Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-26 / 174. szám, szerda

-Al ÚJ SZÓ LEVÉLMOZAIK JŰNIUS 20-ÁN névadó ünnepséget tartottak a Nyltragerencséri Nemzeti Bizottságon. Húsz szülő hozta ide gyermekét, hogy hazánk polgáraivá avassák őket. Meghitt ünnepség volt. Pionírok köszöntötték a szülőket, az üzemek szakszervezeti bizottságai pe­dig eján lékokkal kedveskedtek. Sebők Antal • • • A VAJKÖCI SZÖVETKEZET női tag­jai munkafelajánlásukkal köszöntik a nők moszkvai világkongresszusát. Ti­zenkét fejőnő elhatározta, hogy a fe­jőstehenek jobb gondozásával a napi átlagfejést a jelenlegi 3,8 literről a nyári hónanokban 8 literre növeli. Ot sertésgondozó-asszony a napi súly­gyarapodást 0,20 kilogrammal akarja növelni. A mezőn dolgozó asszonyok pedig a kapásnövények gondos meg­munkálásával alapozzák meg a dús terméshozamok elérését. Iván Sándor » • » A KÖBÖLKÜTI SZÖVETKEZETBEN szedik a korai burgonyát. Június vé­géig csaknem négy vagon burgonyát adnak ét a felvásárlási üzemnek. Az eddigiek alapján 130 mázsa átlagter­mésre számítanak, és Így majd össze­sen a tervezett 15 vagon helyet 18 vagon korai burgonyát adnak a köz­ellátásnak. Gábris József m » » A FÜLEKI KOVOSMALT öntödéjé­ben egymást váltják az új munka­módszerek. Legújabban a formázás és az öntés részleges gépesítését készí­tik elő. E műszaki intézkedés beve­zetésével nagyobbrészt feleslegessé válik a nehéz testi munka, növekszik a munkatermelékenység, kevesebb lesz a selejt, gazdaságosabbá válik a termelés. Verebély László » # # SZÉPEN FEJLŐDNEK a kalászosok az újbarsl határban. A szövetkezet vezetősége idejében gondoskodott a fagy okozta károk helyrehozásáról, hetartották az agrotechnikai határ­időket, a tagság odaadással dolgo­zott. Az eredmény nem maradt el, bő termés ígérkezik. Az aratást csaknem kizárólag kombájnok segítségével végzik majd. Egyébként másodszor kapálják a kukoricát, a cukorrépa kapálása pedig a befejezéshez köze­ledik. Veres Vilmos Megérdemelt jutalom Felvételünkön Molnár Lajos csoportja. A szöveget és a képet beküldte Tu­rányi Vidor, Bény A bényi szövetkezetben két dohá­nyos csoport dolgozik. A két csoport állandó versenyben áll egymással. A versenyből már harmadik éve Mol­nár Lajos csoportja kerül kl győzte­sen. Állandóan 100 százalékon felül teljesitik a pénzügyi tervet. A szö­vetkezet vezetősége e szép eredmé­nyek eléréséért tavaly 40 filléres prémiumot fizetett kl munkaegysé­genként a csoportnak. Ebben az évben a két csoport 10 nappal később kezdte meg a palán­tázást, mint az elmúlt évben. A tö­rést azonban ugyanannyival előbb. A tavalyi évhez képest szinte hihefet­Hogy elejét y egy ék A tűzoltőszervezet dunaszerdahelyi járási bizottsága a napokban aktívát hívott egybe, melyen megjelentek a járás HNB elnökei, a helyi tűzoltópa­rancsnokok, valamint az üzemek, 111. intézmények képviselői. Megtárgyal­ták azokat a feladatokat, amelyek az aratási és cséplés! munkák idején várnak a tűzoltókra. A beszámoló és a felszólalók hangsúlyozták, hogy ez idén sokkal következetesebben kell megszervezni a tűzoltószolgálatot és fokozottabban érvényesíteni a tűzbiz­tonsági előírásokat, mint tavaly, mert csak így vehetik elejét a tűzpuszti­tásnak. Patasi István WAV.V.V.V.'.V.V.V.V.V.V.V A Liptovský MľkuláS-l Járásban a Hybet Egységes Földmüvesszövetkezet tagjai elsOsorban szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoznak. A szövetkezet 2639 hektár­nyi területen gazdálkodik. E terület há­romnegyed része hegyi rét, illetve le­geli, ami kiváló lehetőséget ad i több mint 1300 szarvasmarha tartására. A hy­bel szövetkezetesek még 1962-ben meg­kezdték a második gazdasági udvar épü­leteinek építését, hogy elegendő férő­helyük legyen a fejőstehenek és a nö­vendékmarha számára. Jelenleg két te­hénistállót építenek, továbbá egy 100 vagon széna tárolásira alkalmas pajtát, amely ventillátorokkal lesz ellátva a szé­na utólagos szárításának céljából. Az új gazdasági udvaron ezenkívül silógödrö­ket s egyéb épületeket terveznek. Ké­pünkön: az EFSZ Július Michalldes ve­zette munkacsoportja tehénistállót épít. (Fr. Koclan — CTK felvétele) len gyorsasággal nőtt meg a dohány. A két csoport között megindult a ver­seny. Mindkét csoportban lelkes fiatalok dolgoznak. Ismét sikert remélnek A bénái szövetkezet a megalakulás évét kivéve minden esztendőben ter­mesztett zöldséget. Az elmúlt esz­tendőben már tíz, az idén pedig tizenkét hektárra növelte a zöldség­félék vetésterületét. A kertészeti munkát már negyedik éve a 69 éves Csaba bácsi irányítja. Bénán a zöldségtermesztés az el­múlt években általában tekintélyes haszonnal járt. A nagy mennyiség­ben eladott paprika, paradicsom, ká­poszta stb. búsásan megtérítette a fáradságot. Egyedül a múlt évben nem jött ki a lépés a kertészet ter­melését, bevételét Illetően. A balsiker nem szegte kedvét a szövetkezeteseknek. A kiültetett pa­lántákat ez idáig már kétszer beszór­ták rovarirtó porral. Rövidesen hoz­zálátnak a kiültetett zöldségfélék palántálnak kapálásához is. S bár az ez évi bevételi terv még az előző évinél is magasabb (303 ezer koro­na), remélik, hogy ezt az idén nem­csak teljesíteni fogják, hanem túl is szárnyalják. ,saba Zoltán, Ragyolc TALÁLKOZÁSOK A két Tátrahegység vadregényes, festő ecsetjáre kívánkozó tájra fut visszafelé az ablak mögött. A vil­lamos mozdony zajtalanul kerül­geti a hegycsúcsokat, mindvégig hü maradva a Vág zöldellő hullá­maihoz. Es a kerekek egyhangú zakatolása is észrevétlenül olvad a beszélgetésekbe. A fülkében mindenki érdeklődése szerint vá­lasztja meg beszélőtársát és be­szédtémáját. Csak az ablaknál velem szemben ülő, olyan negyvenöt év körüli férfi nem vesz részt a társalgás­ban, bármire terelődik a szó. Fi­gyelem. Elmerengve nézelődik az ablakon. Néha rámpillant, Ilyenkor zavartan fordítom el a fejem. Van a nézésében valami megnyerő, olyan szomorkás határozottság. Töröm a fejem, vajon mi bántja, vagy kt érdekli annyira őt túl az ablaküvegen. Talán megrögzött természetkedvelő, alkalmasint mű­vészember — festő. Strba felé közeledünk. Végre úgy tűnik, szólni készül. — Szép táj — Jegyzi meg hal­kan. Személytelenül, mintha egy másik világból szólna. — Szép — bólintok. Leveszem róla tekintetem és ktnézek az ab­lakon. — Ügy ismerem, mint a tenye­rem. — Talán Idevaló? — megpróbá­lok kérdezősködni. — Nem, de sokat jártam erre­felé ... a felkelés alatt. — Egyszer itt menekültem meg a halál torkából. — Látja ott azt a kis tisztást, 'tt a szakadékban és — ujjával a hegyoldalra mutat... — Néhány társammal együtt el­fogtak a németek. Abba a szaka­dékba kísértek bennünket. Aztán sorba állítottak, a szemünket sem kötötték be. Nem voltak váloga­tósak a módszerekben. Rendkívül szép őszi reggel volt. A sárga ősz­utón a nap szembe sütött. Es ak­kor ... megmenekültünk. Látszott rajta, hogy nem tudja szavakba önteni annak a néhány percnek a drámalasságát. — Társaink a nyomunkra akad­tak és követtek bennünket. Es mi­előtt elhangzott volna a sortűz, lő­ni kezdtek a kivégző osztagra. Mindketten felsóhajtottunk. En a megkönnyebbüléstől, ő... Elakadt a beszéde, s újra az ablakot nézr te. Hosszú ideig tartott, míg újra kérdésre szántam el magam. — E s hol dolgozik? — Mozdonyvezető vagyok, szé­pen keresek, jól lakunk. A fiam még pólyásbaba volt, amikor a he­gyekbe mentem. Akkor ott a sza­kadékban is rá gondoltam ..., meg a feleségemre. A gyerek most majdnem olyan idős lehet, mint ön. Mindketten örültünk, hogy vég­re a jelenre terelődött a szó. Nem állhattam meg, hogy még valamit megkérdezzek tőle. — Gyakran hallottam már idő­sebbektől, hogy a mai fiatalságért nem volt érdemes harcolni. Szinte sértődötten válaszolt. — Nem lehet általánosítani, nem tehették és nem is tehetik a mai fiatalok. A fiam például gé­pészmérnöknek tanul. Mozdonyo­kat fog tervezni. Ennyi úgyhiszem elég. Egészen belemegedtünk. Észre sem vettük, hogy Poprádot elhagy­va Spišská Nová Ves jelé közele­dünk. Ismeretlen ismerősöm lassan leszálláshoz készülődik. Amíg a folyosón kikísérem, a neve után érdeklődöm. — Ön, úgye, úf ságíró? — Fon­tos ez? Nézze! Lényegében nem egyedül voltam a felkelésben. Majd kimért, egyenes lépések­kel' elindult a vágányok között az állomásépület felé. PALÄGYI LAJOS JíuíUha A Dolgozók Filmfesztiváljának 5. napján megfilmesített Miller-darab PILLANTÁS A HlDRÖL Eddie Carbone erkölcsi halála és tragikus végzete sokszor lejátszódott nézőink előtt, akik színpadon láthat­ták Arthur Miller haladó amerikai Író halhatatlan darabját — Pillantás a hídról. Miller izzó feszültségű, konf­liktusbő színdarabját Sideny Lumet, az ugyancsak neves amerikai rendező próbálta átültetni a film nyelvére, de nem teljes sikerrel. Természetesen, ezzel nem akarjuk elvenni a nézők kedvét, csak előrebocsátásként je­gyezzük meg, hisz a darab eléggé is­mert és lehetőség van a színdarab és a film összehasonlítására. Carbone, az olasz származású brook­lynl dokkmunkás, aki gerinces maga­tartása, a munkások ügye melletti rettenthetetlen kiállása miatt nagy tekintélynek számít társai szemében, olthatatlan szerelemre lobban 18 éves nevelt lánya, Catherlne iránt. A túl­zott atyai védnökösködéssel leplezett izzó érzés komoly családi bonyodal­makhoz vezet és fokozatosan elferdíti Eddie erkölcs arcélét. Bukása azzal tetéződik be, hogy — megszegve a kikötő Íratlan vastörvényét — felje­lenti a bevándorlásügyi hivatalnak felesége „feketén bevándorolt" két rokonát (az egyik már Catherlne je­gyese), akiket 'íőnapokon át pártfo­golt. Marco az utca népe előtt vágja Eddie szemébe a besúgás vádját. Car­bone úgy érzi csak vér moshatja le a szégyent. S amikor a párviadalban alul marad, felismeri élete céltalan­ságát, rádöbben önző szerelemféltése okozta tragédiájára és végez magá­val. Ez a darab tartalma dióhéjban, s látjuk, hogy nagyon sok drámai ele­met tartalmaz. Am a színpadon mind­végig feszültséggel telitett darab a filmben valahogy feloldódik. Miller darabját is ugyanaz a sors érte, mint a világirodalom számos más müvé­nek filmváltozatát. A gépies átültetés csak ront a mű értékén. Amit ebben a filmben konkrétan hiányolhatunk, az a párbeszédek szűkre szabottsága, kurtasága, mely sokszor gátolja a drámai konfliktus kibontakozását. A filmben kissé eltörpül a dolgozók ügyvédjének, Alfierinek szerepe. Rit­kán jut szóhoz, s nem érvényesül erős egyénisége, pedig ő lenne Car­bone szellemi atyja. A főszerepet Raf Valloné, a népsze­rű olasz színész alakítja. A forgató­könyv adta lehetőségeket kihasznál­va olaszos temperamentummal ját­szik, s ezzel határozott ritmust visz a cselekvésbe, Eddie tragédiájának lélektani mélységéig mégsem tud be­hatolni. A francia Jean Sorel sokkal jobban beleélte tnagát Rodolpho sze­repébe: A női szerepek közül Carol Lawrence Catherine-je érdemel dicső­retet. Az összbenyomás: a Pillantás a híd­ról lebilincselő alkotás, bár nem éri utói az eredeti színdarab tökéletes­ségét. Leginkább azt rőhatjuk fel alkotóinak, hogy a filmben Eddie Carbone tragédiája egyéni balsors, ki­bicsaklott életút, pedig Miller szín­darabjában az amerikai életformának és a tőkés rendszer szülte létbizony­talanságnak erkölcsdeformáló hatását akarta ábrázolni. S még egy megjegyzést, mely álta­lában a komolyabb tárgyú filmek előadásával függ össze: nagyobb fe­gyelmezettséget várnánk a közönség­től, főként ntm éretlen közbeszólá­sokat és ok nélküli vlhogást akkor, amikor egyes jelenetek éppenséggel nem adnak okot komikumra. L. L. A TV műsoráról Előtérben a társadalmi kérdések A televízió múlt heti programja vonzó és érdekes volt, de az össze­állításból vitathatatlanul a két egész estét betöltő program kötötte le ér­deklődésünket. Az egyik Elza Trióiét: Rózsák hitelbe című regényének dramatizációja, a másik Jiíí HubaC: Holnap és holnapután című televíziós játéka. Elza Trióiét Luis Aragon, az egyik legnagyobb élő francia író felesége élettársához hasonlóan az irodalmi alkotásnál elsősorban az éles tár­sadalmi kérdéseket és problémákat veti fel és szerves egységet alkotó művészi formába önti. Ez vonatkozik teljes mértékben a nálunk is Ismert Rózsák hitelbe című regényére Is, amely megjelenésekor Franciaország­ban jogosan vonta magára a nyil­vánosság és a kritika figyelmét. Trtolet e nagysikerű művében egy mai fiatal lány, Martina sorsát Írja le, s azon demonstrálja roppant meggyőző módon és minden erőlte­tés nélkül mennyire káros az Ifjú­ság erkölcsi fejlődésére ez anyagi javak hajszolása, amelyeket a ka­pitalista társadalomban egyszerűnek tűnő módon, — részletfizetésre, hi­telre lehet megszerezni. Az erkölcsi­leg kevésbé fejlett egyének, akik né­-fia hajlandók az élet értelmét és célját látni a legutóbbi szabás vagy minta szerint készült anyagi javak megszerzésében, ezek nagyon köny­nven válnak a hitelrendszer áldoza­taivá. Ez a rendszer azonban végül ls ellenük fordul a szó erkölcsi és anyagi értelmében is. Ez a sors éri Trlolet Martináját is, aki végül nem­csak kedvesét, Dánlelt veszíti el, hanem mindazt, amit ilyen könnyű úton, átmenetileg megszerzett magá­nak. Nincs csodálkoznivaló rajta, hogy ez a mű felkeltette Peter Balgha fiatal szlovák író figyelmét és arra inspirálta, hogy dramatizációjával bebizonyítsa, elsősorban őt is az égető társadalmi kérdések izgatják. Balgha Elza Triolet regényéből nagy­jából sikeres szövegkönyvet készített, s Juraj Svoboda rendezésében a kö­zönség kiegyensúlyozott, az értelem­re és az érzelemre egyaránt ható előadást élvezhetett. Külön ki kell emelnünk a két főszereplőt: Martina szerepében Zdena Gruberovát, Dá­niel szerepében pedig Ivan Mistrí­kot. 1 A másik Jiíí Hubáé cseh író Hol­nap és holnapután című televízió játéka közvetlenül mindennapi éle­tünket ábrázolja. Ez a szerző sem Ismeretlen a közönség előtt, a tele­vízió nézői a Három ember a kuny­hóban című népszerű ciklusból — amelynek néhány részét ő írta — Ismeri, s ezenkívül két drámája Is ismeretes. Paradoxnak hat, hogy Hu­baö első művével a Holnap és hol­naputánnal csak most találkozunk, amikor a mű megszületésétől már három év telt el. Akkor eléggé ért­hetetlen okokból nem játszotta a televízió, bár ma már mindenki szá­mára világos, hogy művészileg sike­rült és a szerző egyéniségét magán viselő mű. E két szempont főleg a főszereplő, a fiatal Hanzi alakjában olvad össze, aki szabad ide|ét egy huligán bandával ivászattal és mél­tatlan viselkedéssel fecséreli el. Hanzi életében azonban beáll a vál­tozás, amikor megismerkedik egy komoly, az életről megfontoltan gon­dolkodó lánnyal, s annak hatására rájön, milyen hiábavaló volt eddigi élete. A történet ilyen sematikus fel­vázolásából talán nem világlik ki eléggé Hubač mély, filozófiai gondo­latvilága, amivel plasztikusan és szemléltetően ábrázolja Hanzi erköl­csi érlelődését. Csak akkor értékel­hetjük igazán ezt a Játékot, ha tu­datosltjuk, mikor készült, ugyanis csaknem elsőként jelentkezett olyan égető kérdés boncolgatásával, mint a mai fiatalság problémája, amely nem tud minden esetben ós válság­mentesen beilleszkedni a társadalom életébe. A játékot Jiíí Filip, az egyik él­vonalbeli prágai televíziós rendező tanította be, s nyugodtan mondhat­juk, szerencsésebben nem választhat­ta volna meg a címszereplőt. Hon­zit ugyanis Vlastimil Hašek fiatal cseh színész alakította, akiben egy­formán megvan a tehetség, a komi­kus és jellemszerepek betöltéséhez. Utóbbi adottságát fenntartás nélkül érvényesítette ebben a darabban, s ez is szerepet játszott abban, hogy a prágai televíziónak ez az előadása a művészi normák csúcsai közé tar­tozik. Nem kell különösebben hang­súlyoznunk, milyen türelmetlenül várjuk a tehetséges Jlff Hubai továb­bi drámai műveit. STANISLAV VRBKA • Csehov Ivanov című drámáját Jozef Budský érdemes művész Mar­tin Hollyval együttműködve filme­síti meg. A film külső felvételeit most fejezték be a p>ezinokt park­ban. A filmben a címszerepet — ugyan úgy, mint a Hviezdoslav Szín­ház előadásában — Karol Machata államdíjas művész alakítja. • Csehszlovák iparművészeti kiál­lítás nyílott Venezuela Maracaiba városában. A kiállítás előzőleg mér nagy sikert aratott Caracasban. • Az ostravai televízió dolgozói­nak küldöttsége a lengyelországi Ka­towiczba látogatott, s az ottani te­levízió dolgozóival megállapodást kötött a műsorcseréről, s a két tele­vlziő-adó együttműködéséről. 1983. Június 28. • (Jj SZÖ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom