Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-17 / 195. szám, szerda

A KKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK JÚNIUS 14-1 LEVELE [Folytatás a 12. oldalról) vetkezőket mondja: „A jugoszláv revizionisták felforgató munkát végeznek a szocialista tábor és a kommunista világmozgalom ellen. Tömbön kívüli politika ürügyével olyan tevékenységet fejtenek ki, amely veszélyezteti az összes békeszerető erők és országok egységét." Ezért a nyilatkozat az alábbi következtetést vonja le: „A jugoszláv revizionisták vezetőinek további leleplezése és az aktív harc a kommunista mozgalom és a munkásmozgalom megvédéséért a jugoszláv revizionisták antileninista eszméivel szemben, a marxista-leninista pártok lényeges feladata marad." Az itt felvetett kérdés fontos elvi kérdés a nemzetközi kommunista mozgalom szempontjából. A Tito-klikk éppen a közelmúltban nyilvánosan kijelentette, hogy ragaszkodik revizionista programjához és marxizmus—leninizmus-ellenes álláspontjához, szemben a nyilatkozattal és á deklarációval. . Az Egyesült Államok Imperialistái és NATO-partnereik hosszú ideig sok ezermillió USA-dollárt költöttek arra, hogy dédelgessék a Tito-klikket. A Tito-klikk „marxista—leninistának" álcázva magát és „szocialista ország" zászlaját lengetve, aláaknázza a nemzetközi kommunista mozgalmat és a világ népeinek forradalmi ügyét, mint az észak-amerikai imperializmus különleges alakulata. Teljesen alaptalan és nem felel meg a tényeknek az az állítás, hogy Jugoszlávia „határozottan pozilív irányzatokat" mutat, hogy „szocialista ország" és hogy a Tito-klikk „imperialistaellenes erő". Bizonyos személyek most megpróbálják bevonni a jugoszláv revizionista klikket a szocialista közösségbe és a nemzetközi kommunista mozgalom soraiba. Ez a próbálkozás nyíltan szakit a testvérpártok 1960. évi értekezletén egyhangúlag elért megállapodással és teljességgel megengedhetetlen. Az elmúlt néháriy esztendőben a nemzetközi munkásmozgalmat elárasztó revizionista irányzat és a nemzetközi kommunista mozgalom mindmegannyi tapasztalata és tanulsága teljes mértékben megerősítette a nyilatkozat és a deklaráció ama következtetésének helyességét, hogy a revizionizmus jtelenleg a fő veszély a nemzetközi kommunista mozgalomban. Mindamellett bizonyos személyek nyíltan hirdetik, hogy a dogmatizmus a fő veszély, nem pedig a revizionizmus, Illetve, hogy a dogmatizmus nem kevésbé veszélyes, mint a revizionizmus stb. Miféle elvi megfontolás húzódik meg e mögött? A szilárd alapokon álló marxistaleninistáknak és az igazi marxistaleninista pártoknak elsősorban elveket kell leszögezniük. Nem szabad elkótyavetyélniük elveket, helyeselve valamit ma, ismét mást holnap, síkraszállva valamiért ma, és ismét másért holnap. Minden marxista—leninistával együtt a kínai kommunisták folytatni fogják a megalkuvást nem ismerő harcot a tnodern revizionizmus ellen, hogy megvédjék a marxizmus-leninizmus tisztaságát, a nyilatkozat és a deklaráció elvi álláspontját. A nemzetközi kommunista mozgalomban a fő veszélyt képező revizionizmus ellen harcolva, a kommu-. nistáknak harcolniuk kell a dogmatizmus ellen Is. Mint az 1957. évi deklaráció kijelenti a proletárpártoknak „szilárdan tartaniuk kell magukat ahhoz az elvhez, hogy - összekapcsolják ... az egyetemes marxista—leninista igazságot hazájuk forradalmának és építésének sajátos gyakorlatával". Más szóval ez azt jelenti: Egyfelől mindenkor ragaszkodni kell a marxizmus-leninizmus egyetemes igazságához. Ennek elmulasztása jobboldali opportunista vagy revizionista tévedésekhez vezet. Másfelől mindig a valóságból kell kiindulni, szoros kapcsolatot kell tartani a tömegekkel, állandóan öszszesíteni kell a tömegharcok tapasztalatait és önállóan kell kidolgozni és alkalmazni az egyes országok viszonyainak