Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-30 / 178. szám, vasárnap

Voltaképpen nem is molnárok... Munkájukkal ugyanis nem a malomipar, hanem elsősorban a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság fejlődését hivatottak támogatni; de mert munkájuk az egykori feketemolnárok, vagy ahogy közismertebb, hántoló molnárok munkájára emlékeztet, nevezzük őket feketemolnároknak, hisz úgy sincs még találó neve szakmájuknak. NÉGY ÉVVEL EZELŐTT, 1959 már-: ipiusában pártunk határozatot hozott fi régi, leállított malmok takarmány-: keverő üzemekké való átalakításé-, ra ... Egyes földművesszövetkezeteink ek-: kor már fennállásuk tízéves jubileu-: mát ünnepelték, s a nagyüzemi ter-i melési formák, módszerek és eszkő-: zök döntő mérvű érvényrejuttatása egyre égetőbb szükségletté vált. S most, miután egy további félévti-i zed is elsuhant már felettünk, szá-; munkra a legkevésbé sem mellékes, hogy magában a takarmányozásban szövetkezeteink még sokkal adósai a nagyüzemi termelésnek. Még nagyon sok EFSZ-ben napjainkban Is a takarmányfélék betakarítási sor-, rendje és a tárolási lehetőség szabja meg, mit és miből, mennyit etetnek fel az állatokkal. Ez természetesen a takarmányozásban idényszerüséget, s ennek keretén belül egyhangúságot okoz. Az állatok vagy csupa kevés biológiai értékű takarmányt kapnak (csalamádé-szezon) s még a nélkülözhetetlen tápanyagokhoz sem jutnak hozzá, vagy feleslegesen sok fehérjetartalmú eleséget, ami viszont pazarlás. Arról nem ls beszélünk, hogy ásványi anyagokban az állatok csaknem mindig hiányt szenvednek. A takarmányozásnak ez a módja még magán viseli a kisüzemi terme-, lési formák összes jegyeit. Pártunk a takarmánykeverő üzemek létesítésével éppen ennek a helyzetnek a megoldására törekedett. A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésének alapfeltétele a sikeres állattenyésztés, melyben minden súlyú, nemű és korú állat a számára legfontosabb és legmegfelelőbb tápanyagokat kapja. S ezt az eddig összes ismert lehetőségek közül az abraktakarmányfélék keverék formájában történt adagolásával — a szükséges ásványi anyagok, védőszerek, egyéb tápanyagok és vitaminok (esetleg antibiotikumok) hozzáadásával — biztosíthatjuk a lehető leghatékonyabban. A kevert abraktakarmányokhoz alapanyagokat így a keverőüzem nemcsak a termelőktől nyer, hanem ipari termékekből és kutatóintézetekben kikísérletezett koncentrátumok-: ból is. Más európai országokban a takar-': mánykeverékek már sokkal ismertebbek, mint nálunk. Dániában és Hollandiában pl. az abraktakarmányok több mint háromnegyedét a takarmánykeverékekből biztosítják, hazánkban azonban csak egytizedét. A TAKARMÁNYKEVERÉKEK előnyeiről tanúskodik, hogy a Szovjetunió hétéves népgazdasági terve a kevert takarmányok termelésének az , ötszörösére való növelését Irányozza elő. A takarmányozásban a nagyüzemi termelési formák és módszerek meghonosítása takarmánykeverékek nélkül szinte lehetetlen. Azaz a kevert takarmányok alapvetően fontos feltételei a nagyüzemi mezőgazdasági termelésnek. A dunaszerdahelyl régi malomban ls takarmánykeveréssel foglalkoznak. Vajon mióta...? — Üzemünk Szlovákia egyik legrégibb takarmánykeverőinek egyike. Cslcsay Sándor raktáros kalauzol. — Vállalkozásunk közös célja: felderíteni, vajon a takarmánykeverő üzemek beváltották-e a hozzájuk fűzött reményeket... ?! Az üzem megtekintése, ha nem ls nyújt elég adatot az általános helyzet megítélésére, elégséges alapul szolgálhat a legfontosabb napi prob-. lémák feltárásához, különösen akkor, ha a vállalat olyan tökéletes Ismerője evat bele az üzem „konyhaművészetébe", mint a raktáros. A raktárosok ebben az üzemben fontos szerepet töltenek be, ők állanak a gyártási folyamat elején és végén is. S éppen ez a két poszt nagyon felelősségteljes. A garatba befolyó „nyersanyag", s az üzemből kikerülő termék egyaránt a raktárosok kezén megy keresztül, s az ő hatáskörükbe tartozik a (minőségi elfenőrzés is. Munkájuk tehát nem csekély felelősséggel jár... — Most már csak van valahogy, de két évvel ezelőtt még csaknem mindent a szabad ég alatt raktároztunk — mutat a tócsáikkal foltozott udvar felé. MEGTEKINTJÜK a raktárt, s bár egy kimustrált refWlőhangárra emlékeztet, a felhalmozott készletekhez mérten kicsi; és az esőt kivéve, más ellen nem is nyújt "semmi védelmet. A legtöbb nyersanyag pedig nagyon érzékeny még a levegő páratartalmára is. így az ember még azon sem csodálkozhat, hogy Itt-ott panasz is elhangzik a takarmánykeverő üzemek címére; rossz a takarmánykeverék, romlott... — Az általunk készített takarmánykeverékeknek még csak egy ezrelékére érkezett reklamáció — oszlatja el kételyeimet a raktáros. Egyre nő csodálatom, amikor Cslcsay Sándor a dunaszerdahelyi takarmánykevető üzem működésének egyéb körülményeivel is megismertet. Az üzem napi kapacitása négy évvel ezelőtt, még csak négy és fél vagon keverék volt, jelenlegi termelésük viszont a tíz vagont is meghaladja. Négy évvel ezelőtt azonban még az a négy és fél vagonra való keverékmennyiség is a legtöbb esetben a nyakunkon maradt... Hordták és árulták még a kelet-szlovákiai kerület legkeletibb csücskében is. — Ma a dunaszerdahelyi járás szükségleteit is csak egyhatodára képesek kielégíteni. Ezek a puszta tények. A következ-: tetéseket a raktáros vonja le: — Négy év alatt több mint kétszeresére növeltük a termelékenységet. Az üzem műszaki berendezését viszont egyáltalán nem tökéletesítet-. tűk. Az üzem tehát mindent megtett a növekvő Igények kielégítésére. Az üzem korszerűsítéséhez, illetve az Igények kielégítéséhez azonban nem elég a puszta Igyekezet, ahhoz elsősorban pénz kell... I Pontosabban egy és egynegyed millió koronára lenne szükség. Ezt az összeget az üzem számára nemrég már kilátásba is helyezték. BESZÉLGETÉSÜNK témája ezután Feketemolnárok között... Gondolatok bizonyítványosztáskor T

egnap befejeződött a tanév, pihenni térnek az iskolák, hogy ősszel megújult erővel várják vissza a vidám, zsibongó gyermekhadat. Azok, akik tanulmányaiköt befejezték, ráléptek a hosszú, széles életútra... Megnyílt előttük a várva várt kapu, kitárult előttük az élet a maga szépségeivel és bizony rejtett veszélyeivel. Ezernyi öröm, ám néha bánat, mert a sok segíteni akarás mellett akad még útvesztő, néha buktató ls. Sok ezernyi elképzelés, gyermeki és ifjúkori álom valósul meg, vagy oszlik szerteszét, aszerint, hogy mit kaptak útravalóul az iskolától, a szülői háztól, a társadalomtól, mindnyájunktól ... Ezer és ezer pedagógus kutatta most, az ünnepélyes keretek közt lezajló bizonyltványosztásnál tanítványai szemében — a lélek, az