviddal (9). Ugyanaznap Julius Dávid Greenglasstól 6. Kiagyalt vádpontok és a „tanúk" egy Iratot kapott, amely rajzokat tartalmazott a Los Alamosban végzett kísérletekről. (10). Két nappal később Dávid Greenglass visszautazott New Mexikóba (11). A vádirat egyetlen pontjában és a vádak összességében sem volt sző másról, mint a Rosenberg házaspár kapcsolatairól a két Greenglass-szal. Sehol semmi bizonyíték. 1961. március 7-én Kaufmann bíró megnyitotta a tárgyalást. Az amerikai perrendtartás értelmében elsőnek az ügyészt illette a szó, hogy rövid beszédében megindokolja vádjait. Saypol nem vádbeszédet mondott, hanem egyszerűen bűnösnek nyilvánította a vádlottakat, mielőtt egyetlen bizonyítékot is bemutatott volna. Azt állította, hogy összeesküvők, akik azért szövetkeztek, hogy egy idegen ország javára kémtevékenységet folytassanak. Teljes komolysággal jelentette ki, hogy megcáfolhatatlanul bizonyítani fogja a vádlottak bűnösségét. Megnevezte tanúit is, akiknek az esküdtek majd hitelt adnak és akiknek szavát a világ közvéleményével Is el akarta hitetni. Kik voltak ezek? A börtöntöltelék Harry Gold, a tolvaj Dávid Greenglass, az álnok Ruth Greenglass és még néhány bizonyítani semmit nem tudó gyanús személy. Beszéde tényeket nem igen tartalmazott, annál több rágalmat, hazugságot és gyűlölködést. Az ügyész egész fecsegése annyira felháborította a védőket, hogy felszólították a bírót, váltassa le Saypolt, mivel félre akarja vezetni az esküdteket. A bíró azonban az ügyész mellé állt. A hallgatóság soraiban szinte kizárólag olyan emberek ültek, akiket felingerelt, félrevezetett a vádlottak ellen hangoló uszító propaganda. Nem azt akarták tudni, hogy elítélik-e az „atomkémeket" — ebben egy pillanatig sem kételkedtek —, arra voltak kíváncsiak, vajon klmondja-e a bíróság békeidőben (az Egyesült Államok történelmében először) kémkedés címén a halálbüntetést. Nem voltak ott a tárgyalóteremben a vádlottak barátai, ismerősei Megfélemlítették őket, sokan még azt Is letagadták, hogy Ismerik a vádlottakat. A vádlottak egyedül álltak. Mindenki lemondott róluk, mindenki elhagyta őket, csak ügyvédjeik nem, és néhány világos ítélőképességű amerikai, de ezeknek hangja elveszett a pokoli koncerten. A tárgyalóterem padsoraiban itt is, ott is titkosrendőrök ültek. Arra figyeltek, akad-e valaki, aki mindezek ellenére olyan bátor, hogy fel meri emelni szavát a vádlottak mellett, vagy bármilyen formában kifejezésre meri juttatni rokonszenvét. A biró az ügyész kérésére megengedte, hogy a tárgyaláson azok az FBI-alkalmazottak is jelen lehessenek, akik a nyomozásban részt vettek, a vádban segédkeztek, és akiknek neve a tanúk Jegyzékében is szerepelt. Minden más tanúnak el kellett hagynia a tárgyalótermet, ezek maradhattak, ezek minden szót hallhattak, mindenről tudhattak, mielőtt a tanúk emelvényre léptek. De még így, Ilyen körülmények között sem merte megkockáztatni az ügyész, hogy a tanúk emelvényére szólítsa őket és lehetőséget adjon az ügyvédek keresztkérdéseire. Egyiküket sem hallgatták ki. Az első tanú kihallgatásától kezdve a legtöbb kérdés az egész per folyamán a kommunizmusra vonatkozott. Nem volt egyetlen tanú sem, akitől ne kérdezték volna meg, hogyan nyilatkoztak a vádlottak a kommunizmusról, a Szovjetunióróli Mindenáron rájuk szerették volna bizonyítani, hogy kommunista ügynökök. Ez lehetővé tette volna, hogy az Egyesült Államok Kommunista Pártját megbélyegezzék és kéiaszervezetnek nyilvánítsák. Ez azonban nem sikerült a per rendezőinek. Kaufmann bíró segítsége nélkül hamarosan összeomlott volna a vád. Kaufmann azonban azért kapta meg a Rosenberg-pert, mert korábbi ténykedésével bebizonyította, hogy ádáz ellensége a kommunizmusnak, a Szovjetuniónak. Nem kételkedett a vádlottak bűnösségében, pedig még a bizonyítékokat sem Ismerte., Véleménye alapján Etheli és Juliust akár a per kezdetekor is halálra ítélhették volna. Talán Igaza ls volt, hiszen az egész tárgyalást csak a nyilvánosság számára rendezték szemfényvesztésül. KÖVETKEZIK: 7. BE BIZONYÍTHATATLAN KÉMHISTÖRIA ©f SZŐ 4 * 1983. július 23.