Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-20 / 168. szám, csütörtök

fiz SZKP a marxizmus—leninizmustól vezérelve irányítja a szovjet ideológiai életet Leonyid Iljicsov bevezetőben arről beszélt, hogy a párt mélyreható és sokoldalú Ideológiai tevékenysége nélkül a szovjet nép nem érhette volna el kimagasló eredményeit. „A szovjetország nagy offenzívában van, döntő csatát Indított a kommunizmusért. Ezért teljesen természetes, hogy a párt szükségesnek tartja az Ideológiai munka színvonalának felemelését, szükségesnek tartja összhangba hozni e tevékenységet azokkal a társadalmi és gazdasági változásokkal, amelyek az utóbbi években a szovjet társadalom életének valamennyi szférájában végbementek." Az ideológiai munkának az SZKP XXII. kongresszusa által meghatározott legfontosabb elveit a párt tántoríthatatlanul és következetesen megvalósítja az életben. A legutóbbi évtized különleges helyet foglal el a lenini eszmék győzelméért vívott küzdelem történetében, ez ,a gyökeres fordulat Időszaka volt a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben. Ebben az Időszakban minden eddiginél rohamosabban fejlődött a népgazdaság valamennyi ága, döntően megerősödött ILJICSOV ELVTÁRS BESZÁMOLÓJA a Szovjetunió gazdasági és védelmi hatalma" — mondotta az előadó, s ezt a megállapítást tényekkel is bizonyította. Majd hangsúlyozta, hogy ebben az évtizedben döntő tudományos győzelmek születtek. „Hazánk élre került a jelenkori tudományos és technikai haladás kulcsfontosságú területein. A szovjet tudomány és technika sikerei az űrkutatásban jutottak kifejezésre a legkoncentráltabb formában." Politikai téren az jellemezte az elmúlt évtizedet — mondotta az előadó —, hogy „teljes mértékben kibontakozott a szocialista demokrácia, a kommunisták és valamennyi dolgozó társadalmi, politikai aktivitása, a kommunista párt tovább növelte szerepét az ország életében. Ma már csak a betokosodott doktrinerek tagadhatják, hogy a személyi kultuszt leleplezve és következményei ellen harcolva, pártunk s annak lenini központi bizottsága végül is kiemelkedő erkölcsi-politikai győzelmet aratott." Rendíthetetlenül követjük a XX. Kongresszus lenini irányvonalát A szocializmus ellenségei arra számítottak, hogy a személyi kultusz következményeinek felszámolásával együtt esetleg megtagadjuk mindazt, amit a párt és a nép tett, s kétségek merülnek fel a nép által választott történelmi utunk helyessége felől. De ml „következetesen és rendíthetetlenül követjük a XX. kongresszus lenini Irányvonalát, amelyet lelkesen helyeselt az egész nép" — mondotta Iljicsov. A szocializmus ellenségei arra számítottak, hogy sikerül majd ellenségeskedést szítaniuk a nemzedékek kőzött, s be tudják majd csempészni hozzánk az idősebb nemzedék „erkölcsi kopását" hirdető és az „áldásos új hullámot" propagáló rothadt ttockista eszmét. A párt, a szovjet nép, valamennyi szovjet nemzedék egyöntetűen elítélte és elutasította ezt a rossz szándékú kísérletet, amellyel alá akarták ásni a szovjet társadalom megbonthatatlan egységét. A szocializmus ellenségei arra számítottak, hogy hamisításokhoz folyamodva sikerül majd aláásniuk pártunk és államunk vezetőinek tekintélyét. Azt hitték, hogy kételyeket hinthetnek el a proletárvezetők tekintélyére vonatkozó lenini útmutatások helyességét Illetően. „Semmiféle teklntélytl", ezt az anarchista eszmét szerették volna elterjeszteni. De ezt az ellenséges tervet ls meghiúsítottuk — jelentette kl Iljicsov. Az előadó kifejtette, hogy azok a történelmi körülmények, amelyek között a személyi kultusz következményeinek felszámolása felvetődött, nagy bátorságot, elméleti érettséget, politikai éleslátást igényeltek, megkövetelték a helyzet megértését, s a szocializmus sorsát illetően a magas fokú felelősségérzetei. „Minderre volt ereje pártunknak és lenini központi bizottságának, élén Nyikita Szergejevics Hruscsovval, a lenini típusú kiváló vezetővel" — mondotta