Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-05 / 153. szám, szerda

Az évvégi ismétlésekről Most, amikor az Iskolák nemsokára pihenni térnek és a tanulóknak az egész iskolai év tananyagát át kell Ismételniük, felmerült a kérdés: túl vannak-e terhelve tanulóink? Több szülő panaszt emelt, hogy az évvégi ismétlések alkalmából 11—15 éves gyermekük 20—30 oldalas „házi feladattal" Jön haza. Mi ezzel kapcsolatban a „hivatalos" vélemény? Az évvégi Ismétlésnek nem az a küldetése, hogy a kilenc hónap alatt tanult tananyagot töviről-hegyire átismételjék. Az idő rövidsége miatt ls ez lehetetlen volna. Az\évvégi ismétléseknek azonban valóban nagy a jelentőségük, mert elmélyítik, tartóssá teszik a gyermek ismereteit. Rávilágítanak a jelenségek összefüggéseire, rendszerezik a mér meglevő ismereteket és azokat új és új szemszögből, összefüggéseikben mutatják be. Éppen ezért helytelen az évvégi Ismétlések során a 20—30 oldalas házi feladatok feladása. Az évvégi ismétléseknél a pedagógusnak mérlegelnie kell, hogy a tananyagból mi a legfontosabb, ml az úgynevezett alaptananyag, amely okvetlenül szükséges pl. a tanuló további tanulmányaihoz, az értelmi képességek mindenoldalú fejlesztéséhez. Az Ismétlések során feladott házi feladatoknak tehát nem lehet az a küldetésük, hogy a tanuló még egyszer, ugyanúgy megtanulja a már egyszer átvett tananyagot, hanem, hogy a már megszerzett Ismereteit gyakorolja, annak leglényegesebb részeit tartósítsa, azokat készséggé, sőt egy életre szóló szokássá edzze. A házi feladatnak az oktatásból kell kiindulnia. Ezért az ügyes pedagógus az évvégi ismétléseket például jól megválasztott számtani példák megoldásával, a tananyagot átfogó történelmi olvasmányokkal vagy pedig a tanulók Ismeretéit rendszerező beszélgetésekkel oldja meg. Nagy jelentősége van a gondosan megtervezett tábiai vázlatok, táblázatok felhasználásának. A szülők részéről a másik, de az előbbi problémával összefüggő kérdés: túl vannak-e terhelve tanulóink? E kérdés vizsgálatánál nem szabad szem elöl tévesztenünk, hogy a mi szocialista iskolánk valóban többet követel és többet is kell követelnie, mint a régi iskola. A dolgozók általános műveltségi színvonalának emelése a szocialista iskolapolitika sziv.v.v.v.vv.v.v.v.v.v.v.vv, lárd elve. Ezért érthető, hogy a tanulóknak ls nagyobb erőfeszítéseket kell kifejteniük. Ez a magától értetődő követelmény azonban nem lehet oka a tanulók túlterhelésének. A túlterhelés okai elsősorban az oktatásban előforduló módszertani hibák, a házi feladatok helytelen alkalmazása, s az Iskolán kívüli foglalkozások gyakran felületes, össze nem hangolt szervezése. A túlterhelésnek fent emiitett okait ennek az írásnak keretében bővebben elemezni nem tudjuk. Megállapíthatjuk azonban, hogy ott, ahol a tanító Jó módszerekkel dolgozik, a tanulók általában nincsenek túlterhelve. Az iskolákat világszerte sok szemrehányás éri, hogy a tantervben sok a gyakorlati élettől távoleső anyag, sok esetben csupán ismereteket nyújt és nem biztosítja az életben nélkülözhetetlen alapvető készségek és szokások kialakítását. Az új kilencéves alapiskola tantervéből a csehszlovák pedagógiai tudomány óriási gonddal igyekezett minden életszerűtlen anyagot kihagyni. Ez egyedül azonban nem elég. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tanítók gyakorlatában megle-vő konzervativizmus ellen a jövőben sokkal hatékonyabban kell majd a pedagógiai tudománynak harcolnia. A pedagógiai tudomány feladata kiűzni azt az elavult nézetet és tanítási módot, mely túlértékeli a szó szerinti tanuláson alapuló verbális tudást, nem fejleszti az öntevékenységet, valamint túlzott követelményeket támaszt a tanulókkal szemben. A prágai Pedagógiai Kutató Intézet tudományos dolgozóinak feltevései alapján a tanulók otthoni munkájára fordítandó idő a módszeres tanítás mellett nem haladhatja meg az 1—3. évfolyamban a 15—30 percet, a 4—5. osztályban a 25—45 percet, a 6—9. évfolyamokban pedig a másfél órát. Természetesen ez kisebb-nagyobb eltérésekkel az évvégi ismétlésekre is vonatkozik. Mindezt azonban percekben, számban kifejezni nagyon nehéz. Fontos, hogy mind a pedagógusok, mind pedig a szülők lássák: az új szocialista iskolát a gyermekek aktivitása, tudatos tevékeny tanulása jellemzi, nem az otthoni megoldás, hanem a tanítási órákon, a tanítási folyamatban való aktív részvétellel történő elsajátítás. Mindez még inkább érvényes az alapiskolákban az évvégi ismétlések során. (MFJ •.•.V.V.V.'.V.V.V.VAÍ.V.V.V.V I IP*JlWilW Gazdag sótelepek KeletSzlovákiában A kelet-szlovákiai Michalovce környékén gazdag sótele- f peket tártak tel. Zbudza falu mellett már megkezdődtek a bányaépítési munkálatok, melyeket a prievidzai Bányaépítő Vállalat dolgozói végeznek. Felvételeink a bánya építőiről készültek. Első képen a termelőtorony, a másodikon (balról) Ján Hrabovský mérnök, Ivan Cič- J manec technikus, Jozef Sklár és Pavol Hrabovský bányaépítők. Az újságíró felelőssége iiiii i i il;;i li i:.i i i ,i;;ii;iij|i»i;i:iiiiii!iiiiiiiii«iiiiiii!iiiiiii;iiiiiiíii;i.iiiiiiiii;ii:liitiii:íi.;ľí«i.iiii.i«iiii;ii.li!líií > ! '. „Nemcsak azokat a pozitív eredményeket értékeltük, amelyeket Szlo- | ! vákta fejlődésében elértünk, de nyílttin beszéltünk arról ls, ami ezt = | a fejlődést a múltban fékezte. A legnagyobb megelégedéssel fogadtuk | ! pártunk konkrét Intézkedéseit a személyi kultusz Időszakában elköve- i ! tett sérelmek orvoslására. A dogmatikus gondolkodás és cselekedet | ! megrendítették az olvasó, a rádióhallgató és a TV-néző bizalmát. Ala- | ; posan mérlegeltük saját részesedésünket is e bizalom megcsappanásá- | i ban. Ezért vitáztunk oly nyíltsággal, őszinteséggel, szenvedélyesség- * j g el, pártossággal. Pártunkat a leghatásosabban segíteni akarjuk a sze- f = mélyi kultusz következményeinek f elszámolásában, s minden úf kihar- | | colásában, ami társadalmunk életét előre lendíti és a lenini normákat | | érvényre juttatja." | * 7tBjiaHai!«iiajiBiiB!iBiiaiiBMBirB[tBiiai]aiiBiiat[aMBi[BiiaiiHti«iiBiiauBii>naiiBiiaiiBimnBiiBiiMiai:anairaMBiiB[iBnBii>iiaiMitniB!tauaii9tiai? Ezt olvashatjuk abban a levélben, melyet a szlovákiai újságírók nemrég lezajlott kongresszusa pártunk Központi Bizottságának küldött. Nehéz ís lenne tömörebben, találóbban értékelni az újságírók bratislavai tanácskozását, amelyről az elmúlt két hétben annyi szó esett. Mindenütt úgy beszélnek róla, mint nagyszerű kongresszusról. Valóban tanulságos A szónoki emelvényen két napon át váltakoztak a felszólalók, őszintén, nyíltan és pártos szenvedéllyel mérték fel szocialista újságírásunk múltját, melynek tekintélyét a személyi kultusz erősen megtépázta, Mert a sajtó a tragikus események, politikai perek Időszakában se töltött be passzív szerepet. A emelvényen ott állt az újságíró, aki maga is befolyásolva az igazságtalan bírósági ítéleteket kommentálta, ezrek, százezrek véleményének alakulására gyakorolt befolyást. Vajon miért tehette ezt? Hazudott talán az újságíró? Sok-sok kérdést kellett megválaszolni az újságírók kongresszusán.; Többek közt a közvélemény alakításának felelősségét is. Népszerűsítettünk döntéseket, Ítéleteket, határozatokat, amelyekről később kiderült, hogy helytelenek, alaptalanok voltak, holott az olvasóknak helyességüket bizonygattuk. Az újságíró ilyen esetben talán meggyőződése ellenére cselekedett? Valljuk be, a személyi kultusz időszakában is hittünk, nemegyszer vakon hittünk a párt nevében kimondott tételek igazában, még .akkor is, ha ezeket egyének, ugyancsak nem tévedhetetlen személyek mondták ki. A személyi kultusz tragédiája talán éppen abban van, hogy egyesek eleve számítottak hitünkre akkor is, amikor egyéni érdekeiket a párt érdekeivel álcázták. S ez a hitünk sokszor a j,ózan ész diktálta kételyeket is elnémította, vagy legalábbis csitította. Az újságírók döntő többsége nem elvtelenségből, nem pénzért és nem csupán félelemből vallotta magáénak az ítéleteket, amelyekről később derült csak ki, hogy igazságtalanok s nemegyszer embertelenek. Az újságíró is hitt, mint hittek a munkások százezrei, milliói, akik nyilvános gyűléseken törtek pálcát például az úgynevezett „szlovák burzsoá nacionalisták" felett. Bár nem fogta senki a ke'züket, amikor szavazatra emelték de eleve a légkör hatása alatt álltak. Hittek és szavaztak. Az újságíró is hitt.., A puszta hit nem elég ... A hit szép és sokszor kényelmes dolog. Hinni lehet anélkül is, hogy az ember gondolkodnék. Igazi meggyőződés azonban csak hitből nem fakadhat. Ezt a tanulságot a személyi kuitusz időszakából az újságíró Is levonta. S ezt ma nem is követeli, nem is követelheti tőle senki. De a tanulság levonása egymagában még nem hozza helyre az elkövetett hibákat. Ám leszűrése szükséges ahhoz, hogy a múlt hibái a jövőben ne ismétlődhessenek meg. Nem könnyű feladat a felelősség kérdésének tisztázása. A sajtó az újságírók tevékeny hozzájárulásával — bár szándékuk ellenért — félrevezették a közvéleményt. Nem pénzért és nem kizárólag félelemből, de hitük szerint, cselekedve. Kit terhei hát a felelősség? A felelősség oszthatatlan. De meg kell különböztetnünk azokat, akik a helytelen ítéleteket, határozatokat inspirálták és azokat, akik az ítéleteket, határozatokat vak hitükben magukévá tették és a közvéleményt is befolyásolták. Pártunk Xil. kongresszusa után megújhodási folyamat vette kezdetét társadalmi életünk minden szakaszán. Ladislav HoldoS, ismert szlovák újságíró, aki a megtorlások áldpzaia lett, kongresszusi felszólalásában hangsúlyozta: „Akadnak még becsületes emberek is, akik a szlovákiai megújhodási is csupán pillanatnyi fellángolásnak tekintik." Nem, korántsem fellángolásról van szól Tisztulási, kristályodási folyamat kezdődött. Becsületüktől megfosztott embereknek — élőknek is, holtaknak is — visszaállítjuk a becsületét. Ez a legkevesebb és a legtöbb, amit értük tehetünk. A személyi kultusz felszámolása •nem egyszeri folyamat. Sem pártunk XII. kongresszusa, sem az újságírók kongresszusa nem képes végérvényesen lezárni. Pedig szeretnénk meggyorsítani a kibontakozást. Itt-ott elhangzik olyan vélemény is, miért sietünK, nem félünk, hogy a sietségben újabb túlkapásokra kerülhet sor? Olyan nézetek ls előfordulnak, hogy mi a személyi kultusz káros következményeit ostorozzuk, ahelyett hogy teljes erőnkből küzdenénk a gazdasági nehézségek ellen. Nos, a sietség indokolt. Elsősorban is azért, mert a személyi kultusz hibái nem választhatók el a gazdasági nehézségektől. Jelenlegi gazdasági helyzetünk okozója nagyrészt éppen a személyi kultusz! S ha siettetjük e hibák felszámolását, siettetjük a gazdasági fellendülést is. A Szovjetunió XX. és a XXII. kongresszusa óta aránylag hosszú idő telt el s felmerül a kérdés: kihasználtuk-e ezt az időt kellőképpen? Ha késlekedtünk, egész biztosan nem kizárólag objektív okokból történt. Ám a fejlődést, az egészséges fejlődést az egyéni érdekek csupán ideig-óráig gátolhatják. S minél előbb kerül sor a múlt hibáinak kiküszöbölésére, annál Jobb számunkra. Nem leszámolásról van szó. Korántsem. Hisz a múltban tévedhettünk, befolyásolhattak különféle körülmények. De aki tévedett évekkel, hónapokkal ezelőtt, estleg még tegnap ls — ma ráeszmélhet tévedésére és jóvá teheti hibáit. Az őszinteség, a jószándék a mérvadó. Ilyen esetben lehetővé kell tenni a megtévedt ember számára is, hogy talpra álljon. Ez emberi és pártos cselekedet. Az olvasók bizalmáért A személyi kultusz sok kárt tett a > közvélemény alakításában. De ez sem egyoldalú folyamat. A helytelen tájékoztatás bumerángként hatott: megingatta az olvasó bizalmát a sajtó iránt. Pedig a sajtó erös eszmei fegyverünk. Ezért teljes őszintességgel kell olvasóink elé állnunk és fel kell számolni hibánkat, tévedéseinket. Az őszinteség az egyedüli mód az olvasók bizalmának visszanyerésére. Mert mit érne a magas példányszám, a legszebb szavak, ha olvasóink írásainkat kétséggel fogadnák? A kongresszuson bírálat hangzott el lapunkról is. Jóleső érzéssel tölt el, hogy az Üj Szót, a párt lapját más szerkesztőségek is a magukénak tekintik, figyelemmel kísérik és rámutatnak fogyatékosságaira is. A bírálat határozottan segíti munkánkat. Az őszinte szó Jól esik akkor is, ha nem mindig kellemes és hibáinkat tárja is fel. Szeretnénk, ha e hiányokból minél többet sikerülne lefaragnunk és minél kevesebb kifogás merülne fel lapunk tartalma, szerkesztése ellen. Ez a célkitűzésünk és minden hozzászólás, észrevétel segíti ez irányú munkánkat. Amilyen örömmel vesszük az észrevételeket, ugyan-úgy nem hallgathatjuk el azt a nézetünket, hogy a csehszlovákiai magyar sajtó nem szűkíthető le az Üj Szóra. Igaz, az ÜJ Szó az egyetlen hazai magyar napilap, de rajta kívül létezik számos más magyar sajtótermék. Ezek egyaránt befolyásolták és befolyásolják a közvéleményt, s egyaránt ki kell venni részüket a személyi kultusz okozta hibák kiküszöböléséből. Mert a személyi kultusz, a dogmatizmus életünk minden szakaszán érvényesült. Kárt okozott a meaőgazdaságban, az fijúsági szervezetben, kulturális életünkben, sőt a fiatal nemzedék nevelésében is. „Pártunk eszmei offenzívájának időszakát éljük. Az eszmei harc — mondotta Adolf Hradecký, a Csehszlovák Üjságíró Szövetség küldöttségének vezetője —, nem csupán a két világ, a két ellenséges társadalmi osztály közötti harcot jelenti. Harc ez az emberek lelkében, gondolkodásában és minél előbb megértjük e harcban küldetésünket, feladatunkat, annál biztosabbnak érezhetjük társadalmunk jövőjét". Tehát elsősorban — és legelsősorban is magunkban kell tisztázni a dolgokat, saját munkahelyünkön kell rendet teremtenünk. Példákra pedig aligha kell várni, hisz a személyi kultusz elleni ösztönzést megadta pártunk XII. kongresszusa. őszintén, nyíltan Sajtónk, az újságírók nagy feladat előtt állnak. A múltban megingott bizalmat kell visszaszereznünk. S itt nem elég a múlt hibáinak ostorozása, nem elegendő mások hibáinak kipellengérezése, nem elég a „mea culpa" sem. A sajtó feladata továbbra is a közvélemény formálása. Ám nem passzív tömeggel állunk szemben. Nem várhatjuk és nem várjuk, hogy a sajtóban közölt gondolatokat az olvasó passzívan magáévá teszi. Konfrontálja saját meggyőződésével, tapasztalataival, és így vonja le a végső következtetést. Igy a helyes. El kell érnünk, hogy až olvasó kételyek és mellékgondolatok nélkül fogadja el a sajtót, mert a sajtó dolgozói — az újságírók is kételyek és mellékgondolatok nélkül öntik szavakba véleményüket. Harc folyik most az olvasó' múltban megingott bizalmáért. Ez "pedig csak őszinteséggel és nyíltsággal nyerhető el. Ez a leghatalmasabb fegyverünk, mellyel a múlt hibáinak felszámolásáért és merész távlataink va,lőra váltásáért harcba Indultunk. Sajtónk csak így teljesítheti nagy küldetését. Ehhez ]>edig a szlovákiai újságírók kongresszusa kiváló kiinduló pont. ZSILKA LÁSZLÓ Az utazó ember akarvati. akaratlanul sok mindennek szem- és jiiltanúja lehet. Néhány éves utazgatásaim során hallottam már leszerelést javaslatot, amely megoldaná korunk legsürgetőbb problémáját (legalábbis szerzője véleménye szerinti, s bevált módszert kotló nélküli házi csirkekeltetésre. Megtudtam azt ts, hogy Molnár Piroska az alvégről nem ts olyan szép, csak kelleti magát. Az egyik barátom vonatban ismerkedett meg egy lánnyal, akit aztán feleségül ts vett. Azóta is boldogan élnek, — már majdnem két hónapja. Nemrégiben KoSicéről Bratislavába utaztam, a szerencsés véletlen és saját Igyekezetem folytán egy csinos tizenhatéves kislánnyal, akiről általában azt szokás mondani, hogy elrepül vele a: idő, az unalmas utazás alatt. Mindenféléről beszélgettünk. Twisztről, időjárásról, szülőkről, divatról, néha még a tanulásról ts: Szép, csinos - sötét bőrű és drjalok róluk is! szetnü volt, s megtudtam, hogy középiskolába jár. Meglepett széles körű érdeklődése. Igaz, ebben a korban minden fiatal ilyen. Megtudta, hogy újságíró vagyok. Szenvedélyes újságolvasó — árulta el Imesterségem nevében megköszöntem a bókotj. Beszélgetés közben szinte a szememre hányta, hogy az újságok keveset foglalkoznak a fiatalokkal, s problémáikkal. Ha igen, úgy csak felületesen és csak az élet egyik oldaláról. Szerinte a riportokban, vagy egyéb újságíró műfajokban csak kiválóan dolgozó fiatalokról írnak, azokkal kapcsolatban ts csak munkájukról. Pedig az életnek van egy másik oldala is, a fiatalok szempontjából talán a nehezebbik. Az üzemen kívüli, vagyis a magánélet, ha ugyan helyes a megnevezés. • Hogy az újságok keveset foglalkoznak az tjlúsággal, az igaz. Es, hogy az életnek csupán az egyik oldaláról figyeljük őket, az ls igaz. Sajnos, még mindig nehezünkre esik határvonalat vonni a magánélet és a társadalmi Slet kőzött. Általában akkor foglalkozunk a magánélettel, amikor már késő. amikor kisiklott életekről, bírósági tárgyalásokról kell írnunk. Csak akkor döbbenMnk rá, hogy mennyire közösségi, társadalmi probléma a magánélet. Vajon nem lehetne t ennek elejét venni? Kétségkívül igent A fiatalok tltkolózók, félénkek, nemegyszer szégyenlősek. Emiatt éppen az élet összetett, nehéz kérdéseiben nem kérik kt legközelebbi hozzátartozóik tanácsát sem. Annál szívesebben elolvasnak azonpan mindent, amiből okulhatnak. Ezt szem előtt kell tartant. A magánéletet sem határolhatjuk el olyan mereven, mint valaha. Az ember táKsas lény, hovatovább a társadalmi érdekek kerülnek előtérbe az egyén érdekel előtt. Főként napjainkban komoly feladat az ifjúság nevelése, mivel szocialista társadalmunk továbbépítése minden téren tehetséges és lelkileg kiegyensúlyozott embereket követel. A mindenre kíváncsi fiatal sokszor a baráton keresztül talál feleletet az élet nehéz kérdéseire, amely nemegyszer tévútra vezeti. Semmi esetre sem bízhatjuk a jellemnevelést jó vagy rossz barátra. Sok esetben a szülő sem adhat talán jó tanácsot, mivel maga is járatlan egyes problémákban. /

fjúsáqunk nevelése, jellemformálása ma már kétségkívül közügy. Mint ilyen, a sajtónak is elsőrangú feladata, amelyet nem hanyagolhatunk el. írjunk tehát róluk ts! . PALAGYI LAJOS 1983. június 5. ÚJ SZÖ 5 *