megfelelő politikát és taktikát. Dogmatizmusban vétkes az, aki ezt nem teszi meg, aki gépiesen lemásolja valamely másik kommunista párt politikáját és taktikáját, vakon aláveti magát mások akaratának, vagy elemzés nélkül elfogadja a maga irányvonalául egy másik kommunista párt programját és határozatait. Egyesek most megsértik ezt az alapvető elvet, amelyet már régen leszögezett a nyilatkozat. „A marxizmus—leninizmus alkotó fejlesztésének" ürügyével félredobják a marxizmus—leninizmus egyetemes igazságát. Ezenfelül „egyetemes marxista—leninista igazságoknak" tüntetik fel a maguk előírásait, amelyek csupán szubjektív feltevéseken alapulnak, el vannak szakadva a valóságtól és a tömegektől, ők pedig kényszerítenek másokat ezeknek az előírásoknak feltétel nélküli elfogadására. Annyi súlyos jelenség ezért tapasztalható a nemzetközi kommunista mozgalomban. 24. A nemzetközi kommunista mozgalom tapasztalataiból levonható igen fontos tanulság az, hogy a forradalom kibontakozása és győzelme forradalmi proletárpárt létezésétől függ. Egy forradalmi pártnak lennie kell! Kell lennie olyan forradalmi pártnak, amely a marxizmus—leninizmus forradalmi elméletének és forradalmi stílusának megfelelően épül fel. Kell lennie olyan forradalmi pártnak, amely a marxizmus—leninizmus egyetemes igazságát össze tudja kapcsolni saját hazája forradalmának konkrét gyakorlatával. Kell lennie olyan forradalmi pártnak, amely szorosan össze tudja kapcsolni a vezetést a széles népi tömegekkel. Kell lennie olyan forradalmi pártnak, amely tántoríthatatlan az igazságban, kijavítja a maga hibáit és tud bírálatot és önbírálatot gyakorolni. Csak az ilyen forradalmi párt tudja vezetni a proletariátus és a nép széles tömegeit az imperializmus és lakájai leverésére, átütő győzelem kivívására a nemzeti demokratikus forradalomban és a szocialista forradalom kivívására. Ha a párt nem proletár forradalmi párt, hanem burzsoá reformista párt; ha nem marxista—leninista párt, hanem revizionista párt; ha nem a proletariátus élenjáró pártja, hanem a burzsoázia után kullogó párt; ha nem olyan párt, amely a proletariátus és minden dolgozó érdekeit képviseli, hanem olyan párt, amely a munkásarisztokrácia érdekeit képviseli; ha nem internacionalista párt, hanem nacionalista párt; ha nem olyan párt, amely a saját eszével önállóan tad gondolkodni, és beható kutatás és tanulmányozás segítségével pontosan meg tudja ismerni a különböző osztályok irányzatait saját hazájában, és tudja, hogyan alkalmazza a marxizmus—leninizmus egyetemes igazságát, és összekapcsolja azt saját hazája konkrét gyakorlatával, hanem ehelyett olyan párt, amely szajkózza mások szavait, elemzés nélkül lemásol idegen tapasztalatokat, bizonyos külföldi személyek utasításaira hallgatva, ide-oda szaladgál, és a revizionizmus, a dogmatizmus zagyvalékává, mindenné válik csak a marxista—leninista elveket nem követi; akkor az ilyen párt teljességgel képtelen vezetni a proletariátust és a tömegeket a forradalmi harcban, teljességgel képtelen megnyerni a forradalmat és teljességgel képtelen teljesíteni a proletariátus nagy történelmi küldetését. Ez olyan kérdés, amelyen minden marxista—leninistának, minden osztályöntudatos dolgozónak és minden haladó embernek mindenütt mélyen el kell gondolkodnia. 