és hangoztatta, hogy a párt mindent megtesz most is és ezután ls, hogy örökre kizárja a személyi kultuszhoz hasonlatos jelenségek megismétlődésének lehetőségét. A külpolitika terén — mondotta az előadó — ez az évtized rendkívül szemléltetően bizonyította be a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését hirdető lenini elv nagy életerejét. Hangsúlyozta, hogy az SZKP hü a marxistaleninista testvérpártok 1957. és 1960. évi értekezletének határozataihoz, következetesen végrehajtja ezeket a határozatokat. „Pártunk lenini módon bátor, elvszerű, s egyúttal rugalmas külpolitikája révén jelentősen kiszélesedtek országunk nemzetközi kapcsolatai Ez a politika lehetővé tette, hogy a szov jet nép kezébe vegye a kezdeménye zést az alapvető világproblémák meg oldásában. A Szovjetunió a békéért és a szocializmusért küzdő, az imperialista reakció ellen harcoló összes erők hatalmas támasza lett." Az új helyzet megkövetelte a Szovjetunió Kommunista Pártjától, hogy alkotó módon oldjon meg olyan elméleti és gyakorlati kérdéseket, amelyek korábban vagy fel sem merültek, vagy a marxizmus-leninizmus klasszikusainak munkáiban csak általánosságban történt róluk említés. Iljicsov ezután kijelentette: „A marxizmus—leninizmust nem lehet nemzeti korlátok közé szorítani, mert az egységes egész, internacionalista tanítás, valamennyi ország kommunistáinak közös kincse. A marxizmusnak nem lehetnek semmiféle — földrajzi, nemzeti vagy egyéb ismérvtől függő — válfajai. Egyik vagy másik ország sajátosságainak, valamint a társadalmi fejlődés általános törvényei sajátos megjelenési formáinak figyelembevétele — ez hozzátartozik a marxizmus-leninizmus módszertanához, az egységes marxista—leninista tanításhoz, mint annak egyik alaptétele." Az események reális menete megmutatta, hogy a Szovjetunió kommunistái — az élenjáró társadalmi gyakorlatra, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom tapasztalatára támaszkodva — becsülettel teljesítik internacionalista kötelességüket. Az SZKP alkotó módon kidolgozta a kommunizmus építésének legfontosabb kérdéseit — hangsúlyozta Iljicsov. — Meghatároztuk a kommunizmus anyagi-technikai bázisának megteremtéséhez vezető utakat, a szo clalista termelési viszonyok kommunista termelési viszonyokká válásának útjait, elméleti általánosításokat von tunk le abból a folyamatból, amelyben a proletárdiktatúra államából össznépi szocialista állam lesz, és kidolgoztuk azokat az utakat, amelyen haladva ez az állam kommunista társadalmi önkormányzattá nő át. Pártunk — mondotta Iljicsov —, kommunista mozgalom osztagaival együttműködve, új elméleti tételeket vetett fel és dolgozott kl a jelenkori világ társadalmi fejlődésének időszerű kérdéseire vonatkozóan. A marxista gondolkodás történetében először világították meg Ilyen konkrétan a felszabadító harc iô sza kaszait: a feudális-gyarmati és kapitalista elnyomás megdöntésétől a kommunista társadalom felépítéséig; feltártuk korunk tartalmát, megmutattuk a társadalmi forradalom és a proletárdiktatúra kivívásának útjait, meghatároztuk a munkásosztály álta lános-demokratlkus és szocialista fel adatainak kölcsönviszonyát, gazdagítottuk a szocializmus és a nemzetifelszabadító mozgalom szövetségéről szóló lenini tanítást. Lenin óta a tegalkotóbb elméleti tevékenység Alkotó módon oldottuk meg a háború és béke problémáit a jelenlegi viszonyok között — mondotta Iljicsov —, s ez „felbecsülhetetlen hozzájárulás a marxizmus-leninizmus elméletéhez és gyakorlatához". A népek tudatában megszilárdult az a meggyőződés, hogy a kommunizmus és a béke elválaszthatatlan. A békéért folytatott küzdelem a szocializmusért folytatott harcnak legfontosabb feltétele. Ma már nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is bebizonyosodott, hogy a munkásosztály forradalmi mozgalmának, valamint a nemzeti felszabadító mozgalomnak a problémáit nem lehet a békeharctól, a termonukleáris világháború megakadályozásáért folytatott küzdelemtől elszakítva vizsgálni. „A megtett útra visszatekintve, teljes joggal állíthatjuk — hangoztatta az SZKP Központi Bizottságának titkára —, hogy pártunknak az eltelt évtizedben kifejtett elméleti tevékenysége mind mennyiségét, mind eredményeit tekintve, Lenin óta a legalkotóbb és a leggyümölcsözőbb volt." Iljicsov kijelentette, hogy a párt elsősorban ezért képes szilárdan és biztos kézzel vezetni a szovjet népet a kommunizmus felé, azért tudja becsülettel betölteni a kommunista világmozgalom élcsapatának szerepét, mert az egyedüli helyes lenini úton halad, s engesztelhetetlenül harcol a forradalmi elmélet tisztaságáért, s bátor, alkotó szellemű fejlesztéséért. A Szovjetunió Kommunista Pártjának a revizionizmus, illetőleg a dogmatizmus és a szektásság ellen vívott kétfrontos eszmei harca azért folyik, hogy elvileg helyesen oldják meg az elmélet és a gyakorlat kérdéseit, s alkotóan tovább fejlesszék a marxizmus-leninizmust. „Pártunk tőle telhetően mindent elkövet, hogy erősítse a nemzetközi kommunista mozgalomnak a marxizmus—leninizmus és a proletár Internacionalizmus elvein alapuló összeforrottságát Az SZKP Központi Bizottsága részletesen kifejtette a jelenkor alapvető problémáit és a testvérpártok egységének erősítésével összefüggő kérdéseket illetően elfoglalt álláspontját a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához Intézett leveleiben" — mondotta. Iljicsov kijelentette, hogy a jelenlegi körülmények között a párt ideológiai munkájának jellegét és irányát két fö tényező határozza meg. Ezek közül az egyik — belső tényező: a kommunizmus általánosan kibontakozó építése, a párt elméleti és szervező munkájának megnövekedése, a múlt maradványaínak kigyomlálása az emberek tudatából és az új ember nevelése. A másik — külső tényező: a szocializmus javára gyökeresen megváltoztak a világ erőviszonyai, erősödik és fejlődik a szocialista rendszer, fellendülőben van a munkás- és nemzeti felszabadító mozgalom, dötő szakaszába lépett a két társadalmi rendszer versenye, folyik a harc a burzsoá ideológiával. Az imperialisták a fegyverkezési hajszával párhuzamosan ideológiai fegyverkezési hajszát ls folytatnak. Az imperializmus az állami politika rangjára emelte a „lélektani hadviselést". Ennek vezetése már teljes egészében áthelyeződött a kancellári, elnöki és miniszterelnöki palotákba. Az államfők ás kormányfők vették át a főparancsnokságot az ideológiai fronton. Az Imperialista propaganda „gigászi présként szorongatja az emberek tudatát a kapitalista világban, csápjait átnyújtja az imperialista országok határain, s a szocialista országokban is igyekszik eszmei fogságába ejteni az ingatak elemeket. Az Imperializmus az ideológiai harcban az antikommunizmus fekete lobogója alatt vonul fel. Az antikommunlzmus jegyében egyesültek ma a haladás ellenségei — a fasisztáktól a Jobboldali szociáldemokratákig, a tudós lakájoktól, íróktól és művészektől a reakciós papságig" Iljicsov megállapította, hogy „az Egyesült Államok monopoltőkés bur' zsoáziája áll a kommunistaellenes erők élén. Az amerikai imperializmus nemcsak politikai, hanem Ideológiai téren ls a világcsendőr szerepét tölti be." A szoclall ta országok ellen folytatott Imperialista Ideológiai kártevés fő célja — a múlt maradványainak felélesztése és fenntartása az emberek tudatában. De a „lélektani hadviselés" szervezőinek nincsenek és nem lehetnek támaszaik a szocialista társadalomban. Ki kell gyomlálni a múlt maradványait az emberek tudatából „Most egy olyan történelmi határkőig jutottunk, hogy halaszthatatlan, közvetlen gyakorlati feladatként merül fel a múlt maradványainak teljes kigyomlálása az emberek tudatából." A múltnak az emberi tudatban megmaradt esökevényei elleni harc tulajdonképpen a burzsoá Ideológia maradványai elleni harcot jelenti. Az előadó hangoztatta, hogy az új ember kiformálása a kommunista és a munkáspártok közös nemzetközi feladata. A konkrét problémák és feladatok minden különbözősége ellenére a közös célok, az elvi kérdésekben vallott közös nézetek, a kommunista ideológia forrasztja össze a marxista-leninistákat az Ideológiái harcban, ezért ezt az elméletet együtt, egységesen kell védelmeznünk és fejlesztenünk. A kommunista és a burzsoá eszmék békés együttélését hirdetni annyit jeJelentene, liogy a szocializmus ellenfelei kémeinek szerepét töltjük be, eláruljuk a dolgozók alapvető érdekelt, egyszóval, ellenfeleink malmára hajtjuk a vizet, akik még a kulturális kapcsolatokat is felforgató célokra igyekeznek felhasználni. Ideológiák békés együttélése nem volt, nincs és nem ls lehet. Kérlelhetetlen osztályharc volt, van és lesz, amíg antagonisztikus osztályok léteznek. Iljicsov kijelentette: feladatunk, hogy még jobban támadjuk a burzsoá ideológiát, leleplezzük az imperializmus embergyűlölő lényegét, állatias szokásait és erkölcseit, hanyatló kultúráját, züllött erkölcsét; fokozzuk a támadást a kapitalizmus csökevényei ellen, tisztítsuk meg a szovjet emberek tudatát a régi rend valamennyi fekélyétől, neveljük fel a kommunizmus aktív és állhatatos harcosait. Az ideológiai munkában az a legfontosabb, hogy biztosítsuk a kommunista eszmék győzelmét. A burzsoá világ erkölcsi gyökereinek kiirtása nélkül, anélkül, hogy az embereket a kommunista erkölcs szellemében neveljük, a szellemileg megújhodott ember nélkül nem lehet felépíteni a kommunista társadalmat. A párt az eszmei nevelőmunkában a világ kommunista átrendezésének hatékony gyorsító eszközét látja. A kommunista munka győzelméhez a munkaszeretetre történő nevelés rélésére való nevelés, az emberek munkára edzése az Ideológiai munkának szíve és gerince — hangoztatta az előadó. Népünk harcolt és harcolni fog a jövőben is azok ellen, akik semmit sem szeretnek dolgozni, de igen jől tudnak követelőzni. Talán komolyabban el kellene gondolkodni azon, hogy az anyagi érdekeltség lenini elvét, a jó munkára való anyagi ösztönzést olyan intézkedésekkel egészítsük ki, amelyek fokozzák a dolgozók anyagi felelősségét a rossz munkáért, a selejtért. „A munka és a nevelés elválaszthatatlan egymástól. Ez egy és ugyanazon folyamat két oldala." A nevelőmunka és a tömegek eleven alkotó tevékenysége között nincs semmiféle válaszfal. „Egyszer s mindenkorra meg kell érteni — jelentette kl Iljicsov —, hogy a tervteljesítés legbiztosabb módja az, ha jól megszervezik az emberek nevelését a kollektívában, eleven érintkezésben állnak az emberekkel, őszintén törődnek velük. Ez a kulcs az emberek szivéhez, tudatához." Az előadó hangsúlyozta, hogy „az új emberért folytatott harc döntő láncszeme — a társadalmi tulajdonhoz való kommunista viszonyra nevelni" a dolgozókat. A magántulajdonosi lelkület — szörnyű erő. Erre támaszkodott és támaszkodik minden reakciós. Minden rendelkezésünkre álló eszközzel — adminisztratív rendszabályokkal és Ideológiai nevelő intézkedésekkel egyaránt — ki kell Irtani az emberek tudatából azt a szemléletet, hogy közömbösen, kincstári", „idegen" dolognak tekintsék az ösznépl tulajdont. Minden szovjet, embernek meg kell értenie és ét kell éreznie, hogy a társadalmi tulajdon nem idegen vagyon, hanem az övé. „Aki meglopja a társadalmat, az a szovjet emvén jutunk el. A társadalmilag hasz- . bert lopja meg" — szögezte le IInos munka szeretetére és megbecsü- | jicsov. Ifjúságunkat áthatják a kommunizmus eszméi A szovjet Ifjúság kommunista neveléséről szólva Iljicsov hangsúlyozta, hogy „a párt nagy feladatokkal bízza meg az ifjúságot, amely az ó forradalmi örököse". „A szovjet ifjúság lelkesen dolgozik, hazafias, internacionalista, közösségi szeHemű, minden vágya az, hogy a kommunizmust szolgálja. A nép büszke ifjúságára, egyáltalán nem kell sóhajtoznunk amiatt, hogy „milyen is ez a mai Ifjúság". Ifjúságunk a szocialista társadalom derék és aktív része volt és az is marad, s áthatják a kommunizmus nagy eszmél." „Olykor felszínre kerülnek olyan fiatalok ls, akik romlott életfelfogásukkal, a munkától való Iszonyukkal, nyárspolgári szokásaikkal és ízlésükkel ellentétbe kerülnek az országunkban uralkodó élet- és gondolkodásmóddal." „Egyes irodalmárok, akik az ifjúság szellemi tanítómestereinek szerepére tartanak igényt, talán most végre megértik, hogy milyen következményekkel Jár, ha a helyeslő óceánon túli bólogatás közepette a művészet eszmeiségének és népiségének elvét megpróbálják lejáratni és átváltani azt a léhűtők és félműveltek zsargonjára, s politikamentességet, prédikálnak, holott a politikamentesség nem távolmaradás a poltikától, hanem maga is egyfajta politika,, — mondotta. „Nem volna szabad megfeledkezniük a múlt tanulságairól azoknak, akik abban az ilúzióban ringatják magukat, hogy a szovjet társadalomban »konfliktus« van »az apák és fiuk« kőzött, s talán erre alapozzák számításaikat. Senkinek sem tanácsoljuk, hogy kipróbálja a szovjet ifjúság állhatatosságát és harcképességét. A szovjetország a nagy hatóerejű fegyverek előállítása mellett felnevelt egy olyan fiatal nemzedéket ls, amely képes ezzel a fegyverrel halálra sebezni bármely agreszszort." „Az ú] társadalmi erkölcs alapja az eszmei meggyőződés. A marxizmus-leninizmus alapjainak ismerete, a kommunista világnézet elsajátítása, a párt politikájának mély megértése, ma már minden egyes szovjet ember létszükségletévé vált. Az ideológiai munka homlokterében az a feladat áll, hogy minden szovjet ember behatóan tanulmányozza az SZKP programját, harcunk és győzelmeink programját." Iljicsov adatokat közölt a nép eszmei-politikai műveltsége lendületes növekedésének jellemzésére, majd így folytatta: „A tudományos világnézet és a kommunista morál kialakítása nem lehetséges a vallási ideológia ellen vívott harc nélkül." Hazánkban a lelkiismereti szabadságnak két oldala van; a hitvallás szabadsága és a vallásos világnézet elleni harc szabadsága." Hangsúlyozta, hogy a szovjet embereket a hazafiság szellemében kell nevelni, majd rámutatott, hogy „a szovjet hazafiság elszakíthatatlanul összefügg a nemzetköziséggel". A szovjet ember számára a nemzetköziség nem elvont fogalom. A különböző nemzetiségű szovjet emberek vállvetve építették a szocializmust, ontották vérüket a fasizmus ellen vívott harcban, ma pedig egységes családként építik a kommunista társadalmat. A nemzetköziség lenini fogalma magéban foglalja az összes országok dolgozói iránti mélységes tisztelet és testvéri szolidaritás érzéseit, ez együttműködést és a kölcsönös segítséget a szocializmust építő népek között. A munka bevonult az iskolai életbe Az előadó hangsúlyozta a dolgozók esztétikai nevelésének fontos szerepét, a mindennapi élet kulturáltsága fokozásának szükségességét. Az új ember nevelésének legjobb Iskolája az élet Iskolája, a nép munkája és harca. Iljicsov beszélt a szovjet Iskolának, az oktatás és nevelés fontos eszközének feladatairól. Az Iskola átszervezésének gondolata, amelyet a párt Hruscsov kezdeményezésére valósított meg, az oktatás és a munkára nevelés egyesítésében foglalható öszsze. Most mindenki láthatja, mennyire időszerű volt törvényrendeletet hozni az Iskola és az élet kapcsolatának megszilárdítására. A munka széles fronton vonult be az iskola életébe. Jellemezve a főiskolák 'szerepét az eszmeileg képzett és a kommunizmus ügyéhez hű szakemberek képzésében, Iljicsov felhívta a figyelmet a társadalmi, gazdasági tantárgyak oktatására. Igen sok a fogyatékosság, mindenekelőtt magának a tanításnak a megszervezésében. A társadalomtudományok oktatásából még nem küszöbölték kl a skolasztika, a dogmatizmus és a formalizmus elemeit. Emelnünk kell a társadalomtudományok tekintélyét és — Lenin utasításait követve — meg kell szilárdítanunk a természettudományok kapcsolatát a társadalomtudományokkal. A szónok kijelentette: e szovjet (Folytatás az 5. oldalon] ŰJ SZÖ 4 * 1963. június 19.