értelein tükrében: — mennyit nőttek szellemben, tudásban és emberségben. A válasz — tudjuk — nem egyszerű, de minden igaz tanító lelkiismerete felel majd rá. Mi, a kívül állók még a meglevő eredmények alapján ls csak következtetéseket vonhatunk le. Ott izgultuk végig jó pár száz szak-, közép- és főiskolára jelentkező tanulóval a felvételi beszélgetéseket, meg a múlt héten lezajlott érettségi vizsgákat. Az eredmények minden kétséget kizáróan jobbak, mint tavary voltak, mi mégis úgy tartjuk, hogy még mindig fölöslegesen sok formális tudással, szilánkokra feldarabolt ismereteket szajkoló fiatalokkal találkoztunk. Talán csak indokolatlan türelmetlenségünk az oka, de valahogy úgy láttuk, mintha még mindig sok lenne azon tanítók száma, akik szinte kizárólagosan csak a reájuk bízott tananyag feldolgozásával törődtek és csupán ez eléjük szabott feladatot igyekeztek megoldani. Mintha féltek volna jobbra vagy balra nézni. A következménye pedig ennek az volt, hogy ez általános műveltséget nyújtó Iskolák elnevezésük ellenére is bizony sokszor össze nem függő, szilánkokra feldarabolt ismereteket nyújtottak általános szilárd tudás helyett. Természetesen nem valamilyen enciklopédikus, az összes ismereteket felölelő tudásra gondolunk, hanem csak az önálló meglátás és a helyes gondolkodás készségére. Az Iskolának ugyanis elsősorban egy bizonyos szellemi (értelmi és érzelmi) látókört kell nyújtania, mely megadja annak a lehetőségét, hogy a körülötte folyó eseményeket felfoghassa, azt a maga javára és a társadalom hasznára szolgáló tettekké váltsa. A vizsgákon hallott széteső ismereteket pedig számos esetben nem kötötte össze valamilyen eleven szellemi kapocs műveltséggé. A magyarul, szlovákul, oroszul és németül jól beszélő kiváló tanuló sem tudta például, hogy a mi nyelvújításunkkor hasonló folyamat folyt le a szlovák, a német és az orosz Irodalomban is. Nem látta a nyelvújítás gazdasági, politikai és társadalmi gyökereit. Márpedig az ilyen tudás rövid életű és bizony sok esetben ez eredményezi, hogy egy-két év múltán az érettségi bizonyítvány mögött nem áll a tudás aranyfedezete, az általános műveltsfg. A

gyógyír: az Iskolák polltechnlzálásának és az esztétikai nevelés űj érvényesítésének szélesebben és mélyebben való értelmezése. Mert az olyan sokat emlegetett politechnikai képzésen elsősorban: (túl a természettudományos és a technikai ismereteken) annak a megláttatását értjük, hogy ezek az életben, a modern iparban, a mezőgazdaságban milyen alkalmazást nyernek. Tehát a politechnikai nevelés jelenti a reáliák (matematika, fizika, geometria, földrajz, biológia stb.) szintézisét ls. És csak ezek után jelentheti a tanuló közügyességének az anyagokkal, szerszámokkal való bánni tudásnak a készségét, ügyességét. Az Ilyen képzés bevezetésének szükségessége vitán felüli és jelenti a régi és az új iskola közti legelhatárolóbb változást. Jelenti ez az életnek és az iskolának igazi szoros kapcsolatát. Sok még a tennivaló az esztétikai nevelés terén is. A felvételi és az érettségi vizsgák legalábbis ezt bizonyították. Hallgatva a vizsgázók feleleteit, valahogyan azt tudatosítottuk, hogy ma már semmilyen iskola nem nyújt teljes áttekintést. Ez a tény az esztétikai nevelés terén tulajdonképpen azt jelenti, hogy a régi értelemben tanított faktografikus irodalomtörténet helyett elsősorban bele kell önteni a tanulók szívébe a Szép és a Jó iránti rajongást. Kezükbe kell adni az irodalmi (zenei, a képző- és filmművészeti) alkotásokat megnyitó, értésüket könnyítő, egy egész életre szóló kincset — aranykulcsot, nem pedig egy-két évre szóló bebiflázott lexikális tudást. Művészetszemléleti nevelést kell nyújtania iskoláinknak, mely elsősorban a ráébresztés módszerét tartalmazza, az Ilyen művészetszemléleti (a művészetek megszerettetésére és annak igénylésére) nevelésnek elsősorban a művészi alkotásból, annak részletes elemzéséből kell kiindulnia, majd a művész emberi sorsának társadalomban betöltött helyének bemutatásával vezet el a társadalmi tudathoz és világít rá az alapra: a lét kérdéseire. És Itt találkozik az etikum az esztétikummal, mely bizonyítja, hogy a művészetszemléleti nevelés az irodalomnevelésnek némcsupán ilusztrációja, hanem emberformáló, lélekművelő, szellemápoló erő, mely a tanulók ízlését fejleszti. Márpedig erről mi nem mondhatunk le. A jól értelmezett esztétikai nevelés a tanulókat gondolkodásra készteti, mert megköveteli az irodalmi és a történelmi, a zenei és a képzőművészeti ismeretek kapcsolását (pl. Eötvös, Ady, Erkel és Derkovits Dózsáját). Az így értelmezett esztétikai nevelés feltárja a tanulók előtt az irodalom folytonosságában rejlő kincseket. Rámutat arra, hogy a Ludas Matyi a magyar irodalomban mégcsak bírálat, Tiborc már a szemrehányás, de Viola már maga megfogalmazott vád és ez az út egyenesen torkollik Petőfi és a forradalom előtti Arany, majd Vajda, Ady és József Atilla költészetébe. T

ehát — hasonlóan, mint a politechnikai nevelés, mely a reális tudományok kapcsa — ez esztétikai nevelés jelenti a humánus tudományok középiskolai szinten való szintézisét, szellemi összességét, eleven kapcsát. Az esztétikai nevelés a Szép észrevevésére, a Szép igényére, a Szép létrehozására való nevelés annak érdekében, hogy az emberek észrevegyék a körülöttük sokféle formában megjelenő Szépet, majd igényeljék azt, hogy minden ami körülveszi őket, a maga módján szép legyen. Végül arra is törekedjenek, hogy maguk teremtsék ezt meg: Tegyék széppé mindazt, ami ókét körülveszi — az életet. A politechnikai nevelés az életre, az esztétikai nevelés ennek az életnek megszépítésére nevel. így lesz teljes ez Iskola, a pedagógus munkája, mely a jövő generációját a megszépítendő életre készíti elő. A pedagógusok ezrei tegnap a bizonyítványok ünnepélyes kiosztásakor száz és százezer tanítványuk szemében ezt az általuk gyújtott fényt keresték. Mert az élet megszépítésének vágya az emberi boldogság alapkövetelménye. Mi úgy véljük, hogy most, amikor hálás szívvel köszönetet mondunk a tanítóknak egész évi áldozatos munkájukért, a köszönet mellé odakívánkoznak ezek a gondolatok is. Hiszen nem szégyen bevallani,'' hogy még sok-sok adósságot kell —elsősorban a pedagógusoknak — leróniok a gyermekek boldoggá nevelése érdekében. Nem ünneprontás ez, csupán kitekintés e jövőbe. Egészséges elégedetlenség ez, — mely örökké arra ösztönzi ez embert, hogy új és új célra törjön — mert ez az egészséges elégedetlenség lehet a legbiztosabb záloga a jövőjét látó és építő boldog ifjúság nevelésének. Az elmúlt iskolai évben tapasztaltak arra intenek, hogy a pedagógus