25. A marxista-leninisták kötelessége, hogy különbséget tegyenek az igazság és hamisság között azokkal a nézeteltérésekkel kapcsolatban, amelyek a nemzetközi kommunista mozgalmon belül keletkeztek. Az ellenség ellen vívott harc egységének mindannyiunk számára közös érdekében mindig amellett foglaltunk állást, hogy a problémákat pártközi tanácskozások útján oldjuk meg, és elleneztük, hogy a nézeteltéréseket az ellenség előtt nyílt színre hozzuk. Mint az SZKP elvtársai tudják, a nemzetközi kommunista mozgalmon belüli nyilvános vitákat bizonyos testvérpárt vezetői provokálták és kényszerítették ránk. Mivel kiprovokálták a nyilvános vitát, ezt a testvérpártok egyenlősége és a demokrácia alapján kellene folytatni úgy, hogy tényeket terjesztenek elő és megvitatják a problémákat. Mivel bizonyos pártvezetők nyilvánosan támadtak más testvérpártokat, és nyilvános vitát provokáltak, úgy véljük, nincs okuk, sem joguk megvonni a megtámadott testvérpártoktól azt, hogy nyilvánosan válaszoljanak. Miután néhány pártvezető más testvérpártokat támadó számtalan cikket hozott nyilvánosságra, miért nem közlik sajtójukban az illető pártok válaszcikkeit? Az utóbbi Időben a Kínai Kommunista Párt ellen felháborító támadásokat intéztek. A támadók nagy lármát csaptak és figyelmen kívül hagyva a tényeket, számos vádaí agyaltak kl ellenünk. Mi nyilvánosságra hoztuk saját sajtónkban a minket támadó eme cikkeket és beszédeket. Ugyancsak teljes terjedelemben hoztuk sajtónkban a szovjet vezetők^ nek a Legfelsőbb Tanács ülésén 1962. december 12-én elhangzott beszámolóját, a Pravda 1963. január 7-én keltezett szerkesztőségi cikkét, az SZKP küldöttsége vezetőjének a Német Szocialista Egységpárt VI. kongresszusán 1963. január 16-án elhangzott beszédét és a Pravda 1963. február 10-én keltezett szerkesztőségi cikkét. Ugyancsak teljes terjedelemben közöltük az SZKP Központi Bizottságának 1963. február 21-én és március 30-án keltezett két levelét. v Válaszoltunk néhány olyan cikkre és beszédre, amelyekben testvérpártok támadnak bennünket, de nem mindegyikre adtunk választ. Nem válaszoltunk például közvetlenül az SZKP elvtársainak számos cikkére és beszédére. 1962. december 15. és 1963. március 8. között hét cikkben válaszoltunk támadóinknak. E cikkek címe a következőképpen hangzik: „Valamennyi ofszág dolgozói, egyesüljetek, harcoljatok közös ellenségünk elleni" „Togliatti elvtárs és köztünk felmerült nézeteltérések." „Leninizmus és a modern revizionizmus." „Egyesüljünk a Moszkvai Nyilatkozat és a Moszkvai Deklaráció alapján." „Honnan adódnak a nézeteltérések? — Válasz Thorez és más elvtársaknak." „Még egyszer a Togliatti elvtárs és köztünk felmerült nézeteltérésekről. — A leninizmus néhány fontos problémája a jelenlegi világban." „Megjegyzés az Egyesült Államok Kommunista Pártjának nyilatkozatához." Feltehetőleg Önök ezekre a cikkekre utalnak, amikor március 30-án keltezett levelük vége felé azzal vádolják a kínai sajtót, hogy „alaptalan támadásokat" intéznek az SZKP ellen. Az, amikor a támadóinkhoz Intézett válaszcikkeket támadásoknak minősítik, a dolgok feje tetejére való állítása. Mivel Önök cikkeinket annyira „alaptalannak" és oly nagyon rossznak minősítik, miért nem közlik mind a hét „alaptalan támadást" ugyanúgy, mint ahogy mi közzé tettük az önök cikkeit, hogy ily módon valamennyi szovjet elvtárs és a szovjet nép maga fontolhassa meg, dönthesse el, kinek van igaza és ki téved! Természetesen Önöknek jogukban áll, hogy pontról pontra megcáfolják az Önök által „alaptalan támadásoknak" minősített cikkeket. Habár Önök „alaptalannak" minősítik cikkeinket és érveinket, mégsem közlik a szovjet néppel, mik is valójában a mi érveink. Ez a gyakorlat aligha minősíthető a problémák testvérpártok által történő megvitatása, az igazság vagy a tömegek iránti komoly álláspontnak. Reméljük, hogy meg lehet szüntetni a testvérpártok között folyó nyilvános vitát. Ez olyan probléma, amelyet a függetlenség, az egyenlőség, valamint a testvérpártok között folytatott viták révén elért egységes álláspont alapelveinek szellemében kell kezelni. A nemzetközi kommunista mozgalomban senkinek sincs joga ahhoz, hogy amikor csak kedve támad, támadásokat indítson, vagy ahhoz, hogy amikor csak kedve támad, „véget vessen a nyílt vitának", hogy ily módon akadályozza meg a másik