Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-21 / 169. szám, péntek

Üj gondolatok szele fújdogál a Bodrog partján A Bodrog folyó bal partján fekszik fi takaros kis község, amely a folyóról nyerte új nevét. Lakói a királyhelmeci körzetben az utolsók kőzött voltak, akik a szocialista nagyüzemi gazdaság útját választották. Igaz, elhatározásukban az ís szerepet játszott, hogy a folyó másik oldalán, Zemplén községben, a szövetkezet nem mutatott jó példát. A falu parasztsága tanult a szomszédok hibáiból. Szorgalmas munkával láttak hozzá saját közös gazdaságuk építéséhez. Alig néhány esztendő élteltével rendezett gazdasági udvarral, gépi felszereléssel, kitűnő állatállománnyal rendelkeznek. Szilárd alapokra építették mezőgazdaságukat és azon keresztül saját maguk boldogulását... A zöldbe öltözött mezőt járjuk. Tikkasztó meleg van, de a határban serény munka folyik. A férfiak a takarmány kaszálását, hordását, kazlazási munkálatait végzik, az asszonyok és leányok pedig kapálnak. A cukorrépát és kukoricát már kétszer megkapálták. A növényápolás és szénakaszálás közben minden előkészületet megtettek a nyári munkálatokra, a gabonanemfiek aratására. A javítóműhelyben felelősségteljesen végzik a gépek javítását. Már most gondoskodnak a szükséges munkaerőkről. A múlt év aratási tapasztalatait ez idén jól felhasználják. Ogy tervezik, hogy az aratást kétmenetesen fogják végezni. A múlt évben ugyan még használták a cséplőgépet, de rájöttek, hogy a kombájn naponta 450 mázsa gabonát, tehát többet csépel, mint a cséplőgép. Azonkívül a dohány, a többi kapásnövény megműveléséhez szükséges munkaerőt nem kell majd elvonni a kévék összerakására, a hordás és cséplés munkálatainak végzésére. A jó szervezés a múlt évben éppen abban mutatkozott meg, hogy idejében s jól elvégezték a növények kapálását. Jó terméshozamot értek el és a betakarítással járó veszteségeket is a legkissebVe csökkentették. Mindez hozzájárult a saját forrásból eredő takarmányellátás biztosításához és nem kevésbé ahhoz is, hogy az év végén a bodrogi szövetkezet a tervezett 18 korona helyett 22 koronát fizetett a ledolgozott munkaegységekre. — Ezekben az aratás előtti időkben különös gondot fordítunk takarmánykészletünk növelésére. Aratás kezdetéig betakarítjuk a rétről a szénát, elvégezzük a lucerna második kaszálását. Növelni fogjuk takarmányunkat másod- és tarlóvetéssel — mondja Zelenyák József szövetkezeti einök. Csak így lehet biztosítani az állatállomány növelését és hasznosságát. Az udvaron már az idei lucernából két hatalmas kazal sorakozik. Kukorica, siló és más abraktakarmány van még a múlt évi termésből. Mindezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy minden tehéntől átlag kilenc liter tejet fejnek naponta. A tej-, tojás-, sertéshúseladási feladatukat az év elejétől állandóan túlteljesítik. A háztáji földek kiosztása az alapszabályzat alapján a tehén és baromfi részére a takarmányok biztosítása a ledolgozott munkaegységek alapján azt tanúsítja, hogy ebben a községben nem megy a közös rovására a háztáji gazdálkodás. A mezei csoportban dolgozó szövetkezetesek átlagban 600, a traktorosok és gépkezelők 900-ai, az állatgondozók ezernél is több munkaegységet dolgoznak le évente. A háztáji gazdaságokban 42 tehenet tartanak számon. Június l-ig kilencezer liter tejet, 16 ezer tojást, évente 15 mázsa szárnyast adnak el a háztájiból a felvásárló szerveknek. A borjúkat pedig a közös állományba adják. Csupa akarat, tenniakarás sugárzik az emberekből. Büszke önérzettel beszélnek termelési