Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-08 / 156. szám, szombat

VHág proletárjai, egyesüljetek! Az első eredmények UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Brati s lava, 1963. június 8. szombat • 50 fillér • XVI. évfolyam, 156. szám Levélszemle helyett Semmi újat nem mondok, ha azt állítom: a kommunista sajtó egyik erőssége volt és marad a levelezők széles körű hálózata. Ha szimbolizálni akarnám a gondolatot, így is mondhatnám:- a levelezők azt a bizonyos gyökeret képezik, amely az újságot összeköti a termőtalajjal, a dolgozói: millióival, a néppel. Éppen ők azok, akik leveleikben sok olyan dologra felhívják a szerkesztőség figyelmét, amiről egyébként aligha szereznénk tudomást. Nem egyszerű feladat ez, és ahogyan a továbbiakban tapasztalni fogjuk, item mindig hálás „mesterség". Egyet azonban már most leszö­gezhetünk: jó néhány kiváló cikk született már levelek alapján. Ezekből az írásokból szinte árad az életközelség, ezeknek van a legnagyobb visszhangjuk az olvasók körében. Nem véletlen, hogy — különösen az utóbbi időben — éppen a levelek alapján sikerült olyan problémákhoz nyúlni, amelyek érdeklik az embe­reket, beszélnek róluk, saját ügyüknek tekintik. Hogy lapunk iránt egyre nagyobb az érdeklődés, azt többek között annak tudhatjuk be, hogy meg­tanultunk a levelekkel bánni, jól és gyümölcsözően tudjuk a dolgozók észrevételeit kamatoztatni. Ezt azok állítják, akik leghivatottabbak véle­ményt mondani az újságról: az olvasók. Állításom bizonyításaként hadd idézzem Moravlcz Irén budafai olvasónk levelének egy részét: „Örömmel tapasztalom, hogy lapjukban egyre több olyan cikk jelenik meg, amely szoros kapcsolatban áll az élettel. A ^dolgozó ember mindennapi életével, ügyes-bajos dolgaival foglalkozik". Levele további részében jó néhány olyan cikket sorol fel, amelyek az utóbbi időben többnyire levelek alapján készültek. Ezek az írások, minden köntörfalazás és a dolgok szépítése nélkül mutatnak rá az élet fonák­ságaira. Szerinte éppen ezt várja az olvasó, még akkor is, ha egyeseknek valamilyen oknál fogva kellemetlen az őszinte nyíltság. Miért tagadnám, az elismerés nekünk is jól esik, különösen ha azoktól kapjuk, akiknek írunk, akikhez szólunk. Az elismerés nagyobb része azon­ban mégis azokat az embereket illeti, akik a legtöbb esetben a napi fá­radságos munka után fogtak tollat a kezükbe, hogy orvoslást kérfenek a bajokra. Ne időzzünk azonban tovább ennél a gondolatnál, s lássuk az érem másik oldalát. Említettem, hogy a hibák feltárása, a vétkesek pellengére állítása nem valami hálás dolog. Esetenként még mindig előfordul — kü­lönösen, ha vezetőket érint a bírálat —, hogy nem azt firtatják, vajon igazat írt-e az Illető, vagy miként lehetne egyenesbe hozni az ügyet, ha­nem a levél írófát hozzák kellemetlen helyzetbe. Viszont jó példákért sem kell messzire mennem. Elég, ha az utóbbi három hónapot visszalapozgatom. Jó néhány olyan esetet említheted, ame­lyek azt bizonyítják: az illetékes szervek komolyan és kommunista módra értelmezik a bírálatot. Utána járnak és rendbehozzák a dolgokat. Hogy példával ts éljek: Ozsvald Mária vámosladányi olvasónk még a tavasszal panaszlevéllel fordult szerkesztőségünkhöz, amelyben elmondta, hogy a HNB elnöke törvényellenesen fárt el vele szemben. A panaszlevél részletes ismertetésébe most nem bocsátkozom, csupán annyit kell megje­gyeznem, hogy mielőbb. hozzánk fordult volna, már végtgkilincselte a járást. Végső esetben fordult szerkesztőségünkhöz. A történtekkel kapcsolatos nézeteinket lapunk május 21. számában fejtettük kl. És most jön az, ami dicséretére válik a lévai JNB ellenőrző ügyosztályának. A cikk meg­jelenése után az ügyet újból átvizsgálták. Megállapításukat május 30-i válaszlevelükben a következőképpen foglalják össze: „Ozsvald Mária pa­nasza Jogos volt. A HNB elnöke önkényesen jár el az ügyben. Indokolat­lanul gördített akadályokat az eset igazságos elintézése elé. Ezt később ő ls beismerte. Azőta az eset Ozsvaldné javára tisztázódott". Ha már a fó példákkal hozakodtunk elő, nem árt megemlíteni, hogy a Jednota dunaszerdahely t fárási vezetősége is helyesen értelmezi a segítő szándékú bírálatot. Lapunk május 29-t számában Minden áron eladni cí­men bíráló cikket közöltünk. Ez az írás szintén egyik olvasónk panasz­levele alapján készült. Kifogásoltuk, hogy Csilízradványon az elárusítónők öreg, két-három hónapos újságokat is eladtak, helyesebben szólva egye­nesen rákényszerítettek a vevőkre. A cikk megjelenése után a vezető elvtársak levelet küldtek szerkesztőségünkbe, amelyben elismerik a hibát, sőt köszönetüket fejezték ki azért, hogy felhívtuk figyelmüket a rend­ellenességre. Az ügyet tovább vizsgálják és a további eredményekről június 15-ig értesítik szerkesztőségünket. Mi a tanulság a fent elmondott két esetből? Az, hogy az illetékes szer­ve) f a legtöbb esetben helyesen értelmezik a bírálatot. Nem félnek el­ismerni botlásalkat. Nem azt kutatják, kl írta a levelét, hanem azt, mit irt és hogyan lehet megszüntetni a hibákat. Sajnos azonban — habár szórványosan is — előfordulnak olyan esetek ts, amikor ennek az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Különösen „divat" ez egyes járást, vagy helyt funkcionáriusoknál. A jószándékú bírálatban nem a segíteni akarást látják, hanem iparkodnak mindenáron személyük elleni támadást belemagyarázni. A bírált hibák eltávolítása helyett „visszavá­gásra" fecsérlik erefüket. Egyáltalán nem válogatósak a módszerkben, hogyan vegyék el az illetőnek a kedvét a további „irogatástól". Hasonló eset kezd kialakulni a rimaszombati járásbeit Péterfalán ls. Lapunk ez év április 28-i számában Egy asszony, aki nerp. tudja, mit vétett címmel cikket közöltünk. Ezt a cikket Illés Paulina levele alapján írtuk. A levélíró kifogásolta a HNB egyes tagjainak helytelen munkamód­szerét és a vele szemben tanúsított viselkedését. Az ügy még kivizsgálás alatt áll. Mostanáig sem a falusi, sem pedig a járást pártbizottság nem nyilatkozott az ügyben. Rövidesen a cikk meg­jelenése után azonban megkaptuk Illés Paulina újabb levelét, amelyben elpanaszolja, hogy jóformán egy nyugodt pillanata sincs azóta. Többek között ezeket írfa: „A falu vezetői kijelentették: ők majd megmutatják, kinek lesz igaza. Lépten-nyomon hibát keresnek bennem, sőt az egész családot „káderezik". Illés Géza, a pártszervezet volt elnöke pedig azzal fenyegetődzik, hogy az egész családunkat kipusztítja. Féktelen dühében leitta magát, fenyegetőzni és lövöldözni kezdett a kocsmában". Nincs szándékomban most senki fölött pálcát törni, de azt meg kell mondani: az ilyen módszerek nagyon is veszélyesek. Aki így reagál a bí­rálatra, nem lehet jó kommunista. Ha a vezetők minden faluban így fo­gadnák a bírálatot, aligha jutnánk messzire. Hogy az újság igazában a való élet hü tükérképévé válhasson, minde­nekelőtt az ilyen Jelenségeket kell kigyomlálni társadalmunk életéből. Jó volna, ha minél kevesebbszer hallanánk már azt az annyira emlegeti közmondást: „Mondd meg az Igazat, betörik a fefed". Es ha idáig elfutunk, aligha fordul majd elő olyan eset, mint a minap. Felsőcsallóközből kaptunk egy névtélen levelet. Írója szóváteszt, hogy szö­vetkezetük élén egy egész rokonság áll. Így aztán sok olyan dolog „el­csúsztk", aminek nem volna szabad megtörténnie. Levelének befejező részében így indokolja meg, amiért elhallgatta a nevét: „Négy gyerekem van. Nem szeretném, ha apjuk miatt esetleg kenyér nélkül maradnának". Az ilyen indokolással még az elmondottak után sem érthetek egyet. Az őszinte, jószándékú bírálatért senkinek sem eshet bántódása, ezért maga a párt kezeskedik. Ugyanakkor %a párt az, amely minden esetben elejét veszi az alaptalan rágalmaknak, leleplezi a bujtógatókat, a becsületes emberek alaptalan, rossz szándékú megrágalmazólt. SZARKA ISTVÁN A népi ellenőrző bizottságok feltárják a hibákat Huszonnyolc lakást mentettek meg * Az együttműködés kifizetődik * A mun­katerv nem dogma * A dolgozók észrevételei mindenkor hasznosak * Kö­vetőkre vár a nyitrai példa Még nem sok idő telt el azóta, hogy megválasztottuk a helyi, üze­mi és járási népi ellenőrző bizottságokat. Ez az idő kevés azonban ahhoz, hogy munkájukról részletesen beszéljünk, de elegendő, hogy megállapíthassuk: az első lépések eredményesek voltak. A népi ellen­őrzés új formája teljesíti küldetését. Számos példa erről tesz tanúsá­got. Hasznos észrevétel A prleviďzai járási népi ellenőrző bizottság nem téveszti szem elől nép­gazdaságunk fontos feladatait. Ugyan­akkor nagy figyelmet szentel a la­kosság észrevételeinek. Hogy ez megéri a fáradtságot, arra számos esetet lehetne felsorolni. A Košovská utcán egy hatvan lakásegységes ház­tömb építését vették tervbe, amely egyben 28 családi ház lebontását tette volna szükségessé. A lakosság nagy része sehogy se tudott ezzel az eljárással kibékülni. Nem az új ház­tömb építését kifogásolták, hanem a régiek lebontását. A járási népi el­lenőrző bizottsághoz fordultak, amely szakemberek bevonásával helyszíni kivizsgálást tartott. Az eredmény: a lakosság észrevétele 28 házat mentett meg. Felépül a tervezett lakástömb, ugyanakkor az említett házak lebon­tására sem kerül sor. A város 28 la­kással lett „gazdagabb", népgazdasá­gunk pedig több millió koronával. Nem hagyták annyiban A trenčíni Merina üzembe mintegy 1300 láda érkezik havonta, amelyek­be pamutot csomagolnak továbbszál­lításra. A ládákat a szabad ég alatt raktározzák. Az időjárás okozta kár évente meghaladja a 80 000 koronát. Az egyedüli megoldás az lenne, hogy tetőt emelnének a ládák fölé. Latol­gatták ezt az Qzem dolgozói is. Azt is kiszámították, hogy a tető csak 26 000 koronába kerülne. Ez a költség ne­gyedév alatt csaknem egészen meg­térülne. A Slovena žilinai Igazgatósá­ga azonban, — amely felettesük — nem adott engedélyt az építkezésre, annak ellenére, hogy a trenčíniek felajánlották, hogy mindezt önsegé­iyes akció keretében valósítanák meg. Az ügy az üzemi népi ellenőrző bizottság elé került. S mivel a Slo­vena žilinai igazgatósága nem tarto­zik hatáskörükbe, a járási népi ellen­őrző bizottsághoz fordultak segítsé­gért. Ez pedig a žilinai járási ellen­őrző bizottsággal azonnal felvette a kapcsolatot, amely aztán értesítette a trenčíni Merinát, hogy panaszukat a helyszínen vizsgálja ki. Ez a bizta­tó válasz arról tanúskodik, hogy