Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-23 / 171. szám, vasárnap

Tizenhárom pár cipő Ha a Slovnaft híres-neves labdarú­gó csapata Ligetfalun mérkőzik, még a meccs befejezése előtt igyekszem hazajutni. Ugyanis a mérkőzés vé­gét jelző slpsző után a Duna egyik partjáról a másikra Ívelő hídon kész „népvándorlásra" kerül sor. Ezalatt a Ligetfaluba-jutás szárazföldi kísér­leteit a szembeáramló tömeg eleve halálra ítéli. (Megjegyzem: ha más­kor nem is, ilyenkor Jó szolgálatot tenne az a „tervezett" másik híd.) Nos, szerdán vagy csütörtökön hiá­ba igyekeztem a hazajutással, autóbu­szunk a híd torkában szembetalálta magát a népvándorlókkal. Vártunk. Ésszerűbb elfoglaltság híján szemmel tartottuk a „vándorló" tömeget. A buszban rokonszenves, csinos, 16— 17 év körüli kislányok szorongtak mellettem (a 25-ös híres arról, hogy állandóan túlzsúfolt), s lágy hangon csicseregtek. Egy-egy — számukra — érdekes, ún. nem hétköznapi „vándor­lót" tetőtől talpig (ahogy azt a 17 évesek szokták) agyonmustráltak, s bi­zony nem fukarkodtak sem negatív, sem pozitív megjegyzéseikkel. Áramlott a tömeg, és ml vártunk. Egyszer csak önkC telenül kibuggyant kiáltásra lettem figyelmes: — Odanézz! — szól izgalommal s nem kis megvetéssel hangjában az egyik barna hajú kislány —, az a csúf pacák 12 pár cipőt próbált ki, míg a tizenharmadikat megvettel Kilestem az ablakon, hadd lássam én ls azt a „csúf pacákot". Elcsodálkoztam: Magas, jóképű fia­talember lépdelt a Járdán. (szó) Gyerekszáj A család a vasárnapot akár esik, akár fúj, a természetben töl­ti. Hosszú sétákkal, labdázással, nyáron fürdéssel, télen sízéssel, szalonnasütéssel és egyéb hason­ló szórakozással telik a nap. Már hétfőtől folyik a készülődés a kö­vetkező vasárnapra. Szerdán délután a tíz éves Ist­vánka —, aki nem beszél tökéle­tesen magyarul — belázasodott és fejfájásra panaszkodott. Anyu ágyba dugta, teát főzött és hozta a jól bevált acilpirint. Istvánka szó nélkül lenyelte a gyógyszert. Estére azonban a lázmérőn fel­jebb szaladt a higanyszál. A gye­rek tüzelő arccal, zavaros sze­mekkel feküdt a párnán, de a fö­léfe hajoló anyu tekintetére meg­szólalt: — Anyukám, meglátod vasár­napra én már kutyabajos leszekI — ska — Nem gyerekszáj... Nem gyerekszáj mondta, és nem ls a múlt hét folyamán történt. Elmon­dására részben a tízéves kis István­ka, részben pedig — az osztrák és magyar trónra még mindig igényt tartó és a régi monarchia visszaállí­tásán fáradozó — Habsburg Ottó újabb nemzetközi szereplése készte­tett. Mert ebben a történetben is Habsburgról, a magyarok utolsó apos­toli királyáról, osztrákok és csehek császárjáról, IV. Károlyról lesz szó. Habsburg Károly, az első világhá­ború legvéresebb csatája, az isonzói csata után díszszemlét tartott a csú­nyán megtizedelt csapatok felett. A tisztek és őrmesterek nagy gyorsan kiráncigálták a lövészárokbői a le­génységet, tisztára csutakoltatták, majd glédába állították őket. A királyi felségnek nagyon tetszett a díszszemle. Amikor ellépdelt az egyenes sorok előtt joviálisán intett a morcosképű bakák felé, és igyeke­zett elégedettségének hangot is ad­ni. Sajnos, Habsburg Károly, a „min­den magyarok apostoli királya" — akárcsak a kis tízéves Istvánka — nem bírta tökéletesen a magyar nyel­vet. (Amit Istvánkának bátran megbo csátbatunk). tgy aztán az egyetlen — rosszul bemagolt — magyar monda tot: „Meg vagyok veletek elégedve" őfelsége ékes magyarsággal így mond ta el: „Elegem