felet a válaszadásban. Az SZKP elvtársai előtt ismeretes, a testvérpártok találkozójának öszszehívásához szükséges kedvező légkör megteremtése végett úgy határoztunk, hogy 1963. március 9-től ideiglenesen megszüntetjük azokra a nyilvános támadásokra vonatkozó nyilvános válaszokat, amelyeket testvérpártok élvtársai név szerint ellenünk intéztek. A nyilvános válasz jogát fenntartjuk. Március 9-én keltezett levelünkben kijelentettük: a nyilvános vita felfüggesztésének kérdéséről „mindkét pártnak és az illető testvérpártoknak vitát kell folytatniuk, és mindenki számára igazságos és elfogadható megállapodásra kell jutniuk". Az előzőleg elmondottak tükrözik a nemzetközi kommunista mozgalom általános Irányáról és néhány alapvető fontosságú kérdéssel kapcsolatban alkotott nézeteinket. Reméljük — mint ahogy a levelünk kezdetén utaltunk rá —, hogy nézeteink őszinte kifejtése hozzájárul a kölcsönös megértéshez. Hennészetesen az elvtársak egyetérhetnek e nézetekkel, vagy vitathatják ezeket. Véleményünk szerint azonban az általunk vitatott kérdések döntő fontosságúak, amelyek figyelmet érdemelnek, s amelyeket a nemzetközi kommunista mozgalomnak meg kell oldania. Reméljük, hogy mindezeket a kérdéseket, valamint az Önök levelében felvetett problémákat is teljes mértékben megvitatják a két párt tanácskozásain és az összes testvérpártok képviselőinek találkozóján. Ezenkívül más, mindannyiunkat érintő kérdések is szerepelnek, mint például a Sztálint ért bírálat és néhány, a nemzetközi kommunista mozgalommal kapcsolatos elvi fontosságú ügy, amelyet az SZKP XX. és XXII. kongresszusán vetettek fel. Reméljük, hogy a tárgyalások során ezekről a kérdésekről ls őszinte véleménycsere folyik majd. Pártjaink tanácskozásaival kapcsolatban március 9-én keltezett levelünkben javasoltuk, hogy Hruscsov elvtárs jöjjön el Pekingbe. Ha ez nem megfelelő, akkor azt indítványoztuk, hogy az SZKP Központi Bizottságának más felelős elvtársai vezessenek küldöttséget Pekingbe, vagy pedig mi küldünk delegációt Moszkvába. Mivel március 30-án keltezett levelükben Önök hangoztatták, hogy Hruscsov elvtárs nem jöhet Kínába, és mivel nem fejezték ki azt az óhajukat, hogy küldöttséget indítsanak Kínába, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága úgy határozott, hogy delegációt küld Moszkvába. Március 30-án keltezett levelükben Önök meghívták Mao Ce-tung elvlársat, hogy látogasson a Szovjetunióba, Mao Ce-tung elvtárs már február 23án, a Szovjetunió kínai nagykövetével folytatott megbeszélése során világosan kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt jelenleg nem látogathat a Szovjetunióba. Önök előtt mindez islneretes. Amikor május 9-én a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának egyik felelős elvtársa fogadta a Szovjetunió kínai nagykövetét, közölte Önökkel, hogy június közepén küldöttséget Irányítunk Moszkvába. Később az SZKP Központi Bizottsága kérésének eleget téve, hozzájárultunk ahhoz, hogy a két párt tanácskozását július 5-re halasszuk. őszintén reméljük, hogy a kínai és a szovjet kommunista párt tanácskozásai pozitív eredményekkel járnak majd, és hozzájárulnak az összes kommunista és munkáspártok találkozójának összehívását szolgáló előkészületekhez. Most sokkal inkább, mint bármikor, szükség van arra, hogy valamennyi kommunista egyesüljön a marxizmus —leninizmus, a proletár nemzetköziség és a testvérpártok által egyöntetűen jóváhagyott nyilatkozat és deklaráció alapján. A világ valamennyi marxista—leninista pártjával és forradalmi népével együtt a Kinal Kommunista Párt továbbra is' lankadatlan erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy támogassa a szocialista tábor, a nemzetközi kommunista mozgalom érdekeit; az elnyomott népek és nemzetek előrehaladásának ügyét, az imperializmus ellen és a világbékéért indított harcot. Reméljük, hogy az események, amelyek azokat, akik számunkra kedvesek és közelállóak, aggodalommal, az ellenséget pedig csak örömmel töltik el, nem ismétlődnek meg többé a nemzetközi kommunista mozgalomban. A kínai kommunisták szilárdan hiszik, hogy a marxista—leninisták, a proletariátus és a forradalmi népek még szorosabban tömörülnek, legyőzik az összes nehézséget és akadályt, még nagyobb sikereket aratnak az imperializmus ellen, és a világbékéért folyó harcban, abban a küzdelemben, amely a világ népeinek forradalmi ügyéért, a nemzetközi kommunizmus ügyéért folyik. Valamennyi ország dolgozói, egyesüljetek! Világ dolgozói, elnyomott népek és nemzetek, egyesüljetek! Harcoljunk közös ellenségünk ellen! Kommunista üdvözlettel : A KlNAI KOMMUNISTA PÁRT i KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A kommunisták feladata a nukleáris háború elhárítása Az SZKP KB levelének világvisszhangja • Moszkva A moszkvai napilapok újabb leveleket közölnek, amelyekben a szovjet kommunisták és pártonkivüliek egyetértésüket fejezik ki az SZKP álláspontjával és elitélik a Kínai KP képviselőinek egységbontó tetteit. „Mi szovjet emberek őszinte barátságot érzünk a kínai néphez, kéz a kézben akarunk vele élni és harcolni — jelentette ki Filics elvtárs, egy minszki üzem marósa. — Felháborítanak bennünket azonban azok az egységbontó akciók, amelyek akadályozzák a szocialista országok népeinek közös Igyekezetét." Kasszejan, az Ukrán Képzőművészek Szövetségének elnöke kijelentette: „A kinai és a szovjet nép közti barátság nem tegnap született meg. Reméljük, hogy Kína Kommunista Pártjában akadnak majd olyan egészséges erők, amelyek ráébrednek internaci9nalista felelősségükre." A tádzsik írók véleményét Mirzo Tursunzade költő így tolmácsolja: „Minden szovjet kommunista felháborodik azon az állításon, miszerint a mi pártunk állítólag nem támogatja az ázsiai, afrikai és latin-amerikai nemzetek szabadságharcát. Magam számos afrikai és ázsiai országot meglátogattam. Mindenütt a Szovjetunió segítsége iránti mély hálával találkoztam. • Szófia A Rabotnicseszko Delo és a Národná Mladezs az SZKP KB nyílt levelének teljes szövegét közli. Rabotnicseszko Delo a levélnek azokat a részeit emeli ki, amelyekben az SZKP KB a békés egymás mellett élés lenini elveinek megvalósítását hangsúlyozza. • Delhi Az Indiai sajtó számos anyagot közöl az SZKP KB levelével kapcsolatban. A Hindustan Times azt Írja, hogy „az SZKP KB levele buzdító felhívást tartalmaz az általános és teljes leszerelésre, a tartós béke biztosítására." A Times of India hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió állandóan a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységére törekszik. • Ulan Bátor „Teljes mértékben támogatom az SZKP és a Szovjet kormány politikáját, amelyet legutóbbi nyílt levelében ismét kifejtett" — mondotta Tagtoh elvtárs, a mongol nagy népi hural képviselője, nagynevű forradalmár a TASZSZ tudósítójának. Hangsúlyozta továbbá, hogy a mongol forradalom csak az SZKP és a szovjet nép segítségével győzedelmeskedhetett, ami meggyőző bizonyítéka annak, hogyan teljesítik a szovjet kommunisták internacionalista kötelezettségeiket. • Párizs Yves Moreau az Humanitéban a következőket írja: „A szovjet és a kínai levelet nem helyezhetjük egy szintre. A kínai levélre a megengedhetetlen támadások jellemzőek, amelyeket nemcsak az SZKP, hanem a többi párt ellen is intéz. Az elégtelen tényeket a levél szerzői sértegetéssel és rágalmakkal helyettesítik. A Kínai KB vezető képviselői kételyeket keltenek a marxizmus—leninizmus alapvető tézisei felől. De nemcsak erről van szó. A Kínai KB vezetősége egységbontó tevékenységet fejt ki a szocialista táborban és a nemzetközi munkásmozgalomban is. 1983. július 17. * ŰJ SZÖ 13