eredményeikről, jövőbeni célkitűzéseikről. Ugyanakkor nem rejtik véka alá azokat a hibákat sem, melyek gátolják a mezőgazdaság gyorsabb előrehaladását. A múlt évben 65 ezer koronáért öntözőberendezést vásároltak, örültek a vételnek, de különösen annak, hogy 25 hektáron öntözéses gazdálkodást fognak folytatni. Az örömet gondok követték. Egy fogaskerék miatt három hónapja használhatatlan volt az öntözőberendezés. Hiába futkostak a szükséges fogaskerékért a helmeci gépállomásra és máshova, mindig azt a választ kapják: nincs. Sajnos a gépállomáson „szokássá" vált, aki hoz valamit, az korábban jut alkatrészhez. A gbelanyi Harmadik Ötéves Terv EFSZ tagjai 95 hektáron termelnek burgonyát. Képünkön Viktor Holúbek traktoros, Albín Sedláček és Peter Janiček brlgádostraktoros a žilinai Közlekedési Főiskoláról egy 25 hektáros táblán a burgonyát töltik. (K. Kocian felvétele) A falu határát is átszeli az öntözőcsatorna, melyből öntözni fognak. A vezetékhálózat tervét a szövetkezettel a talajjavító szövetkezet nem beszélte meg. Munka közben jönnek rá a munkálatokat végző vezetők, hogy az ősszel bevetett területen azonnal kaszálni kell az árpát, rozsot, mert a buldozér, báger itt, meg amott megkezdi a terep- és árkolási munkálatokat. A bevetett területeken úgy járnak a gépek, mintha senki földje lenne. A kárt ugyan megtérítik, de azzal nem lehet elintézettnek tekinteni ezt és hasonló felelőtlen állapotokat. Sok sző esik a községben a mezőgazdaság fejlesztéséről, a termelés gazdaságosabbá tételéről. Ezzel kapcsolatban Zelenyák József elnök kijelenti: „Elérkeztünk ahhoz az időszakhoz, amikor már mi is tudatosltjuk, hogy csak úgy tudunk olcsóbban termelni, ha a gépeket, a gazdaság! épületeket, szóval a beruházási eszközöket tökéletesen kihasználjuk. Sajnos, a kombájn, az erőgép és sok más, drága pénzen vásárolt, a termelést előmozdító felszerelés a kisebb szövetkezetekben, beleértve a magunkét is, nincsen teljesen kihasználva. Keresik a kiutat. Rájöttek, hogy nagyobb földterületen kell gazdálkodni. Tőszomszédjuk Tíisújlak és Zemplén község. Kisújlakon 180 hektáron gazdálkodnak. Minden hektár 6 ezer koronát kitevő beruházással van megterhelve. A nemrégen épült legújabb tehénistálló — mivel a közösben nincs tehénállomány — nem azt a célt szolgálja, melyre építették. Már néhányszor szóba került a három EFSZ egyesítése. A bodrogiak hivatkozással arra, hogy kisebb iesz munkaegységük értéke az egyesülés után, húzódnak a dologtól. Pedig a korszerű gazdaság fejlesztése ezt nagyon is indokolttá teszi. Hasonló a helyzet a Bodrog jobb partján fekvő zempléniekkel is. A község határa kiterjedt a folyó balpartjára. Tavasszal csak nagy körutat megtéve tudnak hozzáférni a bodrogi határban lévő földjeikhez. Ezek a mezőgazdaság továbbfejlesztésével járó problémák több helyen fennállnak a járásban. Azzal, hogy bíráljuk a járási nemzeti bizottság által jóváhagyott túlméretezett beruházásokat, csak az első lépést tettük meg. Ezt jóvá is kell tenni. A jövőre vonatkozólag le kell vonni a tanulságot. A járási és helyi nemzeti bizottságnak a mezőgazdasági-termelési igazgatósággal karöltve meg kell találnia a kivezető utat. A három község lakossága egyetért a párt és a kormány mezőgazdasági célkitűzéseivel. Hiszen boldogulásuk is úgy kívánja, hogy együttes akarattal küszöböljék ki ezeket a hiányosságokat. Ne csak azon vitatkozzanak, ami elválasztja őket egy egyesült gazdaság megteremtésétől, hanem inkább ennek a gondolatnak a valóra váltásához vezető utat egyengessék. Mózes Sándor A kelet-szlovákiai kerületben levä budlmíri EFSZ tagjai az idei aratásra S traktort, 3 kévekötőt és egy új SK-3-as kombájnt készítettek elő. A gabona aratását több mint 200 hektáron 10 nap alatt akarják elvégezni, ebből több mint 150 hektáron kétmenetes aratással. Képünkön Imrich Tomkó kombájnos, Jozef Kohút mérnök, termelési oktató (Jobboldalt) és Štefan Hovanec gépesítő, akik az új SK-3 kombájnt járatják be. (G. Bodnár felv. —. CTK) * (IISIIIIIHIIIIIIIlLllllllllllllllllllilllllllllllllllllllillllHllllllilllllllllllllllllllllllllb Feltárják kihasználják a tartalékokat Ami igaz, az igaz. Körzetemben ez a leggyengébb szövetkezet —• ismeri be Tóth János tanácsadó beszélgetés közben. A nagyhindi szövetkezetről (nyitrai járás] van szó, s a tények bizony azi bizonyítják, hogy a tanácsadó — bár kezdetben tartózkodóan nyilatkozott — nem kerülheti el a beismerést. Ha szépíteni is akarná a dolgot, nem tudja, mert bármelyik konkrét adat arra vall, hogy a gazdaság valóban gyengén áll. Teszem azt, a zöldtakarmány etetése ellenére is egy tehén hozama 2,7 liter tej naponta. — Most már rendbe jött az állomány — jegyzi meg Lintner János, a szövetkezet elnöke — de gondolhatja, milyen volt két-három hónappal ezelőtt. Jót nem gondolhat az ember, ám a tehenek bordáit még most is minden megerőltetés nélkül meg lehet számolni. De fogadjuk el, hogy javult az állomány (kellett is, mivel jobbat esznek), gazdaságos termeléséről azonban még szó sincs. Nem is lehet annál az oknál fogva sem, mert az állatsűrűség nem éri el a kívánt szintet. Száz hektár földre csak 36,6 szarvasmarha Jut, ami hazánk legjobb termőterületén valóban kevés és nem hozhat hasznot. Mikla János zootechnikus meg azzal áll elő, hogy télen á takarmányozás még ilyen kevés állat számára is gyenge volt. Három kilő savanyú széná' kapott egy-egy tehén, silótakarmányból ehetett eleget, de ml haszna, mikor annak meg az értékével volt baj. A vezetőknek nem is kell nagyon kiteregetni panaszukat, hiszen az állomány mostani állapota — mint ahogyan tudjuk — amellett szól, hogy nem élt jó koszton. Szó, ami sző, tavaly szűken termett takarmány, ám a régi vezetőség sem tett meg mindent, hogy a teleltetés könnyebb legyen. Az első kaszálás azt mutatja,- hogy az idén sem termett sok a nagyhindieknek, de az Intézkedések arra utalnak, hogy a takarmánygyűjtésre nagyobb gondot fordítanak a szövetkezetben. A vezetők és a tanácsadó jól meghányták vetették, mit hogyan- tegyenek. — A mostani állomány számára gyűjtünk elég takarmányt — állítják és minden bizonnyal elérik céljukat. A nagyhindiek ne vegyék rossz néven, hogy ügyeikből kiteregettem egyet-mást. Azt is elmondom, ami javukra szól. Az első nagy lépést akkor tették, amikor felismerték, hogy takarmány dolgában most sem állnak jól. Elismerést érdemel azonban az, hogy idejekorán állapítottak meg a tényt, mert télen mái fabatkát sem érne az egész (hisz azt a saját bőrükön tapasztalták J. És még nagyobb elismerés jár azért, hogy úgy járnak el mint, aki ezután jobban akar gazdálkodni. Vegyük sorjában. A gazdaságot kár érte azáltal, hogy a felsőkőrösi dűlőben az őszi keverékekből kifagyott a bükköny. A rozsot ugyan meghagyták kenyérgabonának, mivel a Hosszúki dűlőben meg a búzát kellett kiszántani, de a búza helyébe olyan keveréket vetettek, amely fehérjékben igazán gazdag volt. Szóval a szövetkezetesek takarmány helyett takarmányt termesztenek, amiből nemcsak siló-, hanem szálastakarmányt Is tehetnek el télre. És a tél elején jól Jön az a négy hektár cukorrépa is, amit az állatállománynak szántak. Azt sem hagyom ki — bár ebben az esetben nem sok takarmányról van sző —, hogy megvették "az útszéli árok füvét. Erre egyébként az idén sok jó példa van, mert országszerte kaszások lepték el az árokpartokat. Nos, amint látjuk a nagyhindiek lépést tartanak. Ezekkel és a többi hasonló eljárással pótolni tudják a kiszántott évelők és más növények veszteségét. De így van ez rendjén, mert elvégre az állomány nem arravaló, hogy télen ismét koplaljon. (bj-) Emberiesség és tisztség A

napokban lestem el a következő párbeszédet: — .. .Sándor megváltozott. — Miért gondolod? — Amióta funkciót kapott, fennhordja az orrát. — Pedig jő barátok voltatok ... — Igen. De most alig ismerek rá. Ä tisztség gyakran a jó barátokat elidegeníti egymástól. Ennek okát nehéz lenne pontosan megmondani, mindenesetre tény marad, hogy a „ranglétrán" egy fokkal feljebb került ember sokszor elbizakodik, a rangfokról lenéz az emberekre, s néha megfeledkezik a tisztség viselésével járó legelemibb tulajdonságról: a szerénységről — az emberiességről. Mintha a tisztség kizárná az emberséget, mintha csupán hatalombirtoklást jelentene, mintha összeférhető lenne az önkénnyel. Az életben gyakran halljuk: „Amióta X-Y funkcionárius lett, mintha kiirtották volna belőle az emberséget, mint valami gyomot." S az emberség sző alatt a funkcionárius magatartását, modorát, az egyszerű emberekhez való viszonyát, segítőkészségét és általában az olyan cselekedetet értik, melyet emberségesnek nevezünk. Tegyük fel nyomban a kérdést: Miért nem kedvelik az emberek az egyes funkcionáriusokat? Vajon általában a funkció, vagy pedig gyakorlásának mikéntje, hogyanja ellenszenves számukra? A funkció gyakorlása nem könnyű dolog, s vannak emberek, akik viszolyognak tőle, mások viszont „szerelmesek" belé. Akik viszolyognak rendszerint annak a felismerésnek a hatására, hogy többletmunkát jelent, hogy a tisztség rátermettséget, képességet igényel. Ezek rendszerint vonakodnak a tisztségtől, mert szigorú mércével mérik önmagukat, s kételyük támad képességeikkel szemben. Akik viszont szerelmesek a funkcióba, azok rendszerint megfeledkeznek ezekről a követelményekről, s a tisztségben elsősorban hatalmat, mások fölé emelkedést, előnyök és javak szerzésének lehetőségét látják. Az egyszerű emberek belelátnak az ilyen „kártyába", s az ilyen funkcionáriusokkal szemben ellenszenvvel viseltetnek, elfordulnak tőlük. Vannak emberek, akik érdemeikre hivatkozva tartanak igényt a funkcióra tekintet nélkül arra, lépést tartottak-e a fejlődéssel, rátermettségük, képességük megfelel-e vagy sem azoknak a követelményeknek, melyek elé az egyre magasabb színvonalú termelési viszonyok állítják a vezetőket. Mindenki más, csak éppen az ilyen funkcionárius nem látja, hogy ha valamilyen tisztséget akar betölteni, a kor követelményeinek magaslatán kell állnia. Milyen tulajdonságokkal rendelkezik az a funkcionárius, akit az emberek kedvelnek? Közkedveltségnek örvend elsősorban az, aki tisztsége gyakorlása közben megőrzi szerénységét, emberségét. Persze nem olyan emberségről van szó, mely igazságot szolgáltat a kényelémnek, hanyags'ágnak, hazugságnak, lomhaságnak, csalásnak és rendetlenségnek, hanem olyan emberségről, mely az igazat igazolja, a törvények érvényesítését szorgalmazza, de a törvényesség betartását nemcsak másoktól, hanem elsősorban önmagától követeli meg. A funkcionárius egyben vezető is. A vezetettek pedig rendszerint azt a vezetőt kedvelik, aki a dorgálásban és az elismerésben egyaránt megőrzi emberségét. Még diákkoromból emlékszem rá — s így van ez ma is —, hogy az egyik tanárunkat különösképpen szerettük, bár ő húzta meg legtöbbször a fülünket. Szigorú volt, de éppen olyan emberséges ls tudott lenni. Bámultuk nála a tudást, a képzettséget, az emberismeretet. Az a funkcionárius, aki ennek hiányában van — nem gyakorolhatja, csak bitorolhatja a funkciót. Ogy vagyunk ezzel valahogy, mint a rossz futballistával, aki technikás ellenfelét nem tudja máskép szerelni, hát szabálytalansággal igyekszik birtokába venni a labdát. A rúgkapálőzás, a durva játék a gyatra tudás eredménye. A közönség az ilyen játékost — és játékot — nem kedveli, mert a tiszta, szép játékot szereti. S az emberek éppen így nem kedvelik azt a funkcionáriust sem, aki tisztségét összetéveszti a törvényességgel homlokegyenest ellenkező zsarnokoskodással, akinek minden második mondata az, hogy „azért is úgy lesz, amint én akarom". Ez még nem lenne hiba, ha az „amint én akarom" azonos azzal, amit a társadalom akar. De azért annak ä „csakazértis"nek megvan a mellékíze, magában rejti a boszszúállást, ami semmi esetre sem egyeztethető össze az emberséggel, sőt mi több — sérti a törvényességet. Az egyik faluban például kultúrházat építettek. Az építőanyagot — ugyebár — nemcsak kultúrházra, hanem magán célokra is jól fel lehet használni. Pontosan ezt vallották a helyi funkcionáriusok is. A kultúrházon élősködtek, míglen az egyik nyugdíjas bepanaszolta őket a járáson. Kezdetben nem vették figyelembe, mert a helyi funkcionáriusoknak sikerült elhitetniük, hogy a panaszlevél írója notórikus jelentgető. Csakhát nem zörög a haraszt, ha a szél nem fúja, tartja a közmondás — s a kivizsgálás bizonyított. A helyi funkcionáriusok — úgy látszik — azt gondolták, hogy a tisztség feljogosítja őket arra, hogy a köztulajdont magántulajdonnak nézzék, vagy visszaéljenek az emberek jóindulatával, becsületes szándékával. S mivel „felvilágosítást" kaptak, hogy ehhez nincs joguk, úgy döntöttek: a panaszlevél írójának sincs Joga a nyugdíjra. Bosszúból. Márpedig a boszszú kizárja az emberséget. Ismerek olyan nemzeti bizottsági titkárt, aki a faluban járdát építtetett — a lakásától a nemzeti bizottságig! Az ilyen funkcionárius azt vallja, közelebb az ing, mint a kabát, s ennek a tisztség annyira a fejébe szállt, hogy már olyan gondolatra sem maradt benne hely, „vajon mit szól ehhez a többi utca sarát taposó ember?" Előttük az olyan fogalmak, mint az emberség, lelkiismeret, becsületesség gyakran elhomályosodnak, s cinkosra talál bennük az emberteienség. A visszaélésekre az emberek felfigyelnek — akarják ezt a funkcionáriusok vagy sem — ítéletet mondanak, s hátatfordítanak. Az ilyen funkcionárius mintha abban a tévhitben ringatná magát, hogy a „tömeg van érte" s nem fordítva. Az egyik faluban — talán éppen ilyen magatartás következményeképpen — olyan mondás Járja, hogy „le kell váltani a tömeget, mert elszakadt a vezetőktől". Azok a funkcionáriusok, akik azt gondol** Ják, hogy a vezetéshez elég a tisztség — tévednek, és sajnos ez a tévedés jelentős károkat okoz nemcsak a termelésben, hanem más szakaszon ls. A tisztség kötelez. Kötelez arra, hogy az előlegezett bizalmon ne essék csorba, hogy a megbízatás gyakorlása az emberségggel párosuljon, hogy megőrizze és ápolja a nemes emberi tulajdonságokat. S ezek egyike — az emberség! S aki tisztséget vállal, számolnia kell azzal, hogy a megbecsülést csakis elvhű és emberséges magatartással, magasszlnvonalú tudással, becsületes cselekedettel vívhatja ki. Aki mind ezt nem tudja istápolni — ne vállaljon tisztséget! KEREKES ISTVÁN ÜJ SZÖ 4 * 1963. június 21.