van nektek!". —si MA, jÜNIUS 23-ÄN nyílik meg Jab­lonec nad Nlsouban az üveg és bí­zsutéría kiállítás. A látogatók három­ezer négyzetméternyi területen igen érdekes kiállítást tárgyakat láthatnak, amelyek a világ eme egyik legna­gyobb üveg- és bizsutériakészítő he­lyének múltját és jelenét szemlélte­tik. Moríísuk meg o tüzelőanyag s az elektromos energia Hazánkban évről évre csökken J >a hagyományos tüzelőanyag-fórrá-' t sok száma, és rendkívül gyors üte- < | mű a szénlelőhelyek kitermelése. > Ezekkel a forrásokkal viszont < ! nincs kellő arányban a tüzelő- < [anyag s az elektromos energia fo-J • gyasztása. Ezt sajnos még mindig < ; nem mindenütt tudatosítják, és < [ nem minden üzemben gazdáikod- < > nak eléggé lelkiismeretesen az em­lített értékekkel. Mi okozza ezt? Részben az, hogy a szén aránylag olcsó, s a tüzelőanyag, Illetve az elektromos energia ipari célokra felhasznált mennyiségének értéke az általános termelési költsé­geknek csupán elenyésző része. Egyes termelési ágazatokban ez a részarány nem haladja meg a 4—5 százalékot sem. A felelős gazdasági dolgozók ennek tudatában nem Is nagyon Ipar­kodnak oda hatni, hogy az üzemek­ben minél hatékonyabban használják fel az üzemeltetéshez szükséges anya­got, Illetve energiát. Ahol azonban a dolgozók helyesen, szocialista szel­lemben értelmezik a nyers- és tüze­lőanyag, az elektromos energia gaz­daságos beosztásának szükségességét, ott értékes kötelezettségeket vállal­nak a rendelkezésükre bocsátott mennyiség egy százalékának megta­karítására. Ennek a célnak elérését elsősorban ésszerű műszaki-szervezési intézkedések, a termelési technológia helyi adottságokhoz igazodó módosí­tása, a hőfeljesztő berendezések meg­rongálódott szigetelésének kicserélé­sé, a tüzelűterek célszerű átépítése stb. teszik lehetővé. Az egyszázalékos megtakarításért folytatott szocialista munkaverseny­ben résztvevő üzemek dolgozói tavaly csaknem 382 000 tonna fajlagos, tehát mintegy 800 000 tonna tényleges tü­zelőanyagot takarítottak meg. A leg­jobb eredmények a Közszükségleti Ipari Minisztérium hatáskörébe tarto­zó vállalatok dolgozóinak öntudatos­ságát dicsérik, akik a tervben elő­irányzott mennyiségnél 102 157 tonna tüzelőanyaggal kevesebbet használtak fel. A Vegyipari Minisztériumnak alá­rendelt üzemekben 56 590 tonna, az általános gépipari üzemekben 49 583 tonna s a kerületi nemzeti bizottsá­gok által irányított vállalatokban 49 694 tonna tüzelőanyagot takarítot­tak meg. A dolgozók sok esetben elképzelhetetlen nehézségekkel meg­birkózva törekedtek a minél nagyobb Szakértők rövidebb időre szóló ter­vet állítottak össse azzal a céllal, hogy figyelembevételével megfontol­tabban gazdálkodjanak az Ipari s egyéb üzemek dolgozói ez értékes tüzleőanyaggal. A költségek legké­sőbb négy éven belül megtérülnek a megtakarított tüzelőanyag mennyisé­gének értékében. Gazdasági törekvéseinkkel szerve­sen összefügg ez az országos megta­karítási mozgalom, amelyet tömege­sen támogatnak öntudatos dolgozóink ezrei, akik kezdeményezően vállalnak hasznos kötelezettségeket s tesznek sokat Ígérő újítási javaslatokat, hogy ezzel is hozzájáruljanak népgazdasá­gunk megszilárdításához. Hogyan ós milyen módszerekkel érik el sikereiket a takarékoskodás! mozgalomban? A napajedlai Fatrában például korszerűsítették a hűtővíz-el­egy százalékát! megtakarításra, mert tudják, hogy így igen hathatósan segítik népgaz­daságunkat a legutóbbi időben felme­rült nehézségek kiküszöbölésében. Különösen a napajedlai Fatra, a bo­humíni Morvaországi Vegyipari Vál­lalat, a bratislavai Figaro, a jinonicei Motorlet, a brnói Šmeral Művek, az apátfalusi Polana, a sninal Vlhorlát, a Partlzánskei Járási Ipari Vállalat, a bardejovi Augusztus 29. Művek, a tŕebíči Gustáv Kiiment Művek, a píse­kl Jítex és a déčíní Kovohuty dolgo­zói törekedtek dicséretre méltó kitar­tással az említett cél elérésére. A ta­karékoskodás! mozgalom ez idén ls Ígéretes, bár helyes lenne ha az ed­diginél jóval több üzem dolgozói is látást és Jelentősen csökkentették a PVC műanyag gyártá. ához szükséges gőz mennyiségét. A mydlovaryi villa­mosműben célszerűen alakították ót a kazánház kéményeit és légmelegítő berendezését, ezenkívül lignitzúzó malmot állítottak fel, amelynek üze­meltetése aránylag kevés elektromos energiát igényel. Az apátfalusi Pofa­hozzájárulnának eredményességéhez. A tüzelőanyag s az elektromos energia jelentős megtakarítását első­sorban a hőfejlesztő berendezések megrongált szigetelésének haladékta­lan kicserélése, a már nem gazdasá­gos kazánok minél előbbi átépítése stb. teszi lehetővé. Az ellenőrzéssel megbízott szakemberek ugyanis meg- nában úgy építették át a kazánokat, állapították, hogy hazánkban több mint 73 000 négyzetméter a hőfejlesz­tő berendezések nem szigetelt felüle­te. Ez évente több mint 700 000 ton­na gőz veszteságét okozza, de ugyan­hogy kisebb fűtőértékű szén eltüzelé­sére is alkalmasak. A sninai Vihor­látban kicserélték a kazánrostokat s ezzel megakadályozzák a teljesen el nem égett szén hamuba hullását. akkor az e gőzmennyiség fejlesztésé- A píseki Jitex újítói is rendkívül je­hez szükséges 92 066 tonna fajlagos tüzelőanyagét is. Hasonló a helyzet a tüzelőberendezések átépítése terén, ahol pl. 35 nem gazdaságos kazán át­építése évente 45 075 tonna fajlagos tüzelőanyag megtakarítását tenné le­hetővé. lentős javaslatokat valósítottak meg. Automatikus berendezéssel szabályoz­zák a csökkentett légnyomóst az égé­si kamrákban. Helyes lenne, ha ezt az újítási javaslatot hazánk több ha­sonló üzemében ls megvalósítanák. (ra) A senicai Dimitrov Vegyipari Üzem, a CSKP XII. kongresszusának üzeme cím viselője sikeresen váltja valóra tervfeladatait. Az első negyedévben 103 százalékra teljesítette a tervet és 12 tonna selymet készített terven felül. A „CSKP XII. kongresszusának osztályán" 5 szocialista munkabrigád dolgozik. Képünkön Pavel Kvanduch osztályvezető Maria Mahutová mun­káját ellenőrzi. (T. AndrejCák — CTK felv.) ITT IS SOK A REJTETT TARTALÉK HAJNAL hasadtával kakaskukoré­kolás töri meg a pihenő falu megszo­kott csendjét. A nap sugarai ugyan még a távoli dombok háta mögött rejtőznek, de a virradat vérkeringés­be hozza a chynoranyi szövetkezet életét. A kötelességtudó állatgondozók, fe­jők munkába szedelőzködnek. Nap, mint nap velük tart. Magdolen Jó­zsef Idős kovácsmester is, aki hat­vanötéves kora ellenére felveszi a versenyt a fiatalabbakkal. A népszerű Józsi bácsi immár negy­A kukoricacsutkát használjuk fel takarmánynak A legutóbbi időkig a kukoricacsutkát mint hulladékot kezelték, legjobb esetben feltüzelték. Napjainkban lehetőség és tökéletes módszer alakult ki a kukoricacsutka feldolgozására. Az Ukrán Erdő-Sztyepp és Erdővidéki Állattenyésztési Kutató Intézet segítségével olyan berendezés típustervét dolgozták ki, amelyen a felaprított kukoricacsutkából takarmánykeveréket állítanak elő. A takarmánykeveréket a következő módon készítik. A kalibráló üzemből — ahol a kukoricát lemorzsolják — szalagos szállító viszi a száraz kuko­ricacsutkát a takarmánykeverő üzem­be. Innen szintén szalagos szállító továbbítja az aprltóba. A felaprított kukoricacsutkát az őrlőbe Irányítják, ahol lisztté őrlik. A liszt az őrlőből szakaszosan kerül a tartályba, ahon­nan tányéros adagolókon keresztül a mágneses tisztítóba, majd onnan a ke­verőbe jut. Itt őrölt sót és takarmány­meszet kevernek hozzá. Egy tartály­ból ugyancsak a keverőbe jut meg­szabott adagolásban, egy különleges fúvókán keresztül a karbamiddal dú­sított takarmánymelasz is. A kész ta­karmánykeverék az automatamérleg­re, Innen a szalagos szállítóra, s vé­gül a kész termékek raktárába kerül. A bersagyi kombinátban előállított takarmánykeverék összetétele a kö­vetkező: kukoricacsutka takarmánymelasz szitetlkus karbamid takarmánymész só 88,5 % 9,0 % 1,5 % 0,5 % 0,5 % Á laboratóriumi vizsgálatok szerint 100 kg ilyen takarmánykeverék 38 takarmányegységet, 5,6 kg emészthe­tő fehérjét és 31 kg nyers rostot tar­talmaz. Egy tonna takarmánykeverék önköltsége 13,90 rubel, eladási ára 15 rubel. A kukoricacsutkából készüli takarmánykeverék csaknem négyszer olcsóbb, mint a szemes termény hul­ladékából készült takarmánykeverék. Ilyenformán a szarvasmarha takar­mányozásában a takarmánykeverék teljes mértékben pótolja a ballaszt­takarmányt és nagymértékben az ab­rakot is. (Szelszkaja Zsizny) ven esztendeje tartja azt a munka­ütemet. — A kovács nem lehet a felkelők között utolsó a faluban. Mit szólná­nak ez emberek, ha ilyen sürgős do­logidőben várakozniok kellene a ka­pák és a sarabológép késeinek élesí­tésére? A műhely udvarán nemcsak a ké­ziszerszámok, hanem két traktor és néhány permetezőgép, mint az orvosi rendelő előtt' a páciensek, várják a szakember beavatkozását. Forgácsból, száraz fadarabokból duzzogva rak tüzet a kovács és a gépek felületes karbantartása miatt bizony név szerint is szidalmazza a traktorosokat. — Legalább meghagyták volna, mit kell rajtuk javítani? Igen fegyelme­zetlenek ezek a fiatalok, még a leg­elemibb javításokkal is a kovácshoz fordulnak. A bekapcsolt ventillátor közben Iz­zó vörösre tüzesítette a szerszámo­kat. A mester fogót ragad, kihúzza a vasat a parázsból és az ülőn borot­va élesre kalapálja a gyomvágó szer­számokat. Jóval hat után járt az óramutató, amikor Zoli és Ondrej kovácssegédek ráköszöntek a munkával terhelt mes­terre. —• Hát ti nem tudjátok, mikor kél a nap? Tudjátok mennyire szorít a munka, mégsem ütitek be az orroto­kat előbb a műhelybe. A fiatal javítók a mester szavai­ból kiérzik, puskaporos ma itt a le­vegő. Ezért minden magyarázat nél­kül ők is hozzálátnak a dologhoz. Először a kévekötők javítását kezdik. Józsi bácsi azonban ismét rájuk szól A TREB1ŠOV1 gyümölcs- és zöld­ség konzervgyárban e napokban kezd­ték meg az első zöldborsó szállítmá­nyok tartósítását. A zöldborsót a migléci szövetkezetesek és az állami gazdaság dolgozói termelték. és a várakozó traktorok megvizsgá­lására inti őket. Persze nem tudják mit tegyenek az erőgépekkel, de erről nem szólnak a műhelyvezetőnek, mert barátok a traktorosokkal, s nem akarják, hogy az öreg velük is bizonyíthassa iga­zát. Azt azonban elismerik, kolle­gáiknak nincs jó viszonyuk a gépek­hez. JÖZSI BÁCSI arckifejezésükből is észreveszi, nekik sem tetszik a gé­pek iránt tanúsított közömbösség. — Ügy-e, most magatok is beis­meritek, hogy , Zoliéknak csak addig gép a gép, míg minden szerkezete a legjobban működik. Ha aratáskor ls így fognak dolgozni, még szeptem­berben sem végzünk a gabonabetaka­rítással. - | A szövetkezet gyalogosai mind egy szálig elvitték a kapákat, vidá­mari indultak a kukoricába. Ám a traktorosoknak se híre, se hamva. Nyolc felé járt az idő, mire végre befutottak. Az aratáshoz sz'ükséges gépek ja­vítása közben Magdolen József ki­adós „prédikációt" tartott a segé­deknek a traktorosok munkafegyel­méről. — Elismerem, igen odaadóan, nagy becsvággyal dolgoznak, ha szorít a munka. A gépeket azonban kímélni kell, hiszen ha nem lenne ilyen ki­épített állományunk, nehezen boldo­gulnánk az ezerötszáz hektár föld megművelésével. A FIATAL JAVÍTÓK fejbiccentéssel helyeselnek, Űk. is tudják, mit je­lent a nemtörődömség. Amikor még a traktor nyergében ültek, sok alkat­részt kellett cserélniük éppen a ki­sebb javítások elhanyagolása miatt. Ez, a rendellenesség Józsi bácsi ja­vaslatára rövidesen megszűnik a szö­vetkezetben. A prémiumokat csak ak­kor folyósítják a traktorosoknak, ha a munka mennyiségén, minőségén kívül a gazdaságosságot ls figyelem­be veszik. SZOMBATH AMBRUS Hal a nyárson Készül a nyárson sült hal (Tóth A. felv.) Aki csak teheti, árnyékba húzódik a nap tűző sugarai elől. Ilyen meleg­ben irigylésre méltó a halász élete, mert ml baja lehet egy halásznak? A víz közelében, a fák hűs árnyéká­ban tanyázik, s ha mégis melege van, megmártja magát a vízben. No, és a szakmája? Öröm nézni, amikor a sok hal hálójában ficánkol. A laikus va­lahogy így látja a halász életét, de csak addig, míg az illetékesek, teszem azt a szapi állami halászat dolgozói nem adnak tudtára egyet-mást. — Rossz a vízállás — állítják a ha­lászok, amit úgy értelmeznek, hogy a víz se nem apad, se nem árad, ami rájuk nézve annyiból rossz, mert ilyenkor kevés halat foghatnak. Kö­vetkezménye, hogy nem teljesítik a feladatot, ami már az év elejétől úgyis hiányos. — Hosszú volt a tél — vetik fel a másik Indokot, mert két és fél hó­napig nem halászhattak. A két dolog egybevetve oda vezetett, hogyha a halászok annyi halat akarnak fogni, mint amennyit várnak tőlük, az őszi hónapokban — amikor az ő szem­pontjukból kedvezőbb a helyzet — derekasan munkához • kell látniuk. A napbarnított, edzett halászok per­sze nem félnek a munkától. Más esz­tendőkben Is előfordult, hogy a har­madik negyedévben még nagy volt a lemaradás, és az év végére mégis be­hozták. Szóval most ls bíznak a sze­rencséjükben. — Egy kis szerencse is kell hbzzá — mondják, ami az ő nyelvükön azt jelenti, hogy a szerencse mellett az izmokat ls meg kell feszíteni. A halá­szok ezt meg is teszik. És most sem engednek a „huszonegyből". Napról napra szűrik a vizet, hogy minél ki­sebb. legyen a lemaradás. A munka után fáradtan szedik össze a hálót és rakják autora a zsákmánnyal együtt. Bölcs Ferenc, bakai lakos szintén a halászok közé tartozik, a napi meg feszített munka után azonban — ha megkérik rá — szívesen leül a tűz mellé és süti a halat. A nyársonsült nem tartozik a kedvenc ételei közé, mégis megteszi. Maga sem tudja megmagyarázni miért, elvégre a tűz még jobban süti, mint munka közben a nap, és valóban megmelegszik mel­lette. Nos, csakis az állhat a dolog­ban, hogy a halász számára bár le­gyen fárasztó a nyárson sült hal el­készítése, mégis pihenőnek tartja Az ismerkedés kedvéért is megéri, (bj) ÜJ SZÖ 4 * 1963. június 23. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom