Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-03 / 181. szám, szerda

N. SZ. HRUSCSOV BESZEDE Üdvözlő távirat A CSKP Központi*Bizottsága távirat­ban fejezte ki jókívánságait a Cejloni Kommunista Pártnak megalakítása 20. évfordulója alkalmából. „A Cejloni Kommunista Pártnak sok üj sikert kí­vánunk a párt erejének és befolyásá­nak növeléséért, valamennyi hazafias erő egyesítéséért, az ország függet­lenségének megszilárdításáért és a dolgozók életkörülményeinek megja­vításáért vívott harcában" — hang­zik többek között a táviratban. Tunéziai parlamenti' i küldöttség hazánkban (ČTK) — A tunéziai parlamenti kül­döttség Moszkvából hazatérőben ha­zánkba látogatott. A tunéziai képviselők tegnap Szalah Laghamnak, a Tunéziai Köztársaság rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetének kíséretében a Nem­zetgyűlésbe látogattak. A vendégeket Antonín Pospíšil és Josef Való, a Nem­zetgyűlés alelnökei s több képviselő fogadták. A szívélyes eszmecsere folya­mán az országaink közötti barát! kap­csolatok fejlesztéséről volt szó, s a tu­néziai küldöttek a Szovjetunióban nyert benyomásaikról beszéltek. CsehszlGvák—jugoszláv tudományos-műszaki együttműködés (CTK) — Július 2-án Prágában Jegy­zőkönyvet írtak alá a csehszlovák-ju­goszláv- tudományos-műszaki együttmű­ködési bizottság V. üléséről. A bizottság június 24. és Július 2. között tanácskozott Prágában. Értékelte eddigi határozatai­nak teljesítését, megállapította, hogy az előző ülés Jegyzőkönyvében megszabott feladatokat mindkét fél teljesítette. Az ülésen egyszersmind kitűzték a további tudományos-műszaki együttműködés fel­adatait. A kölcsönös kapcsolatok főként a gépipar, vegyipar, kohászat és köz­szükségleti Ipar, valamint a mezőgazda­ság és erdőgazdálkodás terén bővülnek. A tárgyalások baráti légkörben foly­tak. Megjavult a hús- és tojás felvásárlás, továbbra is lemarad a tejeladás (CTK) — Mezőgazdasági üzemeink az első félévben sikeresen teljesítették a hűs- és a tojás felvásárlását, továbbra is lemarad azonban a tejfelvásárlás (93,3 százalék).- A múlt évhez viszonyítva csaknem 10 000 tonnával több sertés- és 2000 tonnával több baromfihúst vásárol­tunk fel. Ezen a téren a kelet-csehor­szági, a kelet-szlovákiai és a dél-morva­országi kerület teljesítette legjobban fel­adatait. 87 százalékos tervteljesltéssel utolsó helyen áll az észak-morvaország! kerület. A tavalyihoz viszonyítva az Idén 80 millió tojással vásároltak fel többet. Ez­zel szemben tejből a múlt évhez viszo­nyítva Is lényegesen kevesebbet vásárol­tak fel. A mezőgazdasági üzemek az Idén a tervezettnél 77 millió liter tejjel kevesebbet adtak a közellátásra. Spaak Moszkvába látogat Moszkva (CTK) — Paul Henrich Spaak belga külügyminiszter és mi­niszterhelyettes július 7-én Moszkvá ba látogat, ahol fogadja őt Nyikita Hruscsov miniszterelnök Is. IMWifiM •k A ghanai államünnep alkalmából H. B. Kofi Marrah, a Ghanai Köztársa­ság prágai nagykövete július 1-én ünne­pi estet rendezett, amelyen részt vettek Cestmíf CIsaf. a CSKP KB titkára, a kor­mány tagjai, valamint köz- és kulturá­lis életünk más képviselői. •k Marjai József, a Magyar Népköz­társaság prágai rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete július 1-én a nagy­követség épületében baráti találkozót rendezett. A találkozáson részt vettek a prágai Nemzel Színház művészei és Már­ton Endre, a budapesti Nemzeti Színház főrendezője, aki Dobozy Imre magyar drámaíró „Holnap folytatjuk" című da­rabjának prágai előadását rendezi. •k A Szakszervezeti Világszövetség ki­fejezte teljes szolidáritását a vietnami hét iránt, amelyet a VDK szakszervezeti szövetsége és más tömegszervezetek jú­lius IS. és 21. között rendeznek meg a genfi egyezmények teljesítéséért, az air»rikai Imperialisták fegyveres beavat­kozásának megszüntetéséért és az orszá'g békés egyesítéséért folyó harc támoga­tására. •k Dr. Sigvart *EkIund, a Nemzetközi Atomenei-gla Ügynökség elnöke július 2-án megtekintette a plzeňi Lenin Műve­ket és a sörgyárat. A Breclavan néprajz! együttes, amely részt vett az angliai Folkestonban rendezett nemzetk zl néprajzi fesztivá­lon, július 2-ára virradó éjszaka haza­tért. • A Sitno alatti nemzetközi pionírtá­borban a Počúvadlo tó mellett tegnap 5 állam zászlóit tűzték ki. Megérkezett a svéd, bolgár, Izlandi, osztrák és a hazai pionírok első csoportja. •k A Mnnkaérdemrenddel kitüntetett JanáCek vonósnégyes Július 2-án vendég­szereplésre Nagy-Britanniába utazott. (Folytatás az 1. oldalról) Még meg sem száradt a nyomda­festék a nyugat-németországi „gazda­sági csodáról" cikkeket közlő lapo­kon, s a burzsoázia e hírverői, de ke­nyéradói is már remegve gondolnak a nyugatnémet gazdaság hanyatlásá­nak veszélyére. Nem szabad szem elől téveszte­nünk, hogy Nyugat-Németország azzal a nyersanyagalappal, kohő- és nehéz­Iparral rendelkezik, amely a .háború előtt egész Németország gazdasági alapja volt. Ezen a talajon válhatott lehetővé az az Ideiglenes felvirágzás, amelyet a nyugati propagandisták szembeötlő buzgalommal csaknem úgy akartak jellemezni, hogy: „rácá-, fol" minden marxi elméletre. A kelet-németországi dolgozóknak viszont sokkal nehezebb feltételek kő­zött kellett hozzáfogniuk hazájuk gazdaságának felújításához. Oj nyers­anyag és anyagforrásokat kellett fel­tárniuk, új kohóipari alapot létesíte­niük, számos új ipari ágazatot kiépí­teniük s az elpusztított üzemek szá­zalt, sőt ezreit Ismét felépíteniök. Mindez természetesen kimondhatatla­nul nehéz és fárasztó feladat volt. A Német Demokratikus Köztársaság azonban ma mindezek ellenére is nemcsak Európa, hanem a? egész vi­lág egyik legerősebb Ipari állama. Ami Ipari termelésének terjedelmét Illeti, méltón számíthatjuk a legfej­lettebb Iparral readelkező első tíz ország sorába. Minden objektív Ítélőképességű embernek az a véleménye, hogyha már gazdasági csodáról beszélhetünk, úgy ez a csoda itt történt — a Né­met Demokratikus Köztársaságban. Ez a c^oda csak azért történhetett, mert Itt a nép jutott hatalomhoz és Irányítja sorsát. Ez a csoda csak azért lehetséges, mert létezik egy ha­talmas szocialista társadalom, amely­hez a testvéri együttműködés szoros kötelékei fűzik az önök hazáját is. Valóban csak a szocializmus ké­pes az Igazán alkotó erejű csodák­ra. A szocializmus sikereinek szilárd alapja a tervgazdasági amely a szer­vezett gazdaság szocialista elvein s az új társadalmi kapcsolatokon fejlődik. Önöknek tudomásuk van arról, mily nagy munkahősiességet tanúsítanak" a szovjet emberek s a többi szocialista ország népei. E hősiesség mellett el­törpülnek a tőkésvilág „csodái"! Szilárd meggyőződésünk, hogy a jö­vőben még gyorsabb ütemben fejlő­dik a Német Demokratikus Köztársa­ság gazdasága, mert megvannak az ehhez szükséges feltételek, lehetősé­gek. Önök lényegében már kiküszö­bölték gazdaságukban azokat a nagy aránytalanságokat, amelyeket az or­szág kettészakadása okozott. Hazá­juk most tervszerűen ellátott a leg­fontosabb nyersanyagokkal s egyéb anyagokkal, mert együttműködik a Szovjetunióval és a többi szocialista országokkal. Önök most kiváló veze­tő gazdasági dolgozókkal rendelkez­nek, akik értékes tapasztalatokat sze­reztek a termelés szervezésében, s elsajátították a szocialista gazdál­kodás módszereit. Mindez indokolttá teszi azt a feltéte­lezésünket. hogy nincs messze az az idő, amikor a Német Demokratikus Köztársa­ság a főbb gazdasági mutatókban meg­előzi Nyugat-Németországot. Igen. és ez nem a tények elferdítése — az NDK rö­vid Időn belül valóban megelőzi az NSZK-t. Ez az előrelépés jelentős hoz­zájárulás lesz az NDK dolgozóinak ré­széről a szocialista társadalom győzel­méhez, amelyet a kapitalista világ fölött arat a gazdasági versenyben. Figyelmez­tettük és újonnan figyelmeztetjük ver­senytársainkat: bármilyen erőbedobással is igyekeztek, mindig a szocialista or­száguk mögé szorultok! Minden alkalommal, amikor Itt, Ber­linben mondok beszédet, olyan problé­mákkal foglalkozom, amelyek megoldása közvetlenül összefügg az európai helyzet normalizálásával. Remélem, megértik, miért teszem ezt fgy. Németország és Nyugat-Berlin a nemzetközi problémák egyik legbonyolultabbja. Ennek a kérdés­nek a megoldásától függ nagymértékben a politikai légkör alakulása Európában és az egész világon. Sok év telt el azóta, amikor elhallgat­tak a második világháború utolsó ágyú­iüvései. Ennek ellenére Európa egén, ugyanúgy, mint azelőtt, a háború bal­jóslatú felhői tornyosulnak. A veszélyt még fokozza a rakéta- és atomfegyverek létezése. A népek állandó bizonytalan­ságban és a jövőtől, valamint gyerme­keik jövőjétől való félelenben élnek. Ezt R helyzetet a leggyorsabban meg kell változtatni. Ez jogos és érthető kívánság. A Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és minden szocialista or­szág létérdeke a feszUltség teljes felszá­molása, és az európai országok közti szilárd baráti kapcsolatok megteremtése. Csak fgy léphetnek Európa népei — ha sonlóképpen a világ népeihez — a bé kés építés útjára. Ml Védelmezzük a különböző társadal ml rendszerű országok békés egymás mellett élésének politikáját, vonatkoz zék ez bár az egész világra, vagy az egyas országok köjsti viszonyra Mindad dig nem beszélhetünk tartós vllágbéké ről, amíg a világ egyes részein megma­radnak a feszültséget tápláló gúcok. Az európai országok politikájának szerepét és jelentőségét — amelyet az európai és a világbéke megerősítésénél töltenek be — nehéz volna felmérni. Köztudomá­sú, hogy az utóbbi ötven év alatt euró­pai területen két ízben is fellobbant olyan komoly viszály, amely az emberi­séget véres világháborúkba sodorta. Emberi ésszel alig fogható lel, milyen mérhetetlen szenvedéseket húzna Euró­pára egy esetlegos harmadik világhábo­rú. A népek .nem békélhetnek meg ilyen távlattal. A Szovjetunió, az NDK a töb­; bi szocialista országgal együtt az euró­pai tartós béke megteremtését rendkívül fontos kérdésnek tekintik. Önöknek németeknek nem kell meg­magyarázni, mi a háború és milyen pusz­tulással és szenvedésekkel jár. A német nép drágán fizetett Hitler kalandjáért, aki véres háborút robbantott ki, mely­ben maga ls elégott s a német népnek óriási károkat okozott. Az elmúlt hábo­rúban a Szovjetunió és Németország né­pei óriási áldozatokat hoztak. Nagy veszteségeik' voltak más országok népei­nek is. A Szovjetunió baráti kapcsolatokat tart fenn a Német Demokratikus Köztársa­sággal és diplomáciai kapcsolatai van­nak a Német Szövetségi Köztársasággal. Országunk — híven békepolitikájához — arra törekszik, hogy a Szovjetunió és Nyugat-Németország kapcsolatai a biza­lom és az együttnlűködés jegyében fej­lődjenek. Cgy vélem, hogy a német nép­nek is elsőrendű érdeke az országunk­kal való szilárd és baráti kapcsolatok megteremtése. A háború után a népek azt remélték, hogy megszületik a tartós világbéke s ésszerűen oldják meg a vitás kérdése­ket. A népeknek ezek a reményei azon­ban nem teljesültek. Németország nyu­gati részében a nemzetközi imperializ­mus agresszív köreinek segítségével mí­litaTista-revansista állam, a Német Szö­vetségi Köztársaság jött létre. A Nyuga­ton akárhogyan igyekeznek is megokol­ni az imperialista nagyhatalmak jelen­legi politikáját, nem tagadhatják el azt a tényt, hogy az Európa szívében létező feszültséggóc táplálja a hidegháborús törekvéseket, rontja a népek s mindenek­előtt Nyugat-Németország és a szocia­lista országok egymás közti viszonyát. A népek várják a német kérdés megol­dását. ami kedvező feltételeket teremte­ne a népek közti barátság és együttmű­ködés békés fejlődésében. Mit kell tenni az európai és a világ­béke megszilárdítása érdekében? El kell távolítani a második világháború marad­ványait s meg kell kötni a békeszerző­dést Németországgal. Erről a problémá­ról már több alkalommal beszéltem. Eh­hez a kérdéshez azonban újra visszaté­rek és szeretném felvázolni, mit jelen­tene a békeszerződés megkötése a né­met nép és az európai népek részére. A német békeszerződés aláírásával nemcsak a Szovjetunió és más, békepo­litikát folytató országok nyernének. Er­re a szerződésre a többi európai állam­nak is, és az egész világ népcinek szük­sége van. Természetes, hogy ez a béke­szerződés leginkább Nyugat-Németország lakosságának érdekeit szolgálná és óha­ját juttatná kifejezésre. Vegyék fontolóra a Nyugat-Németor­szágban élő németek: munkásak, parasz­tok, értelmiségiek, vállalkozók és állam­férfiak s német következetességgel vizs­gálják meg: kinek az érdeke ma a má­sodik világháború maradványainak fenn­tartása s az európai feszültség szitása? Ha előítélet nélkiil, reálisan és józanul mérlegelik a kérdést, ha összevetik vala­mennyi pozitívumát és negatívumát, vi­lágossá válik, hogy a német nép érde­kei megkövetelik a háború maradványai­nak és a feszültséggócoknak a felszá­molását és a közép-európai helyzet ren­dezését. Ez az út széles távlatokat nyit az NSZK részére az NDK-val és a többi szocia­lista állammal való termékeny gazdasá­gi együttműködés fejlesztésére. Ezen a problémán egyre több, Nyugat-Németor­szágban élő, reálisan látó német is el­gondolkodik. Egyre mélyebben és vilá­gosabban tudatosítják, hogy véget kell vetni a militarista és revansista politi­kának. Ez a politika mindenekelőtt Nyu­gat-Berlin lakosságára van nyomasztó hatással s ezért elsősorban itt kell nor­malizálni a helyzetet. Ennek rendezése csakis békeszerződés alapján történhet s csak ezután születhetnek meg Nyugat­Berlinben a gazdasági fejlődés kedve­zőbb feltételei s erősödhet meg a biz­tonság. Mit javasol a Szovjetunió, amikor a második világháború maradványainak mielőbbi felszámolását sürgeti? Semmi olyat, ami megváltoztatná a hitleri Né­metország veresége után előállott euró­pai helyzetet és feltételeket. Csupán a helyzet jogi szentesítését kívánja, hogy ezzel fékezhessük a revansisták háborús előkészületeit. I A nyugati országokban még mindig nagy zajt csapnak az ún. berlini falról. Az azonban, amit a Nyugat „falnak" ne­vez, nem más, mint az NDK törvényes határa. Ez a halár teszi lehetővé az NDK dolgozóinak az országuk és a szo­cialista tábor ellen irányuló provokatív tevékenység meghiúsítását. Ez azt jelen­ti, hogy az ún. berlini fal elősegíti az országok közti viszonyok rendezését s a béke ügyét szolgálja. Végre már reálisan kell szemlélni a dolgokat. Meg kell érteni, hogy az NDK nem valami mítosz, hanem reálisan lé­tező állam, amelynek saját kormánya, törvényei, rendje és határai vannak. Eb­ből következik: minden független állam­nak joga van védelmezni és ellenőrizni saját határait. Sokan azt hangoztatják, hogy a Ber­linben létesített határfal akadályozza Nyugat-Berlin és az NDK fővárosa la­kólnak érintkezését. Ez tévedés. Csak olyan emberek állithatnak ilyet, akik az NDK területére való lépést törvény­és népellenes tevékenységre akarják ki­használni. Tudjuk, hogy azokat, akik ba­ráti érzelmekkel viseltetnek az NDK dol­gozói iránť, a szocialista Németország lakosai szívélyesen és vendégszeretően logadják. £s ha ennek ellenére is létez­nek nehézségek a két városrész lakóinak érintkezésében, ezért a nyugat-berlini és a megszálló hatóságokat terheli a fe­lelősség. A második világháború megváltoztatta Európa politikai térképét s ezt mindig figyelembe kell vennünk. A revansista körök még csak hallani sem akarnak a békeszerződés megköté­séről. Céljuk egyértelmű: felfalni az NDK-t. Azt azonban tudják, hogy erre saját erejükből nem telik, s ezért kéž­zel-Iábbal törtetnek a NATO-ban, hogy ennek keretén belül az életben maradt hitleristák lehetőséget kovácsoljanak ál­maik megvalósítására, vagyis megbosz­szulják a második világháborúban el­szenvedett vereségüket. A Nyugat ag­resszív körei pedig Nyugat-Németorszá­got mint a szocialista országok elleni fő ütőerőt akarnák felhasználni. Miben reménykedtek a nyugatnémet revansisták? Az Egyesült Államokra bíz­ták magukat, amely a második világhá­borúban nem szenvedett veszteségeket, sőt hatalmas háborús nyereségekhez ju­tott. A nyugatnémet militaristákat min­denekelőtt az amerikai atomfegyverek el­tették rabul. Teljesen hiábavalóak és reményte­lenek azok a kísérletek, amelyeket a revansisták és reakciósok tesznek a Német Demokratikus Köztársaság alá­ásására uszító kampányjaikkal és provokációikkal. A berlini fasiszta puccs 10. évfordulója alkalmából Nyu­gat-Németországban nagy hangú uszí­tó kampány kezdődött, amely azon­ban szégyenletesen csődöt mondott. Az NSZK vezetői ez alkalomból har­cias, revansista beszédeket tartottak. Ez nem kíván bővebb magyarázatot. Mi úgy véljük, hogy a nyugalom­ba vonuló kancellárt még úgy-ahogy megérthetjük, ha semmivel sem meg­alapozott és teljeáen indokolatlan ki­jelentéseket tesz, mert igazolni akar­ja az évek hosszú során át makacsul folytatott politikáját. Am hogyan ért­sük meg a hivatalba lépésre készülő kancellárt, ha ő is vállalja ezt a sok szennyet, a nem teljesült remé­nyeket, az acsarkodások e szemét­dombját. Hiszen egyszer ezt a sze­métdombot el kell takarítania, előbb­utóbb új utakat, új módszereket kell keresnie, Ennek ellenére már most megnehezíti feladatát és erejét fe­lülmúló terhek viselését vállalja. Va­jon ésszerű politika ez? Hruscsov azután Kennedy nyugat­berlini látogatásával foglalkozott. Szerinte ebben nincs semmi rossz, csupán azt teszi kérdésessé, hogy milyen szándékkal hívták meg őt Nyugat-Berlinbe. Bizonyára ezzel ls támogatást akartak szerezni veszett revahsista követeléseiknek. Éppen ezért kísérte el az elnököt a vissza­vonulásra készülő Adenauer és más nyugatnémet politikus, akiknek Nyu­gat-Berlinhez semmi közük, mivel — és ezt szövetségeseink ls < többször hangoztatták — Nyugat-Berlin nem az NSZK része. Sajtóhírek szerint az amerikai elnök először nem értett egyet azzal, hogy a kancellár társa­ságában tesz látogatást Nyugat-Ber­linben. Tudatában volt ann«k, hogy az ilyen kíséret árnyat vethet egész útjára. Az, hogy Kennedy úr enge­dett a nyugatnémet revansisták kí­vánságának, fel kell hogy háborítsa mindazokat, akik azt várták, hogy Kennedy megerősíti a washingtoni egyetemen mondott beszédét, amely­ben józanul értékelte a nemzetközi helyzetet. Ebben a beszédében a Szovjetunióval való kapcsolatok javí­tásának szükségességéről, a nemzet­közi feszültség enyhítéséről, a hi­degháború megszüntetéséről beszélt. E beszédje elhangzása óta mindössze tizenhárom nap múlt el s az Egyesült Államok elnöke Nyugat-Németország­ba, majd Nyugat-Berlinbe látogatott, ahol egészen más beszédeket mon­dott. Ha nyugat-rémetországi és nyu­gat-berlini beszédét összehasonlítjuk az amerikai egyetemen mondott be­szédével, természetszerűen felvetődik bennünk'a kérdés: mindkettőt ugyan­az az elnök mondta? Nehezen ma­gyarázható meg, hogy olyan rövid idő alatt, amikor a nemzetközi po­litikai életben semmilyen lényeges változás nem történt, miként változ­hatott meg egy ember véleménye szinte gyökeresen. Mi ennek az oka? Ez világos példája annak, hogy az Egyesült Államok elnöke versenytár­sa a francia elnöknek „a nyugatné­met özvegynek" való udvarlásban. Mindketten szeretnék megnyerni tet­szését. Ha mindkét „udvarló" Ilyen, szenvedélyesen törekszik az özvegy kezének megszerzésére, előállhat az a helyzet, hogy az özvegy úgy véli: a világproblémák megoldása alapjá­ban véve tőle függ. A valóságban azonban a nyugatnémet kancellár szavának nem nagy a súlya. Az ilyen udvarlás csupán a feszültség foko­záséhoz vezet. Hruscsov ezután az Egyesült Álla­mok fegyverkezési politikájáról be­szélt. Megjegyezte, hogy az ameri­kaiak rákényszerltették szövetsége­seiket a NATO sokoldalú atomerejfi­nek megteremtésére. Az amerikai elnök nyugat-berlini kitételeit elemez­ve Hruscsov megjegyezte, hogy ezek­kel nem félemlített meg senkit, csu­pán újabb mérget kevert az amúgyis feszült nemzetközi helyzetbe. Az Egyesült Államok részére semmi jót sem hozhat az ilyen politika. Ami pe­dig minket illet, egyértelműen kije­lenthetjük: Uraim, vigyázatl Már ed­dig is számos reakciós politikus szovjetellenes tervel szenvedtek hajó­törést. S ilyen dicstelenül temetjük el a nyugatnémet politikusok revan­sista terveit is, és mindazokét, akik uszályukban ülnek s uszítanak a Szovjetunió, a szocialista tábor ellen. Hruscsov azután meggyőződését fe­jezte ki, hogy a nyugatnémet nép a saját kezébe veszi sorsénak irányítá­sát s a létérdekeinek megfelelő po­litikáért száll síkra. Kennedy említett washingtoni be­szédét elemezve Hruscsov megemlí­tette, hogy az ott elhangzott kijelen­tések reményt gyújtottak a békés megegyezésre. Miért tehát az elnök legutóbbi nézetváltozása? A kapitalizmus vezető képviselői­nek politikai elképzeléseiről szólva Hruscsov megállapította, hogy ezek az emberek tudatában vannak az atomháború szörnyűségének, mind­amellett görcsösen elutasítják a bé­keszerződés gondolatát. Természetes, hogy politikájuk egyáltalán nincs összhangban népeik akaratával és óhajával. Hruscsov rámutatott arra, hogy az amerikai monopóliumoknak azzal, hogy elősegítik Nyugat-Német­ország felfegyverzését, nemcsak po­litikai, hanem gazdasági céljaik is vannak. így akarják megakadályozni a nyugatnémet tőkések felülkereke­dését s lekötni erejükét különböző védelmi és hadi kötelezettségekkel. Ugyanakkor az amerikaiak azt is re­mélik, hogy egy esetleges nukleáris háború kirobbantása mindenekelőtt Nyugat-Németországot sújtaná és az Egyesült Államok sértetlen maradna. A szovjet miniszterelnök ezután megemlítette: — Nincs olyan komoly akadály, amely kizárná a Szovjetunió és az NSŽK közti együttműködés le­hetőségét és fejlesztését. Hozzáfűzte, hogy a társadalmi rendszerek külön­bözősége ellenére, a békés egymás mellett élés politikájának elveit al­kalmazva megvalósítható az együtt­működés. A Szovjetunió sosem avat­kozott és nem is avatkozik be má» ország belügyeibe, s egy népre sem kényszeritheti rá a szocialista tár­sadalmi rendszert. A kapcsolatok megteremtésének megvannak a reális feltételei: a nyugatnémetek politikai és gazdasági érdekei azonosak a szo­cialista országok népeinek érdekeivel. Az embernek nem is kell, hogy élénk eszű legyen, azonnal megérti az egy­szerű igazságot: Nyugat-Németország népének szintén létérdeke a tartós béke. Hruscsov említést tett arról, hogy Eu­rópában és az Egyesfiit Államokban a gazdasági fejlődés túljutott delelőpont ján, amit egyébként a burzsoá közgáz dászok is beismernek s ezért nem ész­szerű, ha lebecsülik gazdasági kapcso Iataikat a szocialista országokkal. Hrus­csov javaslatot tett a Németországgal való kereskedelmi kapcsolatok új játé remtésére és kibővítésére — a kölcsö / nős előnyök alapján. Hruscsov azután a szovjet békeszer­ződési tervezetről szólt s hozzáfűzte, hogy a szocialista országok már több ízben hajlandók lettek volna aláírni nemcsak a békeszerződést, hanem a NATO és a Varsói Szerződés tagállamat közti megnemtámadási egyezményt is. Ez világosan szemlélteti, ki az, aki valóban a helyzet békés rendezésére törekszik s ki az. aki háborús terveket kovácsol — hangsúlyozta Hruscsov. Meg vagyunk győződve, hogy Nyugat Németország és más európai országok népeinek akaratát és óhaját nem lehet végleg elnémítani s a népek egyre in­kább belelátnak az imperialisták kalan­dor politikájába. Máris sokan helyesen értelmezik a NATO agresszív katonai tömb lényegét. A nyugatnémetek is vég­re rájöttek a nyugati politika titkos szándékaira, amelynek célja az, hogy Nyugat-Németországot megfosszák saját politikai irányvonalától s olyan útra te­reljék, amely nem egyezik a nyugatné­met nép érdekeivel. Előbb vagy utóbb minden német rá­jön arra, hogy megalkuvás nélkül kell harcolnunk a béke megőrzéséért, a má­sodik világháború maradványainak gyö­keres felszámolásáért és a békeszerződés megkötéséért. Meg vagyunk győződve, hogy eljő az a nap, amikor Nyugat-Né­metországnak olyan kormánya lesz, amely együttműködik majd a Szovjet­unióval, az NDK-val és a többi szocia­lista országgal s politikájának lényege a béke megőrzése és a népek közti ba­rátság megerősítése lesz. Mi sokat építünk a Német Demokra­tikus Köztársaságra, amely hü és ren­díthetetlen szövetségesünk a békéért és a népek boldogságáért vívott harcban. Az NDK az egész Németország jövőjének alapja. A szocialista rendszer országai­nak népei egy vonalban haladnak ne­mes céljuk, a szocializmus felé s nem rettennek meg semmiféle megpróbálta­tásoktól. Ml ennek a baráti szövetségnek a megerősítésére és fejlesztésére törek­szünk. ŰJ SZÖ 2 * 1963, július 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom