Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-06 / 154. szám, csütörtök

I Zooiechnikus és a jószággondozók Á nitrai Járásban fekvő dyčkai EFSZ fejői a felszabadulás 18. évfordulóját jő eredméiíyekkel ünnepelték. m » - V' : M. Splehová fejönö. Felkerestük őket, hogy lássuk, miként teljesítik vállalásukat, s megtudjuk, hogyan érték el jő eredményeiket. (Februárban az egy tehénre eső napi tejhozam 3 liter volt). Bár Jozef Takáő, az EFSZ zootechnikusa a negyedik faluból jár ide, már a hajnali órákban a fejők között található, jő tanácsaival segíti, irányítja és buzdítja őket. A fejőknek a tehenek lelkiismeretes jó gondozásával és a helyes etetési technika alkalmazásával sikerült is növelniük a tejhozamot. Igaz, hogy a szövetkezetnek jól jött a juttatott takarmány ls, amelyet csak azokkal a tehenekkel etetnek fel, amelyeknél a tejhozam további növekedése várható. így a jó gondozás következtében — mondja Takáő elvtárs — napról napra növekszik a tejhozam. Ha a februári eredményeket a májusival összehasonlítjuk, aránylag nagy a különbség. Akkor három liter tejet fejtek ki naponta egy tehéntől, most pedig 7 litert. Nagyon örülünk, — mondja —, hogy vállalásunknak eleget tettünk. De nem elégszünk meg az eddigi eredményeinkkel, hanem még többre törekszünk. Arra a kérdésünkre, minek tulajdonítják sikerüket,, egyértelműen mind azt válaszolták, hogy a takarmány jó előkészítésének. A takarmányt több napra előre elkészítik s azután ízesítik. Silónak is kiváló — teszi hozzá Ján Spleha, az egyik fejő, — majd így folytatja: Sok függ a keresettől is. A tehéngondozók bíznak benne, hogy a tejhozamot még növelhetik. Kár azonban, hogy a borjakat nem itathatják mesterséges itatókkal, s nem adhatnak nekik galicittal kevert egalizált tejet. Ebben ls még nagy tartalék rejlik, de még nem kapták meg az itatókat, amelyeket a nitrai GTÁ már megígért nekik. Mit mondjunk még végezetül? Talán csak annyit, hogy a takarmányban Dyčkán sem jobb a helyzet, mint a nitrai járás számos EFSZ-ében, de ennek a szövetkezetnek tehéngondozói lelkiismeretes munkájukkal, a takarmány jó elkészítésével, ízesítésével már márciusban — ariiikor több EFSZ-ben csökkent a tejhozam — lényeges növekedést értek el. ŠTEVO SUPEK, Nitra Képünkön a fejő kollektíva• ha, Felis, Roško, Komáromi, elvtársak. SpleBodó A példamutató elnök Az Gjbarsi Egységes Földmfivesszövetkezet immár tizenhárom esztendős. Sajnos. mindeddig jóformán csak „egyhelyben" topogott. Hiába változtatták a vezetőséget. Ez év februárjában Nyevizánsky János személyében ismét új elnfik került a szövetkezet élére. ElsS teendője volt, hogy megbeszélte a vezetőséggel és a traktorosokkal, mit is tegyenek, hogy a vetőmag időben földbe kerüljön. Az elnök is gyakran Ilit a traktor nyergében és példát matatott a munkában. Ennek eredményeként idejében végeztek a vetéssel, illetve ültetéssel. A cukor- és a takarmányrépát öt nap alatt kiegyelték. E napokban a kukoricát kapálják, amivel szintén néhány pap alatt szeretnének végezni, hogy utána a takarmányok betakarításához foghassalak. Veres Vilmos, Gjbars Meddig tart még a huzavona? Nyárilak a drága hizlaldából e Mindent a szövetkezet számlájára? • Ki felelős a történtekért? A szövetkezetek dolgozói örömmel fogadták, hogy megszűntek a mezőgazdasági ügyosztályok, és helyettük teljes személyi felelősséggel felruházott termelési igazgatóságok létesültek. Ha a személyi felelősséget a mezőgazdasági termelésben is érvényesíteni akarjuk, akkor ezeket & a dolgozókat anyagilag is érdekeltté kell tennünk a termelésben. Semmi esetre sem volt helyes a múltban, hogy egyes EFSZ-elnökök a járástól havi fizetést kaptak, s így úgyszólván semmi sem kötötte őket a szövetkezethez. Bizonyos, hogy ezek az elnökök függő viszonyban voltak a járási szervektől, melyeknek határozatait, sokszor meggyőződésük ellenére kénytelenek voltak végrehajtani. Ez még nem tett volna hiba, hiszen a JNB mezőgazdasági ügyosztályának feladata volt a terv felbontása egyes EFSZ-ekre. De a terv teljesítéséért is bizonyos felelősséget kellett volna érezniük. A hiba ott kezdődött, amikor ezek a szervek a terveket felbontva nem vették figyelembe a tervteljesítés lehetőségeit. A fontos az volt, hogy a szövetkezet vezetősége a terveket aláírja és elfogadja, s ezzel az instruktorok fedve legyenek. Ám azzal már kevés helyen törődtek, hogy a terveket valóra ÍS váltsák. Miután a szövetkezet nem tudta teljesíteni eladási tervét, akkor senki sem volt érte felelős. így következhetett be a hiba a felvásárlásban, illetve a közellátásban. Tudjuk, a járási szervek felelősek azért is, hogy a szövetkezetek az eladási tervüket maradéktalanul teljesítsék s ezzel hozzájáruljanak közellátásunk hiánytalan biztosításához. A szövetkezeti vezetőknek is érdekük, hogy minél több mezőgazdasági terméket tudjanak eladni, mert biztosítani kell a tagság jutalmazását. Ez persze csak egyik része a dolognak. Nézzük például a lučeneci járásban a kováöovcei szövetkezetet. Itt a tervezés fogyatékosságait bizonyítja az a tény is, hogy a kováöovcei EFSZ-ben az elmúlt évben fejezték be — túlzás nélkül — eléggé tervszerűtlenül egy 1200-as „korszerű" sertéshizlalda építését. Hogy a korszerű szót miért tettem Idézőjelbe, azt az alábbiakban mondom el. Ezt a hizlaldát azzal a céllal építették, hogy benne a 40—50 kg-os sertéseket automata etetővel és berendezéssel tovább hizlalják legalább 100—150 kg-ra. Tavaly a hizlalda elkészült, s akkor jöttek rá, hogy a szövetkezetnek nincs mit beletennie. Az EFSZ-nek volt ugyan kb. 500 hizlalásra szánt sertésbe, de ez nem volt elég a tervezett hizlaldába. Ezért úgyszólván kényszerítették a szövetkezet vezetőségét, hogy 180 000 korona rövid lejáratú kölcsöpből sertéseket vásároljon. A szövetkezet vezetősége ragaszkodott ugyan ahhoz, hogy a hizlaldába csakis 40 kilón felüli sertéseket fogadnak be, azonban 9 koronás áron, melyik EFSZ vezetősége adta volna át az ilyen súlyú sertéseket? így történt, hogy a járási szervek felvásároltattak az EFSZ vezetőségével 445 tizenhat-húsz kilogrammos sertést kilogrammonként 22 koronás áron. Még ez sem lett volna hiba, de a legnagyobb baj az volt, hogy éppen télen, a legnagyobb hidegben tették ezt. A betonpadlózat nem felelt meg a 16—20 kilós malacoknak, és a nagy hidegben megfáztak. A malacok paratífuszt kaptak és 90 százalékuk elpusztult. A szövetkezetet pedig 350 000 korona károsodás érte. Ma a szövetkezet sem az 1200 mázsa tervezett eladásnak nem tud eleget tenni, sem a 180 000 korona rövid lejáratú kölcsönt sem képes visszafizetni. Ennek következtében az EFSZ vezetősége a pénzügyi tervet sem tudta összeállítani. Hogy a tagságnak munkaegységenként legalább a múlt évi 9 korona előleget kifizethesse, kénytelen volt rátérni a 75, százalékos előleg juttatására. Ám a kilátások olyanok, hogy a tagság még ezt a 9 koronás előleget sem kapja meg. Csoda-e hát, hogy ezek után a tagság nagy része otthagyta a szövetkezetet és vagy az iparban, vagy az építkezésre ment dolgozni. A járási szervek ezen úgy akarnak változtatni, hogy a kölcsön visszafizetését két évre meghosszabbítják. De mit ér ez? Addig még a 180 000 korona 4 százalékos kamatját is a munkaegység értékéből kell majd fizetniük. A szövetkezet állatállománya ugyan biztosítva van, így az Állami Biztosító Intézet hajlandó a kár bizonyos részét megtéríteni, de nem hajlandó azt az árat tekintetbe venni, ameny^ nyiért a malacokat felvásárolták. Így tehát a kár még 50 százalékban sem térül meg. Emellett meg kell említenem még az Állami Biztosító Intézet „érdemeit" is, mert a kárt még a mai napig nem volt hajlandó elszámolni, holott ez három hónappal ezelőtt történt. Bezzeg, ha a szövétkezet késik a biztosítási díj fizetésével, akkor késedelmi kamatot számítanakll (2) Ezzel a történetnek még nincs vége. Hátra van még a kérdés: hogyan tovább? Mert ezek után az új hizlalda holt lőke, mivel az illetékes szervek nem találták megfelelőnek a további használatra. A kivizsgáló szervek között akadt olyan is, aki azt ajánlotta, hogy a szövetkezet újból vásároljon malacokat és a hizlaldát helyezzék üzembe Csakhogy a téli üzemeltetés kikapcsolása után a betonba épített vízvezetékcsövek szétfagytak, és ezeket ki kellene cserélni. A JNB járási ügyosztálya még ez év márciusában elhatározta, hogy a hizlalda felülvizsgálására szakembereket küld ki, és április végéig üzemképessé teszi. Ennek megvalósítására mindeddig semmi sem történt. Az elmúlt napokban a járási állattenyésztési ügyosztály dolgozója jött kl, hogy a tényeket megállapítsa, de a jegyzőkönyv megírásán kívül ő sem tett egyebet. Ö ugyanis alkalmasnak találta a hizlaldát további üzemeltetésre, de csak nyáron. Nyíltan megmondta, hogy ebben az állapotban télire újból ki kell üríteni. A katasztrófát ugyanis nemcsak a betonpadló okozta, hanem maga a tetőzet sincs jól elkészítve. A Járási EpUkezési Vállalat, amely a tetőzetet csinálta, elmulasztotta leszigetelni a tetőszerkezetet és így a nagy hidegben az eternit alatt a hideg beáramlott a hizlaldába. Viszont az etetés közben keletkezett pára összekeveredett a líideg levegővel, és a sertésekre valóságos eső esett. Tehát ha télen is üzemeltetni akarják, akkor először a tetőzetet kell rendbehozni. De ha a Járási Építkezési Vállalat mulasztotta el, akkor ki ezért a felelős? Talán helyes volna, ha az illetékesek ezt ís kivizsgálnák és nem terhelnék meg még ezzel is a szövetkezetet. A pártszervezet vezetősége — a HNB és az EFSZ vezetőségével — csaknem naponta foglalkozik ezzel a kérdéssel, mert a szövetkezetnek még azokat a sertéseket sincs hová tennie, amelyek a vész után megmaradtak. Szövetkezetünk vezetősége vállalta, hogy' a fertőtlenítést hajlandó elvégezni, de a csövek kicseréléséhez nincsenek szakemberei. Természetesen nem vállalhat még egyszer olyan áldozatot, hogy újból sertéseket vásároljon. Kérdés azonban, kl lesz « felelős az 1200 mázsa sertéshús termeléséért? Mert a megmaradt sertésállományból az EFSZ csak a negyedrészét lesz képes meghizlalni. LAVRlK MIHÁLY, a kováfiovcei szövetkezeti pártszervezet elnöke A tehetetlen angol kémszolgálat A magas fallal és hatsoros szögesdróttal körülvett vérebek és a náluk sokkal vérengzőbb emberek által őrzött peenemündeni titokra mégis fény derült. Alig két hónappal Lengyelország lerohanása után névtelen levél érkezett az oslói angol nagykövetség címére. Az ismeretlen levélíró kifogástalan németséggel tudomására adta az angoloknak, mi készül Peenemündébenl Aprólékosan leirta az ott előállított rakéták szerkezetét, első „szárny-próbálgatásukat", üzemanyaguk összetételét vegyi képletekkel alátámasztva. De ez az Intelem — máig is kiderítetlen okokból — nem rázta fel közönyösségéből az angol hadvezetőséget. A nácik érthetetlen módon megtudták az „árulást" és még azt is, hogy a íevéllró milyen szakszsrű magyarázat kíséretében Juttatta ellenséges kézre féltve őrzött hadititkukat. Megindult a hajsza, amelynek eredményét szintén homály fedi. Egyes jelek K arra vallanak, hogy egy dr. Kummerow nevű német tudós játszotta az angolok kezére Wernher von Braun műhelytitkát. Anynyí viszont bizonyos, hogy Kummerowot feleségével ezernyi más áldozattal együtt a német fejvadászok embertelen kínzás után meggyilkolták. Jóllehet Hitler szinte eszelősen bízott a peenemündel kegyence képességeiben, szüntelenül sürgette a „csodafegyverek" harci bevetését. Az a bolha, amelyet Braun a Führer fülébe ültetett, elefánttá nőtt beteges képzeletében. Rögeszméje odáig ragadtatta, hogy 1942ben már 150 millió márkát engedélyezett a rakétafejlesztés tökéletesítésére. Többet, mint például a harckocsigyártásra. Végre! 1942. október 3-án pezsgővel ünnepelték Usedom szigetén az első részletsikert. Hátra volt gyakorlati alkalmazása, stratégiai hatékonyságának hitelesítése. De a hitleri vezérkar 4895/41. számú Irányelvét a rakétabáró lényegében teljesítette. A Volga-kanyarban közben elszenvedett borzalmas vereség és az Észak-Afrikából történt menekülés folytán beállott tanácstalanság, tétovázás és fejetlenség egy időre lehűtötte a náci martalócok harcikedvét. De azután annál féktelenebbül tombolt a vesztüket érző dü. hük: London polgári lakosságát irtották a naponta ezerszámra kilőtt rakéták. Braun munkatársa pedig ugyanakkor feltalálta a Ciklon-B nevű fojtógázt, amelytől százezrek fulladtak meg a halálgyárak gázkamráiban. Érdemeinek elismeréséül Hitler a professzori cl„adományozta" Braunnak. A lengyel földalatti mozgalom felkutatja a boszorkánykonyhát Nem volt gyerekjáték felkutatni a rakétabáró kísérleti telepét a Keleti-tenger kétezer kilométeres német partvidékén. Fáradságos munkával Jan Szreder mérnök mégis kipuhatolta a rejtélyes darázsfészket, miután „önként" beállt kényszermunkásnak. Ugyancsak sikerült bejutnia abba a csoportba, amely rendszeresen segédkezett az Usedom-szigetére irányuló, élelemszállltásoknál. Bár csak a második zárőövezetig jutott el, a különös akusztikai és optikai jelenségek, valamint az égbolton észlelt csalhatatlan kondenz-csíkok elárulták a keresett telep közelségét. Szredernek sikerült kapcsolatot teremtenie egy cselédmunkára kényszerített lengyel nővel. Ez az Anna fontos értesüléseket szerzett, s a mérnök saját vázlataival kiegészítve körülményes úton eljutatta azt a lengyel ellenállási mozgalom embereihez, akiknek végül is sikerült Svédországon át Angliába továbbítaniuk. Anglia, amelyet közvetlenül fenyegetett a rakétafegyverek bevetése, felfigyelt. Az angol titkosszolgálat összehasonlította a beérkezett jelentéseket a három és fé; év előtti oslói levél tartalmával: az adatok hajszálnyi pontossággal egyeztek. Ugyanerről tanúskodtak a francia földalatti mozgalom tagjaitól Svájcon át érkezett híradások is, amelyek a Franciaországban létesített 138 rakétakilövő-támasztpont rendeltetéséről számoltak be: A németek 1944 tavaszától napi 5000 rakétalövedékkel akarták elárasztani az angol szigetországot. Közben természetesen a náci SS-kopók is hajtóvadászatot Indították a francia szabadságharcosok ellen. Bajos lenne fölsorolni mindazokat, akik a Gestapo kínzőkamráiban haltak gyötrelmes mártírhalált. Ezalatt Winston Churchill egykedvűen rágcsálta szivarját és jókat nevetett a „peenemündei agyrémeken". Csak akkor kezdet ráeszmélni a küszöbön álló veszélyre, amikor a mindenhonnan beérkező és egybehangzó vészhírekre felderítő repülőgépeket küldött az angol hadvezetőség Usedom fölé. A sebtében előhívott filmek kétséget kizáróan égnek meredő acélvázak és különös alakú „repülő óriáshalak" tömegét bizonyították. Minden felderítő pilóta sértetlenül tért haza a lakatlannak látszó sziget feletti légitérből, amelyet nappal kitűnően álcáztak, .éjjel pedig teljesen elsötétítettek. A légelhárító ütegektől sem kellett tartanluk, a nácik nem akarták elárulni a fontos kísérleti telepet. Szemet szemért fogat fogért 1943. augusztus 18 éjjelén telihold volt. A rakétagyár épületeinek csupán a körvonalai látszottak, amikor a Royal Air Force hatszáz repülőerődje hangtalanul, leállított motorral szállt a sziget fölé. Egyszerre hatalmas világítótestek gyulladtak ki Peenemünde fölött, majd a gépek, légiaknák és foszfortartályok, robbanó- és gyújtóbombák ezreit szórták a telepre. Ezután bombaszőnyeget borítottak az épületekre. Peenemündében elszabadult a pokol. Amikor felvijjogtak a szirénák, felugattak a légelhárító lövegek, már késő volt. Csupán a Berlin térségéből előretörő éjjeli vadászgépeknek sikerült a tenger fölött 47 angol repülőerődött megsemmisíteniük. 735 áldozata volt a támadásnak. Számos pótolhatatlan rakéta-szaktekintély is ott pusztult. De kétszáznál több kényszermunkást is megöltek a bombák. Aki a műhelyből a szabadba akart menekülni, azt az SS-őrség lőtte szitává. A német városok lakónegyedeinek kíméletlen bombázásával ellentétben a Peenemündetelep ellen Intézett angol léA Braun által szerkesztett hírhedt V-2 vasúti kocsira szerelt kilövőpályán. gitámadás kifejezetten katonai jellegű, Indokolt volt. Mivel a repülőkötelékek parancsnoksága a lengyel ellenállási mozgalom hajszálpontos adatai alapján részletes tereprajzokkal rendelkezett, semmivel sem menthető a szerencsétlen kényszermunkások lebombázása, akiknek műhely! és lakótelepei a tulajdonképpeni kísérleti épületektől távol, Usedom észak-nyugati csücskében feküdtek. Jeschonnek, a náci légierők felelős vezérezredese, másnap főbe lőtte magát. Hitleri a gutaütés kerülgette. Kaltenbrunner SS-rendőrfőkopó a szigeten termett és „árulókat" hajszolt. Albin Teichmann mérnököt a frontra vezényeltette. A lengyel és más nemzetiségű kényszermunkásokat koncentrációs táborba csukatta, ahonnan régebben Peenemündébe toloncolták őket. Csak egyetlen ember úszta meg szárazon a bombázást éppúgy, mint a tisztogatási akciót: Wernher von Braun, az ördögi találmány értelmi szerzője, fejlesztője és gyakorlati tőkéletesítője. Több mint egy évig tartott, amíg minden újjáépítettek, ezúttal már a föld alatt. Így az első kishatősugaras rakéta csak 1944. szeptember 8-án robbant Angliában. Az előirányzott havi ezer darabot azonban már nem sikerült előállítani. Az első rakétát összesen 4300 további példány követte mindaddig, amíg a szovjet hadsereg előretörése egyszer s mindenkorra leállította a peenemündel boszorkánykonyhát. Az angolszász bombatámadások csak késleltették a rakétagyártást, de képtelenek voltak azt megakadályozni. (Folytatása következik) 0] SZÖ 4 * 1983. június 6.