munkájában fel kell számolni a hű-, vös objektivizmust, a személytelen köz 'nyt, a hivatalos értekező stílust, amely következtében sokszor azt a legfontosabb tényt sem lehet megállapítani, hogy a tanító magyar nyelvet, irodalmat, hazánk földrajzát tanítva édes anyanyelvünk, saját nemzetének irodalmát, szeretett szülőföldjének tájalt oktatja. Semmiképpen sem akarjuk ezzel a régi hangos álpátosszal teli állandó extatíkus lelkesedést kiváltó tanítói munkát dicsérni. Nem! Takarékoskodjunk a nagy szavakkal, de ne fukarkodjunk velük Harpagon módjára, mert — és azt hiszem, hogy a nevelési munka egyik sarkalatos tétele ez — a tényeket mindig a megfelelő jelzőknek kell kísérniük. Ez a feltétele a tudományos világnézet megalapozásának, az erkölcsös magatartás kialakításának és az emberiség minél teljesebb kibontakozásának, tehát a kommunista nevelésnek. A z elmúlt iskolai év a szocialista ** alapiskola szervezési átépítésének utolsó éve, nehéz, fáradságos év volt, de reményteljes eredményeket szült. S ezért tanítóinknak Kónya Lajos szavaival mondunk köszönetet: Ő, magvető Te vagy, hullasd termékeny szívünkbe szavad! Taníts, nevelj! Hatalmas szenvedély lobogjon benned, — s győzni fogsz, ne féljl MÖZSI FERENC, központi tanfelügyelő Nap mint nap, minden húsz másodpercben aláhull egy keverékkel telített zsák. (A szerző felvétele J akaratlanul ís olyan területre siklott, amely az utóbbi időben már so:k vitát megélt. Hát nézzük meg egy kissé közelebbről, mi is e körül a helyzet...?! A dohogó, csattogó szíjú gépek éppen egy százmázsás tételt kevergettek: a hatvan kilogrammon felüli sertések számára... Ebből a keverékből egy métermázsa az üzemnek körülbelül száz koronába került. A készárut azonban ennek ellenére a negyedével drágábban értékesítik. Húsz százalék nyereség nem rossz! Van az éremnek azonban egy másik oldala is. Egyrészt az, hogy az üzem az említett húsz százalékból csak éppen fedezi a kiadásokat, beleértve a kutatással és egyébbel együttjáró költségeket. Másrészt a tápértékszükséglet alapján az itt készült takarmánykeverékek hatékonysága a leggyakoribb természetes abraktakarmányok átlagos tápértékéhez viszonyítva legalábbis másfélszeres. A mezőgazdasági üzemek részéről ráfizetésről tehát nem nagyon beszélhetünk — ezt nem egy esetben ők maguk állítják. Csicsay Sándor raktáros adataiból nyertük a fentebbi eredményeket. A vita azonban ezzel még egyhamar nem zárul le, mivel a takarmányozásban még mindig kisüzemi nyavalyákkal küszködünk, s ennek oka részben a takarmánykeverő üzemek alacsony teljesítőképessége is, mivel még nem vagyunk képesek az igényeknek megfelelően fokozni a természetes abraktakarmányok táperejét. A hiányosságok legmélyebb gyökerét azonban abban kell látnunk, hogy ez Idág még a takarmánynövények termesztésében sem honosítottuk meg kellő mértékben a nagyüzemi termelési formákat. A takarmánykeverő üzemek a valóban nagyüzemi termelés előfutárai... Tegyünk meg mindent, hogy egyre jobban megerősödjenek, s fokozott mértékben segítsék szocialista mezőgazdaságunkat. KOBAK KORNÉL A kelet-szlovákiai Vojanyban épülő viilamosmű energiaforrása a Szovjetunióból szállított szén lesz. Képünkön a viilamosmű széngazdálkodási részlegének épülőfélben levű része. (J. Tachezy — CTK —• fel.vétel) ŰJ SZŐ 4 * 1363. június 30.