a felvetett kérdés rövidesen megoldó­dik. Exportra készültek ... A Zlaté Moravce-i Hűtőszekrény­gyár népi ellenőreit a dolgozók fi­gyelmeztették; hogy a kőmüvesállvá­nyok alatt „valamiféle" anyag hever. A felülvizsgálás kibogozta a dolgot. Hatvan exportra készült hűtőszekrény volt itt „elraktározva". Az 'illetékes dolgozókat szigorúan felelősségre vonták. Meg is érdemelték. Milliókról van szó Tanulságos esettel foglalkozott a nyitrai járási népi ellenőrző bizott­ság. Karas elvtárs, a Magasépítő Vál­lalat dolgozója, népi ellenőr — arról számolt be, hogy vállalatuknál mint­egy félmillió korona értékű vízveze­ték és más alkatrész hever raktáron. Egy kis munkával ezeket az alkatré­szeket meg lehetne javítani és fel­használni. Karas elvtárs nemcsak fel­tárta a tartalékokat, hanem maga i* jelentkezett, hogy munkaidő után se­gíti megjavítani a raktáron heverő, selejtnek nyilvánított, alkatrészeket. Ez az eset azért is tanulságos, mivel hasonlók gyakran előfordulnak az építőiparban. Nem felesleges munka Sokrétű a népi ellenőrző bizottsá­gok tevékenysége, munkája. Azonban kell, hogy mielőbb megszabaduljanak két lényeges hibájukból. Az egyik az, hogy tevékenységüket ne csak a gyű­lésezésben lássák, a másik pedig az, hogy az adminisztratív huzavonát el­kerüljék. A felmerülő hiányosságokat azonnal orvosolják, s ha erre erejük­ből nem futja, forduljanak a járási, kerületi, illetve központi ellenőrző bizottságokhoz. A megkezdett munkát ne hagyják félbe. Az eredményekről, intézkedéseikről pedig rendszeresen tájékoztassák a dolgozókat, válasz­tóikat. • (N. J.) Megállt a gyors Lénártfalán a Sajót két híd íve­li át. Az egyik közúti, a másik vasúti híd. A tavaszi árvíz a köz­úti híd közepéből elszakított egy 50 méteres részt, s azffta a folyó egyik partjáról a másikra csak vonattal lehet közlekedni. Lénárt­fala a folyó jobb oldalán fekszik. A vasútállomás és a személyzete, valamint a vámház és a pénzügy­őrök a bal oldalán. A múlt héten az egyik pénzügy­őr hathónapos kislánya belázaso­dott. Orvoshoz kellett vinni. Igen ám, de az orvos a faluban lakik és ott Is rendel. Felmerült a kér­dés, hogyan viszik át a gyerme­ket, vonaton, vagy gyalog gyerek­kocsiban? Az anya a gyerekkocsi­hoz ragaszkodott, mert abban a legszükségesebbeket is magával viheti. Az apa megbeszélte a dol­got az állomásfőnökkel. A főnök kilenc óra utánra javasolta az „átkelést", mert akkor kb. 2 órás forgalmi szünet van a hídon. Az anya biztonságérzéssel zavartala­nul jutott el az orvoshoz. Mi­után az orvos csak hülést állapí­tott meg a gyermeknél, az asz­szohy még be ls vásárolt és meg­nyugodva indult haza. A hídon azonban, amikor a sínpárok kö­zött tolta a kocsit, rémülten vette észre, hogy a prágai gyors átro­bog az állomáson és őrült sebes­séggel közeledik. Hirtelen kikap­ta gyermekét a kocsiból és be­hunyt szemmel a híd korlátjához lapulva várta, hogy a Vonat el­robogjon mellette. Amikor pil­lanatok múlva kinyitotta a sze­mét, csodálkozva csak azt látta, hogy a babakocsi épségben van. Azt, hogy a gyorsvonat a híd előtt megállt, csak később tudatosította, amikor feleszmélt rémületéből. A mozdonyvezető barátságosan inte­getett neki, ő ólomlábakkal ment el a mozdony mellett, de csak annyit tudott mondani és azt is csak nagyon halkan: „Ďakujem pekne!" Nagy Lajos, Neporadza. A Kladnón gyártott' acél évtizedek óta a legjobb minőségű kohóipari termékek közé tartozik és ma is keresett cikk a világpiacon. A kladnói kohászok, úgy látszik, a jövőben is meg akarják tartani a hírnevet, mert az első negyedévben jól dolgoztak, elnyerték a kormány vörös zászla­ját. Képünk a kiad ón i üzem egyik csarnokát ábrázolja. (CTK — Tachezy felvétele) «iiiiiiii*iiii)iiiiiiinniau>nairiuaiiar]aiii!TBiii|[ininai!iiiBiia!iina[iiiii!iiniuiiiiiii[ii!ii]iiii>iiiiiii!ii]atta:iaii>iiii[|iiiiiiiiatiii[iiia) Győzzön az ész a rombolás és a háború erőin! Nyikita Szergejevics Hruscsov válasza a Paese Sera és az Ora olasz lapok tudósítójának kérdéseire Moszkva (ČTK) — Paolo Pardo, a Paese Sera és az Ora olasz lapok moszkvai tudósítója a földközi-tenge­ri atomfegyvermentes övezet létesíté­sére tett szovjet javaslattal kapcso­latban nyilatkozatot kért Hruscsov elvtárstól, aki a tudósító több kérdé­sére válaszolt. Kérdés: Milyen haszna lenne a földközi-tengeri országok népeinek és az olasz népnek a szovjet javaslat megvalósulásából? Válasz: Véleményem szerint az, hogy — képletesen szólva — tiszta lenne az égbolt a földközi-tengeri or­szágok, az emberek otthonai fölött Nem tornyosulnának fölöttük a nuk­leáris rakétaháború vészfellegei és a Földközi-tenger nem válna veszélyes katonai konfliktusok színterévé. A Földközi-tenger térségének raké­ta- és, atomfegyvermentes övezetté nyilvánítása kedvezően hatna ki az itteni országok és népek életére. Ha összébb zsugorodik az atomháborús előkészületek övezete, ez természe­tesen azonnal érezteti hatását a nem­zetközi helyzeten és hozzájárul a feszültség feloldásához, a világbéke megszilárdításához. Egyes nyugati államférfiak azt ál­lítják, hogy a szovjet kormány „kü­lönleges érdekeket" tart szem előtt azzal a javaslatával, hogy a F&ldkö­zi-tengeren ne helyezzenek el nuk­leáris fegyvereket és célba juttatá­sukra alkalmas eszközöket. Csak az kezelheti így a kérdést, akinek poli­tikája nem a termonukleáris háború elhárítására, hanem arra irányul, hogy a rakéta- és nukleáris támasz­pontokat saját országától minél tá­volabb, más országok létfontosságú központjainak közvetlen közelében helyezze el. Éppen ezek az agresszív körök akarják etomrakétáik kilövő támaszpontjaivá tenni a Földközi-ten­gert. / Az építő szovjet emberektől távol állnak ilyen tervek. Arra törekszünk, hogy megakadályozzuk egy új hábo­rú kirobbanását és szörnyű következ­ményeit. Vajon nem erre töreked­nek-e Olasz-, Francia-, Görög- és Tö­rökország népei? Vajon nem erről álmodoznak-e az EAK, Libanon, Tu­nézia és Marokkó népei és az algé­riai nép, amely hosszú véres harccal vívta ki nemzeti függetlenségét? A földközi-tengeri országok a leg­nagyobb kulturális kincseket adták a világnak. Megengedhető-e az, hogy a termonukleáris háború tüzében elég­jen mindaz, amit a népek munkájuk­kal alkottak és alkotnak? Ezt nem szabad megengedni. Közös célunk a béke megőrzése. Erélyes lépésekre van szükség a nukleáris katasztrófa megakadályozására. A szovjet kor­mány erejétől telhetően mindent megtesz, hogy egyezmény szülessék a tartós békét biztosító intézkedé­sekről. A Földközi-tenger atomfegy­vermentes övezetté nyilvánítása egyi­ke azoknak az intézkedéseknek, amelyeket nem szabad lebecsülni. Kérdés: A NATO-propaganda úgy állítja be a dolgot, mintha a nukleá­ris erők jelenléte a Földközi-tenge­ren az „egyetemes biztonság" meg­szilárdítását szolgálná. Gondolja ön, hogy a földközi-tengeri országok bíz­nak a nukleáris erőre épülő „bizton